Kifagytak

Bár már korábban szemléztem a kertet, és megállapítottam, hogy a rekordhideg sem tett kárt a növényeimben, ez a kijelentés meglehetősen elhamarkodott volt. Az enyhüléssel több, épnek látszó növény nem hajtani kezdett, mint ahogy az egy jóravaló salátától vagy máktól elvárható, hanem rohadni. Úgy összerogytak, mint a hűtőkamrás import rózsa a ballagási csokorban a tűző napon.

Az őszi máknak a fele hiányzik. A nagyobb rögök fagyvédett árnyékában kis csomókban megmaradtak a növények, a síkabb részeken viszont csak málló maradványaik találhatóak.

A saláta is eléggé kiábrándítóan fest, azonban a kis növények közepe üde világoszöld, csak a fagyott részek barnák. Ha megenyhül, szerintem gyors fejlődésnek indul a sok, edzett magonc.

Az áttelelő kelkáposzták és leveles kelek igen csúnyák, megbarnultak, szerintem a többségük kifagyott.  Igaz, egy részéről hanyagoltam a téli takarást.(Tavalyelőtt háló, illetve fűrészpor alatt indultak neki a télnek, és ilyen hideg nem is volt. Azt se tudom megállapítani, hogy a sok rohadt levél közt él-e a hajtáscsúcs, és lehet-e remélni, hogy valamikor hajtani fog a növény.

Ami igazából jól áttelelt, az a póréhagyma, még ha vékonyak is a kis hagymák, ez már szedhető.

 Idén a telelő hagymákat (és összességében minden átteletetésre szánt növényt) korábban kell kiültetnem,hogy őszre jobban megerősödjenek, megvastagodjanak. Télen nem növekedtek semmit úgysem, csak elvannak a földben frissen. Tavasszal meg nem lesz idejük növekedni, mert megesszük őket. 

Ez a telelő növény tehát sikerrel tűrte a hideget. Jól boldogult még a spenót is, ez már hajt, de a szedni érdemes mennyiségtől ez még messze van. Rá is ér még, hogy teremjen. Takarosan bírta a hideget még a fokhagyma is.

Most aztán elmélkedhetek, hogyan pótoljam ki a kifagyott növényeket.  A salátaágyást palánták lakásban való nevelésével szeretném felújítani. Azt hiszem, a káposztaféléket a sorsára hagyom, ami megél, megesszük, ha kifagyott, a helyére ültetek valami mást pár héten belül. A fokhagyma egyes gerezdjeit a varjak kiették, itt a hézagokba beledugok majd egy-egy cikket.  A nagy kérdés a mák, vannak az ágyásban méteres részek, ahol teljesen hiányoznak a növények. Úgy  gondoltam, hogy ezekbe a hiányos részekbe tavaszi mákot fogok vetni.  Sajnos az ágyás képe így kissé „saláta” lesz, az őszi mák már rég gubóban lesz, mire a tavaszi bimbózni fog, de azt meg nem tudom megcsinálni a tavaszi helyszűke miatt, hogy külön ágyásba rakjak még két sor mákot. A telelőzöldség – ágyás így elég trehány képet fog mutatni: a különféle fejlettségi fokú, azonos fajtájú növények kusza halmazát. Azért remélem, hogy a növények a beígért enyhülés megérkeztével gyors fejlődésnek indulnak, a hiányosságok pótlása pedig minél hamarabb sikerül. 

Faápolás erős idegzetűeknek

Bizony, megkezdődtek a kerti munkák, legelsőként a fák rendbehozatalába fogtunk bele. Beüzemeltük a motorfűrészt, előkerültek a metszőollók meg az ágvágók. Hullottak a fölös gallyak, a beteg kéregrészek, és lassan megtisztultak a fák. A hulladék ágak mentek a tűzre, a permetező is előbújt a sufniból, a fákat lemosózandó. Azért bevallom, nekem ennél a munkánál nem kellett agyonszaggatnom magam, ezt a munkát szívesen rápasszoltam a család férfijaira.  Helyette elég volt bőven a kölökkorú paprikapalántákkal piszmognom, meg egy régi könyvben bogarásznom. Ez a már korábban is említett Hasznos tudnivalók című kötet, amelyet Fáy András 1826-ban gyűjtögetett össze, és a boldog utókor 1986-ban, a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában ismét közzétett. A könyv „Kertészi jegyzetek” című fejezete nem kevés tanácsot sorol fel, hogyan tehetjük bővebben termővé kertünk ifjabb és idősebb fáit. Módszerei meglehetősen „bio”-nak számítanak, de kivitelezése csak erős idegzetűeknek ajánlott,szigorúan gázálarc használata mellett!

a vén gyümölcs-fákat élesztő szer.

Tudva lévő dolog, hogy az állati trágya, ki-vált a friss, az élő fáknak nem igen hasznos; de kivált a kemény hajúaknak többnyire halálos, se ez annál inkább, mennél tüzesebb a trágya és fiatalabb a fa. Mind az által a vén aggott gyümőlcs-fáknak, kivált a lágy-hajúaknak, kis mértékben nem csak hasznos, de valósággal szükséges az állati trágya, mellyet a többek között kis mennyiségbe így concentrálj: t.i. végy fél rész ganaj-levet, és ugyanannyi vizelletet, s egy rossz fazékban főzd-le annyira, hogy csak harmada maradjon. Ebből csak egy ittzényit tőlts esztendőnként a fa töveire, s az csudálatosan megújul.

Gyümölcs-fák allját kövéritő trágya, hogy termőbbek legyenek.

Mindenféle döglött marha, vagy juh csontjait apróbbra törvén elegendő vízzel addig főzd, míg gondolod, hogy a lév meg-kocsonyásodott. Ezen kocsonya-lével kell a fák allját meg-önteni, s igen termők lesznek. De akármi állatnak a vére-is igen hasznos, és különös jó trágya; t.i. őszszel és télen, mindenféle állatnak, mely házadnál meg-ölettetik, a vérét szedd-meg, s öntsd a fák-tövei körül. Igen fogja nevelni gyümölcseid nagyságát. Ugyan ezen trágya neme hasznos a spárga nemekre-is.

Fát termékennyé tenni

Egy régi Hordóba tőlts tehén-ganéjt, és vizelletet, s vegyíts közibe meszet, és kémény-kormot.  Ezen vegyítékből tölts-meg egy edényt, s tedd azt közel a fához, aztán posztó-széllel csavargasd-körül a fa alját, s  a végeit amannak ereszd az edénybe, hogy a nedvesség közösülésbe legyen a fa kérgével. Második mód pedig az: hogy őszszel vagy tavaszszal a tehén ganajos vizelletet mész vízzel (t.i.amelly víz a mész oltás után, a mész felett lebeg) és korommal fel-egyelítvén, a fák derekait jól mosd-meg. Ez a vegyíték a férgeket is el-öli.

Hasonló hasznos tippeket már a Csudabio című posztban is olvashattatok. S hogy elménk is pallérozódjon, hasonló eljárást – igaz, nem kerti praktikaként – szépirodalmi kivitelben is tanulmányozhatunk.

Hogy ezeket a kerti fortélyokat valaha bárki is kipróbálta volna, erősen kétlem. Ti képesek lennétek rá?

Négyszirmú hóvirág

Most már hihetetlennek tűnik, hogy néhány hete a Duna jegén mászkáltunk. A márciusi melegedés teljesen magával vitte a jeget, s meghozta a hóvirágokat. Neki is indultunk alaposabban körülnézni tavaszügyben. 

A gyékények buzogányai már foszladoznak a Duna sekély partjain.

A hóvirágok szokásuk szerint fehér mezővé varázsolták az az erdő alját.

Kis kirándulásunk legkülönösebb látványossága a négyszirmú hóvirág. Nem tudom, a négylevelű lóhere hogyan függ össze a szerencsével, de nekünk ezzel a különös kis lénnyel bizony nagy szerencsénk volt.

 

 A vízbe dőlő, haldokló fákon nagy csomókban éldegélnek a sárga gévagombák.

 

Van, ahol a vízbe dőlt öreg fűzből már semmi sem látszik, égnek fordult gyökere kiáll a vízből, nagy szigetet képez. Felfelé ágaskodó vesszői így is kihajtanak. 

 Ahogy a nap lefelé halad az útján, válik az erdei ösvény egyre titokzatosabbá.

 

Cappuccino szelet

Alapja 6 tojásos kakaós piskóta, amelynek készítése közben a felvert tojássárgájához 2 ek. kakaóport kell keverni, a tojásfehérjéhez 4 ek. lisztet. A tojássárgáját 4 ek cukorral vertem fel, a fehérjéhez 2 ek. házi készítésű, valódi vaníliarúddal ízesített porcukrot.
A krém :
A sütés előtti napon a 4 dl habtejszínben felolvasztottam 1 tábla csokit és 2ek instant kávét. Rozsdamentes edényben az anyagot kb. 60-70 fokra melegítettem fel. (Sajna a konyakot kifelejtettem belőle, de az ízének jót tett volna:-)) A krémalap 1 napig a hűtőben érlelődött. A krémet másnap a habverővel felvertem, 2cs. habfixálót tettem bele, majd a kettévágott piskóta egyik felére rákentem.
2 dl tejszínt 4 evőkanál házi vaníliás cukorral géppel felvertem, házi vaníliacukorral és 1cs habfixálóval, és a csokis-kávás tejszínhab tetejére kentem.

A piskóta másik felével lefedtem, és a tetejét lecsokiztam fehér és étcsokival. Először a külső háromszögeket fehér csokival lekentem, majd a közepét étcsokoládéval.Ha valaki kedvet kapott hozzá, annak jó étvágyat kívánok!

Márciusi start

Most már a kezdet közepén vagyunk, ennek jele, hogy ágyást takarítunk, lövészárkokat és bombatölcséreket ásunk az amúgy is huplis talajba. Bokrokat csereberélünk oda-vissza és ültetünk át ezerrel, azután pedig szemlélődünk a fagykár jelei után kutatva. Át-meg átforgatjuk a vetőmagos dobozkát, dughagymát veszünk a piacon, meg olajos mészkénlét a lemosó permetezéshez a növénypatikában. 

Fújkáljuk és legyezzük a nyurga salátamagoncokat az ablakládában. Kint pedig gyönyörködünk a sok erőteljes spenótnövénykében és csóváljuk a fejünket az erőtlen és gyatra jégsaláta láttán. Bizakodunk, hogy a benti talán még utolérheti a kintit. Figyeljük a fűszerágyást, örülünk a friss petrezselyemzöldnek és a kétcentis levélkéket tüstént beleszórjuk a zöldborsófőzelékbe. Csodálkozunk a harminc helyre szétpalántázott snidlingen, aztán rájövünk, hogy eddig bizony minden évben neveltünk, és nem bánjuk. Megmetsszük a zsályát és alóla kilószám szedjük ki a zárt házú, tehát eleven csigákat. (Az üres csigaházat erőnek erejével kiráncigáljuk a gyerek szájából). 

 A századik kört rójuk felváltva a metszőollóval, satnya és befelé növő gallyak után kutatva.  Kémlelünk a telelőben és tervezzük a lepakolás menetrendjét és egyezkedünk a sógorral különféle bonyolult szívesség-és csereügyletekbe bonyolódva, amelynek fő tárgya a robikapa kölcsönzése meg tűzifahordás. A végén aztán nyögünk, hogy izomláz meg tavaszi fáradtság. 

 Közben az íriszek és tulipánok kipattannak a földből, egyszerre bordós, sárgás és zöldes színben.

Megzöldülnek a mohák a gyep közt és a járdarésben, kizöldül a fű, bezöldülnek a roggyant és csúnya, bebarnult smaragdtuják, amelyeknek így könnyebb megbocsátani. A kövirózsák színe is élet-telibb már.

Tombol a mogyorószerelem, a fiúk hónapok óta tartó és lassan lekonyuló-lelohadó udvarlására lassan piros bibenyújtással válaszolnak a termős barkák.

Az udvarlás eredményeképpen felcsillan a finom, ropogós házi mogyorós csoki elkészítésének nem is alaptalan reménye. 

 

A hóvirágok sokan vannak és szépen terjednek, az évelők eltakarított, száraz lombja alatt örömmel látjuk az erőteljes tőlevélrózsákat. Boldogok vagyunk az első ibolyalevelek láttán. Kapával a kezünkben ítéletet hozunk több száz áttelelt egynyári szarkaláb életéről, mint egy kényúr.

Figyeljük a rügyeket: a gyöngyvessző elfagyott, megbarnult levélkéi helyett százszor erőteljesebbek pattantak elő az elmúlt néhány enyhébb nap alatt. Blogírás közben a csukott ablakon át felváltva hallatszik be a kár-kár meg a nyitnikék...

A Nagy Ágyalakítás

Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna. 

Nemrég eljött az a pillanat, hogy  a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot. 

Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a párommal kiötlöttük, hogy egy ágyból kettőt csinálunk: a kiságyból némi megerősítéssel és pótlábak felszerelésével oldalkocsit a mi hálónkba, a kiszerelt rácsot pedig felerősítjük a fotelágy oldalára.

Szerelés közben: 

Az "oldalkocsi" ilyen lett üresen és tele:

A gyerekszoba pedig most ilyen:

 

Az átalakítás nem került még ezer forintba sem: négy fém derékszög, 16 csavar és két kb. 25 centis fenyőlécdarab kellett hozzá. Mégy egy fehér, fenyőléccel szegett rongyszőnyeg falvédő hiányzik, meg egy kicsi tesó Andriskának :-)

Valami megkezdődött....

Mintha nem is ugyanarról írnék, mint amiről Hédi két héttel ezelőtt. Bizony, a vadul kavargó böjti szelek és a langyos napfény kikezdte a tél szigorát, a folyók jegét. Tíz nappal ezelőtt még el se tudtuk képzelni, hogy ilyen enyhülés jöhet, babakocsival is lehetett a Dunán sétálgatni, a reggeli előtti bevezetés háromszor is hólapátolás volt. A változás elképesztő. Nyílegyenesen haladunk a tavaszba, a munkahelyem ajtaján kilépve nászrepülő ölyvek lebegnek tova a levegőben, a nap melegen süt, és még a varjak is vidámabban kárognak, pedig igen soványak. A hatalmas hókupacok egyre apadnak, helyükön tócsák, amikben bárányfelhők tükröződnek. A tócsákból meg sár lesz.... Így a tavaszt jelzi az is, hogy hónaljig sárosan jön Nyunyi az iskolából, nyargal, mint egy kis csikó, és a maradék hókásakupacba törli elképesztően mocskos csizmáját.
A jégre meg már gondolni se lehet. Igaz, a Lajta még nehezen boldogul a nagy jégtáblákkal, amelyekbe belefagytak -lassan már egy hónapja - a park platánjának levelei.

Az erősen leapadt víz küszködve sodorja magával, jobb esetben tördeli a még ijesztően nagy jégdarabokat.

A Mosoni-Duna viszont - nagyobb erejű folyó lévén - hamar ledobta azt a vastag jégpáncélt, amin sétálni is lehetett. Eleinte a légbuborékok helyén furán ragyás lett a jég, aztán ablakok nyíltak rajta az égre, amin előbuggyant a folyó vize, abban pedig a felhőtlen ég és a parti fák tükröződtek vissza.

A jégdarabok egyre csipkésebbekké váltak, majd végül elragadta őket az áramló víz.

 A parton és a kertekben pedig megpezsdült az élet. Észre sem vettem, a fűzfák már barkásan nyúlnak az ég felé,

az erdő aljában pedig egy-két nap leforgása alatt előbújtak azok a híres szigetközi hóvirágok.

 A virágágyásban is magához tért az a hóvirágpamat, amely már az erős fagyok előtt kinyílt, aztán hajszál híján kifagyott.

A kankalin is hozza első bimbóit.

Ez elég volt nekem ahhoz, hogy a sárral dacolva (az udvarunk iszapfürdőhöz hasonlít így a hóolvadás után) felhúzzam cuki, margarétamintás gumicsellómat, megvizsgálni, mi a helyzet azokkal a zöldségfélékkel, amelyeket át kívántam teleltetni. 

Az összkép nem túl biztató. Valószínűleg a hótakaró nélküli erős fagy (-17,3 fok volt a leghidegebb) sok növényt tönkretett. A saláták és leveles kelek megbarnultak, külső leveleik megrothadtak. 

Nagy megerőltetéssel sem tudom elképzelni, hogy ezekből viruló salátafejek és harsogózöld kelkáposzták lesznek majd egy szép tavaszi napon.
A mák külseje azonban bizakodásra ad okot, szerintem semmi baja, a spenót még kis leveleket is hozott, a póré is áttelelt, bár a lefagyott, megfonnyadt levelek szintén nem valami bizalomgerjesztőek. De akár már szedhetnék is belőlük, már csak a kíváncsiság kedvéért is.

Amíg én csak a passzív bámuldozásig jutottam el, Laci egy szempillantás alatt előszedte a motorfűrészt, metszőollót, nyeleket vett, szerszámokat élezett és elkezdte metszeni a fákat. Vegyem ezt is a tavasz jelének? Úgy gondolom, igen.

A jövő heti kerti munkám már megvan: a lemosó permetezés. Ezzel pedig ünnepélyesen megkezdődik a kinti kerti munkák szezonja, elő hát a szerszámokkal, irány a kert!