Alkalmazkodás a változó klímához

 A mostani élethelyzetemben megvallom, nem olyan nagy prioritás a kert, mint korábban. Három fiam van, lejárt az anyasági mellett kérhető részmunkaidő, kaja kell, meg nem koszososdhatunk, így a kert az, ami megszenvedi a szabadidő hiányát. Messze nem olyan szép a kert, mint lehetne, és mellette ott van az a kihívás is, hogy bizony a nyarak sokkal szárazabbak és forróbbak, mint valaha, gyorsabban támadnak forgószeles viharok a kisalföldi szélcsatornában, és a teleken jóval kevesebb és enyhébb a fagyos nap. Változik minden és nincs mese, alkalmazkodunk kell. 

A növényállományunk eltolódott mediterrán irányba. Ha vásárolunk is, eleve olyan növényeket  veszünk, ami sanszos, hogy megmarad, de ha valami kipusztul, belenyugvó attitűddel fogadom. Próbálkozás volt, nem jött be és ennyi. Aztán igyekszem újra felfedezni a régi idők igénytelen, kevés gondozást igénylő növényeit, ezért házon kívül járva figyelem a nyaralók, hétvégi házak társításait, amelyek elviselik a kevés gondozást és az esetleges öntözést. Díszfüvek, cickafark, kúpvirág, pünkösdi rózsák, japán szellőrózsa, árnyékliliom,  Perovskia, szamárkenyér... folytathatnánk a sort sokáig. 

Régen szinte minden szabadföldben volt Most a több gondozást, ellenőrzöttebb és kevésbé kitett körülményeket igénylő növények cserepekbe, edényekbe kerültek: pozsgások, örökzöldek, egynyáriak. Az igényesebb zöldségek, fűszerek pedig a magaságyásokba, így kevésbé pocsékolódik az értékes öntözővíz. Most éppen magaságásra alkalmas, finom szerkezetű mulcson töröm a fejem. 

Aztán használható gyakorlatot ad a városi növénynevelés is: a  tetőkerti, balkonládás kertészek tapasztalatai egyre étékesebbek vidéken is. Nyerőek az edényben nevelt hagymások, egynyáriak, apróbb évelők. Mind úgy-ahogy elviselik a sivárabb körülményeket. Krókuszok, gyöngyikék, kis botanikai tulipánok, Puskinia, törpe nárciszok mind olyan növények, akiknek nem számít a szélsőségesebb klímának való kitettség. A magaságyásban virulnak a mikrozöldek és az egynyári fűszerek, mint a bazsalikom, kapor, ha kapnak egy kevés vizet.  

Elmondhatatlanul fontosak a fák, kerítések, mint árnyékadók. A szűrt fényben megmarad és terem a málna, josta, szeder, kevésbé ég szalmasárgára a gyep. A tujákat elfelejthetjük, már mind kipusztult vagy megcsúnyult, de a helyüket átvették az örökzöld cserjék, a Babérmeggy & CO. 

Barátkozunk egyébént a mediterrán növényekkel: a füge, a kivi jól bevált, a szőlők élvezik az enyhébb klímát, és meglepő módon renekül terem a cserje termetű gránátalma. Októberben érik és a gyümölcsök alig kisebbek, mint a szupermarketek kínálata. A leanderek három éve kint telelnek, a védett fekvésben sosincs - 1-2 °C-nál hidegebb. A diófákat támadja a fúrólégy, de az árnyékuk pótolhatatlan - leghűvösebb árnyéka szerintem a diófának van-, azonban kis trónkövetelőként már nődögélnek az apró pekándió-magoncok.

Amit elvesztettünk, azok a régi egynyáriak, amelyek a szabadföldben virultak, ezekből talán a pillangóvirág és az egyszerű nebáncsvirág meg a szarkaláb maradt, a többi általában nem nagyon sikerül. Magaságyásban, cserépben azért van büdöske meg körömvirág, de a sarkanytúka mérhetetlenül szenved. Ha valahol látni magát újravető "paraszt" petúniát, az egy megbecsülendő kincs, a kis paprikaszerű termésekből érdemes kérni, mielőtt végleg kiveszik. 

Kedvenceim a strapabíró, robusztus évelők, de a virágágyásba szükségesek melléjük árnyékadónak a termetesebb cserjék, lehetőleg örökzöldek, oszlopos tiszafa, kecskerágó. 

Az ideálom valahol a régi falusi kertek világa, de a változás kikényszerített egy elszegényedési folyamatot, elmozdulást az igénytelenebb, melegkedvelőbb növények irányába és ebből kell valamiféle élhető mixet kihozni, hidat építeni a régi Közép-Európa és a kibővülő Mediterránium kertvilága között. Nálatok hogy megy ez?

Magszedésre kínálkozó októberi virágok

Egy csokornyi hétköznapi gyönyörűség. Bőven kínálják már a begyűjtésre váró magokat. Aposzt végén pedig egy újnak kinéző kokárdavirág. 

Büdöske. Öt teszkós magcsomagból öt növény kelt ki, de legalább fél kiló magot adott. 

 A hónap új virágzói a hajnalkák. Eddig csak futottak, most megállapodtak.

 Teljesen megújultak a tövig visszavágott körömvirágok. Bónusz ajándék a sok-sok mag.

 Öreg és ifjú zinnia.

 Karácsonyfára hasonlít a kétméteres pillangóvirág. Ő is magszedésre alkalmas.

Az amaránt pedig önelvető, jövőre ezer helyen találjuk meg a kis piros csíranövényeit. 

 Szabadföldbe kiültetett enciánfa virágözöne. Soha többé nem tölti a nyarat cserépben! Ő nem magadó, csak szép. Nyáron, dugványról szaporíthattam volna, de nem tettem.

 Spontán keletkezett ez az érdekes kokárdavirág, a külső virágai nem szirom- hanem teljes mértékben virágszerűek. Lehet szaporítani? Hogyan? Tudnátok segíteni?

Véget ér lassan a nyár...

... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre.
Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is jó lesz, nagyon szép lett a saláta, és életképes, nem lisztharmatos a petrezselyem, sárgarépa. Így a gyökér-és hagymafélék szerepelnek szépen. A kísérleti darabok közül nagy várakozással tekintek a kínai kel, az áttelelő saláta és a kilométerbab termésére. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat fel az elkövetkezendő hetekben a lassan termést kötő zöldborsó. Vajbab már biztos lesz, bár még túl gyenge az evéshez.

A kertnek csak egy pontja botrányosan gazos, és ez a felszedésre váró krumpliágyás. És már ez is eredmény! A többi darabokon is vannak pörjék, paréjok, de ezek a maguk csekély huszonöt centijeikkel és lágy szárukkal kismiskák tavalyhoz képest. Nincsenek méternagyságú darabok, fás-karós szárral, magontó hajtásokkal. Sikerült azt is kiküszöbölni, hogy az acat kivirágozzon, magokat növelve és elszórva. Ahogy a magágyat csináltam a reteknek, leveles kelnek és őszi dughagymának, észrevettem azt is, hogy a perjék megritkultak, gyökereik sekélyebben vannak, könnyebb volt kipucolni az ágyást. A gyomszárakat is sikerült lehordani, elégetni.

Egy - két ilyen takarítandó parcella van, bár csak hellyel- közzel gyomlálgatok rajtuk, őszre kelve már nem olyan vad tempóban nőnek a gazok. Ahova lehet, még próbálok vetni, hiszen a vetett ágyások - még ha csak kicsit is- a későbbiekben is azért több művelést kapnak, mint az üresen állók. És ha idén kevesebb a gaz, jövőre még kevesebb lesz! Tulajdonképpen már hat éve próbálom így visszaszorítani a hajdan mindent ellepő gyomtengert, és most tudom azt mondani, hogy érdemi eredménye látszik.

A héten be szeretném vetni a magágyakat, a leszedett terméseket befőzni, a másodvetéseket ápolgatni, és a krupliszedést is megkezdhetjük. Gigacukkinik és patisszonok megint nagy számban nőttek, ezeket le kell szednem és tyúkkajává aprogatnom, hogy újra teremni kezdjenek a tövek.

Egyébként ilyenkor olyan a kert, mint valami bőségszaru: szinte mindent megtalálok benne, amire gusztusom van, így könnyű kitalálni a heti menüt.

És nem tudok betelni kis hétköznapi gyönyörűimmel, szerény kis legényfogóimmal. Kicsi csak az ágyásuk idén, rosszul keltek, megverte őket a jég, de kárpótoltak dús virágzásukkal. Érdekes, hogy tavaly, amikor a magokat megszedtem róluk egy nagy papírdobozba, a legszebb, legérdekesebb színeket: élénkpirosat, bordósat, narancsszínűt válogattam ki magnak, nem a közönséges rózsaszíneket. Ehhez képest újra csak a rózsaszín az uralkodó, de feltűnt benne rózsaszín-fehér csíkos, és sárga-piros is, ilyenek tavaly egyáltalán nem is nőttek! Érdekes ez az öröklődés! Idén ezekből a tarkákból is jócskán szedek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük jövő nyárra.

És most már nem hagyhatjuk ki a köszöntő-blogajánlót sem, hiszen három új olvasónk van!

Egyikük, Timi, hozzánk hasonló buzgalommal - és szerintem sokkal nagyobb fegyelemmel - műveli gondosan a kertjét, Micit, aki szintén a vidéki élet kedvelője, és Adriennt. Köszöntse őket ez a szép szitakötő kettőnkön kívül.

Apropó szitakötő! Idén mintha szitakötő-tanyává változott volna a kert. Korábban mindig csak a Duna-, de főleg a Lajta-parton láttam annyira sok és annyiféle szitakötőt tanyázni, mint most a kertjeinkben. A végén talán még szárazföldi szitakötőink is lesznek? :-)

Virágdoktorok a kertben

 A mai blogbejegyzéshez  Felsőszölnök-blog Növénytársításos bejegyzése, pontosabban táblázata adta az ötletet. Részletesen benne van az összes zöldségféle jó és rossz szomszédja, valamint a gyógy- és fűszernövények haszna, hatása a kertre: Melyik riasztja a rovarokat, melyik véd a gombafertőzéstől, melyik hat jótékonyan a talajéletre, melyik aktivizálja a komposztot és hasonlók. Letöltöttem, beragasztottam a kertes füzetembe és elkezdtem filózni rajta.  Rengeteg ötletet merítettem belőle, teljesen fellelkesített. Minden elismerésem érte!

A legszebb a növénytársítósdiban (szebb kifejezéssel vegyeskultúrában) az, hogy sok olyan virág van, amely nemcsak díszíti a kertet, hanem védő vagy  serkentő szerepre is alkalmas. Pont jókor érkezett a bejegyzés, mert most van a virágmagok elvetésének az ideje, könnyebbé teszi a mit-hova kérdés eldöntését. 

A három legfontosabb egynyári virág a körömvirág, a sarkantyúka és a büdöske (bársonyvirág).

A büdöske hatóereje a nevében, pontosabban a szagában van. Erős illatával riasztja a rovarokat, a levéltetveket, krumplibogarakat. A talajban a fonalférgek fejlődését gátolja, így jó védelmezője a gyökérzöldségeknek, krumplinak. Egyes könyvek szerint csigariasztó, mások szerint csigacsalogató (a virágcserepekből tavaly mindenesetre kirágták a büdöskéket a házas és házatlan pajtások). Szagos mulcsot ad, az is rovarriasztó. Idén ágyásszegélynek ültettem a zöldségesben, mert egyértelmű körvonalával irányítani tudja a fűnyírótologató szakmunkást, megvédelmezve a virágokat a szakszarűtlen géphasználat által okozott károktól. 

A sarkantyúka árnyékos helyeken mutatós dísznövény, de védi is a feje felett nődögélő gyümölcsfákat a vértetvektől. Riasztja a rovarokat, csigákat, pockokat, a krumplit is a burgonyavésztől.Virága ehető, mutatós dísze a salátáknak. Igaz, hogy az előbbi  hivatkozás cserepes virágnak ajánlja, de ez csak akkor működik, ha bőséges helye jut a gyökérzetének, inkább árnyékos helyen áll és sosem felejtjük el megöntözni.

A körömvirág szintén ehető virág (salátákba és ételek színezésére használható) és a bőrbántalmak kitűnő gyógyszere. Jótékonyan hat a talajéletre, gyökereivel lazítja és megdolgozza a talajt. Olyan rovarokat, zengőlegyeket csalogat a kertbe, amelyek lárvái tetűevésssel foglalatoskodnak hivatásszerűen. Inlandir nagy szakértelemmel írta le, hogyan társítja a gyakorlatban.

A dísznövények között sok fajjal, fajtával jelen lévő évelő cickafark és kenyérbélvirág szintén gyógynövény. A vadon élő változat esernyés, friss hajtásai magas ásványianyag-tartalmúak. Kiváló teanövény,  nyáron rengeteget iszom belőle csak úgy a magam kedvére, többet ér, mint a sokszáz forintos, aromákkal és festékkel teleborogatott műteák. Magról is jól kikel, váratlanul is előkerülhet itt-ott a kertben. Erős illatával szintén rovarriasztó hatású, hasznos tagja lehet egy vegyesen beültetett kis kertnek. 

Találtam egy szupi gyógynövényes blogot itt  és a folytatását itt, errefelé azt hiszem, gyakran fogok kattintgatni. 

A díszdohány ( kép innen) csigariasztó. 

A borzaskata  (kép innen) jól kikel, ha szórva vetjük, finom szerkezetű, gyorsan bomló levelei miatt jó zöldtrágyanövény. Ha engedjük termést érlelni, tüskés-nyúlványos magtokjaiból száraz virágkompozíciókat készíthetünk. Leggyakoribb színváltozata a kék, de fehér, rózsaszín, zöldes, sárgás, pöttyözött változatai is vannak.

A gyümölcsöskertben jó szolgálatot tehetnek az erdeinkben élő illatos vadnövények. Az árnyékos helyek  beültetésében amúgy is jelentős a szerepük. Az illatos medvehagyma rovarriasztó hatású, az egyébként mérgező gyöngyvirág pedig véd a moníliafertőzéstől.

A leánder hajtásai pedig a pocoklyukakba, túrásokba helyezve elriasztják a pockokat. Természetesen ő is mérgező, akármilyen nélkülözhetetlen a teraszon, nem árt vigyázni vele.  Itt olvastam, hogy Napóleon katonái bicskájukkal leándert vágtak, majd ezzel étkezve többen meghaltak.

Azt  gondolom, ezek a módszerek igazából a házikertekben, hobbikertekben a leginkább működnek egyelőre, ahol ha fel is lép is valamiféle rovarkár vagy fertőzés, a kieső termést legfeljebb elkároljuk. Legnagyobb tudorai az erdélyi kertesblogok szerzői, például Tereza blogja Erdélyből.

A tegnapi ragyogó időben az egynyáriak ültetését már ez alapján végeztem, minden ágyást körbevetettem büdöskével, körömvirággal, az árnyékos helyeket meg sarkantyúkával. A többi virág vetésében csak a méret számít, ugyanúgy mint a fényképezésnél:-) Magasak hátra, közepesek középre, alacsonyak előre. Más dolgom már nincs is, csak várni, mikor jelennek meg a szép, katonás kis zöld sorok.

Zölden telelők

A hét időjárását úgy jellemezhetném, hogy a tökéletes átmenet az őszből a télbe. Hajnalban nagy köd vagy nagy dér, minden másnap zúzmara, délutánonként meg egy kevés napsütés, este öttől pedig fekete éjszaka, amit ezen a héten a telihold tett világosabbá, no meg hidegebbé. A tista égen fantasztikusan ragyogtak a csillagok, érdemes volt néhány percet a szabadban tölteni.

A telet valahogy át kell vészelni. Szerintem ez nekünk, embereknek sem könnyű. A növények közül sok a föld mélyére húzódott vagy már jóval korábban megszabadult a lombjától. Az évelők, egy-és kétnyáriak egy része viszont szép, fejlett levélrózsával telel át. Jó kis kihívás azonosítani, melyik micsoda. Az segít, hogy figyelem, milyenek tavasszal, aztán nyáron, végül ősszel. A kép utolsó kockája a tél. A nálam sokkal gyakorlottabb kertészkedők már egy szikleveles kis csíráról is megmondják, nagyjából mi lehet, nekem még ehhez sok-sok elmélyült figyelemre lesz szükségem.

Elsőnek az évelők: Friss levélrózsával telel a margaréta, a búzavirág. Tavaszig ezek elfagynak, elszáradnak, de a száraz levelek védik a fagytól a föld alatti friss rügyeket.

Hasonlóképpen indul a a télnek a török pipacs is.

A cickafark gyatra, csak jelzésszerű levélkéiért nem nagy kár, ezek rövidesen a fagyokkal eltűnnek, de tavasszal amint lehet, újat hajtanak. Azok az új levelek ezerszer energikusabbak.

A mályvarózsát ha egyszer elvetettük, általában megmarad a kertben mert az igényei szerények. Sok magot hoz, amelyeket észrevétlen elhullat. A lapos, kerek magok egy kicsit vitorlázni is tudnak a szélben, így váratlan helyen bukkannak elő. Úgy tapasztaltam, máskülönben elég gyatrán kel ki, tehát a spontán kelt magoncok biztos életképesek lesznek. Az átültetgetést viszont nem kedvelik, sőt ritkán élik túl.

A len a virágzás után ilyenkorra megújul, a levélpompáját egész télen megőrzi, tehát akkor is ezüstös zölden díszíti az ágyást, amikor csak az örökzöldek adnak némi színt.

Az évelők közül a liliom nagyon érdekes életritmust követ: július-augusztusban elmegy szabira a föld alá, szeptembertől hat egy áttelelő levélrózsát, ami ilyenkor is még gyönyörű zöld, aztán a fagyokkal lassacskán tönkremegy, egyszerű fagyvédő burokká válik, majd kora tavasszal megújul, a kihajtó új levélrózsa a nyári szabiig él. A nyári levelek sokkal hosszabbra nőnek, mint az ősziek.

A fáklyaliliom viszont majdnem télizöld, tavasszal az új hajtások megjelnése után fokozatosan húzódnak vissza a telet átharcolt levelek.

Az évelő fűszernövényekről azt mondhatnám, hogy nagy áldás a létük, a friss zöldekkel való sütés-főzést, teázást még most is lehetővé teszik. Ilyen a zsálya és az oregánó.

A törökszegfű, lévén kétnyári (sőt időnként évelő) nagy levélpárnákat nevel ki ilyenkor, amelyeknek nem árt meg az átlagos fagy. Májustól aztán várhatjuk a gazdag virágzást, de utána nem szabad elfeledkezni a maggyűjtésről, nyári palántanevelésről.

Az egynyáriak közül is sok olyan van, ami néha kétnyáriként viselkedik, ősszel már kihajt és így telel. Ez azért jó, mert korábban virágoznak, mint tavasszal kelő vagy vetett társaik. Magától kelt magoncokat találtam az egynyári szarkalábból,

és a kaliforniai kakukkmákból.

Késő nyári palántázás eredményeképp nő ilyenkorra csinosra a díszkáposzta, ami érdekes színfolt a virágágyásban, s a mi kertünkben nagyon fontos, alternatív táplálék a leghidegebb hetekben az erőkből betévedő, gyümölcsfakérget, rügyeket rágcsáló őzeknek, nyulaknak.

Szóval, ha zöldre áhítozunk, csak az ajtót meg a szemünket kell kinyitni.