Kéreg, gallyak és minden, ami éghető

A hóolvadás után az udvar úgy néz ki, hogy az katasztrófa. A varjúk törött dióhéjai hevernek szanaszét, a macskánk darabjaira szaggatott a tél folyamán egy galambot, az ő tollai virítanak elő itt is, ott is az éppen bújó fű közül. Nincs túl nagy kedvem ezeket a szemeteket gereblyézgetni, majd az első fűnyírásnál a jó öreg berrencs úgyis összeszedi, ha ki nem készül tőle.

A rendetlensége a rengeteg szétszórt fadarab látványa is fokozza. Ezekkel már nem bír el a fűnyíró. Nagy részük a tél végén pótlólag hozatott két erdei köb akácfa miatt hever szanaszét. Mire ezt a mennyiséget Jani felfűrészelte, felhasogatta, hulladék is keletkezett bőven. A hideg tavaszban lassan aztán a pótfa is majdnem elfogyott. A kéreg, az ázott-koszos fűrészpor meg ottmaradt.

Aztán még itt van a rengeteg ág meg gally. Apránként készül a kerítésünk, ennek érdekében alaposan meg kellett nyirbálni a telket lezáró bokorsort. Elképesztő mennyiségű ágnyesedék keletkezett. 

A metszés során pedig vékonyabb-vastagabb gallyak hullottak nagy mennyiségben a gyümölcsfákról, aztán egy csomó szőlővenyige is a kupacba került a lugas alakításakor.

A héten megérkezett a jövő évi tűzifa, rönkökben. Ennek is meglesz a maga hulladéka, a  felvágáskor leeső részek: kéregdarabok és bepiszkolódott fűrészpor. 

Kint a szabadban elégetni ezeket nem túl jó ötlet, hiszen a szomszédságnak rögtön sír a szája, no meg borzasztóan környezetszennyező. A kandallóba behordani elég szaporátlan és koszos meló, ugyanakkor már majdnem fogytán van a tavalyi, száraz fánk, de előttünk van még ki tudja hány igen hideg hétvége. 

Sokáig tanácstalanok voltunk, mi legyen a faszeméttel, ugyebár félurbanizáltból kell teljesen visszafalusiasodnunk. Tavaly kitaláltuk a mulcsozást, ez tényleg nyerő ötlet, még az agyagos részek is elég jó morzsásakká váltak tavaszra. De ennyi faanyag jóval több, mint amennyi a virágágyások, cserjesorok tövére kell.  Az   apró ágakból, venyigékből annak idején nagyanyám pőst készített, vagyis kályhanyílás-kompatibilis kis kötegeket csinált, ami egyenértékű volt a visszaemlékezések szerint a ma kapható kis rózsaszín kerozinkockával.

Múlt héten  aztán Jani nekiesett az ágkupacnak kis elektromos motorfűrésszel meg ágvágóval, és amennyire lehet, felaprítgatta a halmot. A  régebbi ágakat egy nap alatt eltüntettük a kandallóban. Sűrűn kell rakni, de meglepően nagy a fűtőértéke, két óra alatt felfűtötte a 600 literes puffertartály vizét 40-ről 60°C-osra. Most, hogy visszajött a hideg, visszatért  a fahasábokkal való tüzelés is, de ha már csak este kell egy picit belangyítani a lakást, kiválóan elégnek az ágszemetek. Utána meg összesöprünk. 

Ideális megoldás lenne egy sparhert a melléképületben. Irigykedve gondolok Messzenéző Minyon Samujára. Egyelőre a kerítés csak felében-harmadában van kész, a melléképület helyett pedig a kis fafészer áll. Ha egyszer odáig jutunk, hogy csuparend kertünk lesz, sparherten fogom főzni a lekvárokat meg sütni a zsírszalonnát, töpörtyűnek. Ha megérem. Ha.

Ti mit csináltok a fahulladékkal?

Felemás szezonkezdet

Nos,  tavaszhírnökölhettünk meg télbúcsúztathatózhatunk, idén nehezen szabadulunk a hidegtől. Nem akarom vesézni a március másodikán lehullott 30 centi hóval meg a kellemetes kis 15-i hóviharral a dolgot, úgyis mindegyikőtök megtapasztalta már a saját bőrén a sok hideget, havat. S úgy tűnik, még nem vághatjuk a szekrény aljába a télikabátot egy darabig.
Ettől függetlenül már a plafon felé kacsingatnak a kis paprikamagoncaim, csíráznak a magvak a palántázóedényekben, a kertben egy pici darabka már bevetett, és a gyümölcsfákat is megmetszettük, bár nem írtam ezekről a ténykedésekről semmit sem.
Igazából a palántaneveléssel kicsit megkéstem. Tavaly már január végén benn volt a föld a ládákban, és március első napjaiban a hagymapalántákat szoktattam a kinti léthez az udvaron. Idén? Még földem sem volt január végén. A szokott palántaföldkeveréket: vakondtúrásföld, homok és virágföld keverékét még hírből sem tudtam előállítani, harminc centis fagyott hó fedte március elejéig a kertet. Na, ezzel vakondtúrás, homok kilőve. Végül három zsák virágföldet kerítettem, azzal akartam megoldani a földkérdést. Ebből egy zsákot Roxi kutyánk ab sofort centis darabokra tépett, az udvar fehér havát szépen feldíszítve a kis zöld nejlondarabokkal. Így nem lett földkeverés, én szegény boldogtalan dolgozó anyuka nem tudtam steril palántázóföldet, perlitet meg egyéb szakszerű dolgokat összehozni a palántázáshoz. Maradt az egy ép és egy félig rágott zsák virágföld, elég ócska, akkora agyagrögökkel, mint a fél öklöm, ezt töltöttem be a palántázóedényekbe. A belevetett magokat azonban nem zavarta szerencsére az aggályoskodásom...
Azon röhögcséltem január végén, hogy nálam a palántázás olyan, mintha a lomisudvarból szerezném be hozzá a kellékeket. Leroggyant, több éves ablaktisztítós üvegek, kivisdobozok meg mindenféle házi lom szolgál eszközül a vetéshez, kutyarágott a locsolókanna, satöbbi. Idén azonban kaptam ajándékba négy darab lenyűgöző többszörhasználatos, 24 rekeszes palántázó edényt, ami kiválóan illik az ablakpárkányra. Ezen fellelkesülve szemenként vetettem a paprikákat, csipesszel... Hű, de szakszerű kertésznek éreztem magam tőle!
Na de a vetőmag! Már januárban fölleltároztam a tavalyi maradék és szedett magokat, és örömmel tekintettem bele a meglévő készletet magába foglaló papír borítékba. Ezt elhelyeztem a kazánházban a szekrény tetején, a végzetes helyen. Laci a motorfűrészt ugyancsak a szekrény tetejére tette, és a fűrészlappal véletlenül belökte a szekrény mögé a magcsomagot. Most is ott porosodik. A szekrény mögül kipiszkálni semmilyen eszközzel sem lehet, még a teleszkópos nyelű ágvágóval sem tudtam. Maga a szekrény nagyanyánk 1935-ben nászajándékba kapott tömörfa szekrénye, amelyben most mindenféle kertes dolgokat, szerszámkészleteket és hasonlókat tartunk, el lehet gondolni, hogy ezt a bútordarabot még a grizzly medve is csak felárasan mozdítja meg. Így lemondhattam a benne levő magokról... Egy nagy szerencse volt: még októberben Nyunyi vetőmagboltosat játszott, és a háziszedett magok egy részét betasakozta, és azt használta játékárunak. Így a kramancok közt megtaláltam a lipóti tájfajta paprika, a fekete chili, az argentin verbéna, a római saláta és a Yellow goldfish paradicsom magjait. Gyorsan szereztem pótlást paprikamagokból, de a paradicsomból a korábbi fajtákat bebuktam, különösen a príma, rózsaszín Malinowy Ozarowskit sajnáltam.
Két hete szombaton fametszéskor elkezdtem vasvillával odébb dobálni az ősszel a kert szélébe hajigált kórókat, volt közte koktélparadicsom is. No, a kórókon volt egypár összeszikkadt szem, azt gyorsan kiszedtem, elvetettem, így tudtam pótolni a maghiányt. (Most már kezdem úgy érezni magam, mintha Mézga Aladártól tanulnék kertészkedni. Nálam mindig is idiótán zajlanak a dolgok, de ennyire?)
Szóval nem valami fényes kezdet. Azért bizakodom, bár nem sok okom lehet rá az ablakon kitekintve. Az elmúlt években a kerti naplóbejegyzéseim szerint sokkal szebb, naposabb, melegebb idő volt. Így mást nem tudok tenni egyenlőre: várom a jó időt, és addig a kert helyett a palántákat pátyolgatom csak.

Öngyógyítósdi 4. Vetés kottából

A most érkezett többnapos meleg és a szárító szelek minket is vetésre buzdítottak, talán már utolsóként bloggertársaink közül. Tudom, hogy igazi biokertész nem tesz ilyet, de Janival szükségesnek éreztük a kötött talaj miatt az ásást, komposztozást. Közben szerencsére jó sok gilisztával randiztunk, mocskospajorral eggyel sem. Végül alapos gereblyézéssel készítettem elő a vetéshez a talajt. 

Ősszel még  így terveztük beültetni a kertet, aztán a tél folyamán a tesómmal módosítottunk az igényeinknek megfelelően az elképzeléseken. A  borsó és a bab Ágiék kertjébe kerül, így nálunk  több hely jut a káposztaféléknek, kabakosoknak, vegyeskultúrán kívüli, táblák szélére való növényeknek (csemegekukorica, paprika, padlizsán, csicseriborsó).  

Tegnap aztán elővettem a kiskapát, a gerblyét meg a szépen kinyomtatott, kiszínezett, fóliatasakba csomagolt kerttervet. Kiméregettem a tervezett 40 centiket, de így nagyon szűkösnek, levegőtlennek tűntek  sorok, úgyhogy visszaálltam a Gertrud Franck által javasolt 50 centire. Ennek folyománya, hogy 3-4 sorral kevesebb fér el a parcellákban, de ez talán kevésbé okoz terméskiesést, mint a zsúfoltság miatt esetleg megbetegedő növények. 

A következőképen ültettem:  

A kisebbik, déli fekvésű, de félárnyékos táblába kerültek a gyökérzöldségek, a hagyma és a paradicsom a kihagyott helye a következő sorrendben:

répa-hagyma-répa- üres sor paradicsomnak 2x,

répa-hagyma-petrezselyem- üres sor paradicsomnak 2x

Hátul, a fák közötti rész egyelőre kimaradt, oda vegyes salátafélék jönnek, meg átpalántázott káposztafélék és némi uborka. Jani irgalmatlanul megmetszette a fákat, kíváncsi vagyok majd a fényviszonyokra...

A nagyobbik, naposabb táblába a káposztafélék palántanevelő sorai, a retek és saláta keverék meg a kabakosok jönnek majd a következő elrendezésben:

retek/sali  + üres sor káposzta+zellernek +  retek/sali  + üres sor kabakosoknak 3x

Az üres sorokba szórva fehér mustárt vetettem, begereblyéztem és bízom a nyirkos tavaszban. Ha csak egy átkozott földibolhát is látok rajta, kapát kap a nyakába és örökre száműzöm a kertből. Remélem, hallottad, fehér mustár! Szakaszosan vetve akarom folytatni a saláta-retek vetést, hogy kicsit megnyújtsam a retek szezonját. 

A magigényt pedig ki kell tapasztalni: retekből és salátából jóval több kell a vegyeskultúrához, mint eddig:  a 200 m2-re összességében kell kb. 10-10 csomag, sőt salátából még ennél több is. A vetéshez 4 csomag retekből és két csomag jégsalátából készítettem egyelőre keveréket, de a salátás magtasakok tartalma igen különböző volt, úgyhogy a salátából a kelleténél jóval több került a dobozkába. Vöröshagymából soronként 15 dekát lehet számolni. Tehát pótlólagos beszerzésen gondolkodom. 

A később kiültetni való palánták közül bent a lakásban nevelem elő a zellereket, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot. Hidegágyként használom majd áprilisban a káposztafélék számára a legjobb adottságú sorokat, brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta, vöröskáposzta, leveles kel kerül majd a retek/saláta vegyes sorok közé. Ha sűrűn kel, szétpalántázom a gyengébb adottságú sorokba őket.  A táblák szélére büdöske-, körömvirágsorok kerülnek, belőlük lehet majd a zöldségek közé is palántázni.

Jövő héten az előrejelzések szerint úgyis visszatér a tél, tehát áprilisig ismét nyugi következik, de addig is a dombágyásocskánkról már helyes kis adagokban lehet csipegetni a vegyes zöldsalátának valót.

Kis filmajánló

Kedves, a természetbarátoknak pedig különösen izgalmas, gyönyörű képi világú animációs sorozatra bukkantam mesekeresés közben. Ez a Minuscules, (Csodabogarak) amely különféle apró állatokról szól, 3D figurákkal, festői normandiai vidéki környezetben. Rendezői Thomas Szabo és Helene Giraud. Az ötperces kis történetek megkapóan emberszerű kis lények világába kalauzolják el a nézőt, a gyerekeket pedig megkacagtatják, elbűvölik. A magyar youtube-on a rém szerencsétlen Bolond bogarak néven lelhetők fel.

 Néhány epizód kóstolónak:

Hernyópár:

Hősies hangyák:

Csigaálom:

A sorozatot várhatólag idén  film is követi, amelynek blogja itt olvasható.

Télbúcsúztató, remélhetőleg

 Kedves bogszomszédaink már szemléznek és vetnek, mi pedig még tapossuk a havat és szánkózunk a gyerekekkel. Remélem, hamarosan mi is elbúcsúztathatjuk ezt a telet.

Az erdő töretlen hava is már kristályos-tapadós majdnem latyakos, de még szép. Nálunk még vitathatatlanul itt a tél.

 A mogyorók már javában virágoznak, pereg a virágpor az allergiások nagy örömére. A Mosoni-Duna idén télen nem fagyott be. Enyhe, de nagyon havas, csapadékos volt ez a tél.

  A szántóföldek havát őzcsordák nyomai mintázzák, de a traktorfordulók nyomai is jól látszanak a roskadó havon.

 Némelyik fiatal tölgyfán sok lomb maradt őszről, ez ad még némi színfoltot a szürkésfehér havú, kopasz erdőben.

 Hol van még a som, a hóvirág?  Már nagyon várom, hogy láthassam őket.

Tavaszhírnökök

Bár a tavasz még igencsak messze van, az olvadás és a már észrevehetően hosszabbodó nappalok jelzik, hogy hamarosan „hivatalosan” is véget ér a tél. Még nehéz elképzelni, hogy a télikabátok visszavonulnak a szekrénybe, és a lassan szétfolyó, pár hete még másfél méter magas hókupacok teljesen eltűnnek. Azonban az új évszak már üzent, az első két hírhozó a napokban bontotta ki apró fehér szirmait.

Csodálni való ezeknek az apró növényeknek a kitartása! Múlt szerdán még egyméteres hórakás állt fölöttük – hogy hány kilós, megtippelni sem tudom! Mi munka lehetett előbújni az átfagyott földből! És mégis huszárosan ágaskodnak, nyíló virágjaik selyemfényűek, leveleik tiszták.

Ha még jobban körülnézek, újabb árulkodó jeleket találhatok, amelyek már az új évszakot hirdetik.

Az árvácskák is kibírták a vastag hóréteg nyomását, a virágaikat sem tette tönkre a sok fagyos éjszaka.

A barkák puha cicái is előbújtak,

és az első hagymás virágok sem tartózkodnak már a föld alatt. A tavaly névnapomra kapott jácint már így hajt:

Szegény kicsit meglapult, mert a ráhalmozott kb. száznyolcvan centi havat Nyunyi hóbaugrató dombnak használta. De bízom benne, hogy túlteszi magát a taposáson, és szépen kivirágzik.

Az igazán nagy első tavaszi öröm is utolért. Tavaly ültetett, agyonféltett zöld hunyoromat a tűzifahordáskor csúnyán megtaposták, azt hittem, vége lett. Erre tegnap mit látok? Ezt-egy hunyorbimbót. Hűha, de örültem - tényleg jön a tavasz!

Messze van még az első igazi kikeleti nap. Azonban a hétvégén már gondoskodok a palántaföldről, és a jövő hét első napjaiban hozzákészülök a palántaneveléshez. Vagyis megkezdődött! J

Mire jó a fahamu?

A háztartásban:

1. Kályhaüveg tisztítására magasan veri az összes bolti szert. Nedves szivacsot elég belemártani a kályha alján maradt hamuba, azzal pillanatok alatt gyönyörűen letisztul a hőálló üvegre rakódott (akár egy hetes) korom.

2. Edénysúrolószer. A dédik homokkal együtt csak ezzel súroltak, aztán kiöntötték a fűbe, ami talán a fűnek is jót tett. Kültéren, bográcsoknál és grillezőknél kiváló ez a módszer, beltérben is jó lehet, de a lefolyócsöveknek nem biztos, hogy használ. 

3. Színes szennyeződésekre a bútorokon pl. zsírkréta, filctoll, kajafoltok,  jó súroló a hamuba mártott nedves szivacs.

4. Mosólúg. 1 rész fahamut 4 rész vízzel kell leforrázni, majd egy éjszakán át ülepedni hagyni. Két decilitert célszerű ebből a mosógépbe önteni, de inkább csak a fehér ruhákhoz, mert fakít!

5. Folyékony mosógél (Antalvalis recept. Mókás az antalvalis közösség, nem mulasztom el, hogy bemerüljek a kommentekbe, főleg a vaskalaposak meg a fanatikusok miatt, de ez a mosós oldal most nagyon jó, klassz kis mosóműhely, beleértve a rákkeltő fahamuval való riogatást is.)

6. Káliszappan: hamulúgból olajjal főzve készül, a festők régi festéket mosnak le vele.

7. A káliszappan a szobanövényekre a legjobb kíméletes pajzstetűirtószer.

8. Fakezelőszer és fafesték: az Alpokban a kerítéseket néhány évente forró hamulúggal kefélték át, ettől lettek szép sárgásbarnák. 

9. Mosószappan főzhető belőle diszózsírral, vagy akár tisztálkodásra alkalmas szappan, jól kisózva.  Volt a fent emlegetett oldalon egy könnyen elkészíthető mosószappan hideg eljárással, tehát nem hamuval, hanem marólúggal, belinkelem, mert hasznos. 

A kertben:

10. Káliumtrágya -de csak óvatosan! A talaj pH-ját szabályozni lehet vele. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy tavaly és tavalyelőtt jó bőven adagoltuk a hamut és borzasztóan ellúgosítottuk a kertet. A palántázott növények kibírták, de a helybe vetetteknek megártott, a csíranövénykék kikeltek, de sok elpusztult vagy megbetegedett a maró, lúgos talajban. Főleg a sárgarépa, a saláták és a hagyma szenvedte meg a túlhamuzást, pedig elvileg csipázzák a kálit. Idén bízom a sok bedolgozott komposztban meg a lágy esővízben, talán ezek javítanak a helyzeten. 

Az akáchamu a kevésbé lúgosak közé tartozik. A komposzt közé átforgatáskor mérsékelten adagolva mintha porcukrot szórnánk,  már  nem ártalmas.

11. Út- és járdaszóró anyag jeges napokra. Egyben trágyázzuk is azokat a részeket, amerre lejt a járda. 

12. Csigariasztó, az ágyások körbeszórására alkalmas.

13. Krumplibogár-riasztó. Inkább megelőzésre, erős inváziónál már nem sokat ér. 

14. Káposztalégy, káposztalepke első nemzedékét is riasztja, vékonyan a növényekre szórva.

15. Palántaneveléskor enyhébb palántadőlés gombafertőzésnél lehet kevés fahamut szórni a talaj tetejére, kombinálva az alsó, felszívatós öntözéssel.

16. Mama tyúkólába patkányok költöztek, a tojófészkek alá telepedtek be. A mama kiugrasztotta őket és a gödrüket jó vastagon beszórta hamuval. Napok alatt eltűntek a tyúkólból a patkányok.

Ti mire használjátok még, mik a tapasztalataitok?

Források: Beszélgetések az önellátásról, antalvali.com