Vízivilág őszkezdetkor

Tegnap tettünk egy kis gyalogtúrát a Toroki-erdőben. ez az a hely, ahol a Kálnoki-ér beletorkollik a Mosoni-Dunába. Természetesen összecsukható, kis bolygókerekes babakocsiban cipeltük magunkkal az édesdeden alvó porontyot, aki még a szederbozóton való átráncigálás sem zavart fel a délutáni szundikálásból.

Azt hittem, mutatós őszi fotókat fogok majd hamar-gyorsan kattintani, ehelyett zavarba hoztunk egy horgászt meg a csaját, a hölgy jöttünkre viharos öltözésbe kezdett. Ha meg sem mozdul. senkinek sem tűnik fel a párján kívül a kis monokinizés:-)

Három-négy rossz pulcsiból készült kreatív madárijesztő vigyázta a faluszéli káposztáskertet. 

Az erdő még szinte teljesen a nyárvégi képet mutatta, minden zöld, a levelek közt átragyogott a nap. A legérdekesebb látnivaló a buja zöld vízivilág volt, ahol Torok (A Kálnoki-ér torkolata) hegyesen hajlik a Mosoni-Dunához, szobányi kis területű mocsárkákat, tavacskákat, nád-és gyékényfoltokat vesz közre, megmutatva a Szigetköz sokféle arcát. Még javában ugráltak a békák, úszkáltak az apró kis halak az átmelegedett vizű öblöcskékben. 

A torkolat közelében néhány éve készült el egy kis gyaloghíd a túrázók, kirándulók számára. A korlátot egy erős ember majdnem összedöntötte. Pedig jobbra tekintve pontosan az ér és a Mosoni-Duna összefolyását és a környező nádfoltokat láthatnánk

Korhadó, öreg fűzfa a folyóparton:

Nádasok, füzesek, gyékényesek:

A kisvilág képei közt említést érdemelnek a most nyíló évelő őszirózsákhoz igen-igen hasonlatos, lilásra színeződő virágú seprencék.

A hosszú nyárvégben összeaszott bogáncsok:

A hamvas szedrek minden érési fázisa egyszerre látható.

 A vízparthoz közel sok látható ebből az ernyős virágból, illetve már termésérlelés fázisában lévő növényből. Határozásból nem vagyok vérprofi, de talán valamilyen baraboly. (A Simon Tibor-féle nagy határozókönyv azt mondja, a csemegebaraboly- Chaerophyllum bulbosum- él ártéri erdőkben)

Találkoztunk egy jól megtermett, tízcentis fűzfarontólepke-hernyóval is, aki a kavicsos úton talán bábozódni ballagott.

Végül, a szántóföldhöz közelítve láttunk azért mutatóba pár színesedő nyárfalevelet, szóval lesz itt még ősz is.

Így kezdődik nálunk az ősz

A múlt heti viharral jött hidegfrontot leszámítva idén igazán harmonikus az átmenet a nyárból az őszbe. Csak a reggeli cipőáztató harmatról és a korán nyugovóra térő napocskáról vehetjük észre, hogy már bizony az őszi napéjegyenlőségen is túl járunk. 

A virágoskertben: érett színek

A korábbi években a nyári évelők másodvirágzása volt az, ami ilyentájt arra indított, hogy fényképezőgépet vegyek a kezembe, de erre most hiába vártam. Az esős július és a porszáraz augusztus miatt csak ültek a levélrózsáikon. Virágot mindössze a terasz dúsan virágzó muskátlijain és a megbízható egynyáriakon lehetett látni.

A sarkantyúkák csak augusztus végén lendültek formába. Talán sejtették, hogy az első fagyokig bőven lesz idejük... Az amarántokkal és kannavirágokkal társítva most már egésze csinos képet mutatnak. 

 A körömvirág viszont nekiállt másodvirágozni, s közben karmait is mutogatja.

A vérborbolyák alsó ágai a földre hajlanak a sok terméstől, igazi őszi hangulatot varázsolva az előkertbe.

 Már a pihenőre készül az enciánfa, utolsó bimbóit nyitogatja pompás lilában.

 

Ugyancsak lila színfoltot varázsolnak az évelőágy kontúrjának zöld hullámvonalai közé az aszterek, évelő őszirózsáim. 

Érdekes, hogy a februárban szülinapomra kapott ciklámen májusig pihenőt tartott, majd júniustól az egész nyarat átvirágozta a félárnyékos teraszon, végül termést is érlelt.

Az ablakunkban egy kis ládában erdélyi bazsalikom nő. Anyuék szomszédja adott hajtást még a nyár derekán, ami egy pohár vízben hamar meggyökeresedett. Most már virágozni is kezd.  Ez abban különbözik a megszokottól, hogy a levele kissé szőrös, nem húsos. Szárai lilák, de van közte zöld is. Illata, aromája intenzívebb-töményebb, mint a simalevelűnek. Azt hiszem, szárításra is alkalmasabb lesz. A fagyok közeledtével behozom a lakásba, mivel úgy hallottam, karácsonyig eléldegél cserépben, azután már csak sorvad, hiszen egynyári. Ismeri valaki ezt a fajtát?

A zöldségesben, gyümölcsösben: szüret és tervezés

Itt a betakarítás ideje. Felszedtem a bokorbabokat, az utolsó termésekből egy-egy főzésnyi zöldbab, fejtőbab került, a termés zöme viszont száradozva pihen a terasz napos részén a ruhaszárító alatt. Bőven szedjük még mindig a gyomokhoz hasonlóan igénytelen rukolát, amely a legforróbb napokon is bőven osztotta zöld levél-ajándékait, s amelynek elképesztő kilós ára a marhabélszínnel vetekszik...

Naponta szüreteljük - tesómnak hála- az édes húsú Yellow Goldfish paradicsomokat a lugasról, fogyasztjuk bőven szendvicsre, salátába, pizzára, magában, satöbbi. 

Sok termett spárgatökből, cukkiniból, patisszonból, kisbabánk örömére. Ezek voltak a nyári alapételei. No meg a sorban egymás után beérő nyári és kora őszi jó szaftos körték. 

Az új-zélandi spenót, a paprika a napi szükségnek megfelelően terem. Földben van mág a sárgarépa-petrezselyem, cékla, feketeretek, novemberig még nőhetnek.

A hagyma és a mák helyét már régen megforgattuk, helyükön a földben nyújtogatják csíráikat az áttelelő spenót és a saláták magjai.

Tervezzük a jövő évet, a vetésforgót, a kompsztozás mértékét és az ásásszükségletet. Tovább bővítjük majd az eperágyást a gyümölcsfák közt. 

Idén fordultak igazán termőre a szőlők, például a lugasnak szánt otelló. 

A zalagyöngye már fogyóban van, abból is futtatunk a lugasunkra, aley amolyan lucaszéke-módra egész nyáron készült és most bálnacsontváz-jelleggel pompázik. (Egy szomszéd se dicsérte meg:-) Már aláttettünk két széket meg egy hintát a magunk örömére.Az ősszel ráfeszítjük majd a drótokat és elkezdjük a körben tavasszal elültetett szőlők lugassá nevelését. Földbe ásott akác gömbfából meg deszkából készül majd el jövőre terveink szerint a pad meg az asztal is. Aztán  majd olyan bulit csapunk odakint, hogy csak na!

Krumpliszüret

Most már tényleg itt az ideje, hogy írjak… Kis elsősöm kezd belerázódni az iskolába, a megrándult térdem is (ami miatt alig botorkáltam) elkezdett javulni, így kivonulhattam a kertbe – krumplit szedni. Idén – mint azt a Krumpliföldi underground című bejegyzésben megírtam – idén szakítottam a teszkós „bio” gumókkal, a műtrágyával. Kézzelfogható eredményt szerettem volna elérni a kiskerti krumplitermesztés terén. Sokat olvastam a Sarpo Miráról, és elhatároztam, hogy felhajtom a szaporítóanyagát, a föld alól is! Sikerrel jártam, sok tapasztalatot gyűjtöttem, és most az az érzésem, hogy újra hasznos dolgot, jó fajtát sikerült meghonosítanom a kertben.

Nem éppen egy krumplitermesztésre alkalmas helyen élünk. A föld kemény, agyagos, nem kövér. Láttam egy kiló nyolcvan dekás otthonról hozott krumplit Szabolcs megyéből Győrbe került ismerősömnél. Láttam apósomnál a szőlőhegy aljában termő fékilós krumplikat, a kétszáz négyzetméterről betakarított mennyiség több családnak is elegendő lett volna. És csalódottan lestem a saját kertünk szeptemberben diónyira nőtt gumóit, amin Laci csak botránkozva kacagott. Tavalyelőtt odáig voltunk, hogy a saját termésünk karácsonyig kitartott. Tavaly a pontosan kétvödörnyi éves termés a százötven vetőgumó alól kiborította nálam a bilit. Nem volt nehéz rájönni: ide más kell! Megszereztem hát ezt a „mást”.

Laci vette kézbe a dolgokat. Április végén vetette el a krumplit, pontosan akkor, amikor a két szomszéd, így viszonyítási alapunk is lett mindjárt az új növény fejlődésének szemléléséhez. 1. számú szomszédunk a saját tavalyi krumpliját ültette vissza, trágya nélkül. 2. szomszédunk, Marika néni a Metróban árult valamilyen cseh minigumót ültetett, műtrágyával. Mindhárom ágyásban nem földkupacokba, hanem szabályos bakhátba került a krumpli – mindez teljesen véletlenül. A krumpli alá mi sem tettünk műtrágyát, hanem a Sárpo Mirák mellé kapott Dudaritot használtuk. Marika néni még elültetett egy vödör kiflikrumplit műtrágyával, a maradék apró kiflikből adott nekünk is egy vödörrel, Laci azt is elültette. Így megnézhettük azt, hogy eltérő fajták eltérő nevelési módszerekkel hogyan fognak kinézni a nyár folyamán egészen őszig.

A bakhátak, amibe a krumplit vetettük, olyan 20 méteresek voltak, a 8 méter széles kertben 6 bakhátat alakítottunk ki. Ebből négy és fél sor Sárpo volt, a másfél pedig a kiflikrumpli. A vetőgumókat – amik normál méretűek voltak, nem minigumók – nem kettesével, mint mifelénk szokás, hanem egyesével ültettük, olyan bakonyaljias-szőlőhegyies módon. Az egyes gumók 40 centire kerültek egymástól, melléjük két-két bogyó Dudarit került.

Amit tudtunk róla, az az, hogy késői fajta. Igen lassan kelt ki, a két szomszéd kertben már régen nagyra nőve zöldellt a krumpli, amikor nálunk a zöld levelek éppen csak elkezdték áttörni az időközben kegyetlenül becserepesedett talajt. Ekkorra már a gazok is dolgoztak. Tavaly ez a rész volt a kertben a leggazosabb, legacatosabb, a földben maradt gyökérdarabok persze hogy hajtani kezdtek. Kapálni még nem lehetett, hiszen azzal kivagdostam volna a gyenge, fejlődő kis krumplinövényeket. Azért kézzel gazoltam, tépkedtem a tarackokat. Közben akaratlanul is kifordult egy-két tő. Érdekes volt, mert a föld feletti kis növények méretéhez képest a föld alatt hosszú, répaszerű gyökereket nevelt.

A krumpliágyás egy része fedésben volt a tavalyi, annyira leszerepelt Deziré-nevelőággyal. Ezért a tavalyi, félrohadt, földben maradt aprókrumpliból árvakeléssel előjött egy csomó új burgonyanövény. Ezek és a kiflikrumpli, na meg a szomszéd ágyások is május végére teljes virágzásban voltak, a szomszéd szerintem titkolt kárörömmel nézte a „nyamvadt” ágyásunkat. Akkor ő már szedte az újkrumplit, nálunk meg még csak a földből kacsingattak ki éppen a zöld levelek. Közben jött egy-két áztató eső, s nálunk is megindult a növekedés. De még hogyan! Hamarosan derékig ért a sok zöld.

Természetesen ekkor már kedves krumplibogárkáink is megérkeztek, mindenhol rágtak. Úgy olvastam, hogy a Sárpo Mirának olyan kemény a levele, hogy a bogarak nem rágják meg. Van ebben valami igazság. A kiflikrumplit, az árvakelteket tarrá rágták volna, ha hagyjuk! Mondjuk ha én krumplibogár lennék, én is ezeket ettem volna! Ezeknek ugyanis sima, lágy levelük van, a Sárpoé szőrös és durva. Azért néhány vasgyomrú csíkos rámerészkedett. Sok petecsomót leszedtünk, így elegendő volt egy egyszeri permetezés egy kíméletesebb szerrel. És bevallom, ennyi volt az egész éves növényvédelem. Marika néni fáradhatatlanul, többször permetezett – ő nagyon lelkiismeretes ebben – így nem voltak bogarai, a közvetlen szomszédunk vízben oldott fahamut spriccelt ki kispartvissal a növényekre. Ennyi erővel aludhatott is volna a nyugágyban, mert hamarosan tarrá rágták az ágyást a távozni és megdögleni nem hajlandó kártevők. Ezzel ki is szállt a „Kinek zöldebb a krumplilevele?” című elvi versenyből, krumplilevél híján. És mivelhogy a bogaraknak nem volt ott kaja, hozzánk, illetve Marika nénihez költöztek. A rágós fajta nem kellett, csak néhány igazán szívós egyednek, ezért átálltak a Wild Peru paradicsom fogyasztására. Azt rághatták, nem sajnáltam. Ócska fajtának bizonyult, borsószem(!) nagyságú termésekkel.

Közben telt a nyár, jöttek a júniusi melegek, majd a hűvös július. Ekkorra a mi krumplink bőven utolérte a Marika néniét, aki júniusi másodvetésbe is rakott a kert végére egy ágyást, valami üres földdarab kihasználására. Ekkor már ő ette is a saját krumpliját. Mi még meg se kóstoltuk. Mert hát ugye megtanultuk mamától a népi bölcsességet: újkrumplit csak akkor találunk, ha már a növény virágzik. A mi kis dédelgetett burgonyánk már egy méter húsz centinél járt, de csak egy-két lila ernyőcske jelent meg rajta. Aztán nem bírtuk cérnával, és egy napon felhúztam két bokrot. És én magam lepődtem meg a bokor alatt talált másfél tojás nagyságú gumók láttán… Azt hittem, hogy ez valami szerencsés véletlen, de aztán rájöttem, tévedtem. Ez a fajta virágnevelés helyett inkább a föld alatt tevékenykedik, úgy tűnik. A virágzás után pár héttel feltűnő zöld bogyókból is igen kevés volt a más fajtákhoz képest. Ahogy múltak a napok, és sorra huzigáltuk fel a bokrokat, egyre nagyobbakat találtunk. Laci megállapította: „Ezek már majdnem akkora krumplik, mint amiket apu szed fel!” Ezt én nagy dicséretnek könyveltem el, hiszen a szőlőhegyben mindig ezerszer szebb a termés, mint amit valaha mi produkálni tudtunk.

Persze nem elegendő a gumók külseje után ítélni, mert nem a szemnek, hanem a szájnak termelünk ugyebár… Hámozáskor egyszer találtam igen mélyen fekvő csírát, a többi sekélyen volt, könnyen kivágható. A héj sötétrózsaszín, kicsit varacskos. A krumplik pedig meglehetősen nagyok. Pudvásat azonban – ami a nagyobbaknál igen gyakori – egyet találtam két hónap alatt. (Általában hetente két-háromszor van krumplis kaja, négy felnőtt adagra – viszonyítási alapként… J ) Állagra nem a könnyen puhuló, szétmálló fajta, van tartása, de gond nélkül meg lehet főzni puhára is. Az íze igen jó, az a hagyományos „békebeli”. Különösen tesómnak ízlett, ő a bolti krumplikon mindig rohadt szagot érez. Rohadtat csak egyet találtam, de az egy sokáig fel nem használt, korábban vágott krumpliszem volt, tehát nem betegen, megbüdösödve szedtem fel a földből! És ezzel bizonyítva láttam a Sárpo hirdetett legfőbb tulajdonságát: hogy ellenáll a fitoftórának. A tavaly felszedett krumplik fele menthetetlen rohadt volt, a lombjuk eltűnt augusztusra. Idén ez nem fordult elő, beteg krumpli nem jött elő a földből, a levelek az augusztusi dögmelegekig szépen zöldelltek. A szépen zöldellő leveleken még néhány krumplibogár vígan legelészett. Egyszer – még július derekán – kihuzigáltam a legnagyobb paréjokat az ágyásból, és többet nem foglalkoztam vele. A nagy zöld levéltömeg elfojtotta a legmegátalkodottabb gazokat is.

Közben a kiflikrumplit már régen felszedtük, lombja már nem volt. Aztán a szomszédság is nekiállt lassan felszedni a termését. Marika néninek szép lett a krumplija – meglátszott, hogy foglalkozott vele- de a közvetlen szomszédunknak egészen botrányosan rossz. Diónyi gumók a fele rohadt. Talán egy zsákkal lett neki.

A nyár folyamán a négy és fél sor Sárpo Mirából egy és egynegyed sort ettünk fel. Tehát három és egynegyed sornyi krumplit tartalékolhatunk el télre. Amennyit eddig felszedtünk, annak a mennyiségéből talán nem könnyelműség kifejezni a reményemet, hogy össze fog jönni annyi krumpli, amivel kitelelünk, különösen hogy egyzsáknyi betárazott kiflikrumplink is van! (A korábbi termések mellett ugyanis két-három húszkilós nagyságú zsák krumplit kellett vennünk egy közeli termelőtől minden télre.)

Az elmúlt három hét aszalólag hatott az eddig zöld krumpliszárakra, hamarosan elszáradtak, és a héten megállapítottuk: itt az ideje a szedésnek, valljon végre színt a föld: mit nevelt az elmúlt hónapokban? Neki is álltam kitermelni a talajból a gumókat. A krumpli helyett első körben emberfej nagyságú hantok dőltek ki… Ez a hátulütője annak, hogy olyan a krumpli, ami kifojtja a gazt, és nem kell öt-hatszor kapálni. A föld aránylag gyommentes maradt, de akár ütvefúrót is használhatnék a krumpliszedéshez. Így csak nagyon lassan haladhattam. A lelet: a bokrok alatt aránylag sekélyen kevés, de meglehetősen nagy krumpli van. Akad néhány apróbb is. A termés nem rothadt, de találtam olyat, ami drótférges volt. Összességében azonban - a nomád nevelés ellenére is - a termés nagyságrendekkel bőségesebb és egészségesebb, mint az elmúlt öt évben bármikor.

A szedésnél óvatosan kellett eljárnom, hogy ne vagdaljam szét a tetszetős termést, mert nem voltak mélyen a gumók. Közben kitépkedtem a bennmaradt gazokat is. Így talán egy jobban kitisztogatott ágyás megy majd a téli szántás alá, és jövőre még kevesebb lesz a gaz.

Még egy adalék van a fitoftórának való ellenállással kapcsolatban. Sok helyen olvastam, hogy krumplit meg paradicsomot egymás közelében – akár egy kertben is- nagy hiba termelni, mert a ragya átterjed egyikről a másikra, összefertőzik egymást, és a végeredmény egy-egy nagy kupac rohadt krumpli meg paradicsom lesz csak. Ehhez képest a paradicsom kordonja közvetlenül a krumplié mellé került. Paradicsom máshol is volt a kertben. Meg is jelent a paradicsomon a rothadás annak minden tünetével, de a krumpli nem lett beteg, s két permetezés után a paradicsom rothadása is lelassult. Hozzáteszem, az időjárás is sokkal kedvezőbb volt, mint tavaly, amikor mindenféle rothadásos betegség is tombolt a sok nedvesség miatt. A kertben a krumplitól egészen távol levő paradicsomok sem voltak egészségesebbek, mint a Sárpo mellettiek. Így levonhatom a tanulságot: ez nem egy kórokozószaporító fajta, bátran nevelhető a paradicsom közelében. A szomszédban az egymás melletti beteges krumpli egy hét alatt tönkretette a mellette levő paradicsomot.

És az utolsó adalék a Sárpo Mirához: a jövőbeli termesztés. Mindenféleképpen a kert még krumplitermesztésre nem használt részére akarom ültetni, hogy az árvakelt növényektől, meg a rajtuk élősködő és kitelelt krumplibogaraktól jó messze legyünk. Elvileg az apróbb gumók visszaültethetők, nem terjesztik a betegséget. Így a kisebb krumplikból félreteszünk vetni. Remélem jól elállnak jövő tavaszig, akkor aztán jobban elő tudom csíráztatni őket. Dudaritot szeretnék szerezni mellé műtrágya helyett. Egy dolgot azonban figyelembe kell vennem: tényleg hosszú tenyészidejű, késői. Ha tehát korai újkrumplira fogok áhítozni, valamilyen korai fajtát kell ültetnem a kert túlsó végébe egy kis darabba. Akkor minden lesz: őszi, kifli meg korai is.

Röviden: egy nem túl jó adottságú talajon, komolyabb trágyázás nélkül, egyszeri kíméletes permetezéssel, nulla öntözés és kétszeri gyomlálás után sikerült olyan mennyiségű egészséges és jó ízű gumót termelnem, ami valószínűleg ellát egy négyfős, viszonylag sok krumplit evő családot. Az egészséges apró gumók alkalmasak elvileg a szaporításra, a nagyok meg jól elállnak. Ha jövőre ugyanígy sikerül – utánültetve is -, bátran kijelentem, hogy megtaláltam a biotermesztés felé lassan ballagó kiskertem egyik legtutibb fajtáját, a magamfajta lusta, de finomságot kedvelő kertésznek való igazi ajándékot – a Sarpo Mira krumplit.

A Kertvárosi és az Őslakos

A következő történet szereplői kitaláltak, mindennemű hasonlóság konkrét személyekhez természetesen csak a véletlen műve. Egyszer volt, hol nem volt, egy kertvárosiasodó falu egyik új utcájában sekicsi-senagy, átlagos házat épített magának egy falubeli pár. Az apuka őstermelő volt, az anyuka pedig ügyeskezű, növényeket szerető asszonyka, így hamarosan mutatós kertecske vette körül a házat, sok örökzölddel, amelyek egyelőre alig arasznyiak voltak. Eltelt pár esztendő, s mire a két gyerek a kiskamaszkorhoz közeledett, a kertecske csinos, árnyas, profi kinézetű udvarrá vált, dicsérték is sokan érte a családot. Aztán az utcában lassan elkeltek az üres telkek, s a szemköztit megvette egy kertvárosi pár. Hamarosan műmediterrán villa és háromméteres téglakerítés takarta el a Dunát kísérő nyárfaerdőre néző kilátást. Beköltöztek az újak, s igyekeztek szuperkedvesek lenni a szomszédsághoz, ehhez jó apropót adott kislányuk születése. 

Ahogy az az ilyen utcákban lenni szokott, az emberek figyelnek egymásra. A figyelés elképedt leséssé változott, amikor megjelent a kertépítő cég felmatricázott furgonja és elkezdte betelepíteni a mediterrán villa környékét. Tekercses pázsit és sok örökzöld. Véletlenül majdnem pont olyanok, mint az Őslakosoké, csak kapásból felnőtt méretben. Hamarosan fenyőerdő környékezte a villát. Utolsó simításként egy spirálformára nyírt tuját biggyesztett a kertépítők főnöke a bejárathoz, majd bement tárgyalni mediterránékhoz. A bennszülött szomszédság fejében csendben kattogni kezdett a pénztárgép, fogadások születtek az összeg hat-vagy hétszámjegyű mivoltát illetőleg.

Másnap a történet elején említett átlagos család feje körülnézett a teraszán, kiválasztott egyet a dézsás tujái közül, drótsablont készített és elővette a nyíróalkalmatosságait, estére az ő bejáratánál is ott tetszelgett a csináld-magad spiráltuja.Új szomszédja véletlenül sem hozta szóba a kert témáját. Viszonyukban látszólag maradt minden a régiben, csak a szuperbarátságosság árnyalata csúszott el egy picit. Az őslakosné ezentúl sokkal több barátságos kérdést tett fel, alkalmat adva mediterránnénak, hogy dicsekedhessen. Majd az őslakosné őslakos barátnéi köre utcasarkon vagy tejeskávé mellett mosolyogva tárgyalta ki a hallottakat.

Az elképedés aztán megintcsak feltűnt a bennszülöttek szemében, amikor bakonyi ácsok furgonja kanyarodott be a szomszédékhoz. Játszóteret készítettek az akkor tízhónapos, talpacskáin már úgy-ahogy megálló kislányuk számára. A fából készült vár ormai szépen kirajzolódtak a téglakerítés felett. A falu népe ilyet még nem látott, pedig uniós pénzből akkoriban stafírozták ki, nem is szűkmarkúan, az óvoda udvarát. Őslakos barátunk felesége ezt überelhetetlennek ítélve alaposan megdicsérte az építményt. Mediterránné büszkén fogadta a bókot, mondván, valami szórakozás kell az egyszem leánykának, hiszen nem lehet vele bírni, olyan rossz. A gyermek ebből mit sem értve mosolygott a szomszédasszonyra hellókittis babakocsija hellókittis kistakarója alól, miközben hellókittis kocsicipőjét kecsesen pakolta fel a babakocsi karfájára.

Átlagosné megint kapott valami témát, amit nyelvére tűzhetett barátnéi körében. Mediterránné talán most már észrevett némi zajt a kommunikáció mézözönében, mindenesetre amikor a köszönés után elindult útjára, az járt a fejében, milyen klassz is, hogy ő és az ő életstílusa mintát adhat, példát mutathat a bennszülötteknek :-)

Túrós kuglóf

Ezt a blogbejegyzést nagyon sok szeretettel ajánlom A közös konyha(kert) csapatának, cserébe a sok gondosan kipróbált és véleményezett ételötletért, amiből nap mint nap főzünk tesómmal. Különösen Andinak, akinek a kakaós kuglóf remek receptjét köszönhetem. A recept alapján készített tésztát sütöttem kuglófformában, vagy tepsibe terítve, sárgabarack-darabokkal és durvára vágott dióval megszórva gyümölcsös pitének, vagy full kakaósan tortaformában is - tíz perc munkával remek sütiket lehet készíteni ebből az alapreceptből. 

Ha már az egyszerű, mutatós sütiknél tartunk, mostanában nálunk gyakran készül ez a túrós kuglóf, aminek nagy erénye a könnyű előkészíthetőség. Tulajdonképpen nem más, mint egy bögretészta a Bögrés sütemények című füzetkéből. A bögre, mint mértékegység 200 ml-es poharat jelent.

Hozzávalói jó része egészen hétköznapi, mások pedig helyettesíthetőek, úgymint:

10 dkg puha vaj

1 bögre (200 ml) cukor

2 tojás

1/4 - 1/4 tk. őrölt fahéj és kardamom [utóbbit elhagytam]

25 dkg sovány túró

[fél-fél bögre kockára vágott cukrozott citrom- és narancshéj -az eredeti recept szerint, helyette saját birsalmasajtot használtam, de elhagyható]

[1 cs. rumos mazsola (készterrmék) - helyette 10 dkg mazsola egy pici vízzel és rummal összeforralva]

3 bögre liszt

1 teáskalnál [csomag] sütőpor

vaj és zsemlemorzsa a formához
porcukor meghinteni [elhagyható]

A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. A kuglófformát (szilikon sütőformám van)  kikenjük és zsemlemorzsával behintjük - ez fontos, mert szép felületet ad kiborításkor. 

Most elő a kézimixert, a vajat a cukorral habosra keverjük, beleütjük a két tőjást, jól kikeverjük, majd jöhet a túró, a fűszerek és a mazsola, birssajt. 

Egy másik tálban összekeverjük a sütőport a liszttel. A lisztes keveréket a nedves részhez adjuk és jól kikeverjük. 

A kipróbálás során nálam előfordult, hogy a recept szerint elkészített massza kemény, morzsás lett, köszönőviszonyban sem volt a kevert omlós tészták jellemző állagával, máskor viszont egész krémesre sikerült. Ez a túró típusától, minőségétől függ. A light, tégelyes túrókra jellemzőbb, hogy krémessé teszik a tészta állagát, ha viszont sima, zacskós sovány túróval készítjük a sütit, egy-két evőkanál natúr joghurttal vagy tejföllel kicsit hígítani kell a tésztán.

Végül a kuglófformába kanalazzuk és kb. 50-55 percig sütjük. Ha kész, kis hűlés után kiborítjuk a formából, teljesen kihűlve érdemes fogyasztani. Ízlés szerint még porcukrozhatjuk a tetejét.

Készítettük kerek szilikon tortaformában is, ekkor elneveztük túrótortának és villogtunk vele :-)

Csudabio

A biokert kialakítása során én is sorra gyűjtöttem az ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lenne a legcélszerűbb mesterségesen előállított vegyszerek nélkül megoldani a termelést. Ezért sűrűn faggattam, mamát, a kertszomszédot, lapoztam régi könyveket, hogy megtudjam a hajdani szép, vegyszermentes kertek titkát. Elég sok praktikát megtanultam, ami a szintetikus vegyszerek születése előtti időből való, és használni is tudtam őket. Rovarok és egyéb kártevők elleni tippeket is kerestem, és megint csak egy régebbi könyv akadt a kezembe. A címe: Hasznos tudnivalók, és a Magvető Könyvkiadónál jelent meg a Magyar Hírmondó sorozat tagjaként 1986-ban. A könyv egyik fejezete a Hasznos házi jegyzetek, amelyeket Fáy András gyűjtögetett 1826-ban. Így egy sereg majd’ 200 éves rágcsáló-és kártevőellenes ötlethez jutottam, gondoltam. Örömködtem is: még egy sereg tuti „biotippet” olvashatok! Aztán csak bámultam, mint Jencike a moziban. Íme, a régmúlt "biokertészete":

Zsizsik ellen a búzában.

Önts egy nagy fa edénybe tíz vagy több font zőld gálitz-követ, s tőlts mintegy négy-annyi forró vizet reá, egy fával addig keverd, míg a gálitz-kő egészen fel nem olvad. Ekkor egy seprőt márts be ezen gálitz kő lúgba, s a Gabona-tárt minden felől fecskendezd-be, hogy sehol semmi szárazon ne maradjon. Meg-száradván újra locsold-be, s ezt mintegy háromszor ismételd. Ez bizonyos orvosság a Zsizsik ellen.

Ez is hasznosnak találtatott: Végy sót egy fontot, Szalamiát, Timsót, Ürmöt, Rutát, Farkas-almát, mind egyikből fél fontot. Mind ezeket darabokra törvén, és vagdalván, nyóltz pint vízbe tedd-fel, felényire főzd le, s ruhán szűrd által. Ezen vízzel pamacsolj-be Gabona-táradban mindent, s a férgek bizonyosan elvesznek.

Zsizsik ellen.

Tíz garas árú Moschust (Pézsma) ugyan annyi árú olajjal vegyítvén, vele a lapátot kend-meg, s ezzel a búzát forgasd meg. Négy öt nap alatt mind el-vész a Zsizsik.

Jónak mondatik ellene a macska-ganéjt is; mint azt is, ha zőld kendert raksz a búzára, mellyre mind fel mász, s így ki pusztíthatod.

HOGY A BORSÓ MEG NE ZSIZSIKESEDJEN

Tégy száraz ló ganéjt közibe.

Vagy: Jól meg száraztván a lencsét és borsót, keményen meg sózott vízzel locsold-meg, s azon nedvesen tőltsd-be.

Vakondokokat fogdosni.

Áss le a földbe valamivel mélyebben egy lábnál egy keskeny-szájú mázos fazekat, és tégy egy döglött rákot belé; mihelyt a vakondok a döglött rák szagát meg érzi, azonnal oda siet, belé esik, mellyből többé ki nem jöhet.

Vakondokokat el pusztítani.

Egy font törött fejér húnyor-gyökeret, nyólcz lat gálnafüvel (Helleborus faetidus) vagy három font árpa lisztel, hozzá tévén fél font mézet, és ugyan annyi édes tejet, csinálj tésztát és formálj abból golyóbisokat, és rakd azokat a földbe fúrt lyukakba imide amoda.

Más mód: Végy egy fertály font disznó bab lisztet, egy lat Grünspant, hat lat óltatlan meszet, tizenkét darab rákot, egy negyed rész font Terpentin-olajat. Ezekből csinálj tésztát és golyóbisokat s tedd a vakondok járásába.

Hangyákat el-űzni

Kend-körűl a gyümölcs-fák kulimázzal, vagy e helyett madár-léppen; nem fognak a hangyák felmászni. Végy hamut, óltatlan meszet, kéményről vakart kormot, s hintsd meg ezen egyvelékkel a faallját, és azon helyeket, ahol a hangyák tartózkodnak, e szerént, mind el-távoznak. Nem szenvedhetik a büdöskövet is, és a rák levet mellybe rákok főzettek. Némellyek fogdosással is igyekeznek őket pusztítani t. i. tesznek az ilyen hangyákkal megrakodott helyekre szűk szájjú üvegeket palatzkokat, belől meg-mézelvén azokat; melly palatzkokba a hangyák seregestől igyekeznek be menni, s e szerént el-őlheted őket. Vagy pedig, tégy valami húsos csontot a hangya-zsombékba, azonnal sok ezeren meg-lepvén azt, vízbe márthatod és megölheted őket.

Hangyát a méh-köpűktől, fáktól sat. el-tiltani

Kötözz azon deszkákra vagy fák derekaira sat. rossz háló-darabokat. Úgy szinte a Hangya-zsombékokba hal-mosadékot önts, vagy hal-darabokat vagdalj, mind szét szélled a hangya.

Egerek ellen

Próbált orvosság egy meg-fogott egeret gyengén meg-pergelni, de hogy azonban éljen, s el-ereszteni; mind el-takarodik az egér. Méltó vólna meg-próbálni; nem használna e patkányok ellen is? Ámbár néminemü állat-kínzással van egybe-kötve.

Poloskák ellen

Azt mondják, hogy ha fel-aprított sárga répát ágyba, és ágy alá hintesz, el-vész tőle.

Más mód: A mész közzé mellyel meszelsz, sót vegyíts. Ezen kívül ó hájjal törj öszve kapuczinerport, s házi butoraidnak szerkezetjét kend-meg vele.

Más: Dió-fa leveleket jó bőven egy fazék vizbe tűzhöz tévén, sűrű lévre kell főzni, és a nyoszolyákat vagy ahol tartózkodnak, ezen lével meg-locsolni s öntözni. Ez igen eggyűgyű, de bizonyos orvosság a poloskák ölésére, mellyek ennek szagát s ízét tellyességgel nem szenvedhetik.

Más: Vizi kaprot (Phellandrium aquaticum) hányj-el az ágyba imitt amott, ki vesznek a poloskák belőle.

Más: Forralt vízben olvassz fel zőld gálitzkövet, és ezen meleg gálitz-köves vízzel kell minden hasadékokat meg-nedvesíteni; ez által a tojása-is el-vesz.

Patkányok ellen

A Spongiát apró darabokra vagdalván, rántsd meg zsírban, s hányd a patkányos helyre; valamely edényben vizet-is tévén nekik. Amint a Spongiát fel-falják, s égető szomjokat vízzel elóltják, megdagad gyomrokban a Spongia, s meg-pukkadnak.

Némellyek javasolják ellenek a fekete tyúk tartását; de ezt állítani nem merem.

Kerti bolha ellen

Némellyek a el-vetendő magokra büdös-kővirágot hintenek, s szokat egy nap egy éjjel ezen büdöskőbe tartván, úgy vetik-el. Mások magát a plántát rostára szedvén, s alatta gyenge szén-tűzre büdöskövet hintvén, ennek gőzivel jártatják meg gyengén azokat, s úgy ültetik-el. Használ száraz időben az-is, ha erős hamuval vagy porrá tört gypszel hinted-be plántáidat. Gyakran segít a kéményről levakart korommal való be-hintés is. – Ez is jó: csinálj dohányból és fejér ürömből lúgot, s ezzel, vagy csak igen savanyú káposzta-lével is locsolgasd plántáidat.

A Lúd-ganéjt verd vízben széllyel, és azzal öntözd az ágyakat. Igen jó mód e következendő: holmi darab deszkákat, vagy létczeket , kenj-be kulimázzal, deketzel, vagy friss marha-ganéjjal vegyített agyaggal, s rakd a plánta vagy káposzta közzé: ekkor vízzel ugrasd-fel a bolhákat, mind a deszkákra ugranak, s rájok ragadván el-vesznek.

Csalhatatlan szer, mindenféle ártalmas kerti férgek ellen.

Kenj meg kényesős hájjal egy kócz-madzagot, s ezzel tekergesd-körül a fákat; fel nem mász sem hernyó, sem hangya, sem másféle féreg reájok.

Vagy pedig viaszból, meszes és széksós lúggal, csinálj szappant, ezen viasz-szappannal ereszsz fel egy kevés vízben sublimált kényesőt, és egy kevés Terpentin-olajat. Ezen keverékkel nedvesíts meg darab-papirosokat, és ide oda a vetemény közzé rakogasd-el azokat; el-távozik minden féreg. Ezen kenőcsel a Poloskátkat-is el-lehet űzni.

Fa-hernyó ellen

Egy Magyar-országi orvos azt találta fel, hogy ha a hordóbeli savanyú kaposztának már rothadni kezdő leveleit borítják a fára, a hernyó arról, már más napra el-takarodik. – Ezt több éveken keresztűl csalhatatlannak tapasztalta.

A Fa-hernyók ellen, sokan sok félét javasolnak, nevezetesen: hogy a fa krétáztasson körül; de ezt magam tapasztalásából tudom, nem igaz. – Olasz országban némelly helyeken, zsúp kötelekkel kötözik-meg a fát mellybe szivesen fészkelvén a hernyó, későbben le-szedik, s meg-égetik. – Alkalmasint leg-többet használ a magvas kender pozdorjájával, vagy-is magházával füstölni a fa alatt, mellytől mind döglötten hull-le a hernyó.

Más mód: Estve és Reggel nap-kőltekor, és alkonyadatkor, nézd-meg, hol csomódzanak a hernyók a fán, és póznára tollat kötvén, ezt len-vagy fa-olajba mártsd, és vele kend-meg a hernyókat, más nap mind el-száradva potyognak le. Hanem vigyázva bánj a dologgal, hogy a fa ne rázódjon, különben hamar le-eresztik a hernyók magokat. Ez csak azon esetre való, ha a hernyó szét-mázolástól undorodsz.

Fátskákat és oltványokat a Nyúltól meg-oltalmazni.

Ezt egy Meusel nevű sziléziai tégla-vető találta fel, s jutalomért közönségessé tette. Ebből áll: Hatvan darab óltványhoz, végy egy negyed (werdung) Puskaport, egynehány garas árú Assafoeditát. Amazt jól porrá törvén, ezzel keverd öszve. Ekkor egy edényben tiszta agyagot, négy ittzényi meleg vízzel zurbolj, és a Puska-porral, és Assa-foeditával jól keverj öszve. Ezzel a kevertsel kend-meg a fákat, három lábnyira a földtől, valamely hozzá készített ecsettel. Csalhatatlan; de azt még a további tapasztalás mutatná-meg, hogy ezen erős szer a fák gyenge pórusain be-hatván, azoknak nem lehetne e ártalmas?

Más: Vegyíts Terpentint Dekeczel öszve, s kend-meg vele őszszel a fákat.

Más mód: hogy a nyúlak az óltványokat meg-ne rágják, ez: marha-epét, érett sajtot, egy lövetnyi puska-port, hat fog-hagymát apróra törvén, és lágy marha-ganajt-is hozzá tévén, s kevés vízzel fel-eresztvén, valami csutakkal az egész derekait a fátskáknak kend-be vele, így nem tesz az óltványoknak a nyúl semmi kárt. – Némellyek csak avas ó hájjal kenik meg.

Más: Puska-port, kevés óltatlan mésszel öszve törvén, meleg vízzel hígra fel-eresztett agyaggal kell öszve keverni, és úgy ezzel a gyümölcs-fa derekát be-meszelni. Ennek a szaga kedvetlen mindenféle állat előtt.

Verebeket a fáktól el-tiltani.

Csalhatatlan eszköznek állíttatik, a Német országban múlt Század végével ki-jött Kertész-újságban, a verebek el-tiltására az: ha az ember a fák és egyéb bokrok koronájára, világos kék gyapjúfonalat tekerget. Mi lehet az oka ennek, nem tudni; talám a veréb az Indigó-szagot el nem szenvedheti.

Verebeket a kert-ágyaktól el-tiltani: köss botra döglött rákot, s tedd-ki a ágy közepébe.

Farkas-féreg, Pata-féreg ellen a Kertekben

(Gryllus, Gryllotalpa, Maulwurfsgrille)

Egy kanál len-olajat önts egy cseber-vízbe; vesszővel csapkodd öszve, s a férgek járásait locsold-meg vele; mind fel-jönnek a föld színére, s könnyen el-ölheted. De ha a kerted nagy, könnyebben hozzájok férsz; ha a kert ágyak közé deszkákat fektetsz. Éjjel a férgek mind a deszka alá búvnak, mellyeket reggel fel-forgatván, könnyen el-ölhetsz.

Ennyit a régi idők modernul bionak nevezett rovarirtási ötleteiből. Azért érdemes megnéznünk, mi micsoda tulajdonképpen ebben a hatalmas listában, amit a kerti betolakodók ellen bevethetünk.

Gusztustalan, de még természetesnek nevezhető a macska-, ló-, lúd- és marhagané, a hal-mosadék, a rohadt savanyúkáposzta-levél, a zsírban sütött spongya, a döglött rák, a fokhagyma, a pergelt egér, a sárgarépa-apríték, a diólevél, a hamu, korom, gipsz, faolaj, kenderpozdorja, ó-háj. A durvábbak közül még valamennyire elmegy az üröm, ruta (ezek átható illatúak), farkasalma, hunyorgyökér, dohány (ezek mind mérgezőek), mész, timsó, terpentin. Több vegyi anyagot azonban le kellett nyomoznom, micsoda:

A gálitz-kő: kénsavas réz, szalamia: ammónia, szalmiákszesz, grünspán: ecetsavas réz, kulimáz: kocsikenőcs, ugyanígy a Deketz is: faggyúból és szalmahamuból, faszénből, kátrányból álló kence. A madár-lép fagyöngyből készült, madarak orv megfogására használt ragacs, olyan egérragasztó-féle anyagnak képzelem el. A büdöskő kén, a puskapor faszén, salétrom és kén keveréke. Az asafoetida aszatgyanta, az elevenkényeső kénsav.

Ez az összeállítás eljesen megfelel valami aranycsináló vagy bűbájos bábaboszorkány méregkeverő kelléktárának. Vajon mi az, ami ebből nyugodt lélekkel és jó gyomorral használható a kertben? Azért néhány biztosan, de csak csínjával!

A végére pedig a kedvencem: bőrápolási tanács izzadékonyaknak:

Ha fejér személynek a varrás-közben keze izzad

Tartson gyakran zőld leveli-békát a kezében.

Hát ez mit csinálhat?