Somogyországban

Ági jól fölmérte a raplis hangulatomat, igazad volt, bocsi, aztán eltűntünk nyaralni. Köröshegyre mentünk legfőképp, a papa szőlőjébe (ingyen alvás-ingyen bor, főzésért cserébe). Köröshegy a Balcsi déli partjától 5 km-re van, Szántód után az első falu délre, Kaposvár felé. Ott ível az az ominózus M7-es völgyhíd, de az a legkevésbé érdekes. A papa házikója, az már érdekesebb, fent van az Öreghegyen, a faluból tíz prec gyalog. Az Öreghegy az egy nagy, hosszúkás löszdomb, szőlőkkel, gyümölcsösökkel és sok legelővel. Jó ott fent, megérkezünk, és valahogy csönd lesz, belül is. Aztán ez olyan igazmondó hely, a fontos döntéseket itt lehet a legnyugodtabban meghozni. Papa olaszrizlinget és kékfrankost termel, finomat. Az egész szépséges Somogy ott van egy órás közelségben, mehetünk akármerre. Szóval jó ott.

Kereki
Négy napunk volt, egy hosszú hétvége. Először visszamentünk a tavaly már látott kereki várba, vagy Fehérkő várába.

Ez egy picike rom, téglavár, akkora csak, mint egy családi ház. A domb gerincén úgy helyezték el az építői, hogy mindenfelé messze elláthassanak, de az apró vár a fák között rejtve marad. A kaposvári útról csak gyakorlott szemmel lehet észrevenni. A faluból most már viszonylag kiépített, de elég meredek út vezet fel a romhoz, kb. 45°-os lejtőn:

Jól körbe lehet járni, van egy kis pihenő is. Bátrak felmászhatnak a falak tetejére, meglesni a somogyi dombok egymás után következő sorait és a Balatont. A helybéliek lehetőségeikhez képest javítgatják a vár állapotát, de szerencsére ez nem az a turistainváziós hely.
A vár alapját kövek és sziklák alkotják - ki tudja, honnan kerültek oda- , gyíkok futkosnak, vadalma nő.


A várból lefelé nem akartuk megkockáztatni a gatyafékes lejtőcsúszást, sem a domb teljes körbekerülését 35°C-ban, tűző napon, ezért elindultunk egy földúton lefelé. Homoki tölgyerdőben vezetett az út, ahol letértünk a turistaútról, aztán egyszerre csak villanypásztor futott kétoldalt, annyi hely maradt ki köztük, amin még egy terepjáró pont elfér. Valami vadneveldébe futottunk, de ez volt a környék egyik legszebb része. Totoro írt blogjában nemrég a halálfejes lepje hernyójáról, hát nem írt hiába, mert mi is randevúztunk egy szép példánnyal. Lilás színébő ítélve ő is bábozódni készült, nagy üggyel-bajjal, zörgve mászott a fűben, avaron.

Itt él ez a növény is, amiről csak utólag sikerült kinyomozni, hogy bablevelű varjúháj. de nem a zöldesfehér, hanem a bíbroszín virágú. Az az érdekes, hogy nálunk eddig Medárdtól kezdve minden héten 30-40 mm eső esett, Somogyban pedig nagy szárazság volt, de annyira, hogy a bablevelű varjúháj is kezdett összeszáradni, sőt a parlagfüvek is helyenként haldokoltak! (A szőlő szerencsére bírja.)

Aztán a domb aljára érve kiértünk a rétre, a főúttal párhuzamosan folyik ott a patak, így 200 m-en belül van víz nádassal, rét, bokros és erdő, rengeteg virággal és lepkével. A világ legszebb helyeinek egyike szerintem. Volt egy olyan rész, amit nem kaszáltak le, itt a fű és virágok közt rengeteg zsurló nőtt, hihetetlen mennyiségű és változatosságú rovarral és lepkével.

Ő talán fekete szemeslepke, négy járólábáról és kék közepű szemfoltjáról ítélve. Gyorsan repült, nehéz volt normálisan lefotózni. Így sem az igazi.

Lóherén csemegéző valamilyen kéneslepkeféle, összezavar, hogy a szárnya szegélye nem narancssárga.
A mélyebben fekvő bokorsorok és erdősávok alján vannak foltok, ahol szinte csak zsurlók nőnek, szitakötők röpködnek, kis fantáziával át lehet ugrani az ősidőkbe.

Kerekiben nagyon nagy, szép, finom őszibarackokat árulnak a házaknál feleannyiért, mint a parton, jól bevásároltunk belőle ebédre.
Délután fürdés, földvári strand, lent is maradtunk estig a városban, odaevett a fene minket egy dzsesszkoncertre (Hot Jazz Band), ez az együttes a 20-as, 30-as évek számait nyomta, és meglepve fedeztem fel a dalok közöttt azokat, amivel az oly szigorú, idősebb korában nyávogó hangon kizárólag szenténeket előadó Krázi mama szórakoztatott minket kiskorunkban. Ezek voltak a fiatalsága slágerei! Például a banánszoknyában félmeztelenül táncoló Josephine Baker ihletésére írt Az én babám egy fekete nő. Vagy Fekete Péter, te kis ügyefogyott. Ejnye, Mariska mamáról ezt nem gondoltam volna... hogy ő is volt fiatal. Az együttes játszott ismert slágereket is, például ilyeneket. Szóval jól mulattunk.

Visz, Andocs

Másnap a Látrány-Visz-Karád-Andocs utat jártuk be. Érdekes volt a Látrány és Visz közti rét, ami ősgyep a bizalomgerjesztő nevű Tetves-patak partján.
Szép, hangulatos táj, rengeteg értékes növénnyel, a változatosságából nekünk erre futotta, egyik sem különlegesség. Orvosi szappanfű:
Gumós lednek:
Pézsmamályva:
Fészkelt az egyik fán valamiféle nagy ragadozó madár is, láttunkra felrebbent a párjával együtt, vijjogott, mint a veszedelem, de beazonosítani sajnos nem tudtuk. Visz és Karád közt nagyon szép, nagyrészt hársfából álló erdőben mászkáltunk, de túl messzire nem jutottunk a villanypásztorok, vadneveldék miatt. Az út szélén lépésenként nyílt a csalánlevelű harangvirág.


Köröshegy

A harmadik napon, hogy ne kelljen túl sokat vezetni, maradtunk Köröshegyen. Végigjártuk az Öreghegy gerincét, eleinte hétvégi házak és szőlők, aztán legelők és lucernavetések között. Itt véghezvittük a magszedő projektet, hoztam ligeti zsályamagot, könnyű volt találni, sok nyílik mindenütt, meg vajszínű ördögszemet, abból csak az egyik löszfal déli oldalán voltak már magérlelő példányok. A talaj itt szőlőnek és gyümölcsnek jó, szénának-lucernának is jó, de a szántóföldi növények satnyák maradnak. Sokan tartanak állatokat. Egy nagy farmszerű birtokon minden évben haverkodunk a faunával.
Mennybe jutott mangalicák:

Szürkemarhaidill:
A kislányok kedvéért pedig lovak:
A domb gerincéről rálátni a völgyhídra, de hiába látni rá, nem tudom jó szemmel nézni. Bárki láthatja az elöl lévő érintetlen táj és a híd lábánál található lepusztult, sivatagszerű rész közti különbséget.

Beszéltünk a hegyen egy idős úrral - mennyei olaszrizlingje van -, aki mesélte, hogy ennek a dombnak a végén, még az Adria Kőolajvezeték és az autópálya megépítése előtt egy őstölgyes volt, ahol rengeteg őzlábgombát és pöffeteget gyűjtöttek, de már évek óta egyet sem találnak abban a kis erdőfoltban, ami megmaradt. A kőolajvezeték befüvesedett vágásában most turistaút vezet, van pihenőpad, éljen, van tábla is, hogy vigyázzon a természet értékeire, de gomba az már nincs. Ennyit a környezetvédelmi intézkedésekről.
A domb jó része löszös, az utak sok helyen szurdokszerűen bevágódnak a magasabban lévő kertek közé, egyben a vizet is levetik. Sajnos, mindenütt látni a növények szárazság miatti szenvedését. Gyökerek:
Utcanévtábla:
Köröshegyen, a papánál már vagy tizenöt éves ez az árnyékliliom, ennyire szép példányt igazán ritkán látni.

Hazafelé
Az utolsó nap Zamárdiban strandoltunk, de már négy órakor borulni kezdett az ég. Hazafelé a Káli-medencén keresztül, Ajka-Padragkút felé vettük az irányt. Itt egy helyen, ami megtetszett, letettük a kocsit és felmásztunk (én lakkpapucsban) egy sziklás domboldalra. Nemhiába. Mindjárt találtunk festő pipitért:
Közönséges aszat:
Volt sok szeder, vadalma. Ajkáról irány Noszlop, gasztro-rovat: Aki arra vetődik, ne hagyja ki a Lucullus Vendéglőt. Mi most csak somlói galuskát ettünk, házi meggy- és sárgabarackkompóttal. Közel a Somló, nem mérik túl drágán a Juhfarkat sem. Utána Pápa felé, alig forgalmas úton, csepegő esőben érkeztünk HAZA. Nem volt kalamajka közben, csak a teknős indult felfedezőútra a lakásban, tesóm a kanapé mögül szedte ki. Okosak ezek az állatok, ha búvóhelyet kell keresni. A macskánk, akit éheztetni szoktam, fél a viharban, az is mindig a kanapé mögé skeráz be az első mennydörgéskor. Szóval volt, ami volt, sikerült feltöltődnünk. Nagyon szép ez a Tihany-Ajka-Noszlop-Pápa-Csorna hazaút, szimpatikusabb, mint a Veszprém-Zirc-Győr. Csak az a baj, hogy hat órába került hazaérni, nem a kocsi hibájából. Legközelebb hazafelé a Somlót meg kellene mászni.

Augusztus első vasárnapját....

... megelőző héten a másodvetésekkel pepecseltünk. Ezen kívül rengeteg gazt kirángattunk. Nem is olyan ronda a kert, mint tavaly ilyenkor. Így is vannak azért méteres gazok, pláne az útszéleken és a krumpliban, de azt mondják, ez így, augusztusra már elmegy... A krumpliból a szedéssel párhuzamosan húzkodjuk ki a nagy paréjokat úgyis, utánuk csak a krumpliszárak és az üres föld marad vissza, oda már nem ültetünk semmit.

Tekintettel a másodvetésekre, újra megkezdtük az öntözést, ne szomjazzanak szegények a nagy melegben. Jó is lett a csírázás, a megeredés. A paprika igen bőven terem, de a növények kicsit úgy néznek ki, mint egy főiskolás fickó szigorlat után: kókadoznak, kimerültek a nagy termésérlelésben. Őket is locsolom, lombtrágyás vizet kapnak. Könnyen vagyok: közel háromszáz liter összegyűjtött esővíz van, ami a napon átmelegedve, tápodattal elegyítve ideális.
Hédiék rovarirtóval permetezték a fáikat, tény, hogy nagyon sok a tetű. nekünk igazából a nagy termés okoz "gondot". Illetve nem is csak nekünk, hanem a gyümölcsfáknak is, mert alig bírják ágaikat megtartani. Alá vannak dúcolva, de a szomszéd felőli oldalon és a kocsibehajtó felett drótkötéllel húzattuk fel a teli ágakat a fatörzshöz.

A héten bemutatót is rendezhettünk volna a különféle tök- és tökrokon - termésekből, amik már tyúkebédekhez szolgálnak körítésül:

A tűzbab a tavalyihoz képest sokkal nagyobb mennyiségben kötött termést, ez köszönhető a melegnek és a sok csapadéknak. A föld, ahol él, betonkemény, mégis tetszetős a termésmennyiség. Várjuk, hogy teljenek a babhüvelyek.A kedvencem! Pukkadásig falhatom magam belőle!!! Végre, végre!A jövő héten megint füvet kell nyírni :-(((, a gazolást folytatni, a másodvetésekkel pepecselni, és mivel folytatódik a hőség, a gyenge, kicsi növényeket öntözni, ápolgatni. Ja, és szedni, enni.

A héten ettünk a terményeinkből készült , zöldbabfőzeléket, rakott brokkolit, krumplis tésztát, az a bizonyos bundás cukkinit, zöldségeket sajtmártással, majonézes krumplit.És hát persze KUKORICÁT!

Másodvetemények

Június végétől egyre több az üres parcella a kertben. Növényeink egy része megtette dolgát, termett. Leszüreteltük, felhúzkodtuk, megettük őket, helyükön vagy gazzal elegyes, kókadt szárak meredeznek - vagy éppen üres hajdani ágyásuk. Botor dolog lenne nem kihasználni a felszabaduló ágyásokat!

A másodvetemények egy része az őszi, zöldségekben egyre szegényedő időben boldogít majd minket, többük érése belenyúlik azonban a télbe, vagy a jövő tavaszba.

Elsőként a zöldhagyma helye lett üres, oda paradicsompalánták kerültek a nyeszlett-legaljából. Ők dicsőültek meg most a ragya után, mint túlélők, akik hűen fognak - reményeim szerint - teremni őszig.

Utána a zöldborsó helye ürült meg, oda zöldbabot ültettünk, ami már bimbós. A nagykönyv szerint július 15-ig gond nélkül lehet telepíteni zöldbabnak valót, ez szeptemberig szépen megterem, sőt élvezi a kicsit hűvösebb-csapadékosabb időt. Kifejtőbabot innen azonban nem tudunk kinyerni, mert mire beérne, már jönnek a fagyok. A zöldbabvetésel is voltak gondok, mert a nyolcból két sor nagyon hiányosan kelt. Így kapóra jöttek a Hédi által felajánlott rövid tenyészidejű őszi karfiolpalánták. A húszas csomagként vett adagból 36 szál lett, húsz jutott Hédinek, tizenhat nekem. Úgy tűnik, megeredtek.

A vörös - és lilahagyma helye is üres. És van egy kényszerkiürített rész: a kirohadt paradicsomoké. Ezeket megástuk - kapáltuk, és új ágyásokat alakítottunk ki. Került bele hagyományos és új-zélandi spenót: előbbi lehet, hogy csak tavasszal boldogít minket, nagyon pici a csírája. Ültettünk tépősalátát és lollo rossot. A felső képen van a lollo rosso, de nem értem, miért zöld. Lehet, hogy más mag volt a tasakban? És leveles kelt is. Ezt még sose próbáltam. Margit néni, kedves telekszomszédunk hagyományos, rövid tenyészidejű kelkáposztát szokott vetni a zöldborsó helyére, és januárig azt eszi. A kelkáposzta ezt is kibírja. Én is ezt akartam ültetni. Azonban a vetőmagbolt ki volt fosztva, hosszú tenyészidejű kel volt csak, meg a leveles kel. Ez utóbbi nem növeszt fejet, és tutira bírja a mínuszokat, azt mondják. Ez utóbbit választottam, meglátjuk, hogy sikerül majd. Engem a káposztafej úgyse nagyon izgat, nekem bőven elég az is, ha friss levelei vannak. Hiszen főzéskor úgyis szétszedi az ember a kelt leveleire. Remélem, nem valami fás szörnyűség lesz a végén, mint egy vén karalábé. Hédi díszkáposzta - palántákat is nevelt, hamarosan azokat is kiülteti majd - ahogy az egynyári virágok sorban megadják magukat és elnyílnak.

Én még ki akarom próbálni, hogy tudok-e őszre hónapos retket termelni.

Miket ültettünk még öreganyánk korában másodveteményként? Hát először is csemegekukoricát is tettünk néhanap a kimúlt borsó helyére, ami szeptemberre hozott termést. Ez azonban már nem az a hatalmas-mézédes változat volt, amit a nyári nap érlelt. Mindig ilyenkor szokott duggatni hagymát őszi friss zöldhagymának. Azonban mióta pórét termelünk, ezt a szokást teljesen elhagytuk. Hédi meg láttam, hagyott sarjhagyát őszre.

Fokhagymát is ilyenkor lehetne duggatni a jövő évi termés érdekében. Az őszi ültetéssel jóval nagyobb, gerezdesebb fokhagymafejek lesznek, de a téli hidegben a szomszéd diófáján diétázó varjak felhúzkodják a hagymákat, még apró szemű dróthálón keresztül is. Lehet petrezselymet is vetni, amit - ha jönnek a fagyok - valami nejlondarabbal, zsákkal, lombbal, akármivel vastagon betakarunk, és nincs erős fagy, egész télen hozza a leveleit. Nem olyan nagyokat és harsogó zöldeket, mint nyáron, de frisset!

A nagykönyv szerint másodvetésként lehet még vetni rövid tenyészidejű zöldborsót, ami a szeptemberi hűvösebb időben teremne. Néha lehet ilyen őszi zöldborsót látni a zöldségeseknél, horror áron. Igazi nagy termése, gondolom, a tavaszinak lehet, de a friss borsót csemegének őszre lehet, hogy nekem is vetni kellene? Van még maradék mag... Elvileg feketegyökeret is lehetne még ültetni. Szomszéd bácsi meg a kidöglött uborkája helyett vetett újra, ha bejönnek a számításai, szeptemberig még lesz friss termése! Ezért jó a másodvetés!

Lóbabtermelés, 1. rész

1908, január 1., Köztelek. Még két részre való van a lóbabtermesztésről!

Minden újra virul!

A júniusi kirobbanó növekedés után a növények picit pihenőre vették. De a meleg és az eső megtette a hatását: egy- két hét után sok növény szinte tavaszvégi pompában parádézik!

Ez leginkább igaz anyuci rózsájára, amit Héditől kapott anyák napjára. Nyűglődött a cserépben, végül kiültettük. Május óta megduplázta önmagát és normál tearózsa méretű virágokat hozott, mini leveleihez képest. Olyan magzatszerű: hatalmas fejecske, apró test.

A rózsaszínű rózsa újult erővel hajtott ki.

A háztetőre felfuttatott trombitafolyondár elsőként hozott, már elnyílt virágzatait ledobta, új bimbókat hajtott, amik buzgón nyílnak, csalogatva a méheket. A méhek zümmögése még egész késő este is jól hallható, nem bírják otthagyni a virágporteli, narancssárga-piros-rózsaszín tölcséreket.

A kardvirágok is kinyíltak. A hagymákat anyuci vette vagy kapta színkeverékként, devalami furcsaság folytán kivétel nélkül mind sárga lett. Nem baj, így is szépek.

Epermániások, ne sárguljatok az alábbi két kép láttán! Ez a Rügen fajtájú félig vad szamóca, ami a sziklakertemben él. Másodszori termését hozza, nagyon zamatos. Minikertészeknek jó hír, hogy ládában, napos helyen is vígan él, ott is ilyen szépen terem, magról prímán nevelhető, novemberig(!) kóstolgathatjuk a termését. Szép is, finom is. Próbáljátok ki!

Hédi díszpipacsa meg bolondul másodvirágozni kezdett:A bejegyzés hátralévő részét ajánlom tisztelt blogszerzőtársamnak! Ha már lusta előtolni a képét hozzám, legalább látatlanban ne fikázza és ne nevezze csoffadtnak a pár szem megmaradt kaktuszomat!Óriás: át kéne ültetni, de mindig halogatjuk, hatalmas tüskéi miatt. Legutóbb régi, rossz nagykabátba csavarva ültettük át, hogy ne bökjön agyon senkit.

Ezeknek a medvetalpkaktuszoknak az elődjét áttelelő kaktuszként vettem egy-két éve, de nem bírták a hideget. Két megmaradt lapujából kíséreltem meg tavasszal újjászülni a tövet némi gyökereztetőpor segítségével - és sikerült.

Ez egy falun "terézkének" becézett varjúhájféle, ami ősszel bepirul. Télen - nyáron kint van cserépben, dacol az idővel, nagyon bírom. Ezt Héditől kaptam még szülinapomra csokor helyett. Ez se hajlandó - valamilyen csoda folytán- tönkremenni.

T. Szerzőtársamat pedig olvasóink plénuma előtt felszólítom, hogy szívja vissza a becsmérlő kijelentését a kaktuszokat illetően! Igaz, hogy nem világszámok, de azért nem érdemelnek szidást ! (Na, szíszmá?)