Hajnal kérte, hogy...

tegyek fel képet az új "műveimről".

A kétheti "termésem" sajnálatos módon csak ennyi. Még ennyi se lenne, ha tudtam volna szerda éjjel aludni. Viszont nem tudtam, az ágyban unatkoztam, és a konyhában nekiálltam fűzögetni. Megcsináltam Hajnal szultánját: ezt még korábban, az egyik vasárnap este. Persze teklagyögyöm nem volt, ezt nagyméretű kásagyönggyel helyettesítettem. A kép jobb szélén az újabb hajpántom látható. Ebből megállapítható, hogy milyen szépen fűzök két szálon. Mint egy nagycsoportos óvodás. A harmadik darab, ami a gyöngyszövő kereten van még, az már általam is elfogadhatóbb, ez is egy hajpánt dísze lesz majd...valamikor. Most tartok kb. az egynegyedénél.

Kárpótlásul segítőm, János képe, aki rendületlenül gurigázna a nagyobb gyöngyökkel, cérnaorsókkal, ha engedném. Ha kinn fűzök a szabadban, mindig mellém szegődik.

Kerti meglepetések

Bár már a kert minden szögletét ismerjük, azért néha érnek minket is meglepetések. Az udvar, a kert olyan szögletében törnek elő különféle növények, amikről még elgondolni sem tudom, hogy kerültek oda. Nézzünk meg párat!

Az alábbi képen a kerti vízcsap alatti betonjárda hungarocellel bélelt diletációs hézagjából előbújó petrezselymet láthatjuk. Ködös fogalmam sincs, hogy nőhetett ki ilyen lehetetlen helyen. Arra gyanakszok, hogy tavaly, betakarításkor ott pucolgattuk anyukámmal a vékonyabb petrezselyemgyökereket. Talán egy ilyen gyökérke indult itt fejlődésnek.

Anyu tavasszal szomorkodott azon, hogy az évelőágyásból kiveszett a lestyán, pedig nagyon kedveli a húslevesben az ízét, Hédi meg isteni fűszersót gyárt belőle. Hát tessék:
Az egyik tő a tavaly ősz óta háromszor megtraktorozott(!) veteményes borsóparcellájának közepén került elő:

A másik: építési telkemre a csalántól megtisztított rész helyére citromfüvet, meg más, hasonlóan agresszívan terjedő évelőket ültettem, a később lábra kapó gazokat kiirtandó. Na, hát nem itt is kinőtt egy?
Rejtély, hogy a szomszéd ház tűzfala mellett hogyan nőtt ki egy kontyvirág, amikor az csak az erdő mélyén él! Ráadásul nem is valami kicsiny, satnya bokor, hanem egy komoly tő, több virágzattal! (A virágbokor közeén az a zöldpaprika-szerű valami a virágzat.

A palántázóasztal környéke is tartogat meglepetést. Azt gondolná az ember, hogy ott a földre lehulló magokból biztosan kicsírázik néhány, és azok bújnak elő. De nem paprikát, paradicsomot találtam az asztal körül, hanem nagy örömömre nefelejcset,

meg valami tökféle is kibújt. (Erről az a gyanúm, Juditka tehet, mert ősszel ott játszott a dísztökökkel.)

Végül: a tavasz legnagyobb meglepetései: a kiskutyák, akik egészen váratlanul, és meglepetésszerűen jöttek a világra (korábban már írtam talán róluk), íme:

Hogy kerültek mindezek hozzánk? A petrezselyem - mint ahogy írtam - a betakarításnál talált talajt magának. A veteményesben kinőtt lestyán valószínű, a szántás során nőhetett ki valamilyen gyökértörzs-töredékből, ami a kertben elkallódhatott, és az eke mélyre beforgatta a földbe. A másik lestyán, ami a citromfűből bújt ki, az lehet, amit anyukám kidöglöttnek hitt, de csak más évelővel véletlenül elköltözött... A kontyvirágot valamilyen madár vagy hangya hozhatta. A nefelejcsről ötletem sincs, a dísztök meg sejthető. Hiába, a növények életképessége szinte határtalan.

Na és a kiskutyák? Azokat csak Roxi tudná megmondani, milyen úton-módon kerültek hozzánk...

Látszatra május

Üdvözlet Andinak

Elsőnek, üdvözlünk Andi az olvasóink között, megkaptuk a kedves üzeneted, remélem, megélednek a virágok. Annyira jó, hogy szépítesz, virágosítasz. Bárcsak minden ember így gondolkodna, nem a kutyáját hordaná a más háza elé... Nálunk itthon ezek a virágok nagyon ellenállóak, ha néha kapnak egy kis vizet, biztosan boldogulnak az új környezetben.

Újabb csavargás
A hétvégén itthon, a Szigetközben tettünk egy kis biciklis kirándulást, Halásziról tekertünk át Máriakálnokra, különféle erdei utakon. Egy apró nehézséget kellet csak legyőznünk, ugyanis Halászin, a falu végén kiválik a Mosoni-Dunából egy ér, ami elválasztja a két falut egymástól. Hogyan lehet átjutni ezen az éren? Van egy ilyen híd a jelenleg nagyon forgalmas műúton, de az a kamionok, buszok miatt nem nagyon jöhetett számításba, viszont biztos voltam benne, hogy találni fogunk gyaloghidat is. Különben hogyan mennének a falu túlsó felén lakók a határba? Végül két kis fahidat is találtunk, az egyik zsákutca volt, bekerített kertek aljához vezetett, a másik egy kis közön át a faluba. Nem is a cél volt az érdekes, hanem az erdők késő tavaszi virágpompája.


Ez az időszak a fehér virágoké.


Legnagyobb tömegben a medvehagyma virít, és az erdő illata ilyenkor kész aromaterápia, fokhagyma-hagyma-liliom illatkeverékkel.


A nyárfák már hullatják a vattaszerű pelyhet, ami tulajdonképp a termésük, ez alkotott sok helyen májusi havat.


Már nyílik a gyöngyvirág, ez főleg a Máriakálnok körüli erdőkre igaz. Az aromaterápiás kezelésben ők is intenzíven részt vettek.


Ez az íves-füzéres, karakteres formájú növény a bimbós állapotú salamonpecsét. Mindhárom szemrevételezett virág tulajdonképp liliomféle.


Szóval ilyenkor csodás a szigetközi erdő, de napok kérdése, hogy teljesen kilombosodjék, akkor viszont a hagymások magérlelésbe fognak, majd lassan visszahúzódnak a hagymájukba. A kis csemetenövények elboldogulnak a kevéske fényben is, sőt sok helyen az erdő alját benövik a kórók, a cserjék, a kúszónövények, mint a szeder, az iszalag, a komló. Abban a fázisban elfogynak a kirándulók, akik a legnagyobb termetű csúcsragadozónak tekintetők. Ők csak az őszi színkavalkád idején térnek vissza portyázó utakra.

Április 3. vasárnapján...

...nézzük meg azt is mi történik a kertben!

Épp zajlik a mezőgazdasági év számomra egyik legkedvesebb eseménye: a körtefa virágzása.


Szerintem a körtefavirág illata semmihez sem foghatóan finom! Hédi eskü alatt vallja, hogy büdös. De ha beleszippantana csukott szemmel, lehet, hogy felvillanna a fejében az alkonyi Mosoni-Dunán ringó aranyhíd képe, érezné a nyelve hegyén a körte édes ízét, érezné, hogyan simul a tenyerébe a fáról frissen szedett, gömbölyű gyümölcs. És lehet, hogy nagyon csacsi vagyok: imádom kiinni az eső-és harmatcseppeket az alma-és körtevirágból! A virágok nektárjától a cseppek valami egészen meghökkentően finomak lesznek! És mivel tegnapelőtt és tegnap is volt eső, szürcsöltem is!
Az esőt a vetemény is jó néven vette:

A felső képen a hónapos retek, az alsón az őszirózsa csírái láthatók. Az eső miatt tegnap este még újabb vetemények sora bukkant elő a földből, találtam kibújó vasrózsát és lollo rossót. Meg egy édes körtecsemete-jelöltet!
Pálcikára tűzött vetőmagos tasakokkal szoktuk megjelölni, hol vannak a bevetett ágyások. Elkészítettem egy lilahagyma-ágyást, jelölőnek pedig egy metszésből visszamaradt, ráadásul félig megégett körtefaágat böktem le. Tegnap azt hittem, nem jól látok: a pálcika kirügyezett, hajtást is hozott. Ez csoda! Remélem, nem szárad ki, és megerősödik, hogy ősszel kiültethessem a telekre. Mindenesetre holnaptól locsolni is fogom.

Póréhagymáim a palántázás után gyors erősödésnek indultak. Korianderzöldem is kelt. Különben olyan mafla voltam! Ha nem vetőmagboltban, hanem a kisboltban vettem volna koriandermagot, sokkal olcsóbb lett volna. A fűszeres zacsiban sokkal több van, mint a vetőmagosban.

A sárgarépa és a petrezselyem makacsul nem akar kikelni. :-(

Ezzel szemben már egy sereg virág kinyílt, a sziklakert pompázik:

Azonban ez csak pillanatkép! Még nem látszanak azok a nagy tömegű gyomok, amik esős idő után előtűnnek. Így megintcsak elő a kapát... ha nem esett volna le megint kettőnek a feje, mert csollánygyökerek feltépésére használtam mindkettőt. A gereblye feje újra levált... és folytathatnám. Tesó, neked nincsenek ilyen gondjaid?

A hétre a gyomirtáson túl tervezzük csemegekukorica, bab, takarmánykukorica, brokkoli, bimbós kel vetését, és a zellert is ki kell palántázni. Bár még kicsit félek, a fagyosszentek még messzi vannak! Talán csak nem lesz rossz idő!

Mintha emberek lennének...

Nézzétek! Ő egy megszeppent gyöngyvirágbimbó. Kíváncsi a napsugárra, de még egy kicsit ijedt. Pont mint Nyunyu volt két és fél éves korában... ("Anyuú! Nem akajom!")

Itt pedig a kert , még babakocsiban :-) ("Gyerekek, ne rugdaljátok egymást! Zeller, kiszállsz a babakocsiból, ha nem bírsz magaddal! Nagy szamár létedre csak ennyi eszed van?")

Kíváncsi arcocskák kukucskálnak szelíden a zöld fűben: ("Aki kíváncsi, hamar megöregszik!")

De van, akire ha ránézünk, máris kardot ránt, és támad! (avagy: szemtől szemben a fokhagymával!)("Mámegmitakarsz, vaker, vazze!")

Ez a vicces kis erdőcske tarka borsmentákból áll:

Pont úgy toporognak a kavicsos földben, mint a Szigetköz Horgász Egylet irodája előtt a pecások, amikor a horgászjegyeiket újítják tavaszonként. ("de én ekkorát fogtam...")

Itt meg kiskorú medvehagymák tolonganak: ki tud a kerítés alatt átmászni? Pont mint az ovisok!("Aki kacag, ülve marad, aki nem, az felállhat!")

Ugye, hogy találkoztunk már mindegyikkel? Lehet, hogy nem pont a kertben, de mindnyájan ismerősök valahonnan.

Eső után

Igazi áprilisi idő van, ami azt jelenti, hogy változékony. Tegnap nálunk is zivatar volt, még egy kevés jég is esett. Ennek azért örültem, mert az elvetett magoknak bizony szükségük volt a 8 mm esőre.

Az eper csak hajt, de az erei szamóca virágzik! Erdély-fílnig!!!

A fenyők ahogy kihajtanak, az egy olyan csoda, számomra, amivel betelni sosem lehet. Ha idén a mi ötéves karácsonyfánk virágozna, vagy tobozt hozna az lenne az igazi öröm! Azonnal lecsapnék a látványra!

A szomszéd üres telken teljesen kihajtott a kiserdő. Az aljnövényzet egyik dísze most a vérehulló fecskefű. Sárga leve állítólag leviszi a szemölcsöt.

Bodzabimbó, borostyánhajtás-labirintus, madárdal. Ez a szomszéd telek.
Tudom, hogy foglalkoztam már a gyöngyikékkel, de úgy szeretem őket, olyan kis szépek...
Utolsónak Jani kedvenc virága, a nefelejcs. Tudom, hogy a mamáját meg a gyerekkorát juttatja eszébe. Ez egy darabka otthon az otthonban.

Azt hiszem, ebben a blogírásban Ági a praktikus, a profi, én pedig csak szemlélődök, de úgy érzem, nekem ez jó.

A keddi eperkapálás

E hét keddjén megfogadtam: aki engem aznap bármiféle munkával zaklatni merészel, menten agyonvágom! Gondoltam, ennyi jár, mert végigdolgoztam az előző hétvégét. Előcibáltam a nyugágyat, letakarítottam, kivittem egy csomó gyöngyöt, elterültem, és Hajnal útmutatásai (http://hajnalgyongyei.blogspot.com/2009/03/egy-zold-szultan.html) alapján nekiálltam gyöngyöt fűzni. Megcsináltam, gyönyörködtem benne, feltettema nyakamba a kész ékszert, és ... elkezdtem unatkozni. Innen már csak egy lépés volt a kapát újfent megragadni...hátra a kertbe, eperkapálni. Ami szép feladat lenne, ha nem a korábban má bemutatott gazok 40 centis szárai közül kellene kiböngészni a töveket...
Közben nagy hangzavarra figyeltem fel. A hangzavar oka: gólyakelepelés. Nem is olyan kis falunkban Hédi munkahelye, az iskola tetején lakik a gólya. A pár évről-évre hűségesen visszatér az iskolások nagy örömére. Nagyszombaton hajnalban jött meg a hím, húsvét keddjén ért ide a nőstény. Halászin a környezet-és biológia-tankönyvekből a gólya oktatását ki lehetne hagyni, mert a gyerekek "élő adásban" látják a gólyát nap mint nap. Ennél jobb könyv nincs. Néha nagy riadalmat is okoznak, mert az ebédmaradékot kilökik a fészekből: kígyódarabokat, békákat, amik az iskolaudvarra potyognak. De hát ettől a szép, ritka madártól ezt el kell nézni!

Szóval: nagy gólyakelepelés. Odakukucsolok(a kertből pont odalátni a fészekre): a pár áll a fészekben, körülöttük egy harmadik gólya kering. Áhá, megint szerelmi háromszög, mint tavaly! Azt tartják a tudósok, hogy a gólyák már Afrikából hazafelé párt választanak. Amelyik gólyafiú ilyenkor lemarad, csak erőszak, verekedés útján talál magának nőcit. Nos, egy ilyen "szingli pasi" szállt rá gólyáinkra idén, de tavaly is. Tavaly egy kemény fiú próbálkozott. Odatolakodott a fészekre, neki a másik gólyalegénynek. De az igazi férj hosszú, piros csőrével jó erősen elverte, majd kilökte. A kemény fiú nem adta fel, újra és újra próbálkozott, eredménytelenül, végül mérgesen elrepült. Idén meg egy "cicafiú" típusú csábító jelent meg. Ő nem támadott, hanem a gólyalányt környékezte meg valamilyen "add ide a didit"-szerű módszerrel. A hölgy még hajlott volna a kalandra, de a férj odavágott a csábító hátára. A szépfiúnak ennyi elég is volt, és - szégyen a repülés, de hasznos-elszállt. Dühödt kelepelését még lehetett hallani a távolból. A győztes is büszke kelepelésbe kezdett, aztán feleségével együtt elkezdték felújítani a fészket, hordták a gallyakat. Mit mondjak? A tavasz egy szép pillanata volt.... amíg leselkedő nyújtózkodásomban le nem fejeltem a meggyfa alsó ágát. Amikor végeztem, és kellően elfáradtam, visszatértem a nyugágyhoz, de elfoglalták. Mira cica nyújtogatta álomittasan sáros lábacskáit a halványlila pulóveromon. Leparancsoltam, nekiálltam olvasgatni, először egyedül, aztán Miracicussal, aki visszatért. Ezzel telt el a nyugodt, szép keddi délután.