Május dereka

Május derekán járunk. Épp az imént nézegettem, hogy tavaly ilyenkor miket írogattam. Akkor a sok eső jelentette a kertben a problémát. Idén azonban más időjárási gond jött elő, a hideg.

Mifelénk már hosszú évek óta nem fagyott május elején, bár emlékszem, hogy egyszer volt mínusz 7 fok is ilyenkor; akkor minden tönkrement: az újszülött gyümölcsök, a hidegre kicsit érzékenyebb növények. Ettől függetlenül tavaly – mert a szomszéd néni felbiztatott , tegyük hozzá – már április derekán kiültettem a paradicsompalántákat. Bár a hosszas hűvös – esős időbe belefutottunk, fagy nem volt, úgyhogy gyorsan fejlődésnek indultak.

Idén a huzamos ideje tartó kellemesen langyos tavaszi időt ideálisnak találtam a palánták korai kiültetéséhez. Neki is álltam. Még az a szerencse, hogy túl sok időm nem volt ezzel foglalkozni, csak egy sort ültettem ki a paradicsomokból: azokat, amelyek már nagyon kilógtak az edényükből. Nagy buzgalmamban kiültettem még a földicseresznyéket is. Úgy tűnt, hogy szépen begyökeresednek, ekkor az időjósok elkezdték rebesgetni az éjjeli fagyot. Azonnal lóhalálában hátranyargaltam a kertbe, fűrészporból meg fűnyesedékből jó meleg kabátot raktam a földicserkók meg a paradicsomok köré, és reménykedtem a legjobbakban.

Egy – két nap után szemléztem. A paradicsomnak azok a levelei, amelyek nem kaptak tökéletes takarást, megfagytak. A hajtáscsúcsok aránylag épnek tűnnek. A földicseresznye azonban elég pocsékul festett. A 15 tőből olyan 5 élte túl első ránézésre a fagyot. Rögtön fel is akartam első mérgemben kapálni, de nem volt rá időm. Tegnap esti bámészkodásom során azonban láttam, hogy még néhány növénykénél bár a levelek megperzselődve lefagytak, a hajtáscsúcsok hegyei valahogy megmaradtak, és apró kis zöld levélkéket hajtanak. Így a 15-ből megmaradt olyan tíz cserkó, én meg gazdagabb lettem egy tapasztalattal a kiültetést illetően… Mindenesetre kíváncsian várom a további fejlődést. A paradicsomon annyira nem búsulok, van még belőle egy sereggel.

Különben a sok gaztól eltekintve egészen tűrhetően néz ki minden. A salátát, spenótot buzgón esszük, újhagymában sem szűkölködünk, bár a retek már kezd kifogyni. Most kezd fejbe menni az áttelelő kelkáposzta is. A többi vetemény már kellemesen zsendül. A borsó virágzik, a nyári saláták is kikeltek, a sárgarépa mindkét fajtája kihajtott, az április elején kiültetett karalábé-és brokkolipalánták is kezdenek magukhoz térni. Dédelgetett Sárpo Miráim is kelnek, de nagyon lassan. Igaz, a leírásban is szerepelt, hogy erre számítsunk, de hogy ennyire? A másik krumplifajta régen előbújt, már a bogarak is rágják… J

Mivel tavaly egy rakás krumplidarab a földben maradt, ezek közül sok kihajtott, minden teli van árvakelésű krumplikkal. Néha az ilyeneket meg szoktuk hagyni, mert gyorsabban hajtanak, és sokszor találtunk alattuk már egész korán újkrumplit. Idén viszont nem kegyelmezek nekik, mindet kivagdaltam. Ott teremjen a krumpli, ahova ültettük.

Égi csoda, de idén a petrezselyem is kikelt, köztük a Hanácká, amely elvileg lisztharmatmentes. A virágok is bújnak, a kukorica is kikelt. A közeibe már belevetettük az aktuális idei évi törökbab adagot. Ezen kívül tegnap vetettem még uborkát, fehér gyöngybabot – ezt már évek óta nincs a kertben, pedig nagyon szeretem - , és kipalántáztam a paradicsomok felét. Idén nincs karózgatás, a háló mellé ültettem az összeset.

Bár ma esős az idő, hideg nincs, így a talaj nedvessége jó segítség nekik a csírázáshoz.

A lóbab is bimbózik már. A cukkinik, patisszonok is kikeltek, a tavaly földbe rohadtak magjai is előjöttek. A zeller felét is kipalántáztam, a másik fele a paradicsomok társaságában fog fejlődni mint védőnövény.

Sok tennivalóm lesz még a kerttel a napokban. Ott a rengeteg palántáznivaló, el kell még vetnem a dinnyeféléket. Az a gyanúm, hogy a háló is kevés lesz, még szükséges lesz pár méter, hogy minden elférjen. Vetnem kell még virágmagokat, hagymát magnak, és hát mulcsozni, gazolni, gazolni…Jövő héten részletesen beszámolok minderről.

Amiről már régebben nem írtam: a Magyar Házi Gazdaszszony tennivalóiról! Így lapozzunk bele újra Nagyváthy Szabó János könyvébe, és olvassuk, mit tanácsol nekünk Szala Megye táblabírája:

„Pünkösd (Május) Hava

1.)A’ hoszszabb napokon, a’ varrás könnyebb, és szaporább. Errenézve a’ Gazdaszszony a’ maga, Férje, Gyermekei és Cselédje szükségére fejér ruhákat szabjon, ’s a’ Fejértselédetis külömbféle ruhák’ varrásával foglalja el.

2.) A’ Kertben a’ gaz még jobban, és hamarább gyarapodik, mint a’ Kertivetemények; tehát, a’kik nem varranak azokat a’ gyomlálásra kel azonnal hajtani, mihelyt a’ föld megázván, a’ füvet gyökerestől ki lehet szakasztani.

3.) Ezen Hónap végénn a’ Lent, és Kendermagot igyekezzék a’ Gazdaszszony jó sürűen elvettetni; mert mentől sűrűbben kelnek:annál vékonyabbak lesznek a’ szálak Egy holdba négy köböl magot szokás hinteni, ’s a’ tyúk ganajnak ezen földeken lehet legjobb hasznát venni.

4.) Most az idő még gyakran változván, a’ pokafijakat különös gonddal kel nevelni; külömben az illyenkor jönni szokott hideg eső, szelek elölik őket, ha kint felejtjük: sőt annál tsendesebb eső verje is illyenkor meg őket, igen veszedelmes: azért is előre fedél alá kell őket hajtani.

5.) A’ mi baromfi, és egyéb állat megdöglik a’ háznál: a Gazdaszszony azt a kertbe vitesse, és a’ fák allyába, ha nagyobbak felvagdalva ásassa el. Külömben a’ kutyák ezen szoknak a’ baromfi evésre.

6.) Sok tavaszszal nagy ezen Hónapban a’ szárazság: tehát előre kell gondoskodni, és a’ kert öntözésére, vagy az esővizet szükség hordóra szedni, vagy ha ez elfogy, kút-vizet hordatni, és estvénként a’ veteményeket megöntöztetni: a konyhaöblítékis igen kövérít, ha a’ Kert földje azzal megöntöztetik: de nem ott, a’hol valami vetemény van: mert ennek árt.

7.)Már ezen időben a’ Kukoritza, Fokhagyma, Borsó, és idejénvaló Káposzta palánta jó néven veszik, ha töveik környékét a’ tselédek megporhálják, és hordóbavaló Fejes, és Kelkáposzta, Karaláb, és Zeller plántákatis raknak, ’s a’ sürűen vetett vereshagymát kiszedik, és elplántálják. Tzukorborsót, télre való ugorkát, és későbbi salátát ismét kell vetni.

8.)A’ Dohánytis most van az ideje, hogy a’ kövér, és porhanyó földbe elplántáljuk.

9.)Illyenkor a’ ház körül mind a’ moslék, és savó, mind a’ szőlőkben, és Kertben, és kerítések mellett a ’ tsorboka, tsalán ’s a’t. szaporodván, sertéseket szokás a hidlásra vetni, és szüretre bőrös petsenyének való süldőket javítani kezdeni.

10.) Ha a’ Fejértseléd rá ér: jól tselekszi a’ Gazdaszszony, ha őket a’ szőlő kötésre, és búza gyomlálásra is fordítja.

11.)Ha a’ Szeder, vagy Eperfa már gyenge leveleket hajt, a’ Selyembogár tojásokat ki kell keletni, és ezek’ tenyésztetésével a’ gazdaságot előmozdítani.

12.) Ezen Hónapban már a’ parlagi rozsa, gyöngyvirág virítanak; azértis etzetnek, és viznek valót szedetni kell; mint szinte a’ bodzafa virágját, székfüvet,(Camillen) és búza virágotis megszedeti a’ gondos Gazdaszszony több féle házi hasznaiért, és jó helyre félreteszi.

13.) A’ tehenek fejéséből ezen Hónapban legnagyobb a’ haszon; azértis a’ fejőedényeket tisztíttatni, és a’ fazékakat kifőzni, gondjának tartsa a’ Gazdaszszony, ’s azon igyekezzék, hogy télre, és pénzrevaló vajat most gyűjtsön; még pedig elegendő fű van a mezőn, addig válaszszael a’ borjúkatis az annyoktól. Igy nem esdeklenek a’ téj után, ’s felis veszik magokat.

14.) Hogy a’ tehenek annál jobban tejezzenek: különös gondnak kell rájok lenni, és mentől inkább nevekedik a hőség, annálinkább nem kell múlatni őket reggelenként megittatni, és estvéreis; megvakartatni, szájjokat kimosatni, és sót nyalatni vélek minden Szombaton itatás után.

15.) A’ Vászonfejérítést továbbis kell folytatni, és ha az megszáradván, ismét megöntöztetik, ’s éjjelre is, ha az udvar kerített, a’ karókon kint hagyatik, annál hamarább megfejéredik.

16.)sok Esztendőkben igen rövid az ősz, és hideg; azért jobb a tavalyi magvas kendert most eláztatni, eltöretni, és meggyarattatni, felényi munkástis megkiméll ezzel a’ Gazdaszszony, és szebb a szála.

17.) A’ tavaszi áradások a’ halászatot segítvén, a’ Gazdaszszony Pontyokat szárazt, és füstöl a’ téli szükségre sok helyenn.

18.) Ha a’ télre való Fejes-káposzta palántát Pünkösd tájban elraktuk: tizennégy nap múlva meg kell porhálni; de kifoldozni negyed napra bátran lehet.

Hát nem kevés dolga van a mi Gazdaszszonyunknak!

Egy dologról nem feledkezhetünk meg: száz olvasónk van. Köszönjük az érdeklődésüket, köszönjük a sok kommentet, és reméljük, mindig tudunk valami érdekességgel szolgálni számotokra!

És egy apró hír: az egyik sufnink vastag gerendáján megtelepedett a rozsdafarkú. A fiókák a héten keltek ki, tüneményesen aranyosak!

Tavalyról maradt tervek

Kertecskénk alakulása évről-évre kissé esetleges, sok ötletszerű, hirtelen jött gondolatnak engedtünk, más régóta tervezett elemek megvalósítását viszont csak halogatjuk. Idén ősszel és tavasszal mégis elég sok változtatást valósítottunk meg, ennek leírására szánom ezt a blogbejegyzést..

Az első újdonság a 2003-ban vetett, nem szép, bebarnulós, 2006-ban leiskolázott, idén pedig már kb. méteres tujaágyás felszámolása. A 85 növényből 25-öt a telket határoló cserjesor foghíjainak kitöltögetésére használtuk fel, néhányat pedig árnyékolónak ültettünk a kutyakennel köré. 15 darab még az oskolában maradt. A maradékot különféle barterügyletek ellenértékeképpen  használtuk fel. 

Így tettünk szert egy gombazsákra, amely két hullámban mintegy 4-5 kg termést adott. Tanúsítom, hogy a csiperkétől is lehet mérgezést, de legalábbis nagyfokú herótot kapni. A gombazsák kezelése egyébként elég egyszerű: 5 cm virágföldet kellett rétegezni a tetejére, egy indító vízadaggal meglocsolni alaposan, majd elhelyezni egy kb. 13-15°C-os, sötét helyiségben. (Ez nálunk praktikusan a vendég WC). Ezután naponta alaposan permetezni, párásítani a kis virágpermetező flakonnal.  Olyan három hét alatt nőtt szedhető méretűre az első szüretre való gomba, majd egy újabb hét alatt a második. Fő erénye a frissesség, ugyanis sejtetéseket hallottam arról, hogy a gombatrágya mindenféle ártalmas vegyszerrel van felturbózva. No mindegy, lecsúszott...

A tujaiskola a maradék nyurga, nyamvadt tujákkal ilyen:

Jani szerint le kéne nyomni őket fűnyíróval, akkor jövőre kinéznének valahogy.

Azután telepítettünk 14 tő szőlőt. Annak ellenért tettük, ezt, hogy a mi környékünk nem épp a szőlő-és bortermelésről híres. (Ettől függetlenül ittam már gondosan kezelt, zamatos, könnyű helyi házi vörösbort - minősége a gazda ügyességét dicsérte). Saszla, Zalagyöngye és Otelló a fajtaválaszték, ezek elvileg ellenállóak. Jani régi álma egy szőkőlugas vagy befuttatott pergola. A sokat látott dunaszigeti A nagy ho-ho-ho horgászhoz címzett kocsma, közkeletű nevén Hohó kerthelyisége adta neki az ötletet, hogy gömbölyű akácoszlopok alkossáka tartószerkezetét, ehhez megvásároltuk a faanyag egy részét. Az oszlopok most kérgük nélkül száradnak, talán a nyár közepére-végére elkészül a kiülő. Alig várom!

Ősszel hosszas töprengés után, L barátunk véleményét is kikérve telepítettünk egy Húsvéti rozmaring almafát, amely elég késlekedve bontotta ki rügyeit.

Kb. minden második évben gyökeres karácsonyfát veszünk, ez tavaly télen is így történt. Egy vasi karácsonyfa-kereskedő családtól vásároltunk az utolsó pillanatban, emlékszem még egyben voltam Andrissal, alig fért rám a télikabát, és majdnem megfulladtam, mire kiválasztottuk a fenyőt. Most már egy hónapja nyújtogatja kertünk talajába a gyökereit - legalábbis remélem. Az új fa a képen a második.

 2009 októberében (bal oldali fotó - a múlt) egy cserjesorral leválasztottuk a kert végében a zöldségest. Azóta a cserjék, évelők szépen megerősödtek, elterebélyesedtek (jobb oldali fotó - a jelen).

 Zöldségesünk idén minimális programmal fut, inkább afféle nyári éléskamraként működik. Szerencsére a mi vidékünket elkerülte a gyümölcsösöket tönkretevő fagy, úgyhogy körtére, barackra talán számíthatunk, aztán van répa, hagyma, petrezselyem, retek, saláta, cukkini-patisszon-sütőtök, lesznek paradicsom-, paprika-, kelbimbó-, karalábé- és brokkolipalánták, az üres helyeken pedig bab. Nyáron már aktuális lesz a babánknak a hozzátáplálás, kis Andrisunk bizonyára jobban jár ezekkel, mint az üveges bébikajákkal.

 A kert jó részében Ági áttelelt zöldségei turbósodnak, például virágzik a gyöngyvirággal csinosságban vetekedő borsó.

 

 Ősszel gazdagodtunk jó pár tő szépséges szakállas nőszirommal is, belőlük egy csinos kis évelőágyat állítottunk össze a fenyők előtt. Az a hosszú távú tervem, hogy egyszer majd a körbefutó cserjesor előtt a kert teljes, kb. 150 m-es szabad kerületén ez az évelőágy  folytatódjon. Egyelőre mintegy 2 m hosszú...

 Hét éve gondozzuk a kertünket, most már vannak olyan részletei, amelyek késznek tekinthetők, de ugyanaz az egyszerre inspiráló és bosszantó tulajdonság jellemzi, mint a családi házakat: véglegesen sohasem készül el. Szerintem ez adja meg az igazi szépségét és báját.

Szerény szépségek

Az évelőkert ilyentájt a növények lombjának formai változatosságával díszít a leginkább. A nagy, nyárkezdő virágpompa előtt főleg a szerény, félvad évelők vonzzák magukra a tekintetet. Az idei év érdekessége az, hogy a száraz április előbbre hozta egyik-másik virág nyílását, míg másokét az elmúlt hideg napok egy kissé késleltették, így szokatlan párosítások virulnak együtt idén késő tavasszal. 

Kertbe szelídült vadvirág nálunk az erdei szellőrózsa, Rita botanikai blogja is mostanában írt róla.

A búzavirágok idén a szárazság miatt igen hamar kivirultak.

Már elvirágzóban van az árlevelű lángvirág.

A "kinti muskátlinak" becézett gólyaorrok - az idén 92 éves nagymami ajándékai - gyönyörűek, bőségesen elterjedtek tavaly óta.

Gyöngyvirágaink szépsége már fakulóban.

Ha már hagymások, az angol jácintok viszont startra készen:

Ágiék kertjéből származik a tavaly nyáron ültetett medvehagyma. Tavaly hulltot magjaiból 10-15 kis magonc kelt, amelyek remélem megmaradnak és szépen kifejlődnek jövő tavaszig.

Egy kicsit megjártam a tavaly ősszel Kőszegről hazafeké az egyik Zielpunkt boltban vett Narcissus Poeticus csomaggal: az öt  hagymából négy egyszerű, korai tiszta sárga virágú nárcisz kelt, ez az egy szál lett valódi, késői, illatos költőnárcisz.

Már két hete nyílnak a nefelejcseink, ők is maghullató, megbízható kétnyári virágok.

A len idősebb tövei jórészt kifagytak, itt-ott lehet találni egy-két magról kelt vézna szálat.Megpróbálok magot szedni róla, kár lenne, ha kiveszne a kertből.

A búzavirághoz hasonlóan a török pipacsok is előrehozott virágzást tartanak - kontinentális életmód lehet talán?

Május első napjai

Már csak arra is jó ez a blog, hogy visszanézhessem, hogy álltunk egy vagy két évvel ezelőtt a kert művelésével ugyanebben az időpontban. És rájöttem, milyen méltatlan dolog nyervogni a kert miatt, mivel sokkal előbbre vagyunk, mint tavaly ilyenkor. Pedig a tavasz csak lassan akart ideérni, az április eléggé száraz volt, későn kultivátoroztak, a gazok meg még jobban elterjedtek ez miatt, mint tavaly. És ráadásul időből is lényegesen kevesebb jutott a kertbe. Valahogy mégis tetszetősebb az összkép, mint korábban. Csak annyi a különbség a korábbiakhoz képest, hogy tervezettebben kezdtük el a tereprendezést a magvásárlástól a gyomtalanításig. Közben meg érdekes tapasztalatokkal is gazdagodtam.

A kertészkedés legelső tavaszi fejezete, amely a vetésekkel kezdődik, a múlt héten lezárult. Ugyanis a kifent kapával már nem sorokat húztam az elvetendő magoknak, hanem a gazokat vagdaltam ki, és gyökereket szedegettem. A növénykék kelése elég takaros volt. Retekből, hagymából, fejes salátából már a magunkét esszük egy hete, a többi vetemény is takarosan kel úgy nagyjából.

Zöldhagyma:

Retek:

A retekkel és annak bolháival kapcsolatban egy érdekes megfigyelést tettem. A retekágyás oda került, ahol évről-évre az önelvető körömvirágok egy foltban mindig kihajtanak. A sorközökből a körömvirág palánta nagyságú növényeit kiszedtem, de a retek között bőven maradt így is, de csak a nyolcméteres sor egyik végén. Ahol megmaradtak a körömvirágok, ott a retkek így néznek ki:

Egy méterrel odébb sokkal ramatyabb a helyzet: bolharágta lyukak, köztük köztük alapos szemrevételezés után szemmel láthatóan vígan kotol a kártevő:

Olyan éles a két ágyásfél fejlődése közt a különbség, hogy először azt hittem, véletlen valamilyen más fajtát ültettem ide, mert a 8 méteres ágyásban van másféle retek is.

Tényleg igaz, hogy a rovarok a növényeket az illatukról ismerik fel. Tavaly a bolhás posztban írtam arról a módszerről, amely szerint átható szagú növények vizes kivonatainak kipermetezése mintegy „lefedi” a bolháknak mesés illatot, így nem találnak rá a növényre. Nálam a kuszán kinövő körömvirág tette meg ezt a szívességet- mint annyi más növénynek. Jövőre a telepítés ennek megfelelően úgy történik, hogy a retek magját a körömvirágéval keverten ültetem ki! A retkeket úgyis kiesszük, az ágyásból lehet majd virágot palántázni, a bolhákkal meg nem kell vacakolni.

Még egy érdekes hármaspárost tudok szemléltetni: ez a tavaly októberben, januárban és márciusban elvetett mák triója.

Az őszi mák már a negyven centis magasság felé ballag:

A januári olyan tizenöt centis:

A márciusi meg éppen kilátszik a földből. Zöld párhuzamosok, amik nem találkoznak a végtelenben:

A borsóból idén sokkal többet vetettem,mint tavaly. Inlandirra hallgatva idén újra visszahoztam a termesztésbe a Rajnai törpét, nos, az lett a legszebb, virágzás előtt áll.

Tuti sikerről azonban nem számolhatok be, mert a négy parcellából kettő elég hiányosan kelt, igaz abban más fajták voltak. Az egyiket felkapáltam, a helyére kiültettem egy seregellet brokkolipalántát,

és a Zömök paradicsomból párat.

(Idén a palántáim is különbre sikerültek, mint tavaly).

A palántaágyásokat vastagon mulcsoztam kőrisfafűrészpor és fűnyesedék keverékével.

A másik borsóágyást anyuci ültette, kilométeres sorközökkel. Mivel a kelés gyenge, a tábla félig-meddig üres. Úgy gondoltam, azt fogom csinálni, hogy az egymástól eléggé távol levő, amúgy se túl masszív bokrocskák közeibe zellert, hagymát, és földicserkót palántázok. Mire a borsó leterem, addigra a többiek pont erőre kapnak, csak ésszel kell művelni a földet, nem kitaposni meg kivagdalni a palántákat figyelmetlenségből. A föld állandóan takarva és művelve lesz így, nem pár csoffadozó növény, körülötte dús gaztenger.

Mire meg elpalántáztam, addigra az időjósok a hét második felére gyenge talajmenti fagyokat ígérnek... Pedig olyan jó áztató eső jött, ideális a palántázáshoz. Várnom kellett volna talán? Most reménykedek, hogy talán nem lesz ezzel gond, a paradicsom elvileg egy-két fokos mínuszt elvisel, de vajon a földicserkó?

És még egypár érdekesség.

Ez egy olyan növény, aminek a magját „fitnesz bab” néven vettem. Hogy mitől fitnesz, azt nem tudom, talán én leszek fittebb a babevéstől vagy a sok kapálástól, vagy azért futott ezen a fantázianéven, mert a fajtatulajdonságaként a hidegtűrést és a márciusi vethetőséget jelölték meg? Előírásszerűen elvetettem, ma így néz ki:

Nagyobb, mint a borsó, szépen fejlődik. Azonban ez a „fitnesz” mivolt nem hagyott nyugodni. Kutakodtam, miféle növény lehet ez, és végül kiderítettem, hogy nem más, mint közönséges nagymagvú lóbab; a felhasználása ugyanaz, mint a közönséges babé, csak sokkal korábban terem már. Hédi azt mondta, hogy valahol olvasta, ez a növény nagy tetűfogó, de szerencsére még egyet se láttam rajta, igaz, kötözőhagymával van összeültetve.

Karalábét is palántáztam már, szintén mulcsban van.

A salátafélék kellemes színű duettet alkotnak, miután hatalmas ügyességgel összekutyultam a vetőmagokat.

A céklaágyás kialakításánál megint megvillantottam veleszületett képességemet a bénázásra, ugyanis az ágyás kialakításánál amikor az ágyásszegélyt megcsináltam, véletlenül felkotortam a csírázó magokat. Ettől azonban még kikeltek. Ez az úgynevezett gyűrűs cékla.

A sárgarépa is kikelt,

de a petrezselyem még a földben kushad, ugyanígy a krumpli is.

Egy pár sort még mindenféleképpen írnom kell az átteleltetett zöldségfélék pillanatnyi állapotáról, bár már kiveséztem a termesztési tapasztalataimat.

Az áttelelő kel most kezd fejbe menni.

A saláta megfejesedett, ez az utolsó még életben levő pár darab egyike, a többi a gyomrunkba vándorolt.

A spenót lassan magszárba megy. Bár jó sokat leettünk róla, még jó lenne pár adag a friss levelekből. Így az előbújó magszárak hegyét lecsipegettem, talán visszaállnak így még "levél" üzemmódba a tövek.

Végül két virágkép:

a kelő legényfogók:

és a virágba ment eper.

Meglehetősen sok tennivaló van ilyenkor, és most a fő feladat a gazolás meg a palántázás. Lassan felfeszíthetjük a hálót a Húsvét-szigeteki szobor totemoszlopsorunkra, csak az oszlopok alját diszkréten beborító gazt kell eltakarítani. Lassan vethetem a másodjára, a borsó helyére kipalántázandó káposztafélék magjait. A tökféléket is el kell ültetni, s még csemegekukoricára is szükség lesz.

Méltó befejezést nem tudok találni ehhez a poszthoz, így inkább idevágok egy linket falusi viccekkel. Jó mulatást! :-)

Méreggyilok, cselszövevény

Nem éppen kellemes, húsvéti téma következik, ne készüljünk hímes tojásra, szökdelő nyuszikákra!

Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!

Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.

Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.

Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!

A fekete hunyor az első.

Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!

A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.

Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.

A boglárkával se úsztuk meg.

A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.

Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.

A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!

És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.

Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.

A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.

A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.

Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.

Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.

Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.

Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!