Fogyasztható és szép: dísz-konyhakert

Olyasmiről írom ezt a bekezdést, amit megvalósítani legfeljebb részben fogok, de bízom benne, hogy azért hasznos lesz. Ez a dísz-konyhakert témája. Kicsi kerteknél szerencsés, ha díszítő és ehető szerepet egyaránt betöltenek a növények (természetesen csak abban az esetben, ha nem túl szennyezett a környezet). A zöldségek, fűszernövények lombja változatos formájával és textúrájával jó hátteret nyújthat a virágok színpompájának, egymást remekül kiegészítő és a változatossága által védő növényegyütteseket hozhatunk létre. Nem új találmány ez, a Napkirály idejébe  vezet a dísz-konyhakertek kialakításának hagyománya.Számos szép, ötletadó képet találni a témához a neten, például ilyeneket:

 

Nem is fontos egész kertben gondolkodni, egy virágágyás már helyet adhat néhány ehető növénynek, így legalább az öntözésükről nem feledkezünk meg. Kisebb kertek kreatív tulajdonosainál láttam ezt a remekül működő megoldást, például az egyik barátnőm újonnan telepített kertjében lilás levelű karalábé, dúsan burjánzó metélőzeller zöldellt az alacsony egynyáriak között, a koktélparadicsomok, csilipaprikák, padlizsánok pedig terméseikkel díszítették az ágyást.  Ha már vesződség, érdemes a kevésbé hétköznapi fajtákat választani. Az előbb hivatkozott cikkben már láthattunk tippeket, ültetési javaslatokat, mely növények felelnek meg a kettős szerepnek, de szeretném még kissé kibővíteni a sort.

Meleg, délies, napos helyre

Őszintén szólva ez az egyszerűbb eset, igazán nagy a növényválaszték.

Fák: alma-, körte- vagy őszibarackfák. Mindegyik fajnak vannak kisebb vagy nagyobb termésű díszváltozatai, ebben a kertészeti árudák választéka biztosan a segítségünkre lesz. A mandulafa rózsaszín virágával, karcsú termetével kiváló választás a kisebb kertek számára. A termő vagy díszcseresznyék szépségük ellenére inkább a nagy kertekbe ajánlottak, mivel általában termetes növények, de persze azért vannak kivételek . Itt elengedhetetlen a megfontolt fajtaválasztás.

Cserjék: Választhatunk  a mediterrán beütésű növények közül, ilyen például a füge, a gránátalma  vagy a fanyarka, amely minden évszakban díszes. A száraz, napos, akár szélnek kitett kertrészekben a C-vitaminbomba termésű homoktövis is jó helyet találhat. A vörös vagy sárga levelű bodzák is alkalmasak lehetnek a dísz-és gyümölcstermő szerepre. A naspolya  szintén  szóba kerülhet, mivel eléggé melegigényes, a gyümölcse elég ritkán kapható.(Van aki szereti? Szerintem förtelmes ízű.)

A kúszónövények közül nyerő a kivi. aki látta pl. a horvátországi déli házfalakat, az tudja, miről van szó. Szintén jó választás valamelyik rezisztens szőlőfajta. A zöldségek közül a  futóbab és a kínai ölesbab/méteresbab is kiváló a kerítések befuttatására, valamint a fiatalon még fogyasztható dísztökfajták. Nemcsak dísznek jók: gusztusosak lehetnek pici, zsenge korukban, töltve.

Zöldségfélék: Ide illik a legtöbb palántázással nevelhető, melegigényes zöldség, Akinek kedve van kipróbálni a virágágyásban kertészkedést, vegyen pár szimpatikus palántát a nyár elején és időnként öntözze meg, valószínűleg siker koronázza a fáradozását.
Díszkáposzta - ha nem permetezve neveljük, hanem az őt védő levélzellerrel vagy angol zellerrel társítjuk,  dekoratív saláta-alapanyag lehet. A karfiol sem csúnya, de a kontinentális klímaviszonyok a késői, júliusban palántázandó karfiolnak kedveznek.Őszi dísz és csemege a leveles kel mélyzöld, rücskös lombjával., ezen kívül remek ízt ad az egyszerű csontlevesnek. Igaz, hogy vesződni kell a palántaneveléssel, de néhány tő póréhagyma a fémes színével és geometrikus formáival szintén szerkezetalkotó elem lehet az ágyásban. Ha valahol árusítanak pórépalántát, érdemes rá lecsapni. Az apró, sárga vagy piros koktélparadicsomok, csili-és fűszerpaprikák szintén tuti befutók. Dísznövényként árusítják nyaranta a vajszínű tojásgyümölcs, padlizsán palántáit, de ha musszakában végzik, is jól rendeztük a sorsukat.A szép virágú mák is jó helyen van az ágyás napos, hátsó részében, termése is dekoratív. A kabakosok közül a cukkini a legcsinosabb, de elég nagy helyet igényel. Magasabb termetű évelő növény zöldspárga, amelynek finoman osztott lombja a virágcsokrok kísérője lehet. Az articsóka töveit felszedve, cserepekben át lehet teleltetni, különleges zöldség és látványos díszbogáncs egyszerre.

Virágok

Évelők: A legtöbb évelő jól érzi magát a napos helyeken, tetszés szerint válogathatunk az általánosan elterjedt fajtákból. Cickafarkfélék, margaréták, égőszerelem, lángvirágok, díszhagyma, levendula mind szóba kerülhet. A rózsák mellé jó védelem ez utóbbi mellett a metélőhagyma is. Díszpipacs., sudárzsálya, királynői szépségű pálmaliliomok lehetnek a vidékies vagy a mediterrán stílus jellegzetes elemei. Kétnyári a kamilla, tehát nyáron kell elvetni a magját, de a meleg helyet élvezni fogja, virága pedig a téli meghűléses szezonban lesz segítségünkre.

Egynyáriak: A körömvirág mindenképpen első helyen áll, gyógynövény is és virágai fogyaszthatók, az ételek díszítésére is alkalmasak. Tavasz végén-közepén virágzik először, majd a szétszórt magokból kikelt második generáció az egész őszt felékszerezi.A legtöbb egynyári növény kedveli a napot, de öntözni kell. Mérgező fajtákat azért valahogy mégsem szívesen ültetnék a majdan tányérra kerülő zöldségek közé. A bársonyvirágok/büdöskék is hasznosak és szépek: csigakaja és fonalféregriasztó egyben ez az igénytelen virág.

Fűszernövények:
A fűszernövények jelentős része a napos helyet kedveli, egynyáriak és évelők egyaránt. Rozmaring, zsálya, kakukkfű - ők mind évelők, bár a rozmaring az erősebb teleken kifagyhat. Egyáltalán nem vízigényesek.Menta, citromfű, mint téli-nyári teanövények, de figyelni kell rájuk erőszakosan terjedő töveik miatt.. A sáfrányos szeklice is jó választás, levelei ezüstösek, bogáncsszerűek, a virága gyönyörű, sárga, természetes ételfesték. Elég magas növény, közel méteres termetével az ágyások hátsó részébe való. A témával kapcsolatban egy hasznos oldal található itt, sok fűszer termesztésének leírásával.

Hűvösebb, párás-félárnyékos helyre

Kicsit gondosabb válogatást igényel, de itt is sokféle növényfajta állhat rendelkezésünkre.

Fák: A birs elviseli a félárnyékot. A vérszilva ringlószerű termései  ehetőek, lombja kellemes, vöröses színfolt lehet, tavasszal pedig rózsaszín virágpompával szolgál. A szelídgesztenye is elviseli a félárnyékot, de savanyú kémhatású talajt igényel, nem mindenhol nevelhető, ugyanez igaz az áfonyákra. Szóba jöhetnek még a díszberkenyék, díszgalagonyák is, termései csemegét adnak ősszel és télen a madaraknak.A fekete berkenye termése egészséges gyümölcslé- és teaalapanyag.

Cserjék: Az árnyékot elviselik a vadon is növő, dekoratív és ehető termésű erdei cserjéink: a mogyoróbokor, húsos som. A köszméte, egres is gond nélkül elviseli a félárnyékot, törzses csemetéket is ültethetünk.A ribiszkék sem válogatnak a fekvésben, itt meg kell említeni a jostát is, a ribiszke és egres keresztezésével keletkezett gyümölcstermő növényt. Csupa olyan bogyó, amiből a vállalkozó kedvűek különlegesnél különlegesebb dzsemeket, lekvárokat főzhetnek.

Kúszónövények: A tüskétlen szedrek elég jól elviselik a félárnyékot, de valamiféle támaszt igényelnek. Egyes loncfélék is tűrik az enyhe fényhiányt és hűvösebb fekvésben is teremnek, sőt ehető termést hoznak. Ilyen például a katalógusokban gyakran kínált szibériai mézbogyó. 

Zöldségfélék: Különféle tépősaláták, fodroslevelű és piroslevelű saláták és endívia a félárnyékos helyek reménységei,  a fiatal gyümölcsfák alatti enyhe árnyékot általában elviselik, csak egy picit később teremnek, fejeik lazábbak maradnak. A ágyásszegélyben jó helyet találhat a madársaláta,. a rucola, amely többféle ízben is létezik, például mogyorós vagy fűszeres-borsos zamatú is van belőle. A gumóról ültethető csicsóka is elviseli a hűvösebb viszonyokat. Az ágyások éke lehet a  rebarbara,  amelynek a gyökere gyógyhatású, levélnyele pedig tavaszi "gyümölcsként" szolgál. A hűvöset  a pasztinák is eltűri, sőt egész csinoska a szeldelt leveleivel. Aki szereti, annak az évelő  sóska. is hasznot hajthat valami sötétebb zugban. Az erdei szamócák szintén elviselik a félárnyékot, sok fajtájuk folyamatosan terem, magról gond nélkül felnevelhetők.

Virágok

Évelők, hagymások: Mindenféle olyan növény, ami erdeink aljnövényzetéhez tartozik: medvehagyma, salamonpecsét, hóvirág, gyöngyvirág, téltemető, keltikék, tüdőfű. Érdemes óvatosnak lenni, közülük néhány mérgező. Páfrányok adhatnak pompás zöld színfoltot. Szellőrózsafajok, az ősz díszei. Asztilbék vagyis tollbugák. Bőrlevélfajták és a csodaszép, télen virágzó hunyorok. Árnyékliliomok, fajtáik tarka levélpompájával. Tündérfürt,sédkender  és zergevirág. Lizinkák és évelő szarkaláb. Ennek a fajta kertnek egy csodás példája látható itt, érdemes megnézni, fantasztikus!.

Az egynyáriak közül a sarkantyúka a félárnyék bajnoka: ehető a virága, nagyon dekoratív, illata és levélformája is különleges, emellett komoly szerepe van a vegyszermentes növényvédelemben: számos rovarkártevőt elriaszt. 

Fűszernövények: Sajnos az aromanövények legtöbbje melegkedvelő, de azért van pár kivétel. A fodros petrezselyem sem zavartatja magát a félárnyéktól, ha elegendő mennyiségű vizet kap. A széltől és fagytól védettebb helyen akár a hó alól is kikaparható, egy kis lombtakarással egész télen szedhető. A bazsalikom is elviseli az ilyen tartást. A torma is megél árnyékban, fiatal levelei a káposztához hasonlóan megtöltve rendkívül ízletesek. A csak tőosztással szaporítható francia tárkony életét sem befolyásolja különösebben a félárnyék.

Végül figyelmetekbe ajánlok egy most talált, de a miénknél korábban indult és profibb  kertes blogot , ami számomra is hasznos olvasgatnivaló lesz, valamint egy igazán könnyed és önbizalomhozó, de sajnos nem magyar szerző tollából származó könyvet, a Lusták kertje-Kertészkedés kényelmesen címűt. Nekem ez a könyv hozta meg a kedvet ahhoz hogy kapát és metszőollót fogjak, meg palántákkal szöszmötöljek.

Január harmadik vasárnapja van...

... és én pár hete még azt írtam ide, hogy a naptárbejegyzéseket csak kéthetente fogom tudni írni, de szokás szerint ezt sem sikerült tartanom, mint annyi minden mást: már most írnom kell! Ugyanis a héten az egyik hipermarketben megvettem az első vetőmagokat, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Majdnem a teljes paprikarepertoárt megvettem: a Fehérözönt, vettem Garai fehéret is, paradicsompaprikát, édes almapaprikát, kaliforniai paprikát, kalocsai édes fűszerpaprikát is. Csak a Csángó F1 maradt ki, azt általában szaküzletben kapható. Azért szívből remélem, hogy tesóm ad még pár szem Mohaimama-féle kápiamagot...

Paradicsomból lukulluszt és - mégiscsak - Kecskemétit vettem. Ez lesz majd a "kísérleti állat" a rézdrótos palántanevelésnél.

Vettem még pórét is két tasakkal. És hirtelen ötlettől vezérelve egy tasak Zittaui sárga hagymamagot. Kitaláltam ugyanis, hogy palántázni fogom ezt is, mint a pórét, hátha így magról tudunk termeszteni egyéves, nagy hagymákat. Még egy-palántázóföld-láda...

És közben meglepett a kísértés újra, és rendelnem kellett fekete paprikát, sárga óriásparadicsomot, román csíkos paradicsomot, tigriscsíkos paradicsomot. Már tiszta bolond vagyok, nem? Pedig a ládákat még meg se tudtam tölteni földdel, mert még a rózsák tőtakaró fűrészpora is egyben mozog a fagytól. Érdekes látvány viszont, hogy a hideg, fagyos idő ellenére is hogy párolog a hó, tünedeznek el a még megmaradt kupacok.

Tegnap este (miközben lágy zene szólt, a sütőből csokikrémes croissant, majd hajában sült krumpli illata kanyargott elő, és Nyunyu éppen a friss tévéújságból vágott ki titkon meseképeket) előástam a tavalyról megmaradt vetőmagok zacskóját, magam is megdöbbentem a mennyiségen. A magok szavatossága szerencsére legnagyobbrészt még nem járt le. Mielőtt vad vásárlásba kezdtem volna, megtudhattam, hogy van még a szatyorban:

- makói vöröshagymamag

- két csomag céklamag (gömbölyű és hosszú),

- egy tasak angol zeller,

- egy csomag fehér fejtőbab,

- egy csomag zöld hüvelyű bokorbab,

- több tasak körömvirág,

- estike,

- törpe legényfogó vagy öt csomaggal,

- fél kiló Kelvedon csodája borsómag,

- sárgadinnye,

- sonkatök,

- dísznapraforgó,

- tollas szegfű,

- lollo rosso,

- piros golyóforma retek (ezt fogadtam meg, hogy többet nem vetek)

Köszönjük, Emese, ha nem kezdek el túrni, akkor ezt mind megvettem volna feleslegesen.

Volt még ezen kívül házi szedésű festő pipitér, a papírra menthetetlenül felragadt koktélparadicsom-magok és olyan két kiló tűzbab-vetőmag. Lejárt magok is akadtak, lestyán, gyűszűvirág és muskotályzsálya.

Átkutattam még a betárazott zöldségeket. A sárgarépa és a krumpli jól elvan, csak a répa hozott a sötét, enyhe pincében sárga, sápadt leveleket, a pasztinák meg megfonnyadt egy kicsit. Szomorúan észrevételeztem, hogy csak három üveg ecetes uborka van már, legfeljebb öt marinált paprika. Az ecetes almapaprika teljesen elfogyott, rázottból van másfél üveg. Még jó, hogy van a pincében pár kiló cékla, és vegyes savanyúságot is van miből készíteni, ezzel kihúzzuk a tél végéig.

A jövő héten célszerű lesz betölteni a palántázóládákat, de ha fagyos a föld, nem tudom, hogyan. A mákkal akarok próbacsíráztatást végezni, ehhez van pár kis cserepem. Közben meg bámulom a vetőmagkínálatot, ha olyan helyen járok: van-e valami újdonság?

Áprilisi tervek

Április mindig igen mozgalmas. Vetés szempontjából: a káposztafélék kerülnek földbe (itt is be akarom vetni a fűrészporos-hagymapürés vetési módot), és a hó közepétől már vethetőek a hidegre érzékeny növények magjai, gondolok itt a tökfélék: a cukkini, uborka és a sonkatök magjaira, a babfélékre, a csemegekukoricára. Aztán meg évek óta tervezzük a dinnyepalánta-nevelést, mindig veszünk magot, és mindig elfelejtjük, elkeverjük… Ez a céklavetés időszaka is. A céklamag afféle mostohagyermek, mindig elfelejtjük megvenni, amikor megvesszük, elkeverjük. Így találtam ősszel négy tasak céklamagot.
Ekkor már a bevetetlen föld teteje a tavaszi esőktől megköt, kicserepesedik. Ezt fel kell törni a következő vetésekhez, rém utálatos munka! Kézzel elvégezhetetlen, tavaly rotációs kapával estünk neki, utána álom volt dolgozni. Ilyenkor már masszívan törnek elő a gazok is. A föld feltörésének hőskorában, négy éve volt, hogy a szántott parcellát úgy belepte a perje, hogy legyomirtóztam, és utána két héttel tudtuk bevetni…
Víz is kell, mivel a fejlődő növénykék, kiültetendő palánták szinte mindig szomjasak. Ilyenkor szoktuk egy kicsit műtrágyával megtolni a fejlődésüket.
Ez a virágmagok vetésének fő szezonja. Hogy milyeneket vetünk majd konkrétan, az rejtély egyenlőre, az őszirózsa és a legényfogó fix, de szeretnék szalmavirágfélét és sóvirágot is vetni.
Ilyenkor már kiköltöznek az udvarra a leánderek, a kaktuszok (tegnap nézegettem a nagy kaktuszt, már előre félek a kifuvarozásától), és szoktatásképpen a paradicsom-és paprikapalánták is kikerülnek. Ez egy tavaly áprilisi palántázóasztali idill: párleveles paprika-és paradicsompalánták, kis locsolókanna, a zöld flaskában tápoldat, a rózsaszín tetejűben gyökereztetőpor, kis ásó, kesztyű, gumiszalag, aminek segítségével nejlonnal le volt kötve a palántanevelő dobozok teteje.Az április tervei nagyon távolinak tűnnek most, és a tervezett feladatokat nagyban befolyásolja a megvett vetőmagtömeg, az időjárás, a ráérés, és még a jó Isten tudja, micsoda dolgok… A tervek részletei az idő múlásával jobban körvonalazódnak, most csak az első lépéseknél vagyunk. Ezek azonban már most félrekanyarognak az eredeti tervektől! Nem is rágcsálom többé ezt a tervezős témát, beszéljenek a tettek!

A szomszédnak igazándiból mije is zöldebb?

Valahol olvastam, hogy a kert afféle mesterséges ökoszisztéma, aminek az egyensúlyát a kertész alakítja ki úgy, hogy saját elvárásainak felelteti meg. Minél jobban eltérnek ezek a mesterséges elvárások a természetes állapottól, annál nehezebb előállítani a kívánt ideálisan szép és bőven termő, viruló kertet. Ha tökéletes kertet szeretnék ezek szerint, egész nap gyomlálnom-kapálnom kéne a felkomposztozott, felműtrágyázott, beöntözőrendszerezett kertemet (amiben természetesen fűtött üvegház kellene, hogy legyen). És a lényeg: szögesdróttal, föld alá öntött betonnal, hálóval kéne a szomszédtól megvédeni a kertemet. És itt nem arra gondolok, hogy a szomszéd bácsi a hetvenéves fejével átmászik majd a kerítésen felhúzni a sárgarépákat, bár járt már tolvaj a kertben. A környező kertek, udvarok és azok tulajdonosai az elmúlt években ha nem is óriási, de azért észrevehető hatást gyakoroltak a mienkre.

A szomszéd kertek átalakulása a miénket is átformálta. Régen a kertünk vége melletti telek helyén egy rém gazos, ördögcérnával teli kukoricás volt, a végén bodzás dzsungellal, ahol kisiskolás korunkban kényelmesen bélelt "bungit" csináltunk Hédivel, és nyaranta ott bujkáltunk az utcabeli gyerekekkel. Vagy tíz évvelezelőtt jelenlegi kertszomszédunk felépítette takaros családi házát, miután a messzi, szép Erdélyországból ilyen távolságra költözött. Az építkezés kavicsából-homokjából az építési vállalkozó jóvoltából jutott a mi kertünkbe is. Cirkusz helyett azonban kiegyeztünk a leendő kertszomszéddal, hogy gyomirtózza le abban az évben a kertünk végét, és kvittek vagyunk...

Csak csekély kertnek jutott hely a szomszéd telken, és egy nap átjött hozzánk újdonsült szomszédunk, kérve, hogy anyu adjon bérbe neki egy darabkát a kertből, hogy legalább egy kis zöldségese legyen. Anyu "kevesebbet kell kapálni" megfontolásból bele is ment a "bizniszbe". Bérleti díjként a szomszéd néni által annak komposzthalmára kidobált ételmaradékot és száraz kenyeret kérte a tyúkjaink számára. Így néz ki a vidéki cserés kertbérlet. (Ennek meredekebb fajtái a Bazár csere-bere rovatában olvashatóak, amikor vietnámi csüngőhasú anyadisznót cserélne az illető gazda laptopra, ennek híján pálinkára és még sorolhatnám.) Egy körülbelül ötször ötös darabot így a kedves Jutka művel. Eleinte mindig bámultuk azt, hogy milyen más modorban kertészkedik. Hozta azokat a vetőmagokat, amiket a testvére szedett neki a messzeségben, és kíváncsian néztük, hogy boldogulnak ezek a növények Szigetköz agyagjában. A borsó és a bab nem ment neki sokra, a szél kidöntötte a sorokat. Aztán áttért a halászias bokros vetésre, akkor már jobban ment a dolog. Mi meg lestük a nagy csombor-meg kapor-bokrait. A csombor nekem csak döglődött, szomszédasszonyunk meg a járda hézagjából is csombort tépkedett az udvarában, úgy elterjedt az Erdélyből hozott magból kifejlődött csomborja. A mi uborkánknak esélye sem volt az övével szemben. Hamar "összekertészkedtünk": amikor kidöglött az uborka az utolsó szemig, ő látott el minket úgy, hogy szinte csak abból főztünk be. Cserébe cukkinit, sárgabarackot, salátát kapott, mikor mi akadt. És nagyot nevettünk azon, hogy az ő Székelyföldről hozott tárkonyának a töve úgy élt meg, hogy a tövet, amikor meghozta messziről, megosztotta velünk. Az ő töve egy-két év után kihalt, a mihozzánk került tődarab viszont szépen fejlődött. Múlt ősszel visszaosztottuk a tövet: a mienket megfeleztük, hogy neki is legyen - a saját tárkonyjából! És ez így megy évek óta. Azért a kerítésre bab van futtatva: terem és egy kicsit takar is.

A kert vége tesómék utcájára vezet ki. "Kisdedkoromban" itt egy erős deszkapalánk volt, ami eltakarta a kertet az avatatlan bámészkodók elől. És állt itt egy vénséges-vén diófa is. A kert legvégéből még a tanácsrendszerben, 1981-ben egy másfél méteres darabot kisajátítottak, és a szüleinket kötelezték a palánk elbontására, az út kiszélesítésének és leaszfaltozásának ígéretével. Az utcát olyan három éve aszfaltozták le. Hiába, Isten malmai lassan őrölnek... Közben a vénséges diófa kikorhadt, kivágtuk, és a helyére kocsibejáró került. A kertbe meg premier plánban bámultak be az utcán lődörgő léhűtők, és nem bírták ki, hogy be ne szóljanak. Ezért a takarást most a takarmánykukorica adja, a termésen kívül fontos feladata a takarás a kerti munka főszezonjában.

A kert jobb szélén füves út van. Régen itt a másik szomszédnak volt szőlőlugasa és birsfái. Aztán amikor elkezdett lovaskocsis fuvarozással foglalkozni, közös út lett mindkét telek széléből egy-egy nyolcvancentis darab. A maradék kert a szomszédban lucernás lett a paci számára. Gondozatlan lucernás! Az acat pelyhei, a maszlag termései mind átjöttek hozzánk, és mivel a kerti utat se gondozták úgy, ahogy kellett volna, a tarackbúza is vészesen terjedni kezdett. És ezzel küzdünk már öt éve, nemcsak mi, hanem a második szomszéd is. Pesze a ló azóta megdöglött, a lucerna eltűnt, de az átkos maradványok még most is feltűnnek a kertben.

A második szomszéd a szuperkertész, Marika néni. Őnála minden van: benzinmotoros vízpumpa az öntözéshez, fóliasátor, tápoldat-hektóliterek, műtrágya, komposzt, kistraktor, szuperszerszámok. A kertje legalább akkora, mint a miénk, és esőben fagyban-hőségben, mindig kint dolgozik. Kertjének földje, mint a hamu, benne sosincs egy szál gaz se. Nagyon szuper dolgokat tud, ismeri a hagyományos kertészkedés mindenféle módszerét, és modern növényei is vannak, csodálatos terméssel. Ilyen volt nyár végén a csodauborkása akkor, amikor mindenki másnak már minden lerohadt:Számomra ő a kert élő lelkiismerete: ha meglátom, rögtön beugrik, hogy még nem locsoltam, kapáltam, gyomláltam stb... aznap. Ő nem az a természosztogató típus, mint a másik kertszomszédunk, a kedves Jutka, viszont kiváló kerti ötleteket, olykor vetőmagokat ad. Mindehhez mindig a legfrissebb helyi hírekkel is szolgál. Szóval: kertünk nem elkülönült sziget a falu tengerében: a szomszédoktól jön gaz, vetőmag, termény, kertészkedési tipp. És persze hírek: hová lenne az ember falun egy kis pletyka nélkül?

Maglista 200 m2-es kerthez

Ez az első év, hogy nagyjából teljes zöldségeskeret fogok művelni, s a jelen bejegyzésben próbálom megtervezni a magszükségletet. Ma leltároztam a gyűjtött és tavalyi maradék magjaim között. Szerencsére az előző évi magok mind a lejárati időn belül vannak. A szemrevételezés után aztán elmentem egy hipermarketbe bevásárolni az akciós magokból. Igaz, hogy figyelmesen meg kell nézni a papírzacskók lejárati dátumát, de mégiscsak ez a legolcsóbb forrás. A ritkább magokért még fel kell keresnem egy vetőmagboltot, s még egyszer végigbogarászni a teszvesz.hu magkínálatát. Még van jó néhány hiányzó tétel, de úgy érzem, már nagyjából felkészültem a tavaszra.


Február közepi vetéshez, palántaneveléshez
- Snidlingmag (saját gyűjtés)
- Póréhagymamag 1 cs.
- Pritaminpaprika 2 cs.
- Kápia paprika (kaptam)
- Középkorai, gömbölyű paradicsom 2 cs.
- Lucullus paradicsom 2 cs.
- Sárga, körte alakú koktélparadicsom 1 cs
- Madársaláta 1 cs - ládából kienni!!
- Metélőzeller 1 cs.
- Szárzeller 1 cs.
- Bazsalikom 1 cs.
- Majoranna 1 cs.
- Kakukkfű 1 cs.
- Mustár zöldtrágyának, ha esetleg marad üres hely 1 cs

Márciusi, szabadföldi vetéshez
-Danvers sárgarépa 8 cs.
- Félhosszú petrezselyem 8 cs.
- Kapormag (saját gyűjtés)
- Jégsaláta 3 cs.
- Lollo Rosso vagy más piroslevelű saláta 1 cs.
- Lollo Bianco vagy egyéb zöldsaláta 1 cs.
- Fejes saláta 1 cs.
- Franciaretek 3 cs.
- Kelvedon csodája zöldborsó 1 cs
- Zsuzsi zöldborsó 1 cs
- Pár fej fokhagyma
- 2,5 kg dughagyma (80% vörös- és 20% lilahagyma)

Áprilisi, hidegágyi vetésre, palántaneveléshez
- Késői karalábé 1 cs.
- Brokkoli Calabrese 3 cs.
- Kelbimbó Cassiopeia 2 cs.
- Céklamag 1 cs.
- Csemegekukorica 2 cs.
- Futóbab (saját gyűjtés)

Május eleje
- Cukkini 3 cs. (Lehetőleg többféle)
- Patisszon 1 cs.
- Sütőtök, nagydobosihoz hasonló fajta (saját gyűjtés)
- Sonkatök 1 cs.
- Sárgadinnye 1 cs.
- Uborka 2 cs.

Június, másodvetés:
- Babfélék: zöldhüvelyű zöldbab 1 cs., sárgahüvelyű zöldbab 1 cs., méteresbab 1 cs.
- Késői karfiol, palántaneveléshez 1 cs.
- Spenótmag 1 cs.
- Leveles kel palántaneveléshez 1 cs.
- Őszi saláták 2 cs
- Franciaretek 1 cs

Virágmagvak

Március eleje, palántaneveléshez:
- nyári viola 1 cs
- telt porcsin (saját gyűjtés)
- telt nebáncsvirág(saját gyűjtés)
- Tátika(saját gyűjtés)
- Feketeszem (Thunbergia) 1 cs
- Futó oroszlánszáj (Asarina scandens) 1 cs
+ egyebek, amelyekről beszámoló később

Április eleje, szabadföldbe:
-Sarkantyúka 2 cs.
-Muskotályzsálya 1 cs.
-Körömvirág (saját gyűjtés)
-Kakukkmák (saját gyűjtés)
-Büdöske (saját gyűjtés)
-Pillangóvirág (saját gyűjtés)
-Nebáncsvirág

Újdonság volt a számomra az Asarina scandens mag, amit kúszó oroszlánszájnak és csigalevélnek is becézgetnek magyarul. Kúszó, 2,5-3 m-re nő elvileg és a róla készült fotók a neten igencsak mutatósak. Remélem, nem okoz csalódást. Ilyen szépséges képeket lehet látni a növényről:

Kettős köszöntő

Ez a hét két új olvasót hozott nekünk,
az egyik Curi, akinek hasznos ajándéktippeket köszönhetünk,
köszöntjük nálunk az egyik utolsó őszi rózsával.
A másik olvasó családtag és már aktív kommentelő, neki személyre szabottan választottam ezt a képet, egy vitorlást a Fertőről, ;-) mert már bizonyára nagyon hiányzik az Érzés...

Január első tíz napja……

….mindenféle időt hozott, szegény növényeknek épp elég volt kibírniuk. Volt enyhe, esős, havazós. Az egyhetes, időjósoldal-összehasonlító tesztet befejeztem, a saját méréssel egybevetett előrejelzések erősen leegyszerűsítve a következő eredményeket hozták: Lehetne vonni ebből mindenféle következtetéseket, túl sok értelme nem lenne...Amilyen gyorsan váltják a frontok egymást, azon kiigazodni szinte lehetetlen még a szakértőnek is. Lehet, később még egy ilyen összehasonlítás megejtünk, mondjuk évszakonként egyet.
Mi van a kertben érdekes? Az enyhe december dacára csak a barkafűz mutatta meg ezüst pihéit. Talán nem fagyott meg. A póré kitűnően elviselte a hideget a földben, bár a zöldje megfonnyadt. Mókás, hogy még bőven van, esszük, de néhány hét múlva már az idei termésnek valót vetem! A leveles kel viszont olyan megfagyott-forma, bár állítólag az első hidegek után ízesebb.

A petrezselyemiskolában a zöld így néz ki, nem hajt, de a meglévő levélkupac gusztán, üdén kínálja magát: A tulipánok, krókuszok, hóvirágok még nem tolták elő a földből magukat, pedig volt már rá eset, hogy ilyenkor kétcentis hajtásaik voltak. A kis kankalin azért rendületlenül tartja magát. Most fogyott el az idei termésű krumpli. A héten újabb spejzmustra lesz időszerű: ilyenkorra már leapad a savanyúságok leve, és sajnos nem tudjuk kiküszöbölni, hogy egy-egy üveg lekvár ne kapjon penészt. A kazánházba, pincébe betárazott termények közt is akad mindig egypár romlott, és olykor az egér is megjelenik.
A fagyasztó is lassan ürül. Ez azonban nem elkeserítő: a kifogyó zöldségek helyét egy félsertés földi maradványai foglalják el.
A még mindig borzalmasan hosszú esték diópucolgatással telnek gyorsabban.
A jövő heti tervem, hogy a palántázóládákat megszedjem jó kis kerti földdel, ha egy kicsit enyhül. A zöldellő kert hiányát az pótolja, hogy a telelésre becserepezett kóleuszok és vízifukszia aranyosan fejlődnek, megjelentek az amarilliszbimbók (szemben a kis zöld bütyi az előbújó hatalmas bimbó csúcsa), a klívia is hajt, az egyetlen orchideám meg virágszárat növeszt, a legfelső zöld levél alatti gyenge kis hajtást. Úgy örülök neki!