Dézsásokat a telelőbe

Halottak napja előtt többek között azzal is foglalatoskodtam, hogy felkészítsem a télre a dézsás növényeimet. Sajnos ezeknek a kedves növényeknek az eredeti "gazdái" közül már egyre kevesebben vannak köztünk. A drága jó Dédimamák, a barátnőm fiatalon elhunyt anyukája jutnak eszembe a telelőbe hordandó cserepekről, tőlük származnak a tövek vagy a sarjak, amiből az évek során kinevelődtek a jókora cserépben éldegélő bokrok. 

Tavasszal nagyon érett már az átültetés, de nem volt kedvem sok-sok dézsát és virágföldet vásárolni, ehelyett kiültettem a balkonnövények egy részét: a muskátlikat, a szerelemvirágokat, az enciánfát meg a két golgotavirágot a kerítésalap mellé felhalmozott földbe. Jót tett mindegyiküknek a nyaralás, szépen kifejlődtek, egészséges, dús lombot neveltek, gazdagon virágoztak. Az enciánfa okozott csak egy kicsit csalódást, mert túl kevés napfény érte a dús virágképződéshez. 

Most ősszel ásóval lehetett csak kiszedni a dús gyökérzetüket. Tőosztást is végeztem, ha kellett, ez leginkább valami dzsungelben végzett brutális műtéthez hasonlított, ahogy darabokra nyiszáltam őket nagykéssel és fűrésszel. Szerencsére így már befértek a meglévő nagyobb cserepekbe. Virágföld helyett nem kaptak mást csak porhanyós vakondtúrási földet. 

Jani is ügyeskedett. Szétszedett egy régi, ócska keményfa ágyat és a padlásfeljárót bepolcozta nekem. Így szellős és világos helyen várhatják a tavaszt a virágaim. 

Ez történt a kertben az utóbbi hónapokban

Idén ugyan a zöldséges projekt hamvába halt, de azért történt pár fontos változás, újítás. A mindennapok számára is birtokba vettük a kertet a gyerkőcökkel. A füves rész már nem olyan fajgazdag gazos, viszont egyenletesen elterjedt benne a százszorszép. A kerti tűzhelyen immár legálisan, szomszédbarát módon tüntethetjük el az aprófát. Ha jönnének panaszkodni a füst miatt, kezükbe nyomunk egy tányért némi friss sült szalonnával, bár ilyesmi még nem történt. Ja, nincs is közvetlen szomszédunk. 

A pergolát egészen belaktuk, megtelt játékokkal. Jani készített ide egy jó nagy hintaágyat sziesztákhoz meg a nyári bulikhoz, ez az egész család kedvence. Balival néha szunyókáltunk is rajta néha. Olyan lett a lugas a tűzrakóval, mint egy nagy kinti étkező-nappali-konyha együttes. 

Andris egyensúlyérzéke egy kicsit bizonytalan volt óvodakezdéskor, ezért Jani rehabos gyógytornásza és az óvó nénik tanácsára beszereztünk pár egyensúlyfejlesztő játékot, meg hintákat, ebből keletkezett a házi cirkusz. Bentre vateráztunk egy olcsó kis trambulint is esős napokra. Jót tett a gyerkőcnek a sok tornaszer, azóta pikk-pakk felmászik a kerítésre, farakásra, amit azelőtt sosem tett volna. Megvan persze a magához való esze, akkor tolja ezeket a mutatványokat, ha látótávolságon belül vagyunk, hogy szükség esetén menteni tudjuk.

A fügebokor is a kertnek ebben a sarkában van, védve az északi, északnyugati szelektől. Jót tett neki az átültetés, naponta szüreteljük a sárga külsejű, lila belsejű terméseket. Chef Viki salátáját készítem belőle, de háziasabban abból, ami a hűtőben van: Otelló szőlő + fügék + sült mangalica vagy házi sonka + valami fehér sajt + balzsamecetes-mézes öntet szalonnazsírból. Így elég laktató vacsora készül belőle a hűvös estékre, sőt elvileg szerelmi serkentő erővel is bír. Egy kis puha kenyér és egy pohár száraz fehérbor hozzá és kész is a lakoma.

Sok őszibarackunk termett, most már pihennek ezek a fiatal kis fák. A lombszínük gyönyörű. Háttérben a másznivaló farakások.

Mostanában folytatta Jani a kerítésprojektet, amióta a térdműtétet végző doki gyógyultnak nyilvánította. A kertünk legmeghittebb berendezési tárgya a jó öreg roggyant betonkeverő, zúgása azonnali, halaszthatatlan kinti játékra csábítja Andrist. A határoló kerítés alapja már kész, a háló első 25 méterét feltette a gazda a százötvenből. Apránként haladunk vele. Az előkertet eléggé megbolygatta tavaly az utcafronti kerítés felrakása, idén őszre végre az évelők megint belakták, telenőtték a ház elejét. Nem mondom, gazos is rendesen...

Olcsó megoldással tettük a virágcserepek számára alkalmassá a kinti ablakpárkányokat, a nappali maradék csempéiből jutott annyi, amennyivel bevonhatta a gazduram a párkányokat. A törmelékkel Andika folyton kőművesest játszik. 

Utolsónak maradt bónusz a piszkos szennyes: a gyomos, nyomorult zöldséges helye az őszi fényben. Egy baleset, egy családi egyéb elfoglaltság így dönti romba a nagy bióskodást. Nem baj, ugye a remény hal meg utoljára.

Szóval így lakjuk, így használjuk mostanában a kertet. Hátra van még a szőlőszüret, elég gyatra, rohadós a termés. Be kell hozni, becserepezni még a kint nyaraló dézsás növényeket, ez elég nagy meló lesz, óriási gyökeret-lombot növesztettek szabadföldbe kiültetve. Aztán úgyis jön az igazi fűtési szezon, amikor őrizhetjük a kályhát.

Földimandula

Az idei év újdonsága a mi kertünkben a földimandula volt. Ez a növény több néven is fut különféle katalógusokban és szakkönyvekben (mandulafű/sásmandula/földimandula), és egy kicsit divatélelmiszer lett a paleotáplálkozás híveinek körében. Sokféle jótékony hatást tulajdonítanak neki. Magas a fehérje- és ásványianyag-tartalma, segít a székrekedés rendezésében, a civilizációs ártalmak semlegesítésében.  Feldolgozott származékait (mag, héjatlanított mag, liszt) a bio-webshopok  aranyárban mérik! Felhasználható rafinált édességek készítésére is. Mint termény, szinte gyomszerűen életrevaló, könnyen kezelhető. 

Tavasszal egy kis csomag gumót rendeltem. A gumócskákat be kellett volna áztatni egy napra, de nem tettem, hanem csak simán elültettem egy műanyag tálcába. Ezért a húsz gumóból mindössze öt növényke kelt ki. Így néztek ki a legzsengébb hajtások áprilisban:

A lapos tálcában hamarosan megálltak a fejlődésben, ezért átültettem a növénykéket egy jó nagy cserépbe, itt elbokrosodtak, megerősödtek:

Nyáron a dézsás növényekhez hasonlóan tartottam őket: rendszeres öntözés, kéthetente egy kevés tápoldat,  kora ősztől leszoktatás. Októberben a zöldje behúzódott, leszáradt. November elején kiszedtem a növényt a cserepéből és tüzetesen áttanulmányoztam a gyökérlabdát, földimandulácskák után kutatva.

Az öt szem megéledt földimandulából ennyi termést tudtam betakarítani:

Csak szemléltetésképpen, ilyen a termések méretaránya. Ízre a földimandula így ősszel, frissen jó édes, a belseje olyan ízű, mint a nagyon zsenge karalábé. Talán a héjrész íze emlékeztet a mandulára egy kicsit. Állaga azonban lédúsabb, ropogósabb. 

Dézsásként tehát könnyen nevelhető, csinoska  is, balkonkerti növényként biztosan működik. A termést nem falom fel, hanem elteszem jövőre, előnevelés után pedig ki szeretném ültetni valamelyik virágágyás napos, jól öntözött részére, ott találná meg a számára legelőnyösebb életfeltételeket. 

Telelőben

Jól viselik a hideget a növények

és az állatok is.

Szezonvég: takarítás, telepítés

Nem nagyon emlékszem ilyen időjárásra, amikor is novemberben, annak is a közepén túl egyszerre volt tele a kert virágokkal és termésekkel.  Palócprovence-hoz hasonlóan nálunk is kinn van még az ablakban az összes muskátli, nyarat meghazudtoló pompában. 

A leandereim is a teraszon élvezik a jó időt, de már a fal mellé húzva. Most ébredtem rá, hogy ezek a mediterrán szépségek nem csípik a telken átvonuló északnyugati huzatot, a fal védelmében minden nyári betegségükből meggyógyultak. Jövőre védettebb helyre kell, hogy kerüljenek. 

A tavalyi decemberi virágválaszték idén novemberben is megvan, a plusz a tátikavirágzás. Sok közülük a múlt hétre nyílt ki, mások zöldellnek. Télire kaptak egy kis lombtakarást, hátha áttelelnek. 

Az enyhe, napos november idén igen kellemessé tette a máskor kevésbé szívesen végzett betakarítási és letakarítási munkánkat a konyhakertben. Öröm volt dolgozni: pont könnyen ásható földből szedtük ki a sárgarépát, petrezselymet. Az előbbiből bőséges volt a betakarítandó termés, az utóbbi szóra is alig érdemes, egy részét a földben is hagytuk, hogy legalább petrezselyemzöld legyen. Valami takarást dobunk rá télire, hátha így a lombja megmarad vagy új leveleket is hajt.

A répát megtisztogattuk, a lombját a komposztra szórtuk. Az ép, vastagokat az eresz alá raktuk száradni, a hétvégén kerülnek anyuékhoz a pincébe. A sérültek, féregrágottak vagy nagyon ágas-bogasak egy másik ládában száradnak, ez nálunk marad a garázsban, gyors elhasználásra. Az apraját két estén keresztül pucoltam, majd felaprítva, előfőzve lefagyasztottam - szuper köret lesz csirkehúsokhoz. 

 Hálás zöldség a sárgarépa, alig foglalkoztunk vele, csak tette a dolgát a föld alatt. Hagymával váltva ültettük, aminek egy részét bent felejtettük nyáron a földben. Most megtaláltuk a visszagyökeresedett, kihajtott zöldhagymákat, ez volt a hét meglepetése. Nálunk a répa a kötött földben sokkal erőteljesebb ízű, mint a bolti, nem csupán cukros-édes, ami elrontja a húslevest, úgyhogy nélkülözhetetlen. Az az érdekes, hogy palántázással is remekül termeszthető. Ládába vetettem egy kevés sárga színű sárgarépamagot, amit a nyár elején palántáztam szét öt centire és azóta csak nőtt az esős nyárban szorgosan. Végül ilyen lett:

A kertünkben Ági pipec levélzöldségei és kísérleti palántái növögetnek még. Dicséret és hála érte, a spenót hetente ad egy nagy tálnyi levelet, a Téli vajfej sali fejesedik, a kínai kelek lassan nődögélnek. Tegnap pedig valami áttelelő kelkáposztával palántázta tele estére orv és gerilla módon az épp felásott sárgarépa helyét. Gondolom, erről úgyis beszámol. Van még pár "potlohó" kelbimbó és brokkoli, hatalmas lapukkal, termés nélkül, tyúkeleségnek jók lesznek. Aztán csak az ásás van hátra. 

Jani nekiállt megvalósítani régi tervét, a szőlőlugast. 4x5 méteres alapterületű, gömbölyű rönkökből ácsolt pergolaszerű lugas lesz, a fő tartóoszlopokat már beásta a földbe, közéjük kerültek a jó futós saszla és otelló szőlők. A ház mögötti, fagytól és huzattól védett részre kerül, úgy tervezzük, ez lesz  majd egyszer a pihenős-kiülős nyári  "nappalink". Tavasszal és ősszel a fekvéséből adódóan jó meleg ez a rész, nyáron egy idő múlva a lugas fog kellemes félárnyékot nyújtani - hacsak az időjárás még jobban meg nem bolondul. 

Miután kikértük L  (ingyenreklám megint, hehe) véleményét a régi és modern gyümölcsfajákról,  vettünk egy almafát is a szívünkre hallgatva, egy öntermékeny, vadalma-alanyú Húsvéti rozmaringot. 

Kép innen. A leírás ezt mondja róla: " Régi magyar fajta - kevés permetezéssel is beéri. Érési idő: október közepe. Hazai eredetű. Hazánkban meglehetősen ismert és elterjedt fajta volt. Decembertől júniusig fogyasztható. Gyümölcse középnagy (120-130gr.), kissé megnyúlt, alapszíne zöldessárga, napos oldalon halványpiros pír borítja. Héja vastag, erősen viaszos. Húsa kemény, íze enyhén savanykás. Fája erős növekedésű, előbb feltörő, termőkorban kiszélesedő félgömb alakú koronát nevel. Középkésői termőre fordulás után bőven, de szakaszosan terem. Igénytelen, s a betegségeknek ellenálló, külterjes adottságokra javasolható fajta."

Remélem, beválik a kertünkben. Mindentől távol. a telek közepére ültettük, hadd nőjön nagyra. Gyümölcse íze fűszeres, összetéveszthetetlen. 

Pár apró feladatot még be kell fejeznünk. Kivágtuk a kizárólag lisztharmattermelésben kiváló, nyamvadt egreseket, a helyükbe ribizliket ültetünk. A kert kegyetlenül néz ki, földkupacok mindenhol, az ültetés meg a vakondinvázió miatt. Lombbal betakartuk a szépen helyrejött fügebokrunkat. Szegénykém egyetlen szem termést sem tudott idén beérlelni - egyáltalán volt valakinek idén fügéje? A rózsabokrokat az elvirágzás ritmusában nagyjából visszavagdosom és fűrészpor takarást kapnak a tövükre. A komposztkupac a gyümölcs- és szőlőtelepítés miatt megfogyatkozott, jövőre biztos megint megtelik. A rendteremtés után végül téli nyugalomra térhet a kert s vele együtt mi is. Húzzuk a papucsot...

Helyüket keresik

Krisztinca nyáriorgonás posztja adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A nyári szaporítási próbálkozások eredményeiről szeretnék beszámolni.

Dugványok
Tesóm élelmes volt, és júliusban nagy nyalábokkal hozta a nyáriorgona metszési nyesedékét a munkahelyéből meg a nyelvsuliból. Az ágacskákat rögtön eldugványoztuk, homokkal kevert virágföldbe, gyökereztetőporral kezelve. Árnyékos helyen, bokrok alatt helyeztük el az edényeiket. Pillepalackos takaráson meg egy kis locsoláson kívül aztán nem sokat foglalkoztunk velük. A dugványok egy része fonnyadásnk indult, majd a visszavágás után vagy elpusztult, vagy kihajtott. Ahogy Ági írta,5-7:1 az eredési arány amatőr szinten. Az idei dugványok így néznek ki:

A tavalyi már egészen bokros, ideje lesz kiültetni. Ági, már tudod, hogy hol lesz a helye?

Szintén jól megeredt az enciánfa. Ez az egyszeri kunyerált hajtásomnak már az unokája.

A dugványok még a fagyokig kint maradnak, hogy egy kicsit szokjanak hozzá a hideghez, aztán mennek a telelőbe. Leandert is gyökereztettem vízben, azt anyu kapja majd.

Volt egy tálam, amibe teltvirágú porcsinokat ültettem, ez volt a legtartósabb nyári dekoráció. A szabad helyekre mindenféle lopkodott és kunyerált pozsgásdugványokat tűzködtem. Most vegyesen tanyáznak a tálban a télálló és érzékenyebb növények, valamint a kiöregedő egynyári porcsin. Biztos ami biztos, ezt az edényt is felviszem majd a +5°C-os telelőbe az elvirágzás után. Addig is gyűjtögetem a porcsinról a magokat. Jövőre pedig igényeik szerint szétültetem a pozsgásokat.

Magvetések

A kelés utáni állapotról júliusban egyszer már írtunk. Közben gyűjtögettem vadvirágmagokat, abból is készítettem magvetéseket. A kis szikleveles palántákból volt, ami a fejlődés útján öles léptekkel haladt, volt, ami megcsökött.
A díszkáposzták kissé bolharágottak, de már van néhány csipkés-fodros levelük. Sürgősen kiültetem őket.
A harangvirágok magvetéseit nyáron fóliával óvtam, aztán ami kikelt, rögtön befényképeztem a blogba. Nos, kár volt ezt tennem, ugyanis az először kibújt növény mind pásztortáska volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor virágozni kezdtek. A láda kigyomlálása után meglepődve láttam a valódi harangvirágleveleket. Így már ismerős volt a növény, Jani mamája ágyásszegélyként használja a virágoskertjében, bazsalikommal és borsikafűvel felváltva. A képen látható növénykék úgy két-három centisek. Ezeket a pici palántákat egy védettebb ablakban, de a házon kívül fogom teleltetni. A lakás maradékhője talán megóvja a kifagyástól. Már öt éve próbálkozom a harangvirágok magról nevelésével, örülök, hogy végre eddig eljutottam. A kulcsszavak, azt hiszem a pára és a félárnyék. Kíváncsi vagyok, túlélik-e a telet, boldogulnak-e a kertbe kiültetve.
"Normális" évelő még a bíbor kasvirág, nagyon életerős kis palántákká fejlődtek a csíranövénykék. Immunerősítő gyógynövény, nagy szükség lesz rá, ha tényleg beköszönt az a fránya H1N1. Egy takaros növénycsoporthoz is elegendő lett ez a kisládányi palánta, hét részre osztva, kettesével-hármasával ültettem szét az évelőágy szabad részeire.

A vadvirágpalánták közül egyesek szépen megerősödtek, mások küzdenek és növőben vannak, aztán olyan is van, aki feladta. A ligeti zsálya úgy öt centiméteres, még várok pár hetet a kiültetésével. A vajszínű ördögszem is elég picike.
A pézsmamályvák már elérték a kiültethető méretet, a ház mögötti napos ágyásban találtam nekik helyet. Remélem, jól érzik majd ott magukat.
Sajnos a két-három vastövű imola elpusztult, de nem adom fel.
Utánanézve kiderült, hogy az így kinevelt mezei virágok szinte mindegyike egyben gyógynövény is. Érdekes téma lesz ez, folytatást érdemel, főleg azután, hogy volt szerencsém megtapasztalni, mennyire hatékony és pénztárcakímélő a gyógynövények használata a hétköznapi kisebb fertőzések kezelésében.

Szégyen a kunyerálás, de hasznos

Ez a terasz vonatkozásában főleg igaz, hiszen nem kell sok pénz ahhoz, hogy dugványokból otthon neveljük ki az ide szükséges növényeket. Sok szaporítható vegetatív úton és magról, s erre most van a legalkalmasabb idő. Aki nem restell kérni, annak a normálisabb kertészkedők általában szívesen adnak néhány hajtást, mintha ezzel növényeik örök életét biztosítanák. Aki nem ad, ennek fényében az az ő baja.

Aki fellapozott már egy kertkatalógust,az látta már, hogy a dézsások világában általában a jó drága, de egy év alatt tuti, hogy kirohad, de a szomszédasszonynak úgysincs ilyen - típusú "tehénfejő" növényeket árusítják a leggyakrabban. Aki akarja, rendelje, vegye... Hogyha kicsit másképp állunk hozzá, elég ha beruházunk pár cserépbe, meg virágföldbe, esetleg magokba, a többit a természetre bízhatjuk.

A mi teraszunk nyugati fekvésű, délben úgy két órán keresztül kap teljes napfényt. Délelőtt és délután a ház, illetve a szomszéd dzsumbuj beárnyékolja, valamint elég erősen átfúj az utca házai között az uralkodó északnyugati szél. Ez az a két adottság, amihez egy picit alkalmazkodni kell. A teraszon az időjárástól függően 2-3 naponta szoktam locsolni, a 35°C-os kánikulában pedig mindennap. (Az elmúlt hetekben a sok eső miatt nem is annyira a locsolásra, hanem a pangó vizek kiöntögetésére kellett figyelni, így is volt olyan növény, ami gyökérrothadásban kiszenvedett.)

A növények közül a sorban első természetesen a leander, formák és színek sokaságából lehet kiválasztani az igazit. Ha megvan a dugvány, egyszerűen vízbe kell tenni - állítólag legjobb a sörösüveg-, megvárni, amíg 5 cm hosszú gyökereket növeszt, aztán elültetni virágföldbe. Három év kell, mire valóban cserje méretűre növekszik, de gyakran már a szaporítás évében hoz virágot, főleg, ha olyan hajtást szereztünk, amely bimbós. A leandert 5-10 °C-os helyen kell teleltetni, pl. lépcsőházban vagy fűtetlen melléképületben, verandán. Nálunk ez a hely az ajtóval leválasztott padlásfeljáró.

Jól gyökeresedik az enciánfa néven árusított növény félfás dugványa is, de nem árt ehhez annyi segítséget nyújtani, hogy nemcsak egy, hanem 3-4 vesszőcskét kérünk, gyökereztetőport is használunk, és letakarjuk egy levágott aljú műanyag palackkal. (A kupakot vegyük le róla, különben szellőzés híján gyakorlatilag megfőhet a dugvány!) Két év alatt fejlődik ki a bokor. Aki akarja, és van türelme ilyesmihez, kis fácska formájúra is metszheti. Nekem jó a cserjeforma is, többet takar. Teleltetést igényel, a tél során a leveleit lehullatja. Úgy néz ki, mintha teljesen elszáradt volna. Alapos visszametszés után azonban május körül magához tér, egy hónap múlva pedig már virágzik is. Aki kiülteti napos helyre, szabad földbe, eléri, hogy sokszorosan gazdagabban virágozzék, csak ősszel el ne feledkezzen a felszedéséről még a fagyok előtt.
A golgotavirág a kedvencem, magról neveltem. Jól kikel, de ehhez úgy 3 hétre van szüksége. Gránát formájú kemény, 2-3 mm-es fekete magból nő, mire ezt feltöri a kis csíranövény, ahhoz idő kell. A magoncokat úgy hármasával érdemes szétültetni, majd valami támasztékot melléhelyezni, aztán hamarosan futásnak indulnak. Először sima, egyszerű levélkéket növeszt, aztán háromujjas tenyereket, a legnagyobb levelek között van hétujjú is. Ez a növény a tavalyi vetésből származik, tehát elég gyorsan nő. 5-10°C-os, hűvös teleltetést igényel, a szobaklíma megviseli. A többi növény viszont kifejezetten benti teleltetéssel vészeli csak át a hideg hónapokat.

Sok helyen egynyáriként parkokba kiültetve látni a virágcsalán, kóleusz színes fajtáit, azonban ez a növény valójában évelő. Élénk színfoltjaival kellemes változatosságot teremt a sok zöld között. A bordón kívül láttam már zöld, zöldesfehér, zöldessárga, rézszínű és ki tudja még hányféle színváltozatot. A leanderhez hasonlóan jól gyökeresedik vízben. A zsályára emlékeztető virágzatokat is nevel. Teleltetni bent a meleg szobában érdemes, de nem árt minden évben egy-egy cserépnyi friss szaporítványt kinevelni, mert idővel csúnyán felnyurgul.

Télen szobadísz, nyáron a teraszon lakik az elnyűhetetlen bíbor pletyka, aki a félárnyékos helyen a téli megviseltség után gyorsan magához tér, aztán lilul és virágzik. A levágott hajtásokat cserépbe, virágföldbe kell beleszurkálni, gyorsan, két-három hét múlva, gyökeresedés után fejlődésnek indul.

Ez pedig a teltvirágú porcsin. A szimpla fajta is helyes, tűző napra az ideális cserepes növény. Nem zavarja, ha elfelejtjük öntözni.

A sok szép után valami csúnya: itt a paradicsomvész, rohad kifele a paradicsomom, akit annyit ápolgattam, hetekig vele fürödtem, ugyanis a fürdőablakban volt a palántásláda. (Márciusban általában paprikákkal együtt alszunk, zellerekkel együtt főzünk, tátikákkal együtt eszünk. Csak két évig hordtam érte a "hülye" feiratú címkét, aztán megszokták.) Ebből köszi, de inkább nem eszünk.

Magas kúpvirág

A magas kúpvirág (Rudbeckia laciniata) nevéről sokáig fogalmam sem volt, azért jó, hogy valaki kitalálta a netes keresőket, most már tudom. Pár kattintásra a fontoskodástól. Teltvirágú rokona a sokfelé ültetett, barna közepű borzas kúpvirágnak, de valójában egy másik, eléggé formagazdag faj. A nyári hangulat első számú felelőse, a nagy, élénksárga pomponokat 1 m-nél is magasabb szárakon hozza. Kitartóan virágzik, júliustól egészen őszig, s egyre magasabbra nő. Tehát az ágyások hátsó részébe való, jó hátteret ad mindennek, ami illik a sárgához. (Nálam pont rózsaszínes virágok között van, amelyekkel nem igazán harmonizál, de mindegy.)
A levele kihajtáskor meglepő: hasogatott formájával a boglárkafélék olyan képviselőire hasonlít, mint a szarkaláb vagy pünkösdirózsa. Színe élénk, nem túl sötét zöld.
A virág általában nem termékeny, nem nagyon hoz magot, tőosztással viszont jól szaporítható.



Egyéb-hobbi-magról nevelés
Ha már egyszer Amerikából származó prérinövények. Találtam valami kedvemre valót, magkatalógust a neten. Újvilági növények magjai rendelhetők, különlegességek is, mondjuk ez a része nem nagyon izgat.

Itt is ajánlanak hasonlókat, kaphatók évelők, cserjék, főleg ritkaságok, de szerintem a döntés előtt a lehetőségek ismeretében alaposan szelektálni kell. Annak érdemes belevágni, aki komplett fűthető, párásítható, nagyméretű trópusi üvegházzal rendelkezik. Különben mit csinál a +10°C-tól kidöglő trópusi csodákkal?
Viszont a golgotavirágmagokat ajánlom mindenkinek, aki olcsón szeretne a teraszára alkalmas látványos futónövényhez jutni. Szinte hiánytalanul kikel, ha van támasza, növekszik, mint az őrült. Télen elviseli a szobaklímát is, de hűvös lépcsőházban, a leanderekkel-muskátlikkal együtt, velük azonos módon teleltethető, ez inkább megfelel a természetének. A kék golgotavirág magja sok helyen kapható, 29-59 Ft-os áron. Fillérekből lehet egzotikus teraszt varázsolni, egy csomag magból hat nagy cseréppel neveltem ki három év alatt. Igaz, hogy még nem virágoztak.

A Nagy Kipakolás

Ma az egész délutánt a növényeimmel töltöttem. Jani segítségével lehoztuk a telelőből a pozsgásokat, a leandereket és a muskátlikat. Ameddig a virágföld tartott, át is ültettem őket.

A pozsgások abszolút a kedvenceim közé tartoznak szívós kitartásuk miatt. Gyűjtőnek ugyan nem nevezném magam, de néhány tucatot sikerült tesómmal összeszednünk. Ők a padláson teleltek, és szinte kivétel nélkül átvészelték a fagyos napokat. Egy-két cserép pozsgást azért ki kellett dobnom, mert a cserepekkel feljutott néhány csiga, akik a megenyhülő időben felkeltek, és jókat lakmároztak az anyósnyelvből (jó fejek).

A sziklakertbe ajánlott növények közül néhány szabadban is áttelelő kövirózsát elültettem a mamától rám maradt csirkeitatóba, ők a bejárati ajtó téli-nyári díszei.

A leanderek Moháról, még távolabbra visszatekintve pedig Mándokról származnak. Jani nagymamája dugvány formájában vonaton költöztette át őket keresztül az országon. Háromféle színű van: telt rózsaszín, telt fehér és halványsárga. További színek beszerzése ágcsenésel tervben van...

A muskátlikat eléggé megviselte a tél, sok kipusztult. A tavalyi négy ládából csak kétládányi maradt, amiben még talán egy hajszálnyit érdemes reménykedni. Átültettem, jól belocsoltam őket, de nem bízok abban, hogy valaha is megerősödnek, vagy virágokat hoznak. Bár a remény hal meg utoljára... Sokan évente újakat vásárolnak, muskátliból, most már értem, miért.

A szerelemvirágot szétosztottuk 3 tőre, de a szétvágás közben azért megsérült a gyökere. Reméljük, nem sínylik meg nagyon; úgy tudom, eléggé ellenálló évelők. Tavaly magról neveltem golgotavirágot, néhány cseréppel, ők eléggé beteg külsejűek, felnyurgultak. Kaptak friss földet és szép hosszú nádkarókat, az olasznád tavalyi szárait. Hátha megjön a kúszókedvük.