minden kifejlett és legszebb formáját mutatja. Az idei év a mi vidékünkön annyiból volt szerencsés, hogy egyenletesen, rendszeresen jött az eső, alig kellett locsolni, a bádogkannát legfeljebb tápoldatozás céljából vettem elő. Bár a ház és környéke még elég félkész állapotokat mutat, a kert legfontosabb elemeiben már kezdi felvenni azt a formát, amit elképzeltem.
Az előkert a magas évelőkkel, kannavirágokkal:
A terasz burkolata még csak a tervekben, de leander és a régifajta, magas, egyszerű virágú muskátlik és a leanderek már megvannak, remélem, eszközei lesznek a vidékies hangulatnak.
A zöldségest tavaly ősszel kezdtük kialakítani, idén tavasszal ültettük be. Nem túl nagy, 100 m2-es. Jövőre a duplájára szeretném bővíteni, és kialakítani a kerti vetésforgó rendszerét.
Pepi a Kertészet anno blogban feltett egy olyan cikket, ami az augusztusi teendőket taglalja, és ebben javasolják a zöldségek vetésforgóját, valamint az augusztusi tervezést a következő évre. Találtam hozzá egy kissé gagyi, de azért játéknak egész jó letölthető tervezőpogramocskát (Garden planner), amivel szórakozni lehet. Köszönöm a bejegyzést Pepinek, sok ötletet adott.
Az előkert a magas évelőkkel, kannavirágokkal:
A terasz burkolata még csak a tervekben, de leander és a régifajta, magas, egyszerű virágú muskátlik és a leanderek már megvannak, remélem, eszközei lesznek a vidékies hangulatnak.
A zöldségest tavaly ősszel kezdtük kialakítani, idén tavasszal ültettük be. Nem túl nagy, 100 m2-es. Jövőre a duplájára szeretném bővíteni, és kialakítani a kerti vetésforgó rendszerét.
Pepi a Kertészet anno blogban feltett egy olyan cikket, ami az augusztusi teendőket taglalja, és ebben javasolják a zöldségek vetésforgóját, valamint az augusztusi tervezést a következő évre. Találtam hozzá egy kissé gagyi, de azért játéknak egész jó letölthető tervezőpogramocskát (Garden planner), amivel szórakozni lehet. Köszönöm a bejegyzést Pepinek, sok ötletet adott.
Kellemes sárga - lila foltokat képez a párlófű Hédi kedvenc vastövű imoláival:
Édes, pici kedvencem: a mezei fátyolvirág. A Közép-Európa vadvirágai című határozó szerint "jelentéktelen növény" csak mert olyan pici. Szerintem meg pont azért olyan aranyos. Mindenfelé gyakori a száraz partoldalban. Lehet, hogy egyik nap kijövök, és szedek a sziklakertbe egy jó nagy pamatot ebből a mini szegfűrokonból. 
A séta közben előttem termő, piros kötőfékes kiscsikó szintén meglepett. Se anyukakancát, sem lovászt nem láttam a közelben, csak úgy felbukkant a kicsike. Aztán kiderült: a csikókát a szomszédos lovardából hozták ki, megjáratni. A lovászlány az egyik kiszáradt dunai vízmosás mélyén vezető úton nyargalt az anyakancán, de én őt nem láthattam. A szeleburdi kiscsikó meg előrerúgtatott, így került elő a semmiből - és jól megijesztett. Lefényképezni azért hagyta magát.
A vízpart már több érdekességet rejtett.
Ezek a zöld bumszlik az írisz termései. A virágzási attrakció eredményes volt, most már csak a magoknak kell teljesen beérniük, és jövőre kihajtaniuk. Vigaszképpen van virágkáka, de csak a vízben, ezért a lefényképezéséhez be kellett gázolnom egy zsombékosabb részre. Ezt vegyétek hőstettnek, mert nagyon irtózok mindenféle piócától, vízi és szárazföldi, házas és meztelen csigától ! :-)
A bíbor nebáncsvirágok pompás színükkel villantottak.
A mocsári nefelejcs, a menta hűségesen virít már tavasz óta. 
Itt molnárkák futkostak a víz tetején.
A kicsi öblöcskében, a kőhídnál szárcsák halászgattak: a két szülő, és anyányi-apányi fiókáik.
Végül egy igazi botanikai "csemegére" bukkantam. Ez pedig a 
Nyunyi lelkesen segédkezett, hozta a kis kerti szerszámait, gereblyézett, gyomlált. 
Közben - jártunkban - keltünkben - mindig kihúztunk egy-egy nagy gazpamacsot. 
A vizet nagyon szépen hasznosítják, gyorsan növekszenek, június végére a legkorábbi vetésen megjelenik a címer, majd a kukoricahaj. Eleinte szép szőke, aztán ahogy telnek a napok, megbarnul, a csövek egyre dagibbak lesznek. Július közepétől már elkezdjük "szondázni", vannak-e érett csövek: kicsit kihasítjuk a zöld csuhét, és a sárgálló szemeket körömmel megbökjük. Ha tejfehér lé csurran ki a szemekből, pont jó a kukorica, lehet szedni. Ha a kifolyó lé vízszerű, a cső még éretlen. ha meg sűrű, sárga lé jön ki, a cső túlérett. Ekkor is hasznosítható még emberi takarmányként, bár vastag a szemek héja: megfőzzük, lemorzsoljuk a tuskójáról és megy a fagyasztóba. Ha nagyon vén, a tyúkok kapják, de ez még nem fordult elő...
Néhány régi hirdetést is idetettem. Mai szemmel olvasva nekem nagyon viccesnek, néha meghökkentőnek tűnnek, de ha "belemélyedünk", eszünkbe kell jusson, hogy a mai reklámokban is hasonlók mennek. Csak színes-szagos körítéssel, guszta kis megfogalmazással tálalják be nekünk a tévéből a légyirtót meg a WC-szagtalanítót. Hogy a kedves potenciális vevő nyugodtan ehessen a TV előtt. Ha manapság ilyen reklámmal rukkolna elő egy gyártó, lehet, az ÁNTSZ nagy erőkkel vonulna ki hozzá, az ORTT megbírságolná a reklámozó tv-csatornát, felfüggesztené az adást, mert ez a jóízlést sérti.
Mi a csoda lehet az a "franco utánvét"? Tudja valamelyikőtök?
Ez a TIP-légypapír különösen tetszett a "dupla kihasználhatóság" végett: csakis jól jár a gazda, mert nemcsakhogy nincs légy, de a tyúkok is jóllaknak. Az nem derül ki, hogy a légypapírt is megeszi a tyúk, vagy csak a papírról a legyet? (Anyósom ragasztós patkánycsalit tett ki két éve a lóistállóban. A csaliban volt kukorica, dió, nápolyidarab, meg hasonló falatok. Patkány nem jött, helyette megfogta - az istállóba betébláboló tyúkot....)
