Lila krumpli a kertben

Mindenszentek napján látogatóba voltunk dédimamánál a szomszéd faluban. Hideg sült csirkepecsenyével meg az általam termelt, de mama által készített kiflikrumpliból készült salátával kínálgatott, ami igen finomra sikerült. Mama a dicséreteket köszöngetve mondta:

„ Hát Ágikám igen jól jött ez a kiflikrumpli. De képzeld el, egy lila volt közte. Gyerekkorom óta nem láttam lila krumplit. Pedig édesapám – nyugodjék – minden évben ültetett a zseli kanális kanyarjában belőle, csemegének. Nem tettem bele a lila szemet a kiflikrumpli közé a főzővízbe, mert az biztos összefogta volna a másik fajtát.”

„Tényleg, mama? Én azt hittem, hogy ezt a lila fajtát Magyarországon csak nemrég óta lehet megkapni, és a régi lila fajták csak lila héjúak voltak, a húsuk nem volt lila. És mama, mondd, mit főztetek belőle?

Hát paprikást különlegesen elkészítve, meg olyan ételeket, amelyekben nem mállhat szét a krumpli. Csak arra kell figyelni, mivel főzöd össze, mert a főzővíz zöld, és összefogja azt, amit a fazékba mellé teszel.”

A lila krumpli sokak szemében afféle GMO-szülöttnek néz ki, pedig a fajta eredete régi, tulajdonképpen egy színváltozat csak, mint ahogy van piros meg sárga alma. Ha belegondolok, nem is egy álmélkodnivaló jelenség, hiszen manapság a fekete paradicsom, paprika, sárgarépa, lila karfiol és brokkoli se számít országos csodának. Egy ez a lilaság a sok színes fajta közül. Lilasága a nagy antociántartalom miatt van, ez igen egészséges.

Idén először neveltem lila krumplit, a Vitelotte nevű fajtát, amely állítólag régi perui eredetű, szép sötétlila színű, és mivelhogy nem agyon nemesített, elvben a krumplibogarak nem eszik kemény levelei miatt, illetve nem fogékony a betegségekre. A vetőgumó elég sokba került, csikorogtam is kicsit rajta, de hát mások mennyi pénzt költenek el dohányzásra, a pudlikutyájukra, trendi ájfónra meg hasonló dőreségekre, nem? Ha hasznos hobbira (=krumplinevelésre) költök, úgy gondolom, az bocsánatos bűn.
Érdekes, hosszúkás,  bő tojásnyi sötétlila gumókat kaptam szaporítóanyagként.

Rendes krumplivető időben, áprilisban ültettem el mindet egy kis sorba. Nem sok idő kellett, hogy előbújjanak a kis növények. Azt hittem, hogy  a levelek is feltűnően sötét színűek lesznek, de a virágok hófehérre nyíltak, a lomb meg Sárpo Mira-szerűen nagy levelű és zöld lett. Viszont a krumpliszár koromfekete színt öltött. Ezt is szépen feltöltötettük, Dudaritot kapott.

Na, azt viszont nem jelenteném ki, hogy a krumplibogarak nem ették. Szerintem igazi ínyencfalatra bukkantak, rendíthetetlenül zabálták volna, ha meg nem akadályozzuk a teljes tarolást.

Hamar ledobta a zöldjét, szeptember elejére már csak a szárak meredeztek gazzal keverve. Közben meg elfeledkeztem a sok egyéb tennivaló mellett, hogy nekem még ilyenem is van.  Egy kellemesen meleg vasárnap délutánon (emlékszem, hogy egy vonuló fecskecsapat csapongott az égen, és egy hibbant galamb közéjük keveredve úgy elszédült tőlük, hogy majdnem leeseett)rájöttem,hogy nekem még lila krumplim is van, és azonnal felástam a kis ágyást. Számtalan sok, de meglehetősen apró kis lilafekete jószág lapult a földben. Figyelni kellett a felszedéskor, mert a gumók sokkal nagyobb területen helyezkednek el, mint például a Sarpo Miránál vagy a kiflikrumplinál, ráadásul elég sötét színűek. Így jól kell figyelni, nehogy hantot vagy sötét kavicsot szedjek… J

Egy vödörrel lett, hibátlan, rohadásmentes. Egyszer készítettem belőle eddig majonézes krumplit. Isteni színe lett, olyan milkacsokipapír-szerű. Az íze sztenderd krumpliíz, kicsit talán édeskésebb, és kemény, nem szétfövő húsú, a főzővize pedig szép zöld.
Azt hiszem, jövőre is szerepel majd a repertoárban a lila krumpli. Nem közönséges, mindennapos tömegtermék gyanánt, mint mondjuk a sárgarépa meg a kukorica, hanem kis darabon, alkalmi csemegének. Hiszen ha az embernek van ünneplő ruhája, ünneplő krumplija is lehet, nem?

Földimandula

Az idei év újdonsága a mi kertünkben a földimandula volt. Ez a növény több néven is fut különféle katalógusokban és szakkönyvekben (mandulafű/sásmandula/földimandula), és egy kicsit divatélelmiszer lett a paleotáplálkozás híveinek körében. Sokféle jótékony hatást tulajdonítanak neki. Magas a fehérje- és ásványianyag-tartalma, segít a székrekedés rendezésében, a civilizációs ártalmak semlegesítésében.  Feldolgozott származékait (mag, héjatlanított mag, liszt) a bio-webshopok  aranyárban mérik! Felhasználható rafinált édességek készítésére is. Mint termény, szinte gyomszerűen életrevaló, könnyen kezelhető. 

Tavasszal egy kis csomag gumót rendeltem. A gumócskákat be kellett volna áztatni egy napra, de nem tettem, hanem csak simán elültettem egy műanyag tálcába. Ezért a húsz gumóból mindössze öt növényke kelt ki. Így néztek ki a legzsengébb hajtások áprilisban:

A lapos tálcában hamarosan megálltak a fejlődésben, ezért átültettem a növénykéket egy jó nagy cserépbe, itt elbokrosodtak, megerősödtek:

Nyáron a dézsás növényekhez hasonlóan tartottam őket: rendszeres öntözés, kéthetente egy kevés tápoldat,  kora ősztől leszoktatás. Októberben a zöldje behúzódott, leszáradt. November elején kiszedtem a növényt a cserepéből és tüzetesen áttanulmányoztam a gyökérlabdát, földimandulácskák után kutatva.

Az öt szem megéledt földimandulából ennyi termést tudtam betakarítani:

Csak szemléltetésképpen, ilyen a termések méretaránya. Ízre a földimandula így ősszel, frissen jó édes, a belseje olyan ízű, mint a nagyon zsenge karalábé. Talán a héjrész íze emlékeztet a mandulára egy kicsit. Állaga azonban lédúsabb, ropogósabb. 

Dézsásként tehát könnyen nevelhető, csinoska  is, balkonkerti növényként biztosan működik. A termést nem falom fel, hanem elteszem jövőre, előnevelés után pedig ki szeretném ültetni valamelyik virágágyás napos, jól öntözött részére, ott találná meg a számára legelőnyösebb életfeltételeket. 

Öngyógyítósdi 3: Zöldséges tervezése

Feltett szándékom, hogy a következő években öngyógyítóvá alakítom a kis zöldségesem. Eddig vetésforgót alkalmaztam, de a vegyeskultúrás rendszer nagyon meggyőzőnek tűnik. Gertrude Franck rendszere  vegyszermentes és idő- és munkaráfordítás szempontjából is takarékos  megoldás a háztáji kertművelésre. Adott tehát egy 10x20 méteres kis parcella, körben sövénnyel illetve nyugaton  szőlővel, benne néhány gyümölcsfával és egy komposztálóval. A sövények a zord szeleket szépen felfogják, a szőlő viszont átengedi a kora tavaszi és az őszi napfényt. A talaj a Duna hordaléka, foltokban hol homokos, hol agyagos. A talaj állapota a korábbi években adagolt komposzt miatt elég jó, amit sokhelyütt kiegészít az előző nyáron alkalmazott  mulcsozás. Ez és a másodvetett csemegekukorica jól kordában tartotta az egynyári gyomokat, az évelők (szulák, tarack) azonban elég nehezen voltak kezelhetők.

Az átállást megkönnyítendő, igen primitív módszerrel (a Word 2007 grafikus modulja) készítettem egy kis ültetési vázlatot az Öngyógyító kiskert c. könyvben leírtak szerint. A társításokat a család által kedvelt zöldségekre terveztem. 40 cm sortávval gondolom majd megvalósítani, mivel szűkös a hely. Az első évben a spenótköztes vetést még nem biztos, hogy bevetem, szerintem így már túl költséges lenne az átállás. Inkább megpróbálok tavasz végén spenótmagot fogni jövőre. A talaj védelme érdekében kell majd a mulcs, arra ott lesz a fűkaszálék meg a szalma. 

Vannak olyan növények, amit nagyon igénylünk, de a vegyeskultúrába talán kevéssé illeszkednek, ezek a paprika, a padlizsán és a csemegekukorica. Közös tulajdonságuk a meleg- és napfényigény, őket tehát  külön sorokba terveztem. (Így tettek a Krisna-völgyi kertészetben is.) A borsót másodvetett bokorbabbal szoktuk párosítani, ez mindig jól bevált, soha semmi baja nem volt, úgyhogy szeretném a párosítást megtartani. Ezekből a növényekből azonban sok kell, tehát lehet, hogy anyuéknál kell kérnem számukra egy kis földdarabocskát. A céklát és a tarlórépát én nem soroltam be a tavaszi fővetemények közé, mindegyik vígan megterem C soros gagyi köztesként, ezzel is lehet helyet spórolni. Helytakarékos trükk az is, hogy a szellős eperágy tövei közé fogom duggatni a hagymát, lilahagymát. Ez gombák elleni védelemül is szolgál. 

A vegyeskultiban rengeteg a saláta, azt még nem tudom, hogyan fogjuk mind megenni. Az biztos, hogy rengeteg fajtát fogok összeválogatni, és ha nem fogy a terveknek megfelelően, kapnak belőle anyu tyúkjai is. 

Ennyi szöveg után így néz ki a kész terv(kattintásra vagy CTRL++-ra nagyobb méretben is megtekinthető)

Nézzük meg kicsit részletesebben: A felső rész van nyugatra, jó délutáni napot kap. Ide jönnek a paradicsom és kísérői, valamint a kabakosok.

Ez a keleti rész, délelőtti napsütéssel. Az uborka lehet, hogy nem érzi magát majd túl jól, de meglátjuk. Ha nem jön be, áthelyezem. Azért van a végén két szomszédos C sor, mert ott a fák alatt elég árnyékos a terület és a talaja sem top, szóval ott zajlik a túlélőkiképzés. Nem érdemes oda értékes növényt ültetni.

A terv tulajdonképp kerek egész, de egy év alatt azért necces lesz teljesen bevezetni. A zöldségesben vannak olyan halódó dísznövények, mint egy hortenzia, egy hársfa, ezeket például el kell majd takarítani az útból. Izgulok, hogy megy majd a dolog. Remélem, jól. 

Novemberi apró tennivalók

A zöldségesben

A dombágyásról, akármilyen kezdetleges is, már szüreteljük a madársalátát és a  spenótot. Kiváló minőségben! Vacsorára általában friss salátát eszünk, ez a novemberi házikerti luxusok netovábbja.. A dombocska délnyugati oldala a legszebb, ott a legtöbb a fény és a meleg. Szent Péter pedig megöntözte kétszer is 40-40 mm esővel. 

madársaláták és Téli vajfej magoncok

spenót, tyúkhúrral (azt nem vetettünk)

Kint van a kertben még a brokkoli, a karalábé egy része. Már felszedtem a sárgarépát, ritka gyatra a termés. Az új-zélandi spenótot is bemenekítettem, három-négy étkezésre valót lehetett leszedni róla még most a napokban. Kint marad télire, egy kis lombtakarással a zellerlevél, petrezselyem . A rukkola is küzd még, vagy a fagy eszi meg, vagy mi. Tavaly majdnem december közepéig bírta! Le kell bontani még a bab és paradicsom futtató alkalmatosságait még az ásás előtt. 

Fagyvédelem
Összegereblyéztük a faleveleket és jól betakargattuk a virágágyásokat. Alatta pihen a sok ákcijós tulipánhagyma.

A fügebokrom magkapta a nemrég leszedett őszi csemegekukorica kóróját nagykabátnak.

Virágágyás: áttervezés

Jól elterjedt a nyuszifül, a kiásott részeiből íves-kanyargós ágyásszegélyt készítettem a virágágyás és a fű közti részekre, hogy a gyep ne nőjön be az ágyásokba. Kicsit meg is nagyítottam az ágyásokat, mert idén nem volt nagy a virágpompa, túl kevés szerepet hagytam az egynyáriaknak. Jövőre így már lesz elegendő hely a palántaneveléshez. 

A rózsák közé évelő sarjadékhagymát is ültettem gombariasztónak és csemegének.

Ellátmány

Anyu vett új tojótyúkokat. Nekik hordjuk a brokkoli- meg karalábéleveleket. Az óltakarítást Jani vállalta, ezért kaptunk egypár talicska nem túl érett tyúkganét. Ez a cucc most  egy kupacban érik. Jövőre lesz felhasználásra kész. 

Etetjük a madarakat, szotyi, cinkegolyó a menü. Szényinkék és kékcinkék jönnek az etetőre. A varjak jó sok diót hoznak, ezt is feltörjük nekik. Hallottam egy tuti tippet arról, hogyan lehet a varjúültette magoncok közül a jó diófána valót kiválasztani: rövid, zömök legyen, a töve erős, a levele pedig széles, mert a levél szélessége általában nagy termésmérettel párosul. (Mondjuk nekem a minőségi oltványdió nagyon bejött, de hátha valakinek hasznos.)

Átválogattuk a betárolt gyümölcsöket, mert a garázsban nagyon romlásnak indultak Elég nagy volt a veszteség, jövőre nem szabad sajnálni a fáradságot a hámozott-kockázott gyümölcsök aszalásától. 

Ültetés, tervezés

Vásároltunk 8 tő Fertődi zamatos málnát és 3 Rikőt. Ezeket a meglévő bogyósokkal együtt egy nagy ágyásba rendeztük a (leendő) kerítés mentén. Ezek a növények mind kéregmulcsot fognak kapni. Már csak a szeder és esetleg egy-két egres hiányzik a kollekcióból. 

Fahamu a lefolyóban

Szerintem dugulást okoz! Az üledéke reagál a mosogatógép-tabi anyagaival, sűrű trutyi lesz, ami lassan eltömi a nem tökéletes lejtésű csöveket. Ha valaki penge kémiából, kérem, segítsen elemezni a történetet.  

Kép most nem lesz a poszthoz, mert gyomorforgató. Tegnap volt nálunk a duguláselhárító. A derék öregúr 200 bar nyomással pucolta másfél órán át a konyhától a csatornavezetékig terjedő kb. 8-10 méteres szakaszt, mire megtisztította a betonkeményre összeállt üledéktől. A nagynyomású víz egy ideig nem haladt, hanem a cuccost kinyomta az udvarra, a virágoskertet és a járdát beborítva.

Szóval az történt, hogy tavaly vettünk mosogatógépet, A++-os, kevés víz, kevés áram, csilli-villi edények. DE! A kevés víz, amivel mosogat/öblít, igen tömény trutyi formájában távozik a gépből. Tartalmazza a tabi tisztító anyagait. Idézem a dobozról:  30% feletti foszfátok, 5-15% oxigén alapú fehérítő, 5% alatti nemionos tenzidek, polikarboxilát, foszforát, enzimeket is tartalmaz: amiláz, proteáz, további összetevők: illatanyagok. Plusz hozzá a tányérokról lemosott moslék: fehérje, szénhidrát, zsír, satöbbi.  Az öregúr szerint ez már eleve nem tesz jót a csatornacsöveknek. 

Nálunk ráadásul az építkezéskor alighanem túl kicsire hagyták a csatornaszakasz lejtését. Aztán jött a mosogatógép és az ökobuzdulásból bevezetett - egyébként hatékony - fahamus súrolás. A fahamu anyagai (összetétele: http://kation.elte.hu/vegybank/tantov99/papir/papir1.htm, K2O, P2O5, CaO, MgO, Fe2O3, SO3, SiO2 és Na2O. + nehezen meghatározható szennyező anyagok) elvileg vízzel reagálva erős lúgot adnak. Ez reakcióba lépett a mosogatógép trutyijával, ami lassan leülepedett a fél százalékos lejtésű csőben. Szürkés, pelyhes, ragadós gél állagú cucc lett belőle, ami időnként feljött, mielőtt teljesen eldugult a cső.  Nyolc méter hosszan és jó keményen. 

Amikor jelentkezett a dugulás, vettünk lefolyótisztítót (Ravak márkájú 100%-os nátrium-hidroxid, épületgépészeti áruházból), ami csak rontott a helyzeten, hiszen még erősebb lúg, mint a fahamu. Figyelmeztettek, hogy bőven öntsünk forró vizet utána, különben besül a csövekbe. Hát nálunk a forró víz ellenére is besült, hiszen két kupaknyi nátronlúg kevés tíz méternyi trutyikígyó ellen. 

Szóval, aki fahamuzik, ajánlom, vigyázzon, hogy a fahamus súroló lé ne keveredjen a mosogatógép kieresztett levével. Nekünk ez a tapasztalat tízezer forintunkba került. A jó az, hogya lefolyótisztító nátrium-hidroxidból meg lehet próbálni szappant készíteni. Megyek Vargaerát olvasni!

Dugulás családi házaknál átlag 6-8 évente előfordul, ahogy hallottam. Van hasonló tapasztalatotok?

6x2 pillanat

deres

 pirosas

 sárgás-ragyogó

 telelős

 napfényes

 állatos

Csak játszótérre indultunk...

Pár hét óta az elmúlt hét hétfőjén volt egyedül elfogadható az időjárás. Korábban eső hullott, és amíg az ország minden szegletében élvezhették az ott lakók a szép őszi napsütést, nekünk csak a délig tartó sűrű köd, a csepegő víz és a mindent átható nyirkosság jutott. Végül hétfőn egy ködtelen és mérsékelten vizes napra ébredtünk. Nyunyival a délelőttöt csajos csavargással töltöttük, délután pedig a játszóteret céloztuk be. Miután én is kipróbáltam az EU - konform mászókákat és csúszdát (azért a csilingalózós fajátékokat nem vállaltam be...), és kisápítoztam magamat ("Édes leányom, ne lógjál fejjel lefelé, kitöröd a nyakad/kezed/lábad stb...), kiszúrtuk, hogy a játszótérnek helyet adó parkban  a vizes fűben és a hullani kezdő avar alatt a legkülönbözőbb színű és formájú gombák seregei nőnek. Bizony, ők azok, akik teljes örömmel fogadták a csöpögtető, nyirkos ködöt, és ennek örömére gombamódi gyorsasággal fejlődtek ki. 

Bevallom töredelmesen, hogy én a gombákhoz abszolút semmit nem értek. Felismerem a csiperkét, a lilaszárú pereszkét, a tintagombát és a laskagombát, ennyi. Nem mernék gombászásra vállalkozni, még az udvarban talált lilaszárút is szakértőhöz vittem. Mindazonáltal igen érdekel, hogy melyik miféle. Kérem ezért gombahatározásban jártas olvasóinkat, hogy ha ismerősre bukkannak a képek közt, akkor írják meg, melyik micsoda! A családban van két gombahatározó könyv is, de egyikből se sikerült kibogarásznom több gombafaj kilétét.  A fötók gyengécske minőségéért elnézést kérek, egy nyaffadt zsebfényképezőt voltam kénytelen használni.

A park, ahol ezek a gombák nőttek, egy régi beltéri tó kiszáradt, később befásított medre, ahol a magas dunai vízálláskor még jókora belvizes tócsák bugyognak fel. Amíg a játszóteret ki nem alakították, leginkább csak a szerelmespárok jártak ide légyottra a fűzfák földre lógó koronájai alá. A gyerektomboldán túli részen azonban most is kaszálatlan a fű, mindenféle fajtájú fák adnak árnyékot, és kivágott, korhadó fatuskók állnak ki a földből. Nem csoda hát, hogy ezen a kis helyen ennyiféle gomba fejlődött ki, mindegyik megtalálhatta a növekedéséhez szükséges legjobb helyet. Végigjártuk hát a parkot - ez ezerszer érdekesebbnek tűnt, mint a száznegyvenhétszer megmászott mászóka-, jól beáztatva a cipőinket. De ennyit százszor megért a látvány!

Előre veszem azokat, amelyeket felismertem magamtól.

Első a felpödrődő szoknyájú gyapjas tintagomba, amelynek a legkülönfélébb korú példányait mindenhol lehetett látni a csukott kalapútól a teljesen szétfolyottig.

Kerti tintagombát is találtunk egy helyen.

Egyetlen szem csiperkegombát találtam:

És itt megfeneklett a nagy tudományom, még a határozókönyv sem segített rajta.

A leggyakoribbak a kis, fehéres-drappos gombóckák voltak:

 Utánuk következtek a fehér, terülő kalapúak és tölcséres sipkát viselők a legkülönfélébb méretekben  és színekben.  Ezek már nagyobb darabok voltak, kalapjuk a tíz centit is elérte.

Jó sok kisebb, öt centi körüli, galóca szabású gomba is volt a fűben:

Ha nagyon "csajos" akarnék lenni, ezekre a pici gombákra azt mondanám, hogy cukifalatok. Gombostű nagyságú és vastagságú szárakon igazi filigrán, csipkeszegélyű menyasszonyi esernyők tömegei, két-három centi magasak. Mintha a fűben lakó manóknak lennének kitalálva.

És most jut eszembe, hogy még egy fehér gombafajtát felismertem, ez a papsapkagomba. Ezt is csak azért, mert olyan a külseje, hogy egyszerűen nem lehet eltéveszteni - hacsak a laikus nem nézi elhajított, a harmatban szétázott taknyos zsebkendőnek.

Igen sok volt a barna kalaposakból is. Voltak itt is méretes tölcsérek:

kajla kalapú nagy gombák,

 

 drapp kalapok, közepükön fekete pöttyel, nagy seregekben:

és egy egész csomó óriási, barna mesegomba:

Ebből Nyunyi szedett fel, hogy elvigyük megszakértetni, hogy micsoda, de teljesen elfelejtkeztem róla. Szegényt tisztára potyára szedtük föl. A biciklikosárban még lefényképeztük, itt lehet látni a valódi méretét, a mellette levő biciklizárhoz lehet viszonyítani:

Nagyon nagy, sárgásbarna tölcsérekből is volt rengeteg, olyanok, mint nagy, túlpirult palacsinták. Ezek csak a tuják meg a fenyők alatt nőttek:

És a legérdekesebb: a korhadt farönkökön ilyen nagy csokrokban teremtek takaros, karcsú, szálkás tönkű kis barna gombák:

 

Álmomban sem gondoltam, hogy nem ám a parkban, de az egész környéken ennyiféle gomba előfordulhat. Örültem is, hogy ennyifélét láttam... volna. Többféle is nyugodtan élhetne a parkban, ha a gyerekeket a játszótérre kisétáltató szülők, nagyszülők nem biztatnák a leszármazóikat arra, hogy tapossák szét, rúgják fel a gombákat. Számtalan helyen látni a szétgyúrt maradványokat. Indoklás: úgyis biztos mérgező, semmirevaló, szét kell nyomni, minél laposabbra. És kéjesen lapítják agyon a legszebb színű, formájú gombákat, mert azok olyan semmirevalók, nincs joguk élni. Közben meg pórázon vezetgélik a trendi szerkóba beöltöztetett ölebeiket, amik ott végzik a dolgukat a játszótér homokozójában. Ezt nem bírom sose felfogni. Csodálatos a gombákkal teli élőhelyek képe, miért kell ezt minden ok nélkül széttaposni?


Tegnapelőtt - a beígért hidegbetörésre tekintettel - kimentem a kert elejébe. Ott szokott Laci tűzifát hasogatni, a földön millió forgács, kéregdarabok, ebből akartam bespejzolni gyújtósnak. A parki gombaélményt még megfejelte az, amit ott találtam.

A gyomszárak felégett maradványain, a hamuban apró, szürkés gombákból egész seregre való nőtt:

 A májusban hozatott felvágatlan fatörzseken is új lakók vertek tanyát:

A legérdekesebb ez a jószág volt: a fatörzsből egy rendes, szabályos, jóvágású gombatönk nőtt ki, és azon egy takaros kalap. Azt hittem, a törzsekből csak ilyen taplószabású gombák törhetnek elő, ez a fazon azonban kellemes meglepetéssel töltött el.

 Szóval ellátott minket az anyatermészet bőven mindenféle gombákkal. Bár tudnám, mifélékkel! Kérem, hogy aki ismerőst vél felfedezni a fenti képeken, jelentkezzen!