Évelő búzavirág

A hétvége harmadik növénye névről inkább a szántóföldek gyomnövényei közül lehet ismerős, de sajnos ma már ott is ritka vendég, talán itt-ott a nem géppel nyírt árokpartokon meg előfordul. A vad változat egy kecses, csinos egynyári növény, évelő rokona sokkal robusztusabb.

Az évelős orákulumom szerint a színei lehetnek a fajta szerint kékek, sárgák, pirosak, rózsaszínűek fehér szegéllyel, fekete-bíbor árnyalatúak. Parádés. Nos, az én kertemben csak a kék színű változat éldegél.

Nem magról neveltem, hanem a piacon vettem egy kis tövecskét. Nagyon ellenálló, jól bokrosodó és gyorsan szaporodó növény a kertemben. Ezüstszürke, hosszúkás, nyuszifül-levelei vannak. Nem túl magas növény, 45-50 cm lehet, tehát az ágyások középzónájába való. A virágszirmai boglyasan szétállók, a virág közepe bíborlilás. Formás jószág, örülök, ahányszor látom.

Május 2. vasárnapja van...

Mit is írjak a kertről? Mindenütt bújó csírák, kicsi növények, kiültetett palánták és terméskezdemények. Ez az a hét, amikor az első nagyobb vetési szezon már lezajlott, a gyümölcsfákon apró, zöld bogyókák ringatóznak, és elkezdjük szedni az első termést néhány zöldségből. Ilyenkor még nem palántázunk, esetleg gyomlálni kell, meg - a szárazság miatt - naponta locsolni. Egy kicsit lazább volt ez a hét ezért kertészkedési szempontból. Igazából csak retkésztem, hagymáztam, salátát böngésztem, meg locsoltam. Ja, és rendbe hoztam az építési telken az évelőágyást. Azt hittem, hogy az egész kertecske tönkrement a szárazság miatt, és a sok munka miatt két hétig ki sem jutottam. Amikor végre ráértem kimenni, takaros kis virágoskert fogadott, sok-sok nyíló virággal - a sivatagi körülmények ellenére is! Aminek meg külön örülök: az áprilisban hajtatásra elültetett szőlővesszők egytől - egyig levelet bontottak!

Jövő héten, azt hiszem, nagyobb lesz a pörgés, megkezdődik a palántázás, a nagyobb gyommentesítési akciók. Addig egy kicsit lazítok...

Virágzik az akác, a bodza, esténként illat-árban úszik minden. Megkezdődött a bodzavirágszezon! Ma elkészítem az első adag bodzaszörpöt. Bodzalelőhelyem a tesómék háza melletti kiserdő... Andi, te már tettél el bodzaszörpöt idén? :-)

A hagymák birodalma - 2. rész

Most a gyengébb/ritkább - nem a közönséges - hagymaféléket veszem sorra, amikkel kapcsolatban már van némi tapasztalatom.

Elsőként egyik kedvencem: a póréhagyma. (Kép nincs, elfelejtettem lefotózni, pedig igazán szépen fejlődnek...) Pórét eleinte magról vetettem, és álmélkodtam, hogy milyen silány, nem olyan, mint a szakkönyvek képein. Aztán Hédi agyából kipattant az isteni szikra: ez is azért olyan gyönguska, mert a hagymanövény minden ereje elmegy a kikelésre, utána meg nem bírja összeszedni magát szegényke. Ezért egy évre rá palántát neveltem, és kiültettük. Enyhén szólva szkeptikus voltam:-hagymát palántázni? Ki hallott már ilyet? Azonban a palánták már júniusban nagyobbak voltak, mint az előző év októberében. Azóta minden év februárjában kerti földdel töltök meg egy palántázóedényt, elvetem a magokat, s 3 hét múlva a satnyának tűnő magoncokat kis pamatokban a szabad ég alá kiültetem. Újabb 2 hét kell neki, napi szintű öntözéssel, hogy helyrejöjjön. Ezidőtájt úgy festenek a kis növények, mint valami döglődő fűszálak. A víztől gyorsan erőre kapnak, utána meg már csak gyomlálni kell - és ősszel leszüretelni a nagy termést, ami olyan, mint a hipermarketek zöldségespolcain megtalálható, nagy gyönyörű hagymák... Ez elég nagyképűen hangzik, de a póré az a termény, ami mindig sikerül. Kiskorában kényes, de annál hálásabb később. Lehet, hogy sonkahagymát és fehér hagymát is lehetne palántázással nevelni? mi a véleményed, Tesó?

Ezek Hédi kedves virágai a törpe flox és a téli viola közt:

Ki gondolná, hogy ez a snidling? Ez a szabadföldi, nyári kiadása, Ezért sokan a virágágyásba telepítik. Azt tartják, távol tartja a levéltetveket. Tesóm ezeket a giga-töveket dédimamától kapta. Magjait csak el kell vetni - eldönthető, hogy a földbe, vagy palántázva. Szabad földben gyérebben nő, palántázva szebben, de pepcselősebb. Utána évekig helyben maradhat, kínálja zöld leveleit, virágával díszít, utána beérő magjaival újraveti magát. Kisleányom rendszeresen eszi - ételben, de magában is - a snidling lila, hagymaillatú virágját.

Ami még említendő: amikor kicsik voltunk, mama húgánál nőtt egy különös hagymaféle, aminek a sarjai a virágzata tetején fejlődtek! Azóta se láttam ezt a fajtát, nem is tudom, mi. A külföldön kedvelt salottahagymával sose próbálkoztam.

Vannak még a díszhagymafélék. Virágárusnál látni néha a díszhagyma nagy, lila gömböceit. Hédinek van pár töve, most ilyen viccesen néz ki:

Ez a bimbója, mint egy görögkeleti templomé...

Egyszer ültettem sárga díszhagymát is a sziklakertbe, de ki se hajtott, ehhez talán Hédi tudna érdemlegeset hozzászólni, miért.

Ez az én "hagymabirodalmam", ha új lakó érkezik belé, arról mindenképp tudni fogtok!

A hagymák birodalma - 1. rész

A medvehagymák szagos világát már megjártuk, néhány fajtát még szeretnék bemutatni, ami a kertben tenyészik.
Ez egy kisded hagymakiállítás a konyhaasztalon, a megennivaló fajtákból. Eléggé hiányos, ezen kívül még pár hagymaféleség jelen van a kertben.

Fokhagymát minden évben, a lehető legkorábban ültetünk - mihelyst rá lehet lépni a földre. A nagyobb madarak semmihez se foghatóan szeretik a fokhagymát, így - stratégiai megfontolásokból - a szomszéd kutya kenneljéhez aránylag közel jelöltük ki az ágyását. Frédi (a kutyus) szédületesen bír üvölteni, ha varjú vagy csóka közelít. Sajnos tárolható minőségű fokhagymát - azokat a nagy, sokcikkes fejeket - nem tudunk előállítani, nem is tudom, miért, hiszen a talaj nem rossz neki annyira, mindent megkap. Csak a nyári és őszi szükségleteket fedi le a termés, ezért ismerőstől vesszük meg a féléves megennivalót. Ezekből a fokhagymafejekből duggatunk el minden évben néhány fejet. Kihajt, nő, közben felhúzunk egy-egy darabot főzéshez. Sarlós Boldogasszony napján, július 2.-án kell felszedni nagymamáink szerint. Ponyván szárogatni kell a napon pár napig, gyengéden megtisztogatni a külső levelektől, összefonni - és megenni. Növényvédelem, kártevők fel sem merülnek, sőt a biokertészek szerint rovarriasztó hatása van. Ezt én nem tudtam kitapasztalni, mert az igazi rovartámadások általában akkor kezdődnek, amikor a fokhagyma már sárgul, június közepén.

Vöröshagymát jó sokat ültetünk, egy évre előre, három turnusban. Tavasszal először a friss elfogyasztásra szánt új-és főzőhagymának valót, aztán a téli tárolásra szántat, végül még nyár végén egy kört, őszi zöldhagymának.
Amikor kicsik voltunk, mama sajátos vetésforgóban termelte a hagymát. Tavaszonként néhány hatalmas fejet elültetett, amik idővel óriási,többágú magszárakat hoztak, virágoztak és magot érleltek. A magot összegyűjtötte, megszárította, és a következő tavaszon elvetette. A magból őszre apró kis hagymák lettek. Ezekből - dughagymaként felhasználva - állította elő a következő évben a főzőhagymát. Így minden évben előállítottunk magot, dughagymát és étkezési hagymát. Mindez azért zajlott így, mert 25-30 éve szinte hiánycikk volt a hagymamag és a dughagyma egyaránt. A termés azonban elég silány volt, ennek az volt az oka, hogy a hagymamag csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudott kihajtani az agyagos föld színe alól, ezért a dughagyma minősége még gyengének is alig volt nevezhető.
Hédi férjének mamája még most is termel dughagymát, lilát is, vöröset is, meg a kettő kereszteződéséből előállt furi színű fajtát, sokkal jobb minőségben, mint a bolti. Mi kénytelenek vagyunk a boltit megvenni... Makóit szoktunk, ez a közismert vöröshagyma, meg Zittaui sárgát, ez az a lapos kinézetű hagymaféle. Ezt is elduggatjuk, növekszik. Szinte az összes hagymaféle, amit nem magról nevelünk, hajlamos arra, hogy magszárat növesszen. Ezt mindig ki kell törni, mert ha meghagyjuk, sokkal kevésbé lesz a hagyma tárolható, már februárban kihajt. Júniusban a viaszos, zöld levelek elkezdenek sárgulni, a hagyma kezd beérni. Sokan ilyenkor megtördelik a leveleket, rátaposnak a tőre, hogy kiszáradjon, siettetve a beérést. Van azonban, aki erről azt tartja, hogy ettől a hagyma el fog rothadni. Én egy picit szoktam csak megtördelni. Gondolom, hogy annak, aki széttapossa a tövet, előbb-utóbb amúgy is tönkremegy a terménye... Sarlós Boldogasszony körül ez is kikerül a földből. Utána még egy-két hét szárogatás, tisztogatás jön, aztán necczsákba bújnak a vörös fejek a megevésig. A lila hagyma életének "forgatókönyve" hasonlóan zajlik, de ezek a növénykék általában gyengébb termetűek. Bár nekünk a vöröshagymából sem sikerült olyan hatalmas fejeket előállítani...
Az a tapasztalatom, hogy nem annyira a talaj, mint az időjárás hat a hagyma minőségére. Nedves nyáron nagyok, enyhe ízűek a fejek, de nem olyan jól tárolhatók. Száraz időben könnyfakasztóan erős, de jól tárolható, tartós termésre számíthatunk.
A zöldhagyma termesztése ugyanígy zajlik, csak már májusban kiesszük az ágyásból... A nyári ültetést meg októberben. Tél alá is vethető, de akkor azzal számolni kell, hogy a madarak kifalják.
Még pár említésre méltó fajta:
- a sonkahagyma, a hosszúkás, enyhe ízű fejeivel: a konyhaasztali hagymaidill képén bal szélen van. Ezt anyósom neveli, magról ilyen hatalmas fejek nőnek neki. A zöldségesnél különlegesséként árulják, pedig nem bonyolultabb a termesztése a sima vörösénél.
- az ún. Fertődi ezüstfehér. Ez állítólag a legfinomabb "vörös" típusú hagymaféle, egyáltalán nem csíp. Ez is anyósom specialitása, én bevallom, ki se próbáltam.
- a gyöngyhagyma: ezt párszor vetettem, szépen meg is termett, de az eltevése olyan pepecselős, hogy azt az egy-két üveget, ami elfogy, inkább megveszem a boltban...
Másféle hagymák is hamarosan sorra kerülnek!

Török pipacs

Van pár dolog, amiben hasonlít a díszlenhez. Szintén van hasznos rokona, úgy lett széppé. Szintén kisigényű, szintén rövid életű a virága. Szintén felhasználható a termése. Olyan, mint egy morcos ember, akinek néha emlékezetes aranyköpései vannak.

Kis fekete magjai a mákra hasonlítanak, csak kb. feleakkorák. Érdemes cserépbe vetni, ott elég biztosan kikel, szabadföldben viszont nem.Csak egy icipici gondoskodás, némi víz és fény, ennyire van szüksége. Kora tavasszal és nyár elején is végezhető a magvetés, palántanevelés. Első esetben biztos, hogy még abban az évben virágzik. Második esetben pedig érdemes arra odafigyelni, hogy a cserepet inkább félárnyékos helyen tartsuk. A 10 cm nagyságú palánták kiültethetők, szerintem kettesével egy gödörbe. Gyorsan és nagyra nő, 40 cm tőtávot érdemes hagyni a növények között.
Levelei durva szőrös-tüskések, de mutatósak szögletes és hegyes formáikkal, ha nem virágzik, akkor is díszít. Mi többször vetettünk színkeveréket, de mindig élénk narancspiros virágokat hozott. Ez az árnyalat viszont egyedülálló.

Ha valaki szárazvirág-kötéssel foglalkozik, a díszpipacs hosszúkás, mákgubószerű terméseit is fel tudja használni.

Díszlenek díszlenek

Az első évelőportré egy egészen szerény virág, a díszlen. Igazából hasznosból vált széppé, mert a rostját hosszú-hosszú időn át szövésre-fonásra használták, sőt időről időre nyári ruhák formájában most is divatba jön.
Világos, égszínkék ötszirmú virágai kecsesek, de még egy napig sem élnek. A sziromleveleket a szellő is felkapja. Reggel tele a növény kinyílni kész bimbókkal, estére pedig teljesen csupasz, de nála ez természetes. Mikor felkel, újra kezdi a virágzást.

Napimádó, nem igényes, jól elviseli a száraz helyet.
A Pilisben él ritka rokona, a sárga virágú dolomitlen, ez a világon egyedül csak a Kárpát-medencében fordul elő, mindössze 1000 példányban!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pilisi_len

Ha valaki magról neveli, a tasak felbontásakor meglepődhet, mivel ez a mag ugyanaz, mint amit a sós pékáruk tetején vagy tésztájában gyakran meg lehet találni, és tanácsos is fogyasztani az omega-3 miatt. Azt még nem tettem meg, hogy a sütéshez vett lenmagot virágágyásba vetem, de talán érdemes lenne megpróbálni.
Könnyen csírázó, magonc korában is ellenálló növény, úgyhogy közvetlenül a kertben elvethetjük, ha kelésig egy keveset locsoljuk. Nem szükséges a cserépben nevelgetéssel bajlódni. Annyira igaz ez, hogy spontán kikelt fiai úgy tavasszal mind ősszel megjelennek valahol a környezetében, ezekről lehet frissíteni az állományt.
A levele finom, vékony, zöldesszürke, maga a növény virágtalan állapotban is mutatós. A legkisebb szélrezdülés is összekócolja. Április-májusban kezd virágozni, júniusig lezajlik a fő virágzási hullám, de újabbakat nyit egészen október végéig.
Sok magot nevel, amelyek maguktól leperegnek, potyognak. Akinek van kedve-türelme, az ősszel levágott növényekből ki is csépelheti a magot, lehet végre saját sütnivalója. A rostja olyan erős szálú, mint a bőrvarrócérna. A évelőszárakat az ágyás tisztogatásakor eleve csak metszőollóval lehet lenyisszantani, sőt a komposztban elég nehezen bomlik le. Nem tudom hogyan, de biztosan lehet valahogy hasznosítani.
Kevés helyen látni, úgy gondolom, méltatlanul mellőzött növény, pedig nagyon egyszerűen nevelhető, és karakteres színfoltot ad. Igaz, vágott virágnak egyáltalán nem alkalmas.

Május első vasárnapján...

Igazán elkezdhettünk szüretelni! Első, tényleg bőven szedhető terményeink szinte kínálják magukat. Esszük is, a nap minden szakában.

A kert szépen zöldül - a veteményektől is, de a gaztól is. Egy csomó zöldség kikelt azok közül amiket reménytelennek ítéltem: a lollo rosso, a petrezselyem, sőt a csombor is! Persze nem valami dúsan. A feketegyökér nem tudom, hogy kikelt-e, a csíranövényével nem vagyok közelebbi ismeretségben még. A teljes ágyásban két szál fűszerű valamiről gondolom, hogy ez a hajtása. De a jövő héten lehet, hogy kiderül, hogy csak gaz. Ha nem sikerül, jönnek a helyére a brokkolipalánták.

Veteményezni már nincs hely, a maradék helyek palántáknak vannak fenntartva.

Palántázóasztali idill: kisásó, kertészkesztyű, gyökereztetőpor, tápoldat, locsolókanna és a növendék palánták. Szegényeket kimustrált fagyistégelyekbe ültettem, gondolván, elég lesz az az erősen komposztos kerti föld, ami a többkilós tégelyekben van. Három hete azonban mindnyájan sárgulni kezdtek. Sajnálkoztam, aztán bevillant: lehet, hogy máris leélték a földjüket? Hiszen nagyon sűrűn keltek. Előkerült a kis zöld üveges nyomelemes tápoldat; két hét alatt másfélszeresükre nőttek az immár haragoszöld palánták.

Szomszéd néni két éve megkérdezte, miért nem tűzdelem ki műanyag pohárkákba a kis növényeket szálanként. Abban az évben meg is csináltam - a palánták fele elkapta a palántadőlés nevű betegséget, és a viruló növénykék fele egy héten belül odalett. Már palántakorban gombaölő szerrel, talajfertőtlenítővel indítsak? Ráadásul a kipikírozott paprika, paradicsom kiszoktatása a szabad élethez igen macerás volt: reggel, este hurcoltam a lakásból ki és vissza a hatalmas, súlyos dobozokba rakott palántáspoharakat. Tisztára felesleges munka volt. Tavaly a fagyisdobozokból ültettünk ki mindent a szabad földbe, ugyanolyan jó volt a tűzdeletlen növények fejlődése, mint a poharasoké. Sokféle fajtát neveltem. A paprika, paradicsom a mi kertünkben eléggé betegesek. A fajták a különféle kártevőkre nem egyformán fogékonyak. Ha mindenből csak egyféle volna, egy levéltetű-invázió, vagy egy rothadás az egész termést pár nap alatt úgy, ahogy van, tönkretenné. Ha többféle fajta van, különféle tenyészidőszakokkal, akkor valamelyik biztosan teremni fog. Ezért is nevelem magam a palántákat: így nem kényesek, mint a melegháziak, mert kerti földben kaptak nomád nevelést. Anyagi megfontolások is közrejátszanak: egy tasak mag 50 Ft, amiből van 20 palánta, egy paradicsompalánta - ha készen veszed - egy százas.

Hédi adott paradicsompalikat, ígért sárgadinnyét. A zellert már kiültettem a kikeletlen lilahagyma helyére, mert úgy láttam, hogy ártalmára van a "dobozos állapot". Hogy a nagykertben hogy néz ki, az meg se merem mutatni. Mint egy szenesedő, rosszindulatú csokitortalap :-)

Hogy lássunk szépet is: gigantikus virágcsokrokat kaptam a díszcserjéktől Anyák napjára!