Férjem nagymamájától hoztunk öt éve egy érdekes, piros virágú, igen dúsan virágzó rózsatövet. A nagyi Dollár rózsának hívta és alacsony kis támrendszerre futtatva nevelte a kiskapu mellett, ez köszöntötte a hozzá betérőket. Nálunk ez a rózsa nem indult futásnak, hanem inkább csipkebokor habitusú, nagy, hajlós cserjévé növekedett. Köröshegyről hoztam ligeti zsálya-magot, ezt ültettem a tövébe védőnövénynek. Meg is úszta eddig az összes tetűfertőzést épségben-egészségben. Idén vagy harminc ágon hozott legalább tíz-tíz rózsavirágot. Az elvirágzás előtt úgy gondoltam, érdemes lenne megmenteni ezt a kincset.
A virágzás kezdetén
Elvirágzás előtt
Előkészület
A szirmokkal teleszedtem a két legnagyobb keverőtálamat. A nagyobbikba 510g, a kisebbikbe 360g rózsaszirom került, lemértem. Átmostam és kissé át is kellett válogatni, hiszen csészelevelek és sok fülbemászó-fióka is került a szirmok közé, meg elég sok por is.
Már korábban böngésztem a netet receptek után, inspirálóbbnál inspirálóbb, különlegesnél különlegesebb ötleteket találtam. Az volt a tervem, hogy a kisebbik adag sziromból szörpöt fogok készíteni, a nagyobbikból pedig fahéjas-almás, kissé darabos rózsadzsemet. A végén ez nem egészen jött össze, de hát együtt tanulhatunk a káron.
A szörp, ami sikerült
Lényegében Hedonism receptjét követtem. A kisebb edényben lévő 360 g rózsaszirmot 2 liter vízbe tettem, a mosóvíztől nem túlzottan lecsöpögtetve, aztán lassú tűzön felforraltam és úgy fél órát főztem.
A főzés végére elszíntelenedett a sziromtömeg, amit leszűrtem
Szép mélypiros levet kaptam a szűrés után, ezt mérőkancsóval mértem vissza a fazékba. 2,5 l szörpalap készült a fenti mennyiségű alapanyagból. Ízesítettem egy citrom darabokban leszedett héjával.
Hozzátettem 1,5 kg cukrot (igen, ennyit, tudom, cukor-blues), 2 citrom levét és jól kiforraltam. A lé első két literét üvegekbe mertem, lezártam és szárazdunsztba küldtem aludni. Már frissen is csodafinom volt, másnapra pedig még zamatosabbá érett.
A lekvár, ami nem sikerült
Azért izgatott az almás-fahéjas rózsalekvár, mert így azt hittem, elkerülhetem a dzsemfix használatát, de hát sajnos ez most nem jött össze. Feltettem főni az 500 g rózsaszirmot egy liter vízzel, egy citrom levével, egy kis fahéjjal meg egy nagy alma felkockázott húsával. A kezdet biztató volt, de amikor az anyag már elég jól átfőttnek tűnt úgy háromnegyed óra után, jól ősszeturmixoltam az egészet. Ekkor megkóstoltam, és valami undormány, gyomízűen keserű, darált fakéregre hasonlító állagú förtelem lett belőle. Kínomban leforráztam vele egy rossz helyen nőtt bodzabokrot, a trulyit a madarak már majdnem fölették azóta.
Nem tudom, mi volt a baj, talán a kelleténél több csészelevél maradt a cuccban. Járt már valaki így? Mit ronthattam el?
A helyzetet végül úgy mentettem meg, hogy a szörp utolsó egy literébe gyorsan beleszórtam egy csomag 3:1 dzsemfixet (Haas Quittin). Jól átforraltam 6-7 percig nagy lángon, kavargatva. Így nem igazán dzsemes állagú, hanem inkább lekvárszerű, átlátszó, szép lekvárt kaptam, igaz, csak egy litert. De legalább az az elképzelt finom rózsás-málnás joghurt meg a rózsás-málnás torta még összejöhet. A dzsemfixtől talán nem halunk meg, van benne ugye pektin meg citromsav meg szorbit.
Hogyan kellett volna, ha a volna nem lett volna
Tanulság, avagy így készítenék egy menetben egy jó nagy adag szörpöt és lekvárt.
Ha most itt állnék egy kiló tisztított rózsaszirommal a konyhámban, akkor hozzátennék öt-öt és fél liter vizet, úgy főzném fel. Szűrés után a kapott szörpalapba, ami úgy hat-hat és fél liter, beletenném 2,5 citrom héját és öt és fél-hat citrom levét meg négy kiló cukrot, amit jól kiforralnék. A kapott úgy nyolc liter levet megfelezném, a felét szörpösüvegekbe tenném és dunsztolnám a cihák közt, a másik felét még lehetne fűszerekkel spilázni, de beleküldeném a négy csomag 3:1 dzsemfixet. Kiforralás után így meglenne a négy liternyi rózsalekvár.
