Kilencedik

olvasónk Metikus. Azt kérte, valami illatossal üdvözöljük.
Egy jezsámengallyacskával kívánunk szép napot, igaz, hogy már vagy két hónapja elvirágzott. Köszöntünk a blogban.

Szégyen a kunyerálás, de hasznos

Ez a terasz vonatkozásában főleg igaz, hiszen nem kell sok pénz ahhoz, hogy dugványokból otthon neveljük ki az ide szükséges növényeket. Sok szaporítható vegetatív úton és magról, s erre most van a legalkalmasabb idő. Aki nem restell kérni, annak a normálisabb kertészkedők általában szívesen adnak néhány hajtást, mintha ezzel növényeik örök életét biztosítanák. Aki nem ad, ennek fényében az az ő baja.

Aki fellapozott már egy kertkatalógust,az látta már, hogy a dézsások világában általában a jó drága, de egy év alatt tuti, hogy kirohad, de a szomszédasszonynak úgysincs ilyen - típusú "tehénfejő" növényeket árusítják a leggyakrabban. Aki akarja, rendelje, vegye... Hogyha kicsit másképp állunk hozzá, elég ha beruházunk pár cserépbe, meg virágföldbe, esetleg magokba, a többit a természetre bízhatjuk.

A mi teraszunk nyugati fekvésű, délben úgy két órán keresztül kap teljes napfényt. Délelőtt és délután a ház, illetve a szomszéd dzsumbuj beárnyékolja, valamint elég erősen átfúj az utca házai között az uralkodó északnyugati szél. Ez az a két adottság, amihez egy picit alkalmazkodni kell. A teraszon az időjárástól függően 2-3 naponta szoktam locsolni, a 35°C-os kánikulában pedig mindennap. (Az elmúlt hetekben a sok eső miatt nem is annyira a locsolásra, hanem a pangó vizek kiöntögetésére kellett figyelni, így is volt olyan növény, ami gyökérrothadásban kiszenvedett.)

A növények közül a sorban első természetesen a leander, formák és színek sokaságából lehet kiválasztani az igazit. Ha megvan a dugvány, egyszerűen vízbe kell tenni - állítólag legjobb a sörösüveg-, megvárni, amíg 5 cm hosszú gyökereket növeszt, aztán elültetni virágföldbe. Három év kell, mire valóban cserje méretűre növekszik, de gyakran már a szaporítás évében hoz virágot, főleg, ha olyan hajtást szereztünk, amely bimbós. A leandert 5-10 °C-os helyen kell teleltetni, pl. lépcsőházban vagy fűtetlen melléképületben, verandán. Nálunk ez a hely az ajtóval leválasztott padlásfeljáró.

Jól gyökeresedik az enciánfa néven árusított növény félfás dugványa is, de nem árt ehhez annyi segítséget nyújtani, hogy nemcsak egy, hanem 3-4 vesszőcskét kérünk, gyökereztetőport is használunk, és letakarjuk egy levágott aljú műanyag palackkal. (A kupakot vegyük le róla, különben szellőzés híján gyakorlatilag megfőhet a dugvány!) Két év alatt fejlődik ki a bokor. Aki akarja, és van türelme ilyesmihez, kis fácska formájúra is metszheti. Nekem jó a cserjeforma is, többet takar. Teleltetést igényel, a tél során a leveleit lehullatja. Úgy néz ki, mintha teljesen elszáradt volna. Alapos visszametszés után azonban május körül magához tér, egy hónap múlva pedig már virágzik is. Aki kiülteti napos helyre, szabad földbe, eléri, hogy sokszorosan gazdagabban virágozzék, csak ősszel el ne feledkezzen a felszedéséről még a fagyok előtt.
A golgotavirág a kedvencem, magról neveltem. Jól kikel, de ehhez úgy 3 hétre van szüksége. Gránát formájú kemény, 2-3 mm-es fekete magból nő, mire ezt feltöri a kis csíranövény, ahhoz idő kell. A magoncokat úgy hármasával érdemes szétültetni, majd valami támasztékot melléhelyezni, aztán hamarosan futásnak indulnak. Először sima, egyszerű levélkéket növeszt, aztán háromujjas tenyereket, a legnagyobb levelek között van hétujjú is. Ez a növény a tavalyi vetésből származik, tehát elég gyorsan nő. 5-10°C-os, hűvös teleltetést igényel, a szobaklíma megviseli. A többi növény viszont kifejezetten benti teleltetéssel vészeli csak át a hideg hónapokat.

Sok helyen egynyáriként parkokba kiültetve látni a virágcsalán, kóleusz színes fajtáit, azonban ez a növény valójában évelő. Élénk színfoltjaival kellemes változatosságot teremt a sok zöld között. A bordón kívül láttam már zöld, zöldesfehér, zöldessárga, rézszínű és ki tudja még hányféle színváltozatot. A leanderhez hasonlóan jól gyökeresedik vízben. A zsályára emlékeztető virágzatokat is nevel. Teleltetni bent a meleg szobában érdemes, de nem árt minden évben egy-egy cserépnyi friss szaporítványt kinevelni, mert idővel csúnyán felnyurgul.

Télen szobadísz, nyáron a teraszon lakik az elnyűhetetlen bíbor pletyka, aki a félárnyékos helyen a téli megviseltség után gyorsan magához tér, aztán lilul és virágzik. A levágott hajtásokat cserépbe, virágföldbe kell beleszurkálni, gyorsan, két-három hét múlva, gyökeresedés után fejlődésnek indul.

Ez pedig a teltvirágú porcsin. A szimpla fajta is helyes, tűző napra az ideális cserepes növény. Nem zavarja, ha elfelejtjük öntözni.

A sok szép után valami csúnya: itt a paradicsomvész, rohad kifele a paradicsomom, akit annyit ápolgattam, hetekig vele fürödtem, ugyanis a fürdőablakban volt a palántásláda. (Márciusban általában paprikákkal együtt alszunk, zellerekkel együtt főzünk, tátikákkal együtt eszünk. Csak két évig hordtam érte a "hülye" feiratú címkét, aztán megszokták.) Ebből köszi, de inkább nem eszünk.

Július aranya

Éjjel azt álmodtam, hogy egy tepsiben fekszem, paprikás kolbász vagyok, és serceg alattam a zsír... A szoba eszméletlenül meleg volt, hiába nyitottunk ablakot.
De nemcsak a strandszezon tört ki, a legkülönfélébb sárga virágok is kibontoták szirmaikat. Ezt a sok sárga virágot nem hosszú túrázások alkalmával fotóztam le. A sok kép oka - áttételesen - a halászi híd lezárása. A romos állapotú régi híd még áll, az autók elől lezárták, csak gyalog, biciklivel vagy maximum kismotorral lehet rajta közlekedni. A máriakálnoki híd felől lehet csak bejutni Mosonmagyaróvárra autóval vagy a tömegközlekedéssel, s ez napi 2x20 kilométer többletet jelentene, ha négy kerékkel járnék dolgozni. Ezért március 16-a óta (ekkor zárták le a hidat) átszoktam két kerékre, ezzel győzöm le a tetemes 3 és fél kilométeres távot a munkahelyemig. Az út szegélyén - mivel kocsik nem járnak erre még több, mint fél évig - nem kaszálnak, és pazar színekben pompáznak a legkülönfélébb virágok, lepkék seregeivel karöltve. A fotózást munkába menet ejtettem meg, ahol felvillanni láttam a sárga színt, megálltam, lefényképeztem. Nem volt túrabakancs, hegymászás, meg hasonlók, csak egy kis bámészkodás. Igaz, majdnem elkéstem...

Itt nincsenek védett fajok seregei, de a virágok a szemet örvendeztetik, és fontos gyógynövényekkel is találkozhatunk.

Vannak, amik ragyogó sárga színükkel boldogítanak, így a réti bakszakáll. Ez a virágocska csak a koránkelőket boldogítja, délre már összecsukja szirmait. Termése - fehér bóbita - olyan, mint a pitypangé, csak jóval nagyobb.

Nagyon gyakori a szöszös ökörfarkkóró, nekem a nagy, sárga virágoszlopok nagyon szimpatikusak.Sokkal szebb, mint egyik-másik agyondédelgetett kerti virág. Lehet, hogy a vastövű imola mellett ilyet is kéne ültetni? Komolyan gondolkozom, hogy ha valami ügybuzgó honpolgár indítványára az önkormányzat nem fog kaszálásba még a magérlelés előtt, kimegyek vadvirág-magokat szedni. A szöszös ökörfarkkóró is gyógynövény, bár nem tudom, mire jó.

A fekete ökörfarkkóró még szebb!

Most egy apróság, ami felett gyakran elsiklunk: a komlós lucerna. Ő nekem régi, de nem jó ismerősöm. A sziklakertben helyet követelt magának, már teljesen körbefonta a fonalas agávémat. Mindig tépkedem, de nemigen akaródzik neki kipusztulni, mindig beleszakad a szára, és újra kihajt. Ha a szívemre teszem a kezem, azonban el kell ismernem: kis takaroska, mint egy mini lucerna. Az út szélén nem volt képes úgy burjánzani, mint a sziklakert kevés, de jó humuszos talajában.

A tejoltó galaj a többi galajféléhez képest kifejezetten attraktív, édes illatáról messzitől felismerhető.

A párlófű vagy apróbojtorján szintén elég sok helyen megtalálható. A természetgyógyászok nagyon fontos gyógyteának tartják, amit akkor kezdenek el szedni, amikor a virágok sora már félig kinyílt, állítólag akkor a legnagyobb a hatóanyag-tartalma.Az orbáncfű is fontos gyógynövény. Végül a kedvencem: a gyújtoványfű. Ez a sárga minitátika szerintem gyönyörű. Bár mérgesnek tartják, ez nem tartott vissza attól kicsi koromban, hogy nagy csokrokat szedjek belőle.És képzeljétek: valamilyen madárhullatta magból a féltett, dédelgetett kökörcsinjeim közt a sziklakertben feltűnt egy szál ebből az édes-kedves virágból!

Újabb olvasót üdvözölhetünk,

Mángorlót, akiről úgy tűnik szintén végzetes szerelembe esett a zöldömböldöm gizgazokkal.

Ezzel pedig feladta nekünk a leckét, ugyanis Hédivel nem tudtuk kigondolni, hogy fiúknak milyen köszöntőcsokor ildomos. Miután lélekben átnyálaztunk vagy féltucat illemtankönyvet, úgy döntöttünk, egy gomba lesz a legalkalmasabb üdvözlőkép. Mivel azonban csórika falusi kislyányok vagyunk, nem telt kutyaszömörcsögre (bár állítólag a nők buknak az ilyen fazonú cuccokra), csak egy egyszerű kis vidéki gombára, ami a kertben valószínűleg az édeskömény gyökerein éldegél, és eső után mindig előbukkan a zöld fűből. Szóval ezzel a szerény fehér gombával üdvözlünk olvasóink sorában, Mángorló, remélem, gyakran benézel majd hozzánk.

Varia

Átalakítottam az elrendezést, hogy áttekinthetőbb legyen a sok szövegünk. A színeket nagyrészt meghagytam, mert azok tetszenek. A bal oldali panel szerintem világoszöld háttérrel jobb lenne, de azt nem lehet ennél a jó széles sablonnál külön állítani. Vélemény?

A július második vasárnapját...

... megelőző héten anyuci már minden nap reggelente a karjára fűz egy régi bevásárlókosarat, és közli: "Megyek bevásárolni!" Márminthogy a kertbe. Mert ott ilyenkor már mindig lehet valami jót találni szinte minden ágyásban.

A múlt vasárnap sikerült a sziklakertet kicsit rendbeszednem - tudjátok: kedvenc vasárnap esti elfoglaltságom... Hétfőn - mivel egy kis szünetet tartott a zuhogó eső - másfél órát gyomláltam,de hát a szó szoros értelmében elsüllyedtem a sárban. A gazok eszelős módra nőnek, velük együtt a konyhakerti nüvények is, és egy kicsit őserdőszerű a kert. A hét többi része a barackszüret és befőzés jegyében telt. Mást nem is igen tudtunk volna elvégezni, mert vagy ötven milliméternyi eső hullott le hét nap alatt.

A másodvetésű bab kikelt. Az ágyásban 3 fajta bab van, így nem egyforma sebességgel tolták elő magukat. Sajnos az agyagos föld nagyon becserepesedett, ezt fel kell majd lazítanunk. Megvan az első paprika is, nem a klasszikus étkezési, hanem egy színes fajta. A paradicsom jókora terméseket nevelt, de egy sem akar érni, csak zöldellenek a nagy füzérek. Fonák helyzet: a paradicsomfa, amit hiper-betegség-ellenállóként ültettünk, félig el van száradva, a klasszikus, betegségre fogékony paradicsomok meg virulnak.

A virágágyások szépek, felfedeztem az első őszirózsabimbót: egy pólyás gyermek arcát...

A kert szélét megint valami vízipocokféle túrja.Nem vakond, az egész más formájú túrásokat kreál. A pockok a növények gyökereit rágják, amikor korábban a kertben garázdálkodtak, a sárgarépát zabálták fel. Hasznos megoldás ilyenkor a patkányzó kutya, vagy a harcias macska, ami kiássa őkelmét a föld alól. Három évvel ezelőtt így oldottuk meg, most is ki kéne csapnunk Roxi kutyát a kertbe, elrendezni a pockot.

Sajnos a permetezés az őszibarack moníliáján mit sem segített, de a tetvektől megszabadultunk. Hédi őszibarackfája is kiszépült, megszabadult a kártevőitől.

A jövő héten gyomlálás, kapálás lesz soron. Az ubit meg kell egy kicsit permetezni, hogy a peronoszpórát kivédjük. A póréhagymát fel kell töltögetnem, hogy szép hosszú fehér hagymái legyenek . A szüret után méltatlanul elhanyagolt eprest meg fel kell javítani. Anyuci meg akarja tördelni a vöröshagyma leveleit, hogy kezdjen el egy kicsit száradni, sárgulni már. Az ilyen tördelgetés állítólag gyorsítja az érést, de ha a tő sérül, onnan elindulhat a rothadás. Megoszlanak erről a kertészek véleményei is. Ti mit csináltok a hagymával ilyenkor?

Ja, és a heti kertitermény - főzőcske: sárgarépás-almás-újkrumplis-pórés majonézes vacsisali, grillezett és rántott cukkini, finomfőzelék, rántott és párolt brokkoli, krumplis tészta ubisalival, barack-és ribizlilekvár, szárított barack és ribizliszörp, zöldséges tarhonyás csirke, gyümölcssaláta. Mindenféle finomság...

Vadon termő gyümölcsök

Folytatjuk a vadennivaló-sorozatot, és így a szezonban mi mással lehetne, mint vadon növő gyümölcsökkel? Kicsit fura ez a csapat, mert idevehetünk néhány olyan növényt is, ami termesztésből vadult ki, manapság nem ültetik, de vadon, kultúrán kívül vígan él, így vadgyümölcsnek számít.

Először az igazi vadóc jön : a szamóca, amit nem kell mindenképpen erdei szamócának neveznünk, mert ahol én megtaláltam, ott nem erdőben, hanem száraz gyepben termett. Az alábbi képeket rendszeres olvasóink már láthatták. A lényeg: a szamóca éppen olyan jól megvan Halászi kiszáradt, hajdani Duna-ágainak völgyében, mint a Kissomlyón vagy Erdélyben. Íze, illata bemutathatatlanul finom, külseje a háromosztatú levelekkel, jellegzetes fehér virágaival, és a piros, füzéres, apró gyümölcsökkel eltéveszthetetlen. Aki maga is szeretne ilyet, magot is vásárolhat! (Ez nem a reklám helye, csak én is így jutottam hozzá. Idén azonban láttam már vetőmagboltban is.) Ez egy minimálisan nemesített fajta, a csodagyümölcs-íz megvan, novemberig folyamatosan terem, akár ládában is! A magot virágföldre kell szórni, minden nap spriccelővel locsolni, nejlonnal lekötni a csírázáshoz szükséges páratartalom miatt, és várni. Kb 4 hét alatt kel ki. Ha tavasszal vetjük, októberben kiültethető, és a jövő évben már terem, folyamatosan. Hajmeresztően igénytelen, Hédinél zeg-zugban nő, nekem a sziklakertben, a legszárazabb helyen, és. Egy év után tőosztással tetszés szerinti mennyiségben szaporítható. Nem tudjuk összegyűjteni róla a befőznivalót :-), de novemberig különleges csemege, pláne a kicsik értékelik! Próbáljátok ki!

A másik érdekes ehető gyümölcs a mahónia. Igazából nem is vad, hiszen a kertekben is él, de többfelé látni vadon is. Vagy ötven-hatvan éve volt divatos ez a kis termetű, észak-amerikai származású tüskés cserje. Aztán elfelejtették, mostanság azonban a virágkötők újra divatba hozták, le nem hulló, örökzöld levelei miatt, ami mindenszenteki sírkoszorúkhoz ideális. Korán, márciusban nyit sárga, illatos virágokat, és ilyenkor már kékellenek az érett bogyók. Nem szabad összekeverni a piros bogyójú, de hasonló levelű magyallal, ami télen hozza piros, mérgező terméseit! Régi házaknál néha lehet mahóniasövényt látni. Azon még talán egy sündisznó sem képes keresztülmenni, olyan bökős!Ami azt illeti, én megkóstoltam a saját bokrocskám már érett, kék bogyóit, de nem voltam tőle túlságosan elragadtatva: apró, fanyaran édes bogyó, igazi, karakteres íz nélkül. Szóval egyszer meg lehet kóstolni, de rájárni nem fogok, amíg alma, málna, barack stb... lesz a kertben!

A vadkörte avagy vackor szép termetű fa. Gyümölcsei zölddiónál nem nőnek nagyobbra,és Süsü ide vagy oda: garat-és popsilyukösszehúzóan fanyar. A fanyarsághoz azonban hozzáadódik egy olyan körtezamat,ami a nemesített fajtákban már jóval gyengébben érezhető. Finom is, meg nem is, megédesítve lehet, hogy jobb lenne. Egyszer volt alkalmam kóstolni, Krisztinaberekben, a tó partján. Teljes érésében volt a vadkörtefa. A savanyú ízt ellensúlyozta a fa derekán szökdelő csuszka, ami érkeztünkre se repült el. A kép egyébként a Kis-somlyón készült.

A fekete eperfa is hajdan kultúrfaj volt, manapság jobbára kivadultan található csak meg. A gyümölcsei eltéveszthetetlen külsejűek, feketék, nagyon édesek, levesek, bár nem túl jellegzetes aromájúak. A képen látható szem csak félérett... A szomjas kirándulóknak így is igen finom. Fehér változata is van, annak legalább a leve nem fog úgy, mint a feketéé... Levelei jellegzetesen simák, fényesek, néha háromkaréjúak. Régen a selyemhernyók tápláléka volt az eperfalevél, ezért a selyemtermelők nagyban ültették ezt a fafajtát. A műszálak korában azonban az eperfa ritkasággá vált.

A fekete-és hamvas szeder nagyon gyakori növények. A tudósok úgy tartják, hogy a szederfélék éppen most formálódó génállománnyal rendelkeznek, ezért nagyon sok a fajtakeveredés köztük. Legtöbbjüket árkokban, folyópartokon, műveletlen bozótosokban találjuk, áthatolhatatlan szövedékben. Itt pont a Lajta partján:A fekete szeder ilyenkor érleli nagyon-nagyon finom gyümölcsét. Aki jó szedret akar enni, menjen el Taliándörögdre, ott a Szent András - kápolna mögötti dzsungelban belakmározhat! A Kis-somlyón még csak a virágjával találkoztam - termés helyett csüngőlepkével. A hamvas szeder egészen őszig hozza kívül kékes-viaszos, belül vöröses, festő levű, üdítő ízű gyümölcseit, amit elég macerás kiválogatni a számtalan tüske közül. Itt csak fehér virágát láthatjuk...

A vadgyümölcsök közé tartozik a kökény is. Ez napsütötte mezei vagy erdei utak mellett fordul elő a leggyakrabban. Tavasszal a kökénybokrok csodás látványt nyújtanak virágpompájukkal. Nyáron a lombjai közt gyakran meg lehet találni a kismadarak fészkeit: a tüskés kökénybokorban nem próbálkoznak be tojás-és fiókarablással a ragadozó madarak. Kora őszre beérnek a hírhedetten fanyar bogyók, amikről azt tartják, hogy az első fagy után elkezdenek megédesedni. Fene tudja. A szokott karácsonyi kirándulásunkon csipegettünk kökényt. Nekem nagyon savanyú volt így is, de a keresztlányomnak úgy ízlett, hogy leszedte az összeset a bokorról, és otthon azt rágcsálta - szaloncukor helyett. A kökényből különleges pálinkát főznek, apósom már pár éve dugdos egy ilyen flaskát valamilyen rendkívüli alkalomra...

Szóval falatoznivaló van a természetben. De azért csak óvatosan! Ne induljunk pucérkodva szüretelni! A szúnyogokat nem akarom fölhozni, azok mindenhol vannak (bár itt a Lajta-áradás után mint viharfelhő szállnak), de tesóm egy ilyen séta során kullancsot kapott a nagylábujjába, aztán a bal kezét csípte meg egy bagócs, amitől combvastagságú ödéma lett a karján. Nekem csak a hátamba csípett egy darázs málnázás közben (mertugyehát ezt nem spagettipántba köllöttvón intézni), meg ronda kiütéseket a zabtoklásztól, mert belementem egy aratás előtt álló zabtáblába. Szóval csak óvatosan!