Január vége felé már nehéz kibírni, egyszerűen muszáj nekiállni. Elvégeztem az első magvetéseket, zellerféléket, bazsalikomot és madár-, vagyis galambbegysalátát vetettem. A zellerek a legpepecselősebbek, bár még így is úgy negyedóra alatt elkészül a magvetés, a többi pedig percek alatt kész. A
Földszint blogon jól megtalálhatók az alapelvek.
Eszközök
Jól gondolja meg mindenki, mielőtt belevág, roppant sokat kell az eszközarzenálra költenie:-). Íme az induló készlet: a földmunkához kiválóak a nyári bográcspartiból megmaradt műanyag eszközök. A kanál ásóvá lényegül át, a villa gereblyévé, a kés pedig jelölőpálcikává. Kell még egy-két lestrapált doboz meg egy permetezőpalack. A zeller esetében pedig 2 db nagyobb méretű nejlonzacskó. Igazság szerint üveglap az ideális a takaráshoz, de hát az épp nincs. Jelölőpálcának pedig hurkapálcika lenne a legmegfelelőbb, mert a fa mégiscsak természetes anyag, de a műanyag kiskés nem korhad, ha földes is lesz, könnyen megtalálható nagyobb mérete miatt. CD-filccel ráírtam a fajták nevét. .
A zellervetés csínja-bínja
A zeller kiskori jellemzői közül kettő dolog fontos: az egyik a páraigény, a másik a fényigény. Lassan kel, kb. két hétre van szükség a csíranövénykék megjelenéshez. A hét közepén tettem meg az előkészületeket: behoztam a lakásba a decemberi enyhe időben ládába gyűjtött és a +5°C-os garázsban tárolt homokos kerti földet. Langyos vízzel meglocsoltam és három napig hagytam melegedni. Ma a kisvillával elgereblyéztem a tetejét és kézzel lenyomkodtam.
Három részre osztottam a ládát, az első részbe levélzeller kerül - káposztafélék védőnövénye lesz belőle.
A leveleket a szezon végén megszárítom vagy lefagyasztom, hasznát vesszük majd a paradicsomos ételekben, nem bír annyit teremni,hogy túl sok legyen. Egy-két tő télire is a földben maradhat, évelő, nem fagy meg, és kora tavasszal hamar kihajt, friss zöld levelekkel szolgál. Igénytelenebb, mint a "nemes" zellerfajták, úgyhogy érdemes vele vesződni.
A második rész a szárzelleré, ami frissen elég ritkán kapható, de kellemes, a gumós zellernél enyhébb íze és ropogós állaga miatt "elegánsabb" zöldség, nyersen, egészséges nassolnivalóként is fogyasztható. A harmadik fajta a TeszVeszről rendelt Giant Pascal fajta, ami újdonság, eddig még nem próbáltam. A zellerek természetesen a férfiak szekálásának elengedhetetlen eszközei, a zellerek sűrű emlegetése a potenciára vonatkozó erős szorongások kiváltására felettébb alkalmas.
Az apró, milliméternél kisebb magokat fajtánként külön-külön nedves homokkal összekeverem (a ház déli részén már kiolvadt a homokkupac teteje, össze tudtam kaparni egy dobozra valót), így válik ujjaink közé foghatóvá és egyenletesen vethetővé. A kiskéssel jelzett részig egyenletesen elszóróm őket. Lenyomkodom, egy egészen vékony réteg nedves homokkal betakarom, és a permetezőpalackkal langyos vízzel meglocsolom.
Végül "fóliasátorba" helyezem, ez két zacsiból áll, amelyeket a láda végeire húzok és középen összecsomózóm a füleknél fogva. A zellernél a takarás elengedhetetlen, a kiszáradást nem bírja, Valószínűleg a szelekció miatt a nedves környezet ellenére nagyon ritkán lép fel palántadőlés, nem kell félni, hogy kirothad. Világos, meleg helyet kerestem a ládának a lakásban, mert a fényre kezdettől fogva szükségük van a kis magoncoknak.
Más években sekély edénybe is vetettem hasonló módon zellert, homokkal keverés nélkül, de az nem vált be. A kelés ugyan sikeresen lezajlott, kefesűrűn álltak egymás mellett a növénykék, de a palánták a növekedésben sajnos megálltak és a kiültetés után is lassan tértek magukhoz, csak a Medárd-napi esők után kezdtek el tisztességgel nőni. Idén ezért választottam a mély ládát, hogy lefelé is kényelmesen növekedhessenek a gyökerek, valamint a homokkal keverést a ritkább kelés érdekében.
A szárzellereket májusban fogom kiültetni, a levélzellereket pedig akkor, amikor a hidegágyi káposztafélék már átpalántázható méretűek lesznek. A ládák a nyár végéig sem állnak üresen: verbénapalántát vagy záporvirágot ültetek majd bele, az díszíti majd a bejárat környékét. Lehet, hogy ez a leírás munkaigényesnek tűnik, de valójában pár perc alatt kész. A zellerpalántát nem adják olcsón és nekem viszonylag nagy mennyiségre van szükségem, ezért vállalom a babramunkát. A kelésről, fejlődésről majd beszámolok később.
Madársaláta és bazsalikom
Ezt a két növényt igazából csak úgy ötletszerűen vetettem, azért, hogy egy kevés korai friss zöldfélére szert tegyek. Ezek a növények elvileg cserépben, ládikában is kibírják, nem sírnak annyira azt édes anyaföld iránt. A hosszabbodó napok pedig már elég világosságot adnak a növekedésükhöz. A vetéshez virágföldet használtam, vetőedénynek pedig eltett kivisdobozt, alátétnek hungarocelltálcát, szóval mindenféle csomagolási szemetet, kisebb gyűjteményem van az ilyesmikből.
A bazsalikom apró, fekete magja fényen csírázó, nem szabad takarni, úgyhogy egyszerű az élet. A nedves homokkal kevert magot rászórtam az virágföldes edényke tetejére, permetezőpalackkal, finoman porlasztott vízzel meglocsoltam és puszi-pá.
Ezek az egzotikus izék a madársaláta 1,5-2 mm-es magvai. Nagyok, kézbe foghatóak, úgyhogy homok nélkül is elvégezhetjük a kellően ritka vetést. Nedves homokkal 2-3 mm vastagon takartam és alaposan, porlasztva meglocsoltam. Maradt még a magjából, úgyhogy szakaszosan, hetente-kéthetente beállítok még egy-egy termődobozt. Várom, hogy hamarosan kikeljen, és a szendvicsemen végezze büszke sorsát.
A lábai sokkolóan vékonyak!
Megvan a töpörtyű!
Gyors falatozás:
Közben óvatos kukucskálás: nem jön-e valaki?
Ritka pillanatokban a hóban is keresgél.
A zöldikék szintén csapatban jönnek a második szomszéd eperfájáról. Félénken indulnak, de az etetőn már nem bátortalankodnak.
Nincsenek rosszban a tengeliccel sem:
Ha nem férnek oda, a hóból is kiböngészik a nekik való magokat.
A tengelicek egy négyfős csapatban érkeznek, és hosszasan elidőznek az etetőn. Nem verekednek, de nem is tágítanak, amíg jól nem laktak.
Cinkével:
Pintyővel, csurizzal:
Feketerigó: az utóbbi három napban több pár is megjelent:
Pinty: szinte mindig a hóban keresgél:
Széncinke: sok van belőlük, de a bokorba hordják az eleséget, ott költik el. Nagyon ronda, verekedős madarak.
Vörösbegy: azt hittem, képzelődök, amikor megláttam!
Van még rajtuk kívül - tegnap óta - kék cinke és balkáni gerle is, meg pár ismeretlen kismadár, de őket még nem sikerült lefényképeznem. Talán idővel. Addigis szeretném még minden tollas kis barátomat bemutatni egyenként!
