Érdemtelen öröm

Érdemtelen öröm ért minket, vagyis inkább tesómékat. Az öröm: madárkákkal telt meg az ereszalja. Érdemtelenség meg azért, mert tél végén sóhajtoztunk, hogy így a madárbarát kert, meg úgy a madárbarát kert, csinálunk madárodút stb... végül semmit sem tettünk érte. Mi nem csaltuk őket, mégis megjelentek hívás nélkül, nagy örömünkre. Ismert, elég gyakori madárka ez, a házi rozsdafarkú. Hogy ki ő, és hogyan él, mit csinál, nézzük meg Schmidt Egon Madárlexikonjában.

"Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Veréb nagyságú, karcsú, jellegzetes mozgású madár, hossza 14 cm. A hím fejtetője, tarkója és háta sötét hamuszürke, homloka, fejoldala torka és begye fekete, hasoldala szürke. Szárnyán fehér tükör látszik, farcsíkja, felső farkfedői és a két középső kivételével faroktollai rozsdavörösek." "A tojó barnásszürke, hastájéka világosabb. Szárnytükre nincs, faroktollai mint a hímé. ""A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de valamivel sötétebbek és pettyezettek."" Első vedlésük után még nem kapják meg az öreg hímekre jellemző színezetet, ezért gyakran láthatunk éneklő, tehát „hímként viselkedő”, de színezetükben a tojókra emlékeztető madarakat. A rozsdafarkúakra jellemző, hogy gyakran bókolnak és faroktollaikat sűrűn rezegtetik. A hím reszelős énekét mindig valami kiugró pontról, kémény sarkáról („kéményseprőmadár”), tv-antennáról, háztetőről hallatja. Előszeretettel énekel napfelkelte előtt és az alkonyati órákban. A városban élők hangját napközben a forgalom zaja elnyomja, jelenlétükről a legkönnyebb a hajnali órákban meggyőződni. Európában a középső és déli tájakon fészkel, Magyarországon gyakori madár. Kőfejtőkben, városokban, falvakban, szőlőhegyeken, romépületeken egyaránt megtaláljuk. Vonuló, a Földközi-tenger medencéjében telel. Az első, többnyire hím példányok márciusban érkeznek a költőhelyekre, ősszel, szeptember-októberben vonul, de mindig maradnak későbbre maradók, sőt egy-egy példány át is telel."

Nekem a tavasz születéséhez hozzátartozik a rozsdafarkú reszelős éneke. Előbb itt vannak, mint fecskéék. Valószínű, hogy a közelben máshol is fészkelnek. Egy hím uralja tesómék házatáját, a szembeszomszédjuk háza tetejéről. Egy másik a kertszomszéd házán, a tetőn lévő áttört acél kereszt tetején hallatja csikorgó-csipogós hangját. A harmadik pedig vagy a szomszéd tetőantennáján, vagy pedig a kerítésoszlopokon tanyázik minálunk. Ezek a törzshelyeik. Tavalyelőtt nekünk is voltak kismadaraink, a melléképület egyik keresztgerendáján raktak fészket!

"A párok általában évente kétszer, kivételesen háromszor költenek. Több esetben megfigyelték, hogy a hím két tojóval tartott párkapcsolatot. "

(hihihi, nekem erről rögtön a szakállas vicc jutott eszembe: hogy ti. mi a bigámia hátulütője? Két anyós!)

" A revírt a hím foglalja el és énekével igyekszik a néhány nappal később érkező tojók közül egyet magához csalogatni. Az öreg madarak általában a korábbi költőhelyre térnek vissza. A párok kialakulása után a tojó választ fészekhelyet. Egyedül épít, fali üregben, sziklahasadékban , épületek gerendái között, üres füstifecskefészekben."

Itt a fészekhely nem áprilisban, hanem a hónap elején készült el, talán a másodszori költés zajlott le benne? Jani pelust szegelt a kismadarak mellé, mert a fészek pontosan a teraszajtó felett van, és bizony azok a fekete gombócok elkezdtek hullani éppen az ajtó elé. Dorka a szállongó kismadarak látványától eleinte tiszta ideg volt, mára azonban lenyugodott, nem akarja levadászni őket. A rozsdafarkúak is rájöttek szerintem, hogy ez a macska inkább megeszi a tejes rizsát, sőt még a kutyatápot is, mint őket, a tojó két méterre ugrál tőle.

"A munka többnyire 6-8 napig tart, a fészek anyaga növényi szálak, vékony gyökerek, száraz levelek, moha, a csészét szőrrel, tollakkal, gyapjúszálakkal béleli. Az áprilisban lerakott többnyire 5 fehér tojás méretei 19X14 mm. A tojó egyedül kotlik. Néha elhagyja a fészkét, hogy táplálékot keressen, de néhány perc múlva újra visszatér. A fiókák az időjárás alakulásától függően 12-17 nap alatt kelnek ki. A tojó eleinte melengeti őket, a hím hordja a táplálékot, később már mindketten etetnek, legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az első napokban átlagosan 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget."

Szinte egész nap lehetett hallani a fiókák kunyeráló csiripelését.

"A fiatal rozsdafarkúak 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, zavarás esetén ez az idő rövidebb is lehet. Eleinte csak nagyon gyengén repülnek, egyenként rejtőznek el a környéken, a szülők tovább etetik őket."

Szegények tényleg olyan kis esetlenkék. Tavalyelőtt láttam egy repülni tanuló kicsit, a Hédiékkel szembeni háztetőn. A tető élét célozta be a kismadár, de nem boldogult. Egyszer sikerült elcsípnie a tető csücskét, de szegényem "gatyaféken" hamarosan az ereszcsatornába csúszott. Aztán hamarosan egész jól belejött, bár még egy-két szánkázás volt, de csepp létére sem adta fel!

"A fiatalok jelzőhangokkal tudatják hollétüket."

Itt a kismadár tesómék kis fáskamrájában rejtőzött el. Csórikámnak kicsit még pállott a szája, és tátog, de sajnos még egy pókocskát se tudtam volna adni neki, végül eléggé ügyetlenül, ijedten kiröppent az ajtónyíláson. Remélem nem zavartam meg a jó nyugodt helyét, és visszatér majd, többet nem háborgatom. Megható, hogy az anyamadár egészen vad cserregéssel ugrált a félig nyitott fáskamra ajtaja előtt, hogy magára vonja a figyelmemet, és ne vegyem észre a kicsit. Persze ettől a gyanúsan nagy csirikolástól jöttem rá, hogy itt van valamelyik növendék a közelben, és a fáskamrában a sötétben meg is láttam. Jól kiválasztották a helyet. A fáskamra teli van bogarakkal, a fiatalok egy kicsit saját szakállukra is vadászgathatnak, a hasábok és a gyújtósnak összeszedett kéregcsíkok közt bujkálhatnak.

"Az öreg madarak gyakran már akkor új költésbe kezdenek, amikor az első költés fiataljai még nem önállók. Ilyenkor a hím eteti őket, és néha messzire a revír határain túlra vezeti a családot. A fiatalok önállósodása után azonban visszatér, és eteti a következő fészekaljat is.
A házi rozsdafarkú részben lesből, valamely vártán ülve vadászik és kapja föl a földön mozgó rovarokat, de eredménnyel kergeti őket a levegőben is. A városi, magas háztetőkön élő párok az egész költési szezonban odafent tartózkodnak, a tetőkön és a levegőben vadásznak,

fali zugban fészkelnek, a csatornákban összegyűlt vizet isszák, abban fürdenek." "Nagyon sok pókot, emellett rovarokat is esznek, a késő őszig kitartó példányok bogyókat (pl. gyalogbodza) is rendszeresen fogyasztanak. Az áttelelők elsősorban szintén bogyókkal élnek. "

Bizonyára nem kell sokat keresgélnünk sem városban, sem vidéken, hogy megfigyeljük ezt a kis madarat. Ahol meghalljuk a hangját, egypár percen belül bizonyára megpillantjuk a jellegzetesen vörös farkúhímet és tojót, kis szerencsével magát a fészket is. Elég csak jól körülnézni, és lehet, hogy mindegyikünk megtalálja a maga "érdemtelen örömét" - csivogó madárkák alakjában.

Mire lassan beköszöntene a kerti béke,

...vagyis az az állapot, amikor nagyjából minden kapált, gazmentes és szépen fejlődik, a kertész meg gyönyörködik munkája eredményében, addigra mindig percek alatt tótágasba fordul az egész kert.
Rengeteget dolgoztunk a héten, feszített tempóban. Ha nem is sikerült mindent végigkapálni, azért az ágyások nagy részét kigyomláltuk, két kis parcella kivételével. A kert kétharmadát megkapáltuk, kiültettem vagy ötven palántát. Karót, tápot, vastag mulcsot kaptak a paradicsomok. Kipalántáztam a zöld karfiolt, a brokkolit, a paprikákat, nyári salátákat. Kiástam a gazból a veteményeket, anyuci leszüretelte az első kör borsót, és kikapálta, megfattyazta a kukoricát. És mire befejeztük volna, megdördült az ég és megérkezett a JÉG. A jégszemek mogyorótól a kis tojás méretig terjedtek, és nagyon csúnyán összevertek mindent. A hatás nem katasztrofális, de szegény eddig is sokat szenvedett kerti növényeink most megint szedhetik össze magukat termésérlelés helyett.
A vihar után aggódva mentem a kertbe megnézni a károkat.
A kukorica levelei meghasogatva. A paradicsomok közül azok, amelyek nem kaptak karót, kifeküdve. Bár úgy néztem, nem törtek ki, de meghajoltak. Vicc, hogy azok, amelyek még gazban álltak, mert nem volt időm kigyomlálni őket, gond nélkül megúszták a jégverést, mert a gaz felfogta a jeget.
A paprikapalántákat jól agyonvagdosta az idő, még jó, hogy nem sikerült mindet kiültetnem, szintén időhiány miatt, úgyhogy van pótlás. A gyümölcsfélék tartották magukat. A répa, zeller, pasztinák, petrezselyem lombja kifeküdt, de a tegnap felsütő nap már egyenesbe hozta őket.
A krumpli-és cukkinilevelekre azonban mintha géppuskával lőttek volna. És az hagyján, hogy jégkár, de mindenféle ronda élősködőkkel is teli van a kert. A levéltetűket nem is említem már, de az esős napok alatt a krumplibogarak valami hihetetlenül elszaporodtak. Fess lárva, kakival:
Ugyanez pepitában, bővebb kivitelben, minden igényt kielégítő méretekben:
Ezeket permetezéssel kinyírom, ámen. A fő gondot a mákvirág furkáló kis izék jelentik.
Háromféle is van: egy barna-fehér mintás, van kicsi fekete, és nagy fekete-fehér mintás, poloskaszerű. A könyvekben mákbarkó néven fut valami kiirtandó lény, értelmes képet azonban sehol se láttam. Végül hosszas kutatás után találtam ezt., itt tudtam beazonosítani, mi micsoda.
Valószínű ez a ramaty lesz a mákbarkó, és ezt lehet a legtöbbet látni furkálni közben. A kis feketék ülnek a virágok porzóin, a nagy meg csak kukkol. De ez a szívókás miniszörny kitesz magáért. Bio szerről ellene nem tudok, kiküszöbölésére csak egy mód van: az őszi, áttelelő mák vetése a nálamnál okosabbak szerint. Ez viszont a kertben nem működik az őszi szántás miatt… Talán tesómmal őszig megbeszélhetjük, és a komplett mákágyás hozzá költözik…
A sziromleszedés nem valami tökéletes, mert addigra már sokszor megfúrják ezek a fertelmes narkomán dögök a zöld gubót. De mivelhogy valószínűleg a szirmok színére jönnek, ez is ér valamit.
Azért a sok nyavalygás nem helyénvaló, hiszen eddig már jócskán szedtünk fel kellemesen méretes főzőhagymákat, üde zamatú zöldborsót, roppanós-friss korai céklát, sárgarépát, pasztinákot. Kis zöld paradicsomok is vannak már, és a cukkini is meggyermekesedett. És büszkeségem: két szem okrám, amik dacolnak a semmirevalóságukon gúnyolódókkal és a jégesővel, és növekedésnek indultak. Remélem nem támadja meg őket valami betegség.
Amire igazán rájár a rúd, az az uborka. Az első vetés kirohadt, aztán utánvetettük. A pár nap alatt kikelő kis növényeket aztán meg jól megverte a jég. De élnek! Legfeljebb nem eszünk idén korai uborkát.
A héten eljött a liliomfazonú virágok nyílásának ideje.
Fehér liliom:
Sáslilom:
Pálmalilom (ez még csak bimbós):
Klívia:
És kék kommelina. Van levendula, és a kúszó harangvirág is nyílik. A jövő héten folytatom a palántázást, a gazolást, újra füvet kell nyírni. És a borsószüret is nagyban megy. Remélem, hamarosan tényleg megkezdődik a kerti nyugi, már ránk fér.
Két újabb olvasónkat, Tücsököt és Korcsolán Zsuzsát pedig mindketten szeretettel üdvözöljük ezzel a tarka égi tüneménnyel.

Csak a KRESZ-t gyakoroltuk…

Nyunyi már három éve rendületlenül biciklizik. A pótkerekektől azonban csak mostanra sikerült megválnia. Mivel az ovi nagycsoportjában rendszeresek a biciklikirándulások (szeptembertől ő is nagycsoportos lesz), gyakorolnunk kell a pótkerékmentes kerékpározást, a fékezést és magát a KRESZ-t. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni megtanulni a gyerekeknek már csak saját érdekükben sem.Szerencsére azonban a világ boldogabbik felén élünk, kerékpárút áll rendelkezésünkre, hogy azon nyomulhassunk. Nyunyi nagyon élvezi ezeket az edzéseket, és ezekre a pár kilométerekre fel is szerelkezik. A pénteki tekeréshez (esőszüneti órában)összepakolt negyed kiló háztartási kekszet, öt deka vitaminos szőlőcukrot, fél liter vizet, biciklikulcsot, a bukszámból az aprót (hátha fagyizunk is), a telefonomat és természetesen a kedvencét, a fényképezőgépet. A képek meglehetős részét is ő készítette.
Észre is vette, hogy az egész világ kékben – lilában fürdik. Kék volt az ég, távolban még viharosan sötétkék felhők az ég szegélyén, és minden teli kék-lila virágokkal. A vihar és a jégverés nem tett nekik túl jót, szegények eléggé kifeküdtek, de a színpompán ez mit sem rontott.
A ligeti zsályákból rengeteg volt.A kicsi, kedves tarka koronafürt is nagy darabokat lepett be.
Nagy darabok vannak a határban facéliával bevetve. Nagyon szépek ezek a lila virágmezők, messziről illatoznak, teli méhekkel. A távolban kaptárak is voltak. Idén igen sok helyen látni a facéliamezőket, állítólag a gazdákkal szerződésben termeltetik vetőmagnak a növényeket valami külföldi agrármultik. De attól még elragadó a lila-kék táj.
A hagymások lassan elnyílnak. Utolsó virágait bontja a fekete hagyma és az üstökös gyöngyike.
Ezzel szemben a kertészek által annyira imádott acat most kezd virágozni, és a bókoló bogáncs is nyílik.
A fekete nadálytő már két hónapja rendíthetetlenül tartja a frontot az út szegélyén.
A gabonatáblák szélén már kivirágzott a kedves kék szarkaláb, és a vastövű imola is kibontotta a szirmait. Nekik most indul még csak a szezon, teli van minden növény bimbókkal.
Kék ég alatt kék virágok… hej,de romantikus. Csak az ég színe ne kezdett volna lilába hajlani. Az estével együtt jöttek az egyre sötétebb felhők. Még egy gyors fotó az égről, alig értünk haza, és már surrogva zuhogott az eső újra. Aprócska, de kellemes kirándulás volt: megmutatta nekünk június ragyogó kékjét és liláit.

Preparababrakabaré, vagy amikor a paradicsom is berezel

Tesóm kérdezte itt a blogban múltkor, mikor fogom a paradicsomjaimat „megpreparálni”rézdróttal ami állítólag jó a ragya ellen. Megtetszett ez a „preparálás” szó. Az attrakció megtörtént, csak a megírása nem, eztmost megteszem.

A lényeg: tavaly találtam a matyasciprian.hu oldalon a paradicsomvész elleni védekezés módszereként a rézdróttal való átszúrást. A leírást, ami megindította a fantáziámat, ideszúrom.

"Az elmélet lényege, hogy a paradicsom szárába, az első elágazás alá, egy körülbelül egy centiméteres rézdrót darabot szúrunk. A rézdrótból kioldódó réz folyamatos védelmet biztosít a növénynek a gombás fertőzésekkel, köztük a paradicsomvész kórokozójával szemben. A módszert Olvasónk romániai gazdáktól és gazdaságoktól leste el, és alkalmazza jelenleg is. Megemlíti, hogy a módszer nem csak paradicsom esetében működik, hanem tapasztalata szerint uborkán, paprikán, cukkinin, dinnyén is sikerrel alkalmazható."
Tavaly legalább ötször permeteztem Championnal és más réztartalmú szerekkel, mégis a termésnek legalább a fele elrothadt. Már a szezon végén került a szemem elé ez a leírás erről az egyszerű és nagyszerű védekezési módról, amit megfogadtam, hogy azonnal kipróbálok, mihelyst lehet. Ez mellett ráadásul vérszemet is kaptam, és összevásároltam meg összekunyeráltam mindenfajta magokat. A végkifejlet az lett, hogy ma az alábbi paradicsomfajták bontják egymás után a virágaikat a kertben:
- ribizliparadicsom a szomszéd nénitől
- Marmande
- Kecskeméti jubileum
- Lugas F1
- Roman striped
- Fekete paradicsom
- Vintage Wine
- Roma
- San Marzano
- K262
- Sárga
- Tigriscsíkos
- Sárga koktélparadicsom
- Cherolla F1
Tavaly csak ötféle volt, és azzal is sokat kínlódtam. Idén tehát a fitoftóra ellen valami megelőző és hatékony módszerre van szükségem, ezért gondoltam, hogy belefogok a rézdrótozásba. Majdnem ötven tő van két és félszerese a tavalyinak.
A módszer több előnyt is felvonultat a számomra:
- Először is, egy lendülettel le lehet tudni az egész éves védekezést. Húsz centi rézkábel általában minden háztartásban akad, nem kell kajtatni vegyszer után, pénzt kiadni rá, bekeverni, permetezni, permetezőt mosogatni stb, stb… (Úgyis tudja mindenki, akinek kertje van.) A réz az egész növényt átjárja, nem marad ki egy ágacska-levelecske sem (mint olykor a permetezéskor), ami fertőzőgócként tenné tönkre az összes többi növényt.
- A gombaölő szerek ÉVI-je minimum 7 nap, én ennél rövidebbet nem láttam még. A paradicsomérés idején még ez az egy hét is elég ahhoz, hogy a zöld bogyók a melegben megérjenek, majd túlérve kirepedjenek, tönkremenjenek.
A kivitelezés elég egyszerűnek tűnt a leírás alapján, különösen, hogy képek segítik a kezdőt. Úgy gondoltam, hogy csak a paradicsomok egy részét „rezelem be”. Az ágyásokat már korábban oly módon rendeztem el, hogyhogy két külön darabban van egy-egy parcellában Marmande és Kecskeméti, ezek rohadtak tavaly a legjobban. Egyik ágyáska preparált lesz, a másik nem, gondoltam. Voltak még kiültetetlen palántáim is (K262), ezeket is bedrótoztam.
Janitól kunyertam hozzá egy 15 centis villanydrót-darabot, amit kihántottam a kék műanyagburokból. Sajnos nem a vastag rézdrót-fajta volt benne, hanem a vékonyfajta rézdrót-szálak tömege. Ezeket aztán nemigen lehetett a már lassan befásodó paradicsomszárakon átnyomni, mindig elgörbültek. Cucáltam szegényeket, közben rémüldöztem: nem ám ezeket a sok fáradtsággal nevelt növényeket egy rossz mozdulattal eltöröm! Végül aztán befűztem a drótszálat egy nagyobb lyukú tűbe, és szabályszerűen belevarrtam egyenként a drótokat a szárakba, jó sokáig tartott, családtagjaim jól mulattak, hogy milyen jól varrok...

Féltem, hogy a kezelés kidögleszti a növényeket, de nyoma sincs rajtuk a gyengeségnek. Remélem, jól sikerül, és egészségesek lesznek ettől a szokatlan módszertől a növények.
Már a technika olvasásakor felmerült bennem: nem mérgező ez a módszer? Hiszen kiskorunkban nem egyszer traktált öreganyánk minket a „gálickőivó” öngyilkos történetével! Kicsit utánanéztem, de nem tartom túl aggasztónak a dolgot. A rézmérgezés tünetei ijesztőek, de például a rézszulfát halálos adagja 8-12 gramm. Na, ennek a réztartalomnak csak a törtrészét dolgoztam bele egy-egy növénybe. Az ebből kioldódó réz meg eloszlik az egész növényben. Nem hiszem, hogy a drótozott paradicsom miatt elvinne a mentő. Arról nem is beszélve, hogy a tél folyamán a fenyőfás szupermarket nem egy üzletében árultak olyan paradicsomot, amelyen ott ékeskedtek alig lemoshatóan azok a bizonyos kékeszöld cseppnyomok, amik a nem sokkal korábbi permetezést jelezték, és már árulták fogyasztható ennivalóként! Szerintem még mosás után is marad rajt annyi, hogy simán megübereli a drótozott paradicsomban levő rézadagot.
Szóval drótoztam. A paradicsomok eddig szépen fejlődnek, egyiken-másikon már kis zöld bigyók vannak. Még a tegnapi jégeső se igen zargatta őket. Remélem, meglesz a várt eredmény!

És ha bukta lesz az egész sztori, és jön a ragya? Uramkirályom, akkor meg legfeljebb előkotrom a kis nyócliteres nyomáspermetezőt, a három zacsi Championt, és adj, neki, Jolán, permetezek!

Másodvetés másodkézből

Nem bírom megállni, hogy ne verjem bele megint az orrom hosszasabban tesóm irományába, mert én is akartam erről írni. Kerti terveket ugyanis az esős vagy hideg napok alatt lehet szövögetni, és az elmúlt héten erre bőven volt alkalmam sajnos… Én inkább azokról akarok írni, amiket magam is kipróbáltam, illetve két szememmel láttam. Szándékoltan kihagyom a felsorolásból azokat, amiket sose próbáltam ki, mondjuk a tél alá vetett borsót vagy répát.
A nyár nagyobbik fele és az ősz is előttünk van, hiba lenne nem kihasználni ezt az időszakot a termesztésre.
Két dolgot azonban ki kell emelni másodvetések előtt: a talajt ugyanúgy elő kell készíteni, mint márciusban az első menet előtt. Tehát ásás – kapálás – gereblyézés nem maradhat el, és a földnek mentesnek kell lennie a gazoktól! Sokszor, mire sor kerül a másodvetésre, a talaj igencsak kiszárad. Ilyenkor szoktam azt csinálni, hogy a porhanyítás után este bőven belocsolom a táblát, tocsogósra, másnap felgereblyézem mg egyszer,hogy jó morzsás legyen. Ezzel elérem a „tavaszi állagot”, lehet vetni.
Másik megjegyzendő: a másodvetés a talaj újbóli kihasználását jelenti. Az első vetések, az addig kitépkedett és elhordott növényi részek táperőt vontak ki a a talajból, ezért azt az új növények beültetése előtt fel kell erősíteni, trágyázni. Gusztus szerint szóba jöhet komposzt, sőt érett komposztos gané, műtrágya, nyomelemes tápsó, büdi csalánlé. Bármi légyen is az, jól bele kell dolgozni a földbe még a vetés előtt.
Tesóm júniusra írt listájához nem sok minden hozzáfűznivalóm van. Annyi, hogy a nagykönyv szerint ilyenkor lehet még sárgarépát is vetni, amiből szeptemberre lesz bébirépa. Metélőpetrezselyem pedig egész szezonban folyamatosan vethető. Papíron június 20-ig lehet csemegekukoricát vetni. A tenyészideje tíz-tizenkét hét, ezért az ilyenkor vetett kukorica augusztus vége felé terem. Ennek dacára a szomszéd bácsi tavaly még augusztusban is vetett, amiből októberre lett kukorica. Persze az igazán finom az, amit a nyári nap érlel, de októberben a friss csöves kukorica egzotikus csemegének számít.
Tavaly a csemegekukorica-uborka másodvetéssel kapcsolatban szintén láttam egy érdekes „duettet”. Az uborkaragya (peronoszpóra) tavaly a nem rezisztens fajtákat mifelénk teljesen tönkretette, sokan pótvetéssel próbálkoztak. Itt júniusban – a zöldborsó helyére - vetett csemegekukorica volt uborkával párosítva. Ebben eddig semmi rendkívüli nincs, ez a társítás ősidők óta használatos mifelénk: a kukorica árnyékot tart az uborkának, ami így jobban fejlődik. Az ágyás elrendezése volt érdekes. A kukorica másfél méteres sorközökben volt, elég sűrűn. Amikor már növendék méretű volt, a másfél méteres sortáv közepére (tehát 75 cm-re a kukoricától) bevetették az uborkát. Az uborka szépen kikelt, de nem futtatták hálóra, sík művelésben maradt. Amikor aztán a kukorica elkezdte a címerét hányni, két karó és némi bálamadzag segítségével a hosszú, méteres uborkahajtásokat a kukoricaszárakhoz emelték. Az uborka kacsai megkapaszkodtak a kukoricában, termései – mintha csak hálón nőttek volna – a levegőben függtek, nem lettek sárosak. A csemegekukorica hamarosan letermett, de szívós szárai még októberig támasztékai voltak az uborkának. Kicsit dzsungelszerű volt az összkép, de a hálózásnál jobban kihasználta a helyet, és lényegesen kevésbé volt munkaigényes. Egy ilyen „duett-ágyást” mi is csináltunk a múlt héten, az eredményéről majd beszámolok!
A július az igazi másodvetési szezon, az egész hónap erről szól! A hó közepéig lehet bokor-és futóbabot vetni, zöld-és kifejtőbabnak. Sőt ilyenkor érdemes igazán, mi korábban nem is ültetünk. Tavasszal sokszor nincs is hely, meg a nyári hőségben gyakorta kisült a pont virágba boruló ágyás, minden locsolás dacára. Hiába, a túlzott hőséget nem kedvelik ezek a növények. Augusztus végétől októberig terem. Ilyenkor vethető egy érdekesség is: a kilométerbab vagy keleti ölesbab nevű érdekes babféle. Emellé támaszték kell, de érdemes vele próbálkozni, tesómnál tavaly iszonyú jópofák és nagyon finomak is voltak a félméteres babhüvelyek.
A hónap második fele már az őszi zöldségek vetésének jegyében zajlik. Ilyenkor jó vetni az áttelelő káposztaféléket. Tavaly kiemelt figyelmet szenteltem a leveles kelnek, ez igen jól bírja a telet. Gyorsan megnő, csak a hernyók nagyok szeretik! Tutira áttelel. Bár tavasszal már hamar felmagzik, két hete még tudtam tenni a tavalyi leveles kelből a frankfurti levesbe!
Ha nem sikerült, júliusban még meg lehet próbálni ubit is vetni. Tavaly a ragya miatt kipusztult állományt a környező kertekben többen ilyenkor pótolták, és szeptemberre lett eltennivalójuk. (De sajnos nem egy pechfógel is volt köztük, akinek a szeptember elején gyönyörűen virágzó uborkáját egy hét alatt ugyanúgy elvitte a ragya, mint júniusban…)
Spenótot is ilyenkor lehet vetni átteleltetésre. Nagyon hálás, már ősszel is terem, de az igazi dús levéltömeget a következő évben kora tavasszal adja. Tesóm tavalyi egy tasaknyi vetése (azt hiszem, Matador fajta), a két háztartást ellátta.
Az ilyenkor kipalántázott rövid tenyészidejű karfiol is szépen termett tesómnál. Ilyenkor zöldborsót is lehet vetni, csemegézésnek.
Augusztus az őszi zsengékről szólt a mi kertünkben tavaly. Hagymát duggattam őszi újhagymának. Lollo rossot, jégsalátát, hónapos és jégcsapretket is ültettem. A retek szebb lett, mint tavasszal, de jégcsapretek ehetetlenül csípős volt. Egy darabot se ettünk belőle. Az ilyenkor vetett salátákból már lehet áttelelőre palántázni. (Tavaly palántáztam, de kifagyott…)
A szeptember már a téli készülődésé. Ilyenkor ültettem szét a leveles kelt, salátát tél alá.
Az október a jövő kora tavaszba visz át, a hidegtűrő növények vetésével, tesóm soraihoz csak egy hozzáfűznivalóm van. A petrezselyem a hunyó itt. Az elvetett magok ugyanis keservesen kelnek ki, nagyon lassan fejlődnek. Sokszor már havazik, mire a soruk látszik, és télen – takarással vagy anélkül – szép csendben kirohadnak. Mag helyett ezért más trükkhöz folyamodott a régiek józan paraszti esze. Ilyentájt szedik fel a répát, gyökeret a földből. A nyiszlett vagy megvágott, tárolhatatlan petrezselyemgyökereket ilyenkor összeszedve, és a kert védett, lehetőleg homokos földű szegletébe visszaültetve novemberre már szedhető petrezselyemzöldet kapunk, ami még hidegben is hajt, és kevésbé hajlamos a kirohadásra.
Ennyit a másodvetésről, de így egy pár szót megérdemel a másodterményt is, ami másodveteményező munkánkat augusztustól jutalmazza. Tehát:
- augusztusban így van karalábénk, uborkánk, csemegekukoricánk, vajbabunk.
- szeptemberben megnyílik a bőségszaru. Lesz így leveles kel, karfiol, karalábé, újhagyma, zsenge sárgarépa, cukkini, retek, tépősaláta, vajbab, kilométerbab, spenót, csemegekukorica, uborka, a bátraknak zöldborsó is.
- Októberben hónapos retek, leveles kel, zöldpetrezselyem és karfiol, karalábé, salátafélék, újhagyma, spenót és egy-egy cukkini is akad még, sőt uborkája is lett a szomszédnak tavaly. Ha nincs hideg, egy kis vajbabra, kilométerbabra, sőt kifejtőbabra is számíthatunk.
- A november kínálata soványabb: újhagyma és salátafélék, leveles kel, petrezselyemzöld. Ilyenkor már a nagyobb levelű zöldségeket a fagyok nem kímélik. -A tavalyi hosszú őszön azonban tesómnak november elején még karfiolja is volt.- A téli hónapokban a másodvetemények közül a leveles kel és a petrezselyemzöld hajt csak, a vöröshagyma, fokhagyma még kisded ilyenkor. - A kora tavasz és a meleg hajtatja a tavaly tél alá vetett salikat, a petrezselymet, a leveles kelt, a fokhagymát, a spenótot, az újhagymát. Ilyenkor ezek igen kapósak, az ember kívánja a friss zöldet. Aztán már úgyis jönnek hamarosan az idei friss zöldségek…
Ezért jó a másodvetés: ha komolyan vesszük, olyan nyolchónapnyi időszakkal hosszabbíthatjuk meg a „szezont”, még a télben is, amikor a kertet a legszívesebben csak az ablakból nézegetjük!

Amit meg majdnem elfelejtettem: egészen július végéig lehet kardvirágot ültetni, ez a fagyokig még kinyílik, ha nagy hagymákat ültetünk el, a kicsivel kár próbálkozni. Sok helyen ilyenkor bagóért árulják ezeket a hagymákat, érdemes belőlük vetni és ültetni, így tovább lesz friss virág.