Vásári tulipánok, nárciszok

Ilyennek kéne lenni - ilyen lett jellegű poszt következik a tavaszi hagymásokról. Az előzmény a tavalyi Gartenlust, ahol szuperakciósan vásároltam egy nagy szatyor többé-kevésbé ömlesztetten árult, de fajtánként papírzacskóba válogatott és fajtanévvel megjelölt virághagymát, majd nagy boldogan elültettem a szerzeményeket. Nem tudom, a tapogatás vagy a nagy vásári meleg tette, hogy a hagymákból nem pont ugyanaz bújt ki, mint a katalógusfotókon. 

Áprilisban alig akartak előbújni ezek az új növények. A botanikai tulipánok már majdnem elnyíltak, mire kimásztak nagy keservesen a talajfelszínre a hajtásaik. Gondolatban már temettem őket, de aztán egyszer csak megérkeztek. Nézzük, hol egyezik az eredmény és az ígéret. Bal oldalon a katalógusfotó, jobb oldalon a kertünkben fotózott. Vettem Lambada tulipánt. Ezt ígérték, ilyen lett:

A Daydream is elég jó, de a miénk színei élénkebbek, mint a katalógusfotón.

A Shirley fajta még szebb is, mint az ígéret:

A lila és rózsaszín fajtáknál már valami turpisság van. Lilából amit vettem, az egyik a Black Hero,  a másik egy sötét pünkösdirózsa-színű tulipán (sajnos nem írtam fell a nevét) lett volna, vegyes csoportokba ültetve, helyette egy csinos, de korántsem ennyire feltűnő generál-lila tulipán lett, igaz abból rengeteg. De legalább nagyjából hasonlít arra a pünkösdirózsa-színűre, amit elképzeltem.

A Gerbrandt kieft viszont csak csúnya, nyomorult árnyéka önmagának.

Nárciszból Minnow fajtát vettem, korai és gazdagon virágzó nárcisz, Sajnos nem tudtam a virágzáskor lefotózni, de tényleg ilyen, gyönyörű, gazdagon virágzó. Ebben a fajtában nem csalódtam. (forrás)

Az Amor nem teljesen azonos a katalógusfotóval, de azért nagyon szép, kecses.

Tanulság: óvakodjon a parasztlány a szuperkülönlegességektől. Ti már jártatok így?

A régi, megbízható tulipánok egyébként a lehető legjobb formájukat hozták, a jobbra lenti sárga tulipán virágja alatt egy érdekes, zöld-sárga csíkos plusz lepellevél is képződött.

Öngyógyítósdi 5. Kelés és a vetések második szakasza

Korai vetés, hátulütőkkel

Még március legelején, az akkori pár enyhe napban végeztem el a sárgarépa-petrezselyem, dughagyma, retek és saláta vetését. Négy-öt hétig hevertek a magok a földben, mire úgy döntöttek, hogy előmerészkednek. A gyökérzöldségfélék ezt bizony hiányosan tették, a tartalékolt rövid tenyészidejű répamagokkal megpróbálkozom a második menettel. A kis hagymák már úgy tizenöt centisek, rendben vannak. Igaza volt InLandirnak, kár volt a sietségért. 

Földibolha-ügy

A retek és saláta magját keverve vetettem, mivel Gertrud Franck szerint ez a tuti a földibolha ellen. Igen ám, de a biokertben mindig több tényező összhangja adja meg a kulcsot a sikeres védekezéshez, erre kellett rájönnöm. A saláta valóban riaszt, azonban önmagában kevés, mert: 

- a nagy szárazságban, locsolás nélkül mindenképpen keresnek valami keresztest a kis fekete pattogók. Tehát víz nélkül a legjobb riasztónövény sem életbiztosítás.

- ugyancsak a szárazság miatt elég hiányosan kelt a saláta is, mostanra érte utol önmagát. Ilyen időjárási viszonyok közt az 1:4, 1:5 magkeverék arány nem jó, kell az 1:3 a retek javára. 

Szóval a ragasztós bolhataligáknál és hagymapépeknél jobb, sokkal hatékonyabb a salátamaggal keverés, de száraz időben nem lehet megúszni a vízpótlást. 

Cserebere, ajándékok, szerzett holmik

Csicsóka

Erzsi lóbabját is az első menetben márciusban vetettem el, nos, nem sietett a kikeléssel, megvárta az áprilist. A bokorhajtások szépen kibújtak. Ibolyától kaptam csicsókát és nagyon jól szaporodó hagymát. Őket április közepén vetettem el. Szinte napok alatt pattantak ki a földből, gyönyörűek. 

A tápiószelei gémbankos pasztinákot (szigetközi tájfajta) is aznap vetettem, ő még a földben van. Nem aggódom, úgy olvastam igen vontatott kelő. A génbankos babok közt örömmel fedeztem fel nagyanyám gyöngyörgetett Juliskababját, meg egy fehér, közepes szemű gyöngybabot. 

Vetés kottából: káposztafélék, kabakosok

Igazság szerint nem ragaszkodtam 1000%-ban a vetéstervhez mindenütt, de ahol a káposztafélék játszanak, ott nagyon. Ők a legkedveltebb, de ugyanakkor legveszélyeztetettebb növényeink. A retket-salátát olyan sortávra vetettem, hogy közéférjenek felváltva a káposztafélék és a tökfélék sorai. Egyéb munkák miatt csak május 2-án reggel, a borongós időben tudtam nekilátni ennek a fázisnak. A páratlan sorközöket nevelőágyásnak használva vetettem egy-egy sor kelbimbót, brokkolit,  karalábét. A páros sorközökbe fészekbe vetettem 4 bokor patisszont és 5 bokor cukkinit. Tehát a módosított sorkiosztás a következő:

 - büdöske

- saláta/retek

- kelbimbó nevelősor

- saláta/retek

- patisszon

- saláta/retek

 - brokkoli nevelősor 

- saláta/retek

 - cukkini 

 - saláta 

- karalábé nevelősor

- saláta

Nálunk a káposztafélék szépen kikelnek, jól működik a hidegágyi nevelés, a szaporulatot majd elpalántázom máshová. A védőnövényéből, a zellerből két ládányi palántát neveltem, amelyek már két hete kint edződnek az ablakokban. Amint elég nagyok lesznek a káposztafélék a szétültetéshez, megy közéjük a zeller. Egyébként nagy szerencsém volt az idővel, a reggeli vetést a száraz földben a jó Szent Péter délben alaposan megöntözte. 

Ahol ragaszkodom a bevált társításokhoz, vagy esetleg a monokultúrához

Jónak találtam tavaly a csemegekukorica-uborka párost, a következő négy sort ők foglalják el. Külön ágyásba mentek a babfélék, az ő másodveteményük idén talán a Rajnai törpe borsó lesz, mivel a borsóvetésről sajnos már lekéstem. 15-20 tő paprika is kell,  nekik az eddigi sorok után szorítok majd helyet. A kert előtti virágágyásba ültettem szegélynek a földimandulát.

Palánták

Nem pepecseltem sokat velük, Február végén készítettem egy vödörben fele virágföld-fele vakondtúrásföld talajkeveréket, kiegészítve 5-6 ültetőlapát durva szemű homokkal. Nagyon nagy cserepekbe vetettem ebbe a földkeverékbe póréhagymát, gumós- és szárzellert, San Marzano paradicsomot, Szentesi kosszarvú paprikát és Lila bika padlizsánt. Utóbbit szikleveles korában Andris a kanapén elemzés tárgyává tette, úgyhogy kb. 3-4 növénykém maradt. Szép fejlettek a palánták, a jó idő beköszönte óta a külső ablakpárkányokon edződnek. Nem lépett fel palántadőlés, pedig nem kezeltem őket semmiféle növényi levekkel. Igaz, a vizet azért elég takarékosan adagoltam. 

Problémák a talajjal

Március elején mint az őrült, úgy kapáltam és gereblyéztem fel az egész kertet. Hiba volt, az esők jól megverték, aztán a száraz forróságban kőkeményre kérgesedett a teteje. Az újrakapálás helyett Jani megszánt és átforgatta a sógitól kölcsönkért rotációs kapával az egészet, hogy egyáltalán vetni tudjak. Igen, mulccsal meg lehetett volna előzni mindezt, de mulcsanyag az akkor nem volt még kéznél. Most már a kert jó kétharmadát bevetettem, csak a palántáznivalók helye üres. A fűnyírás most már nagyon esedékes, a vetetlen helyeket fogjuk elsőként a mulccsal betakarni, aztán jönnek a már soroló, kikelt növények. Tanulság: 1-2 körbála szalmával bizony fel kell készülni a szezonkezdetre, ha a minden sorközbe spenótvetést hanyagoljuk.

Egyéb mulcsos dolgok

Volt sok farohadék félig komposztálódott ágnyesedék, fűrészpor meg ágdarab, ezt az anyagot a ribizlik meg az ősszel telepített málnaágy kapta. A tetejére a lenyírt tujaágakból is terítettem. Nagyon jól reagáltak rá, nem senyvedtek, hanem energikusan kizöldültek. A tízből két tő száradt csak ki. Sajnos a kis ezüstfenyőnk úgy tűnik, nem élte túl a harmadik karácsonyfa-ciklusát, úgyhogy haló poraiban ő is mulcsként végzi. 

Őszi szerzemények: riszméte és fertődi málna

Szüret
Csupa zöld. Dombágyásról spenót, kertből retek, fokhagymazöld és sarjadékhagyma, virágágyásból snidling és medvehagyma. A rukkola felmagzott, komposztáltam, a madársalátát mind megettük. 

Munka munkával

Igen hamar vége lett a télnek - hiszen három hete még havazott , most meg kánikulához közelít a hőfok. Bolond az idő, de csodálatos! Szinte iszom a meleget, és úgy sütkérezek a napon, mint a tyúkok a porban. Jaj, alig vártam már ezt!

A kertet azonban expressz sebességgel kell megművelnem, mivel a melegben a talaj nedvességtartalma rohamosan csökken napról napra. Későn, csak hétfőn sikerült letárcsáztatni a kertet, és azonnal neki is estem a munkának. Persze a lehetőségekhez mérten hozzákészültem: egy-két nappal korábban már beáztattam vizes homokba a sárgarépa-és petrezselyemmagokat, a zöldborsót, a babszemeket, a céklát. Azonnal planíroztam és mindent vetettem.

Mint ahogy írtam, már nem a vetési munkálatok kezdetén járunk. Az első körben – még márciusban, két nagy havazás közt – már vetettem egy jó adag Rajnai törpe borsót, fokhagymát, dughagymát, mákot és salátát. Utána jött az a hét, amelyen minden nap havazott, utoljára húsz napja. Meg voltam győződve róla, hogy az összes mag kirohadt a földben, erre mit vettem észre egy napon? Hogy minden hajt. A kertben itt a legszebb a zöldborsó, a fokhagyma évek óta nem volt ilyen takaros.

A második bevetett táblán április első igazi verőfényes napján dolgoztunk. Ezt kis rotációs kapával törtük fel, ide a korai sárga és lila krumpli, bőséggel hagyma és zöldborsó került. Aztán jött Józsi bácsi a trakijával, tárcsázta a földet, és hét eleje óta megállás nélkül vetek és vetek.

Először ismét nagy mennyiségű zöldborsót – bízom benne, hogy még gond nélkül kifejlődik- aztán késői sárgarépát, petrezselymet, hagymát, cukkinit, csemegekukoricát, babot, virágot, vagyis mindent egyszerre. Nincs olyan tüchtig öngyógyító fazonja, mint Hédi kertjének, de azért próbálom figyelembe venni a társítás alapszabályait. Ennek megfelelően a sárgarépa és a hagyma elegánsan egymás mellett sorolnak, a retek jól elvan a szomszédos salátával, a babot meg a hagymát jó messze raktam egymástól. Most nagyobb sortávokat hagytam, mint tavaly.

Minden egyes magot a vetés előtt áztattam, hogy jó degeszre szívják magukat, s bár a talaj elég nedves volt még legalábbis hét elején, azért jócskán töltöttem a vetőmag alá is vizet, hogy ne száraz földbe kerüljön, és hamar tudjon csírázni. A sárgarépa magjait nemcsak homokba kevertem, hanem egytizedrésznyi salátamagot is hozzátettem. Tanultam a tavalyi-tavalyelőtti esetekből, amikor társítás gyanánt egyharmadnyi salátamagot hozzátettem a sárgarépához, aminek az lett a vége, hogy a gyengécske, kelő répát majdnem megfojtotta a saláta.

A céklát is megáztattam, de a három fajta cékla magjaival Nyunyi keverem-kavarom játékba kezdett, aminek az lett a vége, hogy kidöntötte egy negyedik edénybe a három pohárkában ázó magokat. Így most ömlesztve fog teremni a cékla. De hát a céklának mindegy, engem meg nem zavar.

Nem vártam a kukorica és a bab vetésével sem. A kukoricának már megfelel az idő. Bár a bab vetési szezonja májusban kezdődik, én már nem várok vele többet. Nem ígérnek az időjósok erős lehűlést, fagyokat, minek húzzam tovább? A csemegekukoricát úgy vetettem el – igen nagy sorközökkel- hogy hagyományos módszerrel közé ültessem az uborkát. Most nem fogom kordon mellett nevelni, a kukoricára való felfuttatással lett eddig mindig a legjobb termés. A kordon egésze megmarad a paradicsomoknak. Azon is gondolkoztam, hogy megkezdem a paradicsompalánták nagyjának kiültetését. Nagy hidegek nem lesznek már. Bár a növénykék még nem valami nagyok, már tíz napja kiszoktatón vannak. Szerintem a kerti földben még jobban fejlődnének, pláne puha, vastag mulcs alatt. Ezt még jövő hét elejéig meggondolom.

A gyors munkát többek közt az tette lehetővé, hogy kisleánykám igen lelkiismeretesen és strapabíróan segített a kertben, rengeteg munkát precízen elvégezve. A hagymaduggatást és sok vetési munkát a nyolc éve ellenére teljesen rá lehetett bízni. Igaz, hogy a hagyma olyan Hello Kitty-dizájnnal került például a földbe – egy vörös, egy fehér, egy lila – és csajosan, virágokkal kombinálva vetett: Így kicsit kusza lesz az összkép, de kit izgat?

A mai napra már alig maradt valami vetnivaló, nem kell olyan kapkodva dolgozni. Úgyis szükséges lesz az első bevetett tábláknál a gyomlálás is, van munka elegendő. Befejezem a fő vetéseket, a jövő hétre már az intenzív kapálás-gyomlálás, öntözés, palántázás lesz az esedékes feladat.

Tavaszi sprint

Igen, tényleg sprintelés, ahogy kivirult a tavasz. Pár hete, hogy havat hánytam még, és a múlt héten már pólóban tekertem haza a munkából. Ide meg nem írtam közben szinte semmit, holott a kertben is komoly munkálatok zajlottak.

Még március első, viszonylag enyhébb napjaiban megmetszettük a fákat, illetve Laci metszett, én meg szörnyülködtem, hogy milyen magasra felment a fán. A körtefának és a meggynek ugyanis a fősudarát alaposan visszakurtította, és a szomszéd felé eső ágakat is jól lenyeste: nem kell, hogy az égig nőjenek, aztán hat méter magasban rohadjon el a termés java.

A nektarinfát is jól megnyeste. Ennek a fának nem tudom, mi baja lehet. Alul a tőnél felvált a kérge, feljebb folyik belőle a macskaméz, és a törzs alja teljesen elfeketedett. Csúnya és beteg kinézete van. 

 

A többi fa rendben van és vígan hajt. Azonban amiket tavaly ültettünk, azok közül a folytonérő málna és az őszibarackfa nem élte túl a telet. Pláne az előbbieket sajnálom, bár vigasz, hogy a szeder, az egres és a ribizlik vígan élnek.

Az öreg feketeribizli – bokron viszont aggódok. Már vagy húsz éves, és most tavasszal alig rügyezik, teli van száraz ágakkal. A tövet még anyukám kapta egy munkatársától, tehát nem nemes, faiskolai növény. Azonban a gyümölcse sokkalta édesebb, mint az ismert fajtáké. Hédi csemetekerti ribizlije ehhez képest gyomorösszehúzóan savas. Kedves olvasóink segítségét, tanácsát kérem! Lehet-e dugványról, bujtással vagy szőlőhöz hasonló módon szaporítani a ribizlit? Sajnálnám ezt a fajtát, ha kiveszne a kertből, és gyarapítani is szeretném a ribizli-állományomat, ha már a málna kidöglött. Ha még idén lesznek friss hajtásai, abból megkísérelném a szaporítását.

 

A lemosó permetezés is időben megtörtént, kedves sógorom csinálta meg szívességből a múlt héten, még a rohamos rügypattanás megindulása előtt. Most már talán késői is lenne.

Közben még apósomtól kaptunk két magról kelt, fehér gyümölcshúsú, félvad őszicsemetét, ami kissé enyhítette a faiskolai csemete kidöglése miatt érzett bánatomat. Sajnos a kis Andris az egyiket gyökerestől felhúzta, de még sikerült a kis fát megmenteni: visszaültettem a kidöglött helyére, és jól beöntöztem. Bár már eléggé kifakadtak a rügyei, bízom benne, hogy megéled még. Buzgón locsoljuk mindennap.

Ma már gyönyörűen virágoznak a fák, a növekvő és fakadó bimbók mindenféle állapota látható a kertben. Pont arról beszélgettünk tesómmal, hogy mivel minden növény késésben van, egészen fura, hogy az összes gyümölcsfa  (barack, körte, meggy, ribizli, alma) egyszerre hozza a virágait. 

Talán a virágok elfagyását már megússzuk – volt elég hideg a télen – és bőségesen lesz gyümölcs, lekvár, aszalnivaló.

A tavasz igazi hangja

A tavasz igazi hangja mindenkinek más. Nálunk éppenséggel jelentheti ezt az, hogy a madarak dalolnak, a kertszomszéd már most nyírja a füvet, zümmögnek a bogarak, csattog a metszőolló, és a tiszta időben jól lehet hallani, hogy a kálnoki templomban délben hogyan húzzák a levesnótát.
 Az igazi hangot azonban nem a gépek és lelkes meg lelketlen állatok adják, hanem a növények, méghozzá a fák. Jól ki kell nyitnunk a fülünket, hogy ezt a neszt meghalljuk!
Ehhez először is sutba kell vágnunk minden zajkeltő eszközt, és valami jó puha talpú cipőt kell húznunk. Utána el kell indulni egy közeli erdőbe, lehetőleg olyanba, amely víz partján, folyó szegélyén fekszik, és sok benne a fűzfa és a nyár. Kell keresni egy jókora csököt, és azon kényelembe kell helyezkedni. Aztán csend, hallgatózás! És aki jól fülel, hamarosan meghallhatja azt a bizonyos kis hangot: reccs-kopp-potty, reccs-kopp-potty. Mi ez?
Ha jól megnéztek egy nyár-vagy fűzfavesszőt a tél végén, megláthatjátok, hogy a rügyeket pergamenszerű burok védi a fagytól, hótól. Amikor ilyen hirtelen kitör a meleg - ne feledjük, tíz nappal ezelőtt még havazott!- a rügyön kitör a viszketegség, hirtelen ki akar pattanni. Ilyenkor már az anyafa is létre kel, szédítő gyorsan megkezdi pumpálni a nedvességet fel a rügyekhez. Azok pukkadásig szívják magukat, és egyszercsak ez a barna héjkabátka-burok - reccs- kidurran rajtuk, mint a szűk cicegatya a duci szőke nőcin. Utána pedig - kopp-potty- lehull a fa alá. Ha jó helyet választottunk a hallgatózásra, akkor ott a lehulló rügykabátkákat is megtalálhatjuk.
Szerintem a tavasz fakadásának ez az igazi hangja. Ez csak egy évben egyszer, néhány napig hallható. Csak hegyezni kell a fülünket hogy jól meghalljuk a hamarosan fakadó zöld lombok halk üzenetét.