Bizony, eltelt a nyár,

… ömlenghetnék líraian, ehelyett inkább azon lamentáltam a hűvös napokban, hogy begyújtsak-e vagy se az ömlő esőre és hűvösre tekintettel.

A kertbe menni nem is volt érdemes. Azért az egyik szárazabb estén cappogva hátragumicsizmáztam (szegény cukigumicsizmi egyre cefetebbül néz ki), és leszedtem a koktélparadicsomokat, megpucolgattam, és előkészítettem befőzésre. 2 x 2,2 kiló lett. Mindegyiket lefagyasztottam, mert ekkora adagokkal a tízliteres befőzőlábosban kár kezdeni. Majd ha összejön hat-nyolc kiló, egyszerre befőzöm.
A rossz idő nagy vesztese a paprika; annak rendje és módja szerint szépen elkezdett rohadni a hegyétől felfelé. Fogalmam sincs, mi okozza ezt, nálunk a paprika eddig maximum feketetetves volt. Biztos ez is a sok eső miatt van. A gaz is kezd megint egyre jobban elterjedni.
Késő őszre és átteleltetésre ültetett zöldségeim szépen iperednek. Az átteleltetni valók természetesen tesóm kertjében (spenót, saláta). Ami még idén elfogy, az a mi kertünkben is maradhat. Viszont kiterveltem, hol fogok egy kis teleltetőágyat csinálni, és mik lesznek benne, mert most ezek az áttelelő zöldségek mérhetetlenül piszkálják a fantáziámat, pont úgy, mint a drótos paradicsom tavasszal.
Kínai kel is van idén először. Leveles kel is akartam vetni, de a tavasszal megvásárolt mag sehol sem kelt ki. A hetekben próbálkoztam még vetőmagot felhajtani, de szomszéd csodakisvárosunk egyik vetőmagboltjában csak rendelésre hozatnak, a másik helyen a tisztelt eladó meg úgy bámult, mint a luki nyúl, amikor ezt a magot kértem. Azért egy vetőmagbolti eladótól elvárható lenne, hogy tudja, mi szerepel a vetőmagkatalőgusban, amiből rendel! Kutakodtattam a megyeszékhelyen is mag után, és láss csodát! Ott sem volt. Adtak viszont egy Adventi nevű kelkáposztamagot helyette. Ez viszont nem tűnik rossznak, már a neve is bizalomgerjesztő. A leírása szerint: „Az ősz folyamán állandó helyére kiültetve jó áttelelő, hideg-és szárazságtűrő fajta. A növény gyors fejlődésű, egyöntetű, középnagy. Zárt, közepesen kemény fejet képez. Levele erősen hólyagos.” Elvileg ha áttelel, kora tavasszal fejesedik ki. Ettől függetlenül jó lenne még leveles kel is, mert az TÉNYLEG áttelel, de már ősszel is ehető.
Azért a szokott szombat esti kerti szemlémen találtam szép terménydarabokat is, mondjuk ezt az 1,2 kilós céklát, nyolcvan centi magas szárzellereket. El se hiszem, hogy a kiültetett, Nyunyi-kisujj nagyságú palánták négy és fél hónap alatt ekkora nagy lovak lettek. Van most vajbab is bővecskén, s lesz is. A répa, krumpli még a földben, uborka, cukkini, patisszon is akad. Paradicsomból azonban már jobbára csak a koktélkiadású lesz. A termésre még várok a másodvetett zöldborsónál, sárgarépánál, salátánál, még-egy két hét kell nekik.
A késői vetéshez előkészített magágyakat az eső természetesen totál tönkretette, állt rajtuk a víz, megtömődött a föld. Kapálhattam mindent újra. De tulajdonképpen nem is volt baj, mert hatalmas adag pörjegyökeret szedtem ki a földből, és a szépen elmorzsált ágyásba vethettem a retek – és kelkáposzta-magokat. És tohonyaderékfájóskertész – módra ültettem még újhagymának valót. Találtam egy zacsiban valami tavaszról maradt dughagyma- maradékot, azt ültettem el – potyogtatva.. Így is kihajt, bát a hagymák görbék lesznek. Csak a dughagymában volt egy-két gyatrább, és lusta voltam válogatni, meg már erősen sötétedett is. Bepotyogattam, takartam, ámen.
A héten a paradicsom – maradványokat begyűjtöm, befőzöm. Még vetni is akarok retket, kelféléket. Palántáznom is kéne, de hát hogy mire fogok ráérni, rejtély…

Végül három új olvasóinkat köszönthetjük újra nyíló szarkalábam füzérjével:

Patríciát, Kingát és Rozikát odaátról!

Még néhány gyöngyharmatcsepp

Tehát járjunk tovább szigetközi nyelvünk gyöngyharmatcseppjein újra Kovács Antal vezetésével! Ismét csak pár szösszenetet, címszót szeretnék kiemelni, amihez én is hozzá tudok tenni valamit.

"Óma: alma (Malus domestica). Nagyon népszerű a Szigetközben minden fajtája, s hogy milyen régóta, arról a régies nevek és a feljegyzések tanúskodnak. Áprilisban virágoznak a fák és június végén már érik az első, a szentiványi óma, majd sorba a többi nyári alma, ősszel és télen is van minden időszaknak jellegzetes fajtája. Nem lehet teljes az almanevek ismertetése, hiszen 80-nál többet gyűjtöttem össze, csak az érdekesebbekről számolok be. Aranygránát, ranétóma, kanadai granét a Cox narancs renet elváltoztatott neve (népi etimológia), asztragáni piros, hammasóma (viaszos) v. bársonyóma, bálindóma, törökóma, bosznyákóma, cidri, csörgőóma (magjai érett állapotban zörögnek a magházban), csücsösóma, emberálló vagy emberéllő óma november, december hónapokig áll el, ensz-rozmaring a nagy gyümölcsszakértő és kertész Entz Ferenc nevét viseli (népi etimológia); az eperóma, téli eperóma és himpéróma (himpér=a málna régies német eredetű neve) pirosak; a funtosóma termései súlyosak, a 0,5 kg-ot is elérhetik, azaz 1 fontot. Erre is és a Vilma hercegnő ómára is panaszkodnak: >> Ki köllött vágnyi, mert ágai hegyette nyőttek a hásztetőnek, ha egy óma ráesett, mingyá legyütt nyóc-tíz cserép.<<

Hát, rengeteg fajta. Kicsi koromban a határban nekünk is volt egy vén aranyranettfánk, a gyümölcse októberben érett, az íze egész más volt, mint azé a kb. 3-féle almáé, ami most kapható. Emlékezetes volt ez a fa számomra azért is, mert ezen tanultam fára mászni. Alacsony törzsű fa volt, vastag alsó ágakkal, és én, nagyfenekű gyerekként is átélhettem rajta a famászás sikerélményét. Egy Jonatán fával állt párban, de mivel azt senki se gondozta, túl sok termése nem volt. Én az ízét se szerettem. Keresztszüleinknél volt egy piros fontos, annak tényleg akkora piros-zöld termései voltak, hogy képesek voltak a fa alatt levő disznóól tetejének a paláját berepeszteni. Iszonyat savanyúak voltak, magában megenni még teljesen éretten se lehetett ezeket az almákat, viszont rétesbe ideálisak voltak. Mindig mákfejtésre értek be, az ekkori mákosrétest kellemesen lazította a savanykás alma. És az is jó volt, hogy hat szál réteshez nem kellett félnapszám almát pucolgatni, tíz darabból kijött a két tepsi. Emellett volt egy másik fa is, ami ugyanekkor érett ugyanilyen piros, de kisebb gyümölcsöket, azok édes-kásásak voltak, csak pár hétig álltak el. Faltuk is ezeket nyakló nélkül. Sajnos már ezek a fák sincsenek meg.

Anyósoméknál azonban a húsvéti rozmaring öreg, hatalmas fája szépen terem. Érdekes fa, csak minden második évben hoz gyümölcsöket, de igen bőven. (Idén 2. év van!) Azért húsvéti, mert gyümölcsei a terméstől számítva következő év húsvétjáig el kell, hogy álljanak, szóval sárga téli alma. Piacokon néha lehet még látni ezt a fajtát. A barázdásóma a Starking, ezt bütykös-, sőt bütyialmának is nevezik. (Régi almafajtákról itt. )

Régen volt Rajkán egy almaültetvény, és iskolai tanulmányi gyakorlat címén minden évben ősszel ott szedtük az almát, hatodiktól felfelé. A tsz adott ingyenbuszt, és mi, gyerekek szüreteltük a gyümölcsöt, iskolai szervezésben, iskolaidő alatt, rendes bérért. Ma ez már elképzelhetetlen, gyermekmunka, nem veszi be az APEH gyomra abcúg stb... Pedig sokkal jobb volt ez, mint a tanulmányi kirándulás, ahol minden évben Porván hallgathattuk a földrajztanár kötelező tanmeséit a kőzetek keletkezéséről, aztán csúszhattunk-mászhattunk a vizes köveken, és ezért még fizettek a szüleink, mint a katonatiszt. Bezzeg az almázás után! A pár napért 730 forintot kaptam, királyság! Az akkor annyit ért, mint ma kb 10 000 Ft. Minden gyerek akkor vett magának Tetrist meg kazettákat, menő cuccokat. De térjünk vissza a könyvecskénkhez!

Petrezsi, petrezsil, petrezsiromgyükér, gyükér, zőccség: petrezselyem (Petroselium crispum). >> Zőccsíggé jár kofákonnyi<< - mondják arra, aki a piacra viszi. A zöldség kötegeit pétlinek hívják.
A petrezselymet hallani még a szomszéd kertekben is itt minálunk petrezsírnak is, de csak a levelét. "Már megint lisztharmatos ez a büdös petrezsír, pedig most vágtam vissza", mérgelődött múltkor az egyik közeli kertszomszéd.

Soláto, ződ saláto, seláto: fejes saláta (Lactuca sativa var. capitata). A királnő saláta kissé >> pirhonyagos<<, elszíneződött, a harmatsaláta >>ződ, víkony, mint a harmat<<, a telelősaláta >> pelántáját ősszel ültetik<<, a franciasaláta levele a >>tőfa leveléhez hasonlít, a típősaláta nem fejleszt fejet, a leveleit tépkedik a szárról, és még sok egyéb fajta ismert.
Na, itt "lehidaltam" mondanám, ha itt akarnám nyomni a zsírtrendi dumát. Inkább azt mondom, szájtátásig elcsodálkoztam. A több, mint harminc évvel ezelőtti fajtaválaszték szinte teljesen azonos a maival, azokkal a fajtákkal, amiket feláras újdonságként adnak a vetőmagboltokban.

Vöröshajma: vöröshagyma (Allium cepa). A szigetközi konyhának is nélkülözhetetlen anyaga, makóit és zittait említenek. Makkhagymának a magnak meghagyottat mondják. A kékhajmát (lila) étkezéshez használják nyersen. Érdekes, hogy a hagymafüzért - fokhagymából is - koszorúnak hívják, de egy-két helyen fentőnek. Hagymahéjjal festették a pirostojást húsvétra. Van egy népi orvoslási adat is: >>Fülfájáskó, ha erősen lüktet, meleg leforrázott vöröshajmát kő a fülre rákötni, de arra, amejjik nem szaggat. <<>> Én a ződhagyma szárát nem dobom el, megfőzöm teának, azzal öntözöm a növényeket tetvek ellen. Ilyet kő hasznányi, nem aszt a sok vegyszert.<<

Makkhagymát én is akartam nevelni a Fertődi ezüstfehérből, de nem volt benne mag. Ez a népi orvoslási mód kicsit hókuszpókusz Nagyváthy János ide illő szavaival "bába lelte babona", de mama tényleg - álítólag hatásosan - csinált egy orvosszert köhögős-hörtyögős megfázásra. Kis zsírban ledunsztolt sok hagymát, felöntötte forró tejjel, és ezt kellett iszogatnia a páciensnek, nevezetesen unokatesónk férjének. Állítólag használt is, és lilahagymából a színe kellemes lilásrózsaszín. Így valami szépsége van a gyógyitalnak, ha már az íze nyomasztó...

A virágok, vadnövények, gabonafélék, állatok még meg sem említtettek, egy-két rövidke posztot alkalmanként még - úgy gondolom - megérdemelnek, ezért később is felütöm még itt virtuálisan ezt a kis könyvecskét.

Véget ér lassan a nyár...

... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre.
Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is jó lesz, nagyon szép lett a saláta, és életképes, nem lisztharmatos a petrezselyem, sárgarépa. Így a gyökér-és hagymafélék szerepelnek szépen. A kísérleti darabok közül nagy várakozással tekintek a kínai kel, az áttelelő saláta és a kilométerbab termésére. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat fel az elkövetkezendő hetekben a lassan termést kötő zöldborsó. Vajbab már biztos lesz, bár még túl gyenge az evéshez.

A kertnek csak egy pontja botrányosan gazos, és ez a felszedésre váró krumpliágyás. És már ez is eredmény! A többi darabokon is vannak pörjék, paréjok, de ezek a maguk csekély huszonöt centijeikkel és lágy szárukkal kismiskák tavalyhoz képest. Nincsenek méternagyságú darabok, fás-karós szárral, magontó hajtásokkal. Sikerült azt is kiküszöbölni, hogy az acat kivirágozzon, magokat növelve és elszórva. Ahogy a magágyat csináltam a reteknek, leveles kelnek és őszi dughagymának, észrevettem azt is, hogy a perjék megritkultak, gyökereik sekélyebben vannak, könnyebb volt kipucolni az ágyást. A gyomszárakat is sikerült lehordani, elégetni.

Egy - két ilyen takarítandó parcella van, bár csak hellyel- közzel gyomlálgatok rajtuk, őszre kelve már nem olyan vad tempóban nőnek a gazok. Ahova lehet, még próbálok vetni, hiszen a vetett ágyások - még ha csak kicsit is- a későbbiekben is azért több művelést kapnak, mint az üresen állók. És ha idén kevesebb a gaz, jövőre még kevesebb lesz! Tulajdonképpen már hat éve próbálom így visszaszorítani a hajdan mindent ellepő gyomtengert, és most tudom azt mondani, hogy érdemi eredménye látszik.

A héten be szeretném vetni a magágyakat, a leszedett terméseket befőzni, a másodvetéseket ápolgatni, és a krupliszedést is megkezdhetjük. Gigacukkinik és patisszonok megint nagy számban nőttek, ezeket le kell szednem és tyúkkajává aprogatnom, hogy újra teremni kezdjenek a tövek.

Egyébként ilyenkor olyan a kert, mint valami bőségszaru: szinte mindent megtalálok benne, amire gusztusom van, így könnyű kitalálni a heti menüt.

És nem tudok betelni kis hétköznapi gyönyörűimmel, szerény kis legényfogóimmal. Kicsi csak az ágyásuk idén, rosszul keltek, megverte őket a jég, de kárpótoltak dús virágzásukkal. Érdekes, hogy tavaly, amikor a magokat megszedtem róluk egy nagy papírdobozba, a legszebb, legérdekesebb színeket: élénkpirosat, bordósat, narancsszínűt válogattam ki magnak, nem a közönséges rózsaszíneket. Ehhez képest újra csak a rózsaszín az uralkodó, de feltűnt benne rózsaszín-fehér csíkos, és sárga-piros is, ilyenek tavaly egyáltalán nem is nőttek! Érdekes ez az öröklődés! Idén ezekből a tarkákból is jócskán szedek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük jövő nyárra.

És most már nem hagyhatjuk ki a köszöntő-blogajánlót sem, hiszen három új olvasónk van!

Egyikük, Timi, hozzánk hasonló buzgalommal - és szerintem sokkal nagyobb fegyelemmel - műveli gondosan a kertjét, Micit, aki szintén a vidéki élet kedvelője, és Adriennt. Köszöntse őket ez a szép szitakötő kettőnkön kívül.

Apropó szitakötő! Idén mintha szitakötő-tanyává változott volna a kert. Korábban mindig csak a Duna-, de főleg a Lajta-parton láttam annyira sok és annyiféle szitakötőt tanyázni, mint most a kertjeinkben. A végén talán még szárazföldi szitakötőink is lesznek? :-)

Antiketchup és körtemisungkompót

Már megint szembe megyek önmagammal - és tesómmal is. Blogírásunk gyermekkorában ugyanis megegyeztünk: igyekszünk témánál maradva nem átcsúszni a gasztroblogok világába, bár nagy volt néha a kísértés. Csak néhány érdekesebb dologgal meg sógorom mérnöki süteményreceptjeivel tettünk kivételt. De az evészetet nem lehet teljesen kiküszöbölni, hiszen azért termelünk, hogy együnk.

De térjünk a lényegre. A héten befőztem uborkát, ketchupöt és körtebefőttet. Az uborkaeltevésen nincs mit cifrázni. A ketchupgyártásnak azonban volt egy kis pikantériája, nevezetesen az, hogy teljesen sárga paradicsomból készült. Ez a fajta valahogy jobban bírta a rothadást, és igen bőven terem, termett, ebből volt a legtöbb, másfelől meg piszkált a kisördög: a ketchup olyan citromsárga marad a befőzés végére, mint az alapanyaga?

A recept a tavaly bevált, ezen nem variáltam, csak annyi, hogy a piros paradicsompaprika helyett szereztem narancssárgát, hagymából meg a Fertődi ezüstfehéret tettem bele, ennek még fehérebb a húsa. A fövő massza tényleg citromsárga volt, de az "eljárás" végére megsötétedett, narancsossá vált, végül olyan színű és állagú lett, mint egy jól sikerült, világos baracklekvár. Szóval nem ketchupszínű. Mindazonáltal még melegen ki kellett az egyik üveget bontanom, mert a ded hangosan követelte az "anyaketchupos"-vajas kenyeret vacsorára. Ha nem lenne rajta uborka, inkább lekváros kenyérnek lehetne nézni.

A körtekompótról: ez valójában kényszereltevés volt: hiába kötöttük és támasztottuk fel a körtefa terméssel teli ágait, a súlyos gyümölcsöket így se bírták el a viharban, letörtek. (Szerencsére nem voltak túl nagyok az ágak.) A körte rajtuk még nem volt teljesen érett és édes, hanem olyan befőzőállagú, fehéres magházzal, zöldes héjjal.

A körtét megpucoltuk, előszedtük a - négybetűs lakberendezési áruházban tucatjával árult - cikkezőt, aminek kb. 10 perc haználat után letörtek a fülei. A fülmaradványok miatt azonban használhatatlanná vált. Ekkor Lacinak elfutott a méreg, előkapta a kisflexet, levágta a fülcsonkokat, még meg is csiszolta a helyüket, így immáron fül nélkül, de újra használhatóvá vált a "cejg".

A recept tiszta tolvajlás Anditól, Csincsillától, Makkától: hajigáltam a szirupba - csak mértékkel - cukrot, citromot, narancsot, gyömbérdarabot, vaníliát, fahéjat, szegfűszeget és egy csepp ánizst. Kellemes, de nem fojtogató ízű szirup lett a vége, meg 12 üveg befőtt. De még rengeteg körte van a fán.

Lesz még eltennivaló, mert csak uborkából tettünk el a télre elegendő adagot. Nincs még vegyes savanyúság, ecetes paprika, hagymás uborka, rázott, csipkeszörp, és még sorolhatnám. Azonban jó elgyönyörködni a teli üvegekben, bár sok velük a munka. És milyen jó előszedni télen ezeket a hazai falatokat akkor, amikor az embernek gusztusa támad rájuk, azt meg kár külön elemezgetni!

Tavaszra hajazna....

... a kertjeink mai összképe, két okból is. Egyfelől: a késői másodvetések jó része szépen sikerült, kikelt, és pont úgy teli van jópár ágyás az előtörő csíranövényekkel, mint március-áprilisban.

Például az őszi megevésre vetett jégsaláta kisebbik ágyása így fest:

Nálam a lollo bionda Amszterdami sárgarépával vegyesen vettetett, még a nagy hőségben. Azt hittem, hogy ez tényleg TUTIRA nem kel ki, de csalódnom kellett, szerencsére kellemesen: a saliból tegnap már tudtam szedni.A Francia reggeli retek tavaly ősszel szebb, nagyobb és egészségesebb lett, mint tavasszal. Az éjjeli dús harmatok, hűvösödő nappalok a bolháknak nem tesznek jót, a retek föld alatti gumóinak annál inkább. Hédi kertjében ilyen sűrű, nekem még elvetni se volt időm, bár a magágy már készen áll. Még nem késtem el vele szerencsére.A spenótot csak ilyenkor vetjük, a Matador áttelelő fajtát. Ez egy adag spenótot még hajt őszre, aztán még egy adagot tavaszra, májusra magszárba megy. Nyáron meg nem spenótozunk, van más zöldség, de a hűvös szezonban nagyon jók friss levelei. Ez is még vethető.

Idén próbálkoztam először a kínai kellel, a vetőmagboltban adtak egy 58 nap tenyészidejű fajtát (vagy ötvennégy?), és úgy gondoltam, ez még belefér az ősz első hónapjaiba. Most palántázós nagyságú, szét kell ültetni.

Nyárelőt idéz a lassan termőre forduló vajbab, és hip-hip-hurrá, sikerült! a nem csodaóriás, a vihar által kicsit keresztbe kifektetett zöldborsó. Rekordtermés nem lesz, de csemegézni fincsi! Dughagymát is ültettem, meg petrezselymet, azok még a földben "gondolkoznak". Örülök a jól sikerült másodterményeknek, ezek a felvezetői nagy tervemnek: hogy áttelelő zöldségekkel télen és kora tavasszal is legalább részben friss, vitamindús házi ennivalót tehessek az asztalra. Áttelelő saláta, káposzta, répa, borsó, póréhagyma... Elvileg egy darab kert ki lesz vonva a szántásból, oda tervezek egykis teleltetős kertet. De még minden bizonytalan, novemberben dől el ez az átrendezés.

Amivel bebuktam viszont, az a leveles kel. Valami rossz magot vehettem, se nálam, se tesómnál nem kelt ki. De még ezzel se vagyok elkésve, elsején fizu, kifosztom a vetőmagboltot... :-)