Térjünk vissza már a kertbe!

Nemcsak építési telkemen küzdök a kert létrehozataláért, anyukánk gigászi kertjében is tevékenykedek. Ott nem "cuki" virágoskert, meg édi-bédi kis gyümölcsfák vannak, hanem egy komoly veteményes, ahol saját fogyasztásra a legkülönfélébb zöldségeket termeljük az év minden évszakra. Mindazonáltal kertészkedésünk elég eshetőleges, és nem vált túl rögeszméssé. Ez alatt azt értem, hogy nem töltünk órákat a kertben nap, mint nap, bár foglalkozunk a növények ápolásával. Nem permetezünk mindent mániákusan vegyszerrel, ha néhány tetű, krumplibogár feltűnik, vagy van egy-két moníliás gyümölcs. Hiszen az ember se írat azonnal antibiotikumot egy kis hapcizás esetén... Azért ha komoly a helyzet, beavatkozunk. Meg nem huzigáljuk ki az egy centire kibújt zöldség mellől a félcentis gazokat, hogy a hanttal együtt a csírák is kidőljenek. A locsolással is hasonló a helyzet. És ha valamilyen vetemény silány lesz, hát elkároljuk : talán jövőre jobban sikerül. Tavalyelőtt pocsék volt a krumpli, a kukorica, a paprika, a bab, viszont az angol zeller, az ubi, a dinnye, a paradicsom és a cukkini szép. A harricourt zöldbabot meg fűnek-fának osztogattuk... Tavaly a zeller silányabb volt, a paradicsom, a brokkoli, a cukkini és a dinnye siralmas, viszont meglepő mennyiségű paprikát, uborkát szüreteltünk, a kukorica, a bab meg dió überelt.

Egy mítosz, amely túlélte a XX. századot

Az osztályban, ahol tanítok, van egy édes kilencéves kiskrapek, ő a legmélyebben gondolkodó ember, akit valaha ismertem. Okos, érzékeny, végtelenül igazságkereső kisgyerek, van benne némi befordultság is. A szavalóversenyről beszélgettünk, azt kérte, ő is szerepelhessen, nem fél a munkától, meg ő különben is ügyes, rockzenekart fog alapítani, ő lesz az énekes. Mondtam, ha megteszi, megyek a koncertjére első sorba üvöltözni. Hallgattam, mit beszél a cimboráival a sarokban, már le is osztották, ki mit fog csinálni a zenekarban. „Te jó vagy énekből, lehetsz gitáros, te meg béna vagy legyél dobos, az könnyű. Mi lesz a nevünk, valami jó kéne, olyan, mint a Bikini, kár, hogy az foglalt”

Kicsi csíra

Idén Ági volt a szerencsésebb kezű, ő is nemsokára megmutatja majd a saját ablakbéli mennyországát, de azért nálam is igyekeznek feltúrni a földet az apró gyönyörűségek...

Tesómtól kaptam szülinapra egy különleges csokrot, amelyet virágok helyett drótra fűzött magos tasakocskák alkottak. Ebből válogattam ki azokat, amelyeket már márciusban el lehet ültetni. Két héttel ezelőtt vetettem el őket, Mama tanácsai szerint feltúrt, porhanyós vakondtúrásföldbe. Most már mutatkoznak a kis csíranövénykék. Kétcentis korban is igazi egyéniség mindegyik.
Elsőnek nagy lendülettel - ó, sznobság, de tesó, miattad!- az articsóka kelt ki. Ezzel a növénnyel még életemben sosem foglalkoztam, kíváncsi vagyok, egyáltalán megmarad-e a nem igazán mediterrán, örökké szeles kisalföldi kertünkben. Most még ambiciózus és energikus...

Két virág van, amely nélkül szerintem lehet élni, de nem érdemes: a tátika és a nyári viola. A tátika egyelőre nem óhajtott kikelni, de a viola már kétcentis! Remélem, sok teljes virágú lesz köztük, és legalább egy árnyalatot érezhetek itthon is a torockói hangulatból.

Végül a Liatris vagy díszcsorba nevű, az újságfotókon bámulatos évelőről szeretnék írni, amely öt év kísérletezés után végre először - KIKELT. Nyelvöltés után mosoly - soha ne add fel!

Nem jön a tavasz

Sándor, József és Benedek főnökétől követelem, hogy idén legalább 30%-kal csökkentsék a fizetésüket és a három lókötőtől vonják meg a cafeteriát is! Amit hoztak... az a nullával egyenlő. Fokokban mindenképp!

A héten csak egy rövid, ámde nagykabátos sétára telt, az is csak azért, mert kíváncsi voltam, történik-e valami a most már lezárt halászi híddal... Nos, zárt dobozban felszereltek egy webkamerát, amely mutatja ... például a reggeliző munkásokat.
A hangulat a szélviharban azért kellemes, legalább este, amikor már nem melegít, legalább egy keveset világít a nap.

Üvegház-mánia

A pénzt alapvetően egy eszköznek tartom, de ha nagyon sok lenne belőle, az volna az álmom, hogy építtetnék belőle egy olyan fűtött kis télikertet vagy üvegházat, amely napenergiával vagy hőszivattyúval működne, télen trópusi forróság uralkodna ott, és mindenféle egzotikus csodanövény pompázna benne. Azt hiszem, a téli rosszkedv kezelésének ez volna az optimális módszere, különösen, ha még egy kis medence is lenne a közepén, ne adj' isten fürdőkád, ahova beülhetnék olvasni...

Ennek az álomnak azonban a valósághoz nem sok köze van, viszont az üvegház-dilim gyógyíthatatlan, úgyhogy ahol ilyen létesítményre bukkanok, órákra el tudok tűnni benne. Így történt ez a lednicei unalmasan pompázatos kastélyban is, amelynek viszont csodálatos parkja és óriási üvegháza van. Számomra ez volt a mesevilág, dzsungelben éreztem magam április elején.
A belépőt ez a látvány fogadja:

Ez még csak a kezdet! A zöld közt ízlésesen elosztva trópusi virágok, amelyek nem maradnak olyan nyomorúságosan aszottak és csüntek, mint az otthoni cserepesek, hanem egészségesnek látszanak. Ez azt hiszem, egy banánféle:
Ennek a növénynek pedig a tizenegynéhány centiméteres, trágyával felturbózott, kényszerből virágzó példányait ezresekért adják.

Színkontraszt és harmónia:
Tavaszi tervem a Füvészkert meglátogatása, egy képen láttam az üvegházi medence közepén virágzó vízijácintokat és az óriási levelű tavirózsát, amelyeket feltétlenül látnom kell.

Hanság

A Fertőn kívül a Hanság is remek kirándulóhely lehet a természet-mániásoknak. Aki egy kellemes napot el akar tölteni egy szokatlan helyen, annak javaslom a következő túrát:
http://www.fertopart.hu/ferto_hansag_nemzeti_park.html
Hany Istók túraútvonal
Bősárkányról indulva Osli előtt kell letérni jobbra egy földúton a Madárvártához. Maga az út is különleges, az út mellett nyüzsögnek a ragadozó madarak és a nyulak, őzek. Az út pocsék, már csak ezért is ajánlott a mérsékelt tempó, ha kocsival megyünk. Osli előtt van egy gyakran belvizes rét, ott láttam életemben először mocsári gólyahírt (nem saját fotóm.)



Ha szerencsésen megérkeztünk, és a megfelelő mellékúton kanyarodtunk le, megtaláljuk a Madárvártát, ami sajnos nagyon gyatrán van tájékoztató táblákkal ellátva. A Madárvárta előtt van egy jó kis pihenő- és tűzrakóhely, no meg a szoborpark, mindenféle vicces, faragott faszoborral. Ezek a rendszerváltás idején készültek. Köztük természetes, nem nyírt réti fű, benne májusban ők voltak a királyok:

Komolyan, százával ugrándoztak, akár még a cipőnkbe, kezünkbe is beszökkentek. Nem nagyon háborgatta őket senki, bizalmasak voltak az emberrel. Aki nagyobb állatra vágyik, bús tekintetű bivalyokkal is randizhat, ők tartják karban a réteket. Szerencsére van villanypásztor.
A Madárvártán Nagy László, Laci bácsi fogadott, (előzetesen egyeztettünk, tulajdonképp gyerekcsoportot vittem) aki a hely létrehozója, és azt gondolom, kiváló ember. Megmutatta a Madárvártán összegyűjtött rengeteg preparált madarat, emlőst és egyéb állatokat, rengeteget mesélt fáradhatatlan türelemmel. Élete munkája a Madárvárta, amit tőle hallottunk, más biztosan nem tudná ugyanúgy elmesélni. Szeretetet és lelkesedést sugárzó ember, pótolhatatlan a munkája. Nagy öröm volt találkozni vele. A Madárvárta épülete egyébként egy nagyon hangulatosan rendbe hozott, takaros kis ház.

Innen indul egy földút, amelyet egy csatorna követ, sással és vízinövényekkel. Az egyik oldalon nyárfa-, a másik oldalon égererdő látható. Az utóbbi talaját időnként víz borítja, dús az aljnövényzet. A talaja tiszta tőzeg, tömény virágföld! Egy mellékúton lehet kissé bemerészkedni az egyébként szigorúan védett erdőbe, ahol megcsodálhatjuk az égerfák támasztógyökereit. Vízimadarak sokasága él a fák közt, az ő élőhelyüket védi a "behajtani tilos."

5 km után következik az erdészház, az erdészet munkáját bemutató kis kiállítással. Szintén szükséges az előzetes bejelentkezés. Itt található a Hanság-főcsatorna zsilipje, a műtárgy kissé veszélyes, partja meredek beton. Van kiépített pihenőhely is, érdemes leülni, kipihenni az út fáradalmait.

Ami bosszantó: a földutat ez erdészet teherautói is használják, ezért elég jó minőségű, hát ideszoktak a természetvédelmi terület közepére a quadosok. Majdnem félre kellett ugrálnunk az útról előlük! Azt gondolom, itt semmi keresnivalójuk!

Kerestük a Király-tavat a kilátótoronnyal, de nem találtuk. Viszont bekeveredtünk egy másik érintetlen erdőbe, ami annyira tele volt friss vaddisznócsapásokkal, hogy jobbnak láttuk visszafordulni.

Hazafelé meglepődtünk azon, hogy a számtalan virágzó cseresznyefával ékes Osli mennyire csinos falu. A kocsmában viszont nem volt jégkrém, csak sör : - ).

Ruszt

Amikor megkerültük a Fertő-tavat, a "mi" oldalunkkal pont szemben egy gyönyörű kisvárost találtunk, Rusztot. Itt minden háztető fehér folttal ékeskedik, ugyanis ez a gólyák városa. Van legalább negyven fészek.

A város utcáiról közvetlenül ki lehet sétálni a tóhoz, kis kikötője van vitorlásokkal. Takaros játszóteret építettek rönkökből a partra. Itt mindig sétálgat legalább egy gólya, nyár elején meg a nyári ludak csapatai legelnek a homokozó körül.
A városka icipici, két óra alatt minen zugát be lehet járni, a főtere azonban a magyartól már teljesen eltérő hangulatot idéz.

Vannak sok évszázados emlékei, mint például a középkori Halásztemplom, csak bírd előkeríteni a kulcskezelő nénikét... De találni néhány magyar vonatkozású emléket is.
Itt lehet a legfinomabb jégbort inni, feltétlenül kóstold meg! Minden kávéház és cukrászda sokféle helyi kimért bort tart, mind kitűnő.