Múlt héten nagy esemény volt nálunk. Azért volt az a nagy Márton-napi izgalom, mert ilyenkor van Halászin a búcsú. Ez nagyrészt ugyanolyan, mint bárhol máshol, céllövölde, ringis, dodgem (hogy a bánatba kell ezt a szót normálisan leírni, az jut eszembe mindig, hogy nyasgem), kacatárusok, mézeskalácsos, satöbbi, de van egy igazi, közösségi része, ez a csingislovak. Így elsőre lehet, hogy furcsa ez ez a szó, de egy látványos lovas felvonulást takar.
Halászin ugyanis működik lovasbandérium, ami a 48-as önkéntesek emlékére szervezi meg a sokkal régebbre viszamutató szokást. Az óvodások fűzik a díszek jó részét. Vannak elsőlegények,
meg elsőleányok is:
És így ünneplünk mi nagy dicsőségesen: napközben majdnem mindenhol vendégjárás van, a menü elsőnek húsleves, másodiknak az eddig szokásos rántott hús/töltött hús duót lassan megint felváltja, divatba jön az eredeti kacsa/liba, és harmadiknak többféle házi sütemény, torta. Volt olyan év, hogy anyu akár tízfélét is sütött, no most már ez szerényebb.
Este minden kocsmában bál/buli van, ami jó szokott lenni, de tipikusan így zajlik: a teremtés koronái egész nap gondoskodván az italokról estére alaposan becsiccsentenek, az asszonyok meg a halál árnyékában járnak a többnapos megfeszített sütés-főzéstől, éjfélre a tisztességes házaspárok mind összevesznek, és általában az asszonyok dúltan hazarohannak, a férfiak meg maradnak, és folytatják az egész napos melót. Kevésbé tisztességes vagy rutinosan életrevaló családok meg nyugodtan és félrészegen táncolnak hajnalig.
Régebben rendszeres volt a bunyó, bizonyos családok ifjú tagjai önként vállalták fel ezt a felelősséget, hogy lerendezzék a másfalusiakat. Szóval szép és jó a búcsú, de nem nagyon vettem ki ebből a részből, mert hétfő hajnalban indulnom kellet vizsgázni, álltam a hajnali busznál, javában szólt még a zene, és lebegve szivárogtak haza a pógárok.
Este minden kocsmában bál/buli van, ami jó szokott lenni, de tipikusan így zajlik: a teremtés koronái egész nap gondoskodván az italokról estére alaposan becsiccsentenek, az asszonyok meg a halál árnyékában járnak a többnapos megfeszített sütés-főzéstől, éjfélre a tisztességes házaspárok mind összevesznek, és általában az asszonyok dúltan hazarohannak, a férfiak meg maradnak, és folytatják az egész napos melót. Kevésbé tisztességes vagy rutinosan életrevaló családok meg nyugodtan és félrészegen táncolnak hajnalig.
Régebben rendszeres volt a bunyó, bizonyos családok ifjú tagjai önként vállalták fel ezt a felelősséget, hogy lerendezzék a másfalusiakat. Szóval szép és jó a búcsú, de nem nagyon vettem ki ebből a részből, mert hétfő hajnalban indulnom kellet vizsgázni, álltam a hajnali busznál, javában szólt még a zene, és lebegve szivárogtak haza a pógárok.
Kedd reggel azt hittem, nem jól látok, amikor megpillantottam a hópihéket. Ez a héten aztán megismétlődött, igaz, esővel elegyesen. Szinte minden nap esett. Az egy hétfő volt az, amikor sikerült felásni a zöldséget. Ekkor - vérszemet kapva - kipalnántáztam két sort a téli kelkáposztáből egy félreeső helyre. Hamarosan ugyanis szántva lesz a kert, és az ágyása a jelenlegi helyén a traktor útjában áll. Addigra az ágyásban maradtakat úgyis kiesszük. Az angol zellert teljesen felszedtük,
a szárakat a levelektől megtisztogattuk. A tiszta leveleket - mivel a fagyasztó dugig van - az aszalógépben kiszárítottuk, majd porrá morzsoltuk fagyasztás helyett. Egy évig ez megy a levesekbe. A szárak 
aprítás és előfőzés után még bezsúfolódtak a fagyasztóba.
A pótvetés meg háziszedett, ismerőstől kapott maggal történt. Persze erről a magról nem derült ki, hogy miféle. Miért is ne - hosszú fajta volt. Hiába ástam mélye, jó részük beleszakadt a földbe, amit hiába műveltünk, kapáltunk annyit, októberre nyákos betonná vált. Közben meg evett a fene, hogy belesasoljak a pasztinákkal beültetett félsorba. Korábban már megállapítottam, hogy ott nagyobbak a gyökerek. Két sor után odahagytam a petrezselymet, és egy kicsit "megszurkáltam" a pasztinákot is. Hát, méretes karógyökerek jöttek ki. Köztük is volt ágas-bogas, gubancos, de összességében, súlyra, lényegesen nagyobb mennyiségű gyökér rejtőzött a föld alatt, mint a petrezselyemből. Az arányok érzékeltetése végett: a legnagyobb petrezselyem (fent), és a legnagyobb paszternák (lent):
A félsornyi paszternákból jött ki közel annyi termés, mint a négy sornyi petrezselyemből. A jövő évi praxisba ezért bevontuk a paszternákot.
Silány volt a kelés, de azért pár növényke megmaradt. A feketegyökerek a nyári hónapokban terjedelmes lombot növesztettek, reméltem, hogy a gyökereik is terjedelmesek lesznek. Hétfőn jött el az ásás ideje. Az áhított termés túteljesítette önmagát. 
