Ubibirodalmunk olyan 25 négyzetméterre rúg. Fürtös uborkát vetettünk bele , négy ötméteres sort. A sorok közt egy-egy métert szabadon hagytunk. Aztán még egy sort vetettünk, mert találtunk még két csomag tavalyi magot, aminek bár lejárt a szavatossága, próba-szerencse alapon elvetettük. Vontatottan kelt ki, és hiányosan. Úgy hallottam, hogy az egyik druszánál, a sárgadinnyénél a több éves mag is jól csírázik, de ezek szerint az uborkára ez nem igaz, hiába rokon... Bezzeg a friss magok kelése sokkal szemrevalóbb volt!
A vetés idejét jól ki kell választani, mert a kabakosfélék - mint afféle meleg égövről származó növények - érzékenyek a hidegre. Úgy kell időzíteni, hogy a kelés a fagyosszentek utáni napokra essen.
Idén az aszályos tavasz miatt a magokat előzetesen vízbe áztattuk, már a kihúzott ültetősorokat is locsoltuk, utána minden nap, amíg a szárazság tartott, buzgón öntöztünk. Munkánk meghozta az erdményét: az ubi szépen fejlődött. Mint afféle lusta kertészek, kordont nem készítettünk az uborka hosszú hajtásainak és kacsainak, mert úgy tapasztaltuk, hogy így is jól terem, nem betegebb, legfeljebb a termés kicsit sárosabb (Megjegyzem: amikor kicsik voltunk, mamánk az óvári konzervgyár részére kistermelőként mázsaszám termelte és adta el a pici, pár centis uborkákat. Nyaralásaink alkalmával sokat sertepertéltünk a kordonban, ami keményfa oszlopokból, és direkt erre a célra készült műanyag hálóból készült. A kordon helye évről-évre változott a kertben, az alját gondosan trágyázták, művelték és locsolták, majd permetezték is. A permetezést a kordon megkönnyítette, mert a növényvédőszeres lével az utolsó szegletig végig tudták locsolni még a levelek alját is, könnyű volt hozzáférni.)
Ez a kordon a szomszéd Marika nénié, acél síkhálóból, akácoszlopból és műanyag hálóból konstruálva. Kicsit őrültségnek tartom az ilyen építményeket, ha valaki csak magának termel. Ha eladásra ültetne, akkor szóba jöhetne. Permetezésnél kezelhetőbb lenne, a termés tiszta maradna,mert sárosan-szennyesen nem lehet eladni. Ha meg megmossuk a leszedett uborkát, egy két napon belül megromlik, rothad. Ráadásul az ilyen "alkotmányokat" minden évben le kell bontani a szántás miatt.
. A virágzáskor is fontos a víz az ubinak, mert különben csünt, görbe kis ubik lesznek. Ha meg "kisubis" időszakban nincs víz, akkor a már kifejlett uborkák "megtökösödnek" - falusiasan szólva: vagyis elsárgulnak, megmagosodnak. Május végétől az eső megoldotta a locsolást is helyettünk, az uborkanövények hatalmasra nőttek, egyenesen be a szomszédos ágyásban levő krumplira, ami szintén hatalmas zöldeket nevelt a víztől. Így kicsit ősdzsungeli állapotok uralkodnak uborkatájt...
Már kb. 2 hete van uborkánk, bár még nem tettünk el belőle. Akkor kezdük savanyúságot eltenni, amikor már elteltünk a frissel.
Az égi locsolás azonban túl jól sikerült, mert amit évek óta nem láttunk: az uborkaperonoszpóra.
Ha az idő nem kánikulai, de meleg, esős, az uborka olyan gyorsan nő, hogy szinte naponta kell szedni! Nagyjából szeptemberig van így friss zöldség. Augusztus közepétől az uborka már kezd elvénülni a mi kertünkben, a tövek fonnyadnak, a termések sárgulnak. Sokan ilyenkor magot szednek a már teljesen megsárgult, ehetetlen ubikból, de nálunk a túlérett uborkák a tyúkok csemegéjeként végzik. Az elöregedett szárakat felhúzkodjuk, és tüskés, kicsit fás mivoltukra tekintettel őszi estéken elégetjük.
Mivel az uborka nem őshonos faj Magyarországon, számtalan betegsége van. Sajnálkozok a beteg uborkákon, de akár szerencsésnek is nevezhetném magamat, hogy csak az uborkaperonoszpórával "dicsekedhetek". A felsorolt uborkabetegségek száma egyenesen vérfagyasztó, a kezelésükre rendelt vegyszertömegek meg egyenesen sokkolóak. Ha mindezzel végiglocsolnám az uborkámat, már meg se merném kóstolni a sok vegyszerezés miatt méregdrágává vált termésemet.
Egy kis nosztalgia: kisdedkorunkban volt fóliasátrunk, aminek a készítésével egy idő után felhagytunk. (Helyette inkább palántahajtatást végzek az amarilliszos-, broméliás - és orchideacserepek közt...) A fóliasátorban egy-két tövön - minimális idő-és munkaráfordítással kapitális kígyóuborkák teremtek! Ha van rá módotok, próbáljátok ki!
Másik kis sztori az uborka felhasználásáról: mamáéknál az ubikordon mellett volt egy félbevágott gáztartályhoz hasonló méretű vizestartály azöntözéshez slaggal és benzinüzemű búvárszivattyúval, ami egy fúrott kútból nyomta fel az öntözővizet. A tartály mindig minimum félig volt vízzel. Amikor nyaraláskor eluntuk a szúnyoglárvák bámulását a hordó vizében, a konzervgyári átvételre már nem alkalmas, túlméretes uborkákból, orgona-és lapulevelekből meg pálcikákból kis hajókat szerkesztettünk, és kalózháborúkat vívtunk a víztartály viharos tengerén...

Szóval: málnát szedtünk, de én nem csináltam szörpöt, sem lekvárt, az egész ment a fagyasztóba. Gyümölcstortába lesz a legjobb!