Rejtvény

Az utóbbi pár hétben mindig találunk valami érdekeset. A mai rejtvényt Janinak köszönhetjük, Balfról hozta ezeket a terméseket. Mi ez?

Betakarítás, téli készülődés

Az utóbbi két hétben kerti munka szempontjából turbóra kapcsolhattunk. Az őszön belüli télies napokban (még havas eső is volt egyik délután) egy hajnali fagy elegánsan lerendezte a babot, paradicsomot, paprikát, úgyhogy rapid tempóban mentettem a menthetőt. Kesztyűben téptem a kerítésről a szélben lobogó méteresbabokat. Fagyasztóba került végül 2 csomag vajbab, 4 csomag fejtőbab, aztán a sorsára várva dekkolt a teraszon egy vödör paradicsom (jó része zöld vagy félérett) és egy vödör paprika.
Előző hévégén nagymamanézőban voltunk Mohán, onnan pedig szintén felpakolva érkeztünk: sütőtököt, almát, paprikát kaptunk.
A hét elején tehát penészmentő/lecsófőző napot tartottam a saját paprikáinkból meg a mamától kapottból. Mami jórészt fűszerparikát nevelt, jó csípőset és a fagy elől megmentett ilyen zöld, félérett erőspaprikából állt az ajándék jó része. Mire megpucoltam és fölszeltem, már égett a kezem, a szemembe is sikerült belenyúlni, úgyhogy sejtettem a lecsó jellegét. A fagyasztás előtt egy adagból készítettem magunknak kolbászos-tojásos lecsót, utána úgy éreztem, képes leszek tűzokádó bemutatót tartani valami tűztános showban petróleumnyelés nélkül is. Szóval ebből az "erősen pikáns" lecsóból is kikerült négy csomaggal.
Maminak egyébként van egy szülőfalujából, a szabolcsi Mándokról való kiváló édes, nagytermésű, kápiához hasonló fajtájú paprikája, abból is kaptunk. A magját utolsó szemig begyűjtöm és abból is nevelek jövőre palántát.
A kerti tisztogatás során kinyűttem az összes maradék egynyárit, a megcsúnyult büdöskéket, mindenféle magszárakat. A virágágyásból kikerültek a fagytól tönkretett sarkantytúkák. A dísznövények közt most a szélhozta magból kikelt füvek gyomosítanak, azokat is kitépkedtem. Az évelők egy részét visszavágtam. A komposztkupac már Bábel tornyához hasonló...
A liliomok már szépen kifejlesztették a téli levélrózsáikat, gyönyörű élénkzöldjükkel az ágyásban most ők a legdíszesebbek, aztán jön a télizöld és örökzöld cserjék ideje. A kitépett virágok alatt most már látni a nyár folyamán szépen kifejlődött nefelejcspalántákat. A krizantémokon kívül virágzik még az ezüstös hamvacska.
Ezüstös-fehér színfoltot alkot még az egyik árnyékos sarokban kúszó, lassan megerősödő fehértarka levelű borostyán.

A kert egy eldugott sarkában találtam teljes, tehát teltvirágú nyári violát, azt a kedves parasztkerti virágot. Minden évben kísérletezem a palántaneveléssel, idén a nyár elején csupa egyszerű virágú, fakó színű csúfság lett a dédelgetett növénykékből. Eléje került a kannavirág, és elfelejtkeztem a kis mostohagyerekeimről. Őszre kelve pedig lila ponponvirágokkal lepett meg a néhány nyarat átvészelt tövecske egyike.

A violáról Erdély, Torockó jut eszembe, no meg a kertből frissen szedett fodormentából főzött tea. A magyar házakat első látásra fel lehetett ismerni, ha másról nem is, de leglább a viágokról. Egy ládába két muskátli vagy verbéna került, piros és fehér, zöldnek meg ott a levele. Ezt senki sem tilthatja meg, míg a magyar zászló kihelyezéséből adódhatnak zaklatások...
A labdarózsa anyuéknál egyszerűen lesárgul, nálunk -nem tudom miért- pompás vörösre színeződik ősszel. Ennyire szép:



Tudja valaki, miért van ez, hogy ugyanazon növény (mert az enyémet bujtással szaporítottam, tehát gyakorlatilag azonos vele) két különböző helyen különbözőképp színeződik ősszel?
A legkitartóbban virágzó évelő a kokárdavirág, most még zsúfolásig telve van tarka virágfejekkel. Abban bízom, hogy a védett fekvésben talán kibírja decemberig. A karácsonyi asztalra friss kerti virágot behozni számomra minden éveben igen-igen nagy boldogság.
Van még pár virág, amelyeken az utolsó bimbókat kinyílásra serkentette az utóbbi két-három enyhébb időjárású nap. Az utolsó virág a keserűfűn:
A körtékre kacsintgató legutolsó mályvarózsa, amelynek hullott magjából mindenhol fejlődnek a kis palánták:
A japán szellőrózsát számos elegáns előkertben láttam pompázni az utóbbi hetekben, szerény erdei rokona májusban produkálja a fővirágzást, de néhány bimbót mostanra is kinevelt:

A díszfüvek is szépen kalászosodnak, üde zöldjük a tél közepéig megmarad.
Fontos feladatuk van, ők játsszák a rózsák háttérnövényeinek szerepét:
Még a nyár elején kaptam egy picike tő valódi mini rózsát.,olyat, ami NEM törpésítőszerrel kezelt parkrózsa. Nyáron inkább csak fejlődött, októberre viszont ilyen rózsaszínnel tarkás, gyönyörű virágokat hozott úgy 3-4 cm-es méretben.

Az őszi lombszíneződésben nagy bajnokok a varjúhájak, a levelek pirosas-rózsaszínes sárgák a teljes behúzódás előtt.
Azt hiszem, ezek a fügék már nem fognak beérni,a levelek is egyre barnábbak.



A nyár végén elhatároztuk a zöldségeskert kibővítését, most hétvégén pedig elkezdtük a megvalósítást. Ennek első lépése a határoló sövény kialakítása. Egy széles, felásott csíkba nyolc zöld smaragdtuját telepítettünk, kiválogatva a legszebbeket az öt éve magról vetett állományból. Eléje pedig az itt-ott eliskolázott apróbb cserjék kerültek: a pálmaliliom a komposzt melletti eldugott, árnyékos helyéről, a gyöngyvirágcserje/túróvirág, a gyöngyvessző, a zanót, közé pedig a ház mögött a melegtől szenvedő rózsatövek. Lazán, ritkásan ültettük a bokrokat, közéjük pedig az ide-oda rendszertelenül ültetett évelőket fogom áttelepíteni, úgyis soknál aktuális a tőosztás. Ágitól kaptam ajándékba egy csomó pompás nárciszhagymát, nekik is príma helyük lesz majd az új ágyásban. A sűrű sövény azért kell, mert az északnyugati széltől szükség van egy kis védelemre a zöldségesben, no meg azért is, hogy a hosszú, keskeny telekből kissé megosztva arányosabb, mutatósabb kertképet kapjunk. Két év múlva látjuk meg igazán, hogy a koncepció és a kivitelezés helyes volt-e. A tuják mögötti gyep feltörésével bővítjük a zöldségest. Ilyen az új ágyás a két végéről nézve, még az évelők nélkül:
Amint eláll az eső, húzom a koszos cipőm és megyek az évelőimhez. A földben van még a sárgarépa és a petrezselyem, a jövő héten vagy azután fel kell még ásni és előkészíteni a téli tárolásra. Lassan elkezdhetjük az őszi ásást is. A földben van még a bimbóskel, (most kezd teremni, a hétvégi húslevesbe -gyógyétel- már tehetünk), a leveles kel (levesnek, rakott kelnek), a spenót, a zeller meg a jövőre végleges helyre kerülő spárgapalánták. A tüzelésből származó fahamut a komposztra is hordjuk, szórunk a megásni való részekre is. Szóval készülünk a télre.

Kiegészítés: Évelőágy
A kertet határoló cserjesor tövében parkoló összes évelőt kiszedtem és tőosztottam, az új ágyásba telepítettem, most már rendeződik a sorsuk. A magasak közé tartozik a szamárkenyér, a cickafark, a közepesekhez a sásliliom és a színes margaréta, az alacsonyakhoz a kúszó boglárka és a dédelgetett kis harangvirágok.

Kiültettem a cserépben dekkoló kis bukszusaimat is, nehogy átfagyjon a gyökérzetük a cserepekben.
A ház mögötti napos részre a rózsák helyébe kiültettem a szintén cserepes zsályát-rozmaringot a sudárzsályával (Perovskia) együtt. Megkapják az esélyt, hogy jövőre gondtalanul élvezhessék a napfényt. Az ültetést alapos komposztozással együtt végeztem.

Felteszek megint egy rejtvénykérdést: kitaláljátok-e, ez mi? Nem fogom három órán belül elárulni a megfejtést, megígérem!

Hidegfront után

A hét elején még tisztán nyárias volt az idő, mint augusztus végén. Rövidujjú pólóban fotózgattuk a szomszéd kiserdő és a temető fái között kibújó hatalmas, dekoratív teliholdat. Ez a kép Jani műve,

ez az alsó pedig az enyém. Majdnem összevesztünk a gépen, de most már kollektívan készül a blog.

El sem akartuk hinni, hogy közeledik a lehűlés, bár a hajdan törött jobb csuklóm a meteorológusokkal egy időben jelezte a változást. Csütörtökön utoljára lenyírtuk a (jó gazos) füvet, felhordtuk a telelőbe a kényesebb növényeket. Ez is a lehető legalkalmasabb időben történt, mert az érkező kiadós eső nem telítette vízzel a pozsgások cserepeit, kevésbé kell tartani a téli károsodástól. Mondjuk tavaly sem a gyökérrothadás volt a fő rossz, hanem a cserepek oldalán felvitt csigák. Jól bekajáltak a nem túl tüskés növényeimből. Ebből okulva nagyjából megtisztogattam a cserepeket, de simán lehet, hogy bekerült pár rejtőzködő nyálgépecske.

A muskátlik és a leanderek még kint maradnak. Mivel a terasz védettebb fekvésű, nem kell tartani a talaj menti fagyoktól. Ezekben a nyárias napokban óriásit nőttek, pedig már szeptember elején abbahagytam a tápoldatozást. Tele vannak bimbókkal, idén most a legszebbek, azt gondoltam, hadd maradjanak még egy kicsit lent a szemek örömére.
Andi tanácsára júliusban ládába ültettem hajnalkát, s bár pár hete már virágzik (mindenféle színben: rózsaszín, bíbor, liláskék, lila), most tudtam lefotózni először.

Nem tudom, nálatok is ilyen éles volt-e az időjárás megváltozása, de péntek délután kb. egy óra leforgása alatt úgy tíz fokot hűlt a levegő, akár órára pontosan meg lehetett volna határozni, hogy itt az ősz, most már tényleg. Ezt bizonyítja, hogy érik a kecskerágó, de nem akárhogy: betegek voltak a bokrok, látni a foltos levelekről, és alig-alig hoztak termést. Keresgélni kellett a képhez.
A bangitám most van a legszebb fázisban: piros ágak, pirosodó levelek, fehér bogyók.
A tamariszkusz mutatós sárgára vált, bemutatja, hogy ő MÉGSEM örökzöld.


Szombat reggelre áztatós eső jött, aminek örültünk, mert tegnap a virágágyásba kerültek a ligeti zsálya meg a vajszínű ördögszem kis palántái. Ültettem egy csomag botanikai kardvirágot is, ami elvileg télálló. Majd meglátjuk, mit tud. Azért is öröm az eső, mert a talaj annyira száraz volt, hogy a héten az egy adag leveszöldségért is meg kellett dolgozni az ásóval. Ezután már érdemes lesz elkezdeni a cserjék átültetését, a megnagyított zöldséges határának kitűzését, később pedig az őszi ásást.
Átültetésre vár az eper közt meghagyott gyújtoványfű. Megvárom, amíg elvirágzik.
Ez a vízcseppes levél pedig nem más, mint a kelkáposzta, vagyis pontosabban a leveles kel tulajdona.
Reggel az eső ellenére -kapcsolaterősítő program - bementünk a mosoni piacra. Ha szombaton jártok a környékünkön, ne hagyjátok ki, hatalmas piac van. Mézet vettünk, évelőket is akartam, de az eső miatt hamar hazament a nénim. Viszont Sopronból meg az Őrségből jöttek gyűjtögetős árusok, hoztak csipkebogyót meg sokféle erdei gombát. Húsz dekát megkockáztattam egy kis leveshez. Megyek is főzni.

Végül egy rejtvény: Ki találja ki, mi ez az agyra erősen hasonlító képlet?

Rejtvény

Készítettem egy fotórejtvényt, találjátok ki, ezek micsodák.
Segítség: részben kapcsolódik tesóm második sárgavirágos bejegyzéséhez. Van egy másik trükk is, aki ügyes, könnyen rájöhet. Tesóm az elsőnél nem találgathat, mert már látta a képet és a növényt is.

Első kitalálandó:


Második:


Harmadik:
Várom kommentben a megfejtéseket.

Rejtvény

Ma rossz idő van és tényleg semmi olyasmi nem történt, ami a kerttel vagy a természettel kapcsolatos, (hacsak az nem, hogy megint itt vannak a varjak) úgyhogy ezen a napon rejtvényt készítek annak, aki erre jár. Kitalálod-e, hogy milyen növényekről készültek ezek a képek eredetileg?

Holnap jön a megfejtés.