Idén áprilisban - a néhányféle áttelelő zöldséggel kapcsolatos tapasztalataimat összegezve - megfogadtam, hogy egy egységes, kompakt kis kertet fogok létrehozni tél alá vetendő zöldségeim számára egy, a szántás alól kivont kis területen. Terveim szerint itt majd szép sorokban termett volna a sok hidegtűrő levélzöldség és hagymaféle. Nagy reményeket fűztem az ezidőtájt megvett kistrakihoz is a majdani ágyás kialakításánál. Most, így október vége felé ballagva leírhatom, hogy sikerült a kis kertet összehoznom - ó, de még nagyon messze járok az általam elképzelt tuti kis teleltetős parcella ideáltípusától! Azért valami eredményről beszámolhatok.
Először a kialakításról. A kert elején jelöltem ki egy 40 m2-es parcellát a telelő vetemények számára, ez már az eredeti terveimben is így szerepelt.
A placc első felén tavasszal korai zöldborsó volt, utána lerobiztuk, kiszedtem a tarackgyökereket, és csemegekukoricát ültettem a helyére. Ez letermett szeptember végére, lenyestem a töveket, a tuskókat kiszedtem a földből. És kiélvezhettem, hogy a kukorica gyomirtó hatású növény.... mert a kert egyik leggazosabb része volt itt tavaly, méteres tarackgyökerekkel a földben. Most meg az egyszeri gyökérszedés és a kukoricaültetés után a tuskókkal együtt csak paprikagyomot szedtem ki, meg egy-két acatot. Elegendő volt kapával leművelni a területet, ami itt igen nagy szó.
A másik részben termett a Malinowy Ozerowski paradicsom, meg egypár tő paprika. Ezeknek is már leáldozott, meg is tisztogattam a helyüket, a karókat kirángattam, a szárakat eltüzeltem. Ennek a helyén még furkós a föld, megkapálni nem volt időm, szerencsére annyira nem gazos, bár a terület másik fele patyolat hozzá képest. Végre egységes a vetés helye, nem itt-ott szétdobált parcellákban teremnek a zöldek. Így sokkal kezelhetőbb is.
Másodjára pedig a szépen kitervelt ültetés megvalósításáról.
Az áttelelésre szánt póréhagymám egész takaros.
Egy kört tavasszal neveltem már sarjhagymával együtt kiültetésre, azt Laci lekaszálta véletlen a motoros kaszával. Így - próba, szerencse - májusban csináltam ládába egy pótvetést, amit júliusban palántáztam ki. Ebben már sarjhagyma nem volt, csak áttelelő póré. Most már fajtát is célirányosan választottam. Két igazán jól telelő fajta van, a Tétényi áttelelő és az Elefánt. Nekem az Elefántot sikerült beszereznem, és kinevelnem is. És az a gyanúm, hogy a kikaszálás utáni pótvetés ideje még alkalmasabb volt, mintha már tavasszal kipalántáztam volna ide a hagymákat, aztán egész júniusban senyvedeztek volna a dög melegben. Így sarjhagyma nincsen. Helyette a maradék dughagymát raktam el, meg két fej fokhagymát szétszedve. Nem tudom eléggé megköszönni Fernel kedvességét, aki küldött nekem elevenszülő fokhagymát, ezzel is bővülhetett az ágyás. Madárhálót kell majd kerítenem rá, hogy a szomszéd diófáján kotlászó varjak ki ne huzigálják a tél folyamán a hagymákat, más gondom nem lesz vele.
Matador spenótot is vetettem, a fele ki sem kelt.
Reménykedem, hogy az eső még megindíthatja a kelést. A másik sor csírázása azonban megfelelő.
Kínai kelem idén nem is volt, mert egész egyszerűen nem kaptam magot. Annyira nem is hiányzott, hogy őszinte legyek.
Vetettem a Téli vajfej salátából. Ez igen pocsékul kelt szintén, de ennek általam ismert két oka van: 1.csak a leggagyibb magfajtából volt kapható akkor, amikor kerestem, 2.mögé volt telepítve az augusztusban vetett zöldborsó, amit Nyunyi csemegézési célzattal sűrűn látogatott, zsiráfmintás rózsaszín gumicsizmájával átgázolva az ültetvényen, minden szülői intelem ellenére. Azért egypár tövecske van, de a tavalyi levélbőségről - amikor még karácsonykor is ezzel díszítettük a vacsorástálat - letehetünk.
Az őszi mákot elvetettem két hosszú, girbegurba sorba, remélem szebb lesz, mint az idei tavaszi. A magok még bent kuksolnak a földben, a mai eső és a jövő hétre beígért enyhécske idő talán csírázásra serkenti őket.
Sikerült leveles kelt és áttelelő kelkáposztát (Adventit) is vetnem. Most palántakorúak, de nem a teleltetős kertecskében vannak még. A héten tervezem őket odatelepíteni. Nyunyi a színes vetőmagtasakokból - amikkel az elvetett sorokat megjelöltem -, kukoricacsutkából, borsóhéjból és virágszirmokból sárral elegyített tortát főzött, amíg én mással foglalkoztam a kertben. Így nincs semmi, ami alapján meg tudnám különböztetni az egy ágyásba, de külön félsorokba rendezett palántákat: melyik a leveles, és melyik a fejes kel. Mindegy, tágas kötésbe rakva majd jövő tavaszra kiderül, minek kell leveledzenie vagy fejesednie.
Így részben teljes az áttelelő kert. Ami még hiányzik, az a petrezselyem, ezt vetni nem fogok, csak a kiszedett nyamvadék petrezselymekből ültetek majd vissza pár tövet zöldnek. Megkísérlem a szárzeller átteleltetését, mert úgy vettem észre, elég jól bírja a fagyot. Csodát tőle nem várok, csak egy kis zellerzöldet... Ugyanígy becsoportosítottam egy nagyobb édesköménytövet is, ami egypár fokban is friss zölddel szolgál.
A bimbós kel kimaradt, téli vetésű zöldborsóval meg nem szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy sokkal korábban hajtott, de csak egy héttel hamarabb termett.
A zsebkertben elvégzendő még a komplett gazolás, a tél előtti porhanyító kapálás, erős fagy és varjak elleni védelem, petrezselyemsuli készítése és palántázás. Ezt még ebben a hónapban be szeretném fejezni. Aztán jöhet az utolsó lépés: hozok három karót, és egy tízméteres bálamadzagot. A három karót leütöm, közé madzagot húzok, ráakasztok valami színes rongyot, hogy a traktoros bácsi tudja majd a szántáskor: eddig és ne tovább, a telelő zöldségek kis birodalmába ekével belépni tilos!
