Terméskötés

Így hívják azt a folyamatot, amikor a fák elhullajtják virágszirmaikat, helyükön picike, zöld gyümölcsök jelennek meg. Azt mondják, akkor jó a terméskötés, ha a virágoknak legalább a 30 %-ból kis gyümölcs lesz. Persze, amíg a kezdemények beérnek, számtalan veszély fenyegeti őket: kártevők, növénybetegségek, aszály, jégverés. Szerintem ha a virágok 15%-ból gyümölcs lesz, az már jó termés.

Nézzünk körül a gyümölcsoviban!

A homályosan kivehető pirosas bogyócskák a már, az Őszibarack c. bejegyzésnél szereplő Red June nektarin pici terméskezdeményei. Már most pirosak. Érdekessge ennek a fának, hogy igazán jó termést csak minden 2. évben hoz. Hiába volt idén dús virágzás, a fa elrúgta a kis gyümölcsöket, vagy a virágok voltak terméketlenek. Pedig a fát öntermékenyülőként vettük. Ki tudja? Gondolom, ez lehet a fa normál életciklusa.

Ők a Bosc kobak körte gyümölcseinek csemetéi, sajnos nem tudtam őket olyan minőségben lefotózni, ahogy szerettem volna. Ez a fa is csak 2 évente terem, de virágokat is csak minden 2. évben hoz bőséggel. Az idei egy ilyen 2. év, tele van gyümölccsel. Ezt a fát determinált növekedésűként vásároltuk, el is hittük, hogy kicsi marad a gyenge csemete. Most kb. 10 éves, és a tizenegy fokú csúsztatható létrának a +2 méteres toldalékjáról tudtuk leszedni csak a gyümölcsöt legutóbb. A fa legtetejéről, bevallom, úgy vertük le, mint a diót, aztán a kicsit ütődött gyümölcsök rögtön mentek az aszalóba. Ezt eljátszottuk a kajszibarackkal is, ami lekvárrá lényegült át a leveréstől számított két órán belül.Ezek a vilmoskörte gyümölcsei. A fa a másik körtefa szerelme. Egyik fa sem teljesen öntermékenyülő, s párban állnak, egymást kiválóan porozzák. A 2 éves termőciklus itt is megvan, de ez a fa pont abban az évben terem mindig, amikor a másik nem. Ezért mindig kiegyenlített a körtetermés.

Az almafák tisztára ugyanezt csinálják: egymást beporozzák, egyikük az egyik, másikuk csak a másik évben terem. Tavaly az Éva almát fulladásig ettük, idén a Golden Delicious soros a terméssel. Ez a Golden Delicious.Ezek Hédi piros ribizlije első termésének füzérei:ezek meg az én fehérribizli-gyöngysoraim.

Andi, nagy feladat vár rád! A tesómat júliusig hozzá kell szoktatnod a befőzés gondolatához, mert a barackfája így néz ki:

Minden ága púpig van gyümölccsel.

Az egresen - bár még csak két éves fácska - is mutatkoznak gyümölcsök, Laci nagy örömére. Szíve csücske ez a kis fa.

Cseresznye és meggy... A csersznye minden évben dúsan terem, most is megbízhatóan megkötötte a maga kis gyümölcseit. Sajnos a monília megint biztosan tarol köztük, mint tavaly. Permetezni meg nem tudjuk a fát, mert olyan nagy, terebélyes. Csak alul, meg az elérhető magasságokig kap egy-egy adag gombaölőszer-löketet.

A meggyfa termése idén elég silánynak indul. Rengeteg virág volt rajta, de a szirmok lehullása után csak a pucér virágszárak meredeznek, itt-ott egy-egy szem gyümölccsel. A dió még csak most virágzott el, most dobta le a fa a "kukacokat." Diókezdeménynek még nyoma sincs. A négy fából kettő csemetekorú úgyis, még nem terem. Szóval idén valószínűleg lesz egypár nektarin, nyári alma nem sok, őszi alma bőven, meg őszi körte is. Cseresznyézni is lehet, meggyet,egrest csak csipegetni, barackot meg befőzni.

Évelőportrék

Amikor egy-két éve Mosonmagyaróváron nagy divatja volt a bolhapiacozásnak (Bécset utánozva), talán ötven forintért sikerült szert tennem egy fantasztikus régi kertészeti szakkönyvre, Farkas László Évelő dísznövények c. munkájára. Zsebkönyvnél alig nagyobb, de rendkívül alapos, tartalmas kis évelőkalauz, 1962-ből. Azért örültem rendkívüli módon e kis kötetnek, mert sok segítséget adott a kertészkedés számomra legkedvesebb válfajához, az évelők neveléséhez. A 35. oldalról idézek: "az évelők az intelligens lusták növényei", ami annyiban találó, hogy velük lehet a legkevesebb befektetett munkával, meg némi szerencsével a leglátványosabb, ámde viszonylag tartós eredményt elérni. Korábban is neveltem fel magról évelőket, de ez a könyv volt az a vezérfonal, ami alapján szinte fillérekből mutatós ágyásokat sikerült varázsolni a ház köré.
Magát az ültetést nem bonyolítom túl. Virágcserépbe vagy a boltokban egységesen kiszerelt zöldségek csomagolására használt lyukacsos aljú dobozba vakondtúrásföldet vetek, Ezt a tippet a mamától tanultam, aki elmagyarázta: "ne vess virágföldbe, nem jó. Mert megszokja a virág, elkényeztetett lesz, és amikor kiülteted kerti földbe, nem akar majd belemenni a gyökere. Kertben fog az a virág nőni, nem cserépben. Ne rontsd el. Amelyiknek meg ez nem tetszik, az úgysem élne meg a kertedben."
A magokat a zacskón jelzett ültetési időnek megfelelően ültetem, de leginkább júniusban. A cserepeket félárnyékos helyen, a teraszon tartom, és ilyenkor elég gondosan kell locsolni, mert a csíranövénykék a perzselő napon könnyen kiszáradnak elpusztulnak. Javasolta valaki az újságpapírral vagy konyhai papírtörlővel való takarást a nedvesség megtartására, de azzal van egy komoly gond: ezek a termékek nagyon sok vegyszert tartalmaznak, elölik a kis csíranövényeket, vagy ha nem, akkor a felázott papír cellulóztartalmán élősködni kiválóan képes penészgombák jelennek meg, és ez tuti halálok az évelőknek. Kényesebb növénykéket nevelgettem a nyár folyamán bent a konyhaablak párkányán is egy darabig, amíg meg nem erősödtek annyira, hogy elviseljék a szabad levegőt, a szelet és az erős napfényt. Mire a csenevészebb évelőpalánták kiültethetővé válnak, addigra úgyis itt a kora ősz, olyankor már a nap sem tűz olyan égető erővel.
Szeptember végén-október elején szoktam kiültetni a kis palántákat. Egy zacskó mag egy-két cserépbe elegendő, és a kikelt cserepes növénykéket 2-3 részre osztva ültetem el, egy-egy gödörbe úgy 3-5 tő jut. Így lehet egységes, nagyobb színfoltot képezni az évelőkből. De ez elsősorban nem a számoktól, hanem magától a növénytől függ. Ha van egy kis érett komposzt, azt tehetünk az ültetőgödrükbe.
A kiültetés helyét a növény igénye és magassága határozza meg, azt is figyelembe lehet venni, mennyire harmonizál a színe a környezetében található növényekkel. Ha nem jól döntöttem az ültetésnél, akkor a következő utáni tavaszon nyugodtan át lehet ültetni. A virágágyás kiültetését úgy érdemes megtervezni, hogy az ágyás formájától (szegélyágy lesz, vagy magában a gyep közepén áll-e a virágágy) függően hátra vagy középre, főnövénynek kerüljenek a magasak, a 80-100 cm-es évelők, az előtte levő sorba jönnek a 70-50 cm-esek, a legelső sorba a 20-40 cm-esek. Az üres helyekre pedig a magasságnak megfelelő egynyáriak.
Gondozni nem sokat kell őket. Tavasszal, márciusban kell őket megkapálni, amikor már látszik, hol mi bújt elő. Szárazságban meghálálják a locsolást. Az elnyílt virágokat le kell vágni, mert a magérlelés sok energiát elvesz a növényektől. Ez azért is hasznos, mert a május-júniusi virágzás után sok közülük szeptemberben újra virágzik. Az elsárgult leveleket le kell vágni, valamint tél elején a megbarnult, elfagyott szárakat is. Ősszel kaphatnak a tövükre takarásnak egy kis komposztot.
3-5 évente, a növény igényeinek megfelelően őszel vagy tavasszal érdemes kiásni őket, ilyenkor esedékes a gyökerek megtisztogatása a közéjük nőtt gyomoktól, valamint a tőosztás. Új helyre szoktam ültetni őket, némiképp feljavított talajba, aztán csak csodálkozom, mennyire megerősödnek virágzásig. Ennyi az összes gond velük, meg még kell egy kis fajtaismeret, hogy az igényeiknek megfelelő alapvető törődést megkapják. Ezek után a siker garantált, két-három év alatt elterjednek annyira, hogy gyomlálni is alig-alig kell, csak gyönyörködni.

Ganédombi mesék

Hát ez elég közönségesen hangzik. "Tudományosabban": a talaj tápanyag-utánpótlásának tapasztalatairól akarok egy kis bejegyzést írni.
Nyilván azért vetünk, hogy sok zöldféle legyen. Igen ám, de ami a konyhába bevándorol a kertből, az valahogy a földjéből eltűnik! A következő években az optimális terméshez ezt pótolni kell. Eddig ez nagyon szép. Most jönnek a szaftosabb részek...
Mivel aránylag nagy területet művelünk, sajnos nagy mennyiségű pótlás kell. Ilyen formában ezt a legegyszerűbbnek tűnik a tszcs-ből (mert itt még ilyen is van) származó marhatrágyával megtenni. De: egy kiló marhagané már többe kerül, mint egy liter termelői tej! Extra órabérrel vállalják csak elteregetni, mert hát ugye büdi. Azonnal be kell szántani, mert ha szabadon hever a föld felszínén, elvész a tápereje, a szag miatt meg a szomszéd egy hétig örök haragot tart. Tavasszal nem lehet ganézni, mert a friss trágya égeti, marja a növények gyökerét, pár hónap lebomlási idő kell. Egy ilyen attrakció több tízezer forintba kerül, így 3-4 évente kerül rá csak sor. Mindezen költségek és macera ellenére ez egy jó módszer, a talajt lazítja, optimális összetételben ad "póvert" a növényeknek.
Idén vettünk 20 kiló műtrágyát, olyat, amiben csak nitrogén, kálium és foszfor van. Tíz kilót voltunk hajlandóak megfinanszírozni. Így csak a növények töve kapott egy-egy kis adagot, maga a teljes kert nem. Nem is baj: a gazt a műtrágya mindennél jobban szaporítja. Nyomelemes tápsót az öntözővízbe is szoktam adagolni nyáron: ez csodát szokott tenni! (A középiskolai biológiakönyvben leírt Liebig-féle minimumtörvény: a növény a talajban jelenlevő, számára szükséges elem arányában tudja csak a többi hasznos anyagot felvenni!) A műtrágyával még egy gond van: megváltoztatja a talaj kémhatását. Ezek a szerek a kénsav sói, a talaj meg elsavasodik tőle. (Így lehet tönkretenni a nagy termés érdekében használt túl sok műtrágyával ezerhektárnyi termőterületeket, meg a benne élő állatokat, a vizet meg a természetes növényzetet...) Mondjuk nálunk a kert földje mindenekfölött meszes, az megköti a savasságot. Ráadásul keveset is használunk, mert nem forintos tétel...
Egy nagyon jó alternatíva lenne a komposzt. Van is komposztálónk, szép beton keretben. (Hédié fakeretes, a sógorom vérprofin csinálta meg!) Hátrány, hogy az itt termelődő komposzt a kert negyedére sem elég. Pedig feljavított: tyúkgané is kerül a korhadozó növényi részek és ételmaradékok közé, így igazán jó minőségű a végtermék.
Egy időben rendszeresen mulcsoztunk is a kertben. Fűkaszálékkal teregettük fel az ágyásokat, aztán csodálkoztunk, hogy miért olyan gazos... A fűkaszálék kapitális mennyiségben tartalmaz fű-, pitypang-, gyommagokat.... Fenyőkéreg-mulcs meg nem való kertbe, ez is savasítja a talajt.
Néhány helyen látni, hogy fahamut is beledolgoznak a kert földjébe, trágyaként. A hamura sokan esküsznek. Pont múltkor beszélgettünk erről - a tulipánoknál már említett - Karcsi bácsival, aki szerint a fahamu marásig lúgosítja a talajt, így igazából csak erősen savas kémhatású talajon fejt ki jó hatást. Különben teli van mindenféle nyomelemekkel.
Jónak mondják még az erjesztett csalánlevet. Hédi készített tavaly, megkérem, hogy pontos receptjét írja le megjegyzésként... Az szerintem általános irtószernek és méregnek is megfelel, mert a színe és a szaga valami elképesztő. Lehet, hogy nagyon biokerti és csodaszer, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy ilyet készítsek. Az ezer négyzetméterre több köbméteres tartállyal lehetne csak csinálni.
Mit tudunk így tenni, hogy szép legyen a termés, a virágágyás, de a föld se legyen kizsigerelve?
Hát, 3 évente át kell esni a szervestrágyázáson, nincs mese... Pár kilónyi műtrágya - szigorúan csak a növények töveihez - minden évben. Nyomelemes tápsó az öntözővízbe, nyaranta egypárszor. Ganés komposzt a gyümölcsfáknak évente, meg a kert egy-egy darabkáján. Mulcsozás csakis zsenge fűvel vagy lombbal, kényes növényeknek (pl eper), kis parcellákon. A fahamu a gázfűtés miatt nincs, a csalánlevéllel meg nem próbálkozok... Vetésforgó: talajkímélő növények (pl. retek, saláta, zöldborsó, bab) ültetése a "kizsigerelős" (tökfélék, krumpli) növények helyére és viszont. Egy ismerősöm még nagyobb kertjében pedig zöldtrágyázik is: szikkadt, lágy szárú gazokat visszakapál a földbe, ami az- pont úgy mint a mulcs - lazítja a talajt, nyomelemeket visz be.
Ennél sokkal többet is lehetne talajjavítással foglalkozni, de ennyire telik, időben, energiában. Azért szerencsére sok szépet és finomat ki tudunk hozni ebből is...

Mielőtt április véget ér

Lehet akármilyen hosszú és kemény a tél, április utolsó hetére már minden kilombosodik, a gyep megállíthatatlanul nő, (megállíthatatlanul nyírjuk a füvet és megállíthatatlanul isszuk a sört) nyílni kezdenek az íriszek, elérkezik a legtöbb cserje virágzási ideje. Ez az igazi pompás tavasz. A tulipánok lassan átadják a stafétát a bazsarózsáknak. Az idei száraz, meleg április lassan virágzásra bírja a nyár eleji évelőket. A gyümölcsfavirágzás most már véget ér, az utolsó a sorban a birsalma rózsaszín-fehér, méltóságteljes pompája.

A mi utcánk új utca, nincs még egységes utcakép, kevés a fa. Ez szabadság és megkötöttség egyszerre, úgyhogy egy ideig nem tudtuk eldönteni, milyen díszfa kerüljön a házunk elé. Tavaly tavasszal aztán az élet eldöntötte. Jani édesanyja adott néhány szép birscsemetét, de csak egy döntött úgy, hogy elfogad minket gazdájának. Helye a legszelesebb, viharoknak, hónak-esőnek leginkább kitett északnyugati oldal, ő mégis ott érzi magát a leginkább otthonosan. Az első évben már megajándékozott három gyümölccsel. Remélem, idén jut már egy kis birsalmasajtra való... Kihívás a javából.

A tavalyi karácsonyfánk úgy látszik, tobozt óhajt nevelni, ezek a bordó, erősen geometriai mintázatú képződmények a virágai, vagyis tobozkezdemények. Koraérett kis lotyó, habár formás és csinos, alig ér térdig, és már kínálgatja magát...

A bodzának sokféle rokona van a díszcserjék között. Ez egy olyan bangita, amelynek valódi kilétéről sejtelmem sincs, de ilyenkor, a labdarózsával együtt virágzik és bontogatja mélyen, hálósan erezett leveleit. Új hajtásai a zöldből világosbarnán keresztül érnek őszre élénkvörössé, a levelek is ebben a színben búcsúznak el. Télen a piros, csupasz vesszők a kert látványosságává teszik.
Ezt a bokrot legyökerező sarjak feltépkedésével szaporítottam. A szolgálati lakás udvarára, ahol korábban laktunk, sok szép dísznövényt telepítettek a korábbi lakók, például a lestyánt-tárkonyt ajándékozó erdélyi asszony. Növényei közül amelyik hagyta magát, magunkkal hoztuk az új otthonunkba, az életképesebbje továbbvándorolt a mostani kertünkbe dugvány, bujtvány, tőosztás vagy magvak formájában.

A rokonsági körbe beletartozik a számtalan helyen látható kedves labdarózsa is. Gömb alakú virágzatában a számtalan meddő virággal céltalan üzenet a méheknek. Anyuéktól való, könnyen szaporítható. A lehajló ágait le kell szorítani a talajra 2-3 lapát földdel, és úgy hagyni következő tavaszig. Akkor már megerősödik annyira, hogy ki lehet ásni és áttelepíteni.

A tamariskáról sokan nem hiszik el, hogy igazi virágai vannak pedig ha jobban megnézzük ezt a rózsaszín izét, határozottan porzókat, termőket látunk. Ennél a fajtánál például virágonként négyet. Szép, mutatós a később kihajtó vékony, tollpiheszerű lombja is. Gyorsan növő szépség, alapos metszéssel kell a növekedést kordában tartani. Erőszakos hölgy őkelme az orgonák rovására.
Formás virágcsoportjaival sajnos csak rövid ideig díszít a gyöngyvessző, a fajtájában nem vagyok biztos, talán Spiraea vanhouttei. Virágzása elején dekoratív, később azonban rajta maradnak a megbarnult szirmok, akkor már egsészen fakóvá, hervataggá válik. Amikor az öszes szirom lehullt, a levelek színe sötétzöldre változik, akkor szolidan és feltűnésmentesen végzi a dolgát, hátteret biztosít a nyári évelőknek.
Máskor a nyár hírnöke a normál esetben inkább júniusban, mint áprilisban virágzó díszpipacs. Magról könnyedén szaporítható, mutatós, de rövid ideig virágzó évelő. Nem tartós, talán két napig nyílik egy-egy virág, de sok-sok bimbót nevel. Nyár elején cserépbe lehet vetni, kora ősszel kiültethető, és ha az indián nyár elég soká tart, akár még a vetés évében örömet szerezhet néhány virággal. Formás, hosszúkás mákgubókat nevel, aki száraz kötészeti remekműveket szeretne készíteni, bizonyára hasznát veszi. Ha virágzás után visszavágjuk, másodszor is virágzik ősz elején. Nálunk könnyen kezelhető, problémamentes évelő. A színe világító, a pirosat áthatja a narancsszín, a virág belseje fekete, mint a tulipánoknál.
Utolsónak az évelő árvácskáim, meglepő tarkabarkaságban. Remélem keverednek, kavarodnak, sokasodnak és szaporodnak,és váratlan helyeken is megjelennek. Most már elengedem az áprilist, jöhet a május. A szárazságra kérek a Jóistentől egy kis esőt, lehetőleg péntek délutánra, hogy heverészve-olvasva tölthessem a majálist, az lenne nekem, önző módon a legjobb buli és az igazi luxus. Durva, tudom...

Április utolsó vasárnapján...

megállapíthatjuk nagyképűen: nem dolgoztunk hiába!

Ezen a képen - a szomszéd telken feltúrt földön kívül - már határozottan kirajzolódó kertivetemény - sorok láthatóak. Bal kéz felől, a sarokból: metélőpetrezselyem, koriander két pici, kelő sora, köztük a tavalyról, magától kelő körömvirágokkal. Vidám, szépen növő társaság, jól megvannak. Mellettük hosszú reteksor, a már említett Korai legjobb fajtából, de van franciaretek is, meg egy szintén lejárt szavatosságú, nevenincs fajtájú retekmagot is vetettünk, ami kefesűrűséggel kelt. A retekbolhák már megjelentek, de a gyorsan megerősödő levélkékkel csak nehezen boldogultak, kevés szerencsére a bolharágás. Meg az öntözést is utálják. Csütörtök esti szemlénken egészen korrekt kis retkeket találtunk, amit azonmód meg is ettünk, párat meg lányom elvitt megmutatni az oviba: ő már ilyen retkes...

A reteksor mellett jégsali van. Kifejezett tehetségem van arra, hogy sorolóval is ferde sorokat húzzak a földbe. A parcella előkészítésekor ez különösen megnyilvánult: jókora, háromszög alakú üres helyek maradtak. Egy ilyen szögletbe egy csomi tavalyról maradt, kissé penészes és elázott jégsalátamagot vetettem, hogy ne maradjon üresen. Hátha sikerül... Ez is kikelt!

A fokhagyma szép. Ezt kerülgették a varjak, akik rá se hederítenek sem a macskára, sem a szomszéd mellettük üvöltő rottweilerére. De nem kellett se kutyus, se cica: a hagymagyökerek gyorsan, erősen megkapaszkodtak a földben, a varjak megcsüntek a hagymahúzogatásnál.

Utána tavaszi fogyasztásra szánt lilahagyma: ez igen pocsék, alig hajtott, pedig aránylag drága, minőségi dughagymából ültettem. Talán a varjak tehetnek róla? De mellette a zsenge vöröshagyma olyan gusztusos, nagy és szép, hogy elkezdtük kienni. Az ovisok szédülnek hagymaszagú gyermekemtől... Mellette? Virág (őszirózsa, rézvirág), zöldborsó, sárgarépa, az eddig még ki nem kelt petrezselyem, a szintén kikeletlen feketegyökér, paszternáksor. Földben még a csemege-és takarmánykukorica, cukkini, babok, egy adag zöldborsó, cékla, krumpli, bimbós kel, brokkoli, csúcsos karfiol, tökfélék. Ami még nem bújt ki, az a lollo rosso. Fura, mindig legelsőként tolakszik ki a föld alól. Egy kis üres földdarab vár csak már a többi, maradék veteményre: az ubira, dinnyére, palántákra.

Minden zöldül, hajt, a gazok is, így alaposan kapáltunk. Közben megtörtént a gyomirtózás, az oda nem illő nemkívánatosok szépen sárgulnak. Füvet is nyírtunk, a gyümölcsfák lehullatták szirmaikat. Azonban én olyan virágözönről, mint tesóm, nem tudok beszámolni. Ráadásul az én virágaim nagy része tőle való... Így csak leánykám kiskertjét tudom megmutatni:

Meg hát ezt a sárga virágcsodát, ami azépítési telken nőtt ki. Több órás fűnyírás és gazolás után már nem volt kedvem kiirtani ... így elgyönyörködtem benne. Ezt is lehet.

Ezt hívják úgy, hogy pech

Bár nem dolgoztunk hiába, azért nem minden sikerül tökéletesen. A legnagyobb jószándék ellenére is akadnak kudarcok. De mindig a remény hal meg utoljára, ez a kertben különösen igaz. Hiszen számtalanszor az után egy héttel, hogy letettünk arról, hogy a vágyott növény kikeljen, előbújtak a hajtások. A kiszáradtnak vélt és nagy szomorúsággal kivágottdiófa újra kihajtott a gyökeréről. A kifagyottnak hitt 20 éves rózsatő megújult. A próbaképpen elvetett, két éve lejárt szavatosságú kéttasaknyi sárgarépa-magból két púpos talicskával takarítottunk be. A véletlenül lefűnyírózott / legyomirtózott hajtások megújultak. De van, ahol már ez se megy. Íme:

Kikeletlen pertezselyemmag - gazzal borított ágyásban - a nagykertben. Talán ez se reménytelen, mert a petrezselyem hírhedetten rossz kelő. De a vele együtt elvetett sárgarépa és az utána elültetett paszternák már szépen sorol. Nem tudom, felkapáljam-e a parcellát, és paradicsompalántákat tegyek a helyére, vagy - gazostól, mindenestől - kapjon-e még egy locsolást, és egy utolsó esélyt. Azt hiszem, még egy hetet adok neki, mindennap este tanulmányozom, kel-e. Pedig úgy vetettem el, ahogy a nagykönyvben megírták: előáztatva, vizes homokkal felelegyítve. Laci a kész ágyást meg is spriccelte, eső is volt. Vigasztalom magam:a metélőpetrezselyem és a paszternák kibújt, így nem maradunk azért télig leveszöldség nélkül.
Ez a következő siralmas látvány. Illetve a képen látható bevetett láda jobb széle a siralmas. Bazsalikom és csombor lett itt előnevelve. A bazsalikom pazar, de a csombor jelét se mutatja a kelésnek. Pocsék volt a mag? Rossz a föld? Vagy én szegtem meg a növénytársítás alapvető szabályait, és két olyan növény került egy ládába, ami már magonckorában utálja egymást? Hiszen az elmúlt években szépen sikerült. De itt is van vigaszág: a szomszéd néni ipari mennyiségben termeli a csombort, mert imádja. Tavaly hatalmas bokrétákkal adott belőle, túltermelte magát. Talán idén is meglep egy csokorkával nyáron...

Ez Hédi fonalas agávéja. Egy jó barátjától kapta, aki sajnos tépve szedte fel, alig volt gyökere. De az esélyt ez is megkapta, nem nagy sikerrel kamatoztatta. Habár... amikor fényképeztem, mintha friss hajtást láttam volna rajta. Meg az én sziklakerti fonalas-agávé tövem is majd egy évig döglődött, mire elkezdett fejlődni (Igaz, annak nagy "répája" volt a földben, abból éldegélt egy évig.) Itt az a bökkenő, hogy a tő az előkertben van, és a látvány nem valami esztétikus. A kert végében senkit nem zavarna, de a ház előtt, az utcafront felé nem valami szép, pláne hogy gyöngyikék, fakadó rózsák, lizinkák stb. veszik körül. Vigaszág: nekem van egy kis tövem, ami szépen hajt, majd jó testvérek módjára megosztjuk...

Van még pár ilyen "mintha élne" növény még: tesóm nyúlrágott diófája, ami múlt héten még kapott egy utolsó dobást, négy szőlővesszőm, málnatövek, amikről még nem tettünk le egészen.

Ha nem éled meg? Pech. Ha megéled? Újabb ürügy, hogy örömködjünk a kertben.

Nem kapálok, csak fotózok és mesélek

Rengeteg elintéznivaló volt ezen a héten, a munkákból csupán egy kis gyommentesítő kapálásra tellett, de azért gyorsan készítettem néhány fotót az aktuális növényeimről egy kis kommentárral.

Elsőnek a berki szellőrózsáról szeretnék írni. Andinak, A közös konyha(kert) egyik szerzőjének is küldtem, ez hasonlított a zellerre. Állítólag magyarul pápicsnak és kakukkvirágnak is nevezik. Tulajdonképpen ő is az imádott ősvilági csapatba, a boglárkafélék közé tartozik. Hazánkban is él, természetes hatású kertekbe illik dr D. G. Hessayon Hagymás növények c. könyve alapján. (Miért, van mesterséges hatású kert?) Nálunk a kert hátulsó oldalát határoló cserjesor tövében van a helye. Két tövet ültettünk két éve, most úgy fél m2-es foltot képez, és folyamatos irtással kell a helyén tartani. Napot, árnyékot, mindent elvisel, szerintem tetszik neki a talaj.

Magról neveltem fel öt éve egy zacskónyi téli violát, arra számítva, hogy mivel a zacskó szerint kétnyári növény, a következő évben vagy újra kell nevelnem, vagy megmarad még egy évig. Ahhoz képest csinos, 25 cm magas félcserje lett belőle. A ház déli oldalán, a rózsatövek előtt nő. Nekem a színe nem tetszik, vitaminhiányos tyúk tojásából készült rántottára emlékeztet. Mivel a kert azon részében ilyenkor a néhány évelő árvácskán kívül nincs más, a zöld levelek színét élénkítő folt, megtartom. Volt a szebb, barnás és lilás változatból is, de az valahogy kifagyott vagy eltűnt. Az illatáról a könyvek áradoznak, szerintem kedves, de jellegtelen. Ha valaki szeretne magról nevelni, kezdőknek is ajánlom. Biztosan kikel, gyorsan megerősödik. Ha júniusban cserépbe vetjük, szeptemberben kiültethető. Az első évben nekem csak pár virágot hozott, a második-harmadikban gyönyörű volt, most leszálló ágban van. Löszös talajban háromszor akkorára nő, mint nálunk, dúsabban is virágzik. A Sokoróalján tavasszal sok községben faluképet meghatározó elem a barnás-okkeres virágú színváltozat, ott annyira jól érzi magát.

Hipermarketben növényt venni minimum kockázatos, gondolhatnák a profi kertészkedők. Aki látott már kínjában kihajtott amarilliszhagymát, meztelen gyökerű, színtelen hajtású rózsatövet, gyökér nélküli, földbe nyomott fonalas agavé-hajtást, annak igaza is van. Nekünk egy alkalommal mégis szerencsénk volt, amikor egy viszonylag friss szállítmányból kivettünk egy jellegtelen, alig fogyó, felcímkézetlen zöld valamit, úgy blindre. Elültettük, kellemes sárga színű borsóvirág nőtt rajta. A virágzás után pedig úgy nézett ki, mint egy nagyobbfajta fűcsomó. Ősszel megsárgult, tavaszra kizöldült. Ennyi volt az összes életjelensége. Akkor sikerült meghatároznunk, hogy a szerzeményünk tulajdonképpen a zanót nevet viseli. Ahhoz képest, hogy savanyú talajt igénylőnek írják, egész szépen díszlik. Igaz, a virágföldből kerti földbe kerülést az első évben erősen sérelmezte. A talaj nem ideális a számára, de elég ellenálló növény. Sok szigetközi nyaralóház kertjében látni, mint kevés gondozást igénylő, virágjával és levéltelen zöld vesszőivel egyaránt mutatós díszt.

A kert végén nálunk lombhullató, virágos cserjék nőnek, négy-öt bokor orgona, ugyanannak a tőnek a leszármazottai, amiből Andi kapott, aztán labdarózsa, jezsámen, babarózsa. A legtöbb anyutól vagy mamától való, hétköznapi díszcserje. Most a legszebbek, és tényleg csak a hétköznapi örömök kedvéért illesztem be ezt a képet., az orgona és tamariska kettősét. Rózsaszín és lila kényes egyensúlya, az az összes, amiért.