Rejtvény

Az utóbbi pár hétben mindig találunk valami érdekeset. A mai rejtvényt Janinak köszönhetjük, Balfról hozta ezeket a terméseket. Mi ez?

Társítások

Van egy nem annyira túl régi, de teljesen ronggyá olvasott könyvem, amit csak azért szeretnék bemutatni (mindenki azt olvas amit akar), mert amellett, hogy a biotippek kiapadhatatlan forrása, a stílusával is kellemes percekkel teljesíti ki a rohadt hosszú őszi meg téli estéket. (Erről még később...) Íme ez a gyöngyszem: Vetéstől a tálalásig.

Egy újságíró házaspár írta, húsz évnyi kertészkedési tapasztalattal a tarsolyában. Számomra a legértékesebb része a növénytársítások, a zöldségek egymást védő és taszító hatásának világos leírása. A könyv alapján készítettem egy listafélét, az ajánlott társításokból néhányat kipróbáltam. Kíváncsi vagyok, ha valaki próbálkozott ilyesmivel, mik a tapasztalatai. A miénket színessel odaírtam.

Sárgarépa
Védőnövénye: kapor, dughagyma (riasztják, becsapják a répalegyeket, a hagymával kölcsönösen védik egyást)
Jó szomszédai: borsó, hagymafélék, retek, paradicsom
Rossz szomszédai: -
Egyéb: Fontos a vetésforgó, ne kerüljön két egymást követő évben ugyanarra a helyre.
Ezt a társítást láttam Erdélyben és Horvátországban is, nálunk is remekül működött, a répa egészséges maradt. A hagymák kicsik lettek, de leves-főzelék rátásába pont jók. Az erős illatú, ernyősvirágú fűszerek, pl. a koriander, ánizs, édeskömény mind védelmet ad a répának.)

Cékla
Jó szomszédai: káposztafélék, bokorbab
Egyéb: Vetésforgó!!!

Paradicsom
Védőnövénye: dughagyma
Társítási javaslat: karalábé palántázása a tövek közé
Jó szomszédai: gyökérzöldségek
Rossz szomszédai: cékla, káposztafélék
Egyéb: Két éven át kerülhet ugyanarra a helyre.
(Még nem próbáltuk)

Zeller:
Védő szerep: Minden káposztaféle (fejes, vörös, kel, leveles kel, karfiol, brokkoli, kelbimbó) védőnövénye, riasztja a képosztalepkéket.
(Működik, de a könyvbéli kerthez képest nálunk szárazabb és melegebb a klíma, a zeller gyakran szenved. A könyv azt írja, a képosztafélék közti zeller csak levelet növeszt, gumót nem, ezért metélőzellert használtunk. Ez bevált, nem okozott csalódást)

Karalábé
Társítási javaslat: paradicsomok közé, serkentik egymás fejlődését
Védőnövénye: hagymafélék
( A vetésforgó minden káposztafélénél is fontos!)

Kelkáposzta, leveles kel
Védőnövény: zeller
Jó szomszédok: bab, cékla, paradicsom
Rossz szomszéd: hagymafélék
Megjegyzés: szélvédett helyre érdemes ültetni, a szél megtördelheti
(Védőnövénynek javasolják még az izsópot)
( A vetésforgó minden káposztafélénél is fontos!)


Karfiol, brokkoli
Védőnövény: zeller
(Védőnövénynek javasolják még az izsópot)
( A vetésforgó minden káposztafélénél is fontos!)


Kelbimbó
Védőnövény: zeller
Rossz szomszéd: hagymafélék
( A vetésforgó minden káposztafélénél is fontos!)



Uborka
Jó szomszéd: bab, borsó, cékla
Rossz szomszéd: paradicsom
Megjegyzés: Vetésforgó!!! Retek-dughagyma-saláta ágyások másodveteménye
(Mi csemegekukoricával társítjuk, amit rikán veszünk. Segít a párás klíma biztosításában.)


Tök, sütőtök
Megjegyzés: Vetésforgó!!! Retek-dughagyma-saláta ágyások másodveteménye

Cukkini, patisszon
Jó szomszéd: sárgarépa, petrezselyem, paszternák, vöröshagyma, bab
Rossz szomszéd: többi tökféle
Megjegyzés: Vetésforgó!!! Retek-dughagyma-saláta ágyások másodveteménye

Babfélék (bokorbab, karósbab, zöldbab)
Jó szomszédok: kabakosok, káposztafélék, zeller, mángold, cékla
Megjegyzés: Vetésforgó!!!
(Lehet másodvetemény, július közepéig vethető. Irodalom szerint a lóbab+borsikafű párosítás is működik, a lóbab is tetűgyűjtő)

Zöldborsó
Jó szomszéd: zeller, káposztafélék
Megjegyzés: Vetésforgó!!! Júliusban lehet másodvetést is végezni

Hagymafélék (vöröshagymák, fokhagyma, póré, metélőhagyma)
Jó szomszéd, társítási javaslat: sárgarépa
Rossz szomszéd: bab, borsó, cékla, zeller
Védő szerep: a fokhagyma, metélőhagyma védi az epret a kártevőktől.
A dughagymák riasztják a paradicsom, burgonya rovarkártevőit (a burgonya gumói viszont isebbek lesznek)

Új-zélandi spenót
Védő szerep: tetűgyűjtő, ezzel védi a levéltetvektől a többi veteményt. Minden ágyásba érdemes szórni belőle.

Retek, salátafélék:
Társítási javaslat: a retek-saláta-dughagyma társítás kölcsönösen védi a növényeket, elősegítik egymás fejlődését. A hagyma elriasztja a földibolhát, meztelencsigát.
Megjegyzés: Vetésforgó!!! Gyökérzöldségek helyére lehetőleg ne kerüljön. A félárnyékba telepítést elviseli.
(Tökéletesen működő társítás)

A fűszernövényeket a könyvek szerint szintén minden ágyásba érdemes szétszórtan ültetgetni, növelik a sokféleséget, illatukkal eltérítik vagy elriasztják a rovarokat. Láttam már borsikafű ágyásszegélyt a virágágyak körül, hihetetlenül egészségesek és szépek voltak mellette az egynyáriak.


Most pedig a stílus: Dörgedelmes! A mai fülnek szokatlanul az. Íme, pár példa:

27. oldal, a sárgarépa gondozása: "Óvatosan és keveset járunk a sorok közt, mindenre vigyázunk. Lehet, hogy ez nem kényelmes. De ne itt akarjunk táncolni. "

29. oldal, a sárgarépa tárolása: "Aki irtózik a földdel-sárral való közvetlen kapcsolattól, annak azt tanácsoljuk, ne álmodozzon kertészkedésről. "

32. oldal, a sárgarépa tisztítása: "Látott már valaki ügyetlen, síró, görcsbe rándult kezű nőt, amint elfaragta a levesbe vásárolt répát, petrezselymet? És a folyamat nem áll meg ezen a ponton, sokan elfaragják a türelmüket, a házasságukat is... ... Kiváló késeket lehet kapni. Inkább egy műsoros magnókazettával legyen kevesebb"

S így tovább, minden zöldséget megfűszereznek egy csípős odamondással. Persze ezzel együtt egy nagyon jó könyv, ha valaki meglátja egy antikváriumban, érdemes lesz lecsapni rá.

2010. 1. 20. Fontos kiegészítés: A kerti sarkanytúka védő, rovarriasztó hatásáról (Kertdoktor)

Jótékony hatása: Levéltetű-, káposztalepke-, tripsz űző, Távol tartja a hernyókat, csigákat, hangyákat és pockokat.
Egynyári dísznövényként ismerjük, de rendkívül sokoldalúan hasznosítják a biokertekben.
Jól társítható tökfélékkel, paradicsommal és zellerrel.
Védi ezeket a növényeket a levéltetvektől, elűzi a káposztalepkét, tripszeket, hangyákat, csigákat, de virágszirmai és levelei salátaként is fogyaszthatók.
Gyümölcsfák töve köré vetve távol tartja a vértetveket. Hernyók, csigák, hangyák és pockok elűzésében is hatékony.
Élénk színű, sarkantyús virágai mellett sajátságos, pajzs alakú levelei is feltűnnek. Elfekvő száron hozza hosszú, csavarodott levélnyelét, levele kerekded, matt színű. Virágai 4-6 cm átmérőjűek, sárga bordó színben nyílnak, sarkantyúsak, enyhén illatosak.
Magját április közepén vetik - májustól októberig folyamatosan nyílik."
A növény minden föld fölötti része ehető. Leveleit fűszeres ízük miatt saláták adalékaként használják.Virágáját sajtokkal, salátákkal eszik.
Mindig nyersen fogyasztják, mert aromája a főzés közben elveszne.

 A bársonyvirág, büdöske védő hatásáról: (Szépzöld)

A levéltetvek ellen úgy is védekezhet, hogy riasztónövényt telepít ellenük. Erre a célra kiváló növényünk pl. a bársonyvirág – más néven büdöske - amelyet ha paprika közé ültetünk, a paprikát elkerülik a szívogató kártevők. 

Márton napjára

Közeledik Szent Márton napja, ezzel kapcsolatban találtam egy népmeseváltozatot.
Ha már asszociálunk, legalább szórakozzunk jól :-)
Szent Márton ajándéka, Nagy László fordítása
(főleg Andinak meg minden belevaló csajnak)

Üdvözöljük Beát!

Olvasóink közt ma észrevettem egy új nevet-képet, Beáét.


Szeretettel köszöntjük olvasóink között egy nyarat idéző tátikával.

A november első napjairól...

... szóló kerti leíráshoz egyszerűen nem tudok képet feltölteni: nincs miről... A cserepesek a telelőben. A kertben már csak a petrezselyem és a káposztafélék vannak, meg az az elfuserált, iszonyúan csípős jégcsapretek, ami körülbelül gilisztatakarmány lesz. A fagy a lágy szárú gazokat teljesen elintézte. Csak egy sereg letakarítandó, égetnivaló kóró - írhatnám: árválkodik, de inkább tömegellik (bár ilyen magyar szó nincs, vagy igen?).
A sárgarépát, krumplit, céklát, virághagymákat - és gumókat hétfőn cipeltem le a langyos, sötét pincébe. Ide mindegyikünk utál lejárni, bár néha muszáj. Meredek a lépcső, egy 15 wattos izzó világít kb. 30 éve. Ráadásul az a fixa ideám van, hogy a nyakamba esik egy meztelen csiga. Pedig nincs is ott meztelen csiga. De nem engedhettem, hogy anyuci cipekedjen. Meg jó volt elnézni a termést a homokban meg a zsákokban. Közben azt is szemrevételeztem, hogy tavasszal néhány kannagumó lennmaradt, amik a sötétben kihajtottak, méteres, sárgán sápkóros szárakat növesztve. A nagy bambulásban majdnem kitörtem a nyakamat a képcsőn, ettől olyan mérges lettem, hogy a 15 wattos égőt kicseréltem huszonötösre, hátha úgy jobban látok majd.
Ezen kívül csak a temetőben rendezkedtünk, az utolsó cserepeseket meg dézsásokat hurcoltuk be. Virágok után jártunk, kaktuszt ültettem át, virágtálakat készítettem a sírokra. Ja igen, és felástuk az angol zellert. Idén valami fura csoda folytán a nagy, húsos szárakon kívül mini-gumókat is növesztettek. Húslevesbe ideálisak lesznek.
A héten a petrezselymet fel kell még szedni. Sajnos aktuális lesz az avarsepregetés, kóróaprítékolás, égetés. Lassan kifogyunk a pörgősebb kerti munkákból...
A héten a frissen szedett zellerből volt Waldorf-sali, zöldséges brokkolileves, zöldséges pizza. Vajas kenyérrel élveztük az utolsó retkeket. Lecsót is szerkesztettünk, de valahogy a heti étlapot a tésztás meg édes kaják uralták... Ezért jól fogyott a házi ribizlilekvár és a meggybefőtt is....

Az óriáskaktusz átültetése

Van egy óriási nagy kaktuszom. Lehet, hogy egy profi kaktuszszakértőnél ez a kaktusz csak egy gyenge-közepes darabnak számít, de nálunk ez a legnagyobb szobanövény.

Régebben számtalan sok kaktuszom volt, de valahogy eltünedeztek, csak pár cseréppel maradt. Tesóm lenyúlt jópárat, volt, ami kipusztult, meglepték a pajzstetvek. És az a gyanúm, anyuci ki nem állhatta őket, így amikor nem laktam otthon, picit bojkottálta az ápolgatásukat. Azért így is akadt jónéhány túlélő, köztük ez, aminek sem a nevét, sem a fajtáját nem tudom. Közben belegondoltam: a halászi általános iskola hatodik osztályában boldogítottam a tantestületet huszonhárom másik osztálytársammal együtt, amikor Fertődre utaztunk valami iskolai kórustalálkozóra, ott vettem ezt a kaktuszt, akkor még tojásnyi sem volt. Úristen, húsz év telt el azóta!!!

Ezalatt a kaktusz szépen megnőtt: nyáron az udvaron, télen a hűvös, világos folyosón. Igen ám, de ahogy egyre nagyobb lett, alig lehetett a cserepét megmozdítani a súlya miatt. És kapitális tüskéket is növesztett. A ki-be cipelése tavasszal-ősszel egyre terhesebb és halogatottabb feladat lett. Volt, hogy belepte a hó, de ezt is kibírta. Volt, hogy mínuszokat viselt el a rádobott ponyva alatt az udvaron. Szóval elég nomád tartásban részesült. Különösen félelmetes volt az átültetése a súlya, nagy mérete, és a hatalmas, árszerű tüskék miatt. Azért néha nagy elszánással rendbe vágtuk őkelmét.

A legutolsó ültetés óta azonban már egy csomó idő eltelt, és szegény növény láthatólag sínylődött az aránytalanul kicsi, leélt földű cserépben. Nem is fejlődött. Így már áprilisban elhatároztam, hogy átültetem. Már a cserépméret kérdése is gondot jelentett, mert 30 literes virágcserepet kellett felhajtanom, amit elsőre még a kertészeti árudában sem tudtak adni. (Peremes, fogantyús cserép kellett, hogy annál fogva mozgatni lehessen a cserepet.) Persze kellett egy csomó föld is, amit megvettem, de mindig elfogyott más virágokhoz. Aztán már csak az elhatározást kellett volna előhúzni, de az mindig valahol máshol bujkált egész nyáron, úgyhogy csórika kaktuszkám a meleg évszakot kénytelen volt kis cserépkéjében eltölteni. A nagy cserép addig esővízgyűjtőként funkcionált.

Most azonban, hogy a teleltetőbe vonultak a virágok, és az időjósok beígérték az első fagyokat, szegény óriást sem tartigálhattam tovább kint. Viszont a régi cserepében tutira nem telelt volna már ki. Nem volt mese: át kellett ültetni.

Előástam a nagy cserepet, aminek az alján egy kevés békanyálas víz lötyögött, és alaposan kisikáltam. Az alját ki akartam lyukasztani, de nem ment, végül megtüzesített facsavarral sikerült vízelvezető lyukat fúrnom a cserép alján. Utána összeállítottam a földkeveréket: került bele tőzeges virágföld, néhány vakondtúrás fölszedett, morzsalékos kerti földje, folyami homok (ha Nyunyi látta volna, hogy a homokozójából loptam ki, biztos szorultam volna!), és némi zúzott kő.A sóderból és zúzott kőből jutott a cserép aljába is - vízelvezetőként.Itt kezdődtek azonban a gondok: a kaktuszta tetthelyszínre kellett szállítanom. De mit kezdjek a bődületes tüskékkel? Végül a megyei napilap avítt számaiba göngyöltem be a növényt jó vastagon, majd ráadtam (ugye nem nevettek ki?) Laci régi vadászkabátját, aminek vastag vatelinos bélése szinte elnyelte a tüskéket.

Aztán felkaptam ezt a kaktuszpólyást, úgy cipeltem az új cserepéhez. Ott kiboncoltam, kesztyűt húztam. Egy régi bicsakkal óvatosak beszurkáltam a cserépbe a pereme mentén körben, így nemsokára lehúzhattam a régi cserepet. Itt megláthattam, miért nem nőtt már a kaktusz: az edényben szinte nem is volt föld, csak gyökerek, gyökerek, gyökerek, amik már elkezdték szétnyomni a cserepet. Kipucolgattam a közeikből az elhasznált földet, ki is lazítottam a gyökérszálakat, majd lemostam őket.

Az új cserepet negyedig raktam a földkeverékkel, beleállítottam a tüskés óriásbébit. Igen ám, de nem akart egyenesen megmaradni, ide-oda dűlt, ezért kikötöttem a szomszéd jezsámenbokorhoz. Most már nyugodtam - de óvatosan - megtömhettem a cserepet földdel. picit mélyebbre is ültettem, mint amennyire az előző cserepében volt, hogy jobb tartása legyen. Jól le is tömörítettem. A tő köré dísznek még zúzott követ és néhány vörösmészkő-darabot is raktam, és lepucolgattam az átültetés során rátapadt piszkokat.Nagyon boldog és büszke voltam: ilyen ügyes kislány vagyok, hogy pik-pakk átültetem a nagy tüskés szörnyeteget. Hát, korán ujjongtam, mert csak most jött a fejvakarás! Az új cserép a belepakolt sok kővel és földdel biztosan volt vagy negyven kiló. Alig bírtam megmozdítani. És még be kellett cipelni a telelőbe, közben lépcsők, küszöbök, segítségem nincs. Mit tegyek? Hát először is visszaadtam az egész maskarát a kaktuszra: a sok papírt és az avitt vadászkabátot. Kísérleteztem beforgatással, talicskába emeléssel, de nem ment. Végül megakadt a szemem a telelőbe behordott gyerekkramancokon. A huzikocsik, műanyag játéktalicska, homokozófelszerelés, hula-hopp karika, zöldparadicsom-főzős játéklábasok seregei közt ott lapult a megoldás: a kilencven kiló teherbírású tarkabarka homokozódömper. (Most ugye kikacagtok?) Odatettem a cserép mellé. Így tíz centi emeléssel kerekek kerültek a gigacserép alá. Az összképen anyucival negyedóráig fulladozva röhögtünk:

Amikor már fájt szinte az oldalam a sok nevetéstől, a lépcsőkre rámpát szerkesztettem egy régi szekrényajtólapból:Aztán a dömpert fél kézzel húzva, másik kezemmel pedig a kaktuszt a vadászkabát összefogott ujjaival kormányozva belibegtünk a kazánház hűvös-langyos sarkába: itt lesz az idei telelője. Itt már könnyűszerrek kikaptam őkelmét a dömperből. Gyerekjáték volt a sarokba beforgatni. most lehettem ám büszke magamra! A kaktusz még kapott egy kis vizet is. Remélem, jó darabig ellesz az új cserepében. Tavasszal újra a vadászkabát-dömper-ajtólap technológiával fog kimenni a szabadba, abban biztos vagyok. Addig: jó telelést, kedves tüskés óriásbébim!

Megjegyzés: utána annyira örültem, hogy ilyen jól sikerült a félelmetes kaktusz új cserépben való "beszelídítése" a telelőbe, hogy aznap még legalább ötször kimentem megnézni. Remélem, tavasszal szépen elkezd újra hajtani. Annak meg különösen örülök, hogy az egész, háromórás átültetési ceremónia alatt csak ennyi tüskét kaptam:

Krizantémországban

Néhány tő krizantémunk nekünk is van, de Mindenszentekre, azok sírjaira, akik már sajnos nem lehetnek köztünk, mindig vásárolunk húsz szálat az óriás fejű fajtából.

Ezt a fajta virágot sokan nem kedvelik, mesterkéltnek, vízfejű lufinak nevezik. Nekem azonban - sírvirág vagy sem - tetszik.

Ezeket a virágokat nem virágboltból vagy piacról szerezzük be, hanem anyukám ex-kolléganőitől. Ezt a két ex-kolléganőt valahogy úgy kell elképzelni, mint engem és Hédit… Két húsos lánytesó az eggyel felettünk levő évjáratból, nővér és húg… Mindkettő szenvedélyes kertész, a nagyobbik – amellett, hogy köztisztviselő – őstermelő, aki virágokat, koszorúkat, évelőket, zöldséget, gyümölcsöt, hízott kacsát – és kacsamájat meg csibét és sütit hord a mosoni piacra. Húga, a virágkötő és erdőjáró, szenvedélyesen asszisztál mindehhez.
Az október-december az ő igazi piacos szezonjuk: a koszorúk és virágok évadja. Az idősebbik testvér, E. egy hatalmas fóliasátorban neveli a vágóvirágnak szánt krizantémok seregét már tavasz óta. A fiatalabbik, Gy. pedig már nyár óta az erdőt járja – koszorúalapanyagokat gyűjtve, a kertje pedig teli van a koszorúkötéshez szükséges szárítani való virágokkal. Így készülnek a mindenszenteki piacozásra.
Pénteken indult meg a frissen vágott krizantémok árusítása, egyenesen E. fóliasátrából… Bár anyuci is elég lett volna egymaga a virágok megvásárlásához, én mégis erőnek erejével elkísértem, mert látni akartam a sokezer virágot egymás mellett. És nem kellett csalódnom a látványban.
Persze E.-t rögtön elkezdtem faggatni, hogyan neveli a sok tövet. Kiderült, hogy tavasszal részben veszi, részben pedig gyökereztetőpor segítségével saját maga neveli a krizantémdugványokat. Ezek kerülnek a hatalmas fóliasátor frissen feljavított földjébe. László nap körül (június 27.)vissza kell tördelni őket az erőteljesebb fejlődés érdekében. Kéthetente Volldüngerrel kell tápoldatozni – de darabonként kell a tízezer tövet lelocsolni az oldattal! A nyár végétől megjelenő bimbókat le kell csipkedni, csak a legnagyobbat meghagyva. Így lesz egy hatalmas virágfej a sok apró helyett.
Közben permetezni is kell. Van egy kis, zöld hernyóféleség, ami előszeretettel rágja a virágszirmokat és a bimbókat. Egy ilyen krizantémerdő olyan lehet neki, mint nekem egy fullextrás, klimatizált, tízezer négyzetméteres csokoládébolt… Nos, tőle mindenképpen meg kell szabadulni. És hát persze gyomlálni, locsolni nap mint nap...
Egy-egy virágszál karóra kifeszített műanyag háló egy-egy lyukán van kibújtatva, hogy ne töredezzenek meg a virágszárak.

Az október a krizantémnevelés kritikus hónapja. Ha nagyon hideg van, és korán fagy: a krizantémok nem nyílnak ki Mindenszentekre, csünt marad a fejük, eladhatatlanok. Ilyenkor fűteni kell a fóliasátrat. Ha meg túl enyhe az idő, mint ebben az évben? Hamar elnyílnak a fejek, lehulll a szirmuk! Ilyenkor a ventillátorok frissítik a levegőt, nehogy a túlságos meleg megszoruljon a dunsztos sátorban, és megártson. A sátor fóliáját meg kívülről lemeszelik, hogy a jó öreg napocska ne érlelje túl a virágokat. Az ideális a félig bimbós, még tömött virágfej, aminek nem hull a szirma, és nem látszik a közepén a sárga virágzati fészek.
És a trendi színek:

A régimódi nem-buci hófehér - ez állítólag már nem divat, mégis sokan ezt keresik:
A klasszikus csontfehér-vajszínű: ez a legkeresettebb:
A szalmasárga: szerintem ez a legszebb, a nevelése is könnyebb, kevésbé kényes, és állítólag nem olyan érzékeny a fagyra vágott virágként sem. Új divatúnak számít: Ez lesz állítólag a jövő trendje: futurisztikus, ultramodern bronzos szín, karmosan hajlott virágszirmok:
Ki-ki választhatott kedvére.

A kedves vevőket E. a hatalmas fóliasátorba csak egyesével engedte be: nem fért be több ember a tömérdek virágszáltól. Amíg ki nem kiáltott viccelődve: „Kérem a következőt!”, addig a garázsukban kirakott, Gy. által készített számtalan koszorú közül lehetett válogatni.
Sajnos nem volt idő E.-t tovább faggatni a krizantémnevelésről, siettünk, de tavaszra, a krizantémújatelepítésre meghívott tanulónak. Mondhatom, alig várom!