Július 3. vasárnapjára...

... már egyre több helyen lepik el fél méter körüli gazok a kertet. Ez tulajdonítható a lustaságunknak, a hőségnek, a sok eső miatt még mindig kapálhatatlan talajú kertnek, az időhiánynak. Annyira telt, hogy a hagymatáblát előkészítettük szedésre, hogy száradjanak ki jól a hagymaszárak a földdel együtt. Nagyjából kézzel kitisztogattam pár ágyást, mert a hét elején a kapálásról szó se lehetett még. A kert elhanyagoltságát csak fokozta az, hogy akármelyik órában mentünk ki a kertbe dolgozni, a szúnyogok felhőben támadtak, hiába fújta be magát az ember tetőtől talpig. A napokban kétszer irtottak már, de szerintem a szúnyogok már minden irtószerre immunisak, mert nincs belőlük kevesebb egy darabbal se. Sok idő ment el befőzéssel, uborka-elrakással. Ja, és hát rengeteget nyírtam a füvet. A régi fűnyíró dicstelenül kipurcant, elgörbült a tengelye, kilyukadt az olajtartály. (Fogalmam sincs, Laci mit művelt vele!). A szerelő három hét után bökte ki, hogy javíthatatlan. A héten vettünk egy másikat, igaz használtan, de ez tiszta leányálom a régihez képest, mert önjáró. Nem kell pejsliszakadásig tolni. A három hét alatt a fű hatalmasra nőtt, három este csak füvet nyírtam, szúnyogoktól kísérve.

A kerti siralmakat csak fokozza, hogy az uborkát és a paradicsomot szinte teljesen meglepte a ragya, szörnyen néznek ki. Nem tudom, eszünk-e még róluk... Egy-két nap alatt tönkrement a két tábla, még a ragyarezisztens fajták is. Szegények!

Sajnos idén azt hiszem, úgy kell vennünk még vagy húsz üvegre való uborkát! A paradicsomnál még nem veszettt el minden remény. A kert egyik üres zugába, hátra még június elején elültettünk valami nyeszlett, csüntmalacszerű palántanevelési maradékokat húsparadicsomból, amik még nem is virágoznak. Őrajtuk - elszigeteltségük folytán - még nincs nyoma a betegségnek. Valamilyen megelőző permetezést akarok rajtuk foganatosítani. Négy-öt éve a sárga koktélparadicsom vetés nélkül is termett a kertben, azon sose fogott a ragya! Bezzeg ezeken a modern fajtákon, meg rezisztensnek kikiáltott hibrideken igen... A sárga koktélparadicsom azóta valahogy kiveszett a kertből, pedig minden évben úgy nőtt, mint a gaz, vetni se kellett, nemhogy palántázni, önelvető volt. Volt, hogy - jobb híján - abból főztünk be. Igaz, hogy a töltött paprika narancssárga lett, de nem érdekelte egyikünket se, mert sokkal jobb volt így is, mint a bolti paradicsompüréből készült. Idén meg nem kaptam ilyen paradicsommagot sehol, még szaküzletben sem.

Vigasztaljon minket a szépen teremni kezdő zöld - és sárga vajbab, az ígéretesnek mutatkozó paprika és póré.

A hét termésszedési (hagyma, alma, zöldbab, cukkini), gazolási, és a telken fűnyírási munkatömegeket vetít előre. Ha visszajön a kánikula, locsolni is kell. Az a jó, hogy sok esővíz összejött, ezzel bőven locsolhatunk. Legalább kidöglenek belőle a szúnyoglárvák.

Heti kerti evészetünk: grilles cukkini, ubisali, koviubi, ubibefőtt, baracklekvár, aszalt barack, barackszörp, rántott brokkoli és cukkini, brokkolis pizza, vajbabos zöldségleves, almás rétes, rakott krumpli.

Végül ízelítő a tegnapi vihar végéből:

Cukkinizzünk!

Soha aktuálisabb témát! A sok eső és a meleg cukkiniözönnel halmozott el minket, már a tyúkok is cukkinit kapnak a szárazeleség mellé!

Úgy vettem észre, hogy akinek egy zsebkendőnél nagyobb kertje van, máris ültet cukkinit, és erre minden oka megvan: vízigényességén kívül más gond nincs vele, és megbízhatóan terem méretes, ízes zöldségeket. Ha meg belevetjük magunkat a cukkinizésbe, találhatunk hosszúkásat, fehéreset, csíkosat, pöttyöset, sárgát, sötétzöldet, gömbölyűt. Mindegyik egy kicsit más ízű, köztük mindenki talál kedvére valót.

A cukkini is melegkedvelő, a vetést úgy kell időzíteni, hogy májusban, fagyosszentek után bújjon ki. A cukkinit fészekbe vetjük minden évben. Ilyen sírszerű földkupacokat huzigálunk össze, négyzetméterenként egyet, abba kerül három-három mag. Ha meleg és esős az idő, nagyon gyorsan kicsírázik. Idén megkapta a meleget és az esőt is, mégis hiányosan kelt... A gyenge, még kikeletlen csírák felett a földet az egyszeri eső úgy megtömte, hogy egészen betonszerűvé vált. Kézzel lemorzsolgattam a becserepesedett agyagot róluk, de a kis növényekből úgy kiment az erő, hogy legalább a felük tönkrement. Utána azonban a rendszeres öntözés és meleg hatására a megmaradtak gyorsan fejlődtek. A gyenge keléstől azonban még nem lett cukkinihiány. Tavaly, amikor ősszel az utolsó cukkinikat talicskáztuk elő a kertből, pár nyeszlett, visszamaradott darabot otthagytunk a parcella szélén ("A fene se cipeli előre, így is dög nehéz a talicska, rohadjon el ott, ahol van..." jeligével). Ezek télen szétfagytak, a bennük levő magok tavasszal befogasolódtak a földbe, és már április végén kikeltek, persze a kukoricatábla kellős közepén. Anyu azt hitte, én ültettem oda sütőtököt, én meg pont a fordítottját gondoltam. Nagyon örültünk, amikor május végén innen, a véletlenül kelt növényekről szedtük az első terméseket!

A cukkini imádja a vizet, ha azt láttam, hogy egyre nagyobb lapui szomjasan kókadoznak, mindig loccsantottam neki. Gyorsan virágba is borult, majd hamarosan megjelentek az első bébik. Nekem ezek a kedvenceim. Június óta szedjük, esszük. Nyugodtan le lehet kopasztani a kicsiket, ezzel úgyis arra kényszerítjük a tövet, hogy új virágokat hozzon, és újra teremjen. Az új termésekhez azonban víz és víz és víz kell, mert az anyanövény nem gyökerezik valami túl mélyen. Ha nincs eső, jócskán kap a slagból vagy a vödörből, különben görbe, csökött terméseket nevel. A legfinomabb a fél kiló körüli szerintem. Ami már nagyobb, az a "főzelékkategóriás". A meleg és eső hatására hatalmas, cukkinik is nőhetnek, amik négy-öt kilósra is megnőnek. Ezek gyakran orvul meglapulnak a nagy, zöld levelek alatt. Múlt héten találtam valami öt ilyen "megasztárt". Ez a méret nálunk már a tyúkoké. Ezeket mindig le szoktuk szedni, mert csak pumpolják a növény tövét. Nálunk a nagy hőségben már nincs annyi virág a cukkinibokron, de szeptemberben, amikor már picit hűvösebb, de még meleg idő van, újra elkezd majdnem olyan bőven teremni, mint nyár elején-közepén. Ilyenkor még egyszer degeszre esszük magunkat belőle, megtöltjük vele a fagyasztót is, aztán már hagyjuk megnőni a nagy terméseket. Az utolsó megsárguló cukkini -gigászokat ha fagymentes helyen tartjuk, januárig friss takarmányként tudjuk adni a tyúkjainknak a száraz szem meg a konyhai hulladék mellé. És ettől a házi tojások még finomabbak! Persze ilyenkor már olyan fás a héjuk, hogy kifent ásóval - mint egy guillotine-nal - lehet csak feldarabolni a cukkinikat.

Betegségekkel nemigen találkoztam a cukkinik közt. Tavaly ősszel száradt le egy-két tőnek a levele - mintha meglepte volna a ragya - de ez már szeptemberben volt, a már tyúkoknak érő termést ez nemigen befolyásolta.Most néhány színváltozat:

sötétzöld, klasszikus darabjaim,"megasztár"-mérethez közelítve:, zöldes-fehéres "gömbölyű és gyönyörű", Hédi kertjében:

Végül szomszéd bácsi pöttyöse:

Biztosan van nektek is pár tarka-féle termésetek, írjátok meg, milyenek! Hajnal, te hogy állsz cukkinifronton? :-) Úgy emlékszem, te ültettél mindenfélét!

Aki pedig - így vasárnap ebédhez közeledve - valami jó cukkinis falatra vágyik, kukkantson be ide, ötleteket kap gyomortöltésre!

Tizedik olvasónkat,

egy újabb lelkes kertészt, Pepit szeretettel üdvözöljük blogunkban ezzel a trombitafolyondár-virággal!

Érdekes lelet!

"Kamrá"-nak nevezett kazánházunkban van egy méretes, vagy nyolcvanéves zöldre festett keményfa kredenc. Hajdan üvegezett pohárszéke volt, meg cirádás szekrénygombjai, de az idők folyamán ezek letöredeztek róla. Ettől még azonban nem ítéltük kidobásra, csak lefokoztuk afféle "remájzlis" szekrénnyé. Biztos mindnyájótoknak van ilyen. Fiókjaiban mindenféle szerszámok lapulnak, de hűségesen nyeli el a karácsonyfaégők sorát, az üzemen kívüli gyerekjátékokat, a szelektív hulladékgyűjtő zsákjait, régi fényképeket, az öt éve előszedetlen, eljegyzési ajándékba kapott pezsgőspohár-készletet, meg még százféle vicik-vacakot, amit ha kidobnál, másnap már keresnéd. Időközönként azonban itt is lomtalanítani kell, ezért a héten nekiálltam válogatni. Bár könyökig úsztam a porban, jó mulatság volt. És az alábbi könyvet húztam elő a limlomok alól:Ez a két világháború közt megjelent szövetkezeti újság, a Hangya mellékleteként jelent meg: egy tanácsadókönyv gazdálkodóknak. Belső oldalán a név: Krázi Ferenc kereskedősegéd: ő nagymamánk fiatalon elhalt testvére volt. Ha élne, már közelítene a száz évhez. Alatta egy kis bejegyzés a bor cukrozásáról.

Mint óriáskígyó a kecskegidát, úgy kezdtem el falni. Azt könnyen meg lehetett állapítani, hogy nem egy mai gyerek - nem csak viharvert borítójáról.
A tartalomjegyzék igazi csemegéket ígér:A könyv olyan kiskáté-szerű, kérdés-felelet formájában taglalja a gazdák kérdéseit, nem afféle kommersz szakkönyv-fazonban. Nem száraz leírás, latin szavakkal tűzdelve, hanem életszerűen jeleníti meg a harmincas évek kisbirtokosainak a munkájával kapcsolatban felmerülő gondokat.. A kötet fele haszonállat-tenyésztési kérdésekkel foglalkozik, a másik fele pedig a kertészettel és a gabonatermesztéssel.

Itt vannak az igazi csemegék. Ez lehetett az az időszak, amikor még a vegyszerezés a hőskorát élte. A repertoár a mészkénlé-bordói lé-nikotinoldat- fabalzsam körben kimerült. A gyomirtókról szó sincs, annál több helyen szerepel a leghatékonyabb kézi irtás módja (pl.: fogadjunk fel kisbérest acatolásra :-) ), és igen nagy hangsúlyt helyez a talaj jó állagának megőrzésére, a fásításra - mindenféle hosszadalmas talajfertőtlenítő eljárás, vegyszerek, drága gépek nélkül. És a sorok közül kiolvasható, hogy a föld mennyivel jobban meg volt becsülve azidőtájt. A könyv egész stílusából a jó gazda gondossága árad, a leírások nem olyan rablógazdálkodás-szerűek, mint a kb. 30 évvel ezelőttiek. (Olyat is találtam a "remájzliban", majd abból is szemelgetek!). De nem is kőkorszaki: szerepel benne a szójababtermelés, a törkölyből előállítható komposzt, az akkor meginduló műtrágyafelhasználás ismertetése. Betekinthetünk a műanyagok világa előtti korba a seprűcirok, kosárfűz, gyékény termesztésének leírásával. Mindez képekkel körítve: ez éppen a szójabab:

Azért vannak kicsit erős dolgok is - ez a nikotinos permetezés, gondoljunk a "szoknyás viperára", amit már korábban említettem! Habár ez a könyv még a DDT előtt készült!És mivel hogy nem az őskor 1934, egy kis reklám:Nagyon élveztem ezt a váratlan leletet. Ha valamelyikőtöket érdekli, szívesen szemelgetek nektek belőle, ha meg egybevág egy-egy kérdés egy-egy blogbejegyzéssel, mazsolázok majd hozzá!
Akit érdekelnek az ilyen csemegék, trappoljon ide!!

Kilencedik

olvasónk Metikus. Azt kérte, valami illatossal üdvözöljük.
Egy jezsámengallyacskával kívánunk szép napot, igaz, hogy már vagy két hónapja elvirágzott. Köszöntünk a blogban.

Szégyen a kunyerálás, de hasznos

Ez a terasz vonatkozásában főleg igaz, hiszen nem kell sok pénz ahhoz, hogy dugványokból otthon neveljük ki az ide szükséges növényeket. Sok szaporítható vegetatív úton és magról, s erre most van a legalkalmasabb idő. Aki nem restell kérni, annak a normálisabb kertészkedők általában szívesen adnak néhány hajtást, mintha ezzel növényeik örök életét biztosítanák. Aki nem ad, ennek fényében az az ő baja.

Aki fellapozott már egy kertkatalógust,az látta már, hogy a dézsások világában általában a jó drága, de egy év alatt tuti, hogy kirohad, de a szomszédasszonynak úgysincs ilyen - típusú "tehénfejő" növényeket árusítják a leggyakrabban. Aki akarja, rendelje, vegye... Hogyha kicsit másképp állunk hozzá, elég ha beruházunk pár cserépbe, meg virágföldbe, esetleg magokba, a többit a természetre bízhatjuk.

A mi teraszunk nyugati fekvésű, délben úgy két órán keresztül kap teljes napfényt. Délelőtt és délután a ház, illetve a szomszéd dzsumbuj beárnyékolja, valamint elég erősen átfúj az utca házai között az uralkodó északnyugati szél. Ez az a két adottság, amihez egy picit alkalmazkodni kell. A teraszon az időjárástól függően 2-3 naponta szoktam locsolni, a 35°C-os kánikulában pedig mindennap. (Az elmúlt hetekben a sok eső miatt nem is annyira a locsolásra, hanem a pangó vizek kiöntögetésére kellett figyelni, így is volt olyan növény, ami gyökérrothadásban kiszenvedett.)

A növények közül a sorban első természetesen a leander, formák és színek sokaságából lehet kiválasztani az igazit. Ha megvan a dugvány, egyszerűen vízbe kell tenni - állítólag legjobb a sörösüveg-, megvárni, amíg 5 cm hosszú gyökereket növeszt, aztán elültetni virágföldbe. Három év kell, mire valóban cserje méretűre növekszik, de gyakran már a szaporítás évében hoz virágot, főleg, ha olyan hajtást szereztünk, amely bimbós. A leandert 5-10 °C-os helyen kell teleltetni, pl. lépcsőházban vagy fűtetlen melléképületben, verandán. Nálunk ez a hely az ajtóval leválasztott padlásfeljáró.

Jól gyökeresedik az enciánfa néven árusított növény félfás dugványa is, de nem árt ehhez annyi segítséget nyújtani, hogy nemcsak egy, hanem 3-4 vesszőcskét kérünk, gyökereztetőport is használunk, és letakarjuk egy levágott aljú műanyag palackkal. (A kupakot vegyük le róla, különben szellőzés híján gyakorlatilag megfőhet a dugvány!) Két év alatt fejlődik ki a bokor. Aki akarja, és van türelme ilyesmihez, kis fácska formájúra is metszheti. Nekem jó a cserjeforma is, többet takar. Teleltetést igényel, a tél során a leveleit lehullatja. Úgy néz ki, mintha teljesen elszáradt volna. Alapos visszametszés után azonban május körül magához tér, egy hónap múlva pedig már virágzik is. Aki kiülteti napos helyre, szabad földbe, eléri, hogy sokszorosan gazdagabban virágozzék, csak ősszel el ne feledkezzen a felszedéséről még a fagyok előtt.
A golgotavirág a kedvencem, magról neveltem. Jól kikel, de ehhez úgy 3 hétre van szüksége. Gránát formájú kemény, 2-3 mm-es fekete magból nő, mire ezt feltöri a kis csíranövény, ahhoz idő kell. A magoncokat úgy hármasával érdemes szétültetni, majd valami támasztékot melléhelyezni, aztán hamarosan futásnak indulnak. Először sima, egyszerű levélkéket növeszt, aztán háromujjas tenyereket, a legnagyobb levelek között van hétujjú is. Ez a növény a tavalyi vetésből származik, tehát elég gyorsan nő. 5-10°C-os, hűvös teleltetést igényel, a szobaklíma megviseli. A többi növény viszont kifejezetten benti teleltetéssel vészeli csak át a hideg hónapokat.

Sok helyen egynyáriként parkokba kiültetve látni a virágcsalán, kóleusz színes fajtáit, azonban ez a növény valójában évelő. Élénk színfoltjaival kellemes változatosságot teremt a sok zöld között. A bordón kívül láttam már zöld, zöldesfehér, zöldessárga, rézszínű és ki tudja még hányféle színváltozatot. A leanderhez hasonlóan jól gyökeresedik vízben. A zsályára emlékeztető virágzatokat is nevel. Teleltetni bent a meleg szobában érdemes, de nem árt minden évben egy-egy cserépnyi friss szaporítványt kinevelni, mert idővel csúnyán felnyurgul.

Télen szobadísz, nyáron a teraszon lakik az elnyűhetetlen bíbor pletyka, aki a félárnyékos helyen a téli megviseltség után gyorsan magához tér, aztán lilul és virágzik. A levágott hajtásokat cserépbe, virágföldbe kell beleszurkálni, gyorsan, két-három hét múlva, gyökeresedés után fejlődésnek indul.

Ez pedig a teltvirágú porcsin. A szimpla fajta is helyes, tűző napra az ideális cserepes növény. Nem zavarja, ha elfelejtjük öntözni.

A sok szép után valami csúnya: itt a paradicsomvész, rohad kifele a paradicsomom, akit annyit ápolgattam, hetekig vele fürödtem, ugyanis a fürdőablakban volt a palántásláda. (Márciusban általában paprikákkal együtt alszunk, zellerekkel együtt főzünk, tátikákkal együtt eszünk. Csak két évig hordtam érte a "hülye" feiratú címkét, aztán megszokták.) Ebből köszi, de inkább nem eszünk.

Július aranya

Éjjel azt álmodtam, hogy egy tepsiben fekszem, paprikás kolbász vagyok, és serceg alattam a zsír... A szoba eszméletlenül meleg volt, hiába nyitottunk ablakot.
De nemcsak a strandszezon tört ki, a legkülönfélébb sárga virágok is kibontoták szirmaikat. Ezt a sok sárga virágot nem hosszú túrázások alkalmával fotóztam le. A sok kép oka - áttételesen - a halászi híd lezárása. A romos állapotú régi híd még áll, az autók elől lezárták, csak gyalog, biciklivel vagy maximum kismotorral lehet rajta közlekedni. A máriakálnoki híd felől lehet csak bejutni Mosonmagyaróvárra autóval vagy a tömegközlekedéssel, s ez napi 2x20 kilométer többletet jelentene, ha négy kerékkel járnék dolgozni. Ezért március 16-a óta (ekkor zárták le a hidat) átszoktam két kerékre, ezzel győzöm le a tetemes 3 és fél kilométeres távot a munkahelyemig. Az út szegélyén - mivel kocsik nem járnak erre még több, mint fél évig - nem kaszálnak, és pazar színekben pompáznak a legkülönfélébb virágok, lepkék seregeivel karöltve. A fotózást munkába menet ejtettem meg, ahol felvillanni láttam a sárga színt, megálltam, lefényképeztem. Nem volt túrabakancs, hegymászás, meg hasonlók, csak egy kis bámészkodás. Igaz, majdnem elkéstem...

Itt nincsenek védett fajok seregei, de a virágok a szemet örvendeztetik, és fontos gyógynövényekkel is találkozhatunk.

Vannak, amik ragyogó sárga színükkel boldogítanak, így a réti bakszakáll. Ez a virágocska csak a koránkelőket boldogítja, délre már összecsukja szirmait. Termése - fehér bóbita - olyan, mint a pitypangé, csak jóval nagyobb.

Nagyon gyakori a szöszös ökörfarkkóró, nekem a nagy, sárga virágoszlopok nagyon szimpatikusak.Sokkal szebb, mint egyik-másik agyondédelgetett kerti virág. Lehet, hogy a vastövű imola mellett ilyet is kéne ültetni? Komolyan gondolkozom, hogy ha valami ügybuzgó honpolgár indítványára az önkormányzat nem fog kaszálásba még a magérlelés előtt, kimegyek vadvirág-magokat szedni. A szöszös ökörfarkkóró is gyógynövény, bár nem tudom, mire jó.

A fekete ökörfarkkóró még szebb!

Most egy apróság, ami felett gyakran elsiklunk: a komlós lucerna. Ő nekem régi, de nem jó ismerősöm. A sziklakertben helyet követelt magának, már teljesen körbefonta a fonalas agávémat. Mindig tépkedem, de nemigen akaródzik neki kipusztulni, mindig beleszakad a szára, és újra kihajt. Ha a szívemre teszem a kezem, azonban el kell ismernem: kis takaroska, mint egy mini lucerna. Az út szélén nem volt képes úgy burjánzani, mint a sziklakert kevés, de jó humuszos talajában.

A tejoltó galaj a többi galajféléhez képest kifejezetten attraktív, édes illatáról messzitől felismerhető.

A párlófű vagy apróbojtorján szintén elég sok helyen megtalálható. A természetgyógyászok nagyon fontos gyógyteának tartják, amit akkor kezdenek el szedni, amikor a virágok sora már félig kinyílt, állítólag akkor a legnagyobb a hatóanyag-tartalma.Az orbáncfű is fontos gyógynövény. Végül a kedvencem: a gyújtoványfű. Ez a sárga minitátika szerintem gyönyörű. Bár mérgesnek tartják, ez nem tartott vissza attól kicsi koromban, hogy nagy csokrokat szedjek belőle.És képzeljétek: valamilyen madárhullatta magból a féltett, dédelgetett kökörcsinjeim közt a sziklakertben feltűnt egy szál ebből az édes-kedves virágból!