A szigetközi hullámtér kavicsos útjain

Szeretnék mutatni Nektek néhány különleges helyet, ahol a múlt hétvégén jártunk. Összeszokott kis csapatunk felnőtt tagjainak békét és nyugalmat, a kicsiknek pedig rengeteg felfedeznivalót adott megint a Szigetköz. A kiindulópontunk a dunai hullámtér egyik kapuja, az 1998-ban épített kisbodaki Kristóf-híd környéke. 

Túratervezéshez szerintem ez a lehető legjobb kiindulópont a Szigetközben. Több erdei út indul innen, amelyek bringával és gyalog is járhatóak. No meg persze ott a víz a kenuknak, kishajóknak. Északra Dunasziget felé, délre Remete és Lipót felé vehetjük az irányt. 

A tavaszi arculat sokkal nyugodtabb, mint a kenuszezoni, minden zavartalan. Csupán néhány helyi kiránduló került el minket, tipikusan kisgyerekesek, ide-oda kacsázó kisbringákkal.

Meggondolandóak most is a táblán olvasható sorok...

 Pihenőhely, tűzrakóval, parkolóval.

A közeli Pálfi-erdő meg nem zavart részein kis csodák örvendeztettek meg minket. Nyugalmas szegletek uszadékkal, náddal, füzekkel.

Találtunk szép virágokat, például mindenütt rengeteg a fekete nadálytő, fehértől mélyliláig az összes árnyalatban.

A legboldogabbá mégis az a kis foltnyi nyári tőzike tett, amit életemben először csodálhattam meg.

Madárfészek a magaslesen

A Madárhatározó Facebook-csoport segítségével derítettem ki, hogy valószínűleg énekes rigó fészkére találtunk rá. 

Békabölcsi, alighanem kisvarangyok nyüzsögtek egy pocsolyában. Neeeem, nem andrológiai minta....

Odvas fák és zelnicemeggyek, olyan, mint egy meseerdő.

Elhatároztuk, hogy megnézzük a közelben tekergő Öreg Duna-medret. Gyerekkoromból még emlékszem az elterelés előtti állapotára, amikor igazi folyam volt. Jelenleg kevesebb a víz benne, mint a Mosoni-Dunában. A meder magasabb részeit csak azért nem borítja sűrű dzsumbuj, mert tisztogatják. Ezeket a képeket a Bodaki ágvégzérésnál készítettük. Jó szem kell megtalálni a vizet. Közben szorgosan jönnek a roamingra figyelmeztető üzik a szlovák mobilhálózatoktól, ha elfelejtenánk, hol is járunk.

Én is rácuppantam a nemrég megjelent Eltaszított fele királyságra, akit érdekel, hogy mi mindennel tartozik a politika ennek a térségnek a Duna elterelése óta, csak rajta, ugorjon neki.

A könyvmelléklet térképét hoztuk magunkkal, hogy tudjuk, hol is járunk. Hát, ha itt víz lenne, és az Öreg-Duna felé átjárható mellékágak, olyan okosan hasznosítva, mint a Fertő-Hanság Nemzeti Park osztrák oldalán... 

Az Öreg-Duna melletti út végül az ősszel már megjárt Denkpáli hallépcső műtárgyába torkollott. Keskeny kis résen zubog át vadul az ágrendszer magasabban fekvő vize az Öreg-Duna felé. Itt a halak nem tudnának az árral szemben feljönni ívni az Öreg-Dunából. 

-

Madártávlat, Earth. Balra a hullámtéri ágrendszer, középen a műtárgy, jobbra az Öreg-Dunába vezető ág, a fekete, kanyargós kukac a hallépcső, ahol elvileg napi 3-400 hal jön randizni a Szigetközbe. Ez a kevés kapcsolódási pont egyike a két vízrendszer közt. 

A hallépcső egészen csinos képet mutat embertávlatból. Mint egy bővizű, folydogáló patak.

Amint a nap  nyugodni indult, mi is szedelődzködtünk, és az ágrendszer másik kapuján, a dunaszigeti Kőhídon keresztül karikáztunk haza a családdal.

Áprilisi szorgoskodás

Átvonult ez a front, megsültünk, aztán megáztunk, végül megfagytunk. Amit ez a hónap művelt, arra már inkább az őrült jelző illik, nem a bolondos. De azért tavaszodik szépen, sorolnak elő az eddig rejtőzködő virágok. 

Az első jó hír, hogy az a fránya díszcsorba legalább kikelt. Idén első ízben virágzik a kökörcsin, ahányszor ránézek, annyiszor örömködök a mélybordó szirmok látványán.

A szellőrózsák is beindultak, szokatlanul szép színekben üdvözölnek a terasz környékén. A hideg szélben épp zárva tartják a szirmaikat, de ahogy melegszik az idő, indul a méhecskék csábítgatása. 

Érkeznek a tulipánok is, egyelőre a halványabb színű koraiak, meg az apró botanikai tulipánok.

A veteményesben szinte minden nap dolgoztunk egy keveset, a tökfélék meg az uborka pihennek már csak a magtasakban. A gyomok miatt már kapálni is kellett egyszer. A hagyma, borsó, spenót elég szép, a répafélék még épphogy csak bújnak. A krumpli, csemegekukorica, kelkáposzta, brokkoli nem kelt még ki. Lassan lomblevelet nevelnek a paradicsompalánták, még elég csüntik, de nem is akarok sietni a kiültetéssel, A leendő helyükön szépen kel a tavaly elvadult körömvirág sok kis ivadéka a gyomokkal együtt. 

Virágoznak a ribiszkefélék, közülük a legérdekesebb a bordósbarna szirmú josta. Bent hagytuk véletlenül a földben egy rég elpusztult magastörzsű ribiszke tövét, amiben volt még élet, ebből nőhetett ki talán a mutatós virágú aranyribiszke. Díszbokornak azt hiszem, meghagyom. 

Van egy új körtefánk is, Nashi, Ágitól kaptam névnapomra. 

Megkezdődött a fűnyírási szezon, már nem üres a komposztáló. Napi szinten munkát ad a tűzifa aprítása, sőt Jani elkezdte építeni a fatárolót, a gerendák már fent vannak a helyükön. 

Kihoztunk mindent a telelőből, jól belocsoltam, megtápoldatoztam a már kis híján pusztuló dézsásokat. Órák alatt jobban lettek. A muskátlikat idén is  szabadföldbe ültettem, hadd erősödjenek. Vettem új ablakládákat, még be kell ültetni őket. A régiekbe a piacon vettem illatos ternyéket, közéjük meg szagosbükkönyt vetettem. Kíváncsi leszek, működnek-e együtt. 

Ez a selyemfenyő, hat évvel ezelőtti karácsonyfánk, közben szép nagy angóramacskává növekedett. 

Tojásfestés, textilfestés kurkumával és céklával

Nagyon készültünk idén a gyerekekkel a húsvétra, újdonságképpen azt ötöltük ki, hogy idén a házban található növényi anyagokkal festünk tojást. A mama által eltett céklasaláta levét és egy zacskó kurkumát kotortam elő erre a célra, bár sok más növényi anyag is esélyes lehetett volna (pl. hagymahéj, paprika, spenót, lilakáposzta). Ami még nehéz volt, az az, hogy a neten leginkább elszállt hülyeségek voltak összegyűjtve növényi festés címszó alatt, kép nélkül. Tuti, hogy soha senki ki nem próbálta. Arra gondoltam, hogy színes, fűszeres levekben főzöm meg a tojásokat, ez a módszer egyszerű is és a keménytojás  megszokott ízét is érdekesebbé teszi 

Szóval elővettem egy csomag kurkumát, amiből csak egy csipet hiányzott, nagy bögrényi (4 dl) vízbe tettem, elkevertem, beleraktam a négy tojást meg egy kiskanál ecetet. Jó negyedórát főztem, közben kanállal forgattam, kicsit össze is koccantak. A kurkuma elvileg jól illik a tojáshoz, színezi és meg is ízesíti a húsvét jellegzetes ételét. 

Egy másik lábasba másfél dunsztosüvegnyi céklasaláta leve került, 4 dl-re kiegészítve, szintén négy tojással. Ez a lé már "gyárilag" ecetes volt. Ebben is főzögettem, kevergettem a tojásokat. 

A színük lassan mélyült. Negyedóra után kiszedtem őket. Nos, a kurkumásak gyönyörűek lettek, finoman batikolt hatásúak, halvány napsárgák, a céklásak meg... ronda koszlott bugyirózsaszínek. Messze voltak a természetes pasztell árnyaklattól, amit vártam, és a jobb leírások ígértek. El voltam kissé keseredve. Talán a válogatott, nagyon fehér, vékony héjú tojásokat ajánlanám céklalével színezni, nekem egyáltalán nem tetszett a végeredmény. 

Jobb híján elővettem egy darab viaszkrétát és a még meleg tojásokat azzal jó alaposan összefirkáltam, majd a firkálékot papírtörlővel a héjba dörzsöltem. Sokkal tetszetősebbek lettek így a barnahéjú tojások szerintem. 

Ha már ott voltak a festőlevek, Juditka keresztlányommal azt találtuk ki, hogy kavicsos-befőttesgumis batikkal is megpróbálkozunk. Nem vagyok nagy textilfestő-májer, valami nyári táborból maradt emlék alapján ügyködtünk. Hímzővászon-darabokat használtunk, negyedórán át főztük a festőlevekben a textilcsíkokat, majd ecetes vízben kihűtöttük, radiátoron szárogattuk és vasaltuk.. Az eredmény hasonló: a céklaleves festés eredménye mosogatórongy-árnyalat, a kurkumáé ragyogó napszín. 

Jó móka volt a természetes anyagokkal való festés, jó szívvel ajánlom kipróbálásra, és ha valakinek van tapasztalata más növényi festőanyagokkal, kíváncsi vagyok, mit szól a témához. 

Áldott, boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek. 

Tűzifa

Nemrég meghozattuk a jövő télre szükséges tűzifát, ennek apropóján azt gondoltam, leírom, mi hogyan szoktuk ezt kezelni. Tudom, ahány ház, annyi szokás, kíváncsi vagyok, a fa tárolása, pakolása, bekészítése nálatok hogy megy. 

Nem mindegy, mennyire száraz a fa, a nedves csak sistereg és bűzölög, nehezen gyullad be, rosszul is adja le a hőt és kormosítja a kazánt, főleg a belső vízcsöveket, ezért a nedves fa miatt sokkal lassabban melegszik fel a központi fűtésben a lakást melegítő víztömeg. Jól kiszáradt fát nehéz kapni, a kereskedők szívesen adnak el faárban, a fával együtt esővizet is, meg persze a fa belső nedvességét. Szóval az a legjobb, ha a saját telken szárad felhasználásig a tűzifa. 

Az optimális a 2-3 évet szárított fa, bár mi használtunk egy évig szárogatottat is. Egyszerre szoktunk venni tavaszonként úgy 6-10 erdei köbméter tűzifát, attól függően, pénzben hogy állunk, puhafát és keményfát is. Van egy megszokott, megbízható fakereskedő, ő hozza rönkfogós kocsival. Próbáltunk szerezni állami erdőgazdaságtól úgynevezett rezsicsökkentett, olcsó tűzifát is, de abból csak a legszemfülesebbnek jutott...

Ha az udvarban van a fa, akkor azt fel kell aprítani. Motorfűrésszel és jó fejszékkel érdemes csak nekiállni. A tűzifát Jani fakalodába rakja, amit maga épít meg a felvágott fából. Ezt egy gyakorlott helyi embertől, az egyik munkatársától tanulta. Ehhez motorfűrésszel a fa egy részét 1 m hosszú darabokra vágja, majd felhasítja kb. negyedekbe. Ebből lesz a kaloda oldalfala, amiből apránként, fokozatosan rakja fel a szárogató kalodát. A közét kb. 45-50 cm hosszú, felfűrészelt és elnegyedelt-hatodolt fahasábokkal tölti meg. 

Kb. 1,7 m magasra építi a szárogató kalodát, mivel így építve nagyjából egy erdei köböt nyel el egy ilyen építmény. Így jól követhető a mennyiség fogyása a tüzelési szezon alatt. Leírva ez elég béna, de a kép mutatja az építés módját. A tetejét általában leponyvázzuk az eső miatt, de azért jó lenne egy fedett tároló. 

Ha a fűtési szezonban megkezdünk egy ilyen tárolót, a gazdának az egyméteres darabokat el kell még fűrészelnie, a többit már be lehet készíteni vagy a kis lápcső alatti fáskamrába vagy az eresz alá. Innen apránként behordjuk, elfűtjük. A lakásban a kandalló mellett van a fáskosár, a napi szükségletet oda készítjük be.

Begyújtásnál papírt, reklámújságokat, kartonokat készítünk be a fa mellé gyújtósnak. Némi deszkahulladékot meg fakérget is így használunk, de azért ez elég nagy koszt csinál, ezért inkább az apróbb fahulladékokat kint kezeljük. No meg persze nagy barátom a rózsaszín kerozinkocka begyújtós. 

A koszos apró fahulladékok kezelése megér egy misét. Most már elvileg tilos kint égetni, de hogy mit kellene tenni vele a törvénytisztelő polgároknak nagy általánosságban, azt a Kapanyél jól körüljárta. Sőt, egyszer régebben itt a blogon is összeszedtük együtt. Igazából tapasztalat és végiggondolás kérdése, hogy kinek melyik gyakorlat illeszkedik leginkább ez életmódjához.

Nálunk a következő a helyzet: a kéregből és a 4 cm-nél vékonyabb ágakból ágaprítóval mulcsot darálunk, a vastagabbakat behozzuk a kályhába. A fűrészport összegyűjtjük téli takaróanyagnak. A vékony gyomszár a komposztba megy, a vastag gyomszár és a szőlővenyige a kerti sütögetőbe, még mielőtt elég jó lenne a parázs a nyársra húzott szalonnának. A tujalombbal a bokrok alatt mulcsozunk, az ágaprító azt is elviszi.

Nálatok mi a gyakorlat?