Harlekintemető az ablakrésben

Még tavalyelőtt téma volt mángorló és CsakBea blogjában a harlekinkatica-invázió. Most nálunk is ez van,vagyis csak volt. Ablakpucolásnál észrevettem, hogy a műanyag ablaktok és a szúnyogháló  közti résben ott alul van egy kis hézag. Ebből a résből vagy tucatnyi harlekinhullát meg múmiát pucoltam ki. Biztos lehetne ebből valami ügyes embernek valami rovarcsapdát feltalálni.

Böjti szelek, tarka virágok

Egy kis jókedv hét végére, hogy javítson a hideg és szél miatt nyomott kedélyeken:  forzícia és magnólia.

Hófény, Puskin-virág és Johann Strauss fajtájú Kaufmannia-tulipán

Nárciszok

Magyar gyümölcsfajták 5. Bogyósok

 A bogyósok a szabad természetben kihozzák belőlünk a gyűjtögetőt. Sokáig valóban ezzel  a szerény szerepkörrel kellett beérniük. Szamócát nagyon sok helyen szemezgethetünk vadon is az országban, szederből pedig rengeteg különböző faj található hazánkban. Rendszertanilag a málna is a szedrek közé tartozik. A ribiszke több faja az előzőekhez hasonlóan vadgyümölcsként honos az ország különböző részein, például a feketeribiszke pont a Szigetközben. Ritka, főleg termszetésből kivadult nálunk a köszméte. A Surányi Rezső-féle fajtalistában is szerepelnek ezek a gyümölcsök, külön fajtamegjelölés nélkül, pedig vannak magyar fajták, ha nem is tengernyien. 

Szerepük érdekes kérdés, mivel legtöbbjük egyszerűen kezelhető kis termetű bokor, fácska vagy kúszónövény. Kezdő vagy kis kerttel bíró kertészek ideális gyümölcsei, emellett nagyon hasznosak az egészségmegőrzés szempontjából is, gazdag vitamin- és antioxidáns-tartalmuknak köszönhetően. Apró termésüknek és vadon gyűjthető mivoltuknak köszönhetően sosem fordult feléjük akkora figyelem, mint az évszázadok, évezredek óta művelt gyümölcsfajták felé. Ma mégis nagyon népszerűek ezek a kis gyümölcstermők de a fajták zöme holland, német, lengyel vagy épp szlovák eredetű. Ribiszkéből 90%-ban a Jonkheer van Tets fajtát adják az átlagvásárlónak, málnából pedig az Autumn Bliss a befutó, szederből a tüskementes, amerikai eredetű Thornfree. Nem feledkezhetünk meg azonban a magyar nemesítők munkájáról. 



Először Fertődre indulunk egy kis gyümölcstörténeti kirándulásra. A város nemcsak az Esterházy-kastélyról nevezetes, hanem a  magyar bogyósgyümölcs-nemesítés fővárosa és kincsesháza is egyben. Lényegében  Porpáczi Aladárnak és munkatársainak köszönhetjük a magyar bogyósgyümölcsök választékát. Az általuk kinemesített gyümölcsfajták adják a hazai eredetű fajtaválasztékot., A Porpáczy irányított Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató Intézet őrzi és folytatja ezt a tevékenységet napjainkban is. Különös tehetségű ember lehetett ez az Ali bácsi, aki Eszterházy-hitbizomány kertészeti vezetője volt 1931-től, mégis 1952-ben kapott Kossuth-díjat. Az általa kinemesített gyümölcsfajták adják a hazai eredetű fajtaválasztékot, és az általa irányított Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató Intézet őrzi és folytatja munkásságát.

 Szamóca
Erdeink, mezeink gyakori vadgyümölcse a  szamóca. Rendkívül illatos és zamatos, de igen-igen apró. Az oly étvágygerjesztő nagy gyümölcsű szamócafajták azonban általában amerikai eredetűek és választékuk változékony, állandóan megújul. Fertődön nemesítették a Fertődi korai szamócafajtát, amely ellenáll a szürkerothadásnak, valamint a későbbi, piroshúsú, lekvárnak igen alkalmas, bőtermő Fertődi 5. fajtát. Nagygyümölcsű, középkorai, ellenálló a Korona szamóca.




Málna, szedrer, szedermálna
A málnák legismertebb hazai tájfajtája a Nagymarosi málna. Ennek a régi fajtának ma is biztos helye lehet a kertekben. A fertődi gyümölcsnemesítőknek köszönhető fajták sok családnak jelentettek kiegészítő bevételi forrást egészen a kilencvenes évek közepéig. A Rábaközben és a Bakonyalján ez sokszor arra is elegendő volt, hogy a házhoz kerítsék az árán a tüzelőnek vagy a Daciára valót. 

A málnaguru hazánkban az idősebb Kollányi László volt, akinek egyebek közt több számmal jelölt fajtán túl a sok árudában ma is kapható Fertődi kármin, Fertődi zamatos, Fertődi kétszertermő málnafajtákat köszönhetjük. Részletesebb fajtaleírásokat találhatunk ezekről a gyümölcsökről itt. 
Szedermálnát a csomagküldősök is hirdetnek Tayberry néven, de ebből is van másik! Ritkaság a kissé tüskés, de különleges ízű Fertődi bőtermő szedermálna. Ezt is Kollányi László nemesítette. Dönthetünk mellette magyar szívvel és karcolásokkal bizonyíthatjuk hazafiságunkat :-)

A vadszederfajták száma mint égen a csillag és szerintem minden kiránduló kóstolgatja is őket rendesen. Az eddigi legfinomabbat Köröshegyen, az Öreghegy löszös tetején ettem, annak sarjából gondolkodtam egy kis tolvajláson és természetkárosításon, ami a mi kertünkben végződik, de aztán mégse... Szederből az amerikai tüskétlen szedrek tarolnak, magyar nemesítésű fajtát ha jól tudom, nem nagyon találni, de javítsatok ki, ha másképp van. 

Ribiszkék

Feketeribiszke bimbós hajtása

A ribiszke természetesen már szerepel a Posoni kertben, amelyet Lippai Szt János szőlőcskéjének nevez. Ribizliből van piros, fehér, fekete. A fehér is piros, csak albínó.  A magyar nemesítésű fajták közül ma is elérhető a Fertődi piros hosszúfürtű, amely erős bokrot nevel, öntermékeny és szép hosszú fürtjei vannak.

A fekete ribiszkék közül a két legfontosabb magyar fajta a Hidasi bőtermő, amely "nagyon hosszú, szép fürtű, közép-nagy bogyójú, kellemes ízű, feldolgozásra alkalmas fajta", valamint a Fertődi fekete, amely rezisztens fajta, s "nagy, fényes fekete bogyójú, hosszú fürtnyelű, kellemes ízű, friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas".

Josta  magyarul: riszméte avagy rikő

A feketeribiszke és az egres hibridje ez a gyümölcs. Egyesíti a szülei jó tulajdonságait: igénytelen, tüskétlen és ízletes. Porpáczi is előállított belőle egy saját változatot, a fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével, ez a rikő: "A rikő bokra robusztus növekedésű, a virágja méretben mindkét szülőét felülmúlja. Gyümölcse barnásfekete, majd sötétkék színű, fényes. Íze kellemes, enyhe feketeribiszke-illat érződik. Gyümölcse mindarra a célra felhasználható, amire a jostáé."

Köszméte
Bogyóstörténetünk második helyszíne Szentendre. Itt a szőlőket a 19. század végén a  filoxéra pusztította ki, a helyükre telepítettek egrest, ami keresett és jól szállítható exportcikként hagyta el az országot Anglia és Németország irányába. Azután megjelent a köszmételisztharmat, az egres ment, viszont az oltványszőlők visszahódították a szőlőhegyeket. Erről a tájról származik a korai, vékonyhéjú Szentendrei fehér fajta. A Egy másik fontos egresvidék Gyöngyös környéke. Közepesen bőtermő, de nagy gyümölcsű, szép termetű, közepes méretű cserje a Gyöngyösi piros. A zöld Pallagi óriás zöld gyümölcse július közepére érik be teljesen. A Piros ízletes későbbi érésű, de édeskésebb. Ellenálló, egészséges a Zöld győztes, amely a Pallagi óriáshoz hasonló fajta. 

Azt hiszem, mint minden gyümölcsnek, ezeknek a kicsi terméseknek is megvannak a hungarikum-számba menő, egyedi változatai, és sokan tudnak belőlük egyedi, különleges szörpöt, lekvárt, dzsemet, pálinkát, sütit, fagyit és egyéb különleges ínyességeket készíteni. Nagy lehetőségek rejlenek ezekben a kicsi, színes gyümölcsökben.

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Barackok, szilvák

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Magyar gyümölcsfajták 4. Barackok, szilvák

Kajszi

A kajszi is sok százada honos nálunk. A Duna-Tisza köze jellegzetes gyümölcse, de az ország majd minden területén szépen megterem. A legfontosabb hagyományos fajtacsoportja a késői érésű rózsabarackok. Ezek jobban alkalmazkodnak a kárpát-medencei klímához, mint a korábbi érésűek és kevésbé betegesek. A hosszú mélynyugalom miatt a kora tavaszi nagy hőingás, a túl hamar érkező melegebb időt követő fagy kevésbé tud kárt tenni ezekben a gyümölcsfákban. Öntermékenyek és keményebb húsúak, a gombás fertőzésekre kevésbé fogékonyak, mint más fajták. Nagymamáék a rózsabarackokat különösen nagyra becsülték, mint lekvárfőzésre alkalmas gyümölcsöt.
A hagyományos fajtakincshez tatozó kajszit könnyebb beszerezni, mint például egy almát vagy körtét. Sok faiskolában elérhetőek a következő fajták: A  Borsi rózsa a 20. század elejéről származó, szelektált magyar fajta, Kecskeméthez kötődik. Igénytelen, talajban, klímában nem válogat. Július végén terem és az előző fajához hasonló viszonyokat is elvisel a Kécskei rózsa. Korán, már júniusban érik a Korai piros (Búzával érő) kajszi. Szintén kevéssé kényes a Magyar kajszi (Kecskeméti).   Késői, nagy gyümölcsű és a moníliával szemben ellenálló a Rakovszy kajszi.

 A kajszi esetében a legnagyobb a folytonosság a hagyományos és a nemesített fajták között. Az újonnan előállított magyar kajszifajták legnagyobbrészt a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-fejlesztő Intézethez kapcsolódnak, az itt dolgozók munkásságának köszönhetjük a következő fajtákat: Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Mandulakajszi, Kécskei rózsa, Ceglédi arany, Ceglédi kedves és a Ceglédi Piroska. Ezek közül sok kapható a faiskolákban és elég széles a választékuk, a legfőbb jellemzőik megismerhetőek akár letöltős reklámkatalógusokból is, például ebből. 

Cegléd mellett a másik fontos kajsziváros Kecskemét. A már emlegetett Surányi Rezső igen mélyenszántó Kecskeméti baracksiratója írja le a gyümölcs kultúrtörténetét és elterjedését, valamint a termelés napjainkbeli problémáit, a fajtaválaszték elszegényedését. 

Őszibarack

Az őszibarack régi szerepéről a Tankönyvtár gyümölcsfa-történeti írásából emeltem át egy idézetet:  " Régebben az őszibarackot általában duráncinak nevezték, mint minden nem magvaváló keménymagú fajtát. A népi vagy parasztbaracknak 3 fő táji változatát tartják számon ma: a szatymazit, a budait és a gyöngyösit. A barackok nemesítése sokáig néhány főúri kertészetre szorítkozott, parasztságunk körében a barackok elterjedése az alföldi, Duna-Tisza közi homokok megkötésével és a 19. század végi szőlővész pusztításai nyomán kopárrá lett egykori hegyvidéki szőlővidékeink hasznosításával kapcsolatos. Így különösen gyorsan terjedtek az őszibarackok Eger és Pécs környékén, a Budai-hegyvidéken és a Balaton-melléken. Az ekkor nagyobb mértékben elterjedt mandulával együtt jól bírja a déli kitettségű, száraz, meszes talajokat is. Időközben Franciaországban az őszibarack igen kedvelt gyümölccsé vált, nemesített fajtáit onnan hozták Magyarországra, innen a gyakori franciabarack elnevezés. A nép sok helyütt csak két fajtát különböztet meg az őszibarackban: duráncai, doláncsi stb. és magvaváló barackot. 1846-ban a pécsi szőlőhegyekben a következő barackokat sorolták föl: nagy hegyi későn érő bíbor, fehér vagy sárga duránci, fehér és vörös magdolna barack (Rapaics R. 1940b; Wlasits Gy. 1845: 1302)" 

Szóval, ha nem magvaváló, akkor duránci, ha magvaváló, akkor parasztbarack. Világos. A parasztbarack manapság is sok udvarban megtalálható, az ízét-illatát tényleg könnybelábadós szemű gyerekkori nosztalgia lengi át, ugyanakkor sok a magról kelt, szinte ehetetlenül keserű, elfajzott gyümölcsű példány is.

A Vérbarack a sárga húsú barackok őse, eredeti formájában nem túl kényes, nemesített leszármazottai azonban igényesek. Ez a fajta akár napjainkban is keresett különlegesség lehetne, mivel vörös színű dzsem készíthető belőle.

 A nemesített őszibarackok fővárosa hazánkban Szatymaz, számos magyar fajta innen ered. A Törzsasztal cikke foglalja össze legjobban a fajtaválasztékot, amely szerint "legelterjedtebbek és legrégebben termesztettek a molyhos felületű és elsősorban fehér húsú fajták (Győztes, Hegyi korai, Szatymazi győztes, Ford, Champion, Szöghi duránci), de vannak sárga húsú (Glória Red, Aranycsillag, Bársonypír, Elberta, Szegedi arany) és sima héjú (nektarin) fajták is. A korai fajták (július végéig érők) duránciak (maghoz kötött húsúak), a későbbiek zömmel magvaválók."

Szilva

A Felső-Tisza-vidék a szilvák igazi hazája. A szilvatörténelem Magyarországon a honfoglalásig, az ártéri dzsungelgyümölcsösökig vezet vissza.  Ennek érdekes példája Szabolcs megyében található Kisari Dzsungelgyümölcsös, amely már természetvédelmi terület. Itt négy fontos szilvafajta volt megtalálható:

Ezen a vidéken négy fajta szilva is élt vadon emberemlékezet óta:

- A kökényszilva, vagy kékszilva (macskatökű), melynek gyümölcse alig nagyobb a kökénynél, de vele ellentétben éretten mézédes, azonban aszalásra, lekvárnak nem alkalmas, de kitűnő pálinka készíthető belőle.

- A penyigei, vagy nemtudomszilva, melynek gyümölcse tojásdad alakú,kétszer akkora mint a kékszilva és hamvasabb is. Ebből kitűnő lekvár készül, és aszalásra is alkalmas.

- A boldogasszonyszilva, ez nagyobb a penyigeinél, gömbölyű, setétveres-kék színű, és augusztus 15-én, boldogasszony napján érik. 

- A lotyószilva, vagy "fosószilva", mely a szilva- és barackfélék kedvelt vadalanya, az úgynevezett Mirabolán, mely azonban csak pálinkának való.

Ugyanezen a vidéken mint félvad szilvafajtát tartják számon még a duránci szilvát, melynek hosszúkás gyümölcse izletes, nem magvaváló, evésre a legjobbnak tartott, valamint a berbencei szilvát, melynek neve valószínűleg a besztercei egyik névváltozata. Ez magvaváló, aszalásra és lekvárnak is jó. Ismert még e tájon a júliusban érő veresszilva, valamint a nemtudomszilvához hasonló fecskeszilva, mely sárga színű, valamint a paradicsomszilva, mely szinre és alakra is kis, gömbölyű paradicsomhoz hasonló.

A Tisza felső folyása és a Szamos mentén ismert még a Beregi datolya (Orsó szilva), Gömöri nyakas szilva, Korsószilva, Lószemű szilva is.

A sorozat további részei itt olvashatók: 

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Cseresznye, meggy

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal

Régi gyümölcsfajtáink 3. Cseresznyék, meggyek

Nagyon kedvelt gyümölcs volt mindkettő, a meggy egészen ősi gyümölcsünk, de sok cseresznyefajtát már Lippai leírt a Posoni kertben. Vad változataik őshonosak nálunk, de a termesztettek sosem érték el azt az érdeklődést és eleganciát, mint az alma és a körte. Talán ezért könnyebb tájfajtákra bukkanni, főleg a meggynél a cigánymeggyek között.
Ha választunk, mindenkinek a májusi legkorábbi aprószemű cseresznyék, a ropogósok közül a Germersdorfi jut eszébe, meg a monília. Pedig kis utánajárással moníliára eléggé rezisztens, ízletes gyümölcsű fajtákat is ültethetünk. Meggynél pedig a pollenadók körüli frász, pedig ezt is ki lehet kerülni egy kis utánajárással.

Cseresznye

A cseresznye vad változatai őshonosak nálunk és a nemesítés irányvonala elkerülte a kastélykertes-redélylugasos úri módit. A 17. században már termesztésben voltak fekete, vörös, kétszínű és sárga fajták a Posoni kert tanúsága szerint. Sok régi, egyenesen középkori eredetű és újabb  fajtáról, valamint a cseresznyefa igényeiről olvashatunk a Biokultúra Egyesület összefoglalójában.  A Civil Génbank is ismertet hat fajtát: a Szomolyai rövidszárút, a Solymári politúrt, a Pomázi hosszúszárút, a Badacsonyi óriást, a Márki korait és a Gyöngyösi szívcseresznyét.

Fekete, fűszeres ízű az erdélyi eredetű Disznódi fűszeres cseresznye. Nevezetes a sárga színű Cserszegi mézes, amely a Balaton-felvidékhez kötődő tájfajta. Kétféle színű, sárgás-pirosas teljes érésében a Fertődi borostyán. A Buda környéki hegyekhez, Pomázhoz kötődik a Májusi korai, amely május második felében érik. Napjainkban is az egyik legpiacképesebb. Érdekes az  Ölyvedi fekete cseresznye története, amely szerint a 16. században Habsburg Miksa Verancsics Antal esztergomi érsektől levélben kért oltóágat ezen nevezetes nagyszemű fekete cseresznyéből kertje számára, levelében magyarul nevezve meg a községet.

Meggy

Már a neve is ősi szókincsünkhöz tartozik. Régi fajtái közül sokféle változatban maradtak fenn a sötétpiros-bordó, aprószemű, festőlevű  cigánymeggyek, a meggylevesek királyai. Közülük számos példányt lehet találni kivadult kertekben, a madarak elpotyogatják és magról is kikel. A halyag- vagy hólyagmeggy nem festő levű, savanykás. Bereczki Máté már a 19. század végén leírta a meggyek királyát, a Pándi meggyeket, amelyeknek népszerűsége máig töretlen, de a bő terméshez kell a közelben egy pollenadó, például egy Badacsonyi óriás cseresznyefa
A meggy egyébként kárpát-medencei örökség, nem kellően megbecsült hungarikum. Két legnépszerűbb exportfajtája az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös, amely sok árudában elérhető. Utóbbiból különleges, eredetvédett pálinkát is készítenek. Hasonló a szerepe a Debreceni bőtermő meggyünknek is.

Újabb nemesítésű a moníliára rezisztens, aprószemű, de bőtermő Csengődi meggy, amely biotermesztésre is alkalmas lehet. További meggyfajtákról, például a korai Meteorról és a Pipacsmeggyről olvashatunk itt.

A nevezetes meggyek nemesítését jórészt Maliga Pál munkásságának köszönhetjük, megérdemli, hogy itt az írás végén megemlítsük a nevét. 
A sorozat további részei itt olvashatók:

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal