Egy darabka középkor: Somogyvár

Kevés pénzből jó helyekre - így szeretünk nyaralni. Somogy megye egyik legnagyobb ilyen, kispénzű turistákat csalogató, ám elképesztő kincseket rejtő helye a somogyvári Szent Egyed apátság romja. Iskoláskorú gyerekeknek jó ötlet itt megmutatni, milyen volt a középkor, élmény lehet számukra a közel ezredéves romfalakon szaladgálva megtapasztalni a kora középkor hangulatát. A kolostorrom Pusztaszer és Mohács után a harmadik nemzeti emlékhely, ám jelentőségéhez képest meglehetősen kevéssé ismert és látogatott kis szeglete az országnak. Pedig bizonyára sok titkot rejtenek még a régi földsáncok és falmaradványok. 

Történetét mogyoróhéjban összefoglalva ezen a helyen állt az a földvár, amely  Koppány vezéré volt. Szent István  idejében kis kőtemplom épült a területen, aztán Szent László uralkodása alatt felépült a Szent Egyed monostor a királysírral, ahol később csodák is történtek.  A török időkig  Somogyvár  az egész Dél-Dunántúl központja, hatalmas ispáni vár vette körül a monostort, azonban a későbbi évszázadokban ezek elpusztultak, romjaikat a lakosság széthordta az építkezésekhez. A 20. század régészeti kutatásai aztán fényt derítettek a romok hatalmas történeti jelentőségére. A hetvenes évektől Dr. Bakay Kornél vezette a feltárásokat, aki munkásságát  a SOMOGYVÁR, Szent Egyed-monostor c. monográfiája foglalja össze. 

Egy kis képes körsétát állítottunk össze a fotóinkból, amellyel talán körbekalauzolhatjuk a leendő látogatókat. Belépve az emlékhelyre, roppant faltöredékek fogadnak, az egykori káprázatos székesegyház falai.

Az apátságot alapító lovagkirályunk, Szent László is itt nyugodott egy rövidebb ideig, íme a jelképes királysír. (A király jelenleg Nagyváradon van eltemetve.)

A külső mellékhajó.

Falban megeredt:

Kerengőrészlet.

A monostor ciszternája, körülötte a kerttel:

Pillérfők:

Az első, Szent István-kori kis templom alapjai:

Földsáncok és kilátó:

Kilátás a kilátótorony  középső szintjéről:

Kilátás a legfelső szintről, halastóval:

Rózsakert és örökzöldek, keresztet formázó, hófehér gyöngykavicsos úttal. Ez a  kis ösvény vezeti be a látogatót a monumentális főhajóba.

A kút, körülötte zsályák-rozmaringok-levendulák burkolják illatfelhőbe a hajdani udvart. Jobbra fent látható a konyha a hozzá tartozó, elkerített pincével.

Káprázatos panoráma a Balaton-felvidék felé:

Széthordott kövek

A feltárások során számos faragott kőtöredék is előkerült, amelyek a vezető régész, Bakay Kornél  tapasztalatai szerint különböző múzeumok raktáraiban találhatók, a kíváncsiak nagy bánatára. Ezek lélegzetelállítóak, a székesfehérvári régi bazilika kőtöredékeihez foghatóak. Néhány képet lehet csak megtalálni a neten ízelítőül, ezek azonban csodálatosak. Például ilyeneket: 

A szentélyrekesztõ szalagfonatos párkányának töredéke (forrás)

Szalagfonatos kőlap (forrás)

Angyal dombormű, valószínűleg a templom homlokzatáról: (forrás)

Sámson harca az oroszlánnal: (forrás)

Griff: (forrás)

Azt gondolom, megérdemelne a hely ezekből az emlékekből egy jól dokumentált, igényes, informatív kiállítást, amely tisztelegne mind a régi korok, mind a feltáró régészek munkája előtt. Aki már járt Pozsony mellett a dévényi várban, az sejti, milyenre gondolok...

Kerti tűzhely építési maradékokból

Építettünk egy kis kerti sütögetőt, azóta minden hétvégén buli van nálunk. Igazából ha kőműves készíti, több tízezer forintos kiadásra számíthattunk volna, de házi kivitelezésben alig került valamibe. Nagy lelkesen rögtön használatba vettük, sokféle ételt kipróbáltunk benne és működik!  Nagyon örülünk neki. 

Az építkezés után sokféle építőanyagból maradt nálunk egy kevés, amit eltettünk, hátha jó lesz még valamire. Mész, cement, homok, kavics, fagyálló csemperagacs, satöbbi. Egyik kedves kismamatársam pedig felajánlott nekünk egy kevés bontott téglát, mielőtt kihívják a sittszállító konténert, amit nagy örömmel elfogadtunk.  Ez a kerti ezermesterkedés anyagi oldala. 

Az emberi erőforrással kapcsolatos energiafeleslegünk abból keletkezett, hogy mostanában, ahogy begyűrűzött a gépiparba a gazdasági válság második hulláma, a munkavállalókon megszűnt a kötelező túlórázásra irányuló nyomás, tehát életem párja több időt tölthet idehaza.  A kevesebb pénzt mondjuk eléggé megérezzük, de van egy jó oldala, a több  szabadidő. Jani a nem hétköznapi energiáját és kreativitását az udvar rendezgetésével vezeti le. Ennek egyik terméke ez a kis kinti tűzhely. 

Így készült:

Első lépésben egy nyolcszög alakú zsaluzat készült maradék deszkából. Közben a Pitagorasz-tétel intenzív alkalmazása, tudálékos gyökkettőzés zajlott sz összerakás és szétszedés közben: 

Mészporral kijelölte Jani az ásópályát, amiben mindjárt segítsége is akadt. Egy ásónyom mélyen szedte ki az alapot. 

Itt a kapott téglák láthatók, a nyolcszög kialakításához jó néhányat cikkcakkban el kellett negyedelni. 

Az alapot kibetonozta. 

Jani felfalazta a téglákat négy sor magasan, közben hagyott egy kis hamuzónyílást. 

Aztán bevakolta, a tetejéhez végre elhasználta az itt-ott hentergő élvédődarabokat. 

Az edény is saját kreáció. Serpenyőt a munkahelyén talált fémhulladékból készített Jani: az edény maga egy kis szériás hómaró-prototípus domborított oldalának darabja, ami valahol az üzemben hentergett. Csak be kellett foltozni a fenekét és az oldalára felszerelni a lábfüleket, amelyekkel felfekszik a tűzhelyre, s amelyek fogantyúk is egyben. 

Én csak egy kis mustáros hússal és grillzöldséggel járultam hozzá a munkához, no meg ezzel a bejegyzéssel. Ügyes vagy Janikám, csak így tovább! Csókol: Anyád:-)) Íme a partiarc:

A sok-sok eső utóhatása

... hogy bőségesen terem a kert, sok a másodvirágzó és számos olyan élőlény nyüzsög a kertben, akit kevésbé szívesen látunk.

A tavasszal átültetett fehér sem most, a majd 200 mm-nyi júliusi eső után úgy döntött: kitavaszodott és ideje virágozni. Négyszirmú, fehér virágai üdék, tiszták, olyan, mint egy menyasszony.

A fekete csili hatalmas: combközépig érő bokrokat nevel, sok kis koromfekete paprikacsövecskét szegez a föld felé. Virágai a mélylila erezettel igazán extravagánsak. Az idei év egyelőre a paradicsonoknak is kedvez, egyelőre mind egészséges. Kop-kop-kop.

A lizinka szépen megújult, kihajtott. Friss levelei zsengébbek, lágyabbak, mint a tavasziak. A friss táplálék előcsalt még egy-két lizinkafalót is, akiket most ár sokkal könnyebb kordában tartani vegyszer nélkül is.  A megmaradt káposztafélék is szépen meggyógyultak a földibolha-invázió után, ma már szedtem is karalábét. Meg sem kottyant nekik négy-öt levél elvesztése. Talán a rovarinváziók jó részére ügyet sem kell vetni, egy tarrágás után éhen vész a férgese és beáll az egyensúly. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzetet?

A nedves idő kedvezett a gombáknak: rókagomba kapható a piacon, csiperke nő a kertben és üszöggomba a csemegekukoricán. Ez a golyvásüszög veszedelmes kártevőmek számít nálunk, de például Mexikóban étkezési gombának is használják- Itt például egy rakott palacsintához hasonló étel receptjét olvashatjuk el, amelyet üszöggomba-raguval töltöttek meg.

 A snidlingek gazdagon megújultak, némelyik ismét virágzik.  Fogyasztjuk túrós szendvicskrémben, könnyű, habart főzelékekben (az utolsó utáni pillanatban megszórva az ételt) és szendvicsekhez. Kiváló csemege.

Nem az esővel, hanem inkább az évszak fordulásával függ össze, hogy a lassan érni kezdő mogyorótermések felett megjelentek a kicsi porzósbarka-kezdemények.  Ilyenkor mindig eltűnődöm a természet bölcsességén. 

Űrdínó

 Végre lekerült rólam a gipsz, egy könnyű fémsínt hordok, amiben már lehet egy kicsit kertészkedni. Nyunyival nekiláttunk a bab gazolásának. Egy feltétellel segített a kiscsaj: ha gyomlálás közben mesélek a manyistamongúzról, vagy a farkasemberről. Mivel mit sem tudok az előzőről, az utóbbiról találtam ki valami Maugli-szerű történetet, azzal traktáltam szegénykét. Közben éreztem, hogy a paprikagyamszárakat húzva valami puha mozdul meg az ujjaim mellett. Félrehúztam a kezemet, és egy hatalmas, vagy tízcentis zöld hernyót találtunk a nyirkos földön.

  Meglepő látvány volt. Nyunyi meg is állapította, hogy ez nem lehet más, csak egy messziről érkezett mini űrdínó, aki titkos küldetéssel érkezett a kikeletlen babok között növő acatok meg paréjok közé, ezért el kell engednünk, hogy azt teljesítse. Egy ilyen szép manyistahernyó nem lehet gonosz!

Közelebbről megnézve tényleg takaros jószág.

 Szép zöld, az oldalán fekete, pávaszemszerű foltok, a fején szarvacska, zöld bordás, és az oldala cakkos. Vajon milyen pillangó hernyója lehet?
Szegényt megpiszkáltuk egy kis gyomszárdarabbal, erre döglöttnek tettette magát, és összetekeredett. Egy kis idő múlva azonban észrevette, hogy semmi vész, és elkezdett mozogni. Ekkor derült ki, hogy amit a fejének néztünk, az a feneke, tehát nem szarva van, hanem farkincatüskéje.

 

  Kicsit ijedten mászkált ide-oda, végül elaraszolt a gazosba. Szegénynek bizonyára alaposan felbolygattuk az otthonát.

 

Bár tudnám, milyen lepke hernyója ez! Kérem, aki a kép alapján felismeri, azonnal jelentkezzen!

Kék halál, fehér pók, zöld harkály, tarka kert

Jó öreg Windowsunk villantott egy kéket, aminek köszönhetően háromhetes mentési-szerelési szünet és netmegvonás nehéz időszaka köszöntött ránk, Közben azért a fényképezőgépemet elő-előszedegettem, mert állatvendégek jártak nálunk. Elsőként viráglakó karolópók költözött a bíbor kasvirágunkba. A képen csinos, teltkarcsú menyasszonyt láthatunk, aki várja a kis tökös karolólábas vőlegény lábatlankodását. 

Eső után zöldharkály turkálta a füvet az udvarunkban (bocs az überszar képért, a lelkesedésben elfelejtettem, hogy szúnyoghálón át fotózok.)

A zöldségesben elég helyesen megújultak a földibolha-invázió után megmaradt növények: a brokkoli és a sarkantyúka. Előbbi termésével, ha egyáltalán terem valamit, benevezek Meli és Piszke nanozöldség-termesztési versenyébe:-). Bár az egy szem termést tartalmazó kifejtőbabok is sanszosak.

A kerti munkák közül a héten terítéken volt a kapálás, fűnyírás és mulcsozás, meg kikelt a szép egyenes sorokban növő bab másodvetésem. Józanul vetettem, komolyan!

Az új-zélandi spenót: integrált gyommá vált a kertben, a la Gertude néni. De legalább ehető, nem mint a fehér mustár.

Jani olyan projektbe kezdett, ami potenciálisan anyagi végromlásba döntheti a családot, nekiállt a 150 m összhosszúságú kerítés házilagos kivitelezésének. A telket hátul záró bokorsort jól meg kellett nyesni, most ez a gyönyörűség díszíti az udvar közepét szoliterként.

Viszont az oszlopok már állnak, sőt az ég felé merednek. Jani többet használta a vízmértéket, mint a betonkeverőt, az eredmény olyan mérnökös. Ha meglátja a fotómat, odalesz a családi béke, mivel nálunk a merőleges sosem elég merőleges, a párhuzamos sosem elég párhuzamos. 

A virágaimmal azért ezen viszontagságok után is vigasztalódhatok. Szél hozta magból nőtt a komposzt melletti földkupacon ez a gyönyörűség.

Új bolondériám az ültessük-a-dézsásokat-nyárra-szabadföldbe. Az enciánfa elég jól viseli. 

Sikerült Mária-virágot szereznem, méghozzá halványlilát. Egy csepp boldogság a javából!

A lugas oldalán találtunk helyet a trombitafolyondárnak. Megszerette. Mi is.

Esténként pedig borozunk a lugasban a villámok fényénél. Mára virradóra például az éjjeli vihar után, amelyben elszállt a környék közvilágítása, megint esett vagy 50 mm eső, el sem fért a vízmércében. Hihetetlen ez a nyár!