Októberi virágok

Hát a szeptemberi idővel azért nagy szerencsénk volt, élveztük a napsütést, igaz olyat kellett tennünk, amit nyáron alig, és más években talán még sosem: locsolni. Máskor ilyenkor már javában fűtöttünk, most pedig rövidujjú meg halásznadrág szandival.

Sok virág még igazán pompás, például októberi margarétanyílásra a kertem eddigi, néhány éves története során még nem volt példa:

Az augusztusi tűző napot kegyetlenül megszenvedő rózsák most magukhoz tértek és szorgalmasan pótolják az elmaradt virágzást:

A kardvirágok már régen elnyíltak, de a hosszú levelek háttérnövény szerepben rendkívül mutatósnak bizonyultak a nyáron. Mostanra a levelek is sárgulni-barnulni kezdtek, megkezdték a téli visszavonulást, úgyhogy felszedtem a hagymákat. Néhány napig még szikkadnak a szabad levegőn, aztán megnyitják a telelőbe költözők sorát.

Ha már egyszer ősz meg október, az igazi őszi virágok is nekiláttak. A sisakvirág, valódi mérges szépség is ilyen őszi virágzó. Alig szelídített virág, a természetben, vadon megtalálható növények is pont ugyanilyenek.

No meg persze, kötelező jelleggel a krizantémok.
Borzalom, közhelyek közhelye, de akkor is: jó lenne, ha még egy darabig megúsznánk a fagyokat.

Hédervár

Belejöttünk a tekerésbe, tettünk egy kis túrát a szigetközi bringaúton és mellékutakon. Célunk a hédervári kastély szabadon látogatható parkja volt. A faluban egyébként sok látnivalót találhatunk.

Kapuőrök.

Előző nap esküvő lehetett a kastélyszállóban, a különleges virágdekorációk még láthatóak voltak. A bejáratnál borostyánkoszorú, az oszlopokon is spirális borostyánfüzérek...

A kastélyhoz csatlakozó kis épület ablakaiból szép kilátás nyílik az összes irányba. Képek keretben, facsoportok és tisztások.

A Darnó-Hédervár csatorna rendezett partú patakként kanyarog a parkban, amúgy jót tesz a faluképnek is. Fa- és betonhidacskák ívelnek át rajta.

Szemrevaló szobor, fejtörésre késztető történet: két kentaur, két nő.

Óriási platán, a kastélytól balra az ér felőli oldalon. Olyan másfél méter lehetett a tövénél található "buckó" fölött az átmérője.

Az őszi termések sokasága, többek között a kökény is érésnek indult. A galagonya is piroslik, a kecskerágók még halványak. Sóskaborbolyát is láttunk, a termése összeaszalódóban.

Lipót felé félúton: halványlila virágú seprence. A fehér mindenütt előfordul , Héderváron a lilás van többségben az árokpartokon. Ezt a színváltozatot sok helyen a kertekbe is ültetik, a piacon árusított csokrokban az őszi virágok kísérőjeként használják. Dédi például lángvirágokkal vegyesen ültette el a kertjében, tőle az ötlet, hogy vadvirágmagvakkal, tövekkel is érdemes bajlódni.

Vadkamilla virága, még jó néhány tő virít mindenfelé.

Lipótról Darnózselire vezet a védett vadgesztenyesor. Potyogtak a termések a fejünkre.

Az utolsó szakaszon kipróbáltuk a szigetközi bicikliút utolsónak elkészült, Darnózselin átvezető szakaszán, megállapítottuk, hogy különb, mint a többi. Kellemes délutáni program volt, lesz még több hasonló.

Hídverés - harmadszor...

Hédivel folyamatosan nyomon követjük a halászi híd építését. Minden nap kisétálunk és fotózunk, hiszen egy hídépítés ugye - mint írtam-, nem mindennapos látvány. Néhány fotó, amit tesó nem örökített meg, vagy már nem láthatott: a régi híd összegraffitizett, ócskavasnak eladandó, szétdarabolt maradványai - azóta már talán a roncstelepen:Nyunyikám a markoló kanalában... Az ígéret szeint a tegnapi napon húzták volna pontonokon helyére a hidat. A nagy "attrakció" érdemi előkészítése már két napja folyt, szegeltek, kábelkötegeket hegesztettek. Fél kettőre ígérték a híd helyreúsztatását, ennek megfelelően egy óra után már jókora tömeg verődött össze a Mosoni - Duna két partján a nem mindennapi látványra. Megérkezett a tv, a megyei napilap újságírói, kamerásai, fotósai, mondenféle főmuftik. Interjúvolták a polgármestert, a művezetőket, meg Isten tudja kiket. Egyszerre csak felberregett az aggregátor, és a régi híd tetején kiáltás harsant "Indulunk!"

A csörlők dolgozni kezdtek, a kábelek megfeszültek (amik az új híd kék lábazatával párhuzamosan, a régi híd betonlábazatának támasztott deszka és a dagi bizonsági őr bácsi válla közt, fehér csíkként észlelhetők. Sajnos nem engedtek közelebb...) egyre és egyre feszesebbek lettek, végül vízszintesen álltak. Az új híd megindult a pontonok felé...Lélegzet-visszafojtva bámult mindenki. A régi hídon faggatták a munkásokat "Gyuri bá, hogy haladunk?" - "Jól, oldalról is szépen csúszik" Öröm, ragyogó szemek. Lesz híd, hétvégén már a bicikliúton mehetünk Óvárra!

Egyszercsak fémes csattanás, és lefagy az idill: az összes vontatókábel szakadtan csüngött a vízbe a ponton kék-sárga széléről...Ma már nem lesz hidunk... Este még kisétáltunk, a kábeleket rohamosan javították, de még nem voltak kifeszítve. Az alkonyi kép egészen hasonló, mint tesómé, a folyó - még mindig a vágyott híd nélkül. Az alkonypír csak a régi roncsokat színezgeti.Ma még nem jártam arra, talán Hédi fotóz, de a webkamerán láttam, már kifeszítették a kábeleket. Nagyon várjuk a folytatást!

Még virágzanak

Még örvendezünk a huszon-fokoknak, de reggelente ködre ébredünk. Szedjük a terméseinket, de közben még egy kicsit nyár van. Ez a dáliák véleménye.

Fáradhatatlanul virágzik a kóleusz és a vad nebáncsvirág, harmonikus összhatásban:

Ősz közeledtével futóssá válnak a sarkantyúkák, megújul a levelük, kis parabolaantenna. Megszépülnek. Emberen is van olyan, aki élete vége felé közeledve éri el a legjobb formáját.

Egy-egy mezei szegfű is virágzik.

Szamárkenyér, most épp világoskék árnyalatban. Kitartó virág, olykor még decemberben is találni rajta fejet. Akkor a sok kis kék virág bimbóban marad, nem nyújtja ezt a térhatást.

Azért van, aki kiabál: hiszen már ősz van! Ilyenek például az évelő őszirózsák.

Hamvacska. Októberi-novemberi szokatlan színű díszt ad majd nyílás után, amikor csak a télizöld vagy örökzöld cserjék maradnak mutatósak az ágyásban.

Utolsó szem erdei szamócák.

Egyetlen vérborbolya egyetlen kis eldugott ágon hozott termést. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös.
Közben láttam az időjárás-jelentésben, hogy jönnek szép sorban az őszi frontok, ez az egyensúly átadja a helyét egy másiknak.

Hídcsere 2.

Kedd estére jórészt szétszedték a roncsot.

Egy fél híd:

Egy biciklisáv:

A visszaúsztatott ponton:

Folyó hídja nélkül:
Kíváncsi leszek, mikor indul újból a forgalom.

Predátor

Egy csata állomásai.
Hogy miért bízik egy ilyen oktalan kis állat magában?

Aki keres...

... az talál.

Aki mer....

..az nyer.
Tulajdonképp példát lehet venni róla.

Hídcsere1.

Pár képet készítettem a csütörtökön és pénteken elkezdett hídcserélési munkáról, amiről már Ági is írt tegnap.

Ilyen a 17 évet szolgált, lestrapált híd:

Ponton segítségével úsztatják át, érdekes a magas aládúcolás.
A sín és a vontatásra szolgáló drótkötelek:
Ilyen lesz az új, alig várom, hogy végigtekerjek rajta. Festés, útpálya kell még rá.