Az osztályban, ahol tanítok, van egy édes kilencéves kiskrapek, ő a legmélyebben gondolkodó ember, akit valaha ismertem. Okos, érzékeny, végtelenül igazságkereső kisgyerek, van benne némi befordultság is. A szavalóversenyről beszélgettünk, azt kérte, ő is szerepelhessen, nem fél a munkától, meg ő különben is ügyes, rockzenekart fog alapítani, ő lesz az énekes. Mondtam, ha megteszi, megyek a koncertjére első sorba üvöltözni. Hallgattam, mit beszél a cimboráival a sarokban, már le is osztották, ki mit fog csinálni a zenekarban. „Te jó vagy énekből, lehetsz gitáros, te meg béna vagy legyél dobos, az könnyű. Mi lesz a nevünk, valami jó kéne, olyan, mint a Bikini, kár, hogy az foglalt”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...
Igen, meg az is kár, hogy az én fiam nem a te osztályodba járt... :-) Aranyos történet, igazi fiús!
VálaszTörlés