Munka munkával

Igen hamar vége lett a télnek - hiszen három hete még havazott , most meg kánikulához közelít a hőfok. Bolond az idő, de csodálatos! Szinte iszom a meleget, és úgy sütkérezek a napon, mint a tyúkok a porban. Jaj, alig vártam már ezt!

A kertet azonban expressz sebességgel kell megművelnem, mivel a melegben a talaj nedvességtartalma rohamosan csökken napról napra. Későn, csak hétfőn sikerült letárcsáztatni a kertet, és azonnal neki is estem a munkának. Persze a lehetőségekhez mérten hozzákészültem: egy-két nappal korábban már beáztattam vizes homokba a sárgarépa-és petrezselyemmagokat, a zöldborsót, a babszemeket, a céklát. Azonnal planíroztam és mindent vetettem.

Mint ahogy írtam, már nem a vetési munkálatok kezdetén járunk. Az első körben – még márciusban, két nagy havazás közt – már vetettem egy jó adag Rajnai törpe borsót, fokhagymát, dughagymát, mákot és salátát. Utána jött az a hét, amelyen minden nap havazott, utoljára húsz napja. Meg voltam győződve róla, hogy az összes mag kirohadt a földben, erre mit vettem észre egy napon? Hogy minden hajt. A kertben itt a legszebb a zöldborsó, a fokhagyma évek óta nem volt ilyen takaros.

A második bevetett táblán április első igazi verőfényes napján dolgoztunk. Ezt kis rotációs kapával törtük fel, ide a korai sárga és lila krumpli, bőséggel hagyma és zöldborsó került. Aztán jött Józsi bácsi a trakijával, tárcsázta a földet, és hét eleje óta megállás nélkül vetek és vetek.

Először ismét nagy mennyiségű zöldborsót – bízom benne, hogy még gond nélkül kifejlődik- aztán késői sárgarépát, petrezselymet, hagymát, cukkinit, csemegekukoricát, babot, virágot, vagyis mindent egyszerre. Nincs olyan tüchtig öngyógyító fazonja, mint Hédi kertjének, de azért próbálom figyelembe venni a társítás alapszabályait. Ennek megfelelően a sárgarépa és a hagyma elegánsan egymás mellett sorolnak, a retek jól elvan a szomszédos salátával, a babot meg a hagymát jó messze raktam egymástól. Most nagyobb sortávokat hagytam, mint tavaly.

Minden egyes magot a vetés előtt áztattam, hogy jó degeszre szívják magukat, s bár a talaj elég nedves volt még legalábbis hét elején, azért jócskán töltöttem a vetőmag alá is vizet, hogy ne száraz földbe kerüljön, és hamar tudjon csírázni. A sárgarépa magjait nemcsak homokba kevertem, hanem egytizedrésznyi salátamagot is hozzátettem. Tanultam a tavalyi-tavalyelőtti esetekből, amikor társítás gyanánt egyharmadnyi salátamagot hozzátettem a sárgarépához, aminek az lett a vége, hogy a gyengécske, kelő répát majdnem megfojtotta a saláta.

A céklát is megáztattam, de a három fajta cékla magjaival Nyunyi keverem-kavarom játékba kezdett, aminek az lett a vége, hogy kidöntötte egy negyedik edénybe a három pohárkában ázó magokat. Így most ömlesztve fog teremni a cékla. De hát a céklának mindegy, engem meg nem zavar.

Nem vártam a kukorica és a bab vetésével sem. A kukoricának már megfelel az idő. Bár a bab vetési szezonja májusban kezdődik, én már nem várok vele többet. Nem ígérnek az időjósok erős lehűlést, fagyokat, minek húzzam tovább? A csemegekukoricát úgy vetettem el – igen nagy sorközökkel- hogy hagyományos módszerrel közé ültessem az uborkát. Most nem fogom kordon mellett nevelni, a kukoricára való felfuttatással lett eddig mindig a legjobb termés. A kordon egésze megmarad a paradicsomoknak. Azon is gondolkoztam, hogy megkezdem a paradicsompalánták nagyjának kiültetését. Nagy hidegek nem lesznek már. Bár a növénykék még nem valami nagyok, már tíz napja kiszoktatón vannak. Szerintem a kerti földben még jobban fejlődnének, pláne puha, vastag mulcs alatt. Ezt még jövő hét elejéig meggondolom.

A gyors munkát többek közt az tette lehetővé, hogy kisleánykám igen lelkiismeretesen és strapabíróan segített a kertben, rengeteg munkát precízen elvégezve. A hagymaduggatást és sok vetési munkát a nyolc éve ellenére teljesen rá lehetett bízni. Igaz, hogy a hagyma olyan Hello Kitty-dizájnnal került például a földbe – egy vörös, egy fehér, egy lila – és csajosan, virágokkal kombinálva vetett: Így kicsit kusza lesz az összkép, de kit izgat?

A mai napra már alig maradt valami vetnivaló, nem kell olyan kapkodva dolgozni. Úgyis szükséges lesz az első bevetett tábláknál a gyomlálás is, van munka elegendő. Befejezem a fő vetéseket, a jövő hétre már az intenzív kapálás-gyomlálás, öntözés, palántázás lesz az esedékes feladat.

Tavaszi sprint

Igen, tényleg sprintelés, ahogy kivirult a tavasz. Pár hete, hogy havat hánytam még, és a múlt héten már pólóban tekertem haza a munkából. Ide meg nem írtam közben szinte semmit, holott a kertben is komoly munkálatok zajlottak.

Még március első, viszonylag enyhébb napjaiban megmetszettük a fákat, illetve Laci metszett, én meg szörnyülködtem, hogy milyen magasra felment a fán. A körtefának és a meggynek ugyanis a fősudarát alaposan visszakurtította, és a szomszéd felé eső ágakat is jól lenyeste: nem kell, hogy az égig nőjenek, aztán hat méter magasban rohadjon el a termés java.

A nektarinfát is jól megnyeste. Ennek a fának nem tudom, mi baja lehet. Alul a tőnél felvált a kérge, feljebb folyik belőle a macskaméz, és a törzs alja teljesen elfeketedett. Csúnya és beteg kinézete van. 

 

A többi fa rendben van és vígan hajt. Azonban amiket tavaly ültettünk, azok közül a folytonérő málna és az őszibarackfa nem élte túl a telet. Pláne az előbbieket sajnálom, bár vigasz, hogy a szeder, az egres és a ribizlik vígan élnek.

Az öreg feketeribizli – bokron viszont aggódok. Már vagy húsz éves, és most tavasszal alig rügyezik, teli van száraz ágakkal. A tövet még anyukám kapta egy munkatársától, tehát nem nemes, faiskolai növény. Azonban a gyümölcse sokkalta édesebb, mint az ismert fajtáké. Hédi csemetekerti ribizlije ehhez képest gyomorösszehúzóan savas. Kedves olvasóink segítségét, tanácsát kérem! Lehet-e dugványról, bujtással vagy szőlőhöz hasonló módon szaporítani a ribizlit? Sajnálnám ezt a fajtát, ha kiveszne a kertből, és gyarapítani is szeretném a ribizli-állományomat, ha már a málna kidöglött. Ha még idén lesznek friss hajtásai, abból megkísérelném a szaporítását.

 

A lemosó permetezés is időben megtörtént, kedves sógorom csinálta meg szívességből a múlt héten, még a rohamos rügypattanás megindulása előtt. Most már talán késői is lenne.

Közben még apósomtól kaptunk két magról kelt, fehér gyümölcshúsú, félvad őszicsemetét, ami kissé enyhítette a faiskolai csemete kidöglése miatt érzett bánatomat. Sajnos a kis Andris az egyiket gyökerestől felhúzta, de még sikerült a kis fát megmenteni: visszaültettem a kidöglött helyére, és jól beöntöztem. Bár már eléggé kifakadtak a rügyei, bízom benne, hogy megéled még. Buzgón locsoljuk mindennap.

Ma már gyönyörűen virágoznak a fák, a növekvő és fakadó bimbók mindenféle állapota látható a kertben. Pont arról beszélgettünk tesómmal, hogy mivel minden növény késésben van, egészen fura, hogy az összes gyümölcsfa  (barack, körte, meggy, ribizli, alma) egyszerre hozza a virágait. 

Talán a virágok elfagyását már megússzuk – volt elég hideg a télen – és bőségesen lesz gyümölcs, lekvár, aszalnivaló.

A tavasz igazi hangja

A tavasz igazi hangja mindenkinek más. Nálunk éppenséggel jelentheti ezt az, hogy a madarak dalolnak, a kertszomszéd már most nyírja a füvet, zümmögnek a bogarak, csattog a metszőolló, és a tiszta időben jól lehet hallani, hogy a kálnoki templomban délben hogyan húzzák a levesnótát.
 Az igazi hangot azonban nem a gépek és lelkes meg lelketlen állatok adják, hanem a növények, méghozzá a fák. Jól ki kell nyitnunk a fülünket, hogy ezt a neszt meghalljuk!
Ehhez először is sutba kell vágnunk minden zajkeltő eszközt, és valami jó puha talpú cipőt kell húznunk. Utána el kell indulni egy közeli erdőbe, lehetőleg olyanba, amely víz partján, folyó szegélyén fekszik, és sok benne a fűzfa és a nyár. Kell keresni egy jókora csököt, és azon kényelembe kell helyezkedni. Aztán csend, hallgatózás! És aki jól fülel, hamarosan meghallhatja azt a bizonyos kis hangot: reccs-kopp-potty, reccs-kopp-potty. Mi ez?
Ha jól megnéztek egy nyár-vagy fűzfavesszőt a tél végén, megláthatjátok, hogy a rügyeket pergamenszerű burok védi a fagytól, hótól. Amikor ilyen hirtelen kitör a meleg - ne feledjük, tíz nappal ezelőtt még havazott!- a rügyön kitör a viszketegség, hirtelen ki akar pattanni. Ilyenkor már az anyafa is létre kel, szédítő gyorsan megkezdi pumpálni a nedvességet fel a rügyekhez. Azok pukkadásig szívják magukat, és egyszercsak ez a barna héjkabátka-burok - reccs- kidurran rajtuk, mint a szűk cicegatya a duci szőke nőcin. Utána pedig - kopp-potty- lehull a fa alá. Ha jó helyet választottunk a hallgatózásra, akkor ott a lehulló rügykabátkákat is megtalálhatjuk.
Szerintem a tavasz fakadásának ez az igazi hangja. Ez csak egy évben egyszer, néhány napig hallható. Csak hegyezni kell a fülünket hogy jól meghalljuk a hamarosan fakadó zöld lombok halk üzenetét.

Kéreg, gallyak és minden, ami éghető

A hóolvadás után az udvar úgy néz ki, hogy az katasztrófa. A varjúk törött dióhéjai hevernek szanaszét, a macskánk darabjaira szaggatott a tél folyamán egy galambot, az ő tollai virítanak elő itt is, ott is az éppen bújó fű közül. Nincs túl nagy kedvem ezeket a szemeteket gereblyézgetni, majd az első fűnyírásnál a jó öreg berrencs úgyis összeszedi, ha ki nem készül tőle.

A rendetlensége a rengeteg szétszórt fadarab látványa is fokozza. Ezekkel már nem bír el a fűnyíró. Nagy részük a tél végén pótlólag hozatott két erdei köb akácfa miatt hever szanaszét. Mire ezt a mennyiséget Jani felfűrészelte, felhasogatta, hulladék is keletkezett bőven. A hideg tavaszban lassan aztán a pótfa is majdnem elfogyott. A kéreg, az ázott-koszos fűrészpor meg ottmaradt.

Aztán még itt van a rengeteg ág meg gally. Apránként készül a kerítésünk, ennek érdekében alaposan meg kellett nyirbálni a telket lezáró bokorsort. Elképesztő mennyiségű ágnyesedék keletkezett. 

A metszés során pedig vékonyabb-vastagabb gallyak hullottak nagy mennyiségben a gyümölcsfákról, aztán egy csomó szőlővenyige is a kupacba került a lugas alakításakor.

A héten megérkezett a jövő évi tűzifa, rönkökben. Ennek is meglesz a maga hulladéka, a  felvágáskor leeső részek: kéregdarabok és bepiszkolódott fűrészpor. 

Kint a szabadban elégetni ezeket nem túl jó ötlet, hiszen a szomszédságnak rögtön sír a szája, no meg borzasztóan környezetszennyező. A kandallóba behordani elég szaporátlan és koszos meló, ugyanakkor már majdnem fogytán van a tavalyi, száraz fánk, de előttünk van még ki tudja hány igen hideg hétvége. 

Sokáig tanácstalanok voltunk, mi legyen a faszeméttel, ugyebár félurbanizáltból kell teljesen visszafalusiasodnunk. Tavaly kitaláltuk a mulcsozást, ez tényleg nyerő ötlet, még az agyagos részek is elég jó morzsásakká váltak tavaszra. De ennyi faanyag jóval több, mint amennyi a virágágyások, cserjesorok tövére kell.  Az   apró ágakból, venyigékből annak idején nagyanyám pőst készített, vagyis kályhanyílás-kompatibilis kis kötegeket csinált, ami egyenértékű volt a visszaemlékezések szerint a ma kapható kis rózsaszín kerozinkockával.

Múlt héten  aztán Jani nekiesett az ágkupacnak kis elektromos motorfűrésszel meg ágvágóval, és amennyire lehet, felaprítgatta a halmot. A  régebbi ágakat egy nap alatt eltüntettük a kandallóban. Sűrűn kell rakni, de meglepően nagy a fűtőértéke, két óra alatt felfűtötte a 600 literes puffertartály vizét 40-ről 60°C-osra. Most, hogy visszajött a hideg, visszatért  a fahasábokkal való tüzelés is, de ha már csak este kell egy picit belangyítani a lakást, kiválóan elégnek az ágszemetek. Utána meg összesöprünk. 

Ideális megoldás lenne egy sparhert a melléképületben. Irigykedve gondolok Messzenéző Minyon Samujára. Egyelőre a kerítés csak felében-harmadában van kész, a melléképület helyett pedig a kis fafészer áll. Ha egyszer odáig jutunk, hogy csuparend kertünk lesz, sparherten fogom főzni a lekvárokat meg sütni a zsírszalonnát, töpörtyűnek. Ha megérem. Ha.

Ti mit csináltok a fahulladékkal?

Felemás szezonkezdet

Nos,  tavaszhírnökölhettünk meg télbúcsúztathatózhatunk, idén nehezen szabadulunk a hidegtől. Nem akarom vesézni a március másodikán lehullott 30 centi hóval meg a kellemetes kis 15-i hóviharral a dolgot, úgyis mindegyikőtök megtapasztalta már a saját bőrén a sok hideget, havat. S úgy tűnik, még nem vághatjuk a szekrény aljába a télikabátot egy darabig.
Ettől függetlenül már a plafon felé kacsingatnak a kis paprikamagoncaim, csíráznak a magvak a palántázóedényekben, a kertben egy pici darabka már bevetett, és a gyümölcsfákat is megmetszettük, bár nem írtam ezekről a ténykedésekről semmit sem.
Igazából a palántaneveléssel kicsit megkéstem. Tavaly már január végén benn volt a föld a ládákban, és március első napjaiban a hagymapalántákat szoktattam a kinti léthez az udvaron. Idén? Még földem sem volt január végén. A szokott palántaföldkeveréket: vakondtúrásföld, homok és virágföld keverékét még hírből sem tudtam előállítani, harminc centis fagyott hó fedte március elejéig a kertet. Na, ezzel vakondtúrás, homok kilőve. Végül három zsák virágföldet kerítettem, azzal akartam megoldani a földkérdést. Ebből egy zsákot Roxi kutyánk ab sofort centis darabokra tépett, az udvar fehér havát szépen feldíszítve a kis zöld nejlondarabokkal. Így nem lett földkeverés, én szegény boldogtalan dolgozó anyuka nem tudtam steril palántázóföldet, perlitet meg egyéb szakszerű dolgokat összehozni a palántázáshoz. Maradt az egy ép és egy félig rágott zsák virágföld, elég ócska, akkora agyagrögökkel, mint a fél öklöm, ezt töltöttem be a palántázóedényekbe. A belevetett magokat azonban nem zavarta szerencsére az aggályoskodásom...
Azon röhögcséltem január végén, hogy nálam a palántázás olyan, mintha a lomisudvarból szerezném be hozzá a kellékeket. Leroggyant, több éves ablaktisztítós üvegek, kivisdobozok meg mindenféle házi lom szolgál eszközül a vetéshez, kutyarágott a locsolókanna, satöbbi. Idén azonban kaptam ajándékba négy darab lenyűgöző többszörhasználatos, 24 rekeszes palántázó edényt, ami kiválóan illik az ablakpárkányra. Ezen fellelkesülve szemenként vetettem a paprikákat, csipesszel... Hű, de szakszerű kertésznek éreztem magam tőle!
Na de a vetőmag! Már januárban fölleltároztam a tavalyi maradék és szedett magokat, és örömmel tekintettem bele a meglévő készletet magába foglaló papír borítékba. Ezt elhelyeztem a kazánházban a szekrény tetején, a végzetes helyen. Laci a motorfűrészt ugyancsak a szekrény tetejére tette, és a fűrészlappal véletlenül belökte a szekrény mögé a magcsomagot. Most is ott porosodik. A szekrény mögül kipiszkálni semmilyen eszközzel sem lehet, még a teleszkópos nyelű ágvágóval sem tudtam. Maga a szekrény nagyanyánk 1935-ben nászajándékba kapott tömörfa szekrénye, amelyben most mindenféle kertes dolgokat, szerszámkészleteket és hasonlókat tartunk, el lehet gondolni, hogy ezt a bútordarabot még a grizzly medve is csak felárasan mozdítja meg. Így lemondhattam a benne levő magokról... Egy nagy szerencse volt: még októberben Nyunyi vetőmagboltosat játszott, és a háziszedett magok egy részét betasakozta, és azt használta játékárunak. Így a kramancok közt megtaláltam a lipóti tájfajta paprika, a fekete chili, az argentin verbéna, a római saláta és a Yellow goldfish paradicsom magjait. Gyorsan szereztem pótlást paprikamagokból, de a paradicsomból a korábbi fajtákat bebuktam, különösen a príma, rózsaszín Malinowy Ozarowskit sajnáltam.
Két hete szombaton fametszéskor elkezdtem vasvillával odébb dobálni az ősszel a kert szélébe hajigált kórókat, volt közte koktélparadicsom is. No, a kórókon volt egypár összeszikkadt szem, azt gyorsan kiszedtem, elvetettem, így tudtam pótolni a maghiányt. (Most már kezdem úgy érezni magam, mintha Mézga Aladártól tanulnék kertészkedni. Nálam mindig is idiótán zajlanak a dolgok, de ennyire?)
Szóval nem valami fényes kezdet. Azért bizakodom, bár nem sok okom lehet rá az ablakon kitekintve. Az elmúlt években a kerti naplóbejegyzéseim szerint sokkal szebb, naposabb, melegebb idő volt. Így mást nem tudok tenni egyenlőre: várom a jó időt, és addig a kert helyett a palántákat pátyolgatom csak.

Öngyógyítósdi 4. Vetés kottából

A most érkezett többnapos meleg és a szárító szelek minket is vetésre buzdítottak, talán már utolsóként bloggertársaink közül. Tudom, hogy igazi biokertész nem tesz ilyet, de Janival szükségesnek éreztük a kötött talaj miatt az ásást, komposztozást. Közben szerencsére jó sok gilisztával randiztunk, mocskospajorral eggyel sem. Végül alapos gereblyézéssel készítettem elő a vetéshez a talajt. 

Ősszel még  így terveztük beültetni a kertet, aztán a tél folyamán a tesómmal módosítottunk az igényeinknek megfelelően az elképzeléseken. A  borsó és a bab Ágiék kertjébe kerül, így nálunk  több hely jut a káposztaféléknek, kabakosoknak, vegyeskultúrán kívüli, táblák szélére való növényeknek (csemegekukorica, paprika, padlizsán, csicseriborsó).  

Tegnap aztán elővettem a kiskapát, a gerblyét meg a szépen kinyomtatott, kiszínezett, fóliatasakba csomagolt kerttervet. Kiméregettem a tervezett 40 centiket, de így nagyon szűkösnek, levegőtlennek tűntek  sorok, úgyhogy visszaálltam a Gertrud Franck által javasolt 50 centire. Ennek folyománya, hogy 3-4 sorral kevesebb fér el a parcellákban, de ez talán kevésbé okoz terméskiesést, mint a zsúfoltság miatt esetleg megbetegedő növények. 

A következőképen ültettem:  

A kisebbik, déli fekvésű, de félárnyékos táblába kerültek a gyökérzöldségek, a hagyma és a paradicsom a kihagyott helye a következő sorrendben:

répa-hagyma-répa- üres sor paradicsomnak 2x,

répa-hagyma-petrezselyem- üres sor paradicsomnak 2x

Hátul, a fák közötti rész egyelőre kimaradt, oda vegyes salátafélék jönnek, meg átpalántázott káposztafélék és némi uborka. Jani irgalmatlanul megmetszette a fákat, kíváncsi vagyok majd a fényviszonyokra...

A nagyobbik, naposabb táblába a káposztafélék palántanevelő sorai, a retek és saláta keverék meg a kabakosok jönnek majd a következő elrendezésben:

retek/sali  + üres sor káposzta+zellernek +  retek/sali  + üres sor kabakosoknak 3x

Az üres sorokba szórva fehér mustárt vetettem, begereblyéztem és bízom a nyirkos tavaszban. Ha csak egy átkozott földibolhát is látok rajta, kapát kap a nyakába és örökre száműzöm a kertből. Remélem, hallottad, fehér mustár! Szakaszosan vetve akarom folytatni a saláta-retek vetést, hogy kicsit megnyújtsam a retek szezonját. 

A magigényt pedig ki kell tapasztalni: retekből és salátából jóval több kell a vegyeskultúrához, mint eddig:  a 200 m2-re összességében kell kb. 10-10 csomag, sőt salátából még ennél több is. A vetéshez 4 csomag retekből és két csomag jégsalátából készítettem egyelőre keveréket, de a salátás magtasakok tartalma igen különböző volt, úgyhogy a salátából a kelleténél jóval több került a dobozkába. Vöröshagymából soronként 15 dekát lehet számolni. Tehát pótlólagos beszerzésen gondolkodom. 

A később kiültetni való palánták közül bent a lakásban nevelem elő a zellereket, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot. Hidegágyként használom majd áprilisban a káposztafélék számára a legjobb adottságú sorokat, brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta, vöröskáposzta, leveles kel kerül majd a retek/saláta vegyes sorok közé. Ha sűrűn kel, szétpalántázom a gyengébb adottságú sorokba őket.  A táblák szélére büdöske-, körömvirágsorok kerülnek, belőlük lehet majd a zöldségek közé is palántázni.

Jövő héten az előrejelzések szerint úgyis visszatér a tél, tehát áprilisig ismét nyugi következik, de addig is a dombágyásocskánkról már helyes kis adagokban lehet csipegetni a vegyes zöldsalátának valót.

Kis filmajánló

Kedves, a természetbarátoknak pedig különösen izgalmas, gyönyörű képi világú animációs sorozatra bukkantam mesekeresés közben. Ez a Minuscules, (Csodabogarak) amely különféle apró állatokról szól, 3D figurákkal, festői normandiai vidéki környezetben. Rendezői Thomas Szabo és Helene Giraud. Az ötperces kis történetek megkapóan emberszerű kis lények világába kalauzolják el a nézőt, a gyerekeket pedig megkacagtatják, elbűvölik. A magyar youtube-on a rém szerencsétlen Bolond bogarak néven lelhetők fel.

 Néhány epizód kóstolónak:

Hernyópár:

Hősies hangyák:

Csigaálom:

A sorozatot várhatólag idén  film is követi, amelynek blogja itt olvasható.

Télbúcsúztató, remélhetőleg

 Kedves bogszomszédaink már szemléznek és vetnek, mi pedig még tapossuk a havat és szánkózunk a gyerekekkel. Remélem, hamarosan mi is elbúcsúztathatjuk ezt a telet.

Az erdő töretlen hava is már kristályos-tapadós majdnem latyakos, de még szép. Nálunk még vitathatatlanul itt a tél.

 A mogyorók már javában virágoznak, pereg a virágpor az allergiások nagy örömére. A Mosoni-Duna idén télen nem fagyott be. Enyhe, de nagyon havas, csapadékos volt ez a tél.

  A szántóföldek havát őzcsordák nyomai mintázzák, de a traktorfordulók nyomai is jól látszanak a roskadó havon.

 Némelyik fiatal tölgyfán sok lomb maradt őszről, ez ad még némi színfoltot a szürkésfehér havú, kopasz erdőben.

 Hol van még a som, a hóvirág?  Már nagyon várom, hogy láthassam őket.

Tavaszhírnökök

Bár a tavasz még igencsak messze van, az olvadás és a már észrevehetően hosszabbodó nappalok jelzik, hogy hamarosan „hivatalosan” is véget ér a tél. Még nehéz elképzelni, hogy a télikabátok visszavonulnak a szekrénybe, és a lassan szétfolyó, pár hete még másfél méter magas hókupacok teljesen eltűnnek. Azonban az új évszak már üzent, az első két hírhozó a napokban bontotta ki apró fehér szirmait.

Csodálni való ezeknek az apró növényeknek a kitartása! Múlt szerdán még egyméteres hórakás állt fölöttük – hogy hány kilós, megtippelni sem tudom! Mi munka lehetett előbújni az átfagyott földből! És mégis huszárosan ágaskodnak, nyíló virágjaik selyemfényűek, leveleik tiszták.

Ha még jobban körülnézek, újabb árulkodó jeleket találhatok, amelyek már az új évszakot hirdetik.

Az árvácskák is kibírták a vastag hóréteg nyomását, a virágaikat sem tette tönkre a sok fagyos éjszaka.

A barkák puha cicái is előbújtak,

és az első hagymás virágok sem tartózkodnak már a föld alatt. A tavaly névnapomra kapott jácint már így hajt:

Szegény kicsit meglapult, mert a ráhalmozott kb. száznyolcvan centi havat Nyunyi hóbaugrató dombnak használta. De bízom benne, hogy túlteszi magát a taposáson, és szépen kivirágzik.

Az igazán nagy első tavaszi öröm is utolért. Tavaly ültetett, agyonféltett zöld hunyoromat a tűzifahordáskor csúnyán megtaposták, azt hittem, vége lett. Erre tegnap mit látok? Ezt-egy hunyorbimbót. Hűha, de örültem - tényleg jön a tavasz!

Messze van még az első igazi kikeleti nap. Azonban a hétvégén már gondoskodok a palántaföldről, és a jövő hét első napjaiban hozzákészülök a palántaneveléshez. Vagyis megkezdődött! J

Mire jó a fahamu?

A háztartásban:

1. Kályhaüveg tisztítására magasan veri az összes bolti szert. Nedves szivacsot elég belemártani a kályha alján maradt hamuba, azzal pillanatok alatt gyönyörűen letisztul a hőálló üvegre rakódott (akár egy hetes) korom.

2. Edénysúrolószer. A dédik homokkal együtt csak ezzel súroltak, aztán kiöntötték a fűbe, ami talán a fűnek is jót tett. Kültéren, bográcsoknál és grillezőknél kiváló ez a módszer, beltérben is jó lehet, de a lefolyócsöveknek nem biztos, hogy használ. 

3. Színes szennyeződésekre a bútorokon pl. zsírkréta, filctoll, kajafoltok,  jó súroló a hamuba mártott nedves szivacs.

4. Mosólúg. 1 rész fahamut 4 rész vízzel kell leforrázni, majd egy éjszakán át ülepedni hagyni. Két decilitert célszerű ebből a mosógépbe önteni, de inkább csak a fehér ruhákhoz, mert fakít!

5. Folyékony mosógél (Antalvalis recept. Mókás az antalvalis közösség, nem mulasztom el, hogy bemerüljek a kommentekbe, főleg a vaskalaposak meg a fanatikusok miatt, de ez a mosós oldal most nagyon jó, klassz kis mosóműhely, beleértve a rákkeltő fahamuval való riogatást is.)

6. Káliszappan: hamulúgból olajjal főzve készül, a festők régi festéket mosnak le vele.

7. A káliszappan a szobanövényekre a legjobb kíméletes pajzstetűirtószer.

8. Fakezelőszer és fafesték: az Alpokban a kerítéseket néhány évente forró hamulúggal kefélték át, ettől lettek szép sárgásbarnák. 

9. Mosószappan főzhető belőle diszózsírral, vagy akár tisztálkodásra alkalmas szappan, jól kisózva.  Volt a fent emlegetett oldalon egy könnyen elkészíthető mosószappan hideg eljárással, tehát nem hamuval, hanem marólúggal, belinkelem, mert hasznos. 

A kertben:

10. Káliumtrágya -de csak óvatosan! A talaj pH-ját szabályozni lehet vele. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy tavaly és tavalyelőtt jó bőven adagoltuk a hamut és borzasztóan ellúgosítottuk a kertet. A palántázott növények kibírták, de a helybe vetetteknek megártott, a csíranövénykék kikeltek, de sok elpusztult vagy megbetegedett a maró, lúgos talajban. Főleg a sárgarépa, a saláták és a hagyma szenvedte meg a túlhamuzást, pedig elvileg csipázzák a kálit. Idén bízom a sok bedolgozott komposztban meg a lágy esővízben, talán ezek javítanak a helyzeten. 

Az akáchamu a kevésbé lúgosak közé tartozik. A komposzt közé átforgatáskor mérsékelten adagolva mintha porcukrot szórnánk,  már  nem ártalmas.

11. Út- és járdaszóró anyag jeges napokra. Egyben trágyázzuk is azokat a részeket, amerre lejt a járda. 

12. Csigariasztó, az ágyások körbeszórására alkalmas.

13. Krumplibogár-riasztó. Inkább megelőzésre, erős inváziónál már nem sokat ér. 

14. Káposztalégy, káposztalepke első nemzedékét is riasztja, vékonyan a növényekre szórva.

15. Palántaneveléskor enyhébb palántadőlés gombafertőzésnél lehet kevés fahamut szórni a talaj tetejére, kombinálva az alsó, felszívatós öntözéssel.

16. Mama tyúkólába patkányok költöztek, a tojófészkek alá telepedtek be. A mama kiugrasztotta őket és a gödrüket jó vastagon beszórta hamuval. Napok alatt eltűntek a tyúkólból a patkányok.

Ti mire használjátok még, mik a tapasztalataitok?

Források: Beszélgetések az önellátásról, antalvali.com

Maglista 2014

A még mindig rövid téli napok hosszú estéi ideálisak arra, hogy tesómmal megvitassuk a világ dolgain kívül részletekbe menően, hogy a kertjeinket hogyan rendezzük el, mit vessünk el, milyen magokat kell vásárolni. A január 18-i napon, miközben Halászi szép apránként a világtól elzárt településsé vált a havazás miatt, a jó meleg kandalló mellett hosszas, érdemi egyeztetést végeztünk, mint két diplomata, a megbeszélést meglehetős mennyiségű vajkaramellás szaloncukor elfogyasztásával elősegítve. Összeálltak a végső tervek.

Közvetlen előzményként még előszedtük a tavalyról maradt magokat. Mindenekelőtt szörnyülködtem, hogy tavalyról mi minden megmaradt, aztán hosszas listát írtam róla a kis kerti naplómba. Hédi ugyanígy tett. Aztán naplót cseréltünk - mint a kislányok az emlékkönyvüket - és pirossal kiszíneztük, hogy milyen magokra tartunk igényt a másikunk magmaradékából. Bevallom: volt olyan mag, amit szándékosan egymásra passzoltunk: mérgelődjön vele a másik!

Azután jött a webshopozás és tegnap beállított a futárposta egy irgalmatlan nagy ládával, benne majdnem mindennel, ami az új szezonhoz kell. Izgatottan turkáltuk a láda tartalmát, lelkesen osztozkodtunk és végül mindkettőnk magos ládikája megtelt. Nem biomagokat vettünk, hanem inkább strapabíró, bevált fajtákat és néhány különlegességet. Aki a facebookon követ minket, látta,  a tápiószelei génbank mintáin is töprengtünk, de innen csak az öntermékeny fajtákból,vagy azokból mernénk rendelni, amiből a kertünkben csak egyfélére van szükség. Az idei választásban nagy szerepe volt kedves Laci olvasónknak, aki szakirodalmat küldött (Biozöldségek termesztése) és Ibolyának, aki a génbanki mintakérésre felhívta a figyelmünket. Köszönjük!

Ha igazak a találgatások, a jövő nyár igen meleg, száraz lesz. Ezt bizonyára módosítja a helyi éghajlat és a mikroklíma, de szárazságtűrő növényekkel vagy fajtákkal, valamint víztárolási lehetőséggel kell készülni a nyárra. A kiskerthez készítettem egy vetéstervet, de ezt a fent emlegetett munkamegosztás még alakítja. Nézzük meg az együtt vetendő növénycsoportokat rendre!

Répa, hagyma, petrezselyem:

Korai sárgarépa: 1-1 csomag Amszterdami és Napoli F1, de ezek nem nagyon tárolhatók, ezért csak a nyári zöldséglevesek kedvéért vetjük őket

Késői  sárgarépa: 4-5  cs. Danvers, téli tárolásra.

Dughagyma: 2 kg apró vöröshagyma, 1/2 kg lilahagyma, általában a piacon szoktuk beszerezni 

Petrezselyem: 4 cs. Félhosszú  cs. fodros zöldpetrezselyem fűszerkertbe, virágoskertbe

Pasztinák: a génbankos Ásványárói tájfajtára fáj a fogam, a helyi kötődés miatt, ennél a szigetelő távolság is megfelelő, mert kb. 300 m-es körzetben nincs más pasztinák. 

Retek, saláta:

Gertrude Franck keverve javasolja elvetni, mivel a saláta riasztja a földibolhát. Tesómmal sokalltuk az 1:1 keverési arányt, mivel az apró retkeket, amit mi szeretünk, elnyomja a sok salátapalánta. Sorjelzőnek, védőnövénynek 1:5 keverési arányt gondoltunk  a retek javára.

Francia reggeli retek 6 cs. 

Egyéb retekfajták 1-1 csomag, például a Jánosnapi és a Müncheni sör tavalyi maradék, másodvetésre jók, de a földibolha miatt biztosan locsolni kell majd őket. 

Minden kapható salátafajtából 1-2 csomag, főleg ropogós jégsaliból (Great lakes) kell sok, azt esszük a legszívesebben. A postás Lollo rossót hozott, a maradékban pedig volt Augusta nyári saláta.

Zeller, káposztafélék:

A zeller palántanevelése nemsokára indul. Nagyon ritkán vetve megy a ládába. Vettünk egy Maxim gumós zellert és egy csomag simalevelű metélőzellert. Szárzellermag maradt tavalyról.

Káposztafélék: A hosszú tenyészidejű fajták nagyon későn fordultak termőre, mindenből a rapid verziók jöhetnek számításba.

Karalábé: Szentesi fehér és kékből 2-2 csomag, ezek másodvetésre kiválóak és kibírták a nyári bolhrágást. 

Brokkoli, kelbimbó: rövid tenyészidejű fajtákat akartunk, ehelyett egy 80 napos Bejo hibridet sikerült beszerezni, ami elvileg októberre terem, de nálunk csak decemberre lett fogyasztható, szóval brokkolit még veszünk, a kelbimbó is tavalyi maradék áttelelős, ez is újrázós. Elbaltáztuk, na. 

Vöröskáposzta: maradék
Kelkáposzta: Futár 1 cs. Rövid tenyészidejű, strapabíró. 

Fodros, leveles kel: ebből a robusztus, nagy termetű fajták váltak be nekünk leginkább, jól elviselik a csiga- és rovarrágást, hamar megújulnak, szuper másodvetemények.

Bab, borsó: 
Borsóból kilós borsócsaládot plusz néhány csomag  kifejtőt vettünk. Ez Ági felségterülete, a részletekről majd nyilatkozik kommentben, remélem.
Babból 100 g Sárga hüvelyű kifejtőt és a maradék Paulista zöldbabot fogjuk ültetni. Öntermékeny mivolta miatt játszik még a génbankos Szigetközi cirmos tájfajta, kíváncsi vagyok, azonos-e azzal, amiből Mariska mamám főzte a tejfölös bablevest :-)

Mángold, spenót:

Színes mángoldja maradt Áginak, ezt bedobom B sorosnak az Öngyógyítós vetéstervbe valahová. 

Az új-zélandi spenót már önmagát veti el. A dombágyáson nyomul a Matador spenót.
Találtunk a neten nagyobb kiszerelésű spenótmagot is, amellyel meg lehetne oldani a spenótköztes-vetést.... talán egyszer...

Cékla, tarlórépa:

Céklából maradt hengeres és gömbölyű is, majd nyáron jó szolgálatot tesznek, valamint a Legjobb fantázianevű réparepce/tarlórépával szeretnék egy próbát tenni.

Cukkini, patisszon, tökfélék

A doboz, amit Ági rendelt, magában rejtett egy Óvári fehér patisszoncsomagot, egy Black beauty és egy  csíkos cukkinit, valamint egy Orange sütőtököt. Sárga cukkinire azért még fáj a fogam.

Uborka, kukorica
Mint mindig Mohikán F1, a legstrapabíróbb és az Aranymazsola

Paprika, paradicsom, padlizsán
Paradicsomból a  következő négy fajtára gondoltam: Zömök, Golden Königin, Principe Borghese aszalni való koktélparadicsom és Black Cherry. Tesó, léccilécci, nevelj nekem palántát!!!!

Paprikából az édes Szentesi kosszarvú játszik meg a fekete magyar csili, amit szedett magból visszavetek, mert tavaly nem volt a kertben más paprikám, szóval talán nem fajzik el.
Padlizsánból magyar Lila bikánk lesz :-)) Komolyan, ez a fajta neve XD

Földicseresznye
A család dacosan követeli az újrázást, a magok még beszerzés alatt. 

Fűszernövények: 
Az évelők kicsi kertjemár kialakult, egynyáriból pedig kell fodros petrezselyem, majoranna meg bazsalikom (Fine verde). Utóbbi kettőt cserépbe szánom. Arra gondoltam, veszek egy csomag olcsó fűszerköményt a boltban, azt is elvetem a fűszerágyásban.

Virág: szedett magok, no meg ami resztli mag megtetszik a teszkóban. Sarkantyúkát mindenképpen vetek, bár nem mindenhol szeret.

Az újdonság a csicseriborsó lesz, ha tényleg bejön a meleg év, akkor jól járunk vele. Barnát és fehéret is szeretnék vetni, ezt külön ágyásban, nem az öngyógyítós részben, hiszen elvileg ellenálló, strapabíró növény.

Tervezzük az új szezont

Vége van már az emberes hónapoknak – állapította meg kedvenc kolléganőm, aki a vidámság mellett a népi bölcsességeket is ontani tudja. Ezzel arra célzott, hogy bár nagyon messze vannak még a kellemes tavaszi napok (és a fűtésszezon vége), az éjszakák rövidülnek már naponta néhány perccel, nem sötétben botorkálunk haza. Egyéb jelei is vannak annak, hogy hamarosan megkezdődik a szezon. Például az, hogy a Tescoban akciózzák a tavalyról maradt vetőmagokat… 

Az udvarban a védett helyeken a hagymások első hajtásai is megjelentek. Igaz, őket  a jó vastag hólepel mindjárt be is fedte. Ettől még lehetnek nagyon hideg napok. A tavalyi február is tartogatott nagyon kemény fagyokat, és 2010-ben márciusban még nagy hókupacok voltak az utak szélén, olyan későn érkezett az enyhülés.

Tegnap este nagyon pocsékul égett a tűz a kazánban (hiába, az időjárás változást még a kazán is megérzi talán). Fel akartam „húzatni” egy kicsit a tüzet: ilyenkor mindig papírt dobálok rá, hogy a tűztér jól átforrósodjon hirtelen, ezzel erős lángolásra késztetve az ott heverő fahasábokat. Emlékeztem, hogy egy zsákban félretettem mindenféle papírokat eltüzelésre, ezt kerestem. Közben a szekrény tetején egy formás papírzacskóra lettem figyelmes, amiben a tavalyi paradicsom-és paprikamag-maradékok voltak. Ez az esemény ürügyül szolgált arra, hogy Hédivel részleteiben átbeszéljük a kertjeink majdani elrendezését.

Tulajdonképpen már sokkal régebben összehozhattuk volna. Kertjeink más adottságúak. Hédinél sok a félárnyék, a talaj homokos, szelesebb a terület. Nálam nagy nyílt tér van, egész nap járja a napfény, a föld agyagos. Sokkal okszerűbben nevelhettünk volna növényeket, ha nem párhuzamosan vetjük ugyanazokat.

Mumkamegosztás, öngyógyítósdi -ezek a 2013-as szezon kulcsszavai. Kertünk növényvédelmének legjellemzőbb problémái a keresztesvirágúaknál (retek, káposztafélék, fehér mustár) száraz időben jelentkező földibolha és a néhány évente érkező káposztalepkék, valamint a paradicsom gombásodása. Ezek jól megelőzhetőnek tűnnek az öngyógyítós módszerrel.

Mindketten elvetjük a tavaszi első zöldségek magjait: saláta, újhagyma, retek mindkettőnk kertjében lesz. A spenótot viszont tesóm kertjéből gondolom majd beszerezni, nekem mindig egykettőre magszárba megy. Mángoldot is ő ülte majd a kertjében. Salátából megpróbálkozunk a szedett mag visszavetésével, mivel elvileg öntermékeny. 

A zöldborsóültetvény egy az egyben nálam lesz, Hédi nem fog vetni, nála valamiért a legjobb fajták is menthetetlen silányak maradtak. Amelyekből még a szárazságban is szüreteltünk, nála semmivé váltak. A zöldbabbal is hasonlóan tervezünk eljárni.

A sokpepecses zellernevelés és az összes káposztaféle Hédihez vonul át. Nálam a zeller nagyon későre lett kész, mire megrendeltem a szántást. Tesómnál nem ilyen sietős a dolog, ott kint hagyható ez a növény, amíg lehet. A káposztafélék nálam mindig a bolhák martalékává válnak, Hédinél a hűvösebb kertben sokkal szebben elvannak. A fajták közül újdonság lesz a vöröskáposzta, ragaszkodni szeretnénk a szentesi rövid tenyészidejű, ellenálló karalábékhoz, és megpróbálunk valami igen rapid, rövid tenyészidejű brokkolit beszerezni. 

Hédinél a paprika egyáltalán nem terem. Hatalmas, gyönyörű növénnyé fejlődik, néhány apró terméssel. A paradicsom is igen keservesen érik. Több napfény kell neki, ezt a mi kertünkben fogja megtalálni. Tesómnál csak egy-két tő indeterminált meg koktélparadicsom fog tenyészni a tűzifakaloda oldalára futtatva, hogy pici unokaöcsém szedegethesse. Paradicsomból aszalni való koktélparadicsom a nagy álom, meg a hidegtűrők természetesen. A fekete magyar csili remekül bevált és jó messze volt minden más paprikától (több, mint 300 m), ezért ebből is vetünk vissza valamennyit.

A melegkedvelő csemegekukorica hozzám kerül, de az uborkát szívesen hárítom Hédihez. Ő azt mondja, néhány sornál többet nem szeretne vetni belőle. 

Cékláról, hagymáról, petrezselyemről, tökfélékről mindegyikünk maga gondoskodik saját magának. A sárgarépából kétháztartási mennyiség Hédinél lesz a koraiból. A téli tárolásra való későit mi vetjük el, itt fajtánként osztjuk meg a termesztést.

Krumpli csak nálunk lesz, szeretnék egy korai fajtát is beilleszteni a sorba, újkrumpliért.

Mivel a kertjeinket így „bedobtuk a közösbe”, a mi kertünkben Hédi aktívan fog ténykedni, amely nekem igen komoly segítséget jelent. Persze nem arra fogok berendezkedni, hogy majd ő bármit is helyettem csinál majd meg, de így talán jobb gazdái leszünk a kertjeinknek. Tesóm a kiskertjét teljességgel Gertrude Franck tanácsai alapján öngyógyító üzemmódra állítja át, bizonyára jó tapasztalatokkal. Nálam marad ez a bio is meg nem is termesztési mód. Talajt komposzt helyett Dudarittal javítok (a mulcsnak meg komposztnak valóra változatlanul a tyúkok tartanak igényt). Mulcsozni maradék szalmával meg fűrészporral tudok majd, úgy tűnik. Az összpermetezés a lemosózásban, a kényesebb növények rezes permetezésében és krumplibogár-irtásban merül majd ki. Lombtrágyát is használok majd öntözővízben. Sajnos ettől nem tudok eltekinteni, mivel aránylag nagy táblákban vagyok kénytelen művelni a földet, ahol jobb eséllyel szaporodhatnak el a kártevők. A szomszédunk kertje pedig eléggé elhanyagolt, tavasszal még szép, de nyár derekára már a rovarok, kórokozók gazdag tárházává válik,  amelyek ha már nem találnak elég kaját, mindig nálunk kötnek ki végül. Amit lehet, társítok, különös tekintettel a sárgarépára meg a hagymára.

De hiába tervezgetünk, ha a magok nincsenek pontosan lajstromba véve. Ennek pont most, a hóba zárva van itt a legjobb ideje.

Egynyári magokból ha nem is rengeteget, de gyűjtöttünk valamennyit, főleg körömvirágot, büdöskét (kertdoktorok) meg őszirózsát, pillangóvirágot. Újdonságokat is ki szeretnénk próbálni, ezek a színes mángold, a várható száraz-meleg évre tekintettel a csicseriborsó, meg a közvetlenül a talajba vetett földimandula.

Tegnap megcsináltuk a rendes évi magleltárt. Jó sok a maradék vetőmag, ezeket el kell vetni, mielőtt elvesztik a csíraképességüket.  Ehhez mérten lehet tervezni a bevásárlólistát. A netről, a bevált helyeinkről rendelünk minőségi magokat a hiányzó fajtákból. Részletes maglistán is dolgozunk, ami a vetőkotta szerepét is betölti majd, ezzel kapcsolatban néhány nap múlva érkezik a következő poszt. 

1987 óta nem volt

ekkora hó! Sőt este hatig valószínűleg folytatódik a sűrű hóesés az előrejelzések szerint. A szél pedig komolyan megerősödik, hideget is hoz pénteken.

Már most megérkeztek az első erős széllökések, hordja a havat. Ráadásul szokatlan módon délkeleti irányból, így az általában déli és északnyugati irányból fújó szelekhez tájolt házunk környékét, a bejáratot és a teraszt térdig belepte az apró szemű, de annál sűrűbb hódara.  A legvédettebb kertrészen legalább 30 cm mély a fehér szőnyeg. Meg sem találni a hétfőn ellapátolt ösvényeket. 

 A fenyőkről le kellett ráznom a havat, nehogy megtörjenek a gallyak. A borókát egészen eltemette. 

 A leggyakrabban használt utakat ellapátoltam, hogy meg tudjuk etetni a kutyát és tudjunk tűzifát behozni. Szerencsére volt segítségem :-)  Néhány lapátolós kört még biztos kell tenni estig, de a szél miatt már kizárólag a felnőtteknek.

 Ez pedig a kert. Az útnak nyomát sem lelni, a dombágyás csak kicsi púp.

Szóval itt egy igazi tél, olyan mint a sokat emlegetett régi telek, amikor a szomszédunk gyalog, hólapáttal ásott utat addig a házig, ahol teheneket tartottak, hogy friss tejet hozzon a gyerekeinek, mert a boltban megszűnt az áruszállítás.  Hallgatva a sztorit, ellenőriztem a kamrát, szerencsére van egy heti készletünk...

Hétfőn jött az első, tízcentis adag, és úgy vettem észre, a hó jól lelassította az életet, mindenki gyalog járt, aki egyébként biciklivel szokott, a kisgyerekesek pedig előkapták a szánkót. A napokban esténként nyüzsgött a falu, kis csoportok beszélgettek itt is-ott is. Jó volt na. Sajnos, az idillnek véget vet a várható kétnapos hófúvás.

Vízkő, gépek, tisztítószerek

Hónapok óta kísért ez a téma, utánajártam annak egy kicsikét, amit a saját káromon tanultam a vízkeménységről. Nem is gondolnánk, milyen jelentős mértékben képes befolyásolni egy zöld(ülő) háztartás  életét a sok vízben lebegő magnézium- és kalciumion. A mosó- és mosogatógépek, a vízforralók, gőzölős vasalók működését károsíthatja a víz ásványianyag-tartalma.

A víz keménységét az abban található kalcium- és magnéziumvegyületek okozzák, amelyeknek csak egy része távolítható el forralással. Ezek az anyagok rontják a tisztítószerek (főleg a szappanfélék) tisztító hatását, vízkőlerakódásokat hagynak hátra a gépek meleg vízzel érintkező felületein Hogy az ország egy adott területén mennyire kemény a víz, könnyen kideríthetjük egy vízkeménységi térkép segítségével.

A gépek közül a vasalók és vízforralók vízkőmentesítése viszonylag egyszerű feladat. Közismert, hogy az ecetsav vagy a citromsav (citrompótló tabletta) könnyen megszünteti a lerakódásokat. 

A mosógépeknél is működik az ecetes módszer az mint vízkőtelenítő. Öblítésre is megfelel, közömbösíti a lúgos mosószermaradványokat. A mosószappanos, szappanoldatos mosásnál is hasznos, ha mosószódát adagolunk a szappan mellé, mivel az is vízlágyító hatású. Így nyugodtak lehetünk, hogy sem magunkat, sem a környezetet nem terheljük meg agresszív vegyszerekkel, emellett a vegyszerköltség is töredékére csökken. Apropó, mosógépek: kiderült a Calgont gyártó cégről, hogy megtévesztő reklámokkal etette meg a nagyérdeműt, meg is bírságolták érte tisztességgel. 

A szappanokkal kapcsolatban azt tapasztaltam, de ezt már azt hiszem, a háziszappanos posztban említettem, hogy a pontosan kimért lúgkő a közönséges csapvízben nem oldódik fel teljesen, kemény lerakódást okozott a keverőedényben, emiatt csökkenteni kellett az adagolt zsiradék mennyiségét. A szappanok sem tudják a hatásukat kifejteni a kemény vízben, a magnézium- és kalciumvegyületeik, a mészszappanok undorító trutyiszerűek, később pedig megkeményednek és belerakódnak a lefolyócsövekbe, ezek is lehetnek az okai a dugulásoknak. 

A mosogatógépeknél a vízlágyító a konyhasó, aminek hiányát bizony komolyan kell venni a gép és az edények érdekében. Öblítőnek itt is beválik az ecet. A tisztítószerek kiváltására jó tippeket olvastam Ökoanyunál a citromsav-szódabikarbóna keverékről.

Itt a tabik körül bűzlik szerintem a nagy átverés, a mi mosogatógépünk kezelési útmutatója például kizárólag saját felelősségre javasolja a többfunkciós tabletták alkalmazását, amelyek különben is csak bizonyos vízkeménységi viszonyok között működnek! Emellett a préselt tabletták sokkal nehezebben oldódnak fel, mint a por/folyadék alapúak, ezért a tabis program 30%-kal több áramot és vizet fogyaszt, mivel forróbb vízzel tovább mosogat és többször öblít, mint az öko program. A tabis program ráadásul kerek egy órával hosszabb, mint az öko, az eredményük pedig  szinte egyforma. Ha foszfátmentes mosogatóport használunk a gépbe (általában ennek nagy része mosószóda), kellő mennyiségű sóval és ecettel, a gépet és a környezetet is kíméljük. A tabik alatt az alsó polcon szoktak lenni a boltokban a gépi mosogatóporok, ha valaki ilyet keres, az áruk is sokkal barátibb, mint a tablettáké. A mosogatógépben a vízkő a karok fúvókáit tömítheti el, ezt mi időnként ki szoktuk csavarozni és a kis gyerekkádban ecetes vízbe beáztatni éjjelre. Reggelre a karok is és a kád is megtisztulnak, ez a 2in1, nem a tabi. 

Összegezve: a gépeknek, csöveknek inkább az ecet, a szóda a barátja a vízkő szempontjából, mint a vegyszerek. Az ecet azért működik ilyen jól tisztítószerként, mert rengeteg mindent képes feloldani. A só, szóda és szódabikarbóna pedig a vízkő magnézium- és kalciumionjait vízben jól oldódó nátriumionokra cseréli. Ez magyarázza a hatásukat.

A citromsavas-szódabikarbónás gépi mosogatásról
Tegnap, 1013. január 17-én teszteltem ezt a módszert. A napi rékas a kétfogásos ebéd és egy virslis reggeli során elhasznált edényeket tartalmazta, plusz a vacsorához használt három kistányért. A mosogatószer-adagolóba 2 teáskanál (14 g) citromsavat és 1 teáskanál (7 g) szódabikarbónát töltöttem.  Az öblítő rekeszben még volt a héten beletöltött ecetből. A sótartály visszajelzője mg nem jelzett sóhiányt. 45°-os eco programot választottam a mosogatáshoz. 
A gépbe a következő edényeket tettem: 1 db leveses fazék, amiben tejfölös raguleves főtt, 1 db fazék, amiben túrógombóc főtt, 1 db kislábas, amelyben virsli főtt, 1 db túrógombóc masszájával szennyezett keverőtál, egy darab tálalótál, egy darab kekszmorzsába forgatós tál, egy kis fém keverőtál, 6 koszos kistányér, köztük 3 mustáros (ez elég nehezen jön le mosogatógéppel, főleg, ha rászáradt), 4 lapostányér, 2 mélytányér, 4 gyerektálka, 2 kávésbögre, sok vizespohár, szűrő- és merőkanalak, kések, plusz a tele evőeszközös kosár. 
Eredmény: semmivel sem rosszabb, mint a korábban használt DM-es tabi. Egy mosogatás ára mindössze 14 forint  és nem távozott a házból foszfáttartalmú szennyvíz. Jó módszer, merem ajánlani az átlagosan szennyezett edényekhez. Húsleveses fazék, zsíros tepsi mosogatásánál is kipróbálom hétvégén, erről majd később.