Hogy Hédi örüljön...

Munkahelyemen a hátsó kertszomszédok - idős, osztrák házaspár - egy csodás, háromféle színű nyári orgonából kreált ösvényt telepítettek. Hédinek meséltem, hogy fehér virágú is van a bokrok közt, amivel olthatatlan vágyat ébresztettem kis szívében a fehér nyári orgona iránt. Ma dolgozom, és a hátsó bejáraton keresztül látom, hogy a sövényt metszik, mert már átnyúlt a kerítésen. Kértem a nyesedékből egy csokorral. A csokor maga nem túl érdekes, de ha a szárakat gyökereztetőporba mártjuk, cserépbe elültetjük, gyökeret ereszt, és pár év múlva kiültethető, csodás, fehér nyáriorgona-bokraink lesznek, pillangóözönnel! Köszönjük kedves szomszédainknak! Tesó, ma délután ültetésre felkészülni!

Sárgabarack itt-ott, amott, mindenütt

Kedden sokkolva vettem észre,hogy a határban álló sárgabarackfámon a termés teljesen érett, azonnal le kell szedni, különben a sok esőtől a monília tönkreteszi az egész évi hozamot. Vagy pedig egyes megélhetési jótétmolyok helyettem szüretelik le a kerítetlen földdarabon álló fán levő gyümölcsöt! A gyors érés azért ért váratlanul, mert a virágzás óta ki se toltam a fához a képem, csak most roszogtam ki, megnézni a várható termést. Azonnal szüretelni kellett, a befőzéshez kedd este neki tudtunk készülni (cukor, üveg, fazék, miegyéb...). Szerdán pedig kivonultunk szedni, drága, egyetlen, nélkülözhetetlen tesómmal, aki buzgón cipelte a létrát, most is köszönöm neki százszor! Mivel a fa egy kicsit túlméretes, sajnos a magasan levő ágakról úgy bökdöstük le a gyümölcsöt egy hosszú nyelű gereblye segítségével. Igazából nem érdekelt, hogy kicsit megzúzódott, úgyis néhány óra múlva befőztem. 30 kiló gyümölcsöt szedtünk le, de a fán még maradt jópár kiló, amit nem tudtunk leszedni. (Kaján kárörömmel kéjelgek annak a jótétmolynak a képén, aki reggel, amikor kimentünk szedni, ott őgyelgett a fánál, de érkeztemre elpucolt. Mire befejeztük a szedést, csak a nyolcméteres fa tetején maradt valami gyümölcs. Na, oda felmászhat!) A végtermék: 29 üveg lekvár, és kilónyi aszalvány. A lekvárról nem akarok írni, mert a köztünk rejtőzködő titkos befőzőnagymester már megtette :-). Az aszalásról majd egy kicsit később...

Először pár szót növényről. Az én sárgabarackfám egy kb. 90 éves öreg fa a határban, ami - öreg fa nem vén fa - minden évben megbízhatóan terem! Ez nagy szó. Volt a konyhakert szélén minőségi, mirabolán alanyra oltott Gönci magyar kajszim. Három évig élt. Eleinte az alany kezdett el vadhajtásokat hozni. Valaki azt mondta, hogy ne vágjam le, mert akkor a ráoltott rész gutaütést kap, és a fa elhal. Ezen okból ne is metsszem meg a fát. Igen ám, de az alany vadhajtásai idővel olyan nagyok lettek, hogy elkezdtek virágozni és teremni. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez már nem normális, ennek nem így kéne kinéznie, ekkor levágtam. Ezidőtájt az egyes ágakat sorra ütötte meg a guta, végül kiszáradt az egész fa, ki kellett vágni. Összesen öt szemet termett. A gutaütéskor a fa ki se hajt, vagy a levelei úgy leszáradnak egy-egy hatalmas ágnak, mintha leforrázták volna. Ez gyakran sorra megy az ágakon, amíg az egész fa ki nem szárad. Szerencsére az én öreg barackfám egészséges! Késői virágzású, így csak akkor fagy el, ha a tavasz későn érkezik és nagyon hideg. (Pár éve szegénykének a levelei is lefagytak!)Idén a viharok két nagy ágat letörtek róla, az egyik száraz volt. Korához méltóan vagy tíz méter magas. Bezzeg a Hédi fája! Sógorom, aki a hosszú lakásban-lakó évek után lett családi házas, meglehetős lelkesen lemosózta, rendezgette a gyümölcsfákat, ezért gyönyörűek lettek. Kérjük Hédit, szerkesszen be ide egy képen az "ellenfáról", ami majd kicsattan az egészségtől!

Azonban a fák sem élnek véghetetlenségig. Már pár éve gondolkodom az utánpótlásról. Nem akarok azonban oltott fát venni megint, mert félek, hogy úgy járok, mint az előző fával. Most kigondoltam, hogy magról nevelek csemetét! Mivel az anyafa nem oltott, csakis valamilyen igénytelen, strapabíró, mégis bőven termő tájfajta lehet, ami hajdan szintén magról kelt. Összeszedtem a barackmagokat, és jópárat elültettem a komposztáló közepébe, de még az udvar félreeső sarkaiba is teszek majd néhányat. Remélem, egy-kettő kihajt, a kis facsemeték pedig ellenállóan, erőteljesen, szépen növekednek majd, nem úgy, mint a betegségekre fogékony, kényes nemesített gyümölcsfák! Már ki is választottam a helyét a nagykert napsütötte szélén! Remélem, sikerül ez a nevelés, bár biztos pár évet igénybe vesz.

Most pár mondat még az aszalásról.

Bevallom töredelmesen, nekem sose sikerült olyan minőségű aszalt kajszit előállítanom, mint ami az üzletekben megkapható. Mindig szétmálló, rágós, kiszáradt kutyagumihoz hasonló állagú és színű aszalt barack lett a buzgó szárogatás eredménye. Idén máshogy próbálkoztam, mint eddig. Nem a legérettebb, puha barackkal kísérleteztem, hanem azzal, ami egy kicsit keményecske, de már édes. Nem forró vízbe mártással hámoztam meg, mint korábban, amitől a gyümölcshús még pépesebb lett, hanem késsel hámoztam meg, mint a tél végi krumplit. Nem kis darabokra vágtam fel, mint az aszalandó őszibarackot, hanem csak negyedeltem. Így raktam meg az aszalót...és most nem csalódtam akkorát, mint az első kísérletkor. A nagyobb gyümölcsdarabok nem száradtak ehetetlenül keményre, mint az aprók. Mivel nem volt a barack túlérett, nem is ragadt fel az aszalószitára, mint tavaly. Még nem olyan finom, mint egy minőségi bolti aszalt barack, de dolgozom az ügyön!

Üdvözlet Maresznak!

Újabb olvasót köszönthetünk blogunkon, Mareszt, akinek mindketten szívből jövő üdvözlettel küldjük ezt a csokor nyári orgonát!

Fagyalszender

Tegnap a négyévesünk ezt találta a fűben:

Darth Vader lepkének öltözött. Valójában fagyalszender (Sphinx ligustri), úgy 12 cm körüli nagyságú. Fényes délben épp szendergéséből ébresztettük fel. Bosszúsan felmászott egy nebáncsvirág szárára, összecsukta aszárnyait, úgy szendergett tovább. Reggelre elrepült. Várta a Birodalom.

Július első hetében...

...megint nem sok munkát végeztünk el, egyrészt az állandóan visszatérő eső miatt, másrészt meg megint elcsavarogtunk.

Múlt héten hétfőn lepermeteztem mészkénlével a beteg gyümölcsfákat, a tetves zöldségeket. Hát, mit mondjak, monília ellen nem sokat ért, de a tetvek megritkultak. Letermett a leghosszabb tenyészidejű zöldborsó is, a helyére lollo rossót, sárgadinnye-palántákat és késői csemegekukoricát tervezek. Az egyik hajdani borsóparcella helyén a másodvetéskénti bab már csírázik a földben.

Mivel elmúlt Sarlósboldogasszony-nap, vagyis július 2.-a, amikor a kalendárium szerint fel kell szedni a fokhagymát, anyukám felásta a csenevész fejeket. Nem lett egy világszám termés, de decemberig kitart. Ha fejre állnék, se tudnék sajnos olyan minőségű fokhagymát előállítani, mint a profi fokhagymatermelők: hófehéret, ami a következő év májusáig sem megy tönkre. Ezért egy termesztő ismerőstől meg is rendeltük a téli adagot. A hagyma rá se hederít a dátumra, elegánsan zöldell, ebből csak augusztusra lesz vöröshagyma, igaz, szép nagyok. A lilahagyma beadta a kulcsot: fel kellett szedni,hogy az esős időben el ne rohadjon.

A kalendárium szerint László napján, vagyis június 27-én kell visszatördelni a krizantémot, hogy jól elbokrosodjon, és sok virágot hozzon. Anyukám ezt is megtette, és a letört hajtásokat leszállította tesómnak, aki szaporító kezelés alá vetette. Az eredményről kérjük, majd számoljon be!

A krumpli szép nagy, folyamatosan szedjük, de újra megjelentek a csíkos bogarak. Permetezést azonban nem tervezek, mert a kifejlődött leveleket a krumplibogár nem kedveli nagyon. Augusztusban meg már sárgulnak le a krumplilevelek, gyakran fel lehet szedni az egész termést. Ezt az egy hónapot már csak kibírja... (Vagy nagyon lusta vagyok?)

Felbukkantak az első brokkolirózsák, amiket azonmód le is legeltem.

Csütörtökön a gyarmati szőlőhegyen szüreteltük a málna édes, piros szemeit. Húsz évvel ezelőtt a fél Magyarországot a Sokoróalja pár községe látta el málnával. Akinek nagyobb földje volt, és sokat szorgoskodott, autót is tudott venni a málnatermés árából! A kiskertes termelők meg csuklóból vették meg a málna árából a téli tüzelőt... Aztán jöttek a multik az importgyümölcsökkel, a málna ára lement. A málna-és ribizliültetvényeket kivágták, csak itt-ott maradt néhány. Anyósomék is megtartották a magukét, ami kb. 1000 négyzetméter, de már afféle családi "szedd magad" málnásként üzemel. Aki szörpöt vagy lekvárt akar a családból, kimegy oda és szed magának, magánszorgalomból. Tavaly úgy döntöttek, hogy az egyik feldolgozó cégnek még eladják a málnatermésüket. Az összes bevételük annyi volt az ezer négyzetméterből, hogy a keresztlányomnak, aki akkor kezdte épp az első osztályt, egy Budmil hátizsákot tudtak venni! Fogalmam sincs, hogy a boltban mennyi a mirelit vagy a friss málna, de azt hiszem, az ilyen gyümölcsfélékkel a multik és a feldolgozók arcátlanul nagy haszonra tesznek szert! Szóval: málnát szedtünk, de én nem csináltam szörpöt, sem lekvárt, az egész ment a fagyasztóba. Gyümölcstortába lesz a legjobb!

A jövő héten már rá lehet lépni a földre, nincs ragacsos sár, ezért meg kell kezdeni a becserepesedett föld fellazítását, az esőtől gigászira nőtt gazok kihúzását. A két héttel ezelőtti gyomirtózás a keri utakon és a szegélyeken megkímélt minket az isiásztermelő kapálástól.

Most lesz aktuális a ribizlilekvár-befőzés. A sziklakert szánalmasan néz ki, ki kell tisztogatnom. És a másodvetéseket be kell fejezni. Ja, és szüretelni a termést, és enni, enni, enni!

A heti főzőcske saját termésből (csak úgy ömlesztve): rántott cukkini (imádom!), cukkinifőzelék, almakompót nyári almából, málnahab, gyümölcssaláta, salik jégsalátából, az első uborkákból, vegyes zöldségleves, héjában sült ropogós újkrumpli, rántott brokkoli. Úgyhogy volt mivel elcsapni a hasunkat...

Játékindító avagy körkérdés

Megint körbejárt a bloggervilágban egy díj, aminek mindenki nagyon örült. Mindenki lelkesen meg is válaszolta. Köszönet, habcsók, púderfelhő. Az jutott eszembe, ez pont olyan, mint amikor a rokonságban az az oridzsi dobozos kompótoskészlet, amely már huszonöt éve jár körbe nászajándékról nászajándékra, de még soha senki semmire nem használta. Ezért Ágival tegnap azt találtuk ki, módosítsuk úgy a szabályt, hogy ne díjeső, csóközön legyen belőle, hanem olyasvalami, ami mindenki számára talán kicsit érdekesebb. Ez a Növény top10 játék.
Arra kérnélek Benneteket, ha van kedvetek részt venni ebben a játékban, készítsetek egy tízes listát kedvenc növényeitekről, esetleg egy-egy félmondatos indoklással, hogy miért.

Küldöm a felhívást Áginak (nem hivatkozom meg magam), Andinak, Messzenéző Minyonnak, Hajnalnak, Hangának, valamint Annamarie-nak. Ha más is kedvet érez hozzá, más is beszállhat.

Nálam a Top10 így néz ki:
1. Évelő szarkaláb - csak mert szép, magról neveltem, szívemhez nőtt.
2. Sarkantyúka - szokatlan kinézete miatt
3. Mezei juhar - konkrétan egy fa miatt, ami az egyik Duna-ág mellett láttam. Az ágai egyik oldalt az utat, a másik oldalt a vizet árnyékolják be, ráadásul a levelei is roppant formásak.
4. Nyáriorgona- a pillangóparádé miatt
5. Kislevelű hárs - fantasztikus illata miatt
6. Kelbimbó - igénytelen és ízletes volta miatt
7. Selyemakác - lopott magból neveltem, ezért a szívem csücske.
8. Tamariska - amikor még nincs levele, csak virága, és valami bolond rózsaszín Barba-papára hasonlít, azért a pillanatért.
9. Leander - hasonlít a gyertyalánghoz , úgy lehet adni belőle, hogy ezáltal neked nem lesz kevesebb.
10. Büdöske - csinoska virág is, biokerti védekezőeszköz is

Kíváncsi vagyok, kinek mi a kedvence, várom a válaszokat.

Babfélék

Nem csak túrázás van a világon, a kerttel is foglalkozni kell! Mégpedig a héten a babfélékkel. A téma aktualitását az adja, hogy a héten ültettük el a másodvetésként megtermelendő zöld-és vajbab-magokat.

Babot elég nagy mennyiségben termelünk és eszünk, vaj-, zöld-, kifejtő-, szárazbabként egyaránt, sok is terem belőle, de csak olyan "mellékveteményként" termeljük. A bab - strapabíró és rövid tenyészidejű lévén - vígan megél kerítésre futtatva, köztesként, másodveteményként.
Így nem bámul át a szomszéd... A kert nyomasztóan randa sarkait úgy takarja el a futóbab, hogy még terem is.

A tavaszi veteményezéskor csak egy-egy szerényke sort szoktunk vetni, hogy azért nyáron legyen egy kis friss zöldbab. Úgyis van olyankor sok más zöldségféle.

Kis hüvelyek a tavaszi vetésű zöldbabon

Babból a vetőmagboltokban nagy a fajtaválaszték. Mi zöld-és vajbabmagokat szoktunk vetni, a futóbabot meg nem bolti, hanem házilag szedett magból "állítjuk elő". Első vetésként - nyári friss zöldségnek - április végén szoktunk egy-egy sort vetni, de úgy, hogy lehetőleg május első napjaira keljen ki, amikorra a fagyosszentek elmúlnak. A bab ugyanis nem szereti a fagyokat, a hideget, már 0 fokon is tönkremegy. A csírázó magok annál jobban szeretik a vizet, így ha nincs eső, a bevetett sorokat a kis növények megerősödéséig locsoljuk. Vetés előtt a babszemeket pedig célszerű egy kicsit beáztatni! Ekkor általában olyan babfélét választunk, ami vajbabként is fogyasztható, és később a megnövő szemek kifejtőbabnak is jók. A száraz babnak szánt porciót hasonló időszakban vetjük a földbe, de ez a csemege-és takarmánykukorica-sorok közé kerül. A kukorica képezi a futó babhajtások eleven támrendszerét... A futóbab idén kétféle: Juliskabab és az úgynevezett török bab vagy tűzbab.

Juliskabab csemegekukorica köztEzeket kifejtő-és szárazbabként hasznosítjuk. Idén nem sikerült valami jól a futóbabvetés, a magok a földben megpenészedtek. Még jó, hogy a pótvetés szépen sikerült!

Tűzbab piros virágai

Megtévedt lélek: a kaporra futott a kukorica helyett...A vetés nagy kérdése: bokorba vagy sorba vessük? Régen mindig bokorba vetettük, tíz-tíz szemet egy-egy gödröcskébe. A borsónál ez egy bevált módszer: kacsai összekapaszkodnak, a masszív bokrocskát nem fekteti el a szél. A babnak azonban nincsenek kacsai, így abbahagytuk a bokorbabosdit, mert egyszerűbb sorba vetni, utána meg művelni: a sorközök tolikapával is rendben tarthatóak, míg a bokros parcellát csak a hagyományos kapálással lehet karban tartani. Persze ez a futóbabra nem vonatkozik. A futóbabnak sokan szédületes támrendszereket, kordonokat, lugasokat csinálnak lecekből, drótból, acél síkhálóból. A lustábbak - mint mi - kukoricára, kerítésre futtatják... A tavasszal vetett bab júliusra hoz zöld-és vajbabot, augusztusra kifejtőbabot, és ha marad, szeptemberre csekélyke szárazbabot. Általában nem szokott maradni a tavaszi vetésből szárazbabnak, mert megesszük. Ha a nyár nagyon meleg, a babot rendszeresen kell locsolni, hogy teremjen, különösen virágzáskor. Aszályban a tő ledobja a pici hüvelyeket, ami megmarad, az meg beszemesedik, elvénül...

Az igazi nagy babvetések július első két hetében zajlanak. Ekkorra már leterem a saláta, a korai hagyma, a zöldborsó.

Itt volt a zöldborsó...

A helyüket letakarítjuk, és odavetjük a téli evészetre szánt vaj-és zöldbabot, szép, görbe sorokba... Július 15-ig lehet ezt megtenni. A nyár derekán vetett bab szeptember közepére jut el a termésérlelésig, amihez az augusztus végén megérkező nagyobb esők asszisztálnak. Ha július közepénél később ültetünk zöldbabnak valót, az már nem tud az őszi fagyokig termést hozni. Így azonban sokkal szebben fejlődnek a babok. Gyermekkorukban még igénylik a nagy meleget, amit a júliusi naptól meg is kapnak. A virágzás idején azonban a nagy meleg kifejezetten ártalmas, visszaveti a termést, kicsi, nyamvadt babhüvelyek fejlődnek csak ki. Az ősz eleje az enyhébb hőmérséklettel sokkal jobb a babnak a termésérleléshez. Ráadásul ilyenkor már nincs annyiféle friss, üde zöldség, és ekkor kapva kapunk a friss zöldbabon.
Ekkor leszedjük, megtisztítjuk, feldaraboljuk, előfőzzük, és megy a fagyasztóba. A futóbabot csak egyszer szedjük: ősszel, amikor a kukoricakórókat letakarítjuk, a rájuk tekeredő babindákat letépkedjük, a rajta levő hüvelyeket leszedjük, szétválogatjuk: a zöldeket kifejtőbabként hasznosítjuk: előfőzve megy a fagyasztóba. A száraz hüvelyeket ponyván az őszi napon addig szárítjuk, amíg a hüvelyek fel ben nyílnak, ekkor kifejtjük, vagy ha nagyn sok, kicsépeljük. Ekkor zsákba kell gyömöszölni a száraz hüvelyeket, és söprűnyéllel, prakkerral vagy hasonló szerszámmal püfölni, közben halálos ellenségünkre gondolni... A száraz hüvelyek összetörnek, és kipereg a bab. ezt kiválogatjuk. A kitisztított babból kifogjuk a jövő évi vetnivalót, a többit egy vászonzacsiban eltározzuk főzésig.

Kertünkben a babnak két nagy kártevője van: a fekete levéltetű és a zsizsik. A levéltetű akkor jelenik meg, amikor a bab ár szépen kizöldült, de még nem virázik. Gusztustalan látvány a babszáron tömörülő sok fekete tetű. A tömegoszlatáshoz könnygázként pirimolos szert szoktunk bevetni. A zsizsik a megtermett száraz babban szokott rágcsálni. Kártétele ellen a száraz babot újabban a fagyasztóban tartjuk. Zsizsik legyen az ízeltlábán, aki a -18 fokkal boldogul!

Kérdésem van kedves olvasóinkhoz! Valamelyikőtök próbálkozott már szójababbal, csicseriborsóval, lóbabbal és hasonló veteményekkel? Aki már ültetett ilyet, kérjük jelentkezzen, és ossza meg velünk a tapasztalatait!