Rózsacukor villámgyorsan

Ha még találunk a kertünkben rózsavirágokat, érdemes megszárítani a szirmokat. Sokféleképpen használható, csodás ajándék a kertből az aszalt rózsa, amiből akár gasztroajándék is lehet karácsonyra vagy csak úgy. Nálam most épp rózsacukor készült és nemsokára rózsás keksz is lesz.

November elején a fagymentes, enyhe időben még virítanak a rózsák, de közelít az őszi metszés ideje. Más években ilyenkor inkább halogatni szoktam a visszavagdosást, de idén más ötletem támadt. Nem kegyelmeztem a töveken virító, nyílófélben lévő rózsavirágoknak, mivel rózsacukrot szerettem volna készíteni belőlük. Az ötletet derékasszony remek bejegyzése adta, ahol gyönyörű, saját tervezésű címkéket is lehet találni a számos felhasználási ötlet mellett. Stílusosan így is lehet csomagolni a rózsacukrot.

Az ideális erre a célra természetesen az épp kinyílt, illatos (sötétbordó) tearózsa. Nekem ebből épp nem volt, csak  sárga, a no meg néhány fej  egyszerű bokorrózsaszirom. 6-7 virágfejet gyűjtöttem be a kertből. Megmostam, szűrőben jól lecsurgattam, mielőtt az érdemi munkába fogtam.

A szárítással korábban már próbálkoztam, gyatra eredménnyel. Jó leírás volt itt, anyátoknál, de nekem mégsem sikerült. A padláson papíron, szétterítve aszalt rózsaszirmok csúnyán bebarnultak, valamennyire mégis szívósak maradtak, mozsárban összezúzni nem igazán sikerült őket, amint a fentebb linkelt írás javasolta.

Ekkor beugrott egy gyorsabb, igaz nem túl elegáns (állítólag aroma- és illatgyilkos) megoldás: a mikró. Maradék egy-két evőkanálnyi vágott zöldfűszert időnként már "aszaltam" a mikróban, későbbi felhasználásra és elfogadható eredményt adott az eljárás. Most ezt a rózsákra alkalmaztam. Előnye, hogy szinte egy mosogatás alatt, csak úgy mellékesen elkészül a szárítmány s közben parádésan beillatosítja a lakást. A szirmok színe is kevésbé veszik el aszalás közben. Nem kell hozzá más, csak jól működő megosztott figyelem.

Az aszalódás fázisai

Szóval 1000 watton 1 perc melegítést kaptak a szirmok, utána átrendezgettem, az összetapadt nedves csomókat, szétszedegettem, amíg kissé kihűltek. Hat-hétszer kapták meg a szirmok a dózist, minden melegítés után átrakosgatás, szétszedegetés következett. Sok vizet adtak ki gőz formájában. Az ötödik pakolgatás után  jöttem rá, hogy a legegyszerűbb két tányért használni az áthelyezéshez. Azárt fontos ez, nehogy összefőjenek a szirmok.

A végén még kétszer fél-fél percre visszatettem a mikróba a tálat, mire szinte teljesen zörgősre száradt a virág. Ebben a fázisban vigyázni kell, akár lángra is kaphat a szárítmány, ezért rövidítettem a melegítési időn. Mivel a rózsaszirmok víztartalma különböző lehet, ha szükséges, még többször is lehet ismételgetni a szárogatás-rakosgatás fázisait. Tehát kb. 7x 1perc, majd 2x fél perc aszalásra volt szükség 1000 watton. 

Szemet gyönyörködtető a végeredmény. Lehet belőle ebben a fázisban  tea vagy fűszerkeverék, esetleg illatszeres zacskó is, vagy akár vodkába áztatható csak úgy karácsonyi ötletelésképpen. A rózsacukrot kávédarálóban készítettem, az összes szárított sziromhoz 4 evőkanál cukorra volt szükség. 

A végeredmény finoman tarka, pasztell rózsaszínes tónusú por. Enyhén rózsaillatú, csipkebogyóteára emlékeztető ízzel örvendeztet meg.

Apró omlós kekszeket szeretnék belőle sütni, kézzel formázva, a közepébe mélyedést nyomva, kis málnalekvárral. Valami ilyesmit, mint KajaPiaZongoránál, a képet is tőlük vettem. Folyt. köv,

Cseresznyéző idő

Bár hozzánk már megérkezett a beígért hidegfront, attól még egész héten pirító nyári meleg volt. Ez az időjárás expressz tempóban érlelte meg a cseresznyét.

Ezen a fán még sosem volt ilyen cseresznyetermésünk. Korábban a gyümölcsökben vagy hemzsegtek a kukacok, vagy pedig a monília okán rohadt le minden. A fa teteje elérhetetlen magasságba nőtt. A leszedetlen, moníliás cseresznyék évekig üres szaloncukorpapír módjára csüngtek a fa minimum hat méter magasra nyúló tetején. Leszedni, lemosózni a teljes fát egyszerűen így képtelenség volt. (Ennyit az alacsonytörzsűnek vásárolt gyümölcsfákról. Az ekként megvett almafánk termése is csak négyméteres létráról szedhető…)

A termés törtrészét tudtuk csak így leszedni mindig, a fán egyedi kukac-és moníliatenyészet fejlődött ki. Eredmény: az eleinte szépnek ígérkező termések még zölden szinte teljes egészében tönkrementek. És ez szinte minden évben így ment. Tavaly ősszel aztán már arról tanakodtunk, hogy az ilyen semmirevaló fát ki kell vágni. A kivágást viszont nem most foganatosítottuk volna. Először megvettük az utódot egy Germersdorfi facsemete formájában, és úgy terveztük, hogy amikor az termőre fordul, az öreg fát kivágjuk, így az gyakorlatilag még három év haladékot kapott. Azonban ember tervez és Isten végez, vagy mintha a nagy fa bizonyítani akart volna, idénre teli lett gyümölccsel. A nagy műgonddal elültetett kicsi fa meg – minden permetezés és pátyolgatás dacára – kiszáradt. A levelei moníliásak lettek, és a csemete nem bírta ki.

Lestük a gyümölcsöket, a legnagyobb részük hibátlanra érett. Csak mostanra, a többednapja tartó nagy meleg és az éjjeli eső után kezdett el romlani a termés egy része, de eddig legalább negyven kiló gyümölcsöt tettünk el cseresznyebefőtt (16 üveg), rétesbe való magozott gyümölcshús (8 üveg), fagyasztott cseresznye, aszalvány (10 kiló, ami 1 kilóvá aszott össze), és 14 üveg cseresznyés-feketeribizlis szörp formájában. A gyümölcsszemek nehezek, fényesek, szaftosak.

Az első három eltevése nem rejt vérmes izgalmakat, receptet számtalan formában rejt a net. Az aszalásról szeretnék még pár szót írni. Igaz, hogy két éve kiposztoltam a témát, és sokan el is olvasták, de szerintem hiányos. Még ki kell egészítenem, hogy olvasóink ne essenek az aszalással kapcsolatban olyan hibákba, mint én.

Például: tavaly nem volt túl jó idő a gyümölcsaszaláshoz: valahogy így, június 20-a körül volt egy olyan nap is, amelyen begyújtottunk, mert 12 fok volt. Persze előtte meg 30 fokos gutaütött, érlelő kánikula. A gyümölcsöt ekkor tettem ki szikkadni, aztán ahogy érkezett a hidegfront, úgy szedtem be. Azonban szerintem már kellőképpen aszott volt, így eltettem egy patentfedeles dunsztosüvegbe. Hamarosan megpenészedett a fele, mert nem volt elég száraz.

A tanulság ez: a gyümölcsöt csakis akkor fogom kitenni a napra aszalódni, ha előtte valamiféle mesterséges vízvesztésnek vetem alá. Erre az aszalógép a legjobb, de megfelel a sütő is. Na jó, azért ha 39 fok van, ki lehet tenni a cseresznyét azonnal száradni, pláne fekete vastepsiben, akkor tuti, hogy hamar elkezd kiszikkadni. A szemeket pedig egészen mazsolaszerű állapotban lehet csak kellően aszottá nyilvánítani a betároláshoz.

A következő is fontos: az aszalt gyümölcs a molyok kedvenc csemegéje. Tavaly az aszalt gyümölcs felét egy patentzáras befőttesüvegbe helyeztem el, gondolva, hogy a patentzár alá semmilyen dög se fog bemászni. Nagyot tévedtem, a minden falusi spejzban előforduló néhány moly összessége – iléri, iléri – még a patentzáron keresztül is beszuszakolta magát az üvegbe, hogy a kedvenc csemegéjéből lakmározzon, aztán belepetézzen. Annyi kukac volt ebben az egy üvegben, amennyit életemben nem láttam még. Arra is gondoltam, hogy eredeti cseresznyekukac került az üvegekbe, de ilyen sok? Meg én szemenként pucoltam át a gyümölcsöket, és azokban alig volt kukac!

Tanulság: az aszalt gyümölcsöt is pont úgy, mint a többi moly-és zsizsikcsemegét, babot, mákot, diót, a mélyhűtőben kell tartani, ha azt akarjuk, hogy hosszan elálljon. A – 18 fok a molyok petézési ambícióit igencsak lecsökkenti.

Ezzel a két dologgal szerettem volna még kiegészíteni az aszalásra vonatkozó irományomat. Bár az éjjeli esők után a cseresznyének már vége lesz (kireped), meggy még van, s remélem, idén még körtét is tudok aszalni.

A magozásból már iszonyúan elegem van, különösen hogy háztartásunk legnagyobb konyhakését sikerrel beleállítottam a bal mutatóujjamba. Azért még a szörpöt megcsináltam. A gyümölcs ötödrésze feketeribizli, ez ad némi pikantériát és még intenzívebb színt.

A gyümölcsöt szétbotmixereltem, aztán kinyertem belőle a levet.

Ehhez egy nagyméretű, patyolat, csak erre használt damasztszalvétát kerítettem, azon át kinyomtam, lecsöpögtettem a levet, egészen addig, amíg úgy nem festett a konyha, mint régen kacsapucolás után. Csak a belek meg a toll hiányoztak. Cukrozás, felfőzés, száraz dunszt…. nem cifrázom. Utána a szűrős rongyot beáztattam szappanos vízbe. A víz kék lett: erről beugrott, hogy a feketeribizli és a cseresznye leve természetes indikátor. Eszembe jutott, hogy ezzel fogom demonstrálni Nyunyinak, mi is az a sav-bázis indikátor . Ez úgy történt meg, hogy beleereszthetett fél liter ecetet az elegánsan kék löttybe, amitől az Barbie-rózsaszínné vált. Nagy sikere volt a meghökkentő színváltozásnak! Azért előadást nem tartottam a molekulákról és a vegyületekről, de nosztalgiával gondoltam kiskorunkra, amikor tesómmal a szomszéd vadcseresznyefájáról áthullott gyümölcsből készítettünk babalábosban boszorkánykotyvalékokat. A kotyvalék fő összetevője volt a homok, kavics, uborka, zöld paradicsom, víz mellett a cseresznyelé. A színét Amo szappandarabokkal és a spejzból csent ecettel állítottuk be, a rózsaszín volt a „nyúlenyv”, a kék a „halenyv”. Este mindig kikaptunk a leszaggatott zöld paradicsomok meg a gyümölcslétől kék-fekete kezeink miatt, de rendületlenül főztünk minden nap az udvar sarkában. Nem is kellett magyarázni később a kémiaórán a természetes indikátorokat, elég volt ezekre az „enyvekre” gondolni.

Elmélkedés közben még gyorsan felmostam és letörölem a kifolyt, padlón ragadó, gázra rásült stb... gyümölcslétócsákat . Jó volt elnézni a teli üvegeket. Kicsit örömködtem, hogy lement a befőzés első szakasza, de ez a nyugalom nem lesz iszonyú hosszú: a meggyek is csábítóan piroslanak. Azt hiszem, jobb lesz, ha el se rakom a befőzőlábasokat, hamarosan megint szükség lesz rájuk!

Körteaszalás

Megint nevethetek magamon. Minden egyes, aszalásról szóló bejegyzésnél leírogattam, hogy az éppen akkor aszalódó gyümölcs a kedvencem, a legfinomabb, stb... És ezzel akartam kezdeni a jelen bejegyzést is... Mert az aszalt körte tényleg iszonyú finom... És a leggazdaságosabb: ha nincs túlérve, és nem nagyon szotyakos, aránylag kicsi a víztartalma. Nem esik úgy össze, mint a meggy. A vízvesztéssel nagyon megédesedik, besűrűsödik benne a cukortartalom. Még a kicsit savanyú körte is felhasználható így.

Idén sok körténk van, pláne a Bosc kobak fajtájú körtefán. A kényszerszedésről írtam, amit a bejáró teherautó miatt kellett megejtenünk. A vihar is sok körtét levert. Mit csináljunk a még kemény, éretlennek tűnő gyümölccsel? Félreraktuk meleg helyre, hogy utánérjen. Álltában érett is, de inkább rothadt. Megszületett a döntés: megaszaljuk. Körtét tavaly nem aszaltam, tavalyelőtt annál inkább. Tesómtól akkor kaptam egy célszerszámot is hozzá: egy almavágót. Ezt az egyik négybetűs lakberendezési áruházban vette. A képen még egészben van, a használat közben letört az egyik füle: egyik-másik körte túl kemény volt... De azért így is -félfületlenül- nagy segítség ez az almavágó. A vágóval kapott cikkeket megfeleztem, és úgy raktam a sütőpapírral letakart gyúrótáblára, tepsikre, aztán az egész a fertőtlenítővel lemosott kocsitetőre került, a tűző napra. Ott szikkadt két napig. Az aszalást a melegen tűző szeptemberi nap nem tudta befejezni, mert már csütörtök este elkezdtek gyűlni a hidegfrontot ígérő fekete felhők az égen. Pénteken meg csak 18 fok volt már az előző napi 30 helyett. Így az aszaló tette tökéletessé a száradást. Tegnap este elfelejtettem kikapcsolni, anyuci tette meg helyettem valami hajnali órán, de kész a mézédes, ropogósra szikkadt, aranyszínű aszalt körte. Jövő hétre megint meleget ígérnek az időjósok, így még pár turnust aszalunk. Azt hiszem, ebből fogjuk végül a legnagyobb adagot előállítani.

Sárgabarack itt-ott, amott, mindenütt

Kedden sokkolva vettem észre,hogy a határban álló sárgabarackfámon a termés teljesen érett, azonnal le kell szedni, különben a sok esőtől a monília tönkreteszi az egész évi hozamot. Vagy pedig egyes megélhetési jótétmolyok helyettem szüretelik le a kerítetlen földdarabon álló fán levő gyümölcsöt! A gyors érés azért ért váratlanul, mert a virágzás óta ki se toltam a fához a képem, csak most roszogtam ki, megnézni a várható termést. Azonnal szüretelni kellett, a befőzéshez kedd este neki tudtunk készülni (cukor, üveg, fazék, miegyéb...). Szerdán pedig kivonultunk szedni, drága, egyetlen, nélkülözhetetlen tesómmal, aki buzgón cipelte a létrát, most is köszönöm neki százszor! Mivel a fa egy kicsit túlméretes, sajnos a magasan levő ágakról úgy bökdöstük le a gyümölcsöt egy hosszú nyelű gereblye segítségével. Igazából nem érdekelt, hogy kicsit megzúzódott, úgyis néhány óra múlva befőztem. 30 kiló gyümölcsöt szedtünk le, de a fán még maradt jópár kiló, amit nem tudtunk leszedni. (Kaján kárörömmel kéjelgek annak a jótétmolynak a képén, aki reggel, amikor kimentünk szedni, ott őgyelgett a fánál, de érkeztemre elpucolt. Mire befejeztük a szedést, csak a nyolcméteres fa tetején maradt valami gyümölcs. Na, oda felmászhat!) A végtermék: 29 üveg lekvár, és kilónyi aszalvány. A lekvárról nem akarok írni, mert a köztünk rejtőzködő titkos befőzőnagymester már megtette :-). Az aszalásról majd egy kicsit később...

Először pár szót növényről. Az én sárgabarackfám egy kb. 90 éves öreg fa a határban, ami - öreg fa nem vén fa - minden évben megbízhatóan terem! Ez nagy szó. Volt a konyhakert szélén minőségi, mirabolán alanyra oltott Gönci magyar kajszim. Három évig élt. Eleinte az alany kezdett el vadhajtásokat hozni. Valaki azt mondta, hogy ne vágjam le, mert akkor a ráoltott rész gutaütést kap, és a fa elhal. Ezen okból ne is metsszem meg a fát. Igen ám, de az alany vadhajtásai idővel olyan nagyok lettek, hogy elkezdtek virágozni és teremni. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez már nem normális, ennek nem így kéne kinéznie, ekkor levágtam. Ezidőtájt az egyes ágakat sorra ütötte meg a guta, végül kiszáradt az egész fa, ki kellett vágni. Összesen öt szemet termett. A gutaütéskor a fa ki se hajt, vagy a levelei úgy leszáradnak egy-egy hatalmas ágnak, mintha leforrázták volna. Ez gyakran sorra megy az ágakon, amíg az egész fa ki nem szárad. Szerencsére az én öreg barackfám egészséges! Késői virágzású, így csak akkor fagy el, ha a tavasz későn érkezik és nagyon hideg. (Pár éve szegénykének a levelei is lefagytak!)Idén a viharok két nagy ágat letörtek róla, az egyik száraz volt. Korához méltóan vagy tíz méter magas. Bezzeg a Hédi fája! Sógorom, aki a hosszú lakásban-lakó évek után lett családi házas, meglehetős lelkesen lemosózta, rendezgette a gyümölcsfákat, ezért gyönyörűek lettek. Kérjük Hédit, szerkesszen be ide egy képen az "ellenfáról", ami majd kicsattan az egészségtől!

Azonban a fák sem élnek véghetetlenségig. Már pár éve gondolkodom az utánpótlásról. Nem akarok azonban oltott fát venni megint, mert félek, hogy úgy járok, mint az előző fával. Most kigondoltam, hogy magról nevelek csemetét! Mivel az anyafa nem oltott, csakis valamilyen igénytelen, strapabíró, mégis bőven termő tájfajta lehet, ami hajdan szintén magról kelt. Összeszedtem a barackmagokat, és jópárat elültettem a komposztáló közepébe, de még az udvar félreeső sarkaiba is teszek majd néhányat. Remélem, egy-kettő kihajt, a kis facsemeték pedig ellenállóan, erőteljesen, szépen növekednek majd, nem úgy, mint a betegségekre fogékony, kényes nemesített gyümölcsfák! Már ki is választottam a helyét a nagykert napsütötte szélén! Remélem, sikerül ez a nevelés, bár biztos pár évet igénybe vesz.

Most pár mondat még az aszalásról.

Bevallom töredelmesen, nekem sose sikerült olyan minőségű aszalt kajszit előállítanom, mint ami az üzletekben megkapható. Mindig szétmálló, rágós, kiszáradt kutyagumihoz hasonló állagú és színű aszalt barack lett a buzgó szárogatás eredménye. Idén máshogy próbálkoztam, mint eddig. Nem a legérettebb, puha barackkal kísérleteztem, hanem azzal, ami egy kicsit keményecske, de már édes. Nem forró vízbe mártással hámoztam meg, mint korábban, amitől a gyümölcshús még pépesebb lett, hanem késsel hámoztam meg, mint a tél végi krumplit. Nem kis darabokra vágtam fel, mint az aszalandó őszibarackot, hanem csak negyedeltem. Így raktam meg az aszalót...és most nem csalódtam akkorát, mint az első kísérletkor. A nagyobb gyümölcsdarabok nem száradtak ehetetlenül keményre, mint az aprók. Mivel nem volt a barack túlérett, nem is ragadt fel az aszalószitára, mint tavaly. Még nem olyan finom, mint egy minőségi bolti aszalt barack, de dolgozom az ügyön!

Június harmadik vasárnapján...

... az elmúlt heti kerti munkákat rohamtempós betakarításnak nevezhetném. Hétfőn anyukámmal ketten expressz-sebességgel készítettük elő a szedéshez a zöldborsót. Mert ugye "ezt már úgysem kell kigyomlálni, mert úgyis hamarosan felhúzkodjuk" - kifogással kicsit hanyagoltuk a borsóparcella gazolását. Eredményeképpen a borsóbokrokat úgy kellett kivakarni a szulákból. A termés - a tavaszi aszály ellenére is - megfelelőnek tűnt. Ezért hétfőn késő estig csak fejtettük és fejtettük és ettük és ettük nyersen a borsót. Végül késő estére a fagyasztóba kerültek a borsóval teli tasakok. Ezzel a termésnek körülbelül egyharmadát tettük el. A héten még lesz néhány borsózási akciónk, azt hiszem. További kerti munkára csak pénteken került sor. Locsolni a héten igazából nem kellett, kapálni se nagyon. Gyomlálgatás akadt jobbára, meg a cukkinit szedtük és ettük minden nap.
Mivel a héten még el is lógtunk hazulról két napra, pénteken turbó üzemmódban szedtük, magoztuk, aszaltuk és befőztük a meggyet, persze az összeset nem sikerült, még fel kell másznom egyszer a fára, hogy teljes legyen a szüret. Nagy sebességgel szedtem le a feketeribizlit még a hétvégére megérkező 25 milliméternyi eső előtt, mert már elkezdett lehullani. Nagyon finom lett, mézédes, de sajnos igen kevés. Lefagyasztottam, a jövő héten beérő és leszedendő fehér ribizlivel együtt fogom majd befőzni. A ribizli-és málnafélék nem igazán tartoznak az aszalható gyümölcsök közé. Tavalyelőtt kipróbáltam: a csekélyke gyümölcshús úgy rászáradt a magokra, mint Ötzi mirelit múmiájának arcára a bőr... Ráadásul valahogy az íze is elment, gusztustalan, rágós, porszerű izé lett belőle, ki lehetett dobni. Ezért maradunk a jó öreg lekvárnál.

Végül Andi kérésére a heti saját termésekből főzött eleségek:

- cukkiniből volt rántott, rakott cukkini és cukkinifőzelék, házi bazsalikomos fasírttal,

- ettünk meggyes rétest és meggylevest,

- volt zöldborsóleves zsenge répával,

- faltuk a borsót, a cserkót, a meggyet a málnát nyersen,

- ma pedig végre újkrumpli is lesz az ebédhez! Hip-hip-hurrá! Éljen!

Aszalt cseresznye, aszalt eper

Ezzel a két gyümölccsel nyitottam meg idén az aszalási évadot. Az aszalással kapcsolatban "súlyos gondban" voltam, ugyanis az autó nincs otthon, nem tudtam felhasználni a napon áttüzesedő kocsi-és motorháztetőt erre a nemes célra. Spekuláltam, hova tegyem az öt aszalószitát és a három tepsit, amikor rájöttem, hogy az udvarunkon ott állnak a tökéletes alkalmatosságok: a két utánfutó! Alsó vaslemezük ugyanúgy átforrósodik, oldalaik védnek a széltől, és a kiccsaj - mivel nem tud belemászni - nem eszik meg több kilót belőle, mire az aszalás véget ér. (Tavaly folyton lopkodta, amikor kint játszott, és tisztára beteg lett, mire a szárított gyümölcs a spejzba került.) Ráadásul mobil: könnyen a tűző napra húzható, nem egyenként kell az aszalóalkalmatosságokat cipelni. Így kellő tisztítás és papírral való kibélelés után ez lett az idei segéd-aszalóberendezés.
A leszedett cseresznyét kimagoztam (sajnos nagyon kukacos volt), és felteregettem az aszalógép tálcáira. Arra kell figyelni, hogy a cserkó mindig a héjas felével kerüljön a tálcára, különben menthetetlenül odaragad a gyümölcshús. .Az aszalógép egyébént egy eléggé egyszerű, de nagyszerű szerkezet: öt lyukacsos tálca egymáson, alul egy pici fűtőszál és egy csepp kis ventillátor. A gépben kevergő kb. 60 fokos levegő szárítja a beletett zöldséget, gyümölcsöt. Talán ha 100 W a teljesítménye, tehát nem egy áramzabáló szerkezet. Működés közben pedig mennyei illatok lengik körül a gépet. Lassú, hosszú órákon át kell működtetni a tökéletes száradáshoz. Az aszalógépben csak előkezelést kapott a cserkó, aztán úgy, ahogy volt, ment az utánfutóba. Egy régi függönnyel takartam le, hogy ne kóstolgassa a darázs, ne hulljon rá levél. Kicsit féltem a cseresznyével, tavalyelőtt aszaltam utoljára. Akkor nem sikerült, mert valahogy összeragadt a fele egy nagy buciba. Ráadásul alufólián kíséreltem meg aszalni, és az alufólia ráragadt a cseresznyegalacsinra. Volt, ami meg is penészedett, dobhattam ki. Tavaly meg se próbálkoztam vele, idén viszont a bő cseresznyetermés nagyon csábított. Hanyagoltam az alufóliát, kicsit előkezeltem, rácson szárítottam, nem tepsiben, és sikerült.

Éles kontraszt: friss és szárított cseresznye. Az aszalótálcán kb. egykilónyi cseresznyéből készült aszalvány van!

Az aszalt eper az egyik legfinomabb szárított gyümölcs. Mivel két hete szerintem túl keveset szedtünk Eperországban, ezért addig szekálódtam az "illetékesnél", hogy újra kimentünk szedni - még négy kilót. Ezt aszaltam meg. Megmostam, megfeleztem a szemeket, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (Itt is ügyelni kell arra, hogy ne a vágott felével lefelé tegyük a papírra, mert odaragad!) A kezdő hőkezelést a sütőben kapta meg, mivel az aszaló foglalt volt. Csepplángon száradt kb. 2 óra hosszat. Eközben kiadott egy kis levet magából, majd szépen száradni kezdett. Mivel az eper aránylag édes volt, ügyelni kellett, nehogy elkezdjen pörkölődni! Utána a tepsik mentek az utánfutóba, letakarva. Az első napon szépen ment a száradás, 27 fok volt, szeles, ideális aszalóidő. Este behoztam a lakásba az összes száradó gyümölcsöt a hajnali harmat elől. Másnap már délelőtt nagy meleg volt, azonban aznap kétszer szedtük be az összes tálcát, mert sorozatban jött egy zivatar, majd egy másik zápor. A természetes napmeleg hiányát az összes aszalnivaló a sütőben vészelte át. Tegnap újra kikerültek a tálcák, tepsik, örültem a jó melegnek, a száradásnak. Estére megdöbbentem: a tálcákról szinte eltűntek a gyümölcsök! Mintha valami medve dézsmálta volna meg. Aztán kiderült a turpisság. Kicsi párom tegnap hősiesen elvégezte a fűnyírást. Akárhányszor elment az utánfutó környékén, mindig betolt egy-egy marék gyümölcsöt. Mivel az udvar legalább ezer négyzetméter, jópár maréknyi eper és cserkó lecsúszott. Én meg még szánakoztam a rajta, hogy milyen lassan nyírja a füver, szegény biztos nagyon fáradt! Vezeklésképpen még három vödör cseresznyét leszedett, így ma munka után a holnap reggel induló újabb aszalási menetet készítem elő. A jövő héten is ez lesz a műsor, mivel a meggy majdnem megérett. Ha beköszönt a hőség, csak ki kell tenni a napra megmosva, kimagozva, a többi letudva. De erről majd a jövő héten...

Az eper kevésbé esik össze, mert kisebb a víztartalma. Színe egészen fantasztikusan bíbor lesz

száradás után. A tányér bal felén háromnegyed kiló gyümölcsből készült aszalvány van.

Aszalás

Ez nekem olyan, mint Andinak a befőzés. Ez a nyári mániám, a rögeszmém... Talán korábban írtam róla pár mondatot, de most szeretnék az aszalás teljes mélységébe belemenni. Ha valakit tényleg érdekel, feltétlenül látogasson el Dulminához is, ott az ő aszalási módszerén túl az aszalt gyümölcsök felhasználásáról is jó dolgokat olvashattok.

Aszalómániám abból indult ki, hogy imádom a szárított gyümölcsöt. Eleinte csak ettem, de meg sem fordult a fejemben, hogy én is készíthetnék ilyet, pedig sok szép gyümölcsünk termett, amit nem bírtunk felhasználni, pocsékba ment. Két dolog világosított fel arról, hogy az aszalás egy nagyon klassz dolog! Hajdanán vad egyetemista éveimet Győrben bonyolítottam. Az Árpád úton alakítottuk ki az erkölcsi fertő mély medrét: ott volt az albérletünk. Hatan laktunk egy háromszobás lakásban: két unokatesó a párjaikkal, én és egy akkori jó barátnőm. Az unokatesó-páros tagjai Zalából való, spórolós sváb felmenők gyermekei voltak, sose ették meg a kifőzdei kaját, mindig négyükre főztek az otthonról cipelt alapanyagokból. Egy ízben hoztak vagy tíz kiló erdei vargányát. Én csak bámultam. "Ezt hogy fogjátok megenni?" - kérdeztem. Ők meg előszedték - mint mérnökhallgatók - a "Műszaki ábrázolás" című tantárgyhoz szükséges nagy rajztábláikat, rátettek néhány nagy rajzlapot, arra a gombaszeleteket, végül kirakták a gangra, a tűző napra. Az a pár nap, amíg a gomba kiszáradt, nagyon kellemesen telt. Minden este kint "macifröccsöztünk" a gangon, és az óriási mennyiségű gombát forgattuk, a vizsgaidőszak dacára. A száraz gombából utána hónapokig főzték a jobbnál-jobb zalai falatokat.

A másik "aszaláskésztető" dolog akkor történt meg, amikor a lányommal voltam terhes. Haveri társasággal indultunk egy szép őszi hosszú hétvégére a Balaton - felvidékre. Kölcsönösen összeszedtük egymást kocsival, úgy indultunk. A mi feladatunk volt az, hogy egy kis rábaközi faluból begyűjtsük párom egyik barátját, akinek a szülei gazdálkodtak. Ott kínáltak meg először igazi házi aszalt szilvával, ami mellett a bolti olyan volt, mint az Audi TT Coupé mellett a Wartburg... A szilvához és a szilvára még elfogyasztottam némi sült kacsavért, állapotomra tekintettel; mindkettő olyan jó volt, hogy azonnal elhatároztam: jövőre én is aszalni fogok... :-) Ott láttam először igazi házi - nem elektromos - aszalóberendezést, és az ő aszalási technikájukat is elmondták, én meg csak bámultam, olyan egyszerű volt. A kirándulásról hazatérve lelkendezve meséltem anyukámnak. Ő mondta a legnagyobb csodálkozásomra - , hogy régen nekik is volt házi aszaló szerkezetük. A teknővájó cigány állította elő. Ez olyan volt, mint egy polcos szekrény, csak fűzfából volt fonva. A szerkezetet felvitték a padlásra, a kémény mellé. Belerakták a gyümölcsöt, és a kéményből kiáradó hő meg a padlás száraz melege pazarul megaszalta. Ilyen előzmények után ki kellett nekem is próbálnom... Három éve kezdtem el kísérletezni, meggyel meg körtével. Sikerült is, de két nap alatt megette kiccsaládom az összes gyümölcsöt. Két éve, szülinapomra kértem egy aszalógépet. (Bevallom, azelőtt cinikusan röhögtem azokon a szerintem megtévelyedett fogyasztókon, akik ilyen hülyeségekre költenek....). A harmincöt fokos hőség is igen jól bevált erre a célra.

Na és miért olyan állati jó ez? -kérdezhetitek. Hiszen ez csak egy csoffatag gyümölcsmúmia-gyártó technika! Igen, végül is az. De!
Az aszalt gyümölcs - azon túl, hogy igen egészséges, nagyon finom is. Koncentrálódnak benne az ízek, a vitaminok, a nyomelemek. Ezért szinte eteti magát. Kiváló csemege pl. chips meg más hasonló nasik helyett, mondjuk mandulával, dióval felkeverve. Gyümölcsutáló gyereket így lehet a legjobban a gyümölcsre rákapatni. Laktató, de csak óvatosan! Az aszalással járó vízvesztés miatt a cukortartalma lényegesen nagyobb, mint a friss gyümölcsé! Kíméletes tartósítási mód, a termés értékei jobban megmaradnak így, mint a befőttben. A technikája egyszerű, nincs üvegmosás, dunsztolás, izgalom, hogy eláll-e nincs szalicil és nátriumbenzoát, borkén, fixáló anyagok meg ízfokozók, amiket nagyon sokan használnak a befőzéshez.
Kármentésnek kiváló. Nem rothad el a fán a nagy mennyiségű gyümölcs, amit már nem bírunk sem megenni, sem befőzni. Télen meg milyen jó csemegézni belőle! Emellett kiváló főzési alapanyag, sütibe, csibehúshoz, kompótnak.
Szinte minden gyümölcs jó aszalni. Az aszalás lényege a vízelvonás A kíméletes kiszárítás során a gyümölcs kb. 80 - 90% vizet veszít, és jól összetöpörödik. A kicsi víztartalom mellett a romlásért felelős kórokozók életképtelenek. Az aszaláshoz a gyümölcsöt meg kell mosni, kimagozni, aszalótepsikre tenni - ezek kimustrált, de tiszta sütőlemezek és tepsik sütőpapírral bélelve -, aztán jöhet a tényleges szárítás. Én úgy szoktam csinálni,hogy az aszalás elején, amikor még igencsak szaftos a gyümölcs, az aszalógépben, vagy jobb híján tepsire terített papíron a sütőben előszárítom . Természetesen a 35 fokos meleg is jó, de ez nem mindig adott. Azért szükséges a kiszárítást gyorsan megkezdeni, hogy ne kezdjen el penészedni, rothadni. Ugyanis ha nem elég gyorsan kezd el az aszalnivaló kiszáradni, sajnos előfordulhat, hogy tönkremegy, ki lehet dobni. A további szárításra a 25 fok meleg is jó, így a száradás már az udvaron folytatódik. Eleinte két, tűző napra tett régi asztalt használtam erre a célra, ráraktam ki az aszaláshoz használatos tepsiket. Ez kevésnek bizonyult, így később felhasználtam a nyújtódeszkát, a régi hűtőszekrény rácsait, régi, tiszta sütőrostélyt, likacsos műanyag rekeszt az aszaláshoz. Lényeg, hogy járja át a meleg levegő... Hely híján a rácsokból,tepsikből erre a célra vágott ytong-darabok segítségével több emeletet is csináltam, ezzel a szerkentyűvel sikerült végül a helyhiányt áthidalni. Ekkor már az asztalokon, a nyugágyban, a téglarakás átforrósodott tetején is száradó meggyel teli alkalmatosságok voltak, régi függönnyel letakarva az erősen tűző nap és a darazsak ellen. Tavaly még jobb ötletem támadt. A tűző napon az udvarban a sötétkék kocsi karosszériája 80 fokra melegedett fel. Ezt lemostam fertőtlenítővel, tiszta papírral lefedtem, erre jöttek a tepsik. Expresz-gyorsan száradtak a gyümölcsök! Persze ha mentünk valahová, mindent pakolhattunk le. Meg látogatóink jókat derültek a kocsi "alternatív felhasználásán".
A kész aszalt gyümölcs keményen ruganyos, nagyon zamatos, száraz, a színe, állaga egész más, mint a frissé. Csatos üvegben vagy sűrű szövésű textilzsákocskákban kell tartani molyok ellen, mert azok is imádják. Aztán el kell dugni jól valahova, hogy csemege-kedvelő családtagjaink ne egyék meg a több kilót egy ültő helyükben...
Az egyes gyümölcsök, zöldségek aszalásának mikéntje az egész nyarat vgigkísérő téma lesz a blogban!