A zöldborsó

Egy-egy kerti növénnyel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném időnként közzétenni. A mai nap témája: a zöldborsó. Még nem láttam olyan embert, aki nem szeretné. Nálunk is terítékre kerül minden formában. Ezért évente körülbelül 80 négyzetmétert csak borsóval vetünk be. A szakkönyvek szerint a borsót februártól lehet vetni, sorba, 30 cm sortávolságra. Nagyijaink szerint a borsót bokorba kell vetni, és nekik van igazuk. Ugyanis a borsó kacsokat növeszt, amik megkapaszkodnak a szomszédos növényeken, így egymáson is. Esős, szeles májusi napokon aztán a súlyos terméssel teli borsónövények sorai úgy fekszenek ki, mint az Aranypart I.-en a nudisták. Az édes, zöld szemekkel teli hüvelyek így bedőlnek a sárba, homokba. A borsóbokrokba nem tud a szél belekapaszkodni, állva marad mind. De ez csak akkor valósul meg mama szerint, ha pontosan 13 darab vetőmagot dobsz a borsóbokornak kivágott lyukba! Szerintem ez már egy kicsit babona...
A fajtákról: régen mindig ültettünk Rajnai törpe nevű kifejtőborsót, ami már májusban termett. Amíg nyersen ettük, oké volt, de pár nap alatt puskagolyószerűek, ráadásul kukacosak lettek a szemek. Ezek után már csak a Kelvedon csodája nevű velőborsót vetjük, hatalmas darabokon, egyhetes szakaszolással. Tavaly vettünk egy csodaborsót, egyugyanazon fajta (Újmajori) korai és középérésű fajtáját. A zacsin az állt, hogy nagyon bőtermő, fagyasztáshoz nem kell a szemeket előfőzni. Eredmény: az összes borsó egyszerre érett meg, így még a focimeccs, a Barbie Mariposa és a Barátok közt alatt is fejtett az egész család, a ház minden helyiségében. Az íze frissen finom volt ugyan, de ezt más zöldborsó is tudja. Viszont előfőzés nélkül fagyasztottuk. A szemek héja valahogy a fagyasztástól megvastagodott, a belseje meg kásás pempővé vált. Hát megettük, mert ha már dolgoztunk vele, ne a tyúkoknak menjen, de ettől még a Tesco gazdaságos zöldborsó is jobb volt. Vissza is tértünk a Kelvedon csodájához. Szóval: 13-asával bekerültek a lyukakba, két nagy táblába, április elején az egyik, rá egy hétre a másik parcellát vetettük be. Az első vetésű már szépen nő,olyan, mint egy vicces sakktábla, csak kevésbé érvényesül a sok köztes gaztól... A galambok is megjelentek, de nem mernek nagyon egy csírát se felhuzigálni, mert Mira mindig ott járkál. (Bezzeg máshol már lobognak a gázolajos rongyok...) Később, ha kibújt, gyorsan növekszik, majd kibontja fehér virágait. Utána két héttel már mindenki a borsótábla körül szimatol... A nyers, tőről szedett zöldborsónál kevés finomabb dolog van a világon! Anyu ilyenkor mindig veszekszik velünk, hogy sáskák vagyunk. Pedig ő a legtrükkösebb: hajnalban hátraslisszol a kertbe, teliszedi a zsebeit, és suttyomban onnan rágcsálja a borsót. Volt, hogy összetalálkoztunk a kertben a tiltott csemege ágyásánál... Ha nem ennénk meg ennyit nyersen, egyharmaddal kisebb borsóvetemény elég lenne, de a torkoskodnivalót már ültetéskor belekalkuláljuk.
A beérett zsenge termést leszedjük, aztán mindenki körömfeketedésig fejt, falja a pucolt borsót maréxám, és válogat. Utána anyu kihúzza a konyhaasztalt, előveszi a legnagyobb rétesabroszt: előfőzés következik. A kifejtett, kiválogatott szemeket szűrőkanálban lobogó vízbe mártja pár percig, majt a tiszta abroszra teríti ki hűlni. Ez órákig tart, közben a nagy asztal teli lesz zöldborsószemekkel. Kihűlés után egy fél literes bögrével zacsikba adagoljuk. A fél liter etalon mennyiség, egy adag zöldborsóleves 4 főre. A negyed liter a rizibizi, a finomfőzelék, a háromnegyed liter a francisali és a borsófőzelék adagja. Aztán az összes zacsi megy a fagyasztóba megevésig.
A szedés után a zöldborsótöveknek leáldozott: kihuzigáljuk őket, és a tyúkok martalékává válnak. De a borsó még tesz egy szívességet: rövid élete folyamán a talaj nitrogénkészletét még feltölti gyökerei nitrogéngyűjtő baktériumainak segítségével. Így a helyére palántázott paprikának, paradicsomnak, odavetett zöldbabnak víg az élete, nem szenved hiányt semmiben.

Macskatörténet

Az előbb tettem egy felfedezést, rátévedtem Mazsolla fotóblogjára, ami nagy élményt jelentett nekem. Háziállatainknak is nagyon kifejező az "arca", találtam a blogban egy szürke cicaportrét, azt most kitettem háttérképnek. Közben Ági is készített néhány képet a mi elkényeztetett házikedvencünkről, Doró cicáról. Szerintem nagyon jellemzőek.

Doró, nem nagy dicsőség, de bejöhet a lakásba, a lábunkhoz dörgölőzve kunyerál, aztán valmikor hátba támad és felugrik a vádlimra, persze tíz körömmel, kommandózik a bútorlábak közt, hentereg a földön, aztán ha megunta, felugrik a kanapé végére, ott szunyókál összegömbölyödve.

A fejét hátát, és a nyakát, tokáját meg lehet simogatni. Ha viszont a hasához, lábához, vagy a farkához akarnál nyúlni, tüstént harap. Jó egerész, de eléggé agresszív macska, igaz a négyéves Juditka tud vele bánni, tőle azt is elviseli, hogy a hasa alatt fogva hurcolássza.

Ági mindig idiótának nevezi, de hát legyetek megértőek vele, nehéz gyermekkora volt. A szomszéd üres telekre kidobva találtam meg, onnan szedtem össze tavaly ilyenkor. Akkor még szopós macska volt, tálkában adtam neki tejet, és mivel még alighanem ilyet sosem látott, beelelépett és magára borította. Úszott a tejben a csöpp kis állat. Aztán valahogy belejött az evésbe, a mozgásba, meg mindenbe. Nagy kerekfejű, csajozós kandúr lett, a múltkor a füle mögött nag csomóban hiányzott a szőr, de nem volt sebes!

Nemcsak kedveskedésre tartjuk, hanem dekorációra is, ugyanis a vörös-fehér színe egyrészt illik a hajamhoz, másrészt illik a járólaphoz és a lakásunk bútoraihoz. Szóval igazi díszmacska őurasága.

Nemkívánatos zöld személyek

Bemutatnám a kert persona non gratáit.

Ezek a legnemkívánatosabbak egy kiskertben. Talán még a magról kelt meggy az, ami féken tartható a fa alatti kapálással, fűnyírással, totális gyümölcsszedéssel. de a többi, Szűz Anyám! Az orgonahajtásokat hiába próbájuk motorfűrésszel jobb belátásra bírni, makacsul előtörnek az anyabokor közelében a leglehetetlenebb helyeken.

A másik igen szörnyű brigád a vastag gyökerű, tarackoló gazoké. Ez a kép egy húsvéti képeslapnak csodás lenne, de nem a veteményes útjának... A perje tarackjai mélyen benyúlnak a zöldségek közé, s ahol ki tudnak bújni a fényre, máris éles, zöld leveleket hoznak. Ha kapával esel neki, és akár egy centis elvágott gyökérdarab a földben marad, máris még újabb hajtások törnek elő. Megoldás: a fűnyíró, a kapa ...és a totális gyomirtó.

A pitypang - falusiasan kákics - legalább ilyen alattomos: ha húsz centis gyökeréből 19-et vágsz ki kapával, az egy centiből heteken belül teljesen új gyöktörzset növeszt. Ráadásul a bűbájos bóbiták rengeteg kis pitypangot szülnek. Ha feltéped, ragacsos tejnedve levakarhatatlanul fogja össze a kezed...

...de a következő komával még így se bírsz el. Ő mindenki kedvence: a csalán.

Biokertészek szerint teája iszonyú egészséges, a levelei spenótszerűek, ehetők. Rovartudósok szerint a csodás nappali pávaszem tápnövénye.

De: kesztyű és kapa nélkül meg se szabad közelíteni. Nem bírok ma a nappali pávaszemre gondolni sem, amikor úgy összecsipkedte gazirtás közben a kezemet, hogy estére rászorult a gyűrű.

A legmegátalkodottabb azonban ő:

Ő a felfutó vadkomló. A szomszédból kezdett átnőni, már vagy öt éve; borzalmas! Hajtásai tüskések, bökősek, kézzel nem tépkedhetőek. Átével, a tő évről évre erősödik, több méteres indákat hoz, amik felcsavarodnak falra, fára, tetőre, kerítésre. Súlyosak, nagy levelekkel, amire felfutnak, azt elhúzzák, a fa ágait kitekerik, a kerítést ledöntik, a cserepeknek aláfurakodnak a hajtások. Ősszel millió magot hoz. Ha valaki a gyökereinél kezdené a kiirtását, rájön: a föld alatt fás, két centi átmérőjű, több méter hosszú oldalgyökerei vannak, amiket feltépni lehetetlenség. A lerángatott hajtások helyén pedig egy - két hét múlva újabb sarjak nőnek. A tavalyi, leszáradt indák meg szárazon, ramatyul csüngenek a bokrokról, kerítésről. Ezért irtjuk már öt éve... Ha nyugodtan hátradőltem, hogy kiirtottam, a leglehetetlenebb, leghozzáférhetetlenebb helyen találtam új hajtásokat.
Így most a felkapáláson, feltépkedésen kívül a gyökértörzseket kezelni fogom egy kis gyomirtóval is. Az akciót összehangoltam a szomszéd bácsival: majd ő is permetez. Remélem, így házon kívül helyezhetjük a nemkívánatos társaságot.

Megjegyzés: tavaly az egyik kertészeti áruda katalógusában szép, a csúnya falakat eltakaró kúszó dísznövényként darabonként több ezer forintért árultak komlótöveket. Kíváncsi vagyok, hogy szitkozódhat az a "boldog tulajdonos", aki megvette, és egy-két év múlva meg kell bontania a tetőt, hogy a tüskés indákat kirángathassa alóla, és csákánnyal kell feltúrnia az udvart, hogy a gyökereket feltépje. Ennyit dísznövény mivoltáról.

Az őszibarack

Mindig csak a veteményesről, meg a virágoskertről lamentálgatunk, most fásítsunk egy kicsit.
Az őszibarack az egyik kedvencem. Úgy is, mint gyümölcs, úgy is, mint fa. Sajnos kettőnknek együtt csak két kis fája van, Hédinek egy csepp csemete, ami idén virágzott először, az enyém takaros kis fa. Igazából nem is őszibarack, hanem nektarin. Fajtájának neve Red June. Dacol faggyal, hideggel, minden évben a maga tempójában virágzik, de termést csak minden második évben hoz. Talán ezért nem is különösebben beteges. Tavasszal kap egy metszést, egy lemosó permetezést, aztán kibomlanak a csodás, rózsaszín virágok...és jön a tafrina. A tafrina nem valami nőci, hanem az őszibarack egy betegsége, amitől a levelek úgy néznek ki, mint a fugákba túladagolt pur-hab. Szegény fa meg kínkeservesen lerúgja a beteg leveleket, a kis, zöld gyümölcsökkel együtt. Ennek lehetne elejébe menni a lemosó permetezéssel, de idén erre nem került sor, mert a fa 2 nap leforgása alatt egyszerre kizöldült, és virágba is borult. Lemosózni meg csak a rügyezetlen fát lehet... Úgyhogy hígabb permetlével majd most kell megejteni a permetezést, nehogy csúnyán lebetegedjen szegényke. Szóval, ha túlestünk a virágzáson meg a fagyosszenteken is, megjelennek a fán az első kis termések: már csecsemőkorukban is tűzpirosan. Aztán a meleg nyári napon érlelődnek. Ilyenkor már a levelek is izmosak, makkegészségesek. Ekkor jön a következő kártevőadag: a darazsak és a hangyák. Hát ugye, a gyümi finom, mézédes. A darázs csak bepróbálkozik, megszúrja a gyümölcsöt, de nehezen kezdi ki, mert a húsa viszonylag kemény. De a hangyák! Rendíthetetlen karavánokban masíroznak fel a fa törzsén . A barackot kifúrják egy kis lyukon keresztül, sokszor majdnem teljesen kirágják a héj alatt. Idén azt hiszem, egérragasztóval megkent papírt fogok a fa törzsére kötni, talán az megfogja a megátalkodott bandát.
Ez a kis fa a család nagy kedvence. Kétszer is bizonyított: hat éve, Hédiék lakodalmakor hatvan vendég ismerte el az esküvői asztalra felhelyezett gyümölcskosár házi barackjainak erényeit, négy éve meg egy olyan kislánynak adta összes gyümölcsét, akinek nem volt elég az anyukája teje...
Egyet azonban sose értettem. Ha valaki fellapoz egy gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szakkönyvet, ott azt látja, hogy a koronát "katlan alakúra" kell vágni. Nekem a katlanról mindig a falusi disznóölés jut eszembe. Ott volt katlan, általában régi benzineshordóból dizájnolva úgy, hogy a falusi lakatos lábakat, zsanéron nyíló ajtót és kályhacsövet szerkesztett rá. Ebben a formában "kotlá"-nak is nevezték. Benne lángoltak az akácfahasábok. A beleillesztett nagy üstben, - "keszliben"- az abálében diszkréten úsztak a véresek, szolidan buktak a zsíros lé alá a préshurkák. Nekem ez a katlan. Hogy mi a katlan alakú korona? Tavaszi metszéskor Laci körül lábatlankodtam, ő magyarázta: a koronában belül ne hagyjunk ágakat, hogy járhassa a levegő, és a napfény. Ne legyen több négy-öt nagy ágnál. A termőrészek kifelé álljanak, hogy a nap süsse őket, és meg tudják érlelni egyszerre az összes gyümölcsüket. Ennyi. Lehet, hogy ettől egy profi kertész sírva fakad, de a "katlan-dolog" szerinte ebben kimerül. Ettől még nekem a katlan alakú koronáról enyhén paprikás préshurka-szeletek jutnak eszembe, zöldpaprikával, lilahagymával...

Tavasz közepén

A mi kertünkben annyi változás történt a múlt hét óta, hogy legszebb pompájukat mutatják a tesóm-féle tulipánok, kinyílt a talajtakaró törpe lángvirág.

Egy ismeretlen valamiről kiderült, hogy gyöngyike.

Virágzanak a gyümölcsfáink, az őszibarack kezdte, második a kajszi, harmadik a meggy és a két körte zárja a sort. Az almafánk beteg, nem nagyon akar még hajtani sem.

Kilombosodtak a mogyorók, a rózsatövek. Virágzik az egres és ribizli. A szőlő rügyei fakadnak. A boglárkacserje már virágtik, a gyöngyvessző és a tamariska bimbós. A többi bokorról még nem tudok mit írni, ők egyelőre zöldülgetnek.
Jani kétszer lenyírta a füvet, és ez az ő részéről egy kisebb hőstett. A "Mert ön megérdemli" reklámszlogen csak úgy röpködött a lakásban, amikor a munka befejeztével bontotta a jéghideg, aranyló, habos sört, és hátradőlt a fotelban. Hát ő tényleg megérdemli, jobban, mint a hamvas arcú huszonévesek a Q10-et, nekünk már mások az igényeink. Azért én is megérdemlek egy finom habosat a kapálásért, igaz szívem?

Jani anyukája és mamája az én fő virágforrásom, mintha a szívüket adnák, úgy adják nekem a virágokat, én pedig igyekszem kellően gondoskodni róluk. Most ezzel a zsákmánnyal tértem haza:

Valamiféle gumós törpe írisz, a vízijácintokra emlékeztető, halványkék színnel.

Ezenkívül kaptunk kis, otthon nevelt árvácskapalántákat és muskátlit is.
Van minek örülni.

Csavargós hétvége

Húsvétkor hazalátogattunk Székesfehérvárra, Jani édesanyjához és nagymamájához, de nem a jól megszokott 81-es úton kerülgetve a tízéves kátyúkat, hanem ha már úgyis lassan kell menni (40-es tábla sok kilométeren át!), úgy döntöttünk, felderítjük a Bakony keleti részét. Így jártuk végig Cseszneket, majd Bakonynánát és a tési szélmalmokat. Jól éreztük magunkat, én pedig lecsaptam a fényképezőgépre, és virágmániás szemmel néztem végig a teljes tavaszi pompával ékeskedő dombokat és zugokat.

Cseszneken az egész várban a kőfalakat azért vizsgálgattam, hogy meglássam kedvenc páfrányomat, a kövi fodorkát. Egyébként van egy ugyanilyen nevet viselő hal is, de azt a kőfalakon nem láttam. Aztán a vából kifelé egyszer csak előkerült egy kőrepedésből.

Gyógynövény a pettyegetett tüdőfű. Öröm nézni a pöttyös leveleit, összetéveszthetetlen! Egyszerre kék és rózsaszín a virága.

Bakonynána mellett megálltunk egy földúton, és csak úgy toronyiránt, turistajel nélkül, kedvünk után indultunk sétára, és nem csalódtunk.
Tavalyi héjakút - mácsonya a virágzó kökénybokrok előtt:

Keltikék - ők a Szigetközben is nagy tömegben élnek.

Csillagos téltemető - eső után köpönyeg.

Medvefülkankalin a napsütésben.

Végül a tilosban járás azzal végződött, hogy egy kivágott tölgyerdőbe tévedtünk, ahol az út közepe úgy nézett ki, mintha az előbb ásták volna. fel. Egy ideig ez nem is tűnt fel, aztán bevillant, hogy "minden ágon egy mérő makk a Bakonyban". Akkor esett le, hogy friss vaddisznótúráson taposunk. Hirtelen megzörrent mellettünk a bozót, de nem ugrott ki semmi, csak futottunk majdnem a kocsiig. Utána pedig nevettünk magunkon, hogy milyen lököttek vagyunk.

Tés.

Napközben azon töprengtünk, hogy szélmalmunk van, de Don Quijotéhoz ma nincs szerencsénk, de még Sanchóhoz sem, sőt szamárnak is legfeljebb egymást nevezhetjük. Este pedig a Duna Tv pont a búsképű lovag kalandjait vetítette. Hát ezek után,miközben a négy kedvenc blogom olvastam és Rátok gondoltam, egyszerűen muszáj volt elindítani a Don Quijote ébredését a Quimbytől.

Cseresznyefa, amit egy szeméthalom szélén állva fotóztam, amikor pont eltévedtünk.

Április második vasárnapja (3. rész)

Tegnap este szemléztem öntözés közben. A frissen kiültetett póréhagyma-palánták a melegben gyorsan megkapaszkodtak a földben csöpp gyökereikkel, de víz kell nekik, így Juditkával locsoltunk: én vittem a nagy locsolókannát, ő a kicsit.

Közben örömmel észrevételeztem a kelő retkeket, őszirózsát, salátát, zöldborsót, s fokhagymát, amit a kertben buzgólkodó varjak, csókák sem huzigáltak ki a földből, mint tavaly. Hallottam olyanról, hogy a varjú még a tulipánhagymákat is kizabálta a földből. De Mira és János nem enged meg a kertben ilyen kihágásokat. A galambok is elkerülik a borsót. Nem is kellett
madárijesztőt csinálni.
A madárijesztő a kert egyik érdekes témája. Na, most nem éppen az ilyen dekordarabokra gondolok:

Az ilyen és ehhez hasonló ijesztők felett a madarak úgy szállnak át, hogy le sem kakálják őket. Még ha úgy is néznek ki, mint az egyik a gecsei szőlőhegyben, amit kiültettek ősszel a szőlőben a kispadra, s olyan élethű volt, hogy az arra járók - többek közt én is-köszöntek neki. A gazda meg jókat nevetett. A rossz kalapos, lobogó gatyás madárijesztők sem jók, mert a huncut seregélyek két nap után rájönnek, hogy a "pacák " meg se mozdul, és tovább falatozzák a szőlőt. Ennél sokkal meredekebb dolgok kellenek a madárelhárításhoz. Amiket én eddig láttam:

-verebek, galambok ellen a friss vetést zsákdarabbal, nejlondarabbal, régi függönnyel való letakarással oldották meg. Ezt a letakarást lehet ősszel a kordonos szőlőkben is látni, ott zöld necchálót használnak.

- a frissen kikelt vetésben a galambok dézsmálása ellen néhány karót levernek, azok közé madzagokat feszítenek ki, és terület elkerítésére szolgáló műanyag csíkokat fűznek rá. Így látni a kiskertekben "CSATORNÁZÁS", "PANNON GSM", "BŰNÜGYI HELYSZÍNELÉS" feliratú szalagokat, Tescós nejlonzacskókat a szélben lobogni, felhasogatott, lemustrált alsónemű-csíkok kíséretében. Igazság szerint hiába zizegnek, lobognak a csíkok, ez se túl hatékony, úgyhogy a leleményes paraszti ész ezt továbbfejlesztette: a gatyacsíkokat benzinbe, gázolajba kell mártani. A hatás garantált, a szag miatt a galambok nem merészkednek a kertbe, de a vetésre, termőföldre csöpögő gázolaj egészséges voltáról valahogy nem lehet engem meggyőzni.

- igen egyszerű megoldás a kertben elhelyezett kutya, macska, csak felkaparja a veteményt, összehentergi az ágyásokat,úgyhogy lehet, hogy a kár nagyobb, mint a haszon.

- Gyarmaton, a szőlőhegyben is igen jó dolgot láttam. Ott állítják a szőlősgazdák, hogy a seregélyek nem állhatják a villózó fényt. Ezért a kordon napos részeire repedt IFA-és fürdőszobatükröket kötnek fel madzagra. A szél rázza a tükröket, ezek visszaverik villózva a napfényt, egyenesen a kényes seregélyek szemébe. Ennek fejlettebb változatát a zsinegre fűzött használhatatlan CD-k füzére jelenti. Ez még csörömpöl is. Szabadalmat érdemelne ez a megoldás, ne csak a CD-k tartalma legyen jogdíjköteles!

Ezek csak afféle kiskerti módszerek. Ha valamelyikőtök lát egy újfajta madárijesztési eljárást, ne habozzon, írja meg!