Kokárdavirág

Amikor kicsi voltam, annyira tetszett a kokárdavirág, hogy elhatároztam, amikor nagy leszek, nekem is lesz. Nos szerencsére ez egy könnyen megvalósítható álom, csak egy tasak mag kell hozzá, onnantól évről évre örülhetünk a májustól akár októberig, enyhe tél esetén pedig decemberig tartó virágzásnak. (Azt hiszem, két éve, azon az enyhe télen a karácsonyi asztalra került az utolsó szál.)
Nevelése a szokásos, kerti földbe, cserépbe vetve, eleinte gondosan, később mérsékelten locsolva biztosan kikel, lendületesen növekedik, még a nevelés nyarán virágzik. Most lenne érdemes vetni, de kora tavasszal is lehet. A leveleit kissé ezüstös árnyalatú, rövid, sűrű szőrök borítják. Amikor úgy tíz-tizenöt centiméteres, a végleges helyére lehet ültetni, az első hetekben néha azért nem árt locsolni. Egyébként szárazságtűrő növény. A kereskedelemben kapható magok színkeverékek, a sárga, piros és barna árnyalatai változó arányban jelennek meg a szirmaikon. Nagy mennyiségben hoz magot, ezt össze is lehet gyűjteni szaporítás céljából, de a neki tetsző helyeken gyakran spontán is kikel. Ebből aztán évről évre más színösszetételű növények jelennek meg. (Hivatásos dísznövénytermesztők most kapnak szívinfarktust, márkával védett fajtaazonosság, óh...) Tehát sosem válik unalmassá.

Május negyedik vasárnapján...

... csak oda lyukadtam ki: nem szaggattam halálra magam a kertészkedésben...

Múlt vasárnap estefele a sziklakert "rehabilitálásába " vágtam bele. Ez az egyik kedvenc kerti elfoglaltságom: beülök sámlin a növények közé, gyomlálgatok, rendezgetem a köveket, új növénykéket ültetek, közben a kiccsaj mellettem gyártja a virágszirmokkal díszített tortákat a homokozóban. Márciusban már írtam egyszer a régi kútból kialakított sziklakertről. Akkor szinte teljesen felújítottam, a köveket átrendeztem, a növényeket átültettem, többtalicskányi kerti földet töltöttem bele, komposzttal keverve. Néhány hét után a kerti föld megtömődött, berogyott, gazok hajtottak ki. Most még kb.20 liternyi földet tettem hozzá, kigyomláltam, pár új növénykét beültettem, a túlburjánzó Frau Kiss Meténget :-) pedig erőteljesen megtéptem... Csajszikám ezalatt a kövek alatt bujkáló csigákat szedte össze, és hordta kilenc tyúkocskánknak. A végeredmény takaroska:

A zöldségesben mindennap kb. 120 liternyi vizet kellett kilocsolni, a keddi napot kivéve, amikor pár milliméternyi eső hullott éjjel. A 120 liter a kert méretéhez képest nagyon kevés, takarékoskodunk a vízzel. Csak a növények töve kap állott vizet, locsolókannából. Slaggal nem nagyon szoktam öntözni, egyrészt mert utálom húzni-vonni a dögnehéz locsolócsövet, ami a növényeket is össze-vissza töri. Meg pazarló is. Ráadásul esténként alig van víznyomás a vízvezeték-hálózatban, mert mindenki mos, fürdik, és locsol. Marad a két tizenkét literes locsolókanna, öt fordulóval, vizeshordóból merítve az éltető nedűt. Vizet igazából a gyengén fejlődő, épp csírázó, vagy nagyon nagy levelű növények kapnak, meg a kiültetett palánták. Amik megerősödtek (zöldborsó, csemegekukorica, virágpalánták, hagyma), be kell, hogy érjék az éjszakai harmattal. Különféle öntözőberendezésekre nem is akarok nagyon beruházni. Különben úgy vettem észre, hogy a növények picit meg is szokják a szárazabb viszonyokat. Mi és a közvetlen kertszomszédunk csak módjával öntözünk, de a veteményeink nem rosszabbak azokénál, akik reggel és esténként őrült módra hektoliterszám locsolják ki a vizet. A régiek azt tartják, hogy egy alapos kapálás felér egy esővel. Ez nekem eleinte igen furcsának tűnt, mert azt gondoltam, hogy a kapálással csak jobban kiszárad a talaj. Utána egy - már nem tudom, melyik - kertészeti könyvben olvastam, hogy a kapálással a megtömődött talajba bejut egy levegőréteg, ami hőszigetelőként működik,hűvösen tartja a földet. Ezenkívül a talaj hajszálcsöves szerkezetét átrendezi, és a párolgás így kevésbé intenzív. Kapálni már csak az előtörő gazok miatt is muszáj volt.Így kapálgattam, anyukám meg közben palántázott. Helyszűkében vagyunk, így az egy hónapon belül letermő vetemények (zöldborsó, salátafélék, főzőhagyma) sorai közé palántáztunk, abból a megfontolásból, hogy egy hónapig csak ellesznek valahogy a növények köztesként, utána meg helyük is lesz már. Addig meg fokozott pátyolgatással tartjuk bennük a lelket a szűkös helyen:

Ilyen furcsa páros: hamarosan az ágyásból kifogyó lollo rosso, a kép bal sarkában látható paradicsommal és némi gazzal elegyesen.

A héten az építési telken is ügyeskedtem. Nagy örömömre a járdahézag kitisztult a gazoktól a nyuszifül - telepítés miatt:
Ez a járdahézag azért a vesszőparipám, mert tavaly az egyik környékbeli, parlagfűnek nézte a résből előtörő 10 centis disznóparéjt, nem restellt feljelenteni az önkormányzatnál. Azóta kínosan és mániákusan irtjuk a gazt...

A kicsi virágoskertről, amit tavasszal olyan sziszifuszi munkával csináltam, már teljesen letettem. Azt gondoltam, minden kidöglött benne, mert semmi időm nem volt kijárni és locsolgatni. Ehhez képest csini kis kert fogadott, pirosló eprekkel. Megtöltöttem az egyik malterkeverő hordót vízzel, hogy öntözni tudjak. Kigazoltam a virágágyást, végül bevetettem a kimaradt területet a legigénytelenebb körömvirág-és estike-magokkal. Legyen szép, ha már megmaradtak. A járdahézagba is szórtam a magokból.

Közben nagy öröm ért. Riadtan csicsergő madárkára lettem figyelmes az egyik ablakban. Házi rozsdafarkú nősténye volt, recsegős vészkiáltásokkal röpdösött ide-oda. Szemmel láthatóan halálra volt rémülve, de nem röpült el. Vajon miért? Hát ezért!

Pont a fészke alatt álltam, és szegény teljesen kétségbeesett a mászkálásom miatt.A legmagasabb gerenda vége mellett van a fészke, teli fiókákkal, akinek hordja az ennivalót. Elgyönyörködtem a kis családban, utána vettem észre, hogy még két fészekalj fióka van: egyik a majdani előtér fölött, a másik a garázsban. Nekik másik madárpárok hordják a csipegetnivalót. Szívből örültem a recsegős énekű kismadaraknak! Szép a vadrózsabokrom is. Ennek a helyén egy vad alanyra oltott nemes rózsatő állt, azonban a vad alany "lerúgta" a ráoltott hajtást, és a kis, nemes rózsatőből nagy, csupa virág vadrózsabokor lett. Minden évben rengeteg csipkebogyót terem, amit koszorúdísznek és teának egyaránt szedünk. Bimbója tényleg kihajlott - ha nem is az útra, de a járdára - a kerítésen keresztül. De nem Jánoska szakajt róla, hanem ő szaggatja a járókelők ruháját a tüskéivel, ezért a bokor utca felőli részét alaposan visszametszettem. Andi! van valamilyen jó csipkebogyólekvár- vagy szörp - recepted?

A szivárvány színei

Ma tesóm - tanulmányai miatt - nem lesz blogközelben, ezért pofátlanul beletúrok az ő reszortjába: írni fogok én is egy évelő virágról. Ez pedig az írisz, vagyis szép magyar nevén a nőszirom. A http://www.terraalapitvany.hu/ oldalon Magyarország összes, vadon növő íriszfaját megtalálhatjátok. Eszerint Magyarországon él tarka, sárga, szibériai, magyar, homoki, pázsitos, apró és korcs nőszirom. A sárga nőszirom kivételével mindnyájan védettek, 5-50 ezer Ft eszmei értékkel. Tarkaságuk rabul ejti a virágkedvelők szívét, nem véletlenül! Azt gondolhatnánk, hogy ezek a csodás növények csakis valamelyik nemzeti park mélyén láthatóak, pedig számos fajtával szerintem mindenki találkozott! Elsőként a "királynővel", a magyar nőszirommal. Ez egy lila, csodás, csak Magyarországon előforduló, vagyis endemikus faj, 50 000 Ft eszmei értékkel. Ha benyúltok a pénztárcátokba, és előkaptok egy húszast, megláthatjátok ezt a csodás virágot. (Csak dicsérni lehet a pénzérmék "dizájnerét", hogy egy ilyen csodálatos növényt látott jónak a pénzérmére veretni, nem valamilyen elcsépelt politikai szimbólumot hordozó képet.)

Ismerős még a korcs nőszirom is: a kertészetekben is fel lehet fedezni, fehér, kék színváltozatokban. Nekem is van a kertben, a győri virágpiacon vettem kedves, idős kertész bácsikámtól, aki hajdanán egy kertészeti katalógusból rendelte, s szépen elterjedt a kertjében, olyannyira, hogy ma már a piacon árulja a töveket. Vadon a korcs nőszirom védett, 10 000 Ft eszmei értékkel. A harmadik ismerős a mocsári nőszirom. Ahol víz van, ott hamar megjelenik, és kibontja sárga virágait. Hihetetlenül szívós, a legfurább vizes helyeken is megél. Mosonmagyaróváron a Malom-ági Lajta szemetes, szennyvizes, a beleengedett termálvíztől forró, pocsolyás vizében éppen olyan szépen virít, mint a szigetközi Duna-ágakban vagy a kiskerti dísztavacskákban. Őt is meg lehet vásárolni kertészeti árudákban. Barna mintázatú sárga virágai miatt a Szigetközben "fostos liliomnak" is hívják! :-)

Nekem van szibériai nőszirmom is, Hédi előkertjében van "bérnevelésben". Ő is a piacról való, hiszen a szibériai nőszirom megél a kertekben is, de aránylag ritka. Április elején ültettük el, most még csak olyan, mint egy fűcsomó. Remélem, jövőre már számíthatunk a ritka, kék virágokra...

Az apró nőszirom nemesített, kerti változata is elég gyakori. Egyszer ültettem, egyszer virágzott, aztán kifagyott. Hédinek viszont pazarul nyílt a kék színváltozat kora tavasszal:Ez egy hagymás évelő, ősszel ültette el tesóm a hagymáit kék gyöngyikékkel, angol jácintokkal és puschkiniákkal egy csapatba, hogy hetekig legyenek kis, kék virágjai.

Sok helyen látni a holland írisz sárga, lila, kék, fehér virágait is, ez is a virágkötők egyik kedvence:

Ez egy fura növényke. Virágainak elnyílása után zöld levelei leszáradnak, de már szeptemberben - hónapokkal a tulipán és más, tavasszal virágzó hagymás, gumós előtt - előbújnak zöld, kemény, tőrszerűen hegyes, viaszos levelei. A tél, fagy a leveleknek meg se kottyan! Azonban a bimbók csak május környékén jelennek meg, akkor aztán csodálatos látványt nyújt a vegyesen virágzó íriszek csoportja. Hagymáit ősszel kell elültetni, talajra nem különösebben igényes. Kár, hogy nem nagyon illatos, nem úgy, mint a követkető csoport, a gumós íriszeké. A gumós íriszek ilyentájt nyílnak, lépten - nyomon lehet különféle színváltozataikkal találkozni. A piros kivételével minden színben megtalálhatóak. Eddig láttam világoskéket, sötétkéket, fehéret, sárgát, sárgát lilával (gyakoriak köztük a többféle színű vagy mintázatú virágok), sárgát barnával, rózsaszínt kékkel, tiszta rózsaszínt, bronzbarnát, lilát, feketét(!), narancssárgát. Nem véletlenül nevezte el a botanika írisznek, vagyis szivárványnak a virágot! Van törpe és csíkos levelű változata is. Nagy vágyam, hogy egyszer minden színt összegyűjtsek! Eddig van sárga és ólomkék sziklakerti törpe - ez a kedvencem:
Találtam még tiszta fehéret, csíkos levelű kéket, lilát, lilát fehérrel, sárgát, sárgát lilával és sárgát barna mintázattal. Ezek a növények egytől egyig hatalmas, csicsókaszerű rizómákat nevelnek a föld felszíne alatt. Idővel ezek a gyöktörzsek a felszínre törnek. A rizómákkal az év minden szakában könnyűszerrel lehet szaporítani. A nagy termetű, különleges (a vad, sárga-kék színváltozatoktól eltérő színű) , pl rózsaszín, barna árnyalatú íriszek nagyobb gyöktörzseket nevelnek, ezek kényesebbek. Az illatuk lenyűgözően édes, így orgonavirágzás után mindig ez az illat lengi be esténként az udvart, feledtetve a felhőkben szálló szúnyogok csípéseit... A virágok elnyílása után a virágszárakat vissza szoktam vágni, hogy ne érleljen a tő termést. Igaz, csak egyszer láttam, hogyvalamilyen magkezdemény-féle megjelent az elnyílott virágon, szerintem ezeknek a hatalmas virágcsodáknak a nagy része meddő. Pár évente az íriszágyást fel szoktam ásni, mert a gumók miatt kapálhatatlan a földje, és brutálisan be bír gazosodni. Általában sokkoló mennyiségű gumó kerül elő a talajból. Ekkor a töveket szét szoktam szedni, aztán a felét elajándékozni rokonnak-ismerősnek. A feltúrt virágágyás talaját fel szoltam javítani komposzttal, pár zsák virágfölddel, hiszen a rizómák minden táperőt magukba zártak, ami a talajban volt. Aztán visszaültetem. Hegyes, viaszos, túlélős zöld levelei - pláne a csíkos változaté - virág nélkül se mutatnak rosszul. Jövő tavasszal pedig - áprlistól júniusig - jöhet a következő virágözön és illat-áradat...

Május 3. vasárnapja van...

A héten volt egy csekély kis eső ebben a nagy aszályos tavaszban, ami szinte felrántotta a kerti növényeket. Minden rohamos növekedésnek indult. Nem is értem: egy csomó vízzel rendszeresen öntözök, mégis, amikor egy csepp eső hull, a növények sokkal szebben fejlődnek, mint a bőséges, napi öntözéstől. Vagy ez csak látsza
Szívmelengető látványt nyújtanak a megéledt vetemény-és palántasorok. Ilyenkor a legszebb a kert, a bő termés ígéretét hordozza. Csak eső lenne!

Ezen a héten a kerti munka tetemes mennyiségű gyomlálásban nyilvánult meg. Permetezni is kellett a betegeskedő gyümölcsfát. A kerti utat és a felfutó komlót meg Kapazinnal kellett újra kezelésbe venni, hogy ne tegye tönkre a "kultúrnövényest". Eredmény - a vegyszertől sárguló komlóhajtás:A Kapazin nem valami erős, de totális gyomirtó, növényegészségügyi várakozási ideje 0 nap. Kényszerből használjuk, hogy a kerti úton közlekedni lehessena tarackbúzától,az ne tarackoljon be az út mellett a veteményesbe. És hát persze a folyondárok ne tegyenek mindent tönkre, mert kidöntenék a kerítést, megfojtanák a fákat. Az udvar kb. 80, a kert 150 m hosszan megy hátra, ez kézi erővel szinte tisztántarthatatlan a gazoktól, ezért vegyszerezünk. Idén már áprilisban permeteztünk. Ez, és az intenzív kapálás aránylag szép eredményt hozott. A komlót a kicsi gyümölcsfák és a ribizlis környékén csak kapával irtottam, hogy a gyomirtónak még nyomai se jussanak a levelekre. Ez is eredményes volt, bár a tüskés, kígyózó hajtások újra meg újra előtörnek. De készenlétben tartom a kifent kapát. És egy hatalmas segítőtársam akadt: a szintén a szomszédból átnövő borostyán. Ahol megjelent, ott a komlónak "maccsa " se lett, visszaszorult. A borostyánnak meg nem szokása a kerítést elhúzni, tüskés indákat növeszteni,

fákat gyilkolászki. Így most őt támogatom, a hajtásait eligazgatom, hogy kedvére terjedjen.
Az erőteljesen terjedő évelőkkel történő gazirtás a kelleténél jobban sikerült, most ott vagyunk, hogy a vérehulló fecskefű és csalán megtizedelésére indított citromfű-ültető akció citromfű-irtóba ment át, mert a nagy bokor citromfű ráfeküdt a közelben növő kis szerb lucfenyőre és azt nyomorgatja. Ez az irtási mód - a korai gyomlálással együtt - a telek járdaszegélyeiben is meghozta az eredményt: a nyuszifül kiirtotta a fűféléket.
Aminek még örülök, hogy a krumpli méretéhez képest még krumplibogarat nem láttam, ami jó, mert vegyszer nélkül is szépen erősödnek a tövek. Sajnos a krumpli permetezéséhez minden évben a többi kímélő vegyszerhez képest a legmérgezőbbeket kell használnunk,
ha pechünk van, többször is, mert hatalmas inváziók lennének, a bogarak tövig rágnák a leveleket. Érdekes, a krumplik se egyformán esnek áldozatul a falánk bogaraknak. 3 fajtát ültettünk: Desirét, egy másik sárga fajtát, meg kiflikrumplit salinak. Kíváncsi vagyok, melyik lesz a befutó a krumplibogaraknak. Most befejezem, meg kell töltenem majd a kerti hordót a locsoláshoz, állott vízzel jobb öntözni.

Újjászületések - avagy a pech se mindig az, aminek látszik

A héten sokat dolgoztunk a kertben... Azt hiszem, ez itt nem számít országos hírnek... Csütörtökön azonban a nap folyamán hétmilliméternyi szitáló eső hullott. Ezt a napot kerti szemlére használtuk ki anyuval, s csodás felfedezéseket tettünk.

A szemlézés eredeti célja az volt, hogy a ki nem kelt növényeket számba vegyük, és megbeszéljük, hogy azok helyére mit ültessünk, palántázzunk. Ilyenkor - mint két püspök az új templom felszentelése előtt :-)- végigvonulunk a kertben, kezünkben tömjénező helyett vetőmagos vödör, palántázóásó. Egyenként szemügyre vesszük az ágyásokat, mint a freskókat. Az eredmény az alábbi:

A petrezselyem még kapott egy utolsó esélyt és némi vizet. Parcellájában négy nagy sor volt, ebből kettő és fél kelt ki, pedig már "leírtuk" a kis növényeket az utolsó szálig. Az ágyás hiányos foltjait brokkolivak fogjuk betölteni. Januárig biztosan kitart ez a gyökérmennyiség, és paszternák is lesz, meg metélőpetrezselyem.

A feketegyökér helyére már ráfogtam a kapát, amikor a - talajkímélés szempontjából még kigyomlálatlan placcon - észrevettem a gyenge növények sorát.

Ő a legnagyobb. nagyon hasonlít a tarackbúzához, óvatosan kell majd az ágyást megtisztítanom, nehogy a veteményt húzzam ki a gaz helyett. Tucatnyi kis feketegyökeret számoltam meg, így végül is hiánytalan volt a kelés, mert a tasakjában se volt több mag. Pedig már elkönyveltem, hogy csak jövőre kóstolhatom meg a saját termésemet, és akkor se biztosan! Hédi ugyanígy bukkant rá az eső után előbújó zöldspárga-magoncaira, amik olyanok, mint egy mini aszparátusz. A kertből kihaltnak hitt körömvirágok is előkerültek - a korianderral vegyes retekágyásban... Egy uborkasor is úgy döntött, hogy kikel, hosszas töprengés után. Amikkel idén befaragtunk, azok a babok. Alig bújtak elő, nyeszlettek. Pedig tavaly rokonnak - sógornak - komának osztogattuk a termést.

Végül: aminek szívből örültem, bár Hédié: a féltett kis diófa. Ez egy nemesített csemete, elég sokba került, hároméves oltvány, tavaly termett először egy szem diót. A kemény télben a nyulak teljesen körberágták, tavasszal a rügyezésnek semmi jelét sem mutatta. Hédivel - mint egy vérbíróság - már ki akartuk szedni, amikor sógorom feltűnt, megakadályozandó az "istenítéletet". Jani úgy látta, hogy hajt a diófa. A nem született kertész avatatlan szeme vette észre a két rutinos ellenében, hogy a fa él. És milyen igaza lett! Így kihajtott:

Előbújt a kikeletlen csombor is -két és fél hónap alatt. A lerobbant zeller kezd erőre kapni. csak Hédi fonalas agávéi maradtak olyan rozi állapotban...

Nagyon örültem, hogy - még ha lassan is - mindden növényem így meghálálta a gondoskodást, szépen kikelt. Csak így tovább, az idei jó kis evészetek érdekében!

Növénybetegségek, kártevők - 1. rész

Ahogy haladunk előre a tavaszban, nem csak a csodásan nyíló virágok, majdani termésekkel megrakott gyümölcsfák, szépen fejlődő zöldségek tűnnek fel. Sajnos a betegségek jelei is észlelhetőek... Különösen a gyümölcsfákon lehet észrevenni ezeket.

Egészséges és tafrinával fertőzött őszibaracklevelek:

Szörnyen néznek ki ezek a barna, eltorzult, gombafonalakkal fedett levélmaradványok.

A diófacsemete levelén tűntek fel ezek a pirosasbarna foltok.

Még sose láttam ilyet. A fa csünöttnek tűnik a másik, egészséges csemetéhez képest!

A meggyen vettük észre: a levelek, virágzatok összeszáradtak, az ágak felkopaszodtak.

Ilyen még nem volt, a fa eddig mindig egészségesnek tűnt. Mások meggyfáin is láttam ezt a betegséget.

Egyedül a tafrinát ismertem fel, sajos nagyon nem értek a gyümölcsfák betegségeihez. A tafrina ellen permetezni kellett gombaölő szerrel (a nevét ne kérdezzétek), nehogy ledobálja a gyümölcseit is. A fertőzés súlyosnak tűnt. Az aránylag kicsi fát könnyű volt lepermetezni, de hogy a meggyet hogy tudnám megszabadítani a betegségtől, fogalmam sincs. A két fa terebélyes, mindegyik legalább 6 méter magas. Létráról permetezni a pár literes nyomáspermetezővel? És nem is tudom, igazából mi a baja!

Párom apukája szőlősgazda, a szőlősgazdák általában jobban értenek a gyümölcsfák betegségeihez, tőle fogok tanácsot kérni. Az vigasztal, hogy az alma, körte, ribizli nagyjából egészséges. Tesóm gyümölcsfái sem betegek, mehetek hozzájuk "gyümölcslegelni",ha nem terem nekünk!

Felfedeztem az első rovarkártevőket is: a retket - szokás szerint - kikezdte a bolha, sőt, az elkülönítőben nevelt brokkoli-és bimbóskel-palántáimat is megrágta! Pedig pont azért raktam a palántákat "karcerba", hogy a bolha ne találja meg őket!

A csigák idén nem tolonganak a kertben, talán a száraz idő miatt. Az ágyások idén aránylag gyommentesek, taposott, illetve gyomirtózott úttal vannak körülvéve. A csigának sokat kellene másznia a számára maró, meszes talajon a jó falatokig, így inkább a közelébe se megy a dagi cukkininövényeknek, frissen kiültetett paradicsompalántáknak. Az epresben - a mulcsréteg alatt - és a paradicsomfa környékén feltünedeztek. A kiccsajnak azonban szíve csücske az epres és a két paradicsomfa. Mindennap fogja a kis vödrét, bátran összeszedi az itt bujkáló csigákat, és - nincs kegyelem - beborítja a tyúkok kis udvarába őket. Nem csoda, hogy olyan sok a tojás... :-)

Krumplibogarakat is láttam már, de - mivel a krumpli még nem kelt rendesen ki - a paradicsomon. Ezeket anyu gyűjtötte be, és csikkasztotta el. (kicsi parcellákon ez a módszer talán hatékonyabb is, mint a permetezés.) Amin viszont elborzadtam, az ez:

A féltett, véletlenül a borsóágyás közepén nőtt lestyán, az erős illatú fűszer szárán vastag, fekete rétegben szívogatnak a levéltetvek! Őket hangyák pumpolják, katicák falják. Azt hittem, hogy az ilyen, magas illóolajtartalmú növényeket a tetvek utálják, de most már tudom,hogy nem. Ezt lepermetezhetném szobanövényekre való, spray formájában kapható Pirimollal, de minek? Csak a katicáka, hangyákat nyírnám ki! Különben úgy vettem észre, hogy a tetvek a húsos, lágy szárú gazokra is nyomulnak. Azonban kénytelenek vagyunk sűrűn kapálni, mert a tarackbúza megint felütötte a fejét a veteményesben, velük együtt a lágy szárú gazok is. És a tetvek csak ezt az egy növényt találták a közelben ehetőnek. A Vetéstől a tálalásig című, talán 20 éve kiadott, kiváló házikertészeti könyv két írója csak azért termelt az ágyások közt szétszórva új-zélandi spenótot, hogy a tetvek azt zabálják, ne a paprikát meg a zöldbabot, két kedvencüket.

Mit ír a biokertészeti szakkönyv? Geoff Hamilton: Az élet kertje című könyvét lapoztam fel a kiskertben gond nélkül használható növényvédő szerek felkutatásához. Hogyaszondja:

Levéltetvek ellen a vegyes ágyak készítése a megfelelő, tehát virágokat ültessünk vegyesen zöldségekkel, ami odavonzza a tetvek természetes ellenségeit. Ezt meg is tettük, de még palántakorban vannak a növények. Igaz, a tetvek is csak az egy tő lestyánon jelentek meg.

Használhatunk még "csalánganyélevet"(Hédi szavaival élve :-)), pirimoltartalmú szert - ez növényi hatóanyag, rövid hatású, méhekre, halakra nem veszélyes - és kenőszappanos spirituszt. (Ez vajon mi?)

Bolhák ellen nekem is támadt egy ötletem. Régen használták az ún. bolhataligát, ami két kis kerékre szerelt enyvezett papírlap volt, olyan, mint a gyerekek tologatós játéka. Ha megjelentek a bolhák, a taligát végigtolták az ágyásokban, amitől a bolhák úgy beijedtek, hogy ész nélkül elkezdtek szökdelni, egyenesen az enyves papírra. Onnan meg már nem szabadultak. Pár taligázás után az ágyás megtisztult. Ezt én ki szeretném próbálni. Szerintem az egérragasztó vagy a légypapír ugyanúgy jó lehet enyv helyett. Az említett szakkönyv le is írja egy hasonló "begyűjtőszerkezet" elkészítését. A retek két héten belül kifogy úgyis az ágyásokból, de a brokkolit, bimbós kelt meg kell tőlük védeni, még a káposztalepkénél is károsabbak!

Gombabetegségek ellen a biokertészeti szakkönyv megengedhetőnek tartja a réztartalmú gombaölő szereket (pl. bordói lé), és a kéntartalmú készítményeket ( pl. mészkénlé - ezt használtam már: záptojásszagú, sárga lé, igen hasznos, növényegészségügyi várakzási ideje minimális.)

Egy dolgon viszont komolyan elcsodálkoztam: A szakkönyv rövid hatású rovarirtó szerként engedélyezi a nikotin használatát! Nem ez a helye az antidohányos megnyilvánulásnak, tudom. Azt azonban hozzáteszem, hogy ezt a szert már a 70-es években csakis vegyszerkönyvre adták ki Magyarországon, akkor is csak nagy tsz-ek, állami gazdaságok vehették igénybe, kiskerttulajdonosok nem. Volt is egy sorozatgyilkos nő akkor, aki kiirtotta a családján kívül a barátnőjét és a szomszédját is ilyen pálinkában beadott, tsz-ből lopott nikotinpasztával. Még könyvben is megírták a téteményeit, A szoknyás vipera címmel! No comment.

A növényvédelem kérdése, azt hiszem, az elkövetkezendő hetek blogbejegyzéseinek elévülhetetlen témája lesz, úgyhogy folyt. köv.!

Szegfűk dicsérete

A virágboltokban egyre inkább divatjamúlttá válik a szegfű, legalábbis az a szabvány, nagyfejű fajta, ami politikai jelképisége miatt némi kellemetlen mellékbűzt szedett össze akaratlanul. Most már leginkább csak sírok díszítésére vásárolják. Nos, sajnos olyan vagyok, hogy ami kimegy a divatból, abban a pillanatban szépnek kezdem látni. Így gondolok a szegfűfélékre is, tekintve, hogy egy meglehetősen gazdag és változatos dísznövénycsoport. A saját szegfűimet mind vagy ismerőstől kaptam, vagy magról neveltem.
Minden szegfűfajta kis barna vagy fekete, háromszögletű magból bújik ki, s kezdetben elég gyámoltalan, úgyhogy cserépbe vetést és a 10 cm nagyság eléréséig némi gondoskodást igényel. Szabadföldbe vetve nem is nagyon kel ki. Általában ládába szoktam a szegfűmagokat elvetni, hogy ritkásan helyezkedhessenek el a magok, bőséges helyük legyen a begyökeresedéshez, ne kelljen a kis palántanövényeket bolygatni. Ennek ellenére előfordult, hogy az elvetett mag egyáltalán nem óhajtott kibújni. Különösen a színek szerint szelektált Chabaud-szegfűknél, a színkeverékek életerősebbek. A kiültetett növények általában viszont jól megerednek, bár eleinte némi locsolást elvárnak. A magvetésen kívül a legtöbb fajta dugványozással is szaporítható. Aki valahol szegfűmagokat talál, arra biztatnám, vásároljon belőle, próbálkozzon a neveléssel, egyedi növényeket nyer fáradozása jutalmaként. Nem is beszélve a pompás illatról...
Egy buktató azért lehet, a fajták vízigénye. Vannak olyan szegfűk, amelyek tipikusan a nedves rétek növényei, ezek több vizet igényelnek, míg a legtöbb fajta inkább szárazságtűrő, sőt kedvelő. A másik nehézség az, hogy bár általában évelők, (a törökszegfű mondjuk kétnyári, és van egy csomó egynyári fajta is,) azért nem túl hosszú életűek, és 3-4 évente érdemes újat szaporítani, mert megcsúnyulnak vagy kipusztulnak.

Buglyos szegfű néven vetettem magról ezt a szegfűt, Ági pedig tollas szegfűként vette palánta formájában. Fogalmam sincs, micsoda. De nem baj, a káosz még fokozódni fog...


Chabaud-szegfű
Ennek a szegűnek a felturbózott változata a jól ismert virágbolti szegfű. Néhány éve a közeli Lipóton termálvízzel fűtött üvegházakban, fóliasátrakban nagy mennyiségben nevelték, hajtatták, ma a virágboltosok szerint Hollandiából hűtőkamionban hozzák. Az a vicces, hogy a mi éghajlatunkon szabadföldben simán megél. Kisebb fejeket hoz, mint a szabványtermék, de dúsan és szépen virágzik. Nálam az ágyásszegélyek kb. fele Chabaud, a másik fele pedig mezei szegfű. Igaz kissé magasra nőttek a várakozásokhoz képest.
Mezei szegfű:
Egyszerű virágú, de kedvesen, kokárdaszerűen mintázott szegfűfajta, többféle árnyalatban. Cserépbe, ládába vetve biztosan kikel, élőhelyben nem válogatós, megbízhatóan virágzik, vágott virágként is kecses, tartós. Szerintem méltatlanul kevés helyen látható szegfűfajta, pedig problémátlan növény. Azért használom az ágyásszegélybe, mert a hosszú virágzási idő elmúltával ezüstszürkés lombja télen-nyáron díszít. Aki ilyen magot talál, csapjon le rá, megéri.
Pünkösdi szegfű vagy paraszt szegfű
Ez az a pont, ahol a szegfű-téma zavarossá kezd válni, sokféle a változat színekben, rózsaszínek, pirosak és fehérek, sőt sárgák is vannak, sokféle a forma, a párnástól a bokrosig, sokféle a név, úgyhogy nehéz két egyformát találni. Egy biztos, szeretik a napos helyet, jól érzik magukat a sziklakertben is.
Két egyforma árnyalatú fajtám van, amik a méretükben, növekedési formájukban különböznek. A magasabb fajta erősen hasonlít a Chabaud-okhoz, de sokkal kecsesebb.
A másik kevésbé telt virágú, párnás növekedésű, szálkás levelű.
Szintén mindkettő ezüstős, télen is pompázó lombú.

Szakállas vagy török szegfű:
Kétnyári, nemsokára cserépbe vethető. A legjobb esetben is három évet él. Viszont kiváló meglepetésvirág, sosem az a szín kel ki a zacskóból, amilyen a szép, színes képen látható. Sok helyen látni, sok embervesződik vele szívesen. Virágkötészetben állítólag feljövőben van.

Szurokszegfű - ha jól emlékszem, egynyári. Nálunk egy év után eltűnt.

Természetben: magyar szegfű Erdélyből, a Kissomlyóról
Buglyos, tollas meg szakállas... Ági azt mondta, hippi társaság, virággyerekek. Peace, love, happiness. Make love, not war. Ideológia, bla-bla-bla...