Szerény szépségek

Az évelőkert ilyentájt a növények lombjának formai változatosságával díszít a leginkább. A nagy, nyárkezdő virágpompa előtt főleg a szerény, félvad évelők vonzzák magukra a tekintetet. Az idei év érdekessége az, hogy a száraz április előbbre hozta egyik-másik virág nyílását, míg másokét az elmúlt hideg napok egy kissé késleltették, így szokatlan párosítások virulnak együtt idén késő tavasszal. 

Kertbe szelídült vadvirág nálunk az erdei szellőrózsa, Rita botanikai blogja is mostanában írt róla.

A búzavirágok idén a szárazság miatt igen hamar kivirultak.

Már elvirágzóban van az árlevelű lángvirág.

A "kinti muskátlinak" becézett gólyaorrok - az idén 92 éves nagymami ajándékai - gyönyörűek, bőségesen elterjedtek tavaly óta.

Gyöngyvirágaink szépsége már fakulóban.

Ha már hagymások, az angol jácintok viszont startra készen:

Ágiék kertjéből származik a tavaly nyáron ültetett medvehagyma. Tavaly hulltot magjaiból 10-15 kis magonc kelt, amelyek remélem megmaradnak és szépen kifejlődnek jövő tavaszig.

Egy kicsit megjártam a tavaly ősszel Kőszegről hazafeké az egyik Zielpunkt boltban vett Narcissus Poeticus csomaggal: az öt  hagymából négy egyszerű, korai tiszta sárga virágú nárcisz kelt, ez az egy szál lett valódi, késői, illatos költőnárcisz.

Már két hete nyílnak a nefelejcseink, ők is maghullató, megbízható kétnyári virágok.

A len idősebb tövei jórészt kifagytak, itt-ott lehet találni egy-két magról kelt vézna szálat.Megpróbálok magot szedni róla, kár lenne, ha kiveszne a kertből.

A búzavirághoz hasonlóan a török pipacsok is előrehozott virágzást tartanak - kontinentális életmód lehet talán?

Május első napjai

Már csak arra is jó ez a blog, hogy visszanézhessem, hogy álltunk egy vagy két évvel ezelőtt a kert művelésével ugyanebben az időpontban. És rájöttem, milyen méltatlan dolog nyervogni a kert miatt, mivel sokkal előbbre vagyunk, mint tavaly ilyenkor. Pedig a tavasz csak lassan akart ideérni, az április eléggé száraz volt, későn kultivátoroztak, a gazok meg még jobban elterjedtek ez miatt, mint tavaly. És ráadásul időből is lényegesen kevesebb jutott a kertbe. Valahogy mégis tetszetősebb az összkép, mint korábban. Csak annyi a különbség a korábbiakhoz képest, hogy tervezettebben kezdtük el a tereprendezést a magvásárlástól a gyomtalanításig. Közben meg érdekes tapasztalatokkal is gazdagodtam.

A kertészkedés legelső tavaszi fejezete, amely a vetésekkel kezdődik, a múlt héten lezárult. Ugyanis a kifent kapával már nem sorokat húztam az elvetendő magoknak, hanem a gazokat vagdaltam ki, és gyökereket szedegettem. A növénykék kelése elég takaros volt. Retekből, hagymából, fejes salátából már a magunkét esszük egy hete, a többi vetemény is takarosan kel úgy nagyjából.

Zöldhagyma:

Retek:

A retekkel és annak bolháival kapcsolatban egy érdekes megfigyelést tettem. A retekágyás oda került, ahol évről-évre az önelvető körömvirágok egy foltban mindig kihajtanak. A sorközökből a körömvirág palánta nagyságú növényeit kiszedtem, de a retek között bőven maradt így is, de csak a nyolcméteres sor egyik végén. Ahol megmaradtak a körömvirágok, ott a retkek így néznek ki:

Egy méterrel odébb sokkal ramatyabb a helyzet: bolharágta lyukak, köztük köztük alapos szemrevételezés után szemmel láthatóan vígan kotol a kártevő:

Olyan éles a két ágyásfél fejlődése közt a különbség, hogy először azt hittem, véletlen valamilyen más fajtát ültettem ide, mert a 8 méteres ágyásban van másféle retek is.

Tényleg igaz, hogy a rovarok a növényeket az illatukról ismerik fel. Tavaly a bolhás posztban írtam arról a módszerről, amely szerint átható szagú növények vizes kivonatainak kipermetezése mintegy „lefedi” a bolháknak mesés illatot, így nem találnak rá a növényre. Nálam a kuszán kinövő körömvirág tette meg ezt a szívességet- mint annyi más növénynek. Jövőre a telepítés ennek megfelelően úgy történik, hogy a retek magját a körömvirágéval keverten ültetem ki! A retkeket úgyis kiesszük, az ágyásból lehet majd virágot palántázni, a bolhákkal meg nem kell vacakolni.

Még egy érdekes hármaspárost tudok szemléltetni: ez a tavaly októberben, januárban és márciusban elvetett mák triója.

Az őszi mák már a negyven centis magasság felé ballag:

A januári olyan tizenöt centis:

A márciusi meg éppen kilátszik a földből. Zöld párhuzamosok, amik nem találkoznak a végtelenben:

A borsóból idén sokkal többet vetettem,mint tavaly. Inlandirra hallgatva idén újra visszahoztam a termesztésbe a Rajnai törpét, nos, az lett a legszebb, virágzás előtt áll.

Tuti sikerről azonban nem számolhatok be, mert a négy parcellából kettő elég hiányosan kelt, igaz abban más fajták voltak. Az egyiket felkapáltam, a helyére kiültettem egy seregellet brokkolipalántát,

és a Zömök paradicsomból párat.

(Idén a palántáim is különbre sikerültek, mint tavaly).

A palántaágyásokat vastagon mulcsoztam kőrisfafűrészpor és fűnyesedék keverékével.

A másik borsóágyást anyuci ültette, kilométeres sorközökkel. Mivel a kelés gyenge, a tábla félig-meddig üres. Úgy gondoltam, azt fogom csinálni, hogy az egymástól eléggé távol levő, amúgy se túl masszív bokrocskák közeibe zellert, hagymát, és földicserkót palántázok. Mire a borsó leterem, addigra a többiek pont erőre kapnak, csak ésszel kell művelni a földet, nem kitaposni meg kivagdalni a palántákat figyelmetlenségből. A föld állandóan takarva és művelve lesz így, nem pár csoffadozó növény, körülötte dús gaztenger.

Mire meg elpalántáztam, addigra az időjósok a hét második felére gyenge talajmenti fagyokat ígérnek... Pedig olyan jó áztató eső jött, ideális a palántázáshoz. Várnom kellett volna talán? Most reménykedek, hogy talán nem lesz ezzel gond, a paradicsom elvileg egy-két fokos mínuszt elvisel, de vajon a földicserkó?

És még egypár érdekesség.

Ez egy olyan növény, aminek a magját „fitnesz bab” néven vettem. Hogy mitől fitnesz, azt nem tudom, talán én leszek fittebb a babevéstől vagy a sok kapálástól, vagy azért futott ezen a fantázianéven, mert a fajtatulajdonságaként a hidegtűrést és a márciusi vethetőséget jelölték meg? Előírásszerűen elvetettem, ma így néz ki:

Nagyobb, mint a borsó, szépen fejlődik. Azonban ez a „fitnesz” mivolt nem hagyott nyugodni. Kutakodtam, miféle növény lehet ez, és végül kiderítettem, hogy nem más, mint közönséges nagymagvú lóbab; a felhasználása ugyanaz, mint a közönséges babé, csak sokkal korábban terem már. Hédi azt mondta, hogy valahol olvasta, ez a növény nagy tetűfogó, de szerencsére még egyet se láttam rajta, igaz, kötözőhagymával van összeültetve.

Karalábét is palántáztam már, szintén mulcsban van.

A salátafélék kellemes színű duettet alkotnak, miután hatalmas ügyességgel összekutyultam a vetőmagokat.

A céklaágyás kialakításánál megint megvillantottam veleszületett képességemet a bénázásra, ugyanis az ágyás kialakításánál amikor az ágyásszegélyt megcsináltam, véletlenül felkotortam a csírázó magokat. Ettől azonban még kikeltek. Ez az úgynevezett gyűrűs cékla.

A sárgarépa is kikelt,

de a petrezselyem még a földben kushad, ugyanígy a krumpli is.

Egy pár sort még mindenféleképpen írnom kell az átteleltetett zöldségfélék pillanatnyi állapotáról, bár már kiveséztem a termesztési tapasztalataimat.

Az áttelelő kel most kezd fejbe menni.

A saláta megfejesedett, ez az utolsó még életben levő pár darab egyike, a többi a gyomrunkba vándorolt.

A spenót lassan magszárba megy. Bár jó sokat leettünk róla, még jó lenne pár adag a friss levelekből. Így az előbújó magszárak hegyét lecsipegettem, talán visszaállnak így még "levél" üzemmódba a tövek.

Végül két virágkép:

a kelő legényfogók:

és a virágba ment eper.

Meglehetősen sok tennivaló van ilyenkor, és most a fő feladat a gazolás meg a palántázás. Lassan felfeszíthetjük a hálót a Húsvét-szigeteki szobor totemoszlopsorunkra, csak az oszlopok alját diszkréten beborító gazt kell eltakarítani. Lassan vethetem a másodjára, a borsó helyére kipalántázandó káposztafélék magjait. A tökféléket is el kell ültetni, s még csemegekukoricára is szükség lesz.

Méltó befejezést nem tudok találni ehhez a poszthoz, így inkább idevágok egy linket falusi viccekkel. Jó mulatást! :-)

Méreggyilok, cselszövevény

Nem éppen kellemes, húsvéti téma következik, ne készüljünk hímes tojásra, szökdelő nyuszikákra!

Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!

Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.

Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.

Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!

A fekete hunyor az első.

Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!

A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.

Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.

A boglárkával se úsztuk meg.

A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.

Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.

A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!

És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.

Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.

A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.

A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.

Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.

Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.

Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.

Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!

Fent vagyunk a Facebookon!

Elkészült a blogunk Facebook-oldala, amely megtekinthető itt:

Zöld.ségek Amatőr kerti napló a Facebookon

Várunk szeretettel mindenkit, és nagyon örülünk minden lájknak :-)

Újszülöttek

Minden kertészkedő blogger bemutatja a maga frissen kelt kis növénykéit. Mivel már nekem is van belőlük, én se hagyhatom ki a kezdetek bemutatását.

Az idei tavaszon a kerti munkák valahogy derékkímélőbben zajlottak, mint tavaly. 2010-ben egész korán szántottak, hamar nekiduráltuk magunkat a veteményezésnek, s két nap alatt le is zavartuk az első vetéseket, utána meg három napig nem tudtam kiegyenesedni és a karjaimat megemelni az izomláz miatt. Idén nagyon későn szántottak, csak a múlt héten volt itt a traki. Azonban nem vártuk meg a veteményezéssel a szántást, hanem kistraktorral két körben megdolgozta Laci a megfelelő parcellákat, és már hetekkel ezelőtt vethettem. Igaz nem mindent egyszerre, de jobb volt így, semmi izomláz! Az elsőként vetett borsók,

elduggatott hagyma,

Május királya saláta,

lollo rosso

már kibújtak. Kelőfélben van egy másik nagy táblában korai sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, még több zöldborsó, lila hagyma, fokhagyma, retek.

A retket egyik napról a másikra meglepte a rohadt bolha. Gondolom, a tegnapi szeles napfény nagyon bejött neki. Majd kapnak egy kis mentás-fokhagymás levet, mindjárt nem lesz olyan jó kedvük.

Ma még szeretnék céklát, virágokat is ültetni.

Az ágyások elrendezése gyökeresen más képet mutat, mint a tavalyi. A sorok tájolását 90 fokkal elfordítottuk tavalyhoz képest, és minden ágyás egész más helyre került. A kert legelejére csak a legkorábbi vetemények kerültek, ide még palántákat se rakok, hogy a téli veteményeknek helyet adjak: a hosszú tenyészidejű hagymafélékkel ültettem be. Az elforgatás a vetésforgó szempontjából se lebecsülendő, mert ezzel szinte egy növény se kerül vissza ugyanarra a helyre, mint tavaly.

Az ágyások elfordításának más oka is volt. Idén uborkahálón fogom nevelni a futóbabféléket, paradicsomot, uborkát. Már most leástuk az oszlopokat, és megvettem a hálót. A háló tartóoszlopait csak a kert hosszában van értelme elhelyezni a szomszéd sövénye mellett: itt védett helyen van, és az elrendezés nem merőleges a széljárásra. Ha úgy rendezkednénk el, ahogy mindig szoktuk, a szél hamar tönkretenné az egész tákolmányt. Az oszlopok a tavaly elbontott ódon kukoricagóré bontott gerendáiból készültek. A gerendák kb 1000 éves keményfából vannak, teli lekalapált rozsdás szögekkel, kifeszíthetetlenül belevert ácskapcsokkal. Pokoli nehezek. Már akkor is bontott faanyag volt, amikor a górét megcsinálták belőle, valami régi istálló szelemenfája lehetett régen. A gerendákból itt-ott darabok hiányoznak, ahol kötésbe voltak rakva más gerendákkal. Ráadásul egyik – másik görbe is. Nagyon mélyre le kellett ásni őket, hogy szilárdan álljanak.

Azon röhögtünk, hogy sorban úgy néznek ki, mint valami szentállat – csere miatt kimustrált törzsi totemoszlopok, de az egyik, amely leásva is 3 méter magas, még egy kicsit valami húsvét-szigeteki szobornak is elmehetne.

Elég furán festenek, de itt megjárja. Legalább ilyen jó a szomszédságnál a betonszitából gyártott futtatóháló és a betonvasból készített babtermesztő „ketrec”, a bontott ablakból készített paprika-üvegalagút. (A bontási hulladékok kertészetileg kreatív felhasználása megérne egy külön posztot.)

A hosszanti elrendezés helytakarékosabb is, meg a magas növények nem árnyékolják egymást.

A héten már ültetjük a céklát, krumplit, még sárgarépát, hagymapalántákat. A karalábé- és brokkolipalánták is hamarosan kiültethetőek lesznek, edzésben vannak. Idén nem adtam esélyt a földibolháknak, ami a káposztafélék magoncait illeti: palántaformában mennek a földbe. Ebben az évben lényegesen több virágot tervezek a kertbe. Egységes ágyás azonban nem lesz, a virágok a zöldségekkel vegyesen fognak virulni. Biztos vagyok benne, hogy a gyümölcsérlelő zöldségféléknek a közelben tanyázó, virágra jövő méhek csak a javukra válnak.

Más újdonsággal nem szolgálhatok. Az összkép nálunk is nagyjából olyan, mint Magyarország összes művelt kiskertjében ilyenkor tavasszal: kelő magvak, nyíló hagymások, pletykáló kertszomszédok, virágzó fák, ásó-kapa, zöldségeságyásaikat árgus szemmel leső tulajdonosok. Be is fejezem, inkább ki a zöldbe, lessük mi is a kelő zöldségeinket!

Átteleltek

Melegen süt a nap, minden hajt… itt az idő, hogy kiértékeljem, mennyire váltotta be a tél alá vetett zöldségek fejlődése és termése a hozzá fűzött reményeimet. Célom a tél alatti zöldségneveléssel az volt, hogy télen is friss, háziterményekkel lássam el a családomat, ne csak a betározottal vagy boltival. Üvegházam, fóliasátram nincs, és nem is érzek ösztönzést, hogy ezzel pepecseljek, így a hidegtűrő veteményfélék átteleltetésével oldjam meg a zöldségellátást.

Az ötlet, hogy ilyen termesztést tervszerűen, megfelelő fajtákkal kialakíthatok, tavaly nyáron pattant ki a fejemből. Az elgondolás még megállta a helyét, de a helyhiány hozzá a kertben zavaró volt. A külön gondot még az is jelentette, hogy a kert teljes egésze szántva lett. A téli zöldségnevelést a szántással összeegyeztetni nem lehetett. Megoldást jelenthetett volna, ha egy darabot felások ősszel a kert elejéből, beültetem, és megjelölöm, hogy az ekésbácsi ne menjen rá a trakijával. Igen, de az ásás nem ment, mert pont azidőtájt injekciózták a derekamat. Ámde ahol a szükség, ott a segítség: rendelkezésemre állt tesóm kertjéből egy darab, amin kísérletezhettem. A dolgok szépségét csak fokozta, hogy sógorom felásva adta át ezt a kis parcellát, így könnyűszerrel vethettem.

Idén még jobb lesz a helyzet, mivel megvan a kistraki. A tél alá vetéshez felhasználandó ágyás helyét nem kell majd ásni, egyszerűen lerekesztek majd a kert elejéből egy darabot, meg lesz tárcsázva, és ültethetek kedvemre. A szántott résztől elkerítem két karóval meg egy szál madzaggal, így a trakisbácsi majd kikerüli.

A tavalyi kusza ágyások vegyes, de termő képet mutatnak. Vegyük sorra.

- Azt korábban is tudtam, hogy a póréhagyma képes áttelelni. A tavaly ősszel megmaradt hagymákkal az volt a tervem, hogy nagy, földes gyökérkolonccal kiszedem, és a szántás után visszaültetem a porhanyósított földbe a töveket. A szántás után egy nappal azonban megjött a havazás, és a hó meg is maradt, ezzel a visszaültetésnek lőttek. A koloncos tövek ott maradtak a kerítés tövén, ahova ledobáltam őket. Hogy meg ne fagyjanak teljesen, egy kis maradék kukoricaszárat dobtam rájuk. Ez alatt egész jól átteleltek, szedhettem őket. Még van néhány szál, amit meg szeretnék hagyni magnak. A fajta csak a közönséges, mindenhol kapható Calabrese. (A gyökeres földkoloncokat otthagyom a kerítés tövén, ott egye a fene az egész földhányást, úgyis pont ott ásta fel a kutya a kerítés lábazatát. )

-Ősszel egy sereg júliusi vetésű kínai kelt nem fogyasztottunk el. Ezeket Hédihez telepítettem át. Egy darabig ( olyan karácsonyig ) eléldegéltek, addig nagyon jókat ettünk belőlük, de aztán az olvadás és fagyás hullámzását nem bírták, megrohadtak. Egypár tő túlélte a telet, de azok már most magszárba mentek.

-A szeptemberben elvetett áttelelő saláta szépen fejesedik ( a fajta neve Téli vajfej). Karácsonyig szedegettük a leveleit, eleinte megenni, aztán inkább táldísznek. A tövek egy részét még októberben szétpalántáztam, ezek rosszabbul vészelték át a hideg napokat, mint amik az eredeti ágyásban maradtak.

- Az októberben elduggatott fokhagymát a sógorom felásta, nem tudok róla nyilatkozni. Csak régebbi tapasztalataimból mondom, hogy az ősszel elduggatott fokhagyma nagyobb fejeket ereszt, mint a tavasszal elültetett.

-A dughagyma ugyanígy járt...

-Az őszi mák (a fajta neve Zeno) kiválóan hajt, egészen nagy, hamarosan lehet ritkítani. Még októberben vetettem el, és meg voltam győződve róla, hogy semmi se lesz belőle. Elvileg a korán hajtó mák még a kedves kis máktokbarkó rajzása előtt levirágzik, így nem tud kárt tenni benne ez a ronda bogár.

-Az áttelelő kelkáposzta elég pocsékul nézett ki még pár hete is. A meleg idő hatására azonban gyors növekedésnek indult, s elég szépecskén hajt. Jani már fel akarta kapálni, de állítólag a fajta tulajdonsága az, hogy a nyeszlett mivolt meglepő gyorsan átvált hatalmas kelkáposztafejekbe – már májusra.

-A leveles kel igencsak rossz bőrben van. Bár két éve áttelelt, idén ez nem ment neki. Ez az egy fajta járt pórul igazából a teleltetésnél.

-A januárban elvetett mák is kikelt, helyeskésen sorol.

-A szintén januárban elvetett zöldborsó is szépen kikelt, nagyobb, mint tavasszal vetett, kelőfélben levő társai.

-A petrezselyemsuliban szépen zöldellik a friss petrezselyemzöld.

-A spenótot ősz óta esszük, s bár téli szüneten volt, takarás nélkül, a három másfél méteres sor két családot heti egyszeri spenótos kajára való mennyiséggel dúsan ellát.

Mivel idén már egységes területben gondolkodhatok a télizöldséges kert kialakításánál, kibővíthetem a zöldségek körét is. Így a felépítés a következő lesz:

-fokhagyma,

-dughagyma tavaszi zöldhagymának,

-a gyatra, ceigli petrezselyemszálakból petrezselyemsuli,

- Elefánt póréhagyma: ez egy különösen hidegtűrő fajta, gondolom nem rohad meg az olvadás-enyhülés hatására sem,

-Tétényi téli sarjhagyma,

-áttelelő kelkáposzta (Adventi fajta),

-leveles kel,

-spenót, Matador fajta,

-Téli vajfej saláta,

-őszi mák,

-januári vetéssel Rajnai törpe borsó és tavaszi mák,

-egy kis bimbós kel.

Egész zöldségsorozat; a felsorolásból kitűnik, hogy főleg a leveles-és hagymaféleségek képviseltetik magukat…

A területkialakítás egyszerű lesz, bár –legalábbis elviekben- már jobban hozzá kell készülni. A majdani téli vetemények helyén most természetesen még a korai borsó hajt, és lollo rosso nyújtogatja ki a kis piros levélkéit. Ezek letermése után már csak igen rövid tenyészidejű zöldségek fognak idekerülni. A sarj-és póréhagymát meg egyenesen, már most ebben az ágyásban nevelem, palántáról.

A növényvédelem aránylag egyszerű, mert a kelési szezonjukban már nem tombolnak úgy a kártevők, mint tavasszal: kevés a földibolha. A káposztaféléket a hernyók megmászták, de azokat Nyunyi nap mint nap kéjesen nyomogatta szét egy botocskával, örömködve, hogy milyen szép sötétzöld a vérük. A problémát a második szomszéd diófáján tanyázó varnyúk jelentik, amik különös szeretettel vonzódnak a már ősszel kihajtott fokhagymához. Tavaly nem kaptam madárhálót, így az ágyásokat szétszabott necczsákkal takartam, ez is tökéletesen bevált. Egy kis fagyvédelem se jött rosszul, ezt fűrészporral és avarral oldottam meg, idén is így fog történni, a márciusi favágásból egy egész zsák fűrészport kapartam össze erre a célra.

Ha meg nagyon bebuzdulok, tán egy csepp fóliaalagutat is szerkesztek a spenót meg a sarjhagyma felé, ki tudja? J

Még van egypár zöldségféle, ami megteremhetne itt. Elvileg létezik télen hajtó, áttelelő brokkoli. Nagy vágyam, hogy olyan sarjhagymára is szert tegyek, ami a magszára végén mini hagymákat szül, és azokat leszedve meg elültetve lehet megújítani a hagymaágyást. Ilyen fokhagymában is létezik, kicsi koromban láttam ilyet nagymamám húgánál, akinek igen régen mintagazdasága volt Várbalogon. Fogalmam sincs, hol lehet ezekhez a fajtákhoz hozzájutni.

Apósom egy szőlőhegyi cimborája mondta, hogy ő a sárgarépát is kint hagyja meg a pasztinákot is, mert úgysem fagy meg, sokkal frissebb marad, mint a betárolt, ami megfonnyad. Erre azért már nem visz rá a lélek, mert nincs kedvem egy levesnyi cucchoz száz métert gyalogolni (ennyire van a kert a ház hátsó kijáratától), a fagyott földet ásni. A pincébe menni ennél gyorsabb és kellemesebb…

A másik: tavaly a nyamvadt zellerszárdarabokat gyökérrel együtt a ganédombra szórtuk, s most néztem, hogy milyen szépen kihajtottak! Talán meg lehetne kísérelni zeller teleltetését a friss zöld érdekében?

Ennyit a teleltethető zöldségekről. Az egységesen kialakított zöldségteleltető kerthez nagy reményeket fűzök. Jó lesz, ha télen is a sajátunkat ehetjük, és korán tavasszal már friss zöldhöz juthatunk. Egész sorozat ennivaló: valamelyik bizonyára sikerülni fog!