Lókötőnek lékötőt

avagy a lusták lekvárjáról

Harmadik éves a málna-, ribizli és josta-ültetvényünk. Tavaly már kóstolgattam a fanyar, pikáns bogyókat, ősszel jó vastag mulcsot kaptak ( a kerti godzillává vált és felszámolt, ágaprítón ledarált tujasort kapták ajándékba takarónak), idén pedig bőségesen adott munkát a szüret. 

Bár csak egy kis eldugott zugban növekednek ezek a kerti kincsek, de jó kis érlelő, délelőtti napot kaptak, úgyhogy rengeteg idén a termés. Néztétek a kilós árát a piacon vagy a multiknál? Elképedtem,  nem gondoltam volna, hogy a különleges minőségű színhússal vetekednek. Forintosítva ők adják a legkevesebb munkával az egyik legnagyobb értéket.

Ha csak pár tucat négyzetméteres lenne a kertem, biztos málnából meg ribiszkéből lenne a sövény. Azt hiszem, az érésidő vége felé járunk.  A fekete ribizli már potyog. A szedés végén a mulcsot jól megpöttyözték az érett szemek.

Szóval itt volt vagy nyolc kiló ezekből a szépségekből vegyesen, meg egy kevés meggy is a mama kertjéből. Lekvárrá akartam transzformálni könnyen, gyorsan, kevés takarítással. Még a ribizli szemezésén is vacilláltam, de a kocsány förtelmes keserű, megkóstoltam. Gondoltam, jobb kiszedni, mert elronthatja az egész lekvárt, ha belekerül a fazékba. Beleszórtam szép sorjában mindet az anyóscsók gyümölcscentrifugába, kifacsartam, aztán a tartályban maradt cuccot még egyszer kicentrifugáztam. Így is igen szottyos volt, úgyhogy sűrű szűrőn még jól ki is préseltem, amíg szinte csak a mag maradt vissza. Az így kapott levet pektin sűrítővel és sok cukorral jó sűrűre főztem. 

Tudom, hogy tudatos ember nem cukroz, nem adalékoz, nem is főzi a gyümölcsöt órákon át, mégis szuperfinom, elállós és vitamindús lekvárt rittyent össze. Az a baj ezzel a teóriával, hogy nem működik. Vagy soká főzzük, akkor steril lesz és eláll, de veszít a vitamintartalmából, vagy be kell vetni valami sűrítő praktikát, (pl. agar-agar, pektin, stabark) ebből a legkisebb rossz szerintem a kész pektin. 

A történet végére megtelt az ágyneműtartó láda. Tíz üveg finom vegyes ribizlilekvár várja, hogy lehiggadjon és a polcra kerüljön. Tavaly csak három üveggel került, pillanatok alatt elfogyott. 

Igaz, hogy lustalekvárnak hívom, mégis beletelt az egész nap, mire a kétféle ribi és a baráti körük lekászálódott a bokorról, leszemeződött, megmosódott, ledarálódott, megfőtt, üvegbe csobbant és a lekváros üvegek végül nyugovóra tértek a ciha közt, de mégis megérte a fáradságot.

Nyárközepi tarka

 Betört a kánikula és kis családom összes tagja nagy szuszogva sziesztázik, minden fekhelyet elfoglalva, így a legjobb, amit tehetek, az a blogolás. Jani kész van a téli tűzifa betárazásával, most már a nagyja fedett helyen szárad. 

 Nyár közepéhez közeledve már kisebb a virágözön tarkasága, most jönnek sorra az  elegáns évelők meg a cserjék. Pirosak, fehérek, rózsaszínek kavalkádja. Harmonikus lenne, de a fű már kezd sárgásra váltani. Hogyne tenné, magzik fel benne az útifű meg a katáng.

 Fáklyaliliomok. A színátmenet miatt szeretem, akármilyen rövid ideig is tart.

Füzérajak, elragadó ritmusban.

 Hortenzia, most már biztos, hogy őszig gyönyörű lesz, megszáradva és elhalványodva is.

 Liliomok

 Magról kelő, szanaszét megjelenő mályvarózsák

Törökszegfű, csupa energia

Újdonság az ablakládába ültetett szagosbükköny, az illata könnyű és édes, mint az estikének vagy a petúniáknak. Úgy tűnik, érdemes lesz a magjait begyűjteni.

 A zöldséges kissé már dzsungelszerű. Nem kapálok, csak a nagyja gyomokat húzgálom ki. Kisebb kirándulással ér fel a behatolás ebbe a káoszba, de megéri, mert cukkinivel, patisszonnal, uborkával, répával vagy karalábéval, nyíri spenóttal megrakodva mászom ki, mikor mivel. Lusták lettünk a  fűnyíráshoz, mert már nem férünk be mulcsozni. 

 Azt főzöm, amit találok, nem azt, amit kívánok. Ez a rugalmasság szükséges ahhoz, hogy jóban legyek a  kertemmel. Jó, a rántott cukkiniből már elég, jöhetne a lecsószezon.

 Van szerencsére segítőm is.

Palántázás, mulcsozás, vegyeságyak

Dióhéjban összeszedem, mire jutottam a múlt hónapban a zöldségesemmel.

Vékony mulcs nem mulcs

Napi félórányi időm volt a kertre, a gaz továbbra is két lépéssel előttem jár, de a mulcsozás elég jó segítség a gyomok ellen. Kb. két hétig képes megőrizni a talajban a csapadék nedvességtartalmát.  Viszont csak akkor ér valamit, ha jó vastag. Nálunk a lenyírt fű van kézre, ebből az ötcentis réteg csak a gyomot szaporította, a 10-15 centis réteg már elérte a célját. A kb. 500 m2-es gyep nyesedéke úgy 70-100 m2-nyi zöldséges takarására elegendő a mi kertünkben. 

Összehasonlításképpen mutatom a képeket. Ennyit tud az ötcentis mulcs:

Ilyen a jó vastagon betakart terület:

A vékonyan mulcsozott ágyást végig kellett gyomlálni és újratakarni, az esős májusi időben a gyenge talajtakarás három hét alatt majdnem teljesen lebomlott.

Palántázás

Kaptam és neveltem is paradicsompalántákat, úgy 50 tövet ültettem ki a kertbe, egy részét áprilisban, ezek már virágoznak, a másik felét május legvégén, ezek még csak növekednek. Paprikából tápkockás palántákat vásároltam, ezek elég jól bírják a sarat. Zellert és káposztaféléket is neveltem, előbbit bent a lakásban, a többit kinti nevelőágyban, úgy, ahogy a nagymamám is szokta.   Ez utóbbiból szinte minden mag kikelt, rengeteg kis növénykém lett. Anyukám és anyósom vevők voltak a feleslegre. A legerősebbeket a nevelőágyban hagytam, a többit helykitöltőnek a letermett borsó, spenót helyére átpalántáztam.  Minden négy-öt karalábé-, kel- vagy brokkolipalánta közé levélzellert telepítettem vegyifegyvernek. 

Társítás, vegyeságyak

Idén először ültettünk krumplit. Gyomláláskor meghagytam közte a körömvirágokat és kaprokat, nem tudom, ezért-e, de egy-két kóbor krumplibogarat leszámítva békén hagyták a kártevők.

 Hasonló a paradicsom szomszédsága is. Jó vastag mulcs takarja, nedvesen tartja a talaját.

 A répák a hagymákkal szomszédolnak. Meg persze a gyomokkal, ide még nem jutott mulcs.

 Az uborkák a kukoricával kokettálnak.

Tavalyhoz képest egészen elégedett vagyok a kertemmel. Ma szedtem le az első adag cukkinit. 

Tóközi barangolás

A blog olvasói közül úgy sejtem, sokakat elvarázsolt az  Őrség sokhelyütt érintetlen, ember- és természetközeli világa. Van egy hasonló hangulatú szeglet itt, a Győr-Csorna-Mosonmagyaróvár háromszögben is, ez  a Tóköz. A kistáj a Hanság ölelésében helyezkedik el.

Az esős hétvége miatt kocsival vágtunk neki az útnak, de kb. harminc-egynéhány kilométeres, viszonylag könnyű bringakörként is járható, kis forgalmú utakon. Kiindulópont lehet az autópályához közeli Lébény. Végigjártuk a szép játszótérrel ékes Tárnokrétit, határában a Hany láprétjeivel, megcsodáltuk a sok háziállatot Rábcakapin (biokertészete is nevezetes), meg a Keszeg-ér miatt különlegesen tágas-teres Markotabödögét. Hosszasan időztünk az ékszerdobozszerűen szép Fehértón, végül a kertvárosias Győrsövényházán (érdekessége a Vadrózsa Waldorf) keresztül értünk vissza az ezredéves templomáról híres kisvárosba, Lébénybe. 

Lébényi-Hany

Az elmúlt héten érkezett, ötven milliméternél is több csapadék feltöltötte a mocsarakat, tűra helyett dagonyává tette a sétát, s közel lehetetlenné a virágfotózást. Azért buglyos szegfűt találtunk az egyik réten. 

 Sás, nád, boglárkák, füzek és égerek, amerre a szem ellát. A rovarok és a vadmadarak ez eső ellenére sokkal nagyobb bőségben nyüzsögtek, mint a települések környékén.

Jellegzetes hansági tájképek

 Vízzel teli mocsárrét

Fehértó

Gólyafészkekkel üdvözli a látogatót ez az ötszáz lelkes kis csodafalu. Virágparadicsom, ami nem is csoda, hansági tőzegbe, tehát gyakorlatilag virágföldbe gyökerezik minden.

Megbecsülik a régi parasztkerti évelőket is, nem csak kertészeti egyenvirágok díszítik az utcákat. 

 Több, mint nyolcvanéves a szépen rendbehozott tázoltókocsi, benne darázsfészekkel.

Tehenek gondoskodnak arról, hogy a védett rétek be ne erdősüljenek. 

Ezt a növényt egy faluszéli komposzthalmon fotóztam, nem tudom, mi lehet. 

A természeti értékek netovábbja a Fehér-tó, ami csak bejelentéssel és szakvezetővel látogatható, így védik a fészkelő, ritka madarak nyugalmát. A helyiek szerint az eső miatt felázott talajon egyébként is megközelíthetetlen lett volna. Viszont van itt egy csodaszép kis horgásztó, a természetkedvelő osztrák pecások tanyája. Körülsétáltunk a srácokkal és jól tettük, sok szépet láttunk. 

Szent István robusztus szobra köszönti az érkezőt.

 Kis földnyelvek, bungalók adnak ideiglenes otthont a pecásoknak. Nagyobb társaságok is zavartalanul mulatozhatnak. 

 Régi, megtört rózsakapu vezet a stégekhez, pompás futórózsával benőve.

 

  Gyerekbarát a környezet, emellett szép is.

 Olvassuk csak el a firkálótábla feliratát, hiszen honfitársaink még nem igazán fedezték fel ezt a kincses szigetet. 

Szóval, városi forgatagtól szenvedők, gyertek pihenni a Tóközbe!