Csemegekukorica októberben

Nyersen, főzve, befőzve, megsütve

A másodvetésből a legjobban a csemegekukorica sikerült az idén. Júliusban vetettem be egy 10m2-es darabot egy cső Aranymazsola csemegekukoricával. Tulajdonképpen ekkor vetni egy kicsit kockázatos, de ha megússza a fagyokat, egészen sokáig meg lehet hosszabbítani a kukoricaszezont. Ki akartam használni a kukorica gyomfojtó tulajdonságát is, amely megkönnyíti az ágyás  gyommentesen tartását a következő vegetációs időszakban. Augusztusban semmit sem nőtt, szeptember-októberben két hónapot kellett bepótolniuk a növényeknek. Küzdöttek is nagy igyekezettel. 

A héten nekiláttam a kerttakarításnak, arra számítva, hogy a hétvégén várhatóan beköszönt az első talaj menti fagy. A kukorica volt az első a bemenekítendő termények között. A csövek nanoverseny-esélyes méretűek lettek. 

 Az illatuk viszont frenetikus. Nyersen is csoda finomak, ropogósak, édesek, nyári atmoszférát árasztók. A nagyobb csöveket megfőztük és tegnap este vacsorára mind egy szálig megettük.

Az apraja kapcsán pedig a mesebeli Jancsi és Juliska gyermekevő boszorkányának kétes dicsőségével ismerkedhettünk meg, amennyiben a kukorica gyermeknek lehet tekinteni a cseppnyi csöveket, báre még rajtunk eddig nem állt bosszút semmiféle mitikus kukoricaisten. 

Sós vízben tettem el a kicsikéket, úgy, mint a vizes uborkát: literenként 2 dkg sót tartalmazó vízzel leforrázva, majd a kihűlés után üvegbe nyomogatva, végül a leszűrt-felforrósított lével ismét leforrázva a nyeleket. Ez nem más, mint a méregdrága bébikukorica kissé rusztikusabb kivitelben.  

Legfinomabbak a 1,5-2 cm vastag mini nyelek. A 3 cm-nél vastagabb csövek csutkája már eléggé kemény, azok már inkább csak lefaragva használhatóak. Pizzafeltétként vagy salátában lesz a legízletesebb. Mivel a kukoricákat leforráztam, de nem dunsztoltam, csak a sós víz tartósítja, ezért várhatólag csak néhány hónapig tarthatók el. 

Mai ebédünk, 

Variációk birsalmasajtra

Mandulával, dióval, aszalt gyümölcsökkel

A birsalmasajt készítése a befőzés legjobb része: nem kell dunsztosüvegekkel bajlódni és elmarad a jaj-leforrázom-magam para. Helyette idén szembesültem először a mit-csináljak-ha-nem-köt-meg parával, de szerencsére Csincsilla Birsalmasajt 2. posztja segített túltenni magam a nehézségeken. 

A birssajtot a korán lehullott, ablakban érlelt, viszonylag édesebb birsalmákból készítettem. Volt azért már pár foltososó darab is köztük, ezért elkövettem azt a hibát, hogy meghámoztam, pedig a birsalmahéjban található plusz pektin  jól köti-sűríti a masszát. Ebből származtak aztán a későbbi problémák. 

Kevés vízben megfőztem a meghámozott birsdarabokat, majd megmértem. Majdnem 2 kg volt a főtt gyümölcs. Kapott egy alapos masszázst a botmixertől, majd beletettem egy kiló cukrot. Feloldódás után jól átfőztem, úgy negyven percig. Fortyogott, mint a magma, jól beterítette a konyhát. 

A főzés ideje alatt leforráztam úgy 20 dkg héjas mandulát és megtisztítottam, valamint előszedtem az aszalt almáimat-körtéimet és egy kis mazsolát (egy-egy kis marékkal mindegyikből).

Diót is készítettem elő. Ennek belső maghéja barnás-feketésen színezi a birssajtot, úgy tapasztaltam. Idén héjasan használtam, de akit zavar az elszíneződés, a dióbeleket át lehet sütni, vagy kicsit megpirítani a sütőben 200°C-on, légkeveréssel, nagyon odafigyelve, mert könnyen odakap. Ekkor kihűlés után könnyen ledörzsölhető a héja, szinte teljesen fehér lesz és nem színez.

Amikor már jó sűrűnek tűnt a főtt cukros birsmassza, előszedtem a házban található összes fém és szilikon muffin- és őzgerincformát. Vízzel kiöblítettem őket. A muffinformák aljára 2-3 szem szép fehér mandulát helyeztem, amíg volt. Az őzgerincformákba pedig aszalt gyümölcsöket szórtam. Készítettem egy almás-mazsolást és egy körtés-diósat. 2-3 cm vastagon kanalaztam rájuk a birsmasszából, majd félretettem az egészet a szekrény tetejére.

A recept 24 órás szilárdulási időt javasol, ennek letelte után megnéztem a formákat. A tetejük jól bebőrösödött, kezdtem volna a kiöntést. Azonban az aljuk folyósan krémes maradt. Kanállal kellett kivakarni,ettől eléggé elformátlanodtak. Kész!

El azért nem keseredtem, hanem fogtam egy villát, a puha masszát ezzel becsíkoztam, gondolván, ha nagyobb a felülete, hamarabb szárad. Jó ötlet volt és a végtermék külsején is sokat javított. A fazonigazítás után betettem aszalni a birsalmasajtokat a 100°C-ra melegített sütőbe, légkeveréssel. Hat órát maradtak ott, amiért Jani igen hálás volt, ugyanis előző nap kitört a kandallónk üvege és majd megfagytunk. Másnap is még így fűtöttünk. Bízom benne, hogy olcsóbb lesz, mintha a gázt kapcsoltuk volna be, de legalább később jelenik meg a számlán. 

Azért a végeredmény elég tűrhető. Az apró formákba öntött darabok gyakorlatilag készek, az őzgerincformában készülteket felszeleteltem, azok belseje még krémes. Még kapnak két-három hetet pihenni a konyhaszekrény tetején, karácsonyra pedig elegáns csokikabátot étcsokiból. Már ha marad. 

Egy előnye van azért a héja nélkül főzött birsalmasajtnak: szebb, világosabb a színe, mint a héjas almából készülőnek.

Zöldségesünk októberben

Az a nagy helyzet, hogy ez az év nem a zöldségek éve... A legjobb termésátlagot a ház előtti homokkupacban növő gyapjas tintagomba adta. Még azért reménykedek egy kicsit a brokkoliban meg a cukkinikben, talán adnak egy-egy evésre valót. 

Az idei ősz másik ásza az az egy tő, figyelmetlenségből meghagyott dísztökféle, ami a kert negyed részét befutotta és legalább két vödör csíkos-sárga dekoratív terméssel lepett meg. A fél szomszédság  lépcsője ezekkel van megrakva. Zsengén biztos ehető, lehet, hogy egyszer megtöltöm valami darált húsos cuccal.

A karalábék ügyesek voltak, nyolc-tíz, most is hízó kis gömböc csücsöl még a kertben. Ebből az egyből önellátók lettünk.

Lesz egy kevés csemegekukoricánk is.

A sárgarépa idén a nullával egyenlő. November elején aztán a petrezselymek és zellerek kivételével feltakarítok mindent, mert hoztunk anyutól tyúkganét és kiszórjuk. Jövőre pedig öngyógyítunk ezerrel!

Magszedésre kínálkozó októberi virágok

Egy csokornyi hétköznapi gyönyörűség. Bőven kínálják már a begyűjtésre váró magokat. Aposzt végén pedig egy újnak kinéző kokárdavirág. 

Büdöske. Öt teszkós magcsomagból öt növény kelt ki, de legalább fél kiló magot adott. 

 A hónap új virágzói a hajnalkák. Eddig csak futottak, most megállapodtak.

 Teljesen megújultak a tövig visszavágott körömvirágok. Bónusz ajándék a sok-sok mag.

 Öreg és ifjú zinnia.

 Karácsonyfára hasonlít a kétméteres pillangóvirág. Ő is magszedésre alkalmas.

Az amaránt pedig önelvető, jövőre ezer helyen találjuk meg a kis piros csíranövényeit. 

 Szabadföldbe kiültetett enciánfa virágözöne. Soha többé nem tölti a nyarat cserépben! Ő nem magadó, csak szép. Nyáron, dugványról szaporíthattam volna, de nem tettem.

 Spontán keletkezett ez az érdekes kokárdavirág, a külső virágai nem szirom- hanem teljes mértékben virágszerűek. Lehet szaporítani? Hogyan? Tudnátok segíteni?

Ki lakik a mulcsotokban?

Nem lakhat ott bárki,

csak Huszonkétpettyes Ovi

minicsoportja.

És még sokan mások.