Földimandula

Az idei év újdonsága a mi kertünkben a földimandula volt. Ez a növény több néven is fut különféle katalógusokban és szakkönyvekben (mandulafű/sásmandula/földimandula), és egy kicsit divatélelmiszer lett a paleotáplálkozás híveinek körében. Sokféle jótékony hatást tulajdonítanak neki. Magas a fehérje- és ásványianyag-tartalma, segít a székrekedés rendezésében, a civilizációs ártalmak semlegesítésében.  Feldolgozott származékait (mag, héjatlanított mag, liszt) a bio-webshopok  aranyárban mérik! Felhasználható rafinált édességek készítésére is. Mint termény, szinte gyomszerűen életrevaló, könnyen kezelhető. 

Tavasszal egy kis csomag gumót rendeltem. A gumócskákat be kellett volna áztatni egy napra, de nem tettem, hanem csak simán elültettem egy műanyag tálcába. Ezért a húsz gumóból mindössze öt növényke kelt ki. Így néztek ki a legzsengébb hajtások áprilisban:

A lapos tálcában hamarosan megálltak a fejlődésben, ezért átültettem a növénykéket egy jó nagy cserépbe, itt elbokrosodtak, megerősödtek:

Nyáron a dézsás növényekhez hasonlóan tartottam őket: rendszeres öntözés, kéthetente egy kevés tápoldat,  kora ősztől leszoktatás. Októberben a zöldje behúzódott, leszáradt. November elején kiszedtem a növényt a cserepéből és tüzetesen áttanulmányoztam a gyökérlabdát, földimandulácskák után kutatva.

Az öt szem megéledt földimandulából ennyi termést tudtam betakarítani:

Csak szemléltetésképpen, ilyen a termések méretaránya. Ízre a földimandula így ősszel, frissen jó édes, a belseje olyan ízű, mint a nagyon zsenge karalábé. Talán a héjrész íze emlékeztet a mandulára egy kicsit. Állaga azonban lédúsabb, ropogósabb. 

Dézsásként tehát könnyen nevelhető, csinoska  is, balkonkerti növényként biztosan működik. A termést nem falom fel, hanem elteszem jövőre, előnevelés után pedig ki szeretném ültetni valamelyik virágágyás napos, jól öntözött részére, ott találná meg a számára legelőnyösebb életfeltételeket. 

Mogyorószüret

 Nálunk is itt a kegyetlen, veteménygyilkos kánikula. Bár a zöldségek  alig-alig bírják elviselni,  a mogyoróra úgy hatott a forróság, hogy hullatni kezdte a halványzöldből napok alatt szép világos mogyoróbarnára érett terméseit. Nagy boldogsággal töltött el az első "rendes" mogyorószüret, az öt bokor egy kenyérkosárnyi érett mogyorószemmel ajándékozott meg, nem számítva a tavalyi öt szemnyi kóstolót. 

 Mogyorót egy gyerekkori nosztalgikus emlékem hatására ültettem: úgy tízéves koromban erdész nagybátyám szolgálati zöld sapkájában hozott a  saját és keresztgyerekeinek néhány maroknyi mogyorót. Kalapáccsal törtük, úgy ettük a frissen érett belét, az íze felejthetetlen volt.  Akkor határoztam el, hogy ha felnövök, mindenképp lesz a kertemben mogyoró. 

A mogyoróültetéssel húsz évet kellett várni, de mindenképp megérte. Szabadgyökerű dugványokat vettünk néhány száz forintért, öt tövet. Mind megeredtek, de lassan fordultak termőre. Most háromméteres, sűrű zöld falat alkotnak. A falu környéki erdőkben is sok mogyoróbokor nő, úgyhogy szeretnek nálunk. Sövényként ültetve elég jól határol, könnyen is szaporítható, úgyhogy tavasszal lebujtottunk még öt-hat földre hajló ágat. Jövőre átültetjük őket arra a részre, ahol zavaró belátás nyílik az utcáról a kertbe. 

Visszatérve a termésekhez, kizárólag egyféleképpen akarom felhasználni. Biztos Ti is észrevettétek, hogy azok a csábítóan finom egészmogyorós csokikat soha, de soha nem akciózzák le, állítom, hogy luxuscsemege lett. Pedig milyen jól hatnak a stresszes idegekre nehéz napokon! Valami jó minőségű csokival meg egy kis nutellával gondoltam összeütök valamiféle házi bonbont, afféle csináld-magad csodagyógyszerként. 

Rózsaszörp és rózsalekvár

...sok citrommal és még több bénázással

A rózsa

Férjem nagymamájától hoztunk öt éve egy érdekes, piros virágú, igen dúsan virágzó rózsatövet. A nagyi Dollár rózsának hívta és alacsony kis támrendszerre futtatva nevelte a kiskapu mellett, ez köszöntötte a hozzá betérőket. Nálunk ez a rózsa nem indult futásnak, hanem inkább  csipkebokor habitusú, nagy, hajlós cserjévé növekedett. Köröshegyről hoztam ligeti zsálya-magot, ezt ültettem a tövébe védőnövénynek. Meg is úszta eddig az összes tetűfertőzést épségben-egészségben. Idén vagy harminc ágon hozott legalább tíz-tíz rózsavirágot. Az elvirágzás előtt úgy gondoltam, érdemes lenne megmenteni ezt a kincset. 

 A virágzás kezdetén

Elvirágzás előtt

Előkészület

A szirmokkal teleszedtem a két legnagyobb keverőtálamat. A nagyobbikba  510g, a kisebbikbe 360g rózsaszirom került, lemértem. Átmostam és kissé át is kellett válogatni, hiszen csészelevelek és sok fülbemászó-fióka is került a szirmok közé, meg elég sok por is. 

Már korábban böngésztem a netet receptek után, inspirálóbbnál inspirálóbb, különlegesnél különlegesebb ötleteket találtam. Az volt a tervem, hogy a kisebbik adag sziromból szörpöt fogok készíteni, a nagyobbikból pedig fahéjas-almás, kissé darabos rózsadzsemet. A  végén ez nem egészen jött össze, de hát együtt tanulhatunk a káron.

A szörp, ami sikerült

Lényegében Hedonism receptjét követtem. A kisebb edényben lévő 360 g rózsaszirmot 2 liter vízbe tettem, a mosóvíztől nem túlzottan lecsöpögtetve, aztán lassú tűzön  felforraltam és úgy fél órát főztem. A főzés végére elszíntelenedett a sziromtömeg, amit leszűrtem

 Ilyen volt - ilyen lett

Szép mélypiros levet kaptam a szűrés után, ezt mérőkancsóval mértem vissza a fazékba. 2,5 l szörpalap készült a fenti mennyiségű alapanyagból.  Ízesítettem egy citrom darabokban leszedett héjával. 

Hozzátettem 1,5 kg cukrot (igen, ennyit, tudom, cukor-blues), 2 citrom levét és jól kiforraltam. A lé első két literét üvegekbe mertem, lezártam és szárazdunsztba küldtem aludni. Már frissen is csodafinom volt, másnapra  pedig még zamatosabbá érett. 

A lekvár, ami nem sikerült

Azért izgatott az almás-fahéjas rózsalekvár, mert így azt hittem, elkerülhetem a dzsemfix használatát, de hát sajnos ez most nem jött össze. Feltettem főni az 500 g rózsaszirmot egy liter vízzel, egy citrom levével, egy kis fahéjjal meg egy nagy alma felkockázott húsával. A kezdet biztató volt, de amikor az anyag már elég jól átfőttnek tűnt úgy háromnegyed óra után, jól ősszeturmixoltam az egészet. Ekkor megkóstoltam, és valami undormány, gyomízűen keserű, darált fakéregre hasonlító  állagú förtelem lett belőle. Kínomban leforráztam vele egy rossz helyen nőtt bodzabokrot, a trulyit a madarak már majdnem fölették azóta. 

Nem tudom, mi volt a baj, talán a kelleténél több csészelevél maradt a cuccban. Járt már valaki így? Mit ronthattam el? 

A helyzetet végül úgy mentettem meg, hogy a szörp utolsó egy literébe gyorsan beleszórtam egy csomag 3:1 dzsemfixet (Haas Quittin). Jól átforraltam 6-7 percig nagy lángon, kavargatva. Így nem igazán dzsemes állagú, hanem inkább lekvárszerű, átlátszó, szép lekvárt kaptam, igaz, csak egy litert. De legalább az az elképzelt finom rózsás-málnás joghurt meg a rózsás-málnás torta még összejöhet. A dzsemfixtől talán nem halunk meg, van benne ugye pektin meg citromsav meg szorbit. 

Hogyan kellett volna, ha a volna nem lett volna

Tanulság, avagy  így készítenék egy menetben egy jó nagy adag szörpöt és lekvárt. 

Ha most itt állnék egy kiló tisztított rózsaszirommal a konyhámban, akkor hozzátennék öt-öt és fél liter vizet, úgy főzném fel.  Szűrés után a kapott szörpalapba, ami úgy hat-hat és fél liter, beletenném 2,5 citrom héját és öt és fél-hat citrom levét meg négy kiló cukrot, amit jól kiforralnék. A kapott úgy nyolc liter levet megfelezném, a felét szörpösüvegekbe tenném és dunsztolnám a cihák közt, a másik felét még lehetne fűszerekkel spilázni, de beleküldeném a négy csomag 3:1 dzsemfixet. Kiforralás után így meglenne a négy liternyi rózsalekvár. 

Magvak jövőre

Aki kertet mond, az magot is mond! Hiába van ásónk-kapánk, meg földünk és kapáló jó szándékuknk, ha nincs mivel bevetni a földet. Vetőmagjaink első és legfontosabb forrása – természetesen - a vetőmagbolt, de csomó kerti növény van, amelyet saját szedésű magból nevelünk újra évről-évre. Minek is? Gyakran olyan sok kell belőlük, hogy anyagi csőd lenne mindet a vetőmagboltban beszerezni. Ennek tipikus példája a török bab. Ezt díszbabként lehet megvenni, szemenként, 100 Ft/tasak áron… Mi meg a kukorica közé kapásból két kilót vetünk el. Kéne vagy száz csomag bolti mag ehhez. Sokkal takarékosabb valamennyi babot meghagyni magnak. Idén azonban majdnem gond lett. A hűvös-esős nyárvég nem érlelte szárazra a babhüvelyeket. Tömegnyi bab van, de mind kifejtő minőség, alig van pár száraz termés, ami beérett, magnak való. Amik megfelelőek, gondosan szárogatjuk egy dobozban a kazánházban. Kiszáradás után kifejtjük, és valami moly-és zsizsikmentes száraz- hűvös helyen vészeli át a „cucc” a telet. Kényes a babvetőmag; képes a héja alatt úgy megpenészedni benne a csíra a helytelen tárolás miatt, hogy kívülről a szemen semmi se látszik. Csak vetés után három héttel ámuldozik a honpógár az ágyás szélén: miért nem kelt még ki ez a büdös bab? Hát mert rohadt volt belülről. A második szomszéd néni esküszik, hogy a vetőmagnak szánt szárazbabot le lehet fagyasztani, a mínusz tizennyócban nem penészedik, a zsizsik megdöglik, és a kelés se romlik. Hát, szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen.
A Juliskababot szintén házilag szedett magból ültettük, de őszre egyetlen szem se érett be szárazra. Van még tavalyról maradék vetőmag, remélem csíraképes lesz jövőre is, ha már idén nem tudtunk szedni. (Eszerint igen.)
Amiből még rettenetes adag vetőmagot szedünk: az két virág: az őszirózsa és a legényfogó. Ebből is vagy harminc-harminc tasak volna csak elég, ha boltban vennénk… Több turnusban vetjük, több hatalmas sorba, pláne az őszirózsát. Nem szokásom, hogy az őszirózsa esetén a legszebb színű, dupla stb. növényeket megjelöljem, és csak arról szedjek magot később. Egy ideig babráltam ezzel, aztán eluntam: mindig úgy jött ki, hogy kb. az egyharmada dupla lila, egyhatoda szimpla rózsaszín, egyharmada dupla fehér, a többi dupla rózsaszín. Érdekes, hogy másodkertszomszéd néni egy időben a fehérekre „hegyezett” mindig csak a fehér őszirózsákról szedett magot, abból nevelte ki a virágokat. A színes őszirózsák lassan kikoptak, de a fehér tövek valahogy elhitványodtak,, olyan kis csünevész, szabálytalan virágokat neveltek. Tavasszal adott a magból, de olyan gyengén kelt, hogy júliusban feltépkedtük az akkor még csak palánta nagyságú növényeket, annyira nem mentek semmire.
A legényfogó-magokat tavaly én is megválogattam: a pirosakból, sárgákból, narancsszínből, fehérből szedtem magot, nem a rózsaszínekből- ebből volt ugyanis a legtöbb. A nagy „fajtanemesítésnek” legalább annyi rózsaszín virág lett a vége, mint tavaly, legfeljebb egy-két darabbal több piros volt köztük. Egy különleges szín azonban feltűnt, amit sose láttam: ez piros-sárga csíkos. Na, erről aztán az összes létező magot leszedtem.

Így néz ki a virág "magéretten":

A két virágfajta magjaival egy-egy 30x40-es doboz telt meg.
A büdöskéről is szedtem magot, nem sokat. A virágládákon kívül jövőre kell a társításokhoz is, de tanultam az idei évből: csak palántázni fogok a védendő sorokba, belevetni nem, mert elfojtja a főveteményt!
A tökfélékről: a különböző színű cukkinikről, patisszonokról is szedtem magot. Ha a ganéba hajigált félig rohadt példányokban maradt magok a telet átvészelve gond nélkül teremnek, akkor minek vegyem meg a boltit? Sóher vagyok. Kibeleztem most a cukkinikat, patisszonokat, mert nem februárban akarok a ganéban katatni a megfagyott tökökben magokat keresve. Ezekből ugyanis palántát akarok nevelni. Kibontottam még a Nagydobosi sütőtököt, a turbántököt (ezt úgyis szedett magból telepítettem), tesóm kockapatisszonjait és sárga cukkinijait. Ilyenjeim mind lesznek jövőre, nem kell magok után kajtatni. A dísztököket csak a gané mellé szórom, az ott is megterem majd. A takarmánytököknek azonban ki fogom szedni a magját, de nem vetési, hanem téli, madáretetési célzattal.
A chiliről meg a magyar fekete paprikáról is gyűjtöttem be vetnivalót. A csípős chiliből vagy öt darab paprika az éves szükségletünk, egypár mag bőven elég a jövő évi terméshez. A fekete paprika (ami kiszárítás közben sötét barnapiros színt öltött) magja nem kapható boltokban, amit vetettem, az is valószínűleg háziszedett magból volt. Jövőre többet ültetek! Terveim vannak vele: nem olyan szőrperzselően erős, mint a hagyományos chili, savanyúságba nagyon jó lett.
A paradicsommal pórul jártam. Sárga, csíkos, fekete és koktélparadicsomjaimról egyaránt szerettem volna magot szedni. Először ki is választottam pár szép darabot magnak, de ezt családtagjaim megették… Utána meg olyan sebességgel lerohadt a fekete és a csíkos pari, hogy esélyem se volt magszedésre. A sárgából tudtam valamennyi magot megmenteni, meg a koktélból. A magszedésről itt olvashatunk, de ezt én nem csináltam végig: nem volt ambícióm hetekig rohasztgatni! A szép, érett, egészséges paradicsomokból kiszedtem, kinyomtam a magot, egy rozzant pléhszűtőben kimostam közülük a rostokat, és egy kistányérban kiszárogattam a masszát. Tavaly így is sikerült. A fekete paradicsomhoz viszont tavasszal mindenéppen fel kell hajtanom magot: a termései igen jóízűek, nagyok és húsosak voltak: már amíg ehettünk belőlük…
Aztán volt egy –két növény, amely csak úgy magától került elő a kertben, és magot hozott: szinte felhívás keringőre, akarom mondani: jövő évi vetésre! Az egyik volt ezek közül a feketegyökér: tavaly valami gyökérdarabkája bennmaradt a földben, idén kivirágzott, és ugyanolyan bóbitában érlelte magját, mint a pitypang. Jó adagot szedtem belőle, jövőre elvetem, talán jobban kel. Ugyanígy tettem félre a mákból, korianderből, a kaporból. Utóbbiak amúgy is megteszik azt a szívességet, hogy jövő tavasszal vetés nélkül kihajtanak elhullatott magjaikból a kertben. Elveti magát gyakran a lollo rosso is(ez még a gyepben is kinőtt egy-kétszer ), és a szép kék virágú endívia is. A virágok esetében estikét, törpe árvácskát meg nebáncsvirágot se kell sose vetnünk, elintézik maguk.
Ennyit a magszedéseimről. Három dolgot még azonban hozzátennék.
Először is: a magok tárolásáról. Nejlonzacsiban magot nem nagyon célszerű eltenni, mert berohadhat. (És hogy milyen iszony büdös így, az külön mese…) Száraz, nem párás, lehetőleg fagymentes hely kell neki, úgy biztos jól elvan a vetésig. Kiflis papírzacskók, borítékok, textilszütyőkék a legjobbak a tároláshoz, amik levegőznek.
Másodszor: elemeztük a kertszomszéd nénivel, hogy mennyire érdemes a magokat magházaikból kifejteni, úgy eltenni. Ő mindig kirostálja a pelyheket az őszirózsamagokból, lemorzsolja a csemegekukoricát, kifejti a magnak való babot azonnal. Én meg nem pepecselek ilyennel. De nem láttam rosszabb kelést attól, hogy „szemetesen” vetettem, bár lehet, hogy a kirostálatlan magból nehezebben jön elő a kicsi csíra.
Harmadjára (és ez a kabinetkérdés): mi az, amiről még érdemes magot szedni (csak én nem tettem meg)?
Amivel kár kezdeni, az az F1 hibridek magja (a Mohikán uborka, a Lugas és Cherrola paradicsom, a legtöbb csemegekukorica stb). Sajnos. Ugyanis évek óta kutakodok valami olyan csemegekukorica után, amelynek a magját el lehet tenni, és finom is. Kiskorunkban mindig azt ültettük, de aztán valahogy kiveszett. Szedhető azonban a felmagzott hagyma fekete magokkal teli virággombóca. (Fertődi ezüstfehér hagyma magját akartam is szedni, de tisztára üresek voltak a magházai, viszont régen sose vettünk hagymamagot, mindig magunk nevelgettük.) A felmagzott saláta, lollo rosso, endívia termése is alkalmas vetésre, a pertezselyem, a legtöbb fűszernövény is jó. A paradicsom, szemes bab, kifejtőbab, chilipaprika, tökfélék is jól fejlődnek a szedett magból, állítólag a zeller és az egynyári virágok jó része is, meg a nem hibrid csemegekukorica. Arról azonban még nem hallottam, hogy valaki házilag ültetett volna sárgarépát, kinemesítettebb paprikafajtákat, paradicsomokat, káposztaféléket kiskertbe magnevelési célzattal.
Tulajdonképpen ha belegondolok, én ezzel egész könnyedén vagyok! Nagyszüleink idejében nem volt olyan jellegű vetőmagkereskedelem, mint most, mindenki a saját kertjében nevelte a saját vetőmagjait, a kertészkedő asszonyok meg vasárnapi mise után virág-meg zöldségmagokat csereberéltek. Azt hiszem, alkalomadtán meg is kérdezem mamát, hogy a régi világban hogyan is ment az, amikor minden vetőmagot maguk neveltek, szedtek. Szerintem hallhatunk erről a témáról érdekes, hasznos dolgokat, termesztési tippeket: alternatíváját a becsávázott, évente átírt szavatossági idejű,sokszor bizonytalanul sikerülő vetőmag - ellátásunknak.

Terméslesen

Bár az erdő szinte még a nyári ábrázatját mutogatja,

A Duna vízszintje is olyan alacsony, mint normál esetben a nyár végén,

azért már lassan változásba fordul a mi szigetközi erdőnk.

Emberkéztől származó az a változás, hogy az erdőben turistajelet festettek fel a két kis gyalogos hidat összekötő út egy részén a Kálnoki-Duna mellett, valamint a Halászit Feketeerdővel összekötő földút mentén, amiről még egyelőre a neten sem találni anyagot.

A természetben nem kell sokat keresgélni az ősz jeleit. Ezt a pazar mintázatú levelet egy ecetfa alatt találtam.

Jönnek sorra a termések, például egy ernyős virágé, szebb korában fehér volt:

Fekete Lamourhoz tegnap este volt szerencsénk, ma pedig a fekete nadálytő volt az egyik ismerős a névleg koromszínű dolgok közül. A bokra szélesre terebélyesedett és a legutolsó virágai nyíltak.

Fekete volt még a fekete csucsor, első pillanatban látható a rokonság a paradicsommal meg a padlizsánnal, ez azonban mérgező. terjedőben lévő gyom. Nitrogén- és melegkedvelő gyom, jelzi a talaj magas nitrogéntartalmát.
Nem fekete, hanem hamvas a szeder, ami egyáltalán nem olyan zamatos, mint a somogyi fajta. Pár falatra azért megjárta.

Ha már mérgezők, fekete helyett fehér virágú a csattanó maszlag, bőven hoz ilyen figyelemreméltó külsejű termést. Láttam olyan barkácskönyvet, amely rengeteg gyerekjáték, termésbáb készítéséhez adott ötletet ebből. Hát, pedig nem túl bizalomgerjesztő, én a gyereket hozzányúlni sem engedném.

A sárga virágú magas aranyvesszők száraz kóróvá váltak. Biztos tetűgyűjtők, rengeteg katica sétált vagy pihent rajtuk. Azt hiszem, ez derék, tisztességes katica, nem harlekin.

Az erdőben élő kecskerágók nem szenvedtek levélfoltosságot okozó, nem is oly csúnya betegségben, bőségesen termettek. Meg is néztük közelebbről, kinyílóban van a pink magköpeny, láthatóvá válik a narancssárga termés.

Rengetegféle száraz fűtermést láttunk, ez a fajta puha kukacszerűséget terem.
Tájképnek sem rossz.

A mogyoróbokrokon, a levelek tövén ilyen zsenge, zöld rügyeket láttam. Hát, ezek még nem nagyon készülnek a télre. Bezzeg Dorka macska, a méltóságos úr az utolsó két hétben megbundásodott, szóval azt mondja, jön a hideg.

Sok vadvirág bevállalt még egy másod- vagy harmadvirágzást, például a cickafarkak, az aranyvessző, a katángok, meg az ökörfarkkóró.

Zuzmók mutatták az útba eső magaslesen, hogy a levegő tiszta.

Találtam még egy honlapot szigetközi fotókkal itt.
Egy ilyen mozgalmas hétvége után (bár mi alapból elég nyughatatlanok vagyunk) jó lesz bebújni a frissen felhúzott meleg téli paplan alá, holnap pedig már isten bizony begyújtunk. Ha már egyszer ősz van...

A krumpli

...vagyis a burgonya lesz a mai zöldségféle, amivel kapcsolatos "hatalmas" tapasztalataimat közzéteszem. Krumplit minden évben ültetünk! Ki ne imádná a petrezselymes újkrumplit, a rakott krumplit, a szilvás gombócot, a hasábburit... és sorolhatnám. Újkrumpliból meg legjobb a saját termésű, nem az, ami hetekig fonnyadozott a boltban! Hamarosan lesz is, már alig várom. A krumpliültetéshez április elején fogtunk hozzá. A talaj előkészítésén túl (szántás, gereblyézés) fontos kérdés a vetőgumó megvásárlása.Ültetni a kiskereskedelemben "biokrumpli" néven megvehető apró, diónyi vetőgumót használjuk. Azért "bio", mert ez - ha jól tudom - bizonyos kártevőkre és vírusokra rezisztens gumó, és evégből nem kell annyi permetszer a termesztéséhez. Amikor elkezdték forgalmazni a kiskereskedelemben a pici "bio" vetőgumókat, sokan nem merték megvenni, mert nem hitték el, hogy ilyen picike gumóból ehető méret fog kifejlődni, pedig legalább olyan jól terem, mint a hagyományos, nagy vetőgumó. Általában két- vagy háromféle krumplit termelünk: kell piros húsú mindennapi felhasználásra - idén Desirét vettünk-, sárga krumpli gombóchoz, saliba, és kiflikrumpli - csak saliba. E két utóbbiból égen-földön se kaptunk már vetőgumót, így a Desiréből még egy adaggal vettünk - 100 gumó van egy csomagban, ez van 1000 Ft körül - hogy ne maradjunk krumpli nélkül. Ekkor a második szomszéd, Marika néni átjött egy kosárral: "Ágikám, ha nem sértlek meg, itt van egy kis apró sárga meg kiflikrumpli, ha gondoljátok, vessétek el."Nem fajkrumpli, de vesztenivalónk nem volt, üres kerti földünk igen, elültettük. Így idén tripla nagyságú parcellán van krumplink a tavalyihoz képest. Anyukám egy kicsit előcsíráztatta a napfényen a krumplit vetés előtt. Vetéshez kapafejnyi lyukakat vágtunk a földbe, ide kerültek a gumók. Hamar kibújt a száraz idő ellenére is,pedig nem nagyon öntöztünk, bevallom, a krumplit nem is igen szoktam... A háromféle fajtának már növendék korában is kicsit más a habitusa: eltérnek nagyságban, a virág és a levelek színében is. A krumpli tövét még "serdülő korában" fel kell töltögetni földdel. Ettől anyukám eltiltott, jogosan: valahogy olyan ügyifogyi vagyok, hogy kifordítom a gumókat a földből. Ez anyukámnak megy nagyon... A feltöltés elősegíti, hogy a gumók jól kifejlődhessenek. A föld alatt a krumplitő idővel tarackszerű, fehér gyökereket növeszt, aminek a végén ücsörögnek a gumók. Ebben az állapotában kezdenek a föld fölött megjelenni a fehér, rózsaszín, lila (fajtafüggő) virágok, majd a kis, gömbölyű, zöld, mérgező termések. A virágok alakja árulkodik a mérgező rokonokról, többek közt az ebszőlő csucsorról. (Egyébként a krumpli minden porcikája is a solanum nevű mérget tartalmazza, kivéve a szelíd gumókat. ), Ez az időpont a krumpli életében, és a mi életünkben két okból is fontos. Az első: el lehet kezdeni felhúzkodni a töveket, alattuk újkrumpli után kutatva. A második: megjelennek a kártevők. Az egyik: az utált krumplibogár.Ez a förtelem a földben telel, májusban előkúszik a földből, hogy tarra rágja egy-két hét alatt az addig szépen fejlődő krumplibokrokat, undorító sárga petecsomókat ragasszon a levelekre, hogy az abból kikelő lárvák a maradék krumplileveleket lekakálják, felfalják, mindezek után pedig ez a siserahad átmenjen a paradicsomra, más egyéb ennivaló híján. Érthető, hogy meg akarjuk kímélni tőle a krumplikat. A gyomirtózás mellett itt van a permetező a leginkább üzemben. Permetszert sajnos muszáj venni, de hogy milyen fajtát, azt nem tudom. Mindig bemegyek a gazdaboltba, és azt mondom: "Valami környezetkímélő szert kérek krumplibogár ellen, kiskerti kiszerelésben". Kaptam már így port is, folyadékot is. Körülbelül kétliternyi permetlé elegendő a teljes ágyáshoz, ezt egy régi ablakmosós üvegben szoktam bekeverni, és abból, gumikesztyűs kézzel egyenesen a növényre kispriccelni. Ehhez nem kell a nyolcliteres permetező. Telekszomszédunk - millió krumplibogárral, permetező híján - a permetlevet bekeverte egy kisvödörben, fogott egy asztli morzsaseprűt, bemártotta a vegyszerbe, és azzal spriccelte le a növényeket. Ez is megfelelt a célnak, a bogarak, lárvák feldobták a bakancsukat... Idén szerencsére - talán a kemény tél miatt - még cak egy darab krumplibogarat láttam, azt is döglötten, a szomszéd néni kertjében... A bokrok már bimbóznak. Ilyenkor a krumplilevelek már keményebbek, szívósak, a bogarak már nem eszik szívesen. Ők is tudják: legjobb a zsenge. Lehet, idén megússzuk a permetezést? Remélem, igen. A biokertészek több módszert javasolnak a bogarak ellen: az egyik a fahamus gipszpor. Szomszédunk ezt használja évek óta. A port sokszor térden csúszva kell kiszórnia, mert a lárvák előszeretettel tanyáznak a levelek fonákán. Eső esetén teljesen hatástalan. Az amúgy is meszes talajt meg még jobban telíti lúgosító anyagokkal. A szürkére fahamuzott leveleken vígan falatoznak a szürkére fahamuzott bogarak... A másik ellenszer nagyon érdekes: az összegyűjtött, leforrázott, összetört lárvákat vízben kiáztatva permetléként kell használni, ez igen jó riasztószer. Ha nem vesszük a lárvapasszírozást, ez nem tűnik szerintem rossznak... A passzírozás nem gusztustalanabb, mint egyik-másik kerti munka (pl tyúkgané komposztba keverése, trágyaterítés, mészkénleves permetezés). A krumpliágyások közé szórt dióleveleket is jónak tartják. Ez is hihető, a diófalevél szintén elég tömény vegyületbomba, erős szagú, a dióavar csírázásgátló anyagot tartalmaz, alatta tönkremennek a növények. Hihető, hogy árt a krumplibogárnak. Kár, hogy két diófám csemetekorú. Sokak szerint a krumplibokrok közé duggatott hagyma is segít. Van, aki kézzel szedi le a petecsomókat, bogarakat, vagy kicsapja a baromfiakat a krumplisba.

A másik krumplibetegség a vírusos leromlás. A krumpli köztudottan nem őshonos növény Európában, így a gumók itt nagyon fogékonyak minden vírusra. Ha két-három évig a kertben ugyanazon helyre a korábbi saját termésedből - tehát nem megbízható helyről, "bio" tenyészetből - való gumót vetsz vissza, egyszerűen csak pár darab, rothadt, satnya krumpli kerül elő a földből a várt bő termés helyett. A jó minőségű, friss vetőgumó és a vetésforgó ezért olyan fontos! Itt permetszert, talajfertőtlenítő szert nem szoktunk használni. Más egyéb betegséget - a bebarnult, rohadó krumplin kívül - én nemigen tapasztaltam, lehet, hogy a nagy monokultúrákban más betegségek is vannak, ami ellen ezerrel permeteznek.

Júliusra elnyílnak a krumplivirágok, kis zöld bogyóként jelentkeznek a krumplitermések. Augusztusra a levelek erősen sárgulnak. Szeptemberben pedig felszedjük a krumplit. Ekkorra már a piroskrumpli - ágyás felét kiettük. A megtisztogatott gumókat különválogatjuk fajta és méret szerint, és megy a pincébe. Esszük, amíg tart. A múlt héten hoztam fel a pincéből az utolsó 25 kilót. Mivel már bimbózik az új, az öreg krumpli még kitart addig, de volt, hogy már decemberben vennünk kellett pár zsákkal. Már alig várom, hogy megkóstolhassam az édeskés, apró, petrezselyemtől zöld gombócokat!

Az első gyümölcs

"A szamóca (Fragaria) a rózsafélék családjába tartozó nemzetség neve... A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok felszínén, vagy abba kicsit belesüllyedve találhatóak"-mondja a szakirodalom tavaszi gyümölcsünkről.
Itt a várva-várt első édes csemege! Különösen kisleánykám áhítozott már rá, minden nap kutat a zöld levelek közt, keresve a piros gyümölcsöt. Találtunk még pirosabb eperszemet is, de azt nem tudtam lefotózni, mert abban a szent pillanatban benyelte, hogy rábukkant. Ezek a szemek mára már biztosan teljesen megpirosodnak.

Nincs hatalmas szamócáskertünk, talán ha ötven tövünk van. Az ott termő gyümölcsök szélsebesen elfogynak, még a konyháig se jutnak el a legtöbb esetben...

A szamócáskertet két éve tavasszal telepítettük jelenlegi helyére, a meggyfák alá, egy kellemes, félárnyékos helyre. Kedveli ezt a parcellát, pedig a nagykönyv szerint a szamócának 5-7.5 pH-jú (gyengén savas vagy semleges) talaj a kedvence. A fák alatt a föld puha, mélyen művelt, a minden évben hulló avar és a fáknak kiadagolt komposzt jót tesz az epreknek.

3 fajtát ültettem: 10 tő Elsantát, 10 tő Gorellát, és még egy csomó félvad szamócatövet, amit a második szomszédunktól, Marika nénitől kaptam. (Marika néni csodakertész, lehet, hogy még írok róla!) Az Elsanta és a Gorella holland frigó palánta volt, amit egy kertészeti katalógusból rendeltem. Mire megkaptam, a palánták egyharmada elrothadt. A maradékot ültettem el, gyenge, magas bokrocskák lettek, de már hamar megörvendeztettek minket gyümölcsökkel, nem is kevéssel.

A félvad, nevenincs tájfajta eper növényei sokkal erőteljesebbek, erősen indáznak, nagy, igen jóízű gyümölcsük van, de kevés. Most indult csak virágzásnak, amikor a nemes palánták már termőre fordultak: Két éve tört ki rajtam az epermánia. Akkor arra is képes voltam, hogy magról neveljek erdeiszamóca-palántát, meglehetős sikerrel.A vadeper-palánták már a 2. évben gazdagon teremtek, májustól a fagyokig. Erősen terjedtek és növekedtek, és a gyümölcsök ízét, azt hiszem, csak sokszakaszos ódában lehet megfogalmazni.

Van folytonérő, rózsaszín virágú díszeprem is a virágoskertben, de sem rózsaszínvirágozni, sem folytonérni nem hajlandó, rá se hederít komposztra, tápoldatra. Makacsul, dacosan gubbaszt az ágyásban, pedig VIP-helye van, a virágok közt. Lehet, hogy megsértődött, mert nem tud a lizinka, a kúszó boglárka, a sárga írisz és rózsa közt érvényesülni? lehet, hogy "kitolok vele", és beültetem őnagyságos személyét a többi eper közé. Lehet, hogy példát vesz róluk, és okul az esetből, teremni kezd...

Nem így új szerzeményem, a pink virágú sziklakerti díszeper. Unokatesómtól kaptam. Ő nemhogy jól elvan a többi virággal, de ültetése után négy héttel triplájára nőtt, és virágokkal is meglepett. Azt mondják, pici, ehető gyümölcse van. Már nagyon várom a termést - ha csak egy elhúsosodott vacok, akkor is. A sziklakertben is van különben erdei szamóca, és szépen fejlődik.Hédi férje nagymamájától kapott kismillió eperpalántát. Az egy másik tájfajta, más küllemű, mint az enyém, kíváncsi vagyok a termésére.

Ez az eperválaszték. A nevelésük abban áll, hogy az ágyásaikat gyomláljuk, gyengéden kapáljuk (hogy a gyökerek ne sérüljenek), locsoljuk. Erre nekem nincs gondom, ezt leányom intézi a kiskannájával minden este. A tövek körül a talajt fűnyesedékkel be is szoktam takarni, hogy a piros szemek ne piszkolódjanak be, a föld ne száradjon és tömörödjön. Szüret után ezt a fűréteget be szoktam kapálni, ami a talajnak igen jót tesz. A takarásra használt fű azonban szép, gyommentes kell, hogy legyen! Tavaly olyannal mulcsoztam, amiben voltak fűkalászok meg pitypangszár. Idén tavaszra pitypangos, zöld pázsittá kezdett volna válni az epres, ha a kapát elő nem veszem. Aztán várjuk a zöld szemek pirulását, és leesszük.

A szakkönyvek felsorolnak valami tizenötféle eperbetegséget és -kártevőt, én igazából csak azokkal találkoztam, amik a gyümölcsöt károsítják. A legrondább: a szürkepenészes rothadás. Gyakran a bolti, dobozos eperben levő rohadt szemeken is ezt a betegséget lehet felfedezni. Valamilyen gombafertőzés, de nekem még nem jutott eszembe, hogy ezért permetezzek. Igaz, nem tudott elhatalmasodni, mert a fajták nem egyszerre teremnek, meg lehet, hogy ez is fogékonyság kérdése, és a félvad palántákat nem sújtja annyira? A másik két károsító a csiga meg a hangya, de mire nálunk bevetnék magukat, a kiccsaj már leszüretelt előlük... Lehet, hogy vannak még másféle betegségeik is, de én azt nem tudom felimerni, egy profi kertész biztos észrevenné.

Ősszel szoktam az ágyásokat "kifazonírozni": az indákon nőtt palántákat leveszem, a növényeket szétültetem, még jó nagy hely van nekik a meggyfa alatt. A nagykönyv szerint az indákat már csecsemőkorukban el kell távolítani, mert elerőtlenítik az anyatövet,az így születő palánták nagy része meg vírusfertőzött. De akkor jövőre hogyan lesz még több és több eprem, ha nem akarok palántát venni megint? A szakkönyv nem javasoja az őszi telepítést, mert a palánták a hideg télben kifagyhatnak. Más szakirodalom szerint azonban a szamóca - 30 Celsius-fokig télálló. Hajlamos vagyok hinni az utóbbinak. Ráadásul a téliesítésben nagy segítségem van: a két meggyfa, amik ősszel vörös-sárga leveleikkel vastagon beterítik a töveket, így nem vacognak a hó alatt.

Na de vissza a tavaszba! Mivel a saját termés édeskevés, nagy látogatói vagyunk Erdbeerland "szedd magad" földjének. Eperlekvárt szoktam gyártani, a fagyasztóba is kell, hogy jusson, és egy tonna aszalt epret is kell csinálnom, ami a világ legélvezetesebb dolgai közé tartozik. Egyszerűen NEM LEHET ABBAHAGYNI!

Utóirat: Tesó, töredelmes vallomással tartozom! Tegnap, bodzavirág-szedésből visszajövet kiszúrtam, hogy az erdei szamócáidon van már két érett szem, és pofátlanul lezabáltam előled. Meg tudsz nekem bocsátani valaha :-) ?