Magvak jövőre

Aki kertet mond, az magot is mond! Hiába van ásónk-kapánk, meg földünk és kapáló jó szándékuknk, ha nincs mivel bevetni a földet. Vetőmagjaink első és legfontosabb forrása – természetesen - a vetőmagbolt, de csomó kerti növény van, amelyet saját szedésű magból nevelünk újra évről-évre. Minek is? Gyakran olyan sok kell belőlük, hogy anyagi csőd lenne mindet a vetőmagboltban beszerezni. Ennek tipikus példája a török bab. Ezt díszbabként lehet megvenni, szemenként, 100 Ft/tasak áron… Mi meg a kukorica közé kapásból két kilót vetünk el. Kéne vagy száz csomag bolti mag ehhez. Sokkal takarékosabb valamennyi babot meghagyni magnak. Idén azonban majdnem gond lett. A hűvös-esős nyárvég nem érlelte szárazra a babhüvelyeket. Tömegnyi bab van, de mind kifejtő minőség, alig van pár száraz termés, ami beérett, magnak való. Amik megfelelőek, gondosan szárogatjuk egy dobozban a kazánházban. Kiszáradás után kifejtjük, és valami moly-és zsizsikmentes száraz- hűvös helyen vészeli át a „cucc” a telet. Kényes a babvetőmag; képes a héja alatt úgy megpenészedni benne a csíra a helytelen tárolás miatt, hogy kívülről a szemen semmi se látszik. Csak vetés után három héttel ámuldozik a honpógár az ágyás szélén: miért nem kelt még ki ez a büdös bab? Hát mert rohadt volt belülről. A második szomszéd néni esküszik, hogy a vetőmagnak szánt szárazbabot le lehet fagyasztani, a mínusz tizennyócban nem penészedik, a zsizsik megdöglik, és a kelés se romlik. Hát, szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen.
A Juliskababot szintén házilag szedett magból ültettük, de őszre egyetlen szem se érett be szárazra. Van még tavalyról maradék vetőmag, remélem csíraképes lesz jövőre is, ha már idén nem tudtunk szedni. (Eszerint igen.)
Amiből még rettenetes adag vetőmagot szedünk: az két virág: az őszirózsa és a legényfogó. Ebből is vagy harminc-harminc tasak volna csak elég, ha boltban vennénk… Több turnusban vetjük, több hatalmas sorba, pláne az őszirózsát. Nem szokásom, hogy az őszirózsa esetén a legszebb színű, dupla stb. növényeket megjelöljem, és csak arról szedjek magot később. Egy ideig babráltam ezzel, aztán eluntam: mindig úgy jött ki, hogy kb. az egyharmada dupla lila, egyhatoda szimpla rózsaszín, egyharmada dupla fehér, a többi dupla rózsaszín. Érdekes, hogy másodkertszomszéd néni egy időben a fehérekre „hegyezett” mindig csak a fehér őszirózsákról szedett magot, abból nevelte ki a virágokat. A színes őszirózsák lassan kikoptak, de a fehér tövek valahogy elhitványodtak,, olyan kis csünevész, szabálytalan virágokat neveltek. Tavasszal adott a magból, de olyan gyengén kelt, hogy júliusban feltépkedtük az akkor még csak palánta nagyságú növényeket, annyira nem mentek semmire.
A legényfogó-magokat tavaly én is megválogattam: a pirosakból, sárgákból, narancsszínből, fehérből szedtem magot, nem a rózsaszínekből- ebből volt ugyanis a legtöbb. A nagy „fajtanemesítésnek” legalább annyi rózsaszín virág lett a vége, mint tavaly, legfeljebb egy-két darabbal több piros volt köztük. Egy különleges szín azonban feltűnt, amit sose láttam: ez piros-sárga csíkos. Na, erről aztán az összes létező magot leszedtem.

Így néz ki a virág "magéretten":

A két virágfajta magjaival egy-egy 30x40-es doboz telt meg.
A büdöskéről is szedtem magot, nem sokat. A virágládákon kívül jövőre kell a társításokhoz is, de tanultam az idei évből: csak palántázni fogok a védendő sorokba, belevetni nem, mert elfojtja a főveteményt!
A tökfélékről: a különböző színű cukkinikről, patisszonokról is szedtem magot. Ha a ganéba hajigált félig rohadt példányokban maradt magok a telet átvészelve gond nélkül teremnek, akkor minek vegyem meg a boltit? Sóher vagyok. Kibeleztem most a cukkinikat, patisszonokat, mert nem februárban akarok a ganéban katatni a megfagyott tökökben magokat keresve. Ezekből ugyanis palántát akarok nevelni. Kibontottam még a Nagydobosi sütőtököt, a turbántököt (ezt úgyis szedett magból telepítettem), tesóm kockapatisszonjait és sárga cukkinijait. Ilyenjeim mind lesznek jövőre, nem kell magok után kajtatni. A dísztököket csak a gané mellé szórom, az ott is megterem majd. A takarmánytököknek azonban ki fogom szedni a magját, de nem vetési, hanem téli, madáretetési célzattal.
A chiliről meg a magyar fekete paprikáról is gyűjtöttem be vetnivalót. A csípős chiliből vagy öt darab paprika az éves szükségletünk, egypár mag bőven elég a jövő évi terméshez. A fekete paprika (ami kiszárítás közben sötét barnapiros színt öltött) magja nem kapható boltokban, amit vetettem, az is valószínűleg háziszedett magból volt. Jövőre többet ültetek! Terveim vannak vele: nem olyan szőrperzselően erős, mint a hagyományos chili, savanyúságba nagyon jó lett.
A paradicsommal pórul jártam. Sárga, csíkos, fekete és koktélparadicsomjaimról egyaránt szerettem volna magot szedni. Először ki is választottam pár szép darabot magnak, de ezt családtagjaim megették… Utána meg olyan sebességgel lerohadt a fekete és a csíkos pari, hogy esélyem se volt magszedésre. A sárgából tudtam valamennyi magot megmenteni, meg a koktélból. A magszedésről itt olvashatunk, de ezt én nem csináltam végig: nem volt ambícióm hetekig rohasztgatni! A szép, érett, egészséges paradicsomokból kiszedtem, kinyomtam a magot, egy rozzant pléhszűtőben kimostam közülük a rostokat, és egy kistányérban kiszárogattam a masszát. Tavaly így is sikerült. A fekete paradicsomhoz viszont tavasszal mindenéppen fel kell hajtanom magot: a termései igen jóízűek, nagyok és húsosak voltak: már amíg ehettünk belőlük…
Aztán volt egy –két növény, amely csak úgy magától került elő a kertben, és magot hozott: szinte felhívás keringőre, akarom mondani: jövő évi vetésre! Az egyik volt ezek közül a feketegyökér: tavaly valami gyökérdarabkája bennmaradt a földben, idén kivirágzott, és ugyanolyan bóbitában érlelte magját, mint a pitypang. Jó adagot szedtem belőle, jövőre elvetem, talán jobban kel. Ugyanígy tettem félre a mákból, korianderből, a kaporból. Utóbbiak amúgy is megteszik azt a szívességet, hogy jövő tavasszal vetés nélkül kihajtanak elhullatott magjaikból a kertben. Elveti magát gyakran a lollo rosso is(ez még a gyepben is kinőtt egy-kétszer ), és a szép kék virágú endívia is. A virágok esetében estikét, törpe árvácskát meg nebáncsvirágot se kell sose vetnünk, elintézik maguk.
Ennyit a magszedéseimről. Három dolgot még azonban hozzátennék.
Először is: a magok tárolásáról. Nejlonzacsiban magot nem nagyon célszerű eltenni, mert berohadhat. (És hogy milyen iszony büdös így, az külön mese…) Száraz, nem párás, lehetőleg fagymentes hely kell neki, úgy biztos jól elvan a vetésig. Kiflis papírzacskók, borítékok, textilszütyőkék a legjobbak a tároláshoz, amik levegőznek.
Másodszor: elemeztük a kertszomszéd nénivel, hogy mennyire érdemes a magokat magházaikból kifejteni, úgy eltenni. Ő mindig kirostálja a pelyheket az őszirózsamagokból, lemorzsolja a csemegekukoricát, kifejti a magnak való babot azonnal. Én meg nem pepecselek ilyennel. De nem láttam rosszabb kelést attól, hogy „szemetesen” vetettem, bár lehet, hogy a kirostálatlan magból nehezebben jön elő a kicsi csíra.
Harmadjára (és ez a kabinetkérdés): mi az, amiről még érdemes magot szedni (csak én nem tettem meg)?
Amivel kár kezdeni, az az F1 hibridek magja (a Mohikán uborka, a Lugas és Cherrola paradicsom, a legtöbb csemegekukorica stb). Sajnos. Ugyanis évek óta kutakodok valami olyan csemegekukorica után, amelynek a magját el lehet tenni, és finom is. Kiskorunkban mindig azt ültettük, de aztán valahogy kiveszett. Szedhető azonban a felmagzott hagyma fekete magokkal teli virággombóca. (Fertődi ezüstfehér hagyma magját akartam is szedni, de tisztára üresek voltak a magházai, viszont régen sose vettünk hagymamagot, mindig magunk nevelgettük.) A felmagzott saláta, lollo rosso, endívia termése is alkalmas vetésre, a pertezselyem, a legtöbb fűszernövény is jó. A paradicsom, szemes bab, kifejtőbab, chilipaprika, tökfélék is jól fejlődnek a szedett magból, állítólag a zeller és az egynyári virágok jó része is, meg a nem hibrid csemegekukorica. Arról azonban még nem hallottam, hogy valaki házilag ültetett volna sárgarépát, kinemesítettebb paprikafajtákat, paradicsomokat, káposztaféléket kiskertbe magnevelési célzattal.
Tulajdonképpen ha belegondolok, én ezzel egész könnyedén vagyok! Nagyszüleink idejében nem volt olyan jellegű vetőmagkereskedelem, mint most, mindenki a saját kertjében nevelte a saját vetőmagjait, a kertészkedő asszonyok meg vasárnapi mise után virág-meg zöldségmagokat csereberéltek. Azt hiszem, alkalomadtán meg is kérdezem mamát, hogy a régi világban hogyan is ment az, amikor minden vetőmagot maguk neveltek, szedtek. Szerintem hallhatunk erről a témáról érdekes, hasznos dolgokat, termesztési tippeket: alternatíváját a becsávázott, évente átírt szavatossági idejű,sokszor bizonytalanul sikerülő vetőmag - ellátásunknak.

Kőszeg környéke

Nagy változásra számítunk az elkövetkező hónapokban, mivel karácsonyra megbabásodunk., pontosabban alighanem megfiasodunk. Előtte azonban az időkorlátos üdülési csekkektől megszabadulandó és csapatot építendő néhány napot csavargással töltöttünk a hozzánk szerencsére elég közeli Kőszeg környékén. Nem a várat meg a múzeumait céloztuk meg, hanem a kevésbé kirakati látnivalókat, például az Őrségi Nemzeti Park kőszegi látogatóközpontját, a madaras kiállítást. Érdekes hely gólyalabirintussal, madárcsőr-modellekkel, több diorámával és nagyon szívélyes fogadtatással. No meg rengeteg egyéb színes-szagos interaktív  manuális meg digitális madaras mindenfélével. Környezeti nevelésre igényes, iskoláskorú gyerekes családoknak kiváló program lehet, akár egy esős délelőttre. A  buboscinege.hu honlapon megnézhető a kiállítás rövid ismertetője.  A szomszédban található a Chernel-kert, a hazai védett virágok bemutatóösvényével, ami valószínűleg tavasszal és nyáron az igazi, a vadon élő íriszek, kövirózsák vagy kankalinok szép válogatása bizonyára többet mutat, mint egy levélrozettát októberben. Mondjuk én így is értékeltem. A kert egy részén beteg gólyákat gyógyítanak, ez a csapat csupán az itt telelők fele.

Az arborétum egy látványos zugában még virágzott a rododendron.

Következő helyszínünk Velem. A vízimalmot bizonyára sokan ismerik - ipari műemlék, amely abból a szempontból megelőzte a korát, hogy a fő erőforrása zöld(mohás) és megújuló, de van egy óriási, bármilyen olajjal, még étolajjal is elpöfögő jókora malommotor az épületben.. A malomban nagyon barátságos és részletes ismertetővel kedveskedett nekünk a "molnárleány", akinek a malomról szóló blogja is van: velemimalom.blog.hu.  (Jani győzte feltenni a műszaki jellegű keresztkérdéseket, én csak álltam, figyeltem, bámultam, nem voltam képes követni a finomságokat.)

Néhány érdekes részlet:. vízikerék.A patakot két ágra választották, az egyiket kis tavacskává lehetett duzzasztani egy zsilippel, ennek a lendülete indította be a malomkereket. 

Szita, mérő. A mérő 7 kg lisztet vesz ki,  a zsákba 70 kg liszt fér, a molnárnak minden zsák őrlése után 1 mérő liszt jár tisztes haszonképp. Méltányos, nem?  Egy zsák őrlése fél óra, egy lovaskocsira hat zsák fér fel normálisan. A malom oldalában kocsma működött, legyen hol megvárni az őrlés végét. Okszerűen berendezett világ volt.

Őrlőhenger:

Velem felett, egy 586 m magas hegyen található a Szent Vid-kápolna. Kocsival mentünk fel, ameddig lehetett, ugyanis vadiúj (eus píz) út vezet keresztül majdnem az Írottkőig a magyar oldali, hirtelen emelkedő hegycsoporton, aminek úgy a felénél található a kápolna letérője és parkolója. Mostani szuszogós-pihákolós állapotomban az utolsó 100 m szintkülönbség legyőzését is sikerélményként könyveltem el magamban. Az őszi csavargásainkkal általában szerencsénk van, idén is elcsíptük azt a pár napot, amikor a falevelek a lehető legszebbre színeződtek az első fagyok és a lombhullás előtt.

Ezek a képek a kápolna közvetlen környékén készültek.

Maga a hegy igen régi emlékeket rejt: magyarok előtti  vár és városias település sáncait, sőt valószínűleg uralkodói székhely maradványait, eredetük egészen a kőkorig vezethető vissza, de kapcsolatba hozták a várat a Karolingokkal is.  A 19. század régészei nevezetes arany és bronz kincseket is találtak, amelyek különböző korokból, rétegekből kerültek elő. A 13. századi eredetű, de újjáépített kápolna ma is zarándokhely, a Mária-út egyik állomása.

Kilátás a Kisalföld felé:

(Egyéb: Állítólag az Írottkő az osztrák oldalról babakocsival is megközelíthető, kb. 800 m-ig megy fel a szerpentin, ott egy parkolóban lehet hagyni a kocsit és a murvás tanösvény könnyen járható, mindössze néhány tíz méter emelkedés van benne 2 km-en. Majd megnézzük. )

A Kőszegi-hegység a fenyőerdők hazája is, fenyőbölcsit találtunk  valahol Velem és Bozsok közt:

Az Őrvidék, különösen az osztrák oldal bővelkedik a várakban, kastélyokban. Borostyánkő váráig nem jutottunk, de a lékai (Lockenhaus) várat a lehető legalaposabban körbebámészkodtuk. Ár-érték arányban igen jó program, fejenként öt euróért, sőt a magyar diákigazolványt is elfogadják, ez 50 cent spórt jelent. Az belépőjegy mellé magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk, ami roppant hasznos volt, mivel a vár számtalan szállal kapcsolódik a magyar történelemhez, elsősorban a Nádasdy- és Esterházy-családokhoz.. Egyébként lovagvárként hirdeti magát, a látnivalók jó része a középkort idézi. Ezenkívül bemutatnak számtalan csip-csup színes, gagyi, de édes turistacsalogató mindenfélét.

Az első szájtáti hely a konyha: fullos, királyian tágas és tényleg középkorias, tűzpaddal, nyársakkal, háromlábú lábasokkal és cinedényekkel. Étterem is kapcsolódik hozzá, azt persze modern módon hasznosítják: épp buszos, alighanem termékbemutatós nyugdíjas turistacsoportok etetése zajlott. Belógtunk az etető külön konyhájába, ami natürlich napjaink igényeinek megfelelően felszerelt.

Izgalmasabb a templomosokhoz kapcsolódó kiállítás, amelynek anyaga igen részletes és gazdagon illusztrált. Még azelőtt keletkezett, hogy a témát a Da Vinci-kód és egyéb összeesküvés-elméletek előtt felkapták és agyonmisztifikálták volna a témát. A vár volt a templomosok, vörös barátok  magyar rendtartományának székhelye, a kiállítás a cikkben felsoroltakon kívül a rendkívül fontos jáki és a közeli sopronhorpácsi templomok építését is a templomosoknak tulajdonítja.

Van a várban egy nem túl díszes, de annál titokzatosabb kultuszhely  amely állítólag a templomosok titkos találkahelye. A mennyezeten egy nyílás található, ahol ottlétünkkor bőven csorgott befelé a padlón látható mélyedésbe az az esővíz, egyébként pedig bizonyos napokon bizonyos csillagképek tükröződnek benne.

Ilyen szerkóban jártak a templomosok - igen, persze, hogy viaszbaba.

Várudvar a felső várban

Lovagterem

Jöhet a geil rész? Magyar vonatkozások: Huszárbábuk, egyenruhák

Kötelező díszítőelem mostanában minden várban a terepasztal - itt egy török-osztrák ostrom ábrázolmánya látható. Egy másik terepasztalon sok kis halott magyar huszár ólomkatona-makettje :-(. Csúnya sógorok!

Van kínzókamra is, vasszűzzel, amelynek felsőteste 200-as szögnek megfelelő méretű vastüskékkel bélelt, alul meg egy csigaszerkezet fúr be a szerencsétlen áldozatba egy nyársszerűséget. Állítólag ijesztgetni volt csak, nem használták.

Rejtvény: Kedves olvasóim, úgyis régen tettem fel keresztkérdést. Megmondanátok, mi ez? (Ági nem játszik)

Lóvért vagy lósisak is van, bár nem hiszem, hogy középkori.

Ezek már szikárabb, igazibb dolgok megint. Láda, ez talán eredeti.

A vár a falu fölé magasodó dombra épült. Jó minőségű hőszigetelt alumíniumablakait sűrűn nyitogatva fotóztuk a dombok pipálásának ritka látványát az esőben.

Ehhez a látványhoz nem volt szükség aluablak-nyitogatásra.

Belátás vagy fellátás a várkertből:

 

Ez a hotelként működő alsóvár. 

Rálátás a várudvarra:

Búcsúztató szobrok:

Még megnéztük a vár alatti, azonos nevű falut vagy kisvárost.Tiptop és nett, milyen is lehetne?

Tekintélyt parancsoló a Szent Miklós-templom, a Nádasdyak temetkező  temploma. Szerkezete, elrendezése meglehetősen hasonlít a mi templomunkra.  (Bal felső kép: Léka, jobb alsó Halászi, utóbbi forrása halászi.hu)

Különleges, koronát formázó aratókoszorút őriznek a lékai templom bal oldali mellékoltárnál, amelynek díszei sütőtökök, nem virágok.

Hazafelé nem gyötrődtünk a kátyús magyar alóbbrendű utakkal, inkább a sima és hibátlan osztrák alsóbbrendű utakat gyűrtük Deutschkreutz felé. A kb. háromezres járási székhely, Felsőpulya főutcája a győri Árkádot bőven lenyomó bevásárlóutca. Elegáns, minőségi lila-szürke női divat, meg csillivilli konyhai kütyük, amik túl drágák a bankkártyámnak, sajnos ez az összbenyomás. De van Lidl ott is, olcsó csokikkal és sajtokkal, szóval búcsúfiának csak sima vacsoráravalót vittünk haza. Érdekes a bevásárlóutca végén az újnak tűnő rákszobor:

Egy pillanatra még hadd kanyarodjak vissza Kőszegre, egy gasztrovonatkozású dolog miatt: Kőszegen este, sötétben nézegettük a várost, sok jó és olcsó, üdülési csekket szívesen fogadó hely van, ha vacsorázni akarunk. A mi kedvencünk a középkorias Bécsikapu Étterem volt, ahol hihetetlenül finom a vaddisznópörkölt zsemlegombóccal és áfonyás körtével. Jó étvágyat hozzá, ha valaki véletlenül arra jár. (Fiam lesz, megutáltam a csokit, mindenem a vörös hús, marha és a vadak mostanában - érdekes gusztusa van a kölöknek, nekem meg alacsony a vasam.) Szóval csapatépítés és töltekezés megvolt, hat vagy nyolc hetet kell még kibírni a nagy találkozásig.

Igazán ősz derekán,

október közepén járunk, az idő is őszies, a kert is. Mit is írhatnék? Még egy sereg tennivaló van, ami alól a héten kihúztam magam, mert valami rejtélyes derékfájás gyötör; csak a babfejtésben jeleskedtem... Volt is vele elég munka. Megkezdtük ugyanis a takarmánykukorica szedését, aminek a köztese a bab. Anyuci bosszankodott: túl sűrűn vetett tavasszal, a kukoricatövek totál összenőttek, a csövek elég kicsik lettek, és ezeket gyilkos folyondárként nőtte be a törökbab. A babon valami tömérdek termés van, sajnos a legnagyobb része kifejtőkategóriás, a magnak való, már szárazra érett hüvelyeket gondosan szikkasztgatjuk egy papír popcornos dobozban...
A levágott kórókat idén már hamarabb el akarom égetni, úgy, hogy a hamuja a földön maradjon, mert a szárzúzóztatás sokba lenne, a kazánba - mint rájöttem - körülményes lenne behordani, a termőföldön való égetés marad, hamuja így hasznosul is.
Utolsó teméseit kínálja a másodvetett vajbab, uborka, cukkini, saláta és zöldborsó. A gyökérzöldség-félék még a földben.
Nemsokára teljesen ki kell ürítenünk a kertet az őszi szántáshoz. Két nagyon bőtermő növény azonban gondot okoz: az angol zeller és a póré. Az angol zeller a sok csapadék miatt dzsungellá alakult: csodás lombok, roppanó szárak! De olyan sok, hogy egy kétszáz személyes kifőzdekonyhának elég lenne egész télre! Jó, hogy a mélyhűtő sok mindent elnyel, de ez akkor is rengeteg. Pedig csak egy tasakra való magból neveltem palántákat! A zellerzöldből pürét készítek a zöld galuskához, de a rengeteg szárral még ki kell gondolnom, mit tegyek, hogyan tároljam a mélyhűtőn kívül.
A másik a póré. Végül is ezzel kapcsolatban tudom a követendő eljárást. Tavaly ugyanis kitapasztaltam, hogy a nyirkos időben nagy sár-gyökérgombóccal felszedett, majd visszaültetett vastag pórék sikerrel áttelelnek. A nagy hagymákat ezért még a földben hagyom, csak az apraját esszük ki. A nagyokat majd a szántás előtti napon kiszedem, aztán amikor a traki elmegy, visszaültetem, így a tavaszi kombinátorozásig ( márciusig ) innen ehetünk, hidegben is.

Apropó, tél alá vetés! Még a múltkorokban szétültettem a Téli vajfej saláta palántáit, amik a nyirkos időben szépen "megfogantak", hajtanak. A teleltetnivaló spenót szedhető. Az őszi mák meg kel. Duggattam hagymát, fokhagymát még. Nemsokára a téli takarásról is gondoskodnom kell; neccháló, avar és szalma lesz erre szerintem a legmegfelelőbb.

A héten még tart a kukorica-és babszedés (ó jaj, már nem is érzem a körmeimet, tövig koptak a fejtéstől!), pincetakarítás élesben. A kertben komolyabb tennivalók nincsenek ezen felül, csak a letakarítás; öntözni, gazolni már nemigen kell. (Szerencsére idén az őszi gaz is egy nagyságrenddel kisebb, mint tavaly ).

Végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy kitűnő blog kitűnő posztját a régi gyümölcsfajtákról és azok eltűnéséről. Nagyon tanulságos!

Hogy jusson télre is

Témafelvezetőnek két szemelvény 1934-ből, a Hangya újság Földmívelés mellékletének 200 kérdéses kiskátéjából:

Burgonya és zöldség téli eltartása pincében

Kérdés: Hogyan lehet pincében burgonyát és zöldséget télre elhelyezni?
Felelet: Amely pincében burgonyát vagy zöldséget akar eltartani, az száraz és szellőztethető legyen, azonkívül se túlmelegnek, se túlhidegnek nem szabad lennie. Ezért hideg időjárás esetén az ablakokat betömjük, meleg esetén szellőztetünk. A pince nagyságához képest a burgonyát 2-3 méter széles és 1 méter magas szakaszokra halmozzuk, a halmok között utakat hagyunk; a halmokat nem takarjuk be s időnként átforgatjuk, sőt, ha kell, át is válogatjuk. Hogy a halmok szellőztethetők legyenek, szokás alájuk háromszög alakra lécekből vályukat csinálni s a fal mellé deszkákat tenni. Jobb ennél a szabadban való vermelés. A zöldségféléket különféleképpen rakjuk el télire. A gyökerek legyenek sértetlenek. Ezeket száraz homokba rétegezzük és lelevelezzük, csak a petrezselyem és zeller szívleveleit hagyjuk meg, mert ezeket télen felhasználhatjuk. Így rétegezzük a petrezselymet, zellert, sárgarépát, pasztinákot, céklát. Gyakran szellőztessünk, a pince levegőjét a hideg, vagy meleg ellen mérsékeljük ablakbetömés, vagy kinyitás által s időnként átrakjuk a zöldséget, ha azt látjuk, hogy erre szükség van.

Kelkáposzta és zöldpaprika télire való eltartása.

Kérdés: A téli hónapokra szeretnék eltenni kelkáposztát és zöldpaprikát, hogy akkor jobb áron értékesíthessem. Kérem szíves tanácsukat, hogyan tegyem el, hogy télen piacképes legyen?
Felelet: A kelkáposzta télre való elvermelése szabad földben a következő módon történhetik: október végén, november elején – az időjárást szem előtt tartva – gyökerestől felszedjük a kifejlődött kelkáposztát s szabadban ekével húzott árokba sűrűn egymás mellé állítjuk oly módon, hogy a fejek félig a földbe süllyesztve legyenek. A következő sor földjével az előzőt félig betakarjuk s folytatjuk a vermelést mindaddig, míg a készlet tart. Nagyobb fagyok beköszöntésekor az egész területet 20-25 cm vastagságban szalmás trágyával, tiszta szalmával betakarjuk s ez alól a tél folyamán bármikor szedhetjük s letisztogatás után értékesíthetjük.
A másik mód, amikor a kifejlődött kelkáposztát árokba fejjel lefelé olyan módon vermeljük, hogy az egész fej föld alá kerüljön s minden egyes sor növényt a következő sor árkának földjével 15-20cm vastagon betakarjuk.
Ezekkel a vermelési módokkal az Alföld egyes vidékein találkozunk, s igen jó eredménnyel tavaszig eltartható a kelkáposzta, teljesen friss, üde állapotban kerül a piacra.
Az eltartás helyének kiválasztásánál meg kell jegyezni azonban azt, hogy mély fekvést, alacsonyabb vízállású területet erre a célra nem használhatunk; magasabb, szárazabb fekvés, könnyen megközelíthető terület jöhet csak számításba. Kecskemét, Nagykőrös környékén is hasonló módon raktározzák el a téli kelkáposztát s tél folyamán jobb áron értékesítik.
A zöldpaprika eltartása a következő: Fagyok beköszöntése előtt leszedjük a kifejlődött, teljesen egészséges paprika hüvelyeket,- melyeket a szedés alatt a leggondosabb bánásmódban részesítünk, nem dobáljuk – száraz helyiségbe, födél alá hordjuk, tehát a megázástól védjük. Ez idő alatt elkészítünk a szükséghez mérten átrostált (fontos, hogy idegen anyagoktól mentes) folyami, esetleg bányahomokot s több-kevesebb, mondjuk 50 kg-os cukrosládát.
A homoknak csak nyirkos – inkább száraz- állapotúnak kell lenni, vizes, nedves nem alkalmas. A láda alját cca. 3 ujjnyi vastagságban behinthetjük az előkészített homokkal, melyre egymás mellé, egyenletes nagyságú, egészséges hüvelyeket rakunk, mégpedig úgy, hogy azok ne érjék közvetlenül egymást. Ezt a sort homokkal takarjuk cca 2 ujjnyi vastagságban, újra paprikát, majd homokot szórunk, addig, míg a láda meg nem telt. A felső sornak homoknak kell lenni.
Az így berakott ládákat hideg, száraz, fagymentes, szellőztethető helyiségbe – egymásra is – rakhatjuk s február végéig biztos eredménnyel eltarthatjuk. A piacainkon tél végén látható zöldpaprikát ily módon vermelhetjük.


Teljességgel esedékes téma így október derekán a zöldségek téli eltartásával foglalkozni. Hiába kapható mindenfajta zöldség egész évben, ilyenkor az emberiség egy tetemes részén bespejzolási késztetés tör ki – joggal! Rengeteg helyen szezonálisan akciós répát, krumplit, almát, hagymát lehet venni, sokkal olcsóbban, mint a boltokban. Akinek kertje van, minél tovább szeretné enni saját terményeit. Megtelnek zöldséggel a pincék, vermek, vízóra-és szerelőaknák, panelházak aprócska tárolói…
Mi is vettünk egy mázsa krumplit…Bár a sok esőtől a sárgarépák lombja még üdezöld, és a cékla se hervadozik, a kertben is lassan meg lehet kezdeni a betakarítást.
Az emberiség azon boldog feléhez tartozunk, amelynek van tűrhető zöldségpincéje. Régi, talán százéves, boltíves olyan harminc négyzetméteres helyiség. A világháború alatt óvóhelynek is megjárta, itt volt a fúrott kút és a hozzá tartozó szivattyú is, amíg nem volt falun vezetékes víz. Ezidőtájt a hidrofór állandó csöpögése miatt beköltöztek a meztelencsigák, mindig ott mászkáltak a pince alacsony plafonján, én meg kislányként halálosan rettegtem attól, hogy a nyakamba esnek.( Ezért évekig le se mertem menni, és mániákussan félek azóta is a meztelencsigától.) Amikor aztán bekötöttük a vezetékes vizet, a pince újra szárazabb levegőjű lett. Mostani kinézete: bal hátsó sarok: virághagymák, jobb sarok: bor, bejárattal szemben: krumpli, van lenn még egy vashordóban oltott mész, és középen a répafélék. Van három lefalazott vakablak, az egyiken van szellőző, kettőnek a boltíve alatt szintén virággumók vannak. A levegő télen enyhe, nyáron hűvös, eléggé párás.
De sajnos ez a pince is csak tűrhető, messze nem tökéletes… Láttam már sokkal szebben elálló répát vízóraaknában teletetve, krumplit szerelőaknában és veremben, különbet mint a mienk. Sokszor már januárban romladozott benn a zöldség, tehát pince ide vagy oda, valami nem tökéletes: a helyiség vagy a módszer. A helyiségen egy alapos takarítással kívánok javítani, illetve valamiféle fertőtlenítést is foganatosítanom kéne. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ánslógot égetni lent, van, aki erre esküszik! Kiszellőztethető-e vajon rendesen?
A homokban való tárolás se tutiszupi, mert nincs is homokunk. Ha lenne, azt le kellene cipelni, tavasszal föl. Ráadásul én a homokon mindig macskasz@rszagot érzek…
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a zöldséget le kell-e mosni beraktározás előtt. Kertszomszéd néni gondosan mossa és napokig szárogatja a répatermését, de más meg arra esküszik, hogy víz még a közelébe se jusson a felszedett terménynek, mert azonnal rohad.
Homok nélküli tárolsásra azonban hallottam egy jó mosós módszert!
A felszedett zöldség leveleit le kell tépni, nem levágni, alaposan megmosni, utána átforgatva nagyon jól kiszárítani. A zöldségnek nem szabad – se homokkal, se anélkül – a pince földjével érintkeznie, mert kórokozóforrás. A tároláskor ezért valami deszkafélére kell tenni, ez lehet valami tisztára sikált régi ajtólap vagy hasonló lomféle is. Az elrendezése pedig a következő: a deszkára egy sor barna, olcsó csomagolópapírt terítünk (újságpapír nem jó, mert a nyomdafesték vegyszeres) arra jönnek egy sorban a zöldségek. Az első sorra újabb papírréteg jöhet, és így tovább, amíg el nem fogy a zöldség, cékla. A végén papírral le lehet takarni az „építményt”. A káposztafélék szintén elvannak így papíron, egy rétegben. A hagyma necczsákban is eltehető, de száraz, hideg helyen. A paprika szintén száraz, hideg helyen, papírdobozokba rakva – hogy egymást ne érintsék – januárig eláll (ez már nekem is sikerült tavalyelőtt!). Természetesen a termények időnkénti átvizsgálásáról, válogatásáról nem szabad megfeledkezni.
Ezt a papíros módszert akarom kipróbálni, mert láttam az így eltárolt zöldségeket: áprilisban még kifogástalanok voltak! A cél érdekében alátétlapnak kineveztem a régi homokozó fedlapját és régi szekrényajtó-lapokat. A zöldség felszedése előtt még nagytakarítom a pincét, fertőtlenítek valahogy, lecipelem a deszkákat. Ha sáros lesz az idő, azért mosok a répán, de ha szikkadósabb, akkor úgy megy a helyére, ahogy van. Remélem, sokáig eláll, és nem kell fájó szívvel búsulnom a rohadó répán, közben meg aranyárban venni a több ezer kilométerről idelötyögetett vegyszeres importzöldséget.
Mindemellett kéréssel fordulok tisztelt olvasóinkhoz: amelyikőtöknek van bevált tárolási tippje, kérem, hogy ossza meg velünk! Lehet, hogy ennél sokkal jobb tárolási módszerek is előbukkannak így!

Október ékszerei

Tesóm már régóta szóban és a neten egyaránt keményen szekíroz, hogy írjak valamit. Való igaz, négy hónap a restanciám. A kertemről nincs ábrázatom írni, mivel rajtam kívül mindenki gondozza, főleg Ági. A növényeim viszont szorgosan teszik a dolgukat, még ebben a szokatlanul hűvös őszben is. Az elmúlt napokban készült egypár fotó emlékbe erről az évről, no ezt megmutatnám Nektek. 

Idén először vetettem borágót, ezt az uborkafűnek is nevezett érdeslevelűt. Tényleg uborkaízű a hajtása, de olyan szőrös, mintha hernyót szopogatnék, tehát az étkezési célú hasznosítás nem jött be. Viszont 80 cm-es termetével és bundás küllemével jól mutatott a kannavirágok előtt. 

Ez utóbbiak számára a nedves, párás nyár nagyon kedvező volt, sövénymagasra nőttek és már júliustól virágoztak. Nevelésük kulcsa, úgy tűnik, nálunk a félárnyék és a pára. Viszonylag védett fekvésben sorakoznak a tövek. Bízom benne, hogy még van néhány hetük pompázni az első komolyabb fagy előtt, ami megbarnítja, leszárítja banánlevélhez hasonlatos leveleiket. 

 

Idén is meghagytam pár széllel érkezett jövevényt. Az erdei nebáncsvirágról azt mondanám,  meghonosodott, mert jól érzi magát nálam. A kavicskupac egy részén nő, igaz nem olyan buján, mint az ártérben. Messziről nézve könnyed,derűs színfoltot ad ez a megbízhatóan önelvető vadnövény.  Még néhány kép róla:

Szintén szélhozta vendég a fekete foltos lapulevelű keserűfű. Még vagy tíz éve, a felső-tiszai vízitúrán tetszett meg a növény, de ott a homokon húsz centis csinos kis virágocska-formán nőtt. Nálunk viszont, a déli fekvésű, ereszcsurgásos volt kavicskupacban majdnem kétméteres szörnyecskévé fejlődött. Aki arra járt nem állta meg megjegyzés nélkül, hogy húzd ki mer gyam. Az. Tudom. Nem húzom. 

A szomszéd dzsumbujtelken még a termés felnyílása előtti fázisban várakoznak a kecskerágók. Idén is foltos betegségben szenvedtek, de nagyon sok a termés mindegyiken.  Papsapka felülnézetből. Ámen.

Kunyerált hajtásból van nékem borsos varjúhájam.Friss duggatású magas parasztmuskátlikkal párosítottam egy mélyebb tálban, ez szolgált nevelőágyásként. Most egyszerre virágzik a rózsaszín és a piros. Szépek együtt.

Jön a rendes virág-szekció. Elsőnek az évelő őszirózsa, ami egy igazi kincs. Tavaly már nyár végén bimbózott, idén becsülettel megvárta az ősz beköszöntét. Nem más ez a virág, hálaima a nyárért - akármilyen is volt.

Őt mézvirágnak becézve láttam a palántásoknál, aztán Ági hozta a saját nevelésű palántát. Egész nyáron csak nyűglődött-nyűglődött az árnyékos ágyásban, de őszre aztán rájött, hogy több sanszot nem kap az élettől. Másutt már júniusban virágzott.

Ez a kefeszerű izéke egy fehér vérvirág, szintén a nyarat búcsúztatva nyílik. A sárga,-fehér lógó dolgai valódi virágok. 

A tátika és a teljes nyári viola nekem nem  más, mint az az egyszerű öröm, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes. Sokat vetettem idén, és ők is az utolsó szálig szeptemberig várták a nyarat, akkor kezdtek virágozni. Igen kedveseim, ennyi volt. :-(

Az idei év egyik legjobb szerzeménye volt az óriásvirágú mocsári hibiszkusz. A mosoni piacon szabadgyökerűként vettem fillérekért, nagy szerencsével frissen felásva, és pont ültetési időben. Aztán kis híján letettem róla, csak a júniusi esőzések keltették életre. Utána már megállíthatatlan volt folyamatosan nyíló felnőttarc méretű vörös virágaival. Ilyen kívülről:

Ilyen pedig belülről:

Szóval az idei őszi virágok nem tesznek mást, csak kapaszkodnak az elszalasztott nyár utáni utolsó esélybe. Ti nem ezt tennétek?