Levélparádé az évelőkertben

Az előkertünkben kialakított évelőágyásról most már elmondhatjuk, hogy kialakult a szerkezete és az évelők elérték felnőtt méretüket. Elkezdődött a növények egymás közti bonyolult viszonyainak ideje: flört, szimbiózis, tülekedés és élethalálharc és még sokféle egyéb, ki tudja milyen összefonódás. Mindezeket a növények zöldjük ezer formájával és árnyalatával beszélik el. 

A tavaszutó kezdetén a Nagy Virágáradatot csendben előzgető kis évelők virítanak nálam halványkékben, fehérben, bordósan és rózsaszínben. A virágok távolságtartóak és szerények a földből immár teljes szépségükben és gazdag változatosságukban kipattant lombokhoz képest.. Mindezt fátyolos fényfoltokkal szórják meg az előkertre könnyű árnyékot vető, bimbóban álló szomszéd akácfák lombjai közt befurakodó kora délutáni fénysugarak.   

A talajon szerényen kúszó, kissé lilásbordó levelű, talajtakaró gyepes szappanfű kis rózsaszín szegfű-csillagocskákkal telik meg.

Az ezüstöe nyuszifülek előtt szerényen azért, de csillog-villog az erdei szellőrózsa koronája.

A tarka levelű, rózsaszín virágú rózsalonc és a kék íriszek között haranglábak és évelő búzavirágok nyílnak, kissé hűvös pompában.

Az árnyliliomok megbújnak a hagymavirágok és sásliliomok között.

A margaréták körbekerítik a fonalas agávét.

Ugyanennek tarkalevelű párjával pedig snidlingek és harangvirágok és a borostyán szomszédolnak.

Szirmot bontott a tarkalevelű nagy meténg is.

S ez még csak a kezdet!

Jól működő csapatok

Ha egy virágágyást mutatósan, harmonikusan szeretnénk beültetni, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. Alapfeltétel a kertünkben a beültetésre váró helyek alapos megfigyelése: mennyi napot kap? Árnyákos, félárnyékos? Szélnek kitett a beültetésre váró rész, vagy szélárnyékot élvez? Nedves vagy száraz? Ez határozza meg azt a növényválasztékot, ami alapján nagyjából tudni lehet, mely virágfajták fogják magukat jól érezni a kertünkben. Amikor eldöntöttük, mit akarunk ültetni, jöhet az elrendezés. Itt már szárnyalhat a fantázia, de van néhány dolog, ami segít abban, hogy az eredmény tényleg szemet gyönyörködtető legyen.

Az első ilyen e növények magassága. Szegélyágyásnál hátulra kell, hogy kerüljenek a nagyok, a magas évelők (manapság nem túl divatosak, hiába szépek és nem kényesek, az alacsony örökzöld és a kidobható, igénytelen egynyári a "menő"). Ezek 80-200 cm-esek is lehetnek. A középzónába a kb. 50-70 cm-es növények az ideálisak, bár a magasság megválasztása függ a környezetbe kerülő növényektől. Előre az alacsonyak kerülnek, amelyek maximum 20-30 centiméteresek. Sokan ezt a szabályos elrendezést merevnek, unalmasnak találják, itt az segít, hogy a változatosság kedvéért helyenként egy-egy magas növényt előrehozunk a középzónába, illetve a középzónából az elsőbe. Nálam ilyen most az előkert.

Kellemes a szemnek az is, ha egy-egy fajtából nem csak egyetlen tövet ültetünk, hanem kb. 1 m2-es szabálytalan foltokban gondolkodunk. Így a magas növényekből kb. 2-3, a közepesekből 4-6, az alacsonyakból 7-10 tövet telepítünk egy foltba, úgy 20-50 cm-re egymástól. Ezen foltok mozaikjából épül fel az ágyás.

Számít a szín is, de itt az egyéni ízlés a döntő. A következő színösszeállításokat szokták javasolni, de persze ez már nem annyira bebetonozott szabály.
-sárga-narancs-piros: vidám, élénk hatású
-fehér-kék-lila-rózsaszín: távolságot, távlatot teremt
-ezüstös lombszínű - bordó: elegáns, exkluzív, főleg, ha színesítésnek sárgatarka lombú növény is kerül az ágyásba.
Általában ezt a szabályt tartom be a legkevésbé, valahogy a végére minden virágágy tarka lesz. Szerintem igazából így otthonos. A bejáratnál például sárga a rózsaszínnel keveredik, kicsit ripacs is lett az összhatás. Nem baj.

Egynyáriak beültetésénél a felsorolt színkombinációkat gyakran használják a profik. Ezek a képek Székesfehérváron készültek.
Gratulálok a kitalálónak.