Földimandula

Az idei év újdonsága a mi kertünkben a földimandula volt. Ez a növény több néven is fut különféle katalógusokban és szakkönyvekben (mandulafű/sásmandula/földimandula), és egy kicsit divatélelmiszer lett a paleotáplálkozás híveinek körében. Sokféle jótékony hatást tulajdonítanak neki. Magas a fehérje- és ásványianyag-tartalma, segít a székrekedés rendezésében, a civilizációs ártalmak semlegesítésében.  Feldolgozott származékait (mag, héjatlanított mag, liszt) a bio-webshopok  aranyárban mérik! Felhasználható rafinált édességek készítésére is. Mint termény, szinte gyomszerűen életrevaló, könnyen kezelhető. 

Tavasszal egy kis csomag gumót rendeltem. A gumócskákat be kellett volna áztatni egy napra, de nem tettem, hanem csak simán elültettem egy műanyag tálcába. Ezért a húsz gumóból mindössze öt növényke kelt ki. Így néztek ki a legzsengébb hajtások áprilisban:

A lapos tálcában hamarosan megálltak a fejlődésben, ezért átültettem a növénykéket egy jó nagy cserépbe, itt elbokrosodtak, megerősödtek:

Nyáron a dézsás növényekhez hasonlóan tartottam őket: rendszeres öntözés, kéthetente egy kevés tápoldat,  kora ősztől leszoktatás. Októberben a zöldje behúzódott, leszáradt. November elején kiszedtem a növényt a cserepéből és tüzetesen áttanulmányoztam a gyökérlabdát, földimandulácskák után kutatva.

Az öt szem megéledt földimandulából ennyi termést tudtam betakarítani:

Csak szemléltetésképpen, ilyen a termések méretaránya. Ízre a földimandula így ősszel, frissen jó édes, a belseje olyan ízű, mint a nagyon zsenge karalábé. Talán a héjrész íze emlékeztet a mandulára egy kicsit. Állaga azonban lédúsabb, ropogósabb. 

Dézsásként tehát könnyen nevelhető, csinoska  is, balkonkerti növényként biztosan működik. A termést nem falom fel, hanem elteszem jövőre, előnevelés után pedig ki szeretném ültetni valamelyik virágágyás napos, jól öntözött részére, ott találná meg a számára legelőnyösebb életfeltételeket. 

Magszedésre kínálkozó októberi virágok

Egy csokornyi hétköznapi gyönyörűség. Bőven kínálják már a begyűjtésre váró magokat. Aposzt végén pedig egy újnak kinéző kokárdavirág. 

Büdöske. Öt teszkós magcsomagból öt növény kelt ki, de legalább fél kiló magot adott. 

 A hónap új virágzói a hajnalkák. Eddig csak futottak, most megállapodtak.

 Teljesen megújultak a tövig visszavágott körömvirágok. Bónusz ajándék a sok-sok mag.

 Öreg és ifjú zinnia.

 Karácsonyfára hasonlít a kétméteres pillangóvirág. Ő is magszedésre alkalmas.

Az amaránt pedig önelvető, jövőre ezer helyen találjuk meg a kis piros csíranövényeit. 

 Szabadföldbe kiültetett enciánfa virágözöne. Soha többé nem tölti a nyarat cserépben! Ő nem magadó, csak szép. Nyáron, dugványról szaporíthattam volna, de nem tettem.

 Spontán keletkezett ez az érdekes kokárdavirág, a külső virágai nem szirom- hanem teljes mértékben virágszerűek. Lehet szaporítani? Hogyan? Tudnátok segíteni?

Magvak jövőre

Aki kertet mond, az magot is mond! Hiába van ásónk-kapánk, meg földünk és kapáló jó szándékuknk, ha nincs mivel bevetni a földet. Vetőmagjaink első és legfontosabb forrása – természetesen - a vetőmagbolt, de csomó kerti növény van, amelyet saját szedésű magból nevelünk újra évről-évre. Minek is? Gyakran olyan sok kell belőlük, hogy anyagi csőd lenne mindet a vetőmagboltban beszerezni. Ennek tipikus példája a török bab. Ezt díszbabként lehet megvenni, szemenként, 100 Ft/tasak áron… Mi meg a kukorica közé kapásból két kilót vetünk el. Kéne vagy száz csomag bolti mag ehhez. Sokkal takarékosabb valamennyi babot meghagyni magnak. Idén azonban majdnem gond lett. A hűvös-esős nyárvég nem érlelte szárazra a babhüvelyeket. Tömegnyi bab van, de mind kifejtő minőség, alig van pár száraz termés, ami beérett, magnak való. Amik megfelelőek, gondosan szárogatjuk egy dobozban a kazánházban. Kiszáradás után kifejtjük, és valami moly-és zsizsikmentes száraz- hűvös helyen vészeli át a „cucc” a telet. Kényes a babvetőmag; képes a héja alatt úgy megpenészedni benne a csíra a helytelen tárolás miatt, hogy kívülről a szemen semmi se látszik. Csak vetés után három héttel ámuldozik a honpógár az ágyás szélén: miért nem kelt még ki ez a büdös bab? Hát mert rohadt volt belülről. A második szomszéd néni esküszik, hogy a vetőmagnak szánt szárazbabot le lehet fagyasztani, a mínusz tizennyócban nem penészedik, a zsizsik megdöglik, és a kelés se romlik. Hát, szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen.
A Juliskababot szintén házilag szedett magból ültettük, de őszre egyetlen szem se érett be szárazra. Van még tavalyról maradék vetőmag, remélem csíraképes lesz jövőre is, ha már idén nem tudtunk szedni. (Eszerint igen.)
Amiből még rettenetes adag vetőmagot szedünk: az két virág: az őszirózsa és a legényfogó. Ebből is vagy harminc-harminc tasak volna csak elég, ha boltban vennénk… Több turnusban vetjük, több hatalmas sorba, pláne az őszirózsát. Nem szokásom, hogy az őszirózsa esetén a legszebb színű, dupla stb. növényeket megjelöljem, és csak arról szedjek magot később. Egy ideig babráltam ezzel, aztán eluntam: mindig úgy jött ki, hogy kb. az egyharmada dupla lila, egyhatoda szimpla rózsaszín, egyharmada dupla fehér, a többi dupla rózsaszín. Érdekes, hogy másodkertszomszéd néni egy időben a fehérekre „hegyezett” mindig csak a fehér őszirózsákról szedett magot, abból nevelte ki a virágokat. A színes őszirózsák lassan kikoptak, de a fehér tövek valahogy elhitványodtak,, olyan kis csünevész, szabálytalan virágokat neveltek. Tavasszal adott a magból, de olyan gyengén kelt, hogy júliusban feltépkedtük az akkor még csak palánta nagyságú növényeket, annyira nem mentek semmire.
A legényfogó-magokat tavaly én is megválogattam: a pirosakból, sárgákból, narancsszínből, fehérből szedtem magot, nem a rózsaszínekből- ebből volt ugyanis a legtöbb. A nagy „fajtanemesítésnek” legalább annyi rózsaszín virág lett a vége, mint tavaly, legfeljebb egy-két darabbal több piros volt köztük. Egy különleges szín azonban feltűnt, amit sose láttam: ez piros-sárga csíkos. Na, erről aztán az összes létező magot leszedtem.

Így néz ki a virág "magéretten":

A két virágfajta magjaival egy-egy 30x40-es doboz telt meg.
A büdöskéről is szedtem magot, nem sokat. A virágládákon kívül jövőre kell a társításokhoz is, de tanultam az idei évből: csak palántázni fogok a védendő sorokba, belevetni nem, mert elfojtja a főveteményt!
A tökfélékről: a különböző színű cukkinikről, patisszonokról is szedtem magot. Ha a ganéba hajigált félig rohadt példányokban maradt magok a telet átvészelve gond nélkül teremnek, akkor minek vegyem meg a boltit? Sóher vagyok. Kibeleztem most a cukkinikat, patisszonokat, mert nem februárban akarok a ganéban katatni a megfagyott tökökben magokat keresve. Ezekből ugyanis palántát akarok nevelni. Kibontottam még a Nagydobosi sütőtököt, a turbántököt (ezt úgyis szedett magból telepítettem), tesóm kockapatisszonjait és sárga cukkinijait. Ilyenjeim mind lesznek jövőre, nem kell magok után kajtatni. A dísztököket csak a gané mellé szórom, az ott is megterem majd. A takarmánytököknek azonban ki fogom szedni a magját, de nem vetési, hanem téli, madáretetési célzattal.
A chiliről meg a magyar fekete paprikáról is gyűjtöttem be vetnivalót. A csípős chiliből vagy öt darab paprika az éves szükségletünk, egypár mag bőven elég a jövő évi terméshez. A fekete paprika (ami kiszárítás közben sötét barnapiros színt öltött) magja nem kapható boltokban, amit vetettem, az is valószínűleg háziszedett magból volt. Jövőre többet ültetek! Terveim vannak vele: nem olyan szőrperzselően erős, mint a hagyományos chili, savanyúságba nagyon jó lett.
A paradicsommal pórul jártam. Sárga, csíkos, fekete és koktélparadicsomjaimról egyaránt szerettem volna magot szedni. Először ki is választottam pár szép darabot magnak, de ezt családtagjaim megették… Utána meg olyan sebességgel lerohadt a fekete és a csíkos pari, hogy esélyem se volt magszedésre. A sárgából tudtam valamennyi magot megmenteni, meg a koktélból. A magszedésről itt olvashatunk, de ezt én nem csináltam végig: nem volt ambícióm hetekig rohasztgatni! A szép, érett, egészséges paradicsomokból kiszedtem, kinyomtam a magot, egy rozzant pléhszűtőben kimostam közülük a rostokat, és egy kistányérban kiszárogattam a masszát. Tavaly így is sikerült. A fekete paradicsomhoz viszont tavasszal mindenéppen fel kell hajtanom magot: a termései igen jóízűek, nagyok és húsosak voltak: már amíg ehettünk belőlük…
Aztán volt egy –két növény, amely csak úgy magától került elő a kertben, és magot hozott: szinte felhívás keringőre, akarom mondani: jövő évi vetésre! Az egyik volt ezek közül a feketegyökér: tavaly valami gyökérdarabkája bennmaradt a földben, idén kivirágzott, és ugyanolyan bóbitában érlelte magját, mint a pitypang. Jó adagot szedtem belőle, jövőre elvetem, talán jobban kel. Ugyanígy tettem félre a mákból, korianderből, a kaporból. Utóbbiak amúgy is megteszik azt a szívességet, hogy jövő tavasszal vetés nélkül kihajtanak elhullatott magjaikból a kertben. Elveti magát gyakran a lollo rosso is(ez még a gyepben is kinőtt egy-kétszer ), és a szép kék virágú endívia is. A virágok esetében estikét, törpe árvácskát meg nebáncsvirágot se kell sose vetnünk, elintézik maguk.
Ennyit a magszedéseimről. Három dolgot még azonban hozzátennék.
Először is: a magok tárolásáról. Nejlonzacsiban magot nem nagyon célszerű eltenni, mert berohadhat. (És hogy milyen iszony büdös így, az külön mese…) Száraz, nem párás, lehetőleg fagymentes hely kell neki, úgy biztos jól elvan a vetésig. Kiflis papírzacskók, borítékok, textilszütyőkék a legjobbak a tároláshoz, amik levegőznek.
Másodszor: elemeztük a kertszomszéd nénivel, hogy mennyire érdemes a magokat magházaikból kifejteni, úgy eltenni. Ő mindig kirostálja a pelyheket az őszirózsamagokból, lemorzsolja a csemegekukoricát, kifejti a magnak való babot azonnal. Én meg nem pepecselek ilyennel. De nem láttam rosszabb kelést attól, hogy „szemetesen” vetettem, bár lehet, hogy a kirostálatlan magból nehezebben jön elő a kicsi csíra.
Harmadjára (és ez a kabinetkérdés): mi az, amiről még érdemes magot szedni (csak én nem tettem meg)?
Amivel kár kezdeni, az az F1 hibridek magja (a Mohikán uborka, a Lugas és Cherrola paradicsom, a legtöbb csemegekukorica stb). Sajnos. Ugyanis évek óta kutakodok valami olyan csemegekukorica után, amelynek a magját el lehet tenni, és finom is. Kiskorunkban mindig azt ültettük, de aztán valahogy kiveszett. Szedhető azonban a felmagzott hagyma fekete magokkal teli virággombóca. (Fertődi ezüstfehér hagyma magját akartam is szedni, de tisztára üresek voltak a magházai, viszont régen sose vettünk hagymamagot, mindig magunk nevelgettük.) A felmagzott saláta, lollo rosso, endívia termése is alkalmas vetésre, a pertezselyem, a legtöbb fűszernövény is jó. A paradicsom, szemes bab, kifejtőbab, chilipaprika, tökfélék is jól fejlődnek a szedett magból, állítólag a zeller és az egynyári virágok jó része is, meg a nem hibrid csemegekukorica. Arról azonban még nem hallottam, hogy valaki házilag ültetett volna sárgarépát, kinemesítettebb paprikafajtákat, paradicsomokat, káposztaféléket kiskertbe magnevelési célzattal.
Tulajdonképpen ha belegondolok, én ezzel egész könnyedén vagyok! Nagyszüleink idejében nem volt olyan jellegű vetőmagkereskedelem, mint most, mindenki a saját kertjében nevelte a saját vetőmagjait, a kertészkedő asszonyok meg vasárnapi mise után virág-meg zöldségmagokat csereberéltek. Azt hiszem, alkalomadtán meg is kérdezem mamát, hogy a régi világban hogyan is ment az, amikor minden vetőmagot maguk neveltek, szedtek. Szerintem hallhatunk erről a témáról érdekes, hasznos dolgokat, termesztési tippeket: alternatíváját a becsávázott, évente átírt szavatossági idejű,sokszor bizonytalanul sikerülő vetőmag - ellátásunknak.

Virágok és fűszerek magvetése

Az ablakládáim egy hetet melegedtek a radiátorok fölötti ablakpárkányokon, úgyhogy bőven itt volt ma már az ideje az újabb magvetéseknek. Ládába került a háromféle paradicsommag, egy gömbölyű középkorai hibrid, a szokásos Lucullus és a sárga balkonparadicsom. Paprikából kétfélét vetettem, kápiát és pritamint. (Lehet, hogy Ági még rábeszél valami újabbra. Nem akarom forszírozni tovább ezt a témát, mert a tesómé.)

Ami viszont az én saját témám, az a fűszer- és virágmagok vetése.  Fűszerből kétféle jött sorra,  a kakukkfű és a snidling. A kakukkfű fényen csírázó, úgyhogy rászórjuk a nedves földre, meglocsoljuk kézi kis permetezővel és hagyjuk kibontakozni. A snidling elvileg szabadföldbe vethető, de semelyik hagymafajta nem fejlődik jól a mi talajviszonyaink közt.Ezért kell palántázni. A magját a tavaly beért termésekről szedtem (már amit keresztlányom nem legelt le, valamiért nagyon ízlett neki a snidlingvirág). Formára olyan, mint a többi hagymamag, de a képen  látszik egy elszáradt hagymavirág-burok is.Nedves virágföldbe vetettem, fél centi vastagon takartam be és most már csak a csodát várom.

Most jönnek a virágok:Az első, amit elvetettem, Pepi mocsári hibiszkusza. Nagyon várom a kelést, annál is jobban a virágzást, nekem mindig a Balatont idézi fel ez a virág. Brokkolirózsánál is olvastam róla. 

 

Tavaly nyár végén olyan meglepetést találtam, amelyet előtte még csak látni sem volt szerencsém. Tulipánmagot, amit tavaly az egyik botanikai tulipánom hozott! (Azt hiszem a Kaufnnannia, terjed a helyén és eldugott sarkokban bukkan fel) Tudom, hogy évek, mire virággá fejlődik, de nem baj... 

 

 Kétféle egynyári kúszónövénnyel is megpróbálkozom, az egyik a feketeszem. Tavaly az egyik Ferő-parti osztrák faluban láttam villanyoszlopra futtatva. Melegigényes és vidám, nyári hangulatot hoz. Már azt is tudom, mire lehet futtatni. Az olasznád tavaly már hozott vagy tíz szál szárat, ezek a bambuszszerű szárak vannak annyira tartósak, hogy a nyarat kibírják a futónövények alatt. Jó kondis kis gombóc a magja. 

 

Kapott egy kis fokhagymás csávázást, ami nem más, mint három gerezd fokhagyma szétnyomva egy deci vízben egy napot áztatva és leszűrve.  Mindjárt lesüllyedt a lé aljára. Szimpatikusak.

A kúszó oroszlánszáj vagy Asarina magját is megszemléltem vetés előtt. Pontosan úgy néz ki a mag, mint a "sima" tátikáé, amiből szintén ültettem: apró, göröngyös fekete por. Remélem, ugyanolyan energikusan fejlődő és biztos kelő lesz, mint parasztkerti rokona.

 

 Évelő dísznapraforgóból még a TeszVesz oldalon vettem egy kis csomaggal. Őurasága is a földbe került, de kapott egy kis fokhagymás előkezelést.

 

  

 Közben az előző magvetések beindultak. Kikelt a madársaláta, de nem volt hajlandó normálisan pózolni a fényképező előtt. Már néhány napos a bazsalikom, a kis szeneslapát-sziklevelei nyújtóznak a fény felé. 

A zellerek nagyon sűrűn keltek a fólia alatt, ha nyurgulnak, lehet pepecselni a szétültetgetéssel.

Zellertorna - Mozgásfázisok. Szinte látja az ember, hogyan tárul ki a két sziklevél az egymást követő órák során...

Első magvetések: zellerek, madársaláta, bazsalikom

Január vége felé már nehéz kibírni, egyszerűen muszáj nekiállni. Elvégeztem az első magvetéseket, zellerféléket, bazsalikomot és madár-, vagyis galambbegysalátát vetettem. A zellerek a legpepecselősebbek, bár még így is úgy negyedóra alatt elkészül a magvetés, a többi pedig percek alatt kész. A Földszint blogon jól megtalálhatók az alapelvek.

Eszközök

Jól gondolja meg mindenki, mielőtt belevág, roppant sokat kell az eszközarzenálra költenie:-). Íme az induló készlet: a földmunkához kiválóak a nyári bográcspartiból megmaradt műanyag eszközök. A kanál ásóvá lényegül át, a villa gereblyévé, a kés pedig jelölőpálcikává. Kell még egy-két lestrapált doboz meg egy permetezőpalack. A zeller esetében pedig 2 db nagyobb méretű nejlonzacskó. Igazság szerint üveglap az ideális a takaráshoz, de hát az épp nincs. Jelölőpálcának pedig hurkapálcika lenne a legmegfelelőbb, mert a fa mégiscsak természetes anyag, de a műanyag kiskés nem korhad, ha földes is lesz, könnyen megtalálható nagyobb mérete miatt. CD-filccel ráírtam a fajták nevét. .

A zellervetés csínja-bínja

A zeller kiskori jellemzői közül kettő dolog fontos: az egyik a páraigény, a másik a fényigény. Lassan kel, kb. két hétre van szükség a csíranövénykék megjelenéshez.  A hét közepén tettem meg az előkészületeket: behoztam a lakásba a decemberi enyhe időben ládába gyűjtött és a +5°C-os garázsban tárolt homokos kerti földet. Langyos vízzel meglocsoltam és három napig hagytam melegedni. Ma a kisvillával elgereblyéztem a tetejét és kézzel lenyomkodtam.
Három részre osztottam a ládát, az első részbe levélzeller kerül - káposztafélék védőnövénye lesz belőle. 

A leveleket a szezon végén megszárítom vagy lefagyasztom, hasznát vesszük majd a paradicsomos ételekben, nem bír annyit teremni,hogy túl sok legyen. Egy-két tő télire is a földben maradhat, évelő, nem fagy meg, és kora tavasszal hamar kihajt, friss zöld levelekkel szolgál. Igénytelenebb, mint a "nemes" zellerfajták, úgyhogy érdemes vele vesződni.

A második rész a szárzelleré, ami frissen elég ritkán kapható, de kellemes, a gumós zellernél enyhébb íze és ropogós állaga miatt "elegánsabb" zöldség, nyersen, egészséges nassolnivalóként is fogyasztható. A harmadik fajta a TeszVeszről rendelt Giant Pascal fajta, ami újdonság, eddig még nem próbáltam. A zellerek természetesen a férfiak szekálásának elengedhetetlen eszközei, a zellerek sűrű emlegetése a potenciára vonatkozó erős szorongások kiváltására felettébb alkalmas.

Az apró, milliméternél kisebb  magokat fajtánként külön-külön nedves homokkal összekeverem (a ház déli részén már kiolvadt a homokkupac teteje, össze tudtam kaparni egy dobozra valót), így válik ujjaink közé foghatóvá és egyenletesen vethetővé. A kiskéssel jelzett részig egyenletesen elszóróm őket. Lenyomkodom,  egy egészen vékony réteg nedves homokkal betakarom, és a permetezőpalackkal langyos vízzel meglocsolom. 

Végül "fóliasátorba" helyezem, ez két zacsiból áll, amelyeket a láda végeire húzok és középen összecsomózóm a füleknél fogva. A zellernél a takarás elengedhetetlen, a kiszáradást nem bírja, Valószínűleg a szelekció miatt a nedves környezet ellenére nagyon ritkán lép fel palántadőlés, nem kell félni, hogy kirothad. Világos, meleg helyet kerestem a ládának a lakásban, mert a fényre kezdettől fogva szükségük van a kis magoncoknak. 

Más években sekély edénybe is vetettem hasonló módon zellert, homokkal keverés nélkül, de az nem vált be. A kelés ugyan sikeresen lezajlott, kefesűrűn álltak egymás mellett a növénykék, de a palánták a növekedésben sajnos megálltak és a kiültetés után is lassan tértek magukhoz, csak a Medárd-napi esők után kezdtek el tisztességgel nőni. Idén ezért választottam  a mély ládát, hogy lefelé is kényelmesen növekedhessenek a gyökerek, valamint a homokkal keverést a ritkább kelés érdekében.

A szárzellereket májusban fogom kiültetni, a levélzellereket pedig akkor, amikor a hidegágyi káposztafélék már átpalántázható méretűek lesznek. A ládák a nyár végéig  sem állnak üresen: verbénapalántát vagy záporvirágot ültetek majd bele, az díszíti majd a bejárat környékét. Lehet, hogy ez a leírás munkaigényesnek tűnik, de valójában pár perc alatt kész. A zellerpalántát nem adják olcsón és nekem viszonylag nagy mennyiségre van szükségem, ezért vállalom a babramunkát. A kelésről, fejlődésről majd beszámolok később.

Madársaláta és bazsalikom

Ezt a két növényt igazából csak úgy ötletszerűen vetettem, azért, hogy egy kevés korai friss zöldfélére szert tegyek. Ezek a növények elvileg cserépben, ládikában is kibírják, nem sírnak annyira azt édes anyaföld iránt. A hosszabbodó napok pedig már elég világosságot adnak a növekedésükhöz. A vetéshez virágföldet használtam, vetőedénynek pedig eltett kivisdobozt, alátétnek hungarocelltálcát, szóval mindenféle csomagolási szemetet, kisebb gyűjteményem van az ilyesmikből.

A bazsalikom apró, fekete magja fényen csírázó, nem szabad takarni, úgyhogy egyszerű az élet. A  nedves homokkal kevert magot rászórtam az virágföldes edényke tetejére, permetezőpalackkal, finoman porlasztott vízzel meglocsoltam és puszi-pá.

Ezek az egzotikus izék a madársaláta 1,5-2 mm-es magvai. Nagyok, kézbe foghatóak, úgyhogy homok nélkül is elvégezhetjük a kellően ritka vetést. Nedves homokkal 2-3 mm vastagon takartam és alaposan, porlasztva meglocsoltam. Maradt még a magjából, úgyhogy szakaszosan, hetente-kéthetente beállítok még egy-egy termődobozt. Várom, hogy hamarosan kikeljen, és a szendvicsemen végezze büszke sorsát.

Helyüket keresik

Krisztinca nyáriorgonás posztja adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A nyári szaporítási próbálkozások eredményeiről szeretnék beszámolni.

Dugványok
Tesóm élelmes volt, és júliusban nagy nyalábokkal hozta a nyáriorgona metszési nyesedékét a munkahelyéből meg a nyelvsuliból. Az ágacskákat rögtön eldugványoztuk, homokkal kevert virágföldbe, gyökereztetőporral kezelve. Árnyékos helyen, bokrok alatt helyeztük el az edényeiket. Pillepalackos takaráson meg egy kis locsoláson kívül aztán nem sokat foglalkoztunk velük. A dugványok egy része fonnyadásnk indult, majd a visszavágás után vagy elpusztult, vagy kihajtott. Ahogy Ági írta,5-7:1 az eredési arány amatőr szinten. Az idei dugványok így néznek ki:

A tavalyi már egészen bokros, ideje lesz kiültetni. Ági, már tudod, hogy hol lesz a helye?

Szintén jól megeredt az enciánfa. Ez az egyszeri kunyerált hajtásomnak már az unokája.

A dugványok még a fagyokig kint maradnak, hogy egy kicsit szokjanak hozzá a hideghez, aztán mennek a telelőbe. Leandert is gyökereztettem vízben, azt anyu kapja majd.

Volt egy tálam, amibe teltvirágú porcsinokat ültettem, ez volt a legtartósabb nyári dekoráció. A szabad helyekre mindenféle lopkodott és kunyerált pozsgásdugványokat tűzködtem. Most vegyesen tanyáznak a tálban a télálló és érzékenyebb növények, valamint a kiöregedő egynyári porcsin. Biztos ami biztos, ezt az edényt is felviszem majd a +5°C-os telelőbe az elvirágzás után. Addig is gyűjtögetem a porcsinról a magokat. Jövőre pedig igényeik szerint szétültetem a pozsgásokat.

Magvetések

A kelés utáni állapotról júliusban egyszer már írtunk. Közben gyűjtögettem vadvirágmagokat, abból is készítettem magvetéseket. A kis szikleveles palántákból volt, ami a fejlődés útján öles léptekkel haladt, volt, ami megcsökött.
A díszkáposzták kissé bolharágottak, de már van néhány csipkés-fodros levelük. Sürgősen kiültetem őket.
A harangvirágok magvetéseit nyáron fóliával óvtam, aztán ami kikelt, rögtön befényképeztem a blogba. Nos, kár volt ezt tennem, ugyanis az először kibújt növény mind pásztortáska volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor virágozni kezdtek. A láda kigyomlálása után meglepődve láttam a valódi harangvirágleveleket. Így már ismerős volt a növény, Jani mamája ágyásszegélyként használja a virágoskertjében, bazsalikommal és borsikafűvel felváltva. A képen látható növénykék úgy két-három centisek. Ezeket a pici palántákat egy védettebb ablakban, de a házon kívül fogom teleltetni. A lakás maradékhője talán megóvja a kifagyástól. Már öt éve próbálkozom a harangvirágok magról nevelésével, örülök, hogy végre eddig eljutottam. A kulcsszavak, azt hiszem a pára és a félárnyék. Kíváncsi vagyok, túlélik-e a telet, boldogulnak-e a kertbe kiültetve.
"Normális" évelő még a bíbor kasvirág, nagyon életerős kis palántákká fejlődtek a csíranövénykék. Immunerősítő gyógynövény, nagy szükség lesz rá, ha tényleg beköszönt az a fránya H1N1. Egy takaros növénycsoporthoz is elegendő lett ez a kisládányi palánta, hét részre osztva, kettesével-hármasával ültettem szét az évelőágy szabad részeire.

A vadvirágpalánták közül egyesek szépen megerősödtek, mások küzdenek és növőben vannak, aztán olyan is van, aki feladta. A ligeti zsálya úgy öt centiméteres, még várok pár hetet a kiültetésével. A vajszínű ördögszem is elég picike.
A pézsmamályvák már elérték a kiültethető méretet, a ház mögötti napos ágyásban találtam nekik helyet. Remélem, jól érzik majd ott magukat.
Sajnos a két-három vastövű imola elpusztult, de nem adom fel.
Utánanézve kiderült, hogy az így kinevelt mezei virágok szinte mindegyike egyben gyógynövény is. Érdekes téma lesz ez, folytatást érdemel, főleg azután, hogy volt szerencsém megtapasztalni, mennyire hatékony és pénztárcakímélő a gyógynövények használata a hétköznapi kisebb fertőzések kezelésében.