Petrezselyem

Azt hiszem, időszerű a gyökérfélékről írni ilyenkor, amikor már az ősz első pillanatait ketyegi a kert órája, és gyökérterméseik megnövekedve, csendben lapulnak a földben. Tavasszal mire mennék, miről írnék, talán a vetőmagról? Akkor bejegyezhető egy növény, ha van hozzá valami szemléltetés...

Szerintem nemigen van olyan kert, ahol petrezselymet ne ültetnének. Sok helyen még a társasházak parányi előkertjeiben is látni egy-egy sort, ahonnan pár csokor friss zöldet ki lehet nyerni. Petrezselymet mi is vetünk minden évben, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Tavasszal már sokat nyekeregtem itt a blogban azon, hogy botrányos pocsékul kelt ki az ültetvény, pedig kapitális mennyiségű magot vetettem el. Rövid-félhosszú fajtákat választottam, mert a hosszú egyszerűen nem képes megnőni az agyagos földben. De szerintem a rövidebb fajták se. A petrezsír köztudottan rossz kelő, az idei eredmény azonban egészen lehangoló lett.

A petrezselymet elvileg már egészen korán tavasszal el lehet vetni, sekély, de jól eldolgozott ágyásokba. A magot nem csak kiszórtam, hanem előcsíráztattam. Ehhez két kiló nyirkos folyami homokba bekevertem a magokat, és a homokkal együtt szórtam be a kis árkocskákba, némi állás után. Nagyanyáink praktikái szerint így gyorsabb és jobb a kelés. Hát, nem úgy vettem észre. Öt hét múlva jelent meg itt-ott egy kis csírapamat. Közben meg gyomláltuk, locsoltuk, hogy váljon valamivé, de semmi. Májusban pótvetést csináltunk a kikeletlen sorközökbe, ezúttal nem bolti, hanem házi szedésű, ajándékba kapott magból. Ez sem kelt, csak kelegetett, aztán meg ami nagy nehezen előbújt, jó nyeszleteg maradt, semmirevaló, cérnafosó gyökerekkel. Általában a petrezselymet meg szokás kicsikét ritkítgatni, akár ceruzavastagnyi - már ehető méretű - korban, de idén erre nem volt szükség, olyan foghíjasan bújt elő. Vetettem levélpetrezselymet, azt meg Laci egy nagy bebuzdulásában véletlenül kikapálta. Így a helyzet a petrezselyemfronton a kertben meglehetősen pocsék, a kb. harmincöt folyóméterre kijövő veteményesszakaszon ha tíz méter van, az nagyon jó. Nem használt igazából sem a pótvetés, sem a pátyolgatás.

Bezzeg Hédinek! Neki aztán olyana petrezselyemágyása, mint az etalon: harsogó zöld, dús, illatos.. Az előkertben meg szegélyként, a szegfűk közé és mellé vetett levélpetrezselymet, és valami állati jól néz ki, nem mint nálunk. Ugyanis nem elég a rossz kelés, a lisztharmat is meglepte. A zöldje is ehetetlen lett, gratulálok. Ekkor a második szomszéd, Marika néni tűnt fel a jótanáccsal: "Vágjátok vissza a zöldet a középső szívlevelek magasságáig, a rohadt zöldet dobjátok ki. Hamarosan friss hajtásai lesznek, azt ehetitek." Ezt anyuci is megerősítette, mondván, hogy azelőtt papa a piacra szánt petrezselymet időnként meg szokta kaszálni! Így most visszavá gtam a maradékokat, remélem kihajtanak. Talán a mai eső segít rajtuk. Legalább zöldjét tudjunk fagyasztani. Szegény ágyás, nem elég, hogy félig üres, a petrezselymek úgy néznek ki benne, mint valami rosszul - félig megpucolt, tokos csibék.

Ha lett volna petrezselymünk, a gyökereket október elején felástuk volna, és némi szikkasztás után mentek volna a pincében a homokba. Meg nem mostuk volna a betárazás előtt. A zöldjéből meg remélem, még annyi összejön, amit apróra vágva, tejfölöspohárba gyömöszölve eltehetünk a fagyasztóba. Addig talán Hédi ellát minket.... (ezt vedd célzásnak, tesó!)

Elvileg másodveteményként, ilyentájt is lehetne vetni petrezselymet. Nagyszüléink ezzel a módszerrel érték el azt, hogy télen is mindig friss zöldségzöldjét vigyenek a piacra, és jó áron eladják. A vetési mód így is azonos, de a kikelő kis növényeket a tél folyamán papírral, ronggyal, szalmával,avarral letakarták, egyfelől azért, hogy ne fagyjon meg teljesen, másfelől meg ne huzigálják fel a varjak. Így mindig volt valamennyi friss zöld. Másik megoldás az volt, hogy kerestek valami fagymentes, maximum gyengén fagyos helyet az udvarban valamelyik melléképületben. Fogtak valami rossz vödröt, edényt, amit homokkal elegyes földdel megtöltöttek. Ebbe szabályszerűen elduggatták a gyökereket, amik hamarosan hajtani kezdtek, némi locsolás mellett. Azt viszont tudni kell, hogy az ősszel, téli petrezselyemzöldnek vetett magokból kelt petrezselyemnövények tavasszal garantáltan felmagzanak, gyökerük ezzel tönkremegy, befásodik, így használható tavaszi fehérrépát nem nyerünk ezzel a vetési móddal. A vödörben hajtatásban meg az ehhez használt fehérrépa teljesen kifonnyad a leveledzésben. Tehát nem hozható ki olyan termésmennyiség az őszi vetésből, mint a tavasziból. Leggazdaságosabb így talán a tavaszi vetés, ahol egyszeri vetéssel gyökeret és levelet is elő tudunk állítani, a gyökér tárolható, a levél fagyasztható, és a mínuszokban sem veszít az értékeiből. Ettől függetlenül Nyunyu télen üzemen kívüli homokozójának egyik sarkában hajtattunk elő petrezselymet, hogy legyen friss zöld, még ha csak ételdísznek is... Petrezselyemzöldet szárogatni nemigen szoktunk. Sajnos a másodvetést azért is hanyagolhatjuk, mert már belátható közelségben van az az időpont, amikor a traki szántja a kertet! Ha a veteményesbe ültetnénk, bizony fölös munka lenne. Máshol meg nincs hely.

Levél még lesz, de a gyökérhelyzet teljesen reménytelen...lenne, ha nem vetettem volna pasztinákot. Szomszéd bácsi évek óta ültetett, mondván, szebben terem ebben a kötött földben, mint a petrezselyem. Idén vetettem először, csak úgy próbaképpen, ugyanúgy vizes homokkal keverve, mint a petrezselyemmagot. Csak egy sort. Néha meggazoltam, meglocsoltam, de a ritkítás meg más hasonló munkálatok bizony elmaradtak. Valahogy beleolvadtak a növénykék a mögöttük levő virágágyásba. Múltkor eszembe jutottak a kicsikék, akik közben hatalmas lapukat növesztettek. Tudni akartam azt is, hogy a föld alatt mi lapul, megástam. Az eredmény imponáló. Levelestül így néz ki; a levelek legalább félméteresek: Ha "empirikus módszereket" vezetünk be és "összehasonlító elemzést" végzünk a petrezselyemgyökérrel, az alábbi dolgokat állapíthatjuk meg az alábbi levő ábra alapján:1. A kép bal szélén lévő 3 db gyökérzet a petrezselyemé - rövid fajtáé, mert az állítólag bírja a sűrű földet. Korai vetésű. A répa pár centi után kettő - háromfelé ágazik, mert így se boldogul, pucolhatatlan, a felemegy a pocsékba. Kicsik, göcsörtösek, bár az ízük jó.

2. A kép jobb szélén levő négy gyökér pasztinák. Nem göcsörtösek, de szemmel láthatóan nagyobbak, pedig később vetettem őket, és feleannyit se tutujgattam, mint a hagyományos gyökeret. Ráadásul kettőt is elvágtam ásóval, mert nem gondoltam, hogy ekkorák. Kellemes sárgarépa-illatuk van, gondolom, az ízük kicsit más - de erről majd a holnapi húsleves vall... Kár, hogy a zöldje nem ehető. Anyuci is meg volt elégedve a lényegesen nagyobb gyökerekkel. Lehet, hogy át kéne állnunk a pasztinák + levélpetrezselyemre a fehérrépával kapcsolatos mindenévi kínlódás helyett?

Helyzetkép nyár végén

Reggel hat órára megérkezett az ország északnyugati csücskébe, a szokásos nyárzáró hidegfront, órák óta esik és fúj a szél. Az előrejelzés azt mutatja, hogy a jövő héten még számíthatunk pár meleg, strandolós napra, de a hajnalok már igencsak hűvösek, a harmat a délelőttök közepére sem szárad fel, pedig a mait megelőzően már vagy két-három hete nem esett eső. Ilyenkor az a rossz, hogy lehűl a Duna, vége a fürdésnek. (Mondjuk, a lipóti termál még befigyelhet, ugye, tesó? Képzeld, tegnap este találkoztam egy pasival, aki lesett minket csúszdázás közben Lipóton, s jókat röhögött rajtunk, és képes volt azért leszólítani, hogy ezt közölje! Ez a falusi élet hátránya.)
A másodvirágzós képeket az utóbbi hetekben készítettem.

A bangita anyján sosem mutatkozott egyetlen termés sem, a bujtással szaporított leány meg a kert napos sarkában ilyen bogyókat terem.
Ez az az ártérből származó vad nebáncsvirág, "aki" nem kellene, hogy tetsszen, de mégis tetszik.
Gyümölcseink is érnek, ezek a barackok például már csak a virtuális valóságban léteznek.
Most már megtapasztalhattuk, mennyire helyes választás volt a Champion őszibarackfajta. Ez nem hasonlít a bolti barackokra, mert fehér a húsa, és sokkal szaftosabb, levesebb, mint a kereskedelemben kapható őszibarackok. Friss, picit kesernyés az íze, azonnali fogyasztásra nagyon kellemes. Magvaváló, de egy kicsikét rostos. Igazi házikerti fajta, nem is túlzottan kényes, kevésbé kapja el a betegségeket, mint a tesómék nektarinfája. Napos, déli fekvésbe, a ház mögé ültettük, a rózsaágyás szélére. Ha megnő, az egyik szobánk ablakát árnyékolni fogja, és az ablakon kinyúlva fogunk barackot szüretelni, ez a koncepcióm. Egy hátránya azért van, annyira nagy a víztartalma, hogy szerintem befőzni nem a legjobb.
Egyetlen fürt fekete szőlőnk.
Félérett körték.
Krisztinca küldte a "Mit olvasol most?" kihívást, ezt megválaszolom. A Vízi kertek lexikona című kerti tavakkal kapcsolatos kis kézikönyvet olvasom, illetve inkább kóstolgatom. A 161. oldalon egy virágzó cserszömörce fotója látható, a a 160. oldal 5. mondata a növény leírásához tartozik, s aszongya: "Jelentéktelen, apró, sárgászöld virágai június-júliusban jelennek meg." Közben pedig tervezgetek...

Másodvetések és fejlődő termések

Az én blogfőnököm nagyon szigorú, szememre hányta, hogy pangok és lustulok. Úgyhogy csak és kizárólag az erőszaknak engedve mutatom, hogy nem egyedül a lustulat-pusztulat megy nálunk:

Július közepén vetett Ági az én kertemben salátanövényeket,
úgymint fejes salátát,

lollo rosso salátát, (egy hülye azt kérte a vetőmagboltban: torro rosso, asszem, agyára ment akkor a Forma-1),

és leveleskelt, ezek szépen kikeltek. Palánta méretűek, ritkítani kell őket, ez jó, mert a salátástálban végzik. Egy részét pedig a szabad helyekre szétpalántázom. Tavasszal a Lollóból és a jégsaliból a virágágyásba is ültettem lazító zöldnek egy-egy sort, ezeket a nyár folyamán kiettük. A fodros petrezselymet is így használom, a csap mellett a lecsöpögő vizet nagy levelekkel hálálja meg. Ha kapni madárbegysaláta-magot, az is ilyen őszi-téli saláta és helykitöltő, most is lehet vetni télire, balkonládában is terem. Jaj, akinek egy kis kertje vagy virágágyása van, annyira nagyon ajánlom ezeket a salátanövényeket, gond nélkül megteremnek, nagyon finomak, ráadásul alig kaphatók, és akkor is vagy fonnyadt, vagy horrordrága. Otthon pedig minden gond nélkül megnő. Emellett pedig mutatós, formás a lombjuk. Aki nem ért hozzá, úgysem szúrja ki, hogy nem virág, hanem ennivaló. És ha kiszúrja, akkor is mi van?

Ági a permetezéssel megmentett 6 tő parit, hosszúkás lukulluszt és lugasparadicsomot, ezek most már érőfélben vannak. Lehet, hogy még egy permetezésre szükség lesz. (á, dehogy célzás, főnök... nem azér mondtam...)
A pritaminpaprika neveli a terméseit, de mi zölden leesszük. Nagyon szeretem éretlenül, kesernyésen.
Július elején a szabad helyekre vetett zöldhüvelyű bab most kezd teremni, a hét vége felé már lakmározhatunk belőle.
A tűzbabot későn vetettem, most kezd virágozni, és alul láthatók a kis hüvelyecskék. A sütőtök indázik és kanyarog, vigyázni kell, hogy fel ne bukfencezzünk a terméseiben. Maga a növény jó kis helykitöltő, meg amúgy nagyon finom köret a télies, nehezebb húsételekhez kakukkfűvel párolva.
A zirci arborétumban van egy szimpatikus kertészeti áruda, hétköznapibb és különleges növényeket is tartanak barátságos áron. Itt vettem zöldspárgamagot, amit hidegágyban nevelgettem egész nyáron. Most már úgy húszcentisek a kis növénykék. Jövőre rendes, feljavított talajú ágyásba kerülnek majd. Évelő, állítólag 25-30 évig is terem, addigra bőven lejár a lakáshitel... A Somlón találtunk vadon növő spárgát is, pont ugyanígy nézett ki, csak termést is hozott.
A télre készülök a kelbimbó-metélőzeller párosítással. Még a nyolcvanas évek végén adták ki a Vetéstől a tálalásig című könyvet, ami arról szólt, hogy egy fővárosi újságíró házaspár vett egy vidéki házat, a kertet a sitthalomból fordították termőre. Közben az összes elképzelhető zöldség termelését kipróbálták, és jókat főztek a kert ajándékaiból. Mindezt olvasmányos, helyenként egészen dörgedelmes stílusban le is írták, és sok biokertes fogást is közzétettek. Ezek egyike, hogy az erős illatú zeller kiváló védőnövény az összes káposztaféle számára, elriasztja a rovarkártevők nagy részét. Valóban működik a módszer, sőt az a legjobb benne, hogy a kelbimbó és a levélzeller is hidegtűrő, a tél nagy részében is kint marad, tehát fagymentes időben mind a kettőből hozhatunk be a főzéshez. (A brokkolit inkább a szárzellerrel párosítanám, a hasonló hosszúságú tenyészidőszak miatt)
Így már jó vagyok nálad, Főnök? (nyalnyal)

Badacsony

Még az előző hétvégén sikerült körbejárnunk a Badacsony fennsíkját körbefutó tanösvényt, fényes délben, 500 fokban, ennyi eszünk van, de azért jó volt. A csúcsra nem mentünk fel a Somlón beszerzett másnaposság folytán.

Ez az ösvény részben szőlők közt, részben erdőben fut, de vannak sziklás, kaptatós részei is. A mai, turizmus-szőlészet által meghatározott Badacsony-képbe nehezei illik az, hogy nem is olyan régen a bazaltot még bányászták, a Balatonnal ellentétes oldalon két kőbánya helye is megtalálható.

Az út elején présházak, szőlőskertek között vitt az út, szép kilátással a Balcsira. Autóval elég nehezen megközelíthetők ezek a kertek, sok van, ami üresen áll, vagy eladó. Egy ilyen öreg présház kerítését felfuttatott, virágzó borostyán változtatta zárt sövénnyé:

Az erdős rész napsütötte foltjain virágzott a Somlón is látott kéküstökű csormolya.

Néhány száz méter után feljebb vitt az ösvény, a szőlő helyett erdők következtek. Az otthonitól eltérő, sávos mintájú gyöngyházlepkék ücsörögtek a földön.
A bazaltkő a szél, víz és a gyökerek hatására omlik, aprózódik, a kőgörgetegeken mesefilmszereplők nőnek.
A meleg, napsütötte köveken a meleg miatt roppantul felgyorsult gyíkok futottak előlünk, meglepően sok volt köztük a kicsi, öt-tíz centis. Ilyenkor kelnek ki a gyíkfiak. Ez a barna jószág a nagyobbak közé tartozott, olyan arasznyi hosszú volt. Talán pannon gyík? A Kőkapu nevű résznél a védett fehér májvirágok formás leveleit vettük észre.


A hegy északi oldalán két elhagyott kőbánya is van, ezekről egész szűkszavúan szóltak az információs táblák. Kiderült, hogy az ötvenes években zárták be őket, és ez a "hazai természetvédelem egyik legjelentősebb eredménye." Aztán a túraösvény vége felé találtunk egy emléktáblát. A közelben egy romos kőház állt. Utánanézve derült ki, hogy a bányában deportáltak dolgoztak az ötvenes évek elején, a ház pedig a rabszállás. A büntetőtábort Nagy Imre záratta be. Valahogy túlzottan keveset lehet megtudni erről.
A bányák helyét feketefenyőkkel ültették be, ez volt a tájrehabilitáció a hatvanas években. Ezek a fák az eredeti növényzetbe nem nagyon illeszkednek, de legalább a napfényben gyantásan illatosak.
Az az érdekes, hogy a feketefenyő elég jól érzi magát a hegyen, sok kis fenyőcsemete kelt mindenütt magától. A kőbányák még nem fásodtak be teljesen, cserjék és a virágos rétek növényei borítják hézagosan a sziklákat. Például ez a konkoly.
Nálunk itthon alig látni a piros bogyójú húsos somot, holott Halászi határában régen "egész somfa erdők szemléltettek", csak a veresgyűrű som nő mindenfelé. A Badacsonyon bőven nő a "rendes" som.
A Balatonról jött vendég ez a nagy acsa.

A salamonpecsét nagy kék bogyóterméseket érlel augusztusban.
Az utolsó szakaszon egy-két kidőlt fa is keresztezte az utat, gombákkal:

Hát nem fáztunk, az biztos. A túra után egyet még strandoltunk a Balatonnál, aztán Tapolca-Devecser-Pápa-Csorna felé, a szokott gyér forgalmú menekülőutunkon jöttünk haza. Tapolca nagyon tetszett, a malomtó halaival búcsúztatom el az idei nyarat. Halihó.

Augusztus negyedik vasárnapját...

... megelőzően megint lanyhult a kerti munkamorál... Most hivatkozhatunk az időjárásra (zuhogó eső - 30 fok kombináció: vagy a föld ragad, vagy meg lehet dögleni...) Moshatnánk azzal magunkat, hogy sok a szúnyog, vagy azzal, hogy a ház lábazatának szigetelése is éppen most zajlik, vagy az, hogy a hosszú hétvégén is melóztam. Mindazonáltal a múlt heti tervekből a sziklakert gazolását nem sikerült megoldanom. Helyette megkezdtük a másodvetésű vajbab szedését, a katós és zöld hüvelyű bab nem érett még. Azt hiszem, jó termésre számíthatunk, ez egy negyed sornyi adag, és van belőle hat sor. Megint jön a babszálkázási szezon....

Ettől föggetlenül a kert egyes részei siralmas látványt nyújtanak a maguk félméteres dzsindzsájával. Vannak itt a legkülönfélébb gazok, hüvelykujj vastag szárakkal, répányi gyökerekkel. Ezt már kihúzni se lehet, a gyomirtózás mindig elsikkad valahogy. Meg szerintem ilyen gazok ellen nem is igen hatna, ha sikerülne mégis, a száraz gyomkórók még mindig ott meredeznének, s úgyis kaszálni kéne. Így metszőollóval, sarlóval, kaszával folyamatosan vagdossuk őket. Amelyikünk a kertben szédeleg, köteles legalább tíz tövet kivágni, a kerítésbe ebből a célból be van dugva egy ezeréves metszőolló - hogy a gazvágáshoz mindig kéznél legyen. Így koptatgatjuk a szépen hullámzó gaztengert. Különösen a krumpli meg az ágyásszegélyek igen-igen randák. A krumpliból valahogy keveset ettünk meg a nyárban (nem baj, legalább több marad télre), meg a felhúzkodott bokrok alatt is jócskán volt gumó, úgy, hogy idén alig permeteztünk. Ilyenkor augusztusban a krumplilevelek megvénülnek, nem olyan üdék, mint júniusban, nem árnyékolják le a feltörő gazokat, azok meg ezerrel tolják magukat az ég felé. A szegélyeknél - pláne olyan helyeken, ahova senki se jár, mint például a takarmánykukoricában - szintén megerősödött a gaz, bár sokat kihúzkodtunk, az aprajára meg egyszerűen rátoltam a fűnyírót. A másodvetésű parcellák magágyaihoz az üresen álló ágyásokat részben kipucolgattam, de itt is vannak csekélyebb dzsumbujok, legyengült acat és paprikagyam keveréke.

A feltakarított gazból a tyúkok is kapnak, a földben maradó szárcsonkokat meg majd az eke intézi el.

A paradicsomról - a permetezés utáni ÉVI leteltével szép gyümölcsöket szedtünk le, azonnal ki is próbáltam az Andi-féle ketchupöt, ami úgy sikerült, hogy egy üveggel már meg is ettek a híveim... Annyit változtattam a recepten, hogy barna cukorért lusta voltam elmenni a boltba, így sima kristálycukor került bele, a vörösborecet helyett meg almaecet. A passzírozás és a sűrűre főzés közti időszakban pedig főztem bele egy szál angolzellert, amit az üvegbe töltés előtt kidobtam. Kicsit túladagoltam a borsot, azt hiszem, és szabvány üveg híján Borsodi sörös üvegekben mentek a száraz dunsztba.

Mindezzel együtt azonban úgy vettem észre, hogy még most sem szűnt meg a paradicsomon a rothadás, bár a beteg növényi részeket igyekszem eltüntetni. Mert hát ugye az előző permetezést félig lemosta egy beígéretlen éjszakai zápor. Tesóm már megvette az újabb adag vegyszert, a héten permetezek.

Megcsináltam a magágyat a téli kelnek, ami még e hónapban vethető. A késői saláta nem kelt valami szépen, a magnak lehet talán valami baja? A frissen kelt fodros kelt meg valamiféle dög folyamatosan rágja, ami nem bolha. Kicsi másodvetett retkeimen azonban már megjelentek az apró, piros gumók. Találtam még otthon egy tasak hányódó sörretekmagot, azt is el fogom vetni, a helye kész, eső is esett.

A köznapi kerti virágok így augusztusban-szeptemberben a legszebbek. Mivel házi szedett magból nőttek, a színek kicsit egyhangúak: a rózsaszín - lila - piros színek uralkodnak, nincsenek különleges formák és árnyalatok. De a lepkék, szenderek így is boldogan lakmároznak róluk.

Szerdán elszántan lenyírtam a füvet, és újra megállapítottam, hogy a fűnyíró dögnehéz, pláne ha kétezer négyzetmétert nyír az ember vele, dög melegben. Azért lényegesen könnyebb volt, mint két hete, mert a fű kiszáradóban, és össze is gyűjtöttem.

Paprikát a héten is bőven szedtünk, és az almapaprikából jócskán tettünk el, olyat, ami annyira nem erős, olajosat.

Valahogy mindig elfelejtettem ránézni a tavasszal kísérletképpen vetett paszternákjaimra és feketegyökérjeimre. Mostanra méretes zöldeket neveltek, de hogy mi van a föld, a lombjaik alatt, az rejtély, de azt hiszem, a kéten oda is bekukucskálok majd!

A nagy termésben kicsit kifáradt növénykéket egy kis levéltrágyával megtámogattam, mert messze még a késő ősz, addig még a kertből akarunk táplálkozni!

Nyunyi névnapra kapott egy hula-hopp karikát. Játszottunk vele, dobáltuk, addig, amíg bele nem szállt az udvar ocsmányságainak eltakarására hivatott dísztökültetvénybe. (Ez is egy hanyagolt rész volt eddig. Miért is ápolnánk egy sittkupacot? Rá a tököt, aztán ámen, viszontlátásra.). Bemásztam a karikáért a dzsumbiba, és ott a következő darabokat találtam:

Felsorakoztattuk őket a szomszédunk felénk eső világítóablakának párkányára. Ott a ládába ültetett lobéliák úgyis régen tönkrementek már, ahelyett vidám színfolt ez a sok tök. És még lesz egy csomó.

A héten mindenféle terményes kaja volt, rántott zöldségek, karalábéleves, zöldbableves, grillzöldség, chilis bab (kifejtőből), lecsó, almakompót, eltettünk paprikát és ketchupöt, a fagyasztóba brokkolit, vajbabot.

A jövő hét, az a gyanúm, még mindig gazolásból, permetezésből és másodveteményezésből fog állni. A körteszüret még nem időszerű. A sziklakertet is helyre kell hoznom. Meg a lábazatszigetelésből egy csomó sitt meg föld kijött, azt is el kell tüntetni. Két rózsatövet sajnos ki kell emelni a helyéből - olyan lábazatszegélyt csináltatunk, amire rá lehet állogatni a leándereket meg a cserepeket, de öntözéskor a víz elfolyik róla a gyep felé, nem a házalap irányába - és szegények útban voltak. A két tőnek is jó helyet kell keresnünk.

Ez a heti terv, remélem, többet meg tudunk belőle valósítani, mint az elmúlt napokra kigondolt tennivalókból!

Tizenkettedik olvasónkat,

Mazzoniapple-t szeretettel üdvözöljük blogunkban ezzel a Bosc kobak körte-füzérrel! Reméljük, gyakran benézel majd hozzánk.