Nyáron vettünk egy egyszerű, 500-as nagyítású USB-mikroszkópot, igazából oktató gyerekjátéknak. Végül az lett a vége, hogy én játszom vele a legtöbbet... De egészen más arcát mutatja a világ egy ilyen kis nagyítóeszköz lencséje alatt.
Finom szemcséjű homok
Durvább szemcséjű homok
Sókristályok, közönséges tengeri sóból
Natűr kakaópor
Sokkal hígabb, cukrozott kakaópor
Fokhagyma granulátum
Édesnemes pirospaprika
Tablet pixelei
Moha
Emberi bőr (élő)
Lehámlott bőrdarabka
Megdöbbentő, mennyire korlátozott a hétköznapi észlelésünk, mennyire keveset látunk-tudunk a környező világról.
Szeretnék mutatni néhány újdonságot az utóbbi hónapokból. Az egyik a kardlevelú kakuszom másodvirágzása. Most szeptemberben két-három új virágot hozott. Az az érdekes, hogy a tavaszi fő virágzáskor ugyanezen növényen fehéres-pink virágok voltak! Nézzétek csak, ez a mostani állapot:
Ez pedig a tavaszi:
Nem tudom, mi lehet a magyarázata, hacsak az nem, hogy a drága Dédi, akitől a kaktuszt kapzuk többféle dugványt nevelt egy cserépben.
Ez a szép, ősszel virágzó varjúháj is mutatós, mint mindig:
Idén az egyik új projektem az évelő fűszernövények magvetése volt. A lestyán és a kaukkfű sikerült mindössze:
Az utolsó érdekesség az egzotikus projekt, ezt a gyerekekkel közösen találtuk ki. Cserépben nevelünk gyömbért, egy olcsó kis gumódarabkából kiindulva. Kb. 2 hónap alatt érte el ezt a méretet.
Fiaim rácuppantak a mexikói kajákra, és a net tüstént bedobta valamilyen kiismerhetetlen módon az avokádómag csíráztatását, ez is alakul már. Türelemjáték azért, egy hónapba telt, amíg alul megjelent a gyökérkezdemény:
Kíváncsi vagyok, a hajtáskezdeményből lesz-e valami, a hatalmas mag egyre inkább reped szanaszét.
Régen jártam erre, sajnos kevesebb az időm, megint dolgozom, mint gyed extrás kismama és bizony erősen keresni kell az egyensúlyt a család és a munkahely között, billegek ide-oda rendesen.
Kert helyett inkább kirándulások voltak ősszel, Sopron környékén. Jani hazahozta a kis vitorlását a Fertőről, mert a család mellett kevés ideje jut a hobbira végigbénázta a versenyszezont, közben mi gyönyörködtünk ennek az extra méretű iszappocsolyának a tengerre hajazó látványában.
Sőt, még egy fertői tűzoltóhajót is találtam (a felirat szerint a Fertőrákosi Tűzoltó Egyesülethez tartozik) azután, hogy végignéztem ezt a nagyképű videót az EGYETLEN hazai tűzoltóhajóról.
Aztán jártunk a Tómalmi kilátónál, láttam babvelevű varjúhájat ás izzópiros galagonyát.
Sopronban rátaláltunk a Várkerületet övező titkos ösvényre, a vadregényes Várfal sétaútra. Egy keskeny gyalogos sikátoron, ódon várfalak közt egészen körbe lehet kerülni a belvárost, várfalakon, patakhidakon és titkos kis kapukon keresztül. Aki arra jár, ne hyagyja ki!
Voltunk az Ágfalvi kilátónál is, hoztunk haza egy nagy szatyor tuskógombát, olyat, ami aztán pár nap múlva a mi kertünkben is nőtt egy kivágott fa bent maradt gyökerein. Mindenesetre finom gombapaprikás készült belőle.
Végül jártunk Brennbergbányán, megcsodáltuk a dimbek-dombok ragyogó őszi színeit és megnéztük kis országunk tényleg egyetlen kocsmatemplomát, a pince/altempom dohos boltívei között tanítgattuk a fiúkat a csocsózás rejtelmeire, nem nagy sikerrel.
Volt sünink, kétszer is beleesett egy gödörbe, kimentettük és nagy hősiesen visszaadtuk a szabadságát.
Volt sok paradicsomunk, befőztük bolognai szósznak meg lének.
Aztán ettük a spenótot, brokkolit, répát, krumplit, amíg minden le nem fagyott. Most dzsumbuj az egész, gereblyére vár, le kell takarítani még a tél előtt. Termett sok füge, sárga- és őszibarack, szőlő, dió, mogyoró, birsalma. Megkóstolhattuk a nashi körtét is, finom. Jó év volt a gyümölcsöknek
igazán.
Készül a keményvaluta/szívességi cserealap.
Végül atomjaira hullott a használt téglából készített régi kerti sütögető, szétfagytak, elporladtak a lyukacsos téglái. Masszívabb változata betonból készült. Ez még csak a zsaluzat.
Mozgalmas volt az őszünk, jól el is fáradtam, épp most pihenem ki, blogolás közben, amíg a család többi tagja szunyókál.
Tegnap részt vettünk a falu leginkább gyerekbarát szokásos, éves programján, az Értéknapon. A rendezvény egyik legkellemesenn színfoltja évek óta az a bábelőadás, amit az óvó néniknek köszönhetünk. Egy évben egyszer ilyenkor előkerülnek Méry Vince tanító úr most már több, mint hetven éves bábjai. Ezek marionettbábuk, tehát egy fa fogantyúval ell tartani őket és zsinórok, drótok segítségével mozgathatók. Ami nem könnyű feladat, ügyességet és gyakorlatot ogényel.
Érdekes arcuk van, a fáma szerint helyi lakosokról mintázta őket a tantó úr. Valószínűleg már örök álmukat pihenik a következő bábok eredetijei:
Idén A csillagszemű juhász c. mesét adták elő az óvó nénik. Sajnos elmondásuk szerint a bábok is sérülékenyebbé válnak, ahogy telik az idő, nagy óvatosságot igényelt a bábjáték. Néhány jelenet a meséből:
Süli Józsefné Anikó néni tanítónő, egykori kedves tanárom is részese volt a báboshagyományok ápolásának, az ő nagyméretű kesztyűbábjait is meg tudtuk tekinteni az eseményen.
Reméljük, a jövőben is lesznek folytatói ennek az értékes tradíciónak, hiszen ezeknek az egyedi, kézművesmunkával készült báboknak az arca szinte megszólal, dédapáinkat, dédanyáinkat, hajdani családtagjainkat sejthetjük bennük. Én is találgattam, kik is lehettek az emlékeimben őrzött "régi öregek" közül. Ki tudja, mi járhatott készítőik fejében, mikor mintázták, varrták, életre keltették őket...
Szombathelyen jártunk a családdal, és a Kalandváros környékén arra lettem figyelmes, hogy fenntartható módon, őshonos vadvirágokkal (cickafark, szamárkenyér, kék iringó, árvaláyhaj, mutatósabb bogáncsok, stb), fűszerekkel és szárazségtűrő növényekkel ültették be a játszóterek és sportpályák környezetét.
Csentem néhány hajtást az egyik pozsgásról, de éreztem, hogy nedvet ereszt. Már akkor sejtenem kellett volna, hogy csapda lesz, bár az agyam hátulján valahol átsuhant a kutyatej szó. Nagyjából megtöröltem a kezem, és ahogy jöttünk haza, tíz perc múlva égni és könnyezi kezdett a szemem, mintha csípős paprikát kentem volna a szemembe. A garatomon folyt le a könny, és a torkom is marta már valami csípős dolog.
Pár percbe beletelt, mre rájöttem, hogy az ujjaimról a szemembe jutott tejnedv marja a látószervem és a torkom. Megálltunk, a nálam lévő kulacsból kezet mostam és kimostam a szemem is, erre az irritáció valamennyit javult, de a gyomom kicsit később megfájdult és verni kezdett a víz. Arra gondoltam, hogy a tej valamennyire közömbösítheti a mérget, ezért gyorsan ittam egy tejeskávét az egyik kávézóban, ami tényleg segített.
A Plantneten aztán megnéztem, milyen növény is ez. A megfejtés a délszaki kutyatej (euphorbia myrsinites), amely Európában őshonos vadnövény, sziklakerti szárazségtűrő, ellenálló évelő növénynek számít, a Wikipédia szerint Ameikban veszélyes, irtandó invazív gyom.
Mérgező, szem- és bőrirritációt, gyomorfájdalakat okoz, nem is enyhe tünetekkel, ezt tanúsíthatom. Milligrammos adagban juthatott be a méreganyaga, mégis két rendkívül kellemetlen órát okozott.
Mindenkinek javaslom, hogy csak kesztyűben érintse meg ezt a növényt, otthon a becserepezésnél már így is tettem. Remélem, ennyi bosszűság után hajlandó lesz meggyökeresedni, mert komoly terveim vannak vele.
Nem tudok nem arra gondolni, hogy utolért az instant karma.
.jpg)
