Október ékszerei

Tesóm már régóta szóban és a neten egyaránt keményen szekíroz, hogy írjak valamit. Való igaz, négy hónap a restanciám. A kertemről nincs ábrázatom írni, mivel rajtam kívül mindenki gondozza, főleg Ági. A növényeim viszont szorgosan teszik a dolgukat, még ebben a szokatlanul hűvös őszben is. Az elmúlt napokban készült egypár fotó emlékbe erről az évről, no ezt megmutatnám Nektek. 

Idén először vetettem borágót, ezt az uborkafűnek is nevezett érdeslevelűt. Tényleg uborkaízű a hajtása, de olyan szőrös, mintha hernyót szopogatnék, tehát az étkezési célú hasznosítás nem jött be. Viszont 80 cm-es termetével és bundás küllemével jól mutatott a kannavirágok előtt. 

Ez utóbbiak számára a nedves, párás nyár nagyon kedvező volt, sövénymagasra nőttek és már júliustól virágoztak. Nevelésük kulcsa, úgy tűnik, nálunk a félárnyék és a pára. Viszonylag védett fekvésben sorakoznak a tövek. Bízom benne, hogy még van néhány hetük pompázni az első komolyabb fagy előtt, ami megbarnítja, leszárítja banánlevélhez hasonlatos leveleiket. 

 

Idén is meghagytam pár széllel érkezett jövevényt. Az erdei nebáncsvirágról azt mondanám,  meghonosodott, mert jól érzi magát nálam. A kavicskupac egy részén nő, igaz nem olyan buján, mint az ártérben. Messziről nézve könnyed,derűs színfoltot ad ez a megbízhatóan önelvető vadnövény.  Még néhány kép róla:

Szintén szélhozta vendég a fekete foltos lapulevelű keserűfű. Még vagy tíz éve, a felső-tiszai vízitúrán tetszett meg a növény, de ott a homokon húsz centis csinos kis virágocska-formán nőtt. Nálunk viszont, a déli fekvésű, ereszcsurgásos volt kavicskupacban majdnem kétméteres szörnyecskévé fejlődött. Aki arra járt nem állta meg megjegyzés nélkül, hogy húzd ki mer gyam. Az. Tudom. Nem húzom. 

A szomszéd dzsumbujtelken még a termés felnyílása előtti fázisban várakoznak a kecskerágók. Idén is foltos betegségben szenvedtek, de nagyon sok a termés mindegyiken.  Papsapka felülnézetből. Ámen.

Kunyerált hajtásból van nékem borsos varjúhájam.Friss duggatású magas parasztmuskátlikkal párosítottam egy mélyebb tálban, ez szolgált nevelőágyásként. Most egyszerre virágzik a rózsaszín és a piros. Szépek együtt.

Jön a rendes virág-szekció. Elsőnek az évelő őszirózsa, ami egy igazi kincs. Tavaly már nyár végén bimbózott, idén becsülettel megvárta az ősz beköszöntét. Nem más ez a virág, hálaima a nyárért - akármilyen is volt.

Őt mézvirágnak becézve láttam a palántásoknál, aztán Ági hozta a saját nevelésű palántát. Egész nyáron csak nyűglődött-nyűglődött az árnyékos ágyásban, de őszre aztán rájött, hogy több sanszot nem kap az élettől. Másutt már júniusban virágzott.

Ez a kefeszerű izéke egy fehér vérvirág, szintén a nyarat búcsúztatva nyílik. A sárga,-fehér lógó dolgai valódi virágok. 

A tátika és a teljes nyári viola nekem nem  más, mint az az egyszerű öröm, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes. Sokat vetettem idén, és ők is az utolsó szálig szeptemberig várták a nyarat, akkor kezdtek virágozni. Igen kedveseim, ennyi volt. :-(

Az idei év egyik legjobb szerzeménye volt az óriásvirágú mocsári hibiszkusz. A mosoni piacon szabadgyökerűként vettem fillérekért, nagy szerencsével frissen felásva, és pont ültetési időben. Aztán kis híján letettem róla, csak a júniusi esőzések keltették életre. Utána már megállíthatatlan volt folyamatosan nyíló felnőttarc méretű vörös virágaival. Ilyen kívülről:

Ilyen pedig belülről:

Szóval az idei őszi virágok nem tesznek mást, csak kapaszkodnak az elszalasztott nyár utáni utolsó esélybe. Ti nem ezt tennétek?

Őszhó

Nosztalgiával bámultam az egy évvel ezelőtti bejegyzést, amelyen kövér sütőtökök, hersegős leveleskelek, csodás kápiák, másfél méteres pórék virítottak.Idén minden megkésett az éréssel, valószínűleg lesz egy sereg olyan termény, ami nem fog a fagyokig beérni, elsősorban a paprika. Túl hideg van neki ehhez, bár teli van virággal. Ami csekély termést az almapaprika hozott, azt eltettük, fekete paprikával váltogatva. Jól néz ki a sok sárga közt egy-egy kis fekete papri, kár, hogy elfelejtettem lefényképezni... A törökbab se fogja beérlelni az összes termést, a kukoricát úgy kezdtük megszedni az egyik parcellán, hogy a kórók a helyükön maradtak, a még érőfélben levő babokat tartandó. Pedig minden évben egyszerre érett meg a bab és a kukorica. Idén örülhetünk, ha annyi száraz babot összekaparunk, ami a jövő évi vetéshez kell. Kárunk azért nem lesz: a be nem ért babok mélyhűtött kifejtőbab formájában kerülnek a fazékba, és nem beáztatott szárazbabként.

A másodjára vetett vajbabnak való babtáblák közül az egyiket már feltépkedtük, a másik épp most fordult termőre, de a termésmennyiség meg sem közelíti a korábbi vetését. Így is jó azonban, hiszen már a friss zöldségételnek-valók száma megcsappant.

A cukkinik utolsó, torzszülött terméseiket hozzák.

A szintén másodvetésnek nevelt kínai kel most fejesedik. Nemigen hasonlít a boltira, inkább olyan világosas-sima kelkáposzta-szabású, de ez az élvezeti értékén mit se ront, jó kis levest tervezek belőle a jövő héten. Szép a másodvetett hónapos retek, az első vetés most kezd érni. Ilyenkor nagyon jó, reggelihez-vacsorához, sajnos a paprika helyett...

A retek mellé ültetett újhagymának való is hamarosan szedhető.

Érése tetőzésén van a palántázott póré, ilyenkor a legfinomabb, szedjük is rendületlenül. Azért egy - két pamatot nem akarok lendületből felfalni, megkísérlem az átteleltetését, tavaly részben sikerült. A lisztharmat miatt mégiscsak vissza kellett vágni a petrezselymet. A sok eső után azonban újra hajt nagy erővel. Tavaly sokkal gyengécskébb volt a zöldje, de a gyökere dúsabb. Idén a silány petrezselyemgyökerek hatalmas zöld lombokat hoztak.

Egyre azonban nagyon büszke vagyok, van saját karfiolom, ráadásul lila! Igaz, hogy nem valami hatalmas nagy, de valahol el kell kezdeni, nem? Vérszemet kaptam: jövőre többet ültetek ebből!Tél alá való vetéseimmel is foglaltoskodtam egy kicsit. Azt hiszem, az egész kísérlet költözik egy az egyben Hédihez, több okból. Először is, mert nem veszi rossz néven, neki is termelem. Másodszor: sógorom mindehhez asszisztál. Harmadszor: a kerítés-kertecskéről kiderült, hogy használhatatlan, mert egy csigajárásos helyen van, a beleültetett palánták kutyául festenek, össze-vissza rágták őket az undormányok!A teleltetőkébe a héten elvetettem az őszi mákot, igen nagy kíváncsisággal várom a kelését. Duggattam vöröshagymát és fokhagymát is, és szétpalántáztam az áttelelő saláta egyharmadát. Közben sógorom tépkedte az egyik ágyásban a büdöskéket, szidva a büdöskés növénytársítás feltalálóját. Igen, fontos a társítás, de amikor a társított - tehát mellékszerepre kárhoztatott - növények egy méter szélesre elburjánzanak, szétfekszenek, akadályozva a kerti munkát, elfoglalva a haszonnövények elől a helyet, az több, mint bosszantó. Kielemeztük a jövő évi tanulságot: társításba a büdöskét felesleges vetni, mert a sűrűn egymásba gabalyodó tövek csak ártanak a védendő haszonnövénynek, fojtogatva azt. Viszont a szálaló bepalántázás a haszonnövények közé sokkal könnyebben kezelhetővé teszi a társításban való művelést.

A jövő héten pátyolgatom még a teleltetnivalőkat, palántázok is, de megkezdjük az előkészületeket a végső betakarításra: helyet csinálunk a kukoricának, kitakarítjuk a pincét. Apránként letermelgetem a leszáradt növényeket, égetni is lehet, ha nem áznak szét a kórók.

Végül egy jó termés! Tavaly a tyúkok által el nem csipedett takarmánytök-maradékokat a ganédombra hajigáltuk, abból kikelt pár töknövény. A levelek közt takarva fejlődött ki ez az óriásdarab, alig tudtuk megmozdítani. Mellette egy átlagos takarmánytök van, a tetején meg a méretarány érzékeltetése végett egy telefon. Biztos vannak ennél óriásabbak is, a kertünkben azonban amióta az eszemet tudom, ez a legnagyobb, negyedmázsás. És hogy mit csinálunk vele? Nem tudom. Szívesen kitenném őszi dekorációnak a kapuhoz, de azzal is magammal tolok ki, mert ha megfagy, és elkezd rohadozni, cipelhetem vissza a ganédombra. Aztt hiszem, megfűrészeljük, és lesz, ami lesz alapon begurigázzuk a tikudvarba, aztán ott a "csajok" azt csinálnak vele, amit akarnak, feldolgozzák tojásnak. :-)

Néhány őszi szín

Utolsó virágaival búcsúzkodik a nyár, még mielőtt a levelek elkezdenek hullani, tarka színekkel megszórva a földet. Árnyéka ez a korábbi hónapok dús virágzásának, de ennek is megvan a maga szépsége: az elmúlt nyár apró emlékei ezek. Van egy sereg virág, amely már feladta, befejezte a nyílást: lehervadt, magot érlel, vannak a hosszú éjszakákkal, hajnali hideggel makacsul dacolók, és olyanok, amelyeknek az ősz dereka a kedvencük.
Szegény rózsák néznek ki a legrosszabbul. Némelyik évben még novemberben is jutott egy-egy szál rózsa a családi asztalra dísznek. Idén már biztos vagyok bene, hogy nem virágzanak többet, hideg van új virágszárak kineveléséhez. A szirmok már meghűltek, kipöttyösödtek, a frissen nyílt utolsó virágfejek is őszies-bágyadtan lógnak.

A margaréta is nyílik még, de virágai már nem a nyári tömveteltek: a szirmok egy része ki se nyílt... Vagy Zsömi kutyánk rágcsálta körbe a virágot?A nebáncsvirágoknak és őszirózsáknak a legeslegutolsó apró virágai nyílnak csak, a növények épp azért vegetálnak még, hogy magjaikat beérlelhessék és szétszórhassák. Igazából a szilkakertben sincs már semmi mutatós, kivéve a varjúhájak utolsó virágait: Vannak azonban a megátalkodott dacolók, amelyeket nem érdekli az október, még bimbóznak is reménykeltően. A jópofa kék szamárkenyér teli van még az érdekes gombóc-virágokkal.Az egynyáriak is bírják még: a paradicsom közé védőnövényként ültetett büdöske az utóbbi két hétben dzsungelbe ment át. A paradicsom már régen beadta a kulcsot, de a "kíséret" narancsos virágai még javában pompáznak, s ha nem lesz fagy, még fognak is.Az estikék ilyenkorra már legtöbbször magérlelőbe mennek, itt-ott azonban teljes pompájukban nyílnak,pupig vannak bimbókkal. Kommelinácska is elkezdett újra nyílni.A legényfogók tarka virágai még szintén kinyíltak, bimbók seregével, aminek örülök is, meg nem is. Örülök, mert olyan szépek, de aggódom, mert mégmindig nem érleltek magot. Idén - a tavalyi válogatós magszedésnek köszönhetően - különleges színek nyíltak, amikről újra, válogatva szeretnék magot szedni. Elnyílt, magérlelő tövek azonban nincsenek, csak virágok. Elég hosszú idő kell, amíg beérnek a termések, aggódom, hogy nem lesz jövőre vetnivaló. Igaz, ez az én hibám is, mert szeptember elején egy ovis rendezvényre százötven szálat vágtam le dekorációnak. Ettől a tövek magérlelés helyett újra hajtani kezdtek. Azért remélem, fagyok nem lesznek hamar, és pár hét alatt érnek magok. Krizantéméknál azonban most kezdődik igazából a szezon. A bimbók egyik-másik tőnél még olyan zártak, fejletlenek, hogy azt találgatjuk: vajon kinyílnak Mindenszentekig?A korai tövek azonban már kibontották szirmaikat. Belőlük sem kerülnek ki majd a kegyelet csokrai, hiszen addigra meg elnyílnak!

És a kerteken kívül? Bizony, mindenhol hervadozó virágok. Ez például egy öregecske peremizs az utolsók közül: Kikericsből azonban a határban sokhelyt egész mezők vannak. Arrafelé, ahol a réten a lovak legelnek, a lovak gazdái feltépkedik a kikericseket, nehogy a lovak egyenek ezekből a mérges növényekből.

És hogy ne legyen minden színtelen, gombák, termések csalogatják az ember tekintetét.Bizony, ez már az igazi hervasztó ősz kezdete, ami a télbe megy át. De ez nem a végmúlás: a lasssan sápkórosodó virágok már erővel kipattanó magokat érlelnek, gyökereikben, hajtásaikban, töveikben, hajtásukban halmozták fel a nyár energiáját, hogy jövő nyáron teljes pompájukban gyönyörködhessünk.

Októberi teendők

Üssük fel újra a Magyar Házi Gazdasszonyt!

Mind Szent (October ) hava

1.) A’ Szüret sok helyeken Octo-ban tartatik; azért annak a’ mi a’ múlt September hónapnak 14. számja alatt mondatott, itt is hasznát kel venni; a’hol sáfrányt termesztenek, ott már reggelenként a’ virágokat szedni kell, és a’ szálakat tűznél megszáraztani: pirosabb leszsz.
2.) A’szüreteléssel együtt járó bajoknak vége lévén, a’ Gazdasszonynak legnevezetesebb foglalatossága az Éléskamrának kitisztítása, száraztása, és télere való mindenféle eleségekkel megrakása. Ez egy józan megitélést, és megfontolást kivánó dolog mert a’mint mondják; üres Kamarának bolond a’ Gazdaszszonya; de ellenben az is hiba, ha az kelletinél rakottabb, úgy hogy feleis elvesz a’ bennelévő holmiknak. Ugyan rámára vonja hát a’ Gazdasszony, hogy ilyen házhoz miből, és mennyi kivántatik, hol lehet azt legjútalmasabban beszerzeni, és mi van benne ollyan, a’ mi a szükségen fellűl van, és hol, s mikor lehetne azt leghasznosabban pénzre fordítani. Valljon a’ veres, és fokhagymát nem jó volna e most valamellyik vásárra küldeni.
3.) A’ múlt September végével azt mondottam, hogy egész télrevaló gabonát kel a’malomba küldeni, tehát ha az most a’ molnárnál van, meg kel néki mondani, hogy Búzakását, és grizt se felejtsen el csinálni.
4.) Végre ha a’ Liszt a malomból haza került azt a’ gondos Gazdaszszony, minekelőtte lisztes ládákra nyomná, tekenőkre önteti, megszáraztja, és meg is szitáltatja, hogy meg ne dohosodjék, vagy tsomósodjék.
5.) Míg a’ hajdinát ( Kruppa, vagy pohánkának is hivják) a’ hideg meg nem tsipi; addig kel a’ malomba küldeni, és belőle hajdina lisztet, és darát tsináltatni.
6.) A’ Gazdaszszony Gyertyabelet sodrasson, és annyi gyertyát mártson, a’ mennyivel a’ jövő tavaszig képesen be érje: ha egyszerre sokat márt: folyó leszsz, és szaporátlan.
7.) Már most az éjjeli derek a’ tsipkét is megpuhítván, azt is szedessen a’ Gazdaszszony, és télre főzesse bé, ha benne módja van, Hetsepetnek is hívják.
8.) Míg a’ fűtés be nem következik, a’ kályhákat és sütő kementzét meg kel tapasztatni.
9.) A’ Faedényeknek mosására a’ kőpor a’ gazdaszszonynak elkerűlhetetlenül szükséges; tehát míg el nem fagy, azt is be kel szerezni, ugyan úgy kel a’ felégett konyha megtapasztására ’s a’ füstölő kályha bekenésére agyagot hozatni, és polyvával összegyuratván, kiszáraztani, és az elkövetkezhető szükségre félretenni. Míg pedig meleg verőfények járnak, és a’ fonás el nem kezdődik: mindenféle fonni való szert meg kel gerebenelni, és jól elkészíteni.
10.) A’ feleslegvaló Baromfiakat, a’ meghízlalásra, és tenyésztésre rendeltetteken fellűl, ha tsak bőven nints rostaallya, Felezeti, Korpája, kukoritzája, most kel eladni, vagy ha azok eldöglöttek, télrevalókat beszerezni.
11.) A’ mint egy részről a’ gondos Gazdaszszony az Éléskamrát megtölti; úgy más részről a’ Zöldségpintzétis kitisztítatja, a’ póltzokat helyre igazíttatja, homokot és földet hordat belé, és a’ gyökeres veteményeket, Zellert, Petrezselymet, tormát, veres, sárga, és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát ’s a’ t. kiszedetvén a’ kertből, feltisztítva a’ jövő télre berakja, vagy a’ mije ezek közzül hibázik pénzenis beszerzi.
12.) Simon Judás nap körül már a’ Fejes, és Kelkáposztát is felszedi a’ Gazdaszszony, a’ Fejest begyalúltatja, és hordókra savanyítja, a’ Kelt pedig, és a’ magnak valókat a’ kertbe szép rendel elrakja, és szalmával a’ hideg ellen betakarja.
13.) A’ Káposzta után a’ Kerékrépát gyalúltatja, és savanyíttatja be a’ Gazdaszszony. Ez is egy nevezetes téli eleség, ha tejfel van hozzá, és disznóhús.
14.) Minthogy a sertés 11-12. hetekig szokott meghízni, most van az ideje, hogy a’ Gazdaszszony annyit hányasson hidlásra a’ húsosabbakból, a’mennyinek szalonnája, zsirja, hájja, és húsa esztendeig elegendő. Ezen hizlalásra a’ tököt, kolompért, ’s a’ t. haza hordassa, ’s árpát is daráltasson, míg a’ vizek nyitva vannak.
15.) A’ kertekben megmaradott leveleskáposztát, és külömbféle torzsákat kémélve be kel hordatni a fejösteheneknek.
16.)A’ fütés elkövetkezvén, a’ kéményeket ki kel sepretni, és a rokkákat vagy guzsalyakat az Esztergályossal helyre igazittatni ’s a’ t.
17.) Az útólsó fertályt ezen Hónap ismét elkezdvén, a’ Mészáros, Bóltosok és egyéb Mesteremberek Contójit bekelletik kérni, és számotvetvén, a’kinek mi esik, kifizetni.
18.) Ha tavaszszal nem lehetett, még most sem késő halat száraztani, és füstölni télrevalót.
19.) Ezen hónapban a’ Gesztenye tökélletességre megyen, azértis a’ Gazdaszszony a’ legépebbeket válogassaki, és a’ napon, megszáraztván terítse fel szellős helyen a’ padlásra, és gyakran kevertesse meg vagy rakja homokba. Sok Gazdaszszonyok pedig a’ fondorjában bent hagyják és száraz helyen hordóba nyomva tartják, ’s használják. Én tsak a fa alatt hagyom, és gazzal, ’s a’ maga levelével vékonyan beterítvén, télen által használom. Ezt is magyar Aszszony találta, Tiszt. Kis Jánosné nem régen.
20.) A Fokhagymát October végén el kel duggatni, és idején tavaszszal megporhálni, nagyobb leszsz a’ Feje.
Hát igen, ezeket a sorokat végigolvasva bólogattam, igen, ezeket nekem is meg kell tennem! Jó, nem kell disznót hizlalni, kőport venni, vagy kályhát tapasztani, de sok az elintéznivaló ezekben a hetekben!
Eszembe juttatta, hogy korábban fogadkoztam, ültetek sáfrányhagymát. Jövő őszi virágoztatáshoz még most el lehet ültetni a tövvi tavaszi hagymással egyetemben. A jövő héten megpróbálok a megyeszékhelyen felhajtani hozzá hagymát.
A spejz feltöltése: a héten tettem el még paprikát: almapaprikát és fekete chilit vegyesen ecetben... Télre vettünk krumplit, a mélyhűtő teli van az előfőzött kerti zöldségekkel, amik elkészítésre várnak.
Csipkebogyót is szedhetek már szörpnek. És Simon Júdás nap környékére a kert nagy részét tényleg le kell pucolni. A káposztatorzsokok, potlohók meg napi adagokban - ha nem is a tehén, de a tyúkok gyomrába vándorolnak.
Kéménypucolás és pincetakarítás... Előbbit már megejtettük, de a kéménycuci rosszul végezte el a munkáját, ki kellett bontani a kéményajtót, és a füstterelőt is kipucolni. Fél napig takarítottunk, egy kimustrált gyerekkád telt meg korommal... Mivel az én karom a legvékonyabb, nekem kellett a piszkavassal kivakarni a füstterelőt. Csodásan festettem hónaljig kormosan...
A pincetakarítást megkezdtük. Még mindenféle maradék eggyepoggya hever lent, azt fel kell hordani, fertőtleníteni, utána lehet majd a felásott zöldségeket betárazni. Idén zsákban, illetve homokba se kerül semmi a pince földjére, valami fa meg műanyag alátétféléket szerkesztünk a zöldség alá régi szekrényajtóból, kimustrált kertiasztal-lapból, deszkákból úgy, hogy semmi se legyen egymásra halmozva. A fokhagymát meg már elültettem.
Szóval nem haszontalan ez az özönvíz előtti olvasmány!

Ez a hónap is eltelt,

és nem is tudom, hogy mit írjak, mert egész héten nagymostam, nagyvasaltam, nagytakarítottam, befőztem, a kertbe meg csak szedegetni mentem hátra. Úgyhogy csak „állapotfelmérésről” tudok beszámolni.
Mondjuk arról, hogy a takarmánykukorica is beérett, bár még nem kezdtük el leszedegetni. A két kukoricatáblát járhatatlanul befonta a közé ültetett törökbab meg sütőtök. A babon extratermés várható, de még nem szárad. Amíg nem lesz szárazbab, a kórók ott fognak állni, lehet, kukorica nélkül is. Utána ráérek újra agyalni, mi legyen a kóróval: elégessük a kertben, szárzúzóztassuk-e le, és szántassuk vissza vagy fűtsük fel a kazánban gyújtósként.
A sütőtök gyatra, talán ha négy darab van, három Nagydobosi és egy turbántök. Az olajtök magjából meg patisszon kelt ki. (Valahogy nekem se stimmelt a dolog tavasszal: miért van az olajtök vetőmagjának héja, holott az héjtalan?) De legalább most is van egy kis patisszon.
Potlohó káposztaféléim élnek-virulnak termés nélkül, egyedül a kínai kel az, ami eredménnyel kecsegtet, és nem is rosszal, jövő héten már főzni szeretnék belőle. A paradicsomnak egy csapásra vége lett, ami még volt leszedtem, befőztem. Valamennyi koktélparadicsom lesz még egy darabig, de a rothadás tarol, az esőtől a szemek felrepedtek. Paprika éppen csak megennivaló adag van. Az őszre vetett borsón csak csemegeadag van. Szerintem nem jól választottam fajtát hozzá, majd jövőre! A többi másodvetés takaros, szép nagyok a retkek, tegnap már szedtem spenótot. A jövő héten szeretnék spenótos galuskát főzni valamilyen szaftos husival, mondjuk gombás szelettel.
A gyökérfélék a földben ücsörögnek, és azt hiszem, ott is maradnak egy darabig, mert most megint cappogós sár minden, nincs értelme még felszedni. A másodjára vetett vajbabok második turnusa most kezd teremni, köztük van sárga és zöld hüvelyű egyaránt.
Nagyjából vége azonban a sok cukkininek, patisszonnak, Az uborkán még van egypár darab, amíg lehet, eszegetjük frissen.
A krumplit elkezdtem felszedni a héten. Hát, ha jövőre is ilyen termés ígérkezik, feltalálom és szabadalmaztatom a krumplidetektort. Itt-ott akadt csak egy-egy szem. Felástam az ötven négyzetmétert, és lett egyetlen vödör krumpli. Másnap meg se bírtam emelni a karjaimat. Jövőre máshogy lesz, jobb vetőgumóval és termelési móddal.
A következő hét fő feladata a tél alá vetések palántázása, ápolása lesz. Kapálgatás, gazolás, szétültetés, hagyma-és fokhagyma – duggatás, őszimák-vetés. (Drága sógorom már föl is ásta hozzá a helyet az ő kertjükben, önként, dalolva!). Kerítenem kell valami védőháló-félét télre madarak és erős fagy ellen a vetés takarására.
A másik feladat már a kert előkészítése szántásra. Ehhez az elszáradt növényeket, kidöglött paradicsomokat, letermett babot, gyomszárakat le kell hordanom a terepről, különben feláras lesz a szántás, mert előtte fogassal el kell távolítani a maradványokat. Meg amúgy is ez a rendje a kertészmunkának. Kisebb gazok, kukoricatörzsökök, elvénült cukkinik maradhatnak, azokat viszi a gép.
Harmadjára pedig magokat kell szedni a jövő évi vetéshez. Több növényről már szedtem magnak valót. Paradicsomból kiválogattam a legszebb terméseket magnak, de anyuci megette… Tökfélék, babok – az ő esetükben is gondoskodnom kell a jövő évi vetnivalóról.
És az ez évi tanulságokat levonva már töprengek a jövő évi vetni-, termelnivalókon. Láttam pár érdekes dolgot… de nem lövöm le előre, úgyis minden olvasható lesz a maga idején ugyanitt!

Itt a vénasszonyok nyara...

... mondhatnám, bár ezt az időt a nyárral rokonítani már kicsit túlzásnak tartom. Azért jók ezek a nyugisabb napok. Napi egyórányi csendes dolgozgatás a kertben már látható eredménnyel jár ilyenkor. A gazok olyan vérmesen nem növekednek, a másodvetések szürete megkezdődött... Megint olyan békés - csendes időszak van a kukoricaszedést, szántást megelőző nagy munkák előtt. Minden nyugdíjastempóban megy.
A krumpliszedés is. Hát, a termésre viszont a pocsék, xar, botrányos jelzők is enyhék. Három 11 literes vödörrel lett egy 30 négyzetméteres darabon. Így meg is rendeltünk egy őstermelőtől télre két zsákkal. A balsikert sokmindenre ráfoghatnám, egy azonban biztos: jövőre olcsó hipermarketes biovetőgumót nem veszek, mert ez volt a dolog sikertelenségének fő oka, nem krumplibogár vagy rohadás. Csak szaküzletből!

Szintén öregesen csinálgatom a teleltető-tél alá vetős ágyásokat, a kis kerítés-kertbe meg bepalántáztam kínai kelt. Itt már nincs útban a szántáshoz, ősz végéig, a nagyobb fagyokig meg kibírja.

Csak még jobban körbe kell gyomlálni az ágyásokat.

Elkezdhettük szedni az először elültetett másodvetésű retket.

A következő turnus még szikleveles,a harmadikat meg csütörtökön vetettem el. ültettem kapormagot is, legyen még egy kis zöldje a fagyokig.

A vajbab még terem, uborka is van egy kicsi, de a paradicsomnak már végképp leáldozott. A jövő évi magokról azonban már gondoskodnom kellett, ezért egypár egészségesnek tűnő darabot a tövén túlérleltem, aztán felvágtam, a magját kinyomtam, szűrőben kimostam, és megszárogattam. Most nem voltam olyan gügye, mint tavaly, hogy törlőpapíron szikkasztottam, ami után a magok mind leválaszthatatlanul felragadtak a papírra, úgy vetettem el őket. Most egy rózsás cseszkó csészealjon száradtak meg. Persze a nemesített paradicsomok magjait (mondjuk az F1-es hibridekét) ilyen formában megszedni nem lehet, mert visszavadulnak, de a piros és sárga koktélparadicsom magjait gond nélkül be lehet gyűjteni házilag.

Idén a paprikaeltevés már felejtős, a dinnye se fog beérni, hát ez egy ilyen pocsék évad. A brokkolik, karfiolok is nagy "potlohók", ember által fogyasztható rész nélkül. Mindegy, legalább a tyúkok jobban tojnak majd kertletakarításkor a nagy lapujaiktól. :-(

A héten öreglányosan bővítgetem majd a teletetőkertecskét, gyomlálgatok, ketchupöt teszek el, körtét aszalok, meg elvetem az őszi mákot. Meg sütkérezek egy kicsit az őszi napsütésben, néha azt is kell... Ja, és még egy madáretetőt szeretnék majd forgalomba helyezni télen, azt is el akarom készítgetni apránként.

Végül szeretettel üdvözlöm hetvennegyedik, hetvenötödik és hetvenhatodik új olvasónkat, Nyözöt, FloraKrit, és Irént ezzel a mahóniavirággal - ami bármilyen furcsa - most nyílt ki!

Szezonvégi értékelés

Letelt a nyár, s ezzel a paradicsomszezon is a végéhez közelít. Itt az ideje, hogy a rézdrótozás végeredményéről valami érdemit mondjak. Röviden: ez a megelőzési mód lehet, hogy másnál bevált, nekem igazából sok mindent nem ért. Talán valamivel később kezdett el tombolni a fitoftóra, de a rohadás szép apránként így is elterjedt. Olyan roham nem volt, mint tavaly, hogy egypár hét alatt oda volt a munkám, hiszen még most is van paradicsomom, eltenni is akad, de a bezengett - és elvárt - csodaeredmények elmaradtak. Igaz, az idei év a sok esővel különösen kedves volt a gombák számára.
Viszont tanulságokban nem szűkölködött az idei paradicsomültetés.
Először is: a mostani paradicsomágyás egy része a tavalyi helyére esett. Ott biztosan fertőzött volt már a talaj is, mert ott ütötte fel először a fejét a betegség.
Másodszor: három ágyásban voltak/vannak a paradicsomok. Az összefüggő ágyásban sokkal betegebbek lettek a növények, mert szerintem kb. úgy fertőzték egymást, mint a bárányhimlős óvodások. A külön ültetett tövek sokkal egészségesebbek.
Harmadszor: ahol a nap, levegő jár, sokkal kevésbé barnult le az éves munkám eredménye. És itt – lehet, hogy a vérmes biokertészek a szívükhöz kapnak – a társítás kifejezetten ártalmas volt. A paradicsom mellett volt hagyma és büdöske, mert azok szeretik egymást, megóvja a fonalférgektől. A hagyma a paradicsom mellett visszamaradt, a büdöske nyirkosan tartotta a földet, ráárnyékolt a fejlődő termésekre, amikről így nem tudott az esővíz, hajnali harmat elillanni. A sok víz meg a gombafertőzés melegágya. És a fő kárt nem a férgek, hanem a ragya csinálta. Ugyanez volt a gond ott is, ahol jobban begazosodott az ágyás.
Negyedszer: a rohadt termések, beteg levelek égetőhelyre vitele, elégetése egy kicsit visszavett a fertőzés temperamentumából.
Ötödször: többet kellett volna permetezni rézzel…
Hatodszor: sokféle paradicsom volt, de nem mindegyik rohadt le izomból, voltak, amik sokkal jobban bírták. Ezek közül a Nr. 1 a szerény kis piros koktélparadicsom. Ez is lebetegedett, de utána elkezdett újra hajtani, most is van rajta.
A Lugas F1 se ment tönkre, ezt már több éve is ugyanígy kitapasztaltam.
A sárga paradicsomnak is volt valamiféle megújulóképessége, még most is van rajta. Itt csináltam aztán úgy három hete egy kísérletet még. Elvileg a rézdrót a már beteg növényeket is meg kell, hogy mentse. Egy alul fertőzött, de még a hajtásvégen aránylag ép ágba beledöftem öt drótot, ha ez nem, akkor mi használ? alapon. A hajtás azonban rohadt tovább…
Volt még Cherrola F1 is. Ez is kevésbé lett beteg, de minden szeme felrepedt és bepenészedett.
A Roma VF se betegedett le olyan gyorsan, és a barna paradicsom se. A szép piros Kecskemétijeim és a Marmande viszont szinte azonnal beadta a kulcsot.
Úgyhogy tökéletes megoldást nem találtam paradicsomvész ellen.
Tanulság: jövőre szórtan, egész más helyekre még több fajtájú paradicsomot teszek.
Közben szimatolgattam máshol is: lehetnek még olyan módszerek, amik esetleg segítenek? Egynéhány érdekességet még találtam itt, rövid kivonatban ezek szerepelnek benne:

• Alkalmas permet-és öntözőszerek: fokhagyma, vöröshagyma, csalánlé, zsurlólé, rebarbaralé, többször kipermetezve. Használható permetlének még heti ismétlésben sovány tej 1:5 arányban vízzel hígítva.
• Fertőtlenítésképpen a talajba mészkőport, égetett meszet kell tenni (ez fertőtlenít), és a növényt is ezzel porozni. A paradicsomkarókat is fertőtleníteni kell káliumpermanganáttal használat előtt.
• Minden évben talajcserét kell végezni a növények alatt, vagy máshova kell ültetni, de lehetőleg nem krumpli közelébe, mert az igen súlyosan fertőz.
• Fóliás nevelés: ide kevésbé viszi be a szél a gombaspórákat, az esővizet levezeti, az nem ül meg a növényeken.
• A beteg növények lombját, a lehullott gyümölcsöket, a körben levő gazokat nem szabad a komposztra dobálni, ami aztán újrafertőzi a kert földjét.
• A palánták alá, a földbe kell rézdrótot tenni, nem a szárukba!
• Ok lehet még a természetes ásványi anyagok lassú kivonódása a talajból, a mindig egy helyre telepítés, a túl sok komposzt, táp, műtrágya, talajfertőtlenítő, mert a földett a normál állapotától eltéríti.
• A növényeket nem szabad felülről locsolni, hogy vízcsepp ne maradjon a terméseken, leveleken, mert az a rothadás forrása.

Szóval van még kipróbálnivaló, s ezek konkrétumok, nem olyan hókuszpókuszok, hogy „csak 3 évente van”, meg a napraforgó levélirtó szerétől alakul ki. Azért fóliaépítést és évenkénti talajcserét nem vállalnék be...
A rézdrótot azonban nem feltétlenül vágom laza lendülettel a kukába! Ugyanis a sárgadinnyét is megpreparáltam vele, és az meg nem peronoszpórásodott be, csak a megszúrt rész alatti leveleken. Más dolog, hogy a hideg, esős nyárutón egy szem se érett be a kis dinnyékből. De a következő évben már máshogy csinálom. És ezek után a krumplit meg a paradicsomültetést is. Így talán meg lehet fékezni a rohadást. Majd jövőre kiderül!