Csírák, dugványok

A nyári szaporítás elég jól alakul. Elsőnek a dugványok:
Az elduggatott virágszárak közül a lizinka szépen fejlődik, a szarkaláb küzd az életéért. A krizantémokat felzabálták a csigák, úgyhogy az a vödör csigacsapdaként funkcionál a továbbiakban.

A cserjék elég jól bírják a kiképzést, pardon iskolázást. A lila és fehér nyáriorgonák levele jórészt leszáradt, a szár még zöld, eleven. Remélem, hogy az alvó rügyek hamarosan kihajtanak. A tavalyi dugványozás -tesó, a tiéd- szépen bokrosodik, csak kissé csigarágott, Dorka pedig kukucskálja.

Rózsaloncaim kis hajtásain a bimbók is kifejlődtek, virágoznak a cserépban, eddig minden jól halad, csak a teleltetést kel szerencsésen átvészelniük.

A magvetések sokkal energikusabb képet mutatnak.
A díszkáposztát azon ravasz fondorlat miatt ültetem, hogy télen a gyümölcsfákat hátha megvédi a nyúl-és őzrágástól, hiszen az erdő szélétől úgy fél kilométerre lakunk, a vadak kerítés híján akadály nélkül meglátogatnak bennünket és sajnos ha nincs jobb, a gyümölcsfák kérgét rágcsálják. A díszkáposzta általában jobban ízlik nekik, mint a fakéreg. (Igaz tavaly a kelbimbót otthagyták, a diófát pedig totál körberágták, pedig annak a kérge állítólag keserű) Fiatal díszkáposztacsíra, készülődő valódi levélkével, ami lila!



Harangvirágok:Évek óta görcsölök azon, hogy harangvirágot neveljek magamnak, de eddig soha nem óhajtott kikelni. Idén megtette, sőt a tavaly hozatott kavicsbányai ócska agyagos töltőföld fantasztikus gyomflórája között harangvirág is akadt! Dupla siker! Hihetetlenül picikék a csíranövények, a sziklevelek közt náluk is mutatkozik a valódi levél.
Kikelt és izmos a bíbor kasvirág, a bal oldali sziklevelén ott az üres maghéj:
Nem túl sok, de kelt a vastövű imolából is:

Hajnalkák:

Andi, te írtad, hogy még most is lehet hajnalkát ültetni, találtam is magot. A ki nem kelt szarkalábak ládájába vetettem el őket. Ezek a turbócsírák úgy ötnaposak. Fantasztikusan energikus növény.

A július utolsó vasárnapját...

... megelőző héten - a szúnyoginvázió dacára - picit aktívabbak voltunk a kertben. Permeteztem: a még többé-kevésbé egészségesen megmaradt paradicsomtöveket fújtam le egy réztartalmú paradicsomvész elleni szerrel. A permetezés úgy tűnik, hatott, mert a meleg, de még mindig csapadékos idő ellenére a rothadás megállt. Az uborka menthetetlen, teljesen tönkrement. A néhány adag salátán és az öt nagy üvegen kívül nem tudtunk semmit sem elfogyasztani belőle. Az öt nagy üveg viszont legalább nem forrt föl, nem puhult be, mert a pince hűvösén lapul. Sajnos vennünk kell apró ubit, eltevésre. Sikerült a másodvetésű babot kitisztogatni. A paprikából és a petrezselyemből kazalnyi gazt rángattam ki. Végül Hédi kertjében csináltunk egy másodvetésű ágyást - a kirohadt paradicsom helyén, amibe spenót, új-zélandi spenót, leveleskel, lollo rosso és tépősaláta került.
A szeles idő sok kárt tett a gyümölcsfákban, levert egy sereg gyümölcsöt. A körtefa még így is úgy teli van gyümölccsel, hogy drótkötéllel rögzítettük fel a roskadozó ágakat a törzshöz.
Anyuci sok szép kardvrágja kifeküdt a viharban.
A fűszernövények (lestyán, bazsalikom, borsfű) leveleit lecsipkedve buzgó fűszerszárításba kezdtünk a nagy hőségben.
A héten a munkák leginkább a gyomirtásban és megint a fűnyírásban merülnek ki... Ha a rothadás megint megindul, újra permeteznem kell. Jó azonban, hogy a héten már lesz csemegekukorica, amivel egyszerűen nem tudok betelni, alig várom! Jobb minden sütinél, tortánál, csokinál, marcipánnál, pedig azt is imádom!
A héten főztünk főzeléket a zsenge zöldbabból, ettünk cukkinit, brokkolit szezámos bundában, volt zöldségleves, darás tészta, hozzá tetszés sterint ubisali vagy almakompót. Egyébként intenzív fagyasztókievést folytattunk a napokban. kell a hely a zsenge terményeknek.
Képem most nincs a kertről az előző bejegyzésben már említett ok miatt, de ígérem, pótolom. Meg találtam egy cikket a paradicsomvészről (1908-as), azt is idevágom majd.

Július még mindig aranylik

Sajnos olyan ütődött violtam, hogy az angyaltrombita szaporításáról összeállított anyagot a memóriakártyán felejtettem. Az meg pont nincs nálam, kárpótlásul csak az e heti vadvirág-képeimből tudok csak néhányat feltenni. Hédi mára úgyis tervez két bejegyzést, nem fogunk olvasnivalóban szűkölködni.

Magas aranyvessző: sok helyen tömeges. Nem őshonos Magyarországon, invazív fajnak tartják, de ettől még állítólag jó mézelő és fontos gyógynövény. Egyik éven nekünk is kihajtott valamilyen szélhozta magból, szép volt, de millió terméssel terjedt volna. A rendszeres fűnyírástól azonban beadta a kulcsot. Nem is volt baj, a körtefák alatt nőtt ki, az meg nálunk az udvari dzsungel melegágya, legalább nem burjánzott tovább. Tesómnak is van azt hiszem, egy ilyen madárköpte töve.

Vadrezeda: nem túl mutatós, de isteni illatú, eből kifolyólag olyan rovarforgalom van rajta, mint a bevásárlóköözpontokban aranyvasárnap. Hihetetlen helyeken képes hatalmasra megnőni. Hajdani győri lakos koromban a régi győri várfal mellett laktunk egy tízemeletesben (ez is egy beteg dolog: hogy lehet a történelmi várfal közvetlen közelébe tízemeletes házgyári panelekből lakótelepet felhúzni?), a várfal legtetején nagy tömegekben nőtt. Esténként gyakran ott ücsörögtünk, és szagolgattuk a virágokat (Persze mást is műveltünk azért...)Ragyogó napraforgók a máriakálnoki út mellett. Madártömegek dézsmáják az érő tányérokat.A kutyatej zöldes aranya is ott virított a fűben:Ez vajon mi lehet? Egyszer nőtt ilyen "madárvetéssel" a kertünkben, de akkor se tudtam...

Vannak termések is: pókhálós bogáncs: és a kontyvirág termése. Arról már írtam, hogy a mályvabimbót néztem el zöld, éretlen kontyvirágtermésnek. Hát, elég ciki, nem nagyon hasonlítanak a növények egymásra.

Ezt csak azért fotóztam le, mert megtetszett a virágernyő szerkezete.

A gólya - ami ott sétált a zöld, másodszori kaszálásra váró réten, és szöcskékkel tömte magát - csak bónusz...

Paprikás vagyok!

Pár hét óta boldogan szedjük a kertből a paprikát. Nagyon szeretjük, sok és sokféle van belőle, édes, erős, zöld, csípős, pritamin, fűszer.... és folytathatnám. Nem tudunk giganagyságú, centi vastag húsú paprikát termelni, de ami van, friss, változatos és vegyszermentes.

Kiskorunkban még volt fóliasátrunk, abban neveltünk egy-kétféle paprikát. A palántát úgy vettük kertészetből, méregdrágán. Ültettünk paprikapalántát szabad földbe is - szintén kertészetből valót - és az erős szél kitördelte a felnyurgult palántákat. Volt, hogy mindet elrágta a csiga a tövénél. Akkor azt hittem, hogy paprikát nevelni valami iszonyú bonyoult dolog.

Aztán amikor megvettük az építési telkünket, feltűnt a szomszéd Margit néni gyönyörű kertje. Még csak kora tavasz volt, épp akkor vagdalta vissza az átteleltetett muskátlik megbarnult szárait. A muskátliládákból valami zöld, kefesűrűségű izék álltak ki. Kérdésemre - hogy mi ez - mondta, hogy ő mindig a muskátliládában neveli a paprikapalántát, mert így jobban kihasználja a földet. A muskátlit levéltelenül, félholtan nem érdemes átültetnie még, a kertből meg nincs kedve szedegetni palántaneveléshez a földet, mert már fáj a dereka. A paprikamagot beleveti a virágládába A muskátli mire kihajt, addigra a palántát ő már rég kiszedi onnan. Vicces volt, de ez szöget ütött a fejembe: a paprikának ennyi is elég? Vérszemet kaptam, pár tasakkal vetettem ládába: és láss csodát: kikelt! Innentől nem volt megállás: mindenféle fajtát, ízt ki kellett próbálni!

Itt a két elülső ládában az idei palántáim egy része: a bal oldali a pritamin, a jobb a Fehérözön.

Azóta is házilag nevelek palántát. Érdemes, mert sokkal életképesebb, erősebb növényeket kapok az üvegháziaknál végeredményképpen. A február végén ládába szedett, pár napig a meleg lakásban tartott kerti földre csak rászórom a paprikamagokat, és egy üzemen kívüli villával belekeverem őket a földbe. Aztán vizet kapnak a magok, végül lekötöm őket nejlonnal, mint egy befőttet. Amíg ki nem bújnak a zöld levélkék, fólia alatt maradnak, mert így a kikelésük sokkal szebb, egyenletesebb. A paprika csírázása szerintem igen érdekes. Klassz látvány, amikor felreped a maghéj, és kijön a gyököcske. Nagyító nélkül is látni a milliónyi gyökérszőrt, amik mohón keresik a vizet és a tápanyagot. Öröm nézni az apránként előbújó kis zöld leveleket. A csírázás aránylag gyors, de a növekedés lassú. Kemény kerti földbe ültetem őket, hogy a gyökerek megszokják a későbbi, ládán kívüli életet. Meg szoktam azért tolni őket egy kis nyomelemes tápoldattal, mint ahogy a kicssajszimnak is tolom a vitamint.

Sokan kitűzdelik kis poharakba a palántákat. Egyszer én is megcsináltam, a palánták tényleg nagyobbra nőttek, de sokukkal végzett a palántadőlés. Amik azonban a ládákban maradtak - mert lusta voltam kipikírozni őket - nem nőttek sokat, de bajuk az nem lett. Sokkal kisebb, robusztusabb, kevésbé kényes palántáim lettek.

Ami fontos: amikor már nappal 15 °C körül van a hőmérséklet, elkezdem kiszoktatni őket a lakásból. Eleinte nappal vannak kint, éjjelre még visszajönnek a folyosóra, május elejétől azonban már kint alszanak. Május közepén meg kipalántázzuk őket a kertbe. Mivel ilyenkor tápkockás, kertészeti rokonaikhoz képest még igen kicsik, nyeszlettnek tűnnek, naponta szoktunk locsolni. Apró mivoltuknak az az előnye, hogy az erős szél - ami itt a Kisalföldön igen gyakori - nem dönti ki őket. A kerti föld agyagját már a ládájukból jól ismerik, nem sokkoló nekik az átültetés. Rövid száruk szívós a melegháziakéhoz képest. Ha megeredtek, nagyon gyorsan növekednek és hamar virágba borulnak termést hoznak. Utána meg csak szedjük a paprikákat. A melegházból vett palánták sokszor megbetegedtek, palántadőlés, tetvek, rothadás - és sorolhatnám. Ehhez képest a saját nevelésű palántákon betegséget nem tapasztaltam. Sokat kell pepecselni a neveléssel, de edzettek, kiültetés után semmi gond velük. Itt keszekuszán nőnek két virágágyás közti hézagban.

A fajták közül a magyar nemesítésűeket szoktam választani, mert ezek jól bírják az itteni klímát.

Fehérözön: sima fehér étkezési paprika.

Szegedi édes fűszerpaprika - még zölden:Ez a fajta hatalmasan bőtermő!

Almapaprika - van édes és csípős:

Zöld húsú étkezési paprika:Pritaminpaprika - még zölden:Van még sárga és piros kaliforniai paprika és cseresznyepaprika, de azokat nem fényképeztem le: még nem teremnek, nincs mit rajtuk nézni. Paprikáink az első fagyokig teremnek. Amikor hűlnek már az éjszakák, leszedjük az összes termést. Szerencsések vagyunk, mert van egy hideg, de fagymentes melléképületünk, ahol a paprikákat még el tudjuk tárazni egy darabig. A tavalyi termés utolsó darabjai idén januárig elálltak!

Méltatlan dolog lenne, ha nem szólnék a fűszerpaprikáról, mármint nem a növényről, hanem az őrleményről. Mivel háztól vesszük (Anyuci képtelen megenni a boltit), volt szerencsém látni, hogy néz ki egy őstermelői őröltpaprika - kisüzem. A termelő Jenő bá, apósom keresztapja, aki bár közelít a nyolcvanöthöz, maga készít fűszerpaprikát, amit részben saját kuncsaftjainak, részben meg a pápai piacon ad el. Jenő bá nagy darabon nevel édespaprikát a kertjében, saját szedésű magból. Szeptembererre megpirosodnak a paprikák, ekkor egy hétig egész nap csak mossa, lecsutkázza és zsinórra fűzi a termést. Amikor ezzel végez, jön a szárítás. Erre egy külön szobája van Jenő bának. Az összes bútorzat itt egy villanykályha, meg egy csomó vasrúd a plafonon. A vasrúdra kerülnek a paprikafüzérek, aztán a kisöreg cefetül bedurrant a villanykályhába, van a szárítószobában vagy negyven fok. Amikor már összeaszalódtak a piros füzérek - három-négy nap után - , egy régi, s.k. átszerelt, villanymotorral ellátott öntöttvas mákdarálóban őrli meg a paprikát először durvább, majd finomabb porrá, majd fél kilónként becsomagolja. A minősége a boltiét messze übereli, csak Jenő bától veszünk fűszerpaprikát!

Ez itt a reklám helye

Régi kertészeti újságok jó tanácsainak tömegét Pepinél olvashatjátok, aki kerti és konyhai fortélyok tömegét ontja; szuper olvasmányok, nagyon érdekesek! Bevallom, én a pár régi könyvből való szemelgetést télire tartogatom, amikor a kert téli álmát alussza. A tél okán nem fogjuk felfüggeszteni a blogírást, ez egy jó téma lesz a havas januári napokra. Azért egy kis ízelítőt benyisszantok a Köztelek Köz-és Mezőgazdasági Lap 1908-as évfolyamából. A Köztelek az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye volt, néhány évfolyama megvan otthon beköttetve. Imponáló méretű könyv, termesztési, tenyésztési leírásokkal, gazdálkodához kapcsolódó jogszabályok ismertetésével - és reklámokkal. Ahhoz képest, hogy ez egy mezőgazdasági folyóirat, hirdetnek benne mindent... Ezekből csipegettem. Kommentet nem fűzök hozzájuk, önmagukért beszélnek. A fotózás sok helyen bénácska, ezért elnézéseteket kérem, majd gyakorlom.

Üdvözlet!

Sheilát, új olvasónkat szeretettel üdvözöljük ezzel a szépen sárgálló napraforgóval!

Július 3. vasárnapjára...

... már egyre több helyen lepik el fél méter körüli gazok a kertet. Ez tulajdonítható a lustaságunknak, a hőségnek, a sok eső miatt még mindig kapálhatatlan talajú kertnek, az időhiánynak. Annyira telt, hogy a hagymatáblát előkészítettük szedésre, hogy száradjanak ki jól a hagymaszárak a földdel együtt. Nagyjából kézzel kitisztogattam pár ágyást, mert a hét elején a kapálásról szó se lehetett még. A kert elhanyagoltságát csak fokozta az, hogy akármelyik órában mentünk ki a kertbe dolgozni, a szúnyogok felhőben támadtak, hiába fújta be magát az ember tetőtől talpig. A napokban kétszer irtottak már, de szerintem a szúnyogok már minden irtószerre immunisak, mert nincs belőlük kevesebb egy darabbal se. Sok idő ment el befőzéssel, uborka-elrakással. Ja, és hát rengeteget nyírtam a füvet. A régi fűnyíró dicstelenül kipurcant, elgörbült a tengelye, kilyukadt az olajtartály. (Fogalmam sincs, Laci mit művelt vele!). A szerelő három hét után bökte ki, hogy javíthatatlan. A héten vettünk egy másikat, igaz használtan, de ez tiszta leányálom a régihez képest, mert önjáró. Nem kell pejsliszakadásig tolni. A három hét alatt a fű hatalmasra nőtt, három este csak füvet nyírtam, szúnyogoktól kísérve.

A kerti siralmakat csak fokozza, hogy az uborkát és a paradicsomot szinte teljesen meglepte a ragya, szörnyen néznek ki. Nem tudom, eszünk-e még róluk... Egy-két nap alatt tönkrement a két tábla, még a ragyarezisztens fajták is. Szegények!

Sajnos idén azt hiszem, úgy kell vennünk még vagy húsz üvegre való uborkát! A paradicsomnál még nem veszettt el minden remény. A kert egyik üres zugába, hátra még június elején elültettünk valami nyeszlett, csüntmalacszerű palántanevelési maradékokat húsparadicsomból, amik még nem is virágoznak. Őrajtuk - elszigeteltségük folytán - még nincs nyoma a betegségnek. Valamilyen megelőző permetezést akarok rajtuk foganatosítani. Négy-öt éve a sárga koktélparadicsom vetés nélkül is termett a kertben, azon sose fogott a ragya! Bezzeg ezeken a modern fajtákon, meg rezisztensnek kikiáltott hibrideken igen... A sárga koktélparadicsom azóta valahogy kiveszett a kertből, pedig minden évben úgy nőtt, mint a gaz, vetni se kellett, nemhogy palántázni, önelvető volt. Volt, hogy - jobb híján - abból főztünk be. Igaz, hogy a töltött paprika narancssárga lett, de nem érdekelte egyikünket se, mert sokkal jobb volt így is, mint a bolti paradicsompüréből készült. Idén meg nem kaptam ilyen paradicsommagot sehol, még szaküzletben sem.

Vigasztaljon minket a szépen teremni kezdő zöld - és sárga vajbab, az ígéretesnek mutatkozó paprika és póré.

A hét termésszedési (hagyma, alma, zöldbab, cukkini), gazolási, és a telken fűnyírási munkatömegeket vetít előre. Ha visszajön a kánikula, locsolni is kell. Az a jó, hogy sok esővíz összejött, ezzel bőven locsolhatunk. Legalább kidöglenek belőle a szúnyoglárvák.

Heti kerti evészetünk: grilles cukkini, ubisali, koviubi, ubibefőtt, baracklekvár, aszalt barack, barackszörp, rántott brokkoli és cukkini, brokkolis pizza, vajbabos zöldségleves, almás rétes, rakott krumpli.

Végül ízelítő a tegnapi vihar végéből: