Udvarhölgyek: margaréta, égőszerelemmel

Ha a szarkalábat választjuk egy évelőágy "királynőjének", könnyű dolog megválasztani az udvarhölgyeket, akik kiemelik, nem pedig elhomályosítják Őfelsége szépségét. Vele egyidőben virágzik a fehér margaréta és az egyedülállóan élénkpiros égőszerelem.

A margaréta fészkes virágzatú növény. Lombja haragoszöld, érdes, mutatós. Könnyedén szaporítható akár magról, akár tőosztással. Van teltvirágú és egyszerű változata is, én ez utóbbit nevelem. A közepesnél kicsit magasabb növény, nálam a középzónába tartozik. Öt tövet ültettem egymástól 50 cm-re.

Az égőszerelem Ági kedvence (minden piros-bordó-fehér bejön neki), a szegfűk rokonságába tartozik. Magról, tőosztással és dugványozással is szaporítható.

A három évelőben az a szép, hogy elvirágzás után visszavághatók és ősszel ismét virágot hoznak, bár akkor gyakran előfordul, hogy nem egyszerre bontják szirmaikat.

Jól működő csapatok

Ha egy virágágyást mutatósan, harmonikusan szeretnénk beültetni, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. Alapfeltétel a kertünkben a beültetésre váró helyek alapos megfigyelése: mennyi napot kap? Árnyákos, félárnyékos? Szélnek kitett a beültetésre váró rész, vagy szélárnyékot élvez? Nedves vagy száraz? Ez határozza meg azt a növényválasztékot, ami alapján nagyjából tudni lehet, mely virágfajták fogják magukat jól érezni a kertünkben. Amikor eldöntöttük, mit akarunk ültetni, jöhet az elrendezés. Itt már szárnyalhat a fantázia, de van néhány dolog, ami segít abban, hogy az eredmény tényleg szemet gyönyörködtető legyen.

Az első ilyen e növények magassága. Szegélyágyásnál hátulra kell, hogy kerüljenek a nagyok, a magas évelők (manapság nem túl divatosak, hiába szépek és nem kényesek, az alacsony örökzöld és a kidobható, igénytelen egynyári a "menő"). Ezek 80-200 cm-esek is lehetnek. A középzónába a kb. 50-70 cm-es növények az ideálisak, bár a magasság megválasztása függ a környezetbe kerülő növényektől. Előre az alacsonyak kerülnek, amelyek maximum 20-30 centiméteresek. Sokan ezt a szabályos elrendezést merevnek, unalmasnak találják, itt az segít, hogy a változatosság kedvéért helyenként egy-egy magas növényt előrehozunk a középzónába, illetve a középzónából az elsőbe. Nálam ilyen most az előkert.

Kellemes a szemnek az is, ha egy-egy fajtából nem csak egyetlen tövet ültetünk, hanem kb. 1 m2-es szabálytalan foltokban gondolkodunk. Így a magas növényekből kb. 2-3, a közepesekből 4-6, az alacsonyakból 7-10 tövet telepítünk egy foltba, úgy 20-50 cm-re egymástól. Ezen foltok mozaikjából épül fel az ágyás.

Számít a szín is, de itt az egyéni ízlés a döntő. A következő színösszeállításokat szokták javasolni, de persze ez már nem annyira bebetonozott szabály.
-sárga-narancs-piros: vidám, élénk hatású
-fehér-kék-lila-rózsaszín: távolságot, távlatot teremt
-ezüstös lombszínű - bordó: elegáns, exkluzív, főleg, ha színesítésnek sárgatarka lombú növény is kerül az ágyásba.
Általában ezt a szabályt tartom be a legkevésbé, valahogy a végére minden virágágy tarka lesz. Szerintem igazából így otthonos. A bejáratnál például sárga a rózsaszínnel keveredik, kicsit ripacs is lett az összhatás. Nem baj.

Egynyáriak beültetésénél a felsorolt színkombinációkat gyakran használják a profik. Ezek a képek Székesfehérváron készültek.
Gratulálok a kitalálónak.

Pénzlevelű lizinka

Ez a virág kevés helyen látható, pedig végtelenül hálás és mutatós, amellett vágóvirágként is legalább két hétig friss marad. A természetben több lizinkafaj is él, ezek általában vízparti növények. A kertben elviselik a szárazabb helyet, de tény, hogy locsolva, félárnyékban sokkal magasabbra nőnek, üdébb marad a lombozatuk és tovább virágoznak, mint valami száraz sarokban. Tehát ideális növények északi részre vagy fák ritkás árnyékába. Bizonyára kerti tavak partjára is.

Nem magról szaporítottam, hanem tíz éve úgy kaptam az első tövet, akkor még nemhogy kertem, de egy cserép virágom sem volt. Anyu dajkálta és aki kért, mindenkinek adtunk belőle. Magját nem nagyon árusítják a kertészeti boltok, tőosztással viszont jól szaporítható. Ez nem is árt neki, hiszen töve könnyen terjed. Középmagas, élénksárga színe feldobja az ágyásokat. Sárga-narancs-piros színösszeállítású évelőágyásokba is ajánlanám. Középmagas növény, de mérete eléggé függ az élőhelyétől.

Évelő szarkaláb

Ez a június eleji-közepi időszak az évelők szempontjából a csúcs, ilyenkor virágzik először és legdúsabban számos igen mutatós fajta. Köztük a kedvencem, az évelő szarkaláb. Régi parasztkerti virág, régen anyu szerint "minden háznál volt". Újabban viszont a kertészeti újságok felkapták, és hihetetlenül látványos fotókon mutatják be az újabb változatait, itt már sokkal előkelőbb környezetben. A könyvek szerint hihetetlenül népszerű Angliában, ott számtalan változata van, és az ottani éghajlat alatt szép igazán, a kontinentális klímán csak rövid ideig él. Nos nálunk a faluban tényleg csak néhány helyen látható, de azokat a töveket idős nénik évtizedek óta gondozzák, nem igaz az, hogy csak 2-3 esztendeig ével át.

Nekem négy tövem van, amelyeket magról neveltem öt évvel ezelőtt. Kikelni jól kikelt, de a kis palántái csak nagyon lassan fejlődtek, levelesedtek. Az első évben cserepestül teleltettem át egy fűtetlen helyiségben. A kerti talajba kiültetve lassan indult fejlődésnek, a második ősszel egyetlen tő hozott csak egy rövidke virágszárat. Utána évről évre próbálkoztam magvetéssel, de vagy ki sem keltek a növénykék, vagy ha mégis kikeltek, a palántadőlés pár nap alatt végzett velük. Szerencse kérdése a nevelés.

A negyedik évben fejlődtek ki teljes méretükre és idén pompáznak először abban a szépségben, ahogy kell, és ahogy az idős néniknél láttam. Szóval a türelmesek virága. Megéri rá várni, mivel virágszárai úgy 2 m magasak, telve különféle királykék, égkék és lilás, fehér közepű virágokkal. Az egyes virágok hátsó oldalán csinos, megtekeredett sarkantyú látható. Elvirágzás után sok magot hozna, ha hagynám. Ezt azért nem teszem, mert ha visszavágom a szárukat, szeptemberben ugyan kissé rövidebb szárakon, de újra virágzik.

Szaporításán sokat tanakodtunk, és nagy sokára egy barátnőm segítségével találtuk meg a választ. Az a módszer, hogy az elnyílt oldalhajtásokat úgy vágjuk le, hogy a gyökérnyak szövetéből egy keveset hozzátépünk, majd eldugványozzuk. Így előbb-utóbb gyökeret ereszt, és kiültethető. Gondolom, utána azért jócskán igényel még türelmet és figyelmet, de az eredményt látva úgy gondolom, megéri.

Látványos ágyásképet alkot hasonló bevált parasztkerti virágokkal társítva, mint a margaréta, az égőszerelem és az évelő búzavirág. Ezt az összeállítást a rózsaágyások kiegészítésére is ajánlják. Mi a pénzlevelű lizinkát is ebbe a társaságba osztottuk.

Takarmánynövények

Ezek a szegény haszonnövények eddig a blogban eléggé a perifériára szorultak, pedig a kert negyedrészét ezek foglalják el. Több okból nevelünk takarmánynövényeket, az első és legfontosabb az a kilenc italozó hölgy, akiből csak hét fért fel a képre :-)A takarmánynövény - nevelésre több dolog hajtott rá minket. Az első: hogy az egész család utálja a bolti tojást. Ezért mindig tartottunk tyúkokat. Jelen pillanatban kilencfős csoportjukat kosztoljuk. A kilenc tyúk egy év alatt kétszázötven kiló búzát eszik meg! Ezt nyilván nem tudjuk megtermelni, erre a házikert nem alkalmas, így a búzát egy máriakálnoki őstermelőtől vesszük minden év augusztusában. A kétszázötven kiló csak a "mindennapi kenyér", ezt ki kell egészíteni. A kiegészítés az ételmaradékokból, gazból, kerti hulladékból és a takarmánynövények terméséből áll össze. A kipótlás azért is kell, mert a tojások méretén és minőségén ez hatalmasat javít. Amikor pedig jön a hideg, vagy a baromfiak vedlenek, a kiadósabb koszt miatt fizikailag jobb karban vészelik át a nehezebb időszakokat. Pipijeink úgynevezett "letojt tyúkok" - itt nem a kakára kell gondolni :-). Ez azt jelenti, hogy egy ketreces tyúktartással foglalkozó, tojástermelő gazdától vettük meg őket bagóért, amikor egyéves korukban a gazda már túl öregnek minősítette őket a gazdaságos tojástermeléshez. Szegények tiszta kopaszok voltak, a szűk ketrecben kitépkedték a madarak egymás tollát, ami meg megmaradt, a ketrec vasán összetört. Kellett egy pár hét, mire helyrejöttek. Na de térjünk vissza a takarmányokhoz!
Azért is ültetünk még takarmánynövényeket (nevezetesen kukoricát), mert a kertünk a mindennapi zöldségtermeléshez túlméretes egy kicsit. (Ha tényleg biokertész vagy igazi őstermelő volnék, akkor biztos kicsi lenne. De hát mást is csinál az ember, nem csak kertészkedik...) A földet viszont művelni kell! Nem lehet lustaságból gaztengert hagyni, aztán valamikor legyomirtózni, mert a talaj leromlik, később művelhetetlenné válik, ezen túl az önkormányzat meg küldi a felszólítást és a csekket a parlagfű miatt.
Az ilyen kis kerti földdarabok minimálműveléséhez a legjobb a kukorica, köztessel, esetleg a takarmányrépa. A takarmánynövények azért is jók, mert bírják a több évig tartó, ugyanarra a helyre való vetést, bírják a szárazságot, erős növekedésűek és elfojtják a gazokat. És akkor a termésről még nem is beszéltünk...
Ez a "hatalmas" takarmánynövény-termesztésünk több fázison ment keresztül:
Amikor kicsik voltunk, és még szőlőnk is volt, a szőlő közt egy időben lucerna termett. A lucernásban a gazok nemigen tudtak megerősödni a sűrű vetés és az állandó kaszálás miatt. Hogy a lucernával mit csináltunk, arra már nem emlékszem... Hédi, te tudod?
Aztán pár éve kocsibehajtót kellett kialakítanunk a kert végében. Akkor ott keletkezett egy olyan csücsök, aminek a normális hasznosítását nem lehetett megoldani, ráadásul elkezdett elterjedni rajta az ördögcérna. Oda meg takarmányrépát ültettünk. Ez már értelmesebb gondolat volt, a tél kezdetéig elcsipkedték a hatalmas, lilásvörös répákat (az a rossz, aki rosszra gondol :-) a baromfiak.
Olyan négy éve alakult ki a kert végének végső állapota. (kocsibehajtó-kialakítás, a korhatag vén diófa kivágása, mélyszántás...) Azon a tavaszon találtam ki, hogy kukoricát kéne odavetni, hogy a tyúkokat azzal pótlólag táplálni tudjuk. Anyukánknak nagyon megtetszett az ötlet, de volt egy kis gond: május eleje volt már, égen-földön nem lehetett kukoricavetőmaghoz jutni! Ekkor a krumplis bejegyzésnél már említett Marika néni sietett a segítségünkre. Pattogatnivaló kukoricából adott vagy öt csövet, hogy együk meg, de mi elvetettük. A nyeszlett kukoricatövekről lekerült silányka pattogatnivaló kukoricát ették a tyúkok egész télen a búza mellé...
Körülbelül három éve alakult ki a mostani takarmánynövény-termelésünk "formája". Elővettük a józan paraszti eszünket, anyukám meg a tapasztalatait is mindehhez. Ezen kívül meg is terveztük, hogyan fogjunk hozzá a telepítéshez.
Mindenekelőtt alaposan szántattunk, szervestrágyáztattunk a kukoricás csücsökben. Szereztünk igazi nagyüzemi hibridkukorica-magot, olyat, aminek egy növényén sokszor három cső is van, és hatalmas termetű. Úgy vetettük el, ahogy anyu kiskorában a papa vetette a kukoricát: Szent György nap környékén. Az is előjött, hogy közteseket neveljünk a kukoricában - mint régen az igazi parasztbácsik. Először csak futóbabot (a már említett tűzbabot) ültettük el a kukorica sorába, a kuki vetésével egy időben. Így - a vetéstől - eltekintve - gyakorlatilag munka nélkül lehet szárazbabhoz jutni, kár lenne nem kihasználni. Aztán sütőtököt is kezdtünk köztesként nevelni, most meg takarmánytököt is. Ez utóbbit azért, mert a tojás sárgája szép lesz tőle, ha a tyúkok eszik. A magját mi is megropogtatjuk. A nagy, szürkés-narancssárga tökök meg dísznek is kiválóak ősszel.
A kukoricával jobbára kiskorában kell foglalkozni. Általában három kapálást igényel. A kapáláskor a sorközöket meg kell tisztítani a gazoktól, hogy a melegkedvelő kukorica erőre kapjon (persze a bújó köztesre vigyázni kell!), be kell állítani a tövek számát, sűrűségét. A kukorica fattyúhajtásokat is hoz, amik ha megerősödnek, a tő nem terem. Ezeket ki kell tördelni. Eddig két kapáláson vagyunk túl, meg most vetettük a köztes babot újra...

A harmadik kapálás után már nemigen szoktuk a kukoricát abajgatni, kártevő se igen tűnik fel rajta Címert, bajszos csövet hoz, majd augusztusra elkezdenek beérni a csövek. A gazoknak esélye sincs a kukorica alatt. Néha bemászunk a sűrű kukoricalevél-erdőbe, babszedés céljából, meg a gyerekek szoktak benne "kommandózni". Szeptemberre a kórók erősen sárgulnak. Ekkor kóróvágó kapával, metszőollóval vagy valami éles alkalmatossággal tőből vágjuk ki a kórószálakat, a babszárakat az időközben beérett szárazbabokkal együtt leszedjük, a kukoricacsövet letörjük, a megtermett tököket meg összegyűjtjük. A bab megy a fagyasztóba - oda nem jut be a zsizsik - , a kukoricát nagy kosarakban - tavaly lett vagy tíz kosár - az egyik melléképületben betárazzuk. Ide János cicának szabad bejárást biztosítunk - az egerek ellen. Mondhatni, jól el is látja a feladatát. A tökökből dísznek is teszünk ki, mi magunk is eszünk. A többi - feldarabolva - biztosítja szárnyasaink téli vitaminszükségletét... A megmaradó kórót sokszor elviszik olyanok, akik állatot tartanak (a kecske, ló megeszi a kórót, ami nem permetezett, így sok állattartó beszerez egy csomó ingyen takarmányt, mi meg örülünk, hogy megszabadultunk a használhatatlan, fás száraktól), de volt, hogy elégettük. A bennmaradó, el nem bomló kukoricagyökér-maradványokat a szántás hozza elő, ezt össze kell szednünk, hogy ne akadályozza az újbóli vetést. A kukorica után a föld ősszel is olyan gyommentesen tiszta, mint a patyolat! A tyúkok meg vígan falatozhatnak. Mi meg vígan falatozzuk a tojást... :-)

Június első vasárnapján...

... az előző esti kertszemlézés után már azt tervezhetjük, mit főzünk a jövő héten a kerti terményeinkből. Ez valami hihetetlen jó érzéssel tölt el minket! Bár aszályos volt a tavasz, az utolsó pillanatban megérkezett eső nagyot segített! A héten nemigen kertészkedtünk - csak Hédi kapált tegnap egész nap. Szegénynek a tanévzárás, iskolai rendezvények és a tanulmányai miatt csak most volt ideje rendbetenni csöpp kis kertjét, ami igazán szép lett. Hatalmas, piros eprei vannak, és suttyomban spárgát, articsókát, sárgadinnyét meg egy csomó olyan növényt termel, amit én sose ültettem, de ő titkolja... Mindezek bemutatását szépen kérjük!

Az összes elvégzett munka a kerti út hátsó részének gyomlálása volt - itt lehet, hogy - idén utoljára - bevetjük a kapa helyett a Kapazint, mert júliusra gyakran, sunnyogva másfél méteres, magszóró disznóparéjok meg libatopok nőnek ki. A kertnek ezen a részén takarmánykukorica van, az mögé csak a lányom jár bújócskázni júliustól, ott szoktak alattomban ilyen gazbokrok nőni.

A petrezselyem és a futóbab pótvetése megtörtént, most várjuk a kelést. Köztesként még ültettünk - talán még nem késő - sütő - és takarmánytököt.

A héten már fenjük a fogunkat mindenféle zöld falatra! A lilahagymát már elkezdtük kienni. A retek régen elfogyott már. Tombol a salátaszezon. Idén valahogyan véletlenül nem Május királyát, hanem egy Attrakció nevű nyári salátát vettem, azt vetettem el. És láss csodát: a meleg ellenére sem magzott fel, palántázás nélkül is masszív, mégis zsenge fejeket nevelt! Jövőre csakis ilyen fajtát veszek!

Nagy örömömre cukkinit találtam a kertben. A takarmánykukorica közt nőtt valami kabakosféle. Azt hittem, hogy sütőtök, és anyukám ültette oda. Anyu azt hitte, hogy takarmánytök, és én vetettem oda. A hét elején nézegettem a tövet, vajon miért nem indázik, mint egy jól nevelt sütőtök, és akkor látom, hogy ez egy tavalyi,megsárgult, a kert földjébe berohadt, végül beszántott cukkini áttelelt magjaiból kelt ki, sokkal szebben, mint amit vetettünk és öntözgettünk. Három ígéretes cukkini van rajta, remélem, a héten már megkóstolhatom. A rendes vetésből szerintem esetleg júliusban lesz pár darab...talán...

Megindultak a "titkos körmenetek" a borsóba... Mindenhol diszkréten elszórt héjak jelzik az érést...Anyukámat biztatom, hogy húzzunk már fel pár tő újkrumplit, de ő csak akkor engedélyezi, ha a család megette a még tizenöt kilónyi régit... pedig már ilyen nagy az új, a kép készítése óta ki is virágzott.

Takaros kis sárgarépákat is felfedeztem a héten. A legvacakabb, nyaffadt paradicsompalántáim - amiknek a megmaradásáért öt forintot nem adtam volna- elkezdtek virágozni. A négy fajtából kinevelt töveket össze-vissza palántáztuk el a kertben és a kerten kívül, oda, ahova volt hely. Ez részben céltudatosan történt. Tavaly,és tavalyelőtt is az összes, egyetlen parcellába beültetett kétféle fajtából való, terméssel teli paradicsombokor három nap alatt valamilyen gombabetegség hatására kirohadt. Talán ha szétdarabolva, elszigetelten alakítunk ki parcellákat, a betegség nem irt ki mindent egyszerre. Ebből a megfontolásból ültettünk paradicsomfát is. Ez úgynevezett F1 hibrid - ezt a vetőmagboltos bácsi mondta. Más haszonnövényeknek is vannak ilyen hibridjeik. Ezek a fajták sokkal ellenállóbbak, mint azok, amiket úgy általában ültetnek, de a magjuk ára kb. húsz-harmincszorosa a "mezei" fajtáknak (Az ötgrammos tasak 500 Ft volt, míg sima paradicsommagot már 35 forintért is kaptam, kétdekás kiszerelésben.). Ez a hibrid csak támrendszer mellett nevelhető, az egyik melléképület oldalához prímán fel tudjuk futtatni. Tavaly a nagy paradicsomvész után két tő november végéig ellátott minket friss paradicsommal.

Sajnos az eper letermett. Vigaszként már találtam pár fürt feketeribizlit, és a cseesznye is kínálja a gyümölcsét bőségesen. Sütöttünk is a héten rétest.

Ha a jövő heti időjárás-előrejelzést nézzük, azt hiszem, újra muszáj lesz a kerti hordót megtölteni, meg a kapát elővenni. Az esőtől és a melegtől a gazok gyors fejlődésnek indulnak mindig,

így - pont úgy, mint áprilisban - ismét megkezdjük a teljes kert újbóli átkapálását, ágyásról-ágyásra.

Rózsáink

Mivel jó testvérek vagyunk, egy kerti témát kettéosztottunk, mint kiskorunkban a svájci rokontól kapott Milka csokit. Most két külön gépen írjuk egyszerre ugyanarról a virágról a bejegyzést: ez a növény a rózsa. Azért is célszerű volt megfelezni az elmondandókat, mert mindkettőnknek van jópár töve, mind más színű és fajtájú, és az összes bemutatása egy bejegyzésben kicsit keszekusza lenne.

Elsőként az egyik legnagyobb kedvencem, istenadta virágom: a vadrózsám. Őt már egyszer bemutattam, ezért inkább áttérek nemes tesóira, amiket szintén igen szeretek. Nincs kedvenc színem, mindegyik nagyon tetszik. Rózsáink nemesített tearózsák, kertészeti katalógusból rendeltük őket pár évvel ezelőtt,. Parki, japán-, művész - illetve futórózsáink nincsenek. Van néhány igen öreg tő is, korukra tekintettel velük kezdem.

A rózsaszínű rózsa egy túlélőbajnok. 25 éve ültettük a szomszéd ház tűzfala mellé. Ez idő alatt a szomszéd házat bepucolták, és a kőművesek az állványzattal szinte teljesen kitörték a szárát, a vakolatból is kapott bőven. Utána meg - kb. 10 éve - bekötöttük a vezetékes vizet, akkor az árokásó gép ráment. Öt éve kifagyott, és egy szál gyenge hajtásról kezdett új életet. És a tő megifjodott, rendületlenül virít. Anyukánknak ő a kedvence, mindig simogatja a leveleit...

A másik matuzsálem: a sárga rózsa. Ő a telkünkön élt le vagy húsz évet, egy hat rózsatőből összeállított lugas részeként. A lugas azonban pont a kitűzött alap alá esett volna, el kellett bontanunk. A töveket ekkor markológéppel emeltettem ki. A hatból kettő élte túl a brutális átültetést, ő az egyik. Ez a legerősebben illatozó rózsánk, a többi tearózsának alig van illata. Érdekes, hogy a déli fekvésű, homokos talajon a telken narancsszínű volt, itthon meg árnyékban a kötött agyagban citromsárga lett. Szerintem szeret itt, mert kártevői nincsenek. Előző helyén a levelei mindig tele voltak barna foltokkal, bár sokkal több virágja volt!

Ez az érdekes, pink - fehér különlegesség szintén a telken kezdte a pályafutását, ő az alapozás másik túlélője. Az udvar legrondább részét nagy, élénk színű virágaival őszig megbízhatóan feldobja.

És a negyedik túlélő: a két piros tő. Eredetileg az utcai előkertben nevelkedtek, de amikor a szigetközi bicikliutat megépítették, fel kellett számolnunk a csöpp előkertet a két öreg gömbakáccal együtt, kellett a hely az útnak. A töveket a bejárat mellé ültettük. Talán jobb is itt nekik, mert az utcán mindenféle hősszerelmesek állandóan letépkedték a virágait, hogy azzal hódítsák meg szívük hölgyét. Volt olyan finom, szerelmes úriember, aki erre a jeles feladatra kisfröccsért bérelt fel mindenféle iszákos kocsmatölteléket. Mivel velünk majdnem szemben van egy kocsma, a ház előtti virágoknak mindig lába kelt. Bent az udvarban ilyen gond nincs.Ez a se-nem narancs-se nem rózsaszín virág a kiccsaj kedvence, elnyílott virágainak szirmaival szokta feldíszíteni a homokozóban gyártott szülinapi homoktortákat. Múltkor csak bámultam: mitől lett kékes a rózsa? Kiccsajszikám talált egy tasak konfettit a limlomok között, és alaposan meghintette vele a virágokat. "Így még szebb, ugye, anya?"

Két ifjabb tő, különleges színváltozatok: fehér szirmok rózsaszín szegéllyel, és rózsaszín csíkok lila szirmokkal. Ezeket három éve telepítettük. Azt tartják a nemesítők, hogy az ilyen színváltozatok vírusfertőződés eredményei, mint a csíkos tulipánoknál. Ezek szerint léteznek jó vírusok is!

Nyílás közben halványodó virágú, pasztell selymek, illat nélkül:

Van még pár szín, de azoknak már - vagy még - nincs virágjuk, nem tudtam őket lefotózni. Van egy tő fehér, érdekes, mindig csak sínylődik, virágai hitványak. Van egy lila különlegesség. Az is katalógusból való. Ott a képen sötétlilának tűnt, de itthon csak sápadtlila virágokat hozott. Van egy mini rózsa is. Ezt anyu kapta anyák napjára, a levirágzás után azonnal kiültettük a cserép silány tőzegéből. (Kiültetés nélkül a mini rózsát igen-igen nehéz a lakásban nevelni!). Még nem virágzik, de elkezdett hajtani, reméljük, őszig újra nyílik. A mini rózsa nem marad mini a szabadban, ugyanolyan nagy, csak kicsit más formájú rózsabokorrá válik, mint a normál rózsa.

Végül pár szó a rózsanevelési tapasztalataimról. (Itt tesóm sokkal többet tud majd modani, mert neki van magastörzsű, ágyás - saját nevelésű stb... rózsái, én csak a legelemibb dolgokat tudom.)

Igen: a rózsa pont úgy viselkedik, mint egy fa, hiába virág. Úgy is neveljük őket,és talán ezért olyan szépek. Rózsát könnyű nevelni, mert nincs vele sok macera, és a meszes-agyagos talajt meg az árnyékot nálunk szerintem kifejezetten szereti). Ősszel vagy kora tavasszal pont úgy ültetjük, mint egy fát: nagy gödörbe, alá komposztot, vagy szervestrágyát kell tenni. Ültetés előtt a gyökereit meg a hajtásvégeket egy kicsit meg lehet kurtítani. (A hipermarketekben forgácsban árult, kiszáradó tövű vagy már hajtani kezdő rózsatövek megéledési esélye minimális, megvenni kár, ezért jobb kertészeti árudában megvenni, vagy kerti katalógusból megrendelni a töveket.) Be kell ültetni a gödörbe, jól belocsolni, és sokat öntözni. Ha megéledt, hamarosan megjelennek az első pirosló rügyek. Ilyenkor csak várni kell, hogy kinőjenek a bimbók, és ki is nyíljanak - a jobbik esetben. Mert ugye jönnek a kártevők. A leggyakoribb a levéltetű, eztvagy Biolával (ez egy készen megvehető virágspray), vagy a tetvek rózsatövön való erőteljes "masszírozásával" :-) lehet megszüntetni. A másik a lisztharmat. Érdekes, hogy ez - gyakran csak őszre - csak a piros színű rózsákat szokta megtámadni. Ez ellen agombaölő szerek a jók, de őszintén - csak ezért nemigen szoktunk permetezni. Idén meg egy rejtélyes támadó is feltűnt, korábban ilyet nem is láttam. Valaki tudja, ez vajon mi?

A rózsa gondozása igazán az elnyílás után kezdődik... Az elnyílt virágokat le kell vagdosni, hogy a rózsa ne érlelje meg kerek, piros bogyóit, gyengítve ezzel a tövet. Ráadásul ezzel újra bimbózásra késztetjük a növényt. Mivel vad alanyra oltott rózsáink vannak, gyakran törnek elő méretes vadhajtások, amik szélsőséges esetben teljesen lerúgják a ráoltott nemes részt, virágoznak és csipkebogyót teremnek! Ezeket a hajtásokat tőből ki kell vágni, hiszek a virágoskertben ki akar vadrózsát termelni? Meg hát a nemes töveket képesek teljesen tönkretenni. A vadhajtás formája, színe egész más, mint a nemesé: apró, zöldes levelek, hosszú, nyurga, igen sűrűn tüskés, még nem fás szár. Metszőollót neki!

Novemberben nyílnak el az utolsó virágok. Ekkor a töveket alaposan vissza szoktuk vágni. Amikor az igazán kemény hidegek megérkeznek, a tövket az első elágazás szintjéig virágfölddel vagy fűrészporral fel szoktuk tölteni, hogy a rózsák meg ne hűljenek. Tavaszra a fűrészpor komposzttá válik úgyis a tövek körül. A tél elmúltával a rózsatövek is kapnak a lemosó permetezésből megelőzésképpen, így csak őszre, vagy egyáltalán nem lepi meg őket a lisztharmat. Kora tavasszal lessük az első rügyeket ("Ugye nem fagytak ki?"), aztán várjuk a virágzást, és ha megkezdődik,esténként nagyokat szippantunk a virágok fűszeres illatából.

Azt tudja valaki, hogy a kb. 10 éve divatozó kék rózsákat pontosan hogy csinálták? Én úgy tudom, hogy valami festékanyagot szívattak fel a tövekkel. Vagy a vágott virágot áztatták be abba a tintaszerű, kék lébe? Nektek tetszett?

Hédi, várjuk a te bejegyzésedet is!

Folytatás: Hédi rózsái

Jó dolog a változatosság, egy kicsit életelemem is, de a rózsákból főleg a pirosakat és rózsaszíneket szeretem, mert az az "igazi". Nekem tíz tő rózsám van, abból kettő piros és nyolc rózsaszín. Ötöt Jani anyukájától kaptam, ezek közül négy tearózsa, egy pedig piros, futó. Ezeket Etus néni júniusban letört ágból, két évig árnyékos helyen, elvágott aljú műanyag palack alatt nevelte, harmadik évben pedig szabadon. Ősszel ültettük őket végleges helyükre. Eredeti helyükön löszös, laza talajban nőttek, színük viszonylag világos volt. Nálunk az agyagos földben a piros rózsa sötétbordóra váltott, a halvány rózsaszín pedig erős pinkre.

A házunk mögött ágyásrózsák vannak, csupa rózsaszín. Azért szépek, mert egy ágon több virágot hoznak, és nagy zöld bokruk egészében sokkal mutatósabb, dekoratívabb, mint az egy vékony alig-leveles ágon óriási fejet növesztő tearózsáké.

Két fajtát ültettem, az egyik csomagküldőből rendelt angol rózsa, és ez tömvetelt, illatos, nagy bokrú.

˛

A másikat a Tescoban vagy 200 forintért vettem, Kimomo fantázianéven, ez kis termetű, 30-40 cm magas, szintén tömve telt. A két fajtából egy hullámzó magasságú, laza sort ültettem, közte zsályával, levendulával és fáklyaliliomokkal. Tetszetős lett az eredmény. Van egy magastörzsű tearózsám is, ő a királynő az ágyásban.