Kék szamárkenyér

A kék szamárkenyér nem más, mint egy csinosabbfajta bogáncs. A természetben is előfordul, védett növény. Méter magasságú, a levelei kellemes kékes-szürkészöldek, szőrösek-tüskések, az ágyásban nem árt óvatosan gyomlálni a környékén. Mókásak a kinyílás előtti virágfejek: zöld tüskegolyónak néznek ki sokáig, aztán a kinyílás pillanatában beborítják őket a kék csillagok. Olyankor nehéz elhinni, hogy valóban fészkesvirágú.

Állítólag lehet magot fogni róla, ez még ment is, de kikelni nálam nem szabadföldben, sem cserépben nem óhajtott, maradt a tőosztás. Ezzel a módszerrel megbízhatóan szaporítható, de tavasszal kell elvégezni. Egész nyáron és még ősz elején is virágzik. Mindig egy csomó méhecske csücsül rajta.

Ha lehet, napra ültesssük, de a félárnyékos helyet is elviseli, ilyenkor kicsit nyurábban nő. Jól mutat sárga virágokkal körbeültetve is, de nálam mondjuk magról kelt egynyári szarkalábak a párjai, kék és fehér színben.

Ez csak játék, nem a valóság. Háttérképnek csináltam még öt éve.

Kedves Hanga!

Téged is szeretettel üdvözlünk a kaparajongók birodalmának kapujában! Örülünk, hogy ellátogatsz néha virtuális kiskertjeinkbe! Hédit pedig kérem, küldjön Neked is valamilyen szép virágot... mondjuk levendulát. Jó lesz?

Újabb üdvözlés,

ezúttal Annamarie-nek, legújabb olvasónknak.
Úgy látszik, ez a kisfalusi blogok egymásra találásának hétvégéje. Ő az Őrségről ír blogjában.
Szeretettel köszöntjük Őt is a sarkantyúkával, egy igazi parasztkerti virággal.

Köszöntünk, kedves Minyon!

Üdvözöljük a fedélzeten Messzenéző Minyont, új olvasónkat, aki egy csodás blogot ír a vidéki mindennapokról. Ezzel a pillangóvirággal kívánunk nagyon kellemes nyarat Neki és családjának. Filmek tekintetében Ágival lesznek közös érdeklődési pontok...

Liliomok és egyéb egyszikűek

A mai legfontosabb növénycsoport, a liliomok egyaránt fontos szerepet tölt be a házikertben és a virágboltokban. Köztereken ritkán ültetik, de láttam egy üdítő kivételt. A hédervári buszforduló virágládáiban rózsaszín liliomok pompáznak, méghozzá szépen, dézsásként ültetve!

A természetben számos fajuk megtalálható, például Magyarországon vadon is él a tüzes liliom, a turbánliliom. Az előbbi például a Szigetköz árterében is megtalálható, mint védett ritkaság, a hagymákat alighanem a Duna hozta valami messzi tájról, az utóbbi pedig inkább a hegyvidékek erdeiben él. Őt Torockó mellett, a Székelykőn fotóztuk öt éve:
A nemesítésben ezen kívül számos egzotikus fajtát is felhasználtak. A kertekben leggyakrabban a fehér liliom látható:
Az illata jellegzetes, fejfájdítóan erős, a szirmai hófehérek. Május végén kezdi virágzását, egészen június végéig. Utána pihenőt tart, ekkor lehet a hagymákat a földből kiemelni, átültetni, a túlzottan sűrű állományt szétosztani. Augusztus vége felé újból kihajt, a friss levélrózsa áttelel. Hagymáját sárgásfehér, üvegszerű pikkelyek alkotják, amelyek olyan lazán állnak, hogy szinte széthullanak a kézben. Ha ez megtörténik, a hagymapikkelyeket nehogy kidobjuk! A szaporítás egy érdekes módját kínálják, ugyanis ezeket a pikkelyeket ha ráhelyezzük egy cserép virágföldre és a cserepet zacskóval vagy folpackkal lekötözzük, s a tél alatt, időnként megöntözve a lakásban nevelgetjük, a pikkelyek végén apró hagymácskák fejlődnek, amelyek levelet és gyökérzetet fejlesztenek. Ha van türelmünk ezzel bajlódni és a kis hagymácskákat tavasszal gondozott földű nevelőágyásba ültetni, 3-5 év alatt virágzó növényekké fejlődnek. A fehér liliom gond nélkül képes így regenerálódni egyetlen hagmalevélből, a színes, nemesített változatok kényes hagymácskái viszont sajnos elhaltak a virágágyás földjében.
Tesómtól kaptam átmeneti gondozásra, óvodáztatásra egy tő királyliliomot, amely idén három virágzatot hozott. A királyliliom szára merevebb, végig leveles, a virága pedig sárgás és rózsaszín árnyalatokkal egészül ki. Valamivel magasabb és robusztusabb, mint a fehér liliom, az illata pedig kevésbé kábító, fűszeresebb.
Ugyan nem a szűken vett liliomfélék közé, hanem az aszfodéluszfélékhez tartoznak azok pompás növények, amelyek mostanság díszítik a kerteket, például a sásliliom vagy tűzliliom, amely sárga, narancs, piros és barna árnyalatokban pompázik.
Az amarilliszfélék közé, tehát a nárciszok, hóvirágok rokonsgágába tartozik ez a hibbant Hippeastrum, amit amarilliszként kaptam pár éve anyutól. Egész tavalyig normális volt, és ahogy kell, február végén virított, de tavaly óta áttért a nyári virágzásra. Ki érti ezt?
Végül a legszárazabb helyek pompás, hatalmas évelő virágát, a fonalas agávét szerkesztettem be ide, és arra biztatok mindenkit, ha valahol találkozik ezzel az embermagas virágzattal, nézzen meg közelről egy fehér, csüngő tulipánvirágocskát a sok százból...
A növény sok sarjat hoz, amelyek kis ásóval elég jól kiszabadíthatók, és ha némi gyökér található ezeken, a leválasztás után az első éveben öntözéssel, dugványként kezelve 2-3 év alatt szintén virágzó növényre tehetünk szert. Sajnos ezzel a nagy barkácsáruházak virágbeszállítói alaposan vissza is élnek, az ottani teljesen gyökértelen, ámde a tartósan zöld levélrózsa miatt üdének látszó növények elég olcsón megvásárolhatók, de nem szakértő kezekben garantáltan csalódást okoznak, néhány hónap alatt elszáradnak.

Embercsemegék, bogárernyők

Hédi javasolta, hogy írjak a sárgarépáról, nekem viszont nem volt hozzá túl nagy kedvem. De hogy ne érje szó a ház elejét, írok... de nem a répáról (arról majd máskor), hanem a kert ernyősvirágzatúiról. Magam is meglepődtem, hogy milyen népes csoport hivatott közülük arra, hogy bendőnket töltse. Valahogyan mindig elsiklottunk felettük, jelentéktelennek tekintve őket, és tessék: nagy a választék!

Nem valamilyen bölcs tudományos szempont vagy konyhai fontosság szerint veszem őket sorra, hanem a vetés irányában: a kertkaputól a kukoricatábla felé haladva.

Első helyen áll az édeskömény. Ez nem a húsos gumójú változat, hanem az, ami gyógynövénynek számít: puffadást csökkent, hasi görcsöt old, epét hajt. Megnő akár másfél méter magasra, és nagy zöld lombokat, kaporszerű, nagyon illatos virágernyőket nevel. Az ernyőkön tarka bogarak ücsörögnek... Négy éve, kísérletképpen vetettük, hogy hasfájós gyerekemet csikarások nélkül szoktassam a zöldségekhez. A vetés olyan jól sikerült, hogy azóta ki se lehet irtani a kertből. Nem csak a saját maga által elszórt magokkal szaporodik, egyes tövek át is évelnek. Ánizsos ízű zöldje káposztás ételekhez, zöldfűszeres majonézbe, saliööntetekbe szedjük, akár novemberig is, kapor helyett is használható.

Közeli parcellában nő a metélőpetrezselyem, mohafodrozatú fajta. Ezt tavasszal vetettem, megbízhatóan kikelt, és a "hétköznapi" petrezselyemnél korábban hozta üde ízű leveleit.

A koriander is kapuközeli, ezért a harmadik helyen szerepel. Idén vetettem először, kíváncsiságból.Néhány szakácskönyv ugyanis égig magasztalta csodás ízű leveleit. Elvetettem, kikelt szép sűrűn, majd zöld bokrocskákban leveleket hozott. Ezeket azonban olyan büdösnek találtam, hogy képtelen voltam megenni, divat ide vagy oda. Vigaszképpen az egyéves növénykék tetszetős, rózsásfehér virágokat hoztak. Ebből meg anyukám takaros csokrokat szerkesztett rózsával, szarkalábbal, liliommal vegyítve a vázába! Persze arra ügyeltünk, hogy bőven maradjon virág, mert a virágokból születő magokat nagyban használjuk savanyúságba. Eddig a boltban vettük, idén a sajátot fogjuk beletenni a kápisaliba...

A zellerek sora a következő említésre méltó csapat. Őróluk is külön fogok még írni. Saját nevelésű palántáimat ültettem ki. Megmaradásukért nem adtam volna húsz forintot, de összekapták magukat. Ez nem gumós, hanem angol zeller, mert a kötött talajban egyszerűen nem tudunk étkezésre alkalmas zellergumót nevelni. Ezt pótolja az angol zeller szára. Gumója nincs. A kapor a következő fontos növény. Ez az ágyások közt össze-vissza nő. Sosem vetjük, mindig az előző éven elszórt magjaiból nő újra. Azt mondják, hogy segíti a répamag csírázását, de ezt igazából nem hiszem el. Azt már inkább, hogy erős illatával távol tartja a répa kártevőit. Ez is a virágonücsörgős rovarok egyik kedvenc trónusa. Felhasználásáról hadd ne írjak, bizonyára kapásból tud mindnyűájatok néhány kapros ételt.

A sárgarépa méretes ágyásokban terem. Nem mutatom be, ez egy külön bejegyzés témája lesz, a petrezselyemmel együtt. Pár szóval: idén különösen szép, hűségesen meghálálta az öntözést.

A gyökeréért nevelt petrezselyemről is csak annyit, hogy most valami egészen pocsék. Nemrég utánvetettünk, de az új vetés kikelésének még a leghalványabb jele sincs.Ez a pasztinák. Mivel ebben az évben vetettem először, annyit tudok róla mondani, hogy elszórtam a földbe, mint a répát, kikelt. A levelei nem ehetők, mint a petrezselyeméi. A növény valamivel nagyobb, mint a fehérrépa. Ízéről, kártevőiről más tulajdonságairól majd ősszel tudósítok, amikor kiássuk...
Végül a lestyán. Róla már áprilisban írtam, vagyis hát meglepetésszerű kikeléséről. Azóta a tetvek szinte tövig lerágták. Semmilyen répafélén nem láttam ilyen tetűinváziót. Jellegzetes fűszere a leveskockáknak, Hédi fűszersót is gyártott belőle, ami vegeta helyett használható. Neki bezzeg egy tetű sincs a lestyánbokrán, sőt virágzik, és nagy virágernyőin édi-bédi kis bogarak spacíroznak... Ez az "ernyősválasztékunk". van még jónéhány fajta, amit fűszerként ismerünk, használunk, de még sose ültettünk: az ánizs, a kömény, a turbolya. Mindannyian csendes, nem tolakodó, magukra a figyelmet betegséggel, kártevővel fel nemigen hívó lakói a kertnek, mégis milyen fontosak, milyen sokan vannak!

Június harmadik vasárnapján...

... az elmúlt heti kerti munkákat rohamtempós betakarításnak nevezhetném. Hétfőn anyukámmal ketten expressz-sebességgel készítettük elő a szedéshez a zöldborsót. Mert ugye "ezt már úgysem kell kigyomlálni, mert úgyis hamarosan felhúzkodjuk" - kifogással kicsit hanyagoltuk a borsóparcella gazolását. Eredményeképpen a borsóbokrokat úgy kellett kivakarni a szulákból. A termés - a tavaszi aszály ellenére is - megfelelőnek tűnt. Ezért hétfőn késő estig csak fejtettük és fejtettük és ettük és ettük nyersen a borsót. Végül késő estére a fagyasztóba kerültek a borsóval teli tasakok. Ezzel a termésnek körülbelül egyharmadát tettük el. A héten még lesz néhány borsózási akciónk, azt hiszem. További kerti munkára csak pénteken került sor. Locsolni a héten igazából nem kellett, kapálni se nagyon. Gyomlálgatás akadt jobbára, meg a cukkinit szedtük és ettük minden nap.
Mivel a héten még el is lógtunk hazulról két napra, pénteken turbó üzemmódban szedtük, magoztuk, aszaltuk és befőztük a meggyet, persze az összeset nem sikerült, még fel kell másznom egyszer a fára, hogy teljes legyen a szüret. Nagy sebességgel szedtem le a feketeribizlit még a hétvégére megérkező 25 milliméternyi eső előtt, mert már elkezdett lehullani. Nagyon finom lett, mézédes, de sajnos igen kevés. Lefagyasztottam, a jövő héten beérő és leszedendő fehér ribizlivel együtt fogom majd befőzni. A ribizli-és málnafélék nem igazán tartoznak az aszalható gyümölcsök közé. Tavalyelőtt kipróbáltam: a csekélyke gyümölcshús úgy rászáradt a magokra, mint Ötzi mirelit múmiájának arcára a bőr... Ráadásul valahogy az íze is elment, gusztustalan, rágós, porszerű izé lett belőle, ki lehetett dobni. Ezért maradunk a jó öreg lekvárnál.

Végül Andi kérésére a heti saját termésekből főzött eleségek:

- cukkiniből volt rántott, rakott cukkini és cukkinifőzelék, házi bazsalikomos fasírttal,

- ettünk meggyes rétest és meggylevest,

- volt zöldborsóleves zsenge répával,

- faltuk a borsót, a cserkót, a meggyet a málnát nyersen,

- ma pedig végre újkrumpli is lesz az ebédhez! Hip-hip-hurrá! Éljen!