Öngyógyítósdi 6. Gyomirtás, mulcsozás a vegyeskertben és az elvek szembeköpése

Egy kis személyes

Röstellem, de eléggé hanyagoltam a blogot, mivel elég sok minden más elvonta az energiám a kerttől meg a blogolástól. Szóval... mikor  Juhmeli édes Bálintja, Vargaera kis Lernkéje megszületett, annyira gyönyörködtem az apróságokban, hogy nemsokára azt vettem észre, hogy kétcsíkosat kell pisilnem. Október végére tehát a mi családunk is gyarapodik egy újabb kis emberkével. Nagyon boldogok vagyunk. 

A gyarapodás folyománya a helyszűke a házban, szóval épp lakásfelújítás közepén tartunk, Jani bútorokat gyárt, belefogtunk az összes kis javításba, ami az építkezés óta elmaradt, meg festetünk is nemsokára. A babavárás elején eléggé takarékon voltam, de most már kezdek erőre kapni és rendszeresebben posztolgatni. 

Vegyes kultúrák, társítások

Répa-hagyma-paradicsom

Korán vetettem, soká kelt ki, de mostanra nagyon megugrott. A sárgarépát egyelgetem a napi körutak során, az ujjnyi vagy ceruzavastag kis répákat megeszik a gyerekek. Bőven van már petrezselyemzöld, főzőhagyma. A kihagyott 1 m szélességű helyeket szalmával mulcsoztam, ide San Marzano paradicsom került, némi maradék dughagymával körbeduggatva. Őszintén szólva, nem nagyon turbósítgatta,  nehezen is eredt meg. 

Ebbe a közegbe vetettem a tápiószelei génbankból szerzett szigetközi pasztinák tájfajtát, a magminta két sorra volt elegendő. Lassan kelt ki, most öt-hat centisek a növénykék. Gyomlálás után fűmulcsot kapnak majd. 

Retek/sali + káposztafélék + kabakosok

Nagyon jól működő társítás, a száraz áprilisban alig volt földibolhánk. A retek-saláta vegyes vetés tuti tipp, merem ajánlani mindenkinek! A saláta a lassan palántává növő káposztaféléket is védi. (No meg szerencsém van a nedves idővel, azt rühellik a földibolhák.) A cukkinik patisszonok is alakulnak, bár szükség lesz némi pótvetésre, mert kicsi fiam nagy kíváncsian szétbontotta az egyik vetőfészket, kidobta a csírázó magokat. No de ennyi baj legyen...

Következő feladat a káposztafélék szétpalántázása, a zeller is már nagyon rühelli a virágládát. Nyári salátamagból elég kevés van, de ezt a kísérőt nem nagyon érdemes elhagyni, azt súgják az eddigi tapasztalataim. A Vetéstől a tálalásig azt a módszert javasolja, hogy ültetőfával vájt kis lyukba 6-7 szem magot tegyünk a tőtávnak megfelelően és locsoljuk be, így gazdaságosabb a magfelhasználás, mint a sorbavetésnél. Megszívlelendő az ötlet. 

Csemegekukorica-uborka

Szépen kikeltek, az ubi 3-4 leveles. Ha még két-három levelet hoz, ki kell csípni a közepét, hogy elágazzon. 

Marginális

Ági adott még 10 tő Zömök fajtájú paradicsomot, amit nem akartam a répás vegyeságy árnyékos részébe szuszakolni, ezért ez a paradicsomsor az egyik üres, napos ágyásszélre került, a fokhagyma mellé. Néhány tő körömvirágot kap kísérőnek, meg sok mulcsot. Lényegesen könnyebben éledt meg, mint a San Marzano.

Kiültettem a Zömökök mellé a Szentesi kosszarvú paprikákat is. 

Babok

Külön ágyba ment a bokorbab meg a génbankos babok. Pechemre futni akarnak, látszik a kacsokon, amit növesztettek. Meg kell karózni őket. A lóbab virágzik, a fűszerkertben találtam neki helyet. Egyelőre nem tetves. Hiába vásároltam be csicseriborsóból, el sem ültettem a magokat a sok eső miatt. Majd jövőre...

Mulcs gyomokból, hulladékokból

A májusi esők szinte egymásba értek, ennek következménye az elképesztő buján növekvő vegetáció. A gyomok persze elég jól beelőzték a veteményt, kapálni a sarat pedig nem volt kedvem, úgyhogy a kert nem vegyes, hanem inkább elhanyagolt képet mutatott. Most álltam neki rendet tenni, kapa helyett gumikesztyűvel nyűttem ki a gyomokat a még mindig jó nedves talajból és jobb híján ezzel mulcsoztam. 

Mulcsanyagot adott még a fűnyesedék, meg a dombágyásra vetett, majdnem felmagzott spenót. Figyelemreméltó ez a spenót, tényleg igazán szuper talajállapotokat hagyott maga után. Arra gondoltam, az őszi rendrakást követően, ha már nagyjából a fejünkben van a kertterv, a palántákkal nyáron betöltendő helyeket már ősszel elő lehet készíteni spenótvetéssel, amit ráadásul már február végétől lehet szedni. Palántázás előtt egy kicsivel csak lekapálom a kivénhedt spenótot és már mehet is közé a végleges nyári kultúra. Visszatérülne a magok többletköltsége.

A gyomnövények kondija sokat elmond a talaj állapotáról és ez a tavalyi mulcsozásnak köszönhetően szemlátomást javult. Kevesebb a paréj, több a tyúkhúr. Rengeteg a szulák meg a madárkeserűfű - jelezve a talaj tömődöttségét. Mulcsozz be, kérlek - szól az üzenet. A sok esőnek köszönhetően felhígult a tavaly túladagolt fahamu, sokkal szebb, egészségesebb a növények kinézete. Nem kapáltam a sűrűn benőtt sorok között, csak kihúztam a gyomokat, jól kiráztam a gyökerüket, nagyjából összetéptem őket és a sorközökre fektettem. Ahová kevés jutott, oda szórtam a felmagzott spenótot, salátát, magról kelt szarkalábakat. 

Gyümölcsök

Amilyen jó a sok eső a zöldségnek, annyira ártott a gyümölcsfáknak. Az őszibarack tafrinásodott, ezt megoldottuk tépkedéssel. A Húsvéti rozmaring almafán pajzstetvek jelentek meg, ezt is jól megkopasztottam. A tetvekkel azonban nem bírtunk (biokert ide vagy oda), jött a Decis, mint Minyonéknál. Most a körtéinken az a jó kis bacis hajtáshervadás van soron, hétvégén megkapja a rezet és kész. Az alatta lévő szamócát pedig letakarjuk fóliával. Ez van, mi is lejjebb adtunk az elveinkből. 

Édes hármas

„A közepiből morzsoltam. Régen is mindig azt mondták, hogy a közepe a lelke a szemnek, vagyishogy a nyélnek. A hegyén meg a végén levő szemeket nem kell belerakni, azt ki lehet vágni, nem vetőmagnak való. A közepe, az éri a legtöbbet-’’ mondta a kertszomszéd Marika néni, amikor a markomba olvasta a csemegekukorica-szemeket. Előtte panaszoltam neki, hogy a drága, fémzárolt csemegekukorica-mag enyhén szólva hiányosan kelt ki. Marika néni erre meglepett egy óriási adag háziszedett vetőmaggal. „Ezt vissza lehet ültetni, nem fajzik el, mint az a sokféle agyonnemesített franc hibrid, és finom is”-tette hozzá. Igen megörültem mert már évek óta keresgéltem olyan fajtát, ami tényleg nem hibrid, és nyugodtan visszaültethető. Vetettem is belőle azonnal, de nem csak sorba, hanem a mifelénk divatozó hármas társítás szerint rendeztem el a neki szánt jókora ágyást: az uborka-kukorica-futóbab trió formájába vetettem.
 Ez a három növény egy területen gyönyörűen megterem. Kicsi koromban is gyakran láttam sok kertben ezt az „édes hármast”, amivel kis helyeket is jól ki lehet használni.Ebben az összeállításban a kukorica mint oltalmazó és támasz hűs árnyékot ad a vízigényes uborkának, és egyben természetes karója a futóbab indáinak. A termésérlelésben azonban a rákúszó növények nem zavarják. Valamivel nagyobb hely kell az „édes hármashoz” , mint a közönséges csemegekukorica – ágyáshoz, de lényegesen kisebb így is a szükséges termőterület, mintha külön-külön vetnénk babot, csemegekukoricát meg uborkát. Két éve kísérletezek kordonon nevelni uborkát, de teljes csőd, idén visszatérek ehhez a régi, parasztkerti megoldáshoz. 2010-ben ültettem utoljára így, akkor egész jól sikerült, különbül, mint az elmúlt két évben együtt.

A nevelgetési eljárás a következő:

Először a csemegekukoricát kell elvetni, sortávolságnak bő 1 méter kell. A kukoricamagot nem szoktam áztatni. Lépésenként ültettem el két-két szem kukoricát, takartam, majd vártam. Hamarosan kibújtak a kis növények. Ekkor a sorközöket felkapáltam, és a közepére egy sávban elvetettem az uborkamagokat. Marika néni mondta, hogy a magvakat édes tejben áztassam egy éjszakán keresztül a biztos kelés érdekében. Mivel nemrég vetettem, ezek még nem keltek ki. Célszerű a későbbi macera elkerülése érdekében peronoszpóra-rezisztens fajtát választani az uborkából.
A babot is közétettem: a babszemeket a kukorica kelése után kis kézi ásóval a kukoricatövek mellé ültettem, minden második tőhöz egy-egy szemet. A babnak mindenféleképpen futósnak kell lennie, jó a törökbab, a Juliskabab, meg a számtalan hasonló fajta. Ezzel összeállt a csapat, innentől kezdve csak pátyolgatni kell a fejlődő növényeket.

Mindhárom növény kikelése után alapos gazolás jön, aztán be kell mulcsozni jó vastagon az ubi környékét fűnyesedékkel, szalmával. Ez a talajt nedvesen és gazmentesen tartja, és az uborka sem lesz sáros. A kukoricát fattyazni kell egyszer. A babbal nem kell foglalkozni, az illedelmesen hajt majd, és ahogy kell, felkapaszkodik a kukoricára. Amikor az uborka méteres hajtásokat növeszt, kacskaringós kacsokkal a végén, akkor ezeket fel lehet tenni a kukorica alsó leveleire. Az uborkák így hasonlóan növekednek a kordonoshoz, szép tiszták maradnak. Azért nagy szárazságban az egész együttest meglocsolom néhányszor. Két hónap múlva dús, nehezen áthatolható dzsungelünk lesz, teli szúnyogokkal, ideális gyerekbunki. És lehet kutakodni a termések után. A kukoricák címereinek magasságában kifejtős jellegű babot szedhetünk, a kukoricacsövek eddigre már megteltek, és térdmagasságban lehet szedni az uborkát. Tény, hogy az intenzív, kordonos művelésben, illetve külön karókon bővebb a termés, de ez helytakarékosabb, illetve kevesebb vele a munka: megspóroljuk a támrendszer macerás építését, ősszel pedig elbontását.A sűrű, összefüggő növényzet és a vastag mulcs kifojtja a gazokat. Kordonbontás helyett csak a kórót kell eltakarítani, de ezt darabokra vágva gyújtós gyanánt el lehet használni. Nagyanyáink tapasztalatán kialakult, bevált társítás ez kiskertekbe. Nagykerti, szántóföldi változata is közismert volt a régi paraszti gazdálkodásban: ez a takarmánykukorica-bab-takarmánytök hármas.  
Az "édes hármas" ültethető főveteménynek- ilyenkor a vetés ideje április vége-május eleje, és júliustól terem. Ilyenkor a termés korábbi, igen finom minden. A kukoricából és a babból ha hagyunk tovább érni, a jövő évi vetőmagszükségletünket is kinevelhetjük.
Korai fajtákból összeállítva másodvetésként is jól szerepel, ha június végéig szabadul fel hely a kertben erre a célra. Ilyenkor a bab már nem érik be őszig száraz babnak, tehát a jövő évi vetőmagot sajnos nem tudjuk innen megszedni, de megenni fejtősen finom. Az uborka és a csemegekukorica ebben az esetben szeptember elejére ad fogyasztható termést. Ez is jó, bár a csemegekukorica íze ilyenkor már nem olyan dús, telt, mint augusztusban. Az uborkának viszont optimális a már kicsit hűvösebb időjárás! És még egy haszna van. Anyuci szerint szeptemberben a legjobb az uborkát eltenni, mert már nincsenek olyan melegek. A júliusban eltett ecetes uborka - hacsak nem tömte teli tartósítóval - sokszor az augusztusi kánikulában felforrt, megbuggyant, bepuhult, ki lehetett dobni. A szeptemberi eltevésű azonban még jövő tavasszal  is kifogástalanul ízes maradt. Eltenni való uborkát ezért régen mindig ebben a felállásban és ütemezésben neveltek nagyszüleink.
 Én is ezt az eljárást követem: egy darab van fővetemény gyanánt, és a hamarosan letermő zöldborsó helyére is ez kerül majd. Igazi lusta kertésznek való megoldás ez, aki mindent szeretne, kevés munkával.

Vásári tulipánok, nárciszok

Ilyennek kéne lenni - ilyen lett jellegű poszt következik a tavaszi hagymásokról. Az előzmény a tavalyi Gartenlust, ahol szuperakciósan vásároltam egy nagy szatyor többé-kevésbé ömlesztetten árult, de fajtánként papírzacskóba válogatott és fajtanévvel megjelölt virághagymát, majd nagy boldogan elültettem a szerzeményeket. Nem tudom, a tapogatás vagy a nagy vásári meleg tette, hogy a hagymákból nem pont ugyanaz bújt ki, mint a katalógusfotókon. 

Áprilisban alig akartak előbújni ezek az új növények. A botanikai tulipánok már majdnem elnyíltak, mire kimásztak nagy keservesen a talajfelszínre a hajtásaik. Gondolatban már temettem őket, de aztán egyszer csak megérkeztek. Nézzük, hol egyezik az eredmény és az ígéret. Bal oldalon a katalógusfotó, jobb oldalon a kertünkben fotózott. Vettem Lambada tulipánt. Ezt ígérték, ilyen lett:

A Daydream is elég jó, de a miénk színei élénkebbek, mint a katalógusfotón.

A Shirley fajta még szebb is, mint az ígéret:

A lila és rózsaszín fajtáknál már valami turpisság van. Lilából amit vettem, az egyik a Black Hero,  a másik egy sötét pünkösdirózsa-színű tulipán (sajnos nem írtam fell a nevét) lett volna, vegyes csoportokba ültetve, helyette egy csinos, de korántsem ennyire feltűnő generál-lila tulipán lett, igaz abból rengeteg. De legalább nagyjából hasonlít arra a pünkösdirózsa-színűre, amit elképzeltem.

A Gerbrandt kieft viszont csak csúnya, nyomorult árnyéka önmagának.

Nárciszból Minnow fajtát vettem, korai és gazdagon virágzó nárcisz, Sajnos nem tudtam a virágzáskor lefotózni, de tényleg ilyen, gyönyörű, gazdagon virágzó. Ebben a fajtában nem csalódtam. (forrás)

Az Amor nem teljesen azonos a katalógusfotóval, de azért nagyon szép, kecses.

Tanulság: óvakodjon a parasztlány a szuperkülönlegességektől. Ti már jártatok így?

A régi, megbízható tulipánok egyébként a lehető legjobb formájukat hozták, a jobbra lenti sárga tulipán virágja alatt egy érdekes, zöld-sárga csíkos plusz lepellevél is képződött.

Öngyógyítósdi 5. Kelés és a vetések második szakasza

Korai vetés, hátulütőkkel

Még március legelején, az akkori pár enyhe napban végeztem el a sárgarépa-petrezselyem, dughagyma, retek és saláta vetését. Négy-öt hétig hevertek a magok a földben, mire úgy döntöttek, hogy előmerészkednek. A gyökérzöldségfélék ezt bizony hiányosan tették, a tartalékolt rövid tenyészidejű répamagokkal megpróbálkozom a második menettel. A kis hagymák már úgy tizenöt centisek, rendben vannak. Igaza volt InLandirnak, kár volt a sietségért. 

Földibolha-ügy

A retek és saláta magját keverve vetettem, mivel Gertrud Franck szerint ez a tuti a földibolha ellen. Igen ám, de a biokertben mindig több tényező összhangja adja meg a kulcsot a sikeres védekezéshez, erre kellett rájönnöm. A saláta valóban riaszt, azonban önmagában kevés, mert: 

- a nagy szárazságban, locsolás nélkül mindenképpen keresnek valami keresztest a kis fekete pattogók. Tehát víz nélkül a legjobb riasztónövény sem életbiztosítás.

- ugyancsak a szárazság miatt elég hiányosan kelt a saláta is, mostanra érte utol önmagát. Ilyen időjárási viszonyok közt az 1:4, 1:5 magkeverék arány nem jó, kell az 1:3 a retek javára. 

Szóval a ragasztós bolhataligáknál és hagymapépeknél jobb, sokkal hatékonyabb a salátamaggal keverés, de száraz időben nem lehet megúszni a vízpótlást. 

Cserebere, ajándékok, szerzett holmik

Csicsóka

Erzsi lóbabját is az első menetben márciusban vetettem el, nos, nem sietett a kikeléssel, megvárta az áprilist. A bokorhajtások szépen kibújtak. Ibolyától kaptam csicsókát és nagyon jól szaporodó hagymát. Őket április közepén vetettem el. Szinte napok alatt pattantak ki a földből, gyönyörűek. 

A tápiószelei gémbankos pasztinákot (szigetközi tájfajta) is aznap vetettem, ő még a földben van. Nem aggódom, úgy olvastam igen vontatott kelő. A génbankos babok közt örömmel fedeztem fel nagyanyám gyöngyörgetett Juliskababját, meg egy fehér, közepes szemű gyöngybabot. 

Vetés kottából: káposztafélék, kabakosok

Igazság szerint nem ragaszkodtam 1000%-ban a vetéstervhez mindenütt, de ahol a káposztafélék játszanak, ott nagyon. Ők a legkedveltebb, de ugyanakkor legveszélyeztetettebb növényeink. A retket-salátát olyan sortávra vetettem, hogy közéférjenek felváltva a káposztafélék és a tökfélék sorai. Egyéb munkák miatt csak május 2-án reggel, a borongós időben tudtam nekilátni ennek a fázisnak. A páratlan sorközöket nevelőágyásnak használva vetettem egy-egy sor kelbimbót, brokkolit,  karalábét. A páros sorközökbe fészekbe vetettem 4 bokor patisszont és 5 bokor cukkinit. Tehát a módosított sorkiosztás a következő:

 - büdöske

- saláta/retek

- kelbimbó nevelősor

- saláta/retek

- patisszon

- saláta/retek

 - brokkoli nevelősor 

- saláta/retek

 - cukkini 

 - saláta 

- karalábé nevelősor

- saláta

Nálunk a káposztafélék szépen kikelnek, jól működik a hidegágyi nevelés, a szaporulatot majd elpalántázom máshová. A védőnövényéből, a zellerből két ládányi palántát neveltem, amelyek már két hete kint edződnek az ablakokban. Amint elég nagyok lesznek a káposztafélék a szétültetéshez, megy közéjük a zeller. Egyébként nagy szerencsém volt az idővel, a reggeli vetést a száraz földben a jó Szent Péter délben alaposan megöntözte. 

Ahol ragaszkodom a bevált társításokhoz, vagy esetleg a monokultúrához

Jónak találtam tavaly a csemegekukorica-uborka párost, a következő négy sort ők foglalják el. Külön ágyásba mentek a babfélék, az ő másodveteményük idén talán a Rajnai törpe borsó lesz, mivel a borsóvetésről sajnos már lekéstem. 15-20 tő paprika is kell,  nekik az eddigi sorok után szorítok majd helyet. A kert előtti virágágyásba ültettem szegélynek a földimandulát.

Palánták

Nem pepecseltem sokat velük, Február végén készítettem egy vödörben fele virágföld-fele vakondtúrásföld talajkeveréket, kiegészítve 5-6 ültetőlapát durva szemű homokkal. Nagyon nagy cserepekbe vetettem ebbe a földkeverékbe póréhagymát, gumós- és szárzellert, San Marzano paradicsomot, Szentesi kosszarvú paprikát és Lila bika padlizsánt. Utóbbit szikleveles korában Andris a kanapén elemzés tárgyává tette, úgyhogy kb. 3-4 növénykém maradt. Szép fejlettek a palánták, a jó idő beköszönte óta a külső ablakpárkányokon edződnek. Nem lépett fel palántadőlés, pedig nem kezeltem őket semmiféle növényi levekkel. Igaz, a vizet azért elég takarékosan adagoltam. 

Problémák a talajjal

Március elején mint az őrült, úgy kapáltam és gereblyéztem fel az egész kertet. Hiba volt, az esők jól megverték, aztán a száraz forróságban kőkeményre kérgesedett a teteje. Az újrakapálás helyett Jani megszánt és átforgatta a sógitól kölcsönkért rotációs kapával az egészet, hogy egyáltalán vetni tudjak. Igen, mulccsal meg lehetett volna előzni mindezt, de mulcsanyag az akkor nem volt még kéznél. Most már a kert jó kétharmadát bevetettem, csak a palántáznivalók helye üres. A fűnyírás most már nagyon esedékes, a vetetlen helyeket fogjuk elsőként a mulccsal betakarni, aztán jönnek a már soroló, kikelt növények. Tanulság: 1-2 körbála szalmával bizony fel kell készülni a szezonkezdetre, ha a minden sorközbe spenótvetést hanyagoljuk.

Egyéb mulcsos dolgok

Volt sok farohadék félig komposztálódott ágnyesedék, fűrészpor meg ágdarab, ezt az anyagot a ribizlik meg az ősszel telepített málnaágy kapta. A tetejére a lenyírt tujaágakból is terítettem. Nagyon jól reagáltak rá, nem senyvedtek, hanem energikusan kizöldültek. A tízből két tő száradt csak ki. Sajnos a kis ezüstfenyőnk úgy tűnik, nem élte túl a harmadik karácsonyfa-ciklusát, úgyhogy haló poraiban ő is mulcsként végzi. 

Őszi szerzemények: riszméte és fertődi málna

Szüret
Csupa zöld. Dombágyásról spenót, kertből retek, fokhagymazöld és sarjadékhagyma, virágágyásból snidling és medvehagyma. A rukkola felmagzott, komposztáltam, a madársalátát mind megettük. 

Munka munkával

Igen hamar vége lett a télnek - hiszen három hete még havazott , most meg kánikulához közelít a hőfok. Bolond az idő, de csodálatos! Szinte iszom a meleget, és úgy sütkérezek a napon, mint a tyúkok a porban. Jaj, alig vártam már ezt!

A kertet azonban expressz sebességgel kell megművelnem, mivel a melegben a talaj nedvességtartalma rohamosan csökken napról napra. Későn, csak hétfőn sikerült letárcsáztatni a kertet, és azonnal neki is estem a munkának. Persze a lehetőségekhez mérten hozzákészültem: egy-két nappal korábban már beáztattam vizes homokba a sárgarépa-és petrezselyemmagokat, a zöldborsót, a babszemeket, a céklát. Azonnal planíroztam és mindent vetettem.

Mint ahogy írtam, már nem a vetési munkálatok kezdetén járunk. Az első körben – még márciusban, két nagy havazás közt – már vetettem egy jó adag Rajnai törpe borsót, fokhagymát, dughagymát, mákot és salátát. Utána jött az a hét, amelyen minden nap havazott, utoljára húsz napja. Meg voltam győződve róla, hogy az összes mag kirohadt a földben, erre mit vettem észre egy napon? Hogy minden hajt. A kertben itt a legszebb a zöldborsó, a fokhagyma évek óta nem volt ilyen takaros.

A második bevetett táblán április első igazi verőfényes napján dolgoztunk. Ezt kis rotációs kapával törtük fel, ide a korai sárga és lila krumpli, bőséggel hagyma és zöldborsó került. Aztán jött Józsi bácsi a trakijával, tárcsázta a földet, és hét eleje óta megállás nélkül vetek és vetek.

Először ismét nagy mennyiségű zöldborsót – bízom benne, hogy még gond nélkül kifejlődik- aztán késői sárgarépát, petrezselymet, hagymát, cukkinit, csemegekukoricát, babot, virágot, vagyis mindent egyszerre. Nincs olyan tüchtig öngyógyító fazonja, mint Hédi kertjének, de azért próbálom figyelembe venni a társítás alapszabályait. Ennek megfelelően a sárgarépa és a hagyma elegánsan egymás mellett sorolnak, a retek jól elvan a szomszédos salátával, a babot meg a hagymát jó messze raktam egymástól. Most nagyobb sortávokat hagytam, mint tavaly.

Minden egyes magot a vetés előtt áztattam, hogy jó degeszre szívják magukat, s bár a talaj elég nedves volt még legalábbis hét elején, azért jócskán töltöttem a vetőmag alá is vizet, hogy ne száraz földbe kerüljön, és hamar tudjon csírázni. A sárgarépa magjait nemcsak homokba kevertem, hanem egytizedrésznyi salátamagot is hozzátettem. Tanultam a tavalyi-tavalyelőtti esetekből, amikor társítás gyanánt egyharmadnyi salátamagot hozzátettem a sárgarépához, aminek az lett a vége, hogy a gyengécske, kelő répát majdnem megfojtotta a saláta.

A céklát is megáztattam, de a három fajta cékla magjaival Nyunyi keverem-kavarom játékba kezdett, aminek az lett a vége, hogy kidöntötte egy negyedik edénybe a három pohárkában ázó magokat. Így most ömlesztve fog teremni a cékla. De hát a céklának mindegy, engem meg nem zavar.

Nem vártam a kukorica és a bab vetésével sem. A kukoricának már megfelel az idő. Bár a bab vetési szezonja májusban kezdődik, én már nem várok vele többet. Nem ígérnek az időjósok erős lehűlést, fagyokat, minek húzzam tovább? A csemegekukoricát úgy vetettem el – igen nagy sorközökkel- hogy hagyományos módszerrel közé ültessem az uborkát. Most nem fogom kordon mellett nevelni, a kukoricára való felfuttatással lett eddig mindig a legjobb termés. A kordon egésze megmarad a paradicsomoknak. Azon is gondolkoztam, hogy megkezdem a paradicsompalánták nagyjának kiültetését. Nagy hidegek nem lesznek már. Bár a növénykék még nem valami nagyok, már tíz napja kiszoktatón vannak. Szerintem a kerti földben még jobban fejlődnének, pláne puha, vastag mulcs alatt. Ezt még jövő hét elejéig meggondolom.

A gyors munkát többek közt az tette lehetővé, hogy kisleánykám igen lelkiismeretesen és strapabíróan segített a kertben, rengeteg munkát precízen elvégezve. A hagymaduggatást és sok vetési munkát a nyolc éve ellenére teljesen rá lehetett bízni. Igaz, hogy a hagyma olyan Hello Kitty-dizájnnal került például a földbe – egy vörös, egy fehér, egy lila – és csajosan, virágokkal kombinálva vetett: Így kicsit kusza lesz az összkép, de kit izgat?

A mai napra már alig maradt valami vetnivaló, nem kell olyan kapkodva dolgozni. Úgyis szükséges lesz az első bevetett tábláknál a gyomlálás is, van munka elegendő. Befejezem a fő vetéseket, a jövő hétre már az intenzív kapálás-gyomlálás, öntözés, palántázás lesz az esedékes feladat.

Tavaszi sprint

Igen, tényleg sprintelés, ahogy kivirult a tavasz. Pár hete, hogy havat hánytam még, és a múlt héten már pólóban tekertem haza a munkából. Ide meg nem írtam közben szinte semmit, holott a kertben is komoly munkálatok zajlottak.

Még március első, viszonylag enyhébb napjaiban megmetszettük a fákat, illetve Laci metszett, én meg szörnyülködtem, hogy milyen magasra felment a fán. A körtefának és a meggynek ugyanis a fősudarát alaposan visszakurtította, és a szomszéd felé eső ágakat is jól lenyeste: nem kell, hogy az égig nőjenek, aztán hat méter magasban rohadjon el a termés java.

A nektarinfát is jól megnyeste. Ennek a fának nem tudom, mi baja lehet. Alul a tőnél felvált a kérge, feljebb folyik belőle a macskaméz, és a törzs alja teljesen elfeketedett. Csúnya és beteg kinézete van. 

 

A többi fa rendben van és vígan hajt. Azonban amiket tavaly ültettünk, azok közül a folytonérő málna és az őszibarackfa nem élte túl a telet. Pláne az előbbieket sajnálom, bár vigasz, hogy a szeder, az egres és a ribizlik vígan élnek.

Az öreg feketeribizli – bokron viszont aggódok. Már vagy húsz éves, és most tavasszal alig rügyezik, teli van száraz ágakkal. A tövet még anyukám kapta egy munkatársától, tehát nem nemes, faiskolai növény. Azonban a gyümölcse sokkalta édesebb, mint az ismert fajtáké. Hédi csemetekerti ribizlije ehhez képest gyomorösszehúzóan savas. Kedves olvasóink segítségét, tanácsát kérem! Lehet-e dugványról, bujtással vagy szőlőhöz hasonló módon szaporítani a ribizlit? Sajnálnám ezt a fajtát, ha kiveszne a kertből, és gyarapítani is szeretném a ribizli-állományomat, ha már a málna kidöglött. Ha még idén lesznek friss hajtásai, abból megkísérelném a szaporítását.

 

A lemosó permetezés is időben megtörtént, kedves sógorom csinálta meg szívességből a múlt héten, még a rohamos rügypattanás megindulása előtt. Most már talán késői is lenne.

Közben még apósomtól kaptunk két magról kelt, fehér gyümölcshúsú, félvad őszicsemetét, ami kissé enyhítette a faiskolai csemete kidöglése miatt érzett bánatomat. Sajnos a kis Andris az egyiket gyökerestől felhúzta, de még sikerült a kis fát megmenteni: visszaültettem a kidöglött helyére, és jól beöntöztem. Bár már eléggé kifakadtak a rügyei, bízom benne, hogy megéled még. Buzgón locsoljuk mindennap.

Ma már gyönyörűen virágoznak a fák, a növekvő és fakadó bimbók mindenféle állapota látható a kertben. Pont arról beszélgettünk tesómmal, hogy mivel minden növény késésben van, egészen fura, hogy az összes gyümölcsfa  (barack, körte, meggy, ribizli, alma) egyszerre hozza a virágait. 

Talán a virágok elfagyását már megússzuk – volt elég hideg a télen – és bőségesen lesz gyümölcs, lekvár, aszalnivaló.

A tavasz igazi hangja

A tavasz igazi hangja mindenkinek más. Nálunk éppenséggel jelentheti ezt az, hogy a madarak dalolnak, a kertszomszéd már most nyírja a füvet, zümmögnek a bogarak, csattog a metszőolló, és a tiszta időben jól lehet hallani, hogy a kálnoki templomban délben hogyan húzzák a levesnótát.
 Az igazi hangot azonban nem a gépek és lelkes meg lelketlen állatok adják, hanem a növények, méghozzá a fák. Jól ki kell nyitnunk a fülünket, hogy ezt a neszt meghalljuk!
Ehhez először is sutba kell vágnunk minden zajkeltő eszközt, és valami jó puha talpú cipőt kell húznunk. Utána el kell indulni egy közeli erdőbe, lehetőleg olyanba, amely víz partján, folyó szegélyén fekszik, és sok benne a fűzfa és a nyár. Kell keresni egy jókora csököt, és azon kényelembe kell helyezkedni. Aztán csend, hallgatózás! És aki jól fülel, hamarosan meghallhatja azt a bizonyos kis hangot: reccs-kopp-potty, reccs-kopp-potty. Mi ez?
Ha jól megnéztek egy nyár-vagy fűzfavesszőt a tél végén, megláthatjátok, hogy a rügyeket pergamenszerű burok védi a fagytól, hótól. Amikor ilyen hirtelen kitör a meleg - ne feledjük, tíz nappal ezelőtt még havazott!- a rügyön kitör a viszketegség, hirtelen ki akar pattanni. Ilyenkor már az anyafa is létre kel, szédítő gyorsan megkezdi pumpálni a nedvességet fel a rügyekhez. Azok pukkadásig szívják magukat, és egyszercsak ez a barna héjkabátka-burok - reccs- kidurran rajtuk, mint a szűk cicegatya a duci szőke nőcin. Utána pedig - kopp-potty- lehull a fa alá. Ha jó helyet választottunk a hallgatózásra, akkor ott a lehulló rügykabátkákat is megtalálhatjuk.
Szerintem a tavasz fakadásának ez az igazi hangja. Ez csak egy évben egyszer, néhány napig hallható. Csak hegyezni kell a fülünket hogy jól meghalljuk a hamarosan fakadó zöld lombok halk üzenetét.